Észak-Magyarország, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

Tasáraapj 1961!. szeptember IX ESZAKMAGTAROKSZAG 7 TANULMÁNY (Dezső József munkája) Oíven m ttssa liarackmag Göncön és környékén, ahol Igen jó volt az idén a;barack­termés, nemcsak a jó ízű gyü­mölcsből, hanem a magjából >s nagyobb mennyiséget vásá­roltak fel. Csupán Göncön •bár eddig több mint 50 má- Ssa barackmagot sikerült fel­vásárolni a gyógyszer és a Vegyipar számára. Sok háznál, ®hol nagyobb' mennyiségű ba­rackot tettek a cefrébe, még kündig mázsán felüli tételek­ben található barackmag. Üj művek a könyvesboltokban Két 18 év körüli kislány be­szélgetésére lettem figyelmes o villamosban. Mindketten diniben, szóval a legutolsó divat szerint voltak öltözve. •Azaz mégsem ... — öregszem — mondta az alacsonyabb. — Képtelen va­gyok haladni a divattal. — ...? — Most, hogy Párizsban a tnaxi jön divatba, felpróbál­tam a nagymami szoknyáit. De képtelén vagyok megszokni az új vonalat. Túl fiatalos ... (cs. a.) Ezen a héten igen gazda­gok a könyvesboltok kiraka­tai, s új műveket kínáló pol­cai. A közelmúltban egy sor új könyv hagyta el a nyom­dát a különböző kiadóválla­latok gondozásában. Igen szép kiállítású, szinte nyomdaipari remeknek szá­mító külcsínnel jelent meg a Stendhal művei sorozat 2. ki­adása, az író Vörös és fehér című regénye. A mű a Ma­gyar Helikon Kiadó körülte­kintő gondosságát dicséri. A Tanácsköztársasággal kapcsolatos irodalmat gazda­gítja Földes Mihály Fekete front című regénye. Hősei Ka­rikás Frigyes alakjaihoz ha­sonlíthatók talán leginkább. A karikást hősöket általában a bátorság, a keménység, a ta­lálékonyság, a talpraesettség jellemzi. Földes főhősében mindez jó adag vagánysággal keveredik. Színdarabjai, tanulmányai révén az olvasók jól ismerik Sándor Iván nevét. Most újabb oldaláról mutatkozik be. Első regényét nyújtja át az érdeklődőknek. Hullámok című alkotása mai témát dol­goz fel, a közösség és az egyén Kegyetlen hiszékenys ég Nyugalomra vágyik a putnoki halottlátó asszony — Ne küldjön el leikecs­kém, igen messziről jöttem. Záhonyból. Tudja-e hol van? A határon! Mennyit utaztam, törődtem, maga meg . .. — Mondja csak néni, hány levelet írtam én magának, hogy ide jöjjön? Hívtam ma­gát? No ha nem. akkor ne en­gem hibáztasson, ha hiába járt. Hagyjon békén, menjen útjára. Sokan jönnek Dunántúlról, s az utóbbi időben még Cseh­szlovákiából is. Híres lett a putnoki halottlátó asszony. Olyan híres, hogy már nem otthona többé a háza, nincs egy nyugodt pillanata. Van olyan hét, hogy egyetlen ké­rést sem teljesít, de nincs olyan nap, hogy tízen, vagy annál is többen ne zaklatnák. — Bejönnek a konyhámba, kérnek, rimánkodnak, még fe­nyegetnek is. Egy asszony bottal támadt rám az utcán, amiért nem beszéltem neki — panaszkodik Csala Józsefné. Az ellenpropaganda visszaütött Mitől lett ilyen híres a put­noki asszony? Talán ott kez­dődött a dolog, amikor Király József, országosan neves pszichológusunk tudományos alapon kezdett hozzá a spiri- tizmus cáfolatához a Mi a spi- ritizmus című könyvében, amely 1960-ban jelent meg. Ezt írja: „A legtöbb halottlátó hallu- cinál. Persze nem a halotta­kat látják, hanem saját fantá­ziaképeiket. Amikor például a híres putnoki halottlátó asz- szonynak vendége érkezik, szemben ül látogatójával, és annak halottait imával hív­ja. Elmondta, hogy ilyenkor el­mosódott arcokat lát a leve­gőben es vendége feje körül, majd ezek az arcok megszó­lalnak, s ő beszédüket hall­gatja. Vendége mindebből csak a javasasszony jellegze­tes clrévült arckifejezését lát­ja, aki hallucinálás közben suttogva beszél.” Ezt követően az egyik or­szágos tudományos folyóirat­ban közölt cikket és képeket Csalánéról. A Népszabadság is leadott egy cikket, amelyben támadja és cáfolja a halott- látó asszonyt. Eredmény? — Olvastunk ám, magáról! Azért jöttünk el az Ország másik részéből, mert nem hi­szünk ám azoknak az írások­nak. Valami biztosan van eb­ben a dologban. Mi magában hiszünk, beszéljen. Beszél­jen ... beszéljen ... beszél­jen.^ Agyműtét után Messzemenően tisztelem a tudományt, természetesen, a jelenleg még sok hipotézissel dolgozó pszichológiát is. Vitat­ni kell azonban annak helyes­ségét, hogy a spiritizmussal kapcsolatos fejtegetésekhez — különösen akkor, ha azok nép­szerű kiadványokban jelen­nek meg —. mii élő embere­ket! használjanak fel konkrét példának. Vagy ha mégis, ak­kor jelentős teret kellett vol­na szentelni annak a ténynek is, hogy Csaláné „képessegei” csak súlyos idegbetegségének — Ami pedig a pápa aján­dékát illeti — folytatja —, lát­ja itt van ez a gyöngyház ka­zetta, rányomtatva, hogy ró mai szuvenír. Benne a ró zsafiizér, amit Olaszországbar bárki megvásárolhat, és aján dókba kaptam egy ismerősöm tői. Én meg a pápa! Tudja hogy gyerekemet nem jára­tom hittanra? — És higgye el — mondjó őszintén —, nekem tényleg itt van Amerika! Szegény cse­lédemberek voltak a szüleim magam is szolgáltam egészei' fiatal koromban. Ilyen szép házról nem is álmodtam! A> uram bányász, jól keres, hi­tellel belevághattunk az épít­kezésbe. Az arany nyaklánc — Vendégeitől is kap azért Megkerüli a választ. Azt bizonygatja, hogy soha nem kér, s azt, hogy nem lenne szíve senkitől egy százast el­venni, mert tudja mennyit kell azért dolgozni, s az a néhány perces aktus annyit nem ér. — Egy öreg néni volt ná­lam a múltkorában. A vil­lanyvasaló agyonvágta a lá­nyát Félőrült volt szegény a bánattól, s egy aranyláncot akart nálam hagyni, a lá- nyáét, hogy juttassam el neki a másvilágra. Mondtam, ez lehetetlen, nem tudom meg­csinálni. Erősködött, vitatko­zott bután, hiszékenyül, végül erélyesen kellett elküldeném a láncával együtt Állást, vagy... — Olyasmivel rs jönnek hozzám, hogy űzzem el a ron­tást. Hát én elűzöm azt, aki ilyen ostobaságot kér. Hólnap például tárgyalásra megyek. Bepereltem egy asszonyt rá­galmazásért. Azt állította, hogy megrontottam a gyere­két ... nem lehet már ezt bír­ni... hát mi vagyok én? Mi­vé tesznek? — Már az uramnak is mond­tam — kesereg Csaláné —i hogy nem bírom ezt a zakla­tott, nyugtalan életet Vagy elszököm a környékről is, vagy öngyilkos leszek! — Más megoldást, kiutat nem lát? — De igen. Dolgozni szerel­nék. Egy nyolcórás állás kel­lene, hogy ne találjanak itt­hon. Este már hiába jönnek, este nem is tudok beszélni. A lámpánál kettőt látok. Már voltam a munkaközvetítőnél, de mintha nem vennék komo­lyan a kérésemet. Tudja, mii csinálok délelőttönként, ami­kor a vonatok beérkeznek? A cukrászdában ülök, hogy ne találjanak itthon. Menekülök az emberektől, az otthonom­ból. Ha mégis elkapnak, sok­szor durva, drasztikus, gorom­ba vagyok. Tudok dolgozni, csapos voltam valamikor, de bármilyen munkát elvállalok, csak itthon ne legyek! A községi tanács vb-elnökét meglepte ez a kérés, őszintén megvallotta, hogy látva azt a nagy népvándorlást, maga se vette volna komolyan Csalá­né kérését. Azt ugyanis csak most tudja már, hogy az em­berek túlnyomó többsége hiá­ba zarándokol Putnokra. Megígérte, feltétlenül álláshoz segíti Csalánét. Jó lenne, ha a községben működő vállalatok, intézmé­nyek is hozzájárulnának, hogy végre felszámolhassák Putnok hírhedtségét. Micsoda előny, hogy ezt Csaláné sürgeti leg­jobban, ez az idegronccsá lett asszony, aki még fiatal, s sze­retne családanyához méltó éle­let élni, szeretne megszaba­dulni a rázúdított hiszéke­nyektől. Az ő elhelyezése nem egyéni, hanem nyugodtan ál­líthatjuk, most már közérdek. Putnok és a megye érdeke. Egyáltalában nem fog hiá­nyozni nekünk, ha a jövőben nem szereplünk a icholó- älai ismerettel-Jrsúö kiadvá­nyokban, mint „helvi konkré­tum”! Adamovtcs Dons kök számának növekedését, s az elmúlt öt évtized műszaki eredményeit illusztrálják. A kiállítás, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának tiszte­letére az egyetem központi könyvtára állított, össze — megnyitó eseménye az egye­temi jubileumi ünnepségsoro­zatnak. I jelentkezése után alakultak | ki, hogy agyműtéten, szívmű- I téten esett át, s ezenkívül még ! két súlyos operációja volt. Ide- ges, agyongyötört, beteges asz- j szonyt üldöznek a kétségbe- j esésig a kegyetlenül akaratos, j hiszékeny emberek. De ez még mind semmi! j Csaláné hiszi önmagáról, hogy ! tud halottakkal társalogni, j hogy látomásai Vannak. Ezzel I kapcsolatban természetesen I egyet kell érteni Király József j ide vonatkozó magyarázatával, j azzal a kiegészítéssel, hogy I beteges idegrendszerű, túl ér­zékeny nőről van ,szó, akit tu­lajdonképpen nem magyarázni ős cáfolni, hanem gyógyítani kellene. A tolakodó idegenek zakla­tásától is nagyobb keserűséget okoz ennek az asszonynak az a sok mendemonda, ami kö­rülveszi, az a sok ostoba kita- I lálás, pletyka, ami hínárként j csavarodik amúgy is zaklatott I napjaira. ; Ki ölte meg Kennedyt? — Hallotta? A jósasszonyt kiviszik Amerikába, hogy megidéztessék vele Kennedy szellemét! Majd ő megmond­ja, ki ölte meg! — A tanácson már alá is íratták vele a kiutazási pa­pírt! — Tudja-e, hogy lánya es­küvőjére Kennedyné küldte a menyasszonyi ruhát? — Ez mind semmi! Azt a rózsafüzért, amelyet jóslás közben morzsolgat, maga a pápa küldte neki személye­sen! — Ne mondja! — De bizony, még a képe is rajta van! — Azt hallotta-e, hogy ami­kor a házát bővítette, a kőmű­ves rengeteg pénzt talált be­falazva? — Neki ne lenne? Hisz az már milliomos! Mit szól ehhez Csala József­né? — Megőrjítenek a sok osto­ba pletykával. Nem győzöm cáfolni, meg sokszor már erőm sincs hozzá. Higgye el, a lai­kus, buta ember száját nem lehet befogni. Naponta újabb és újabb dolgokról kérdezget­nek úton-útfélen, s egyszerűen képtelenség mindenkinek min­dent megmagyarázni. Meg az­tán bármit mondok, csak le­gyintenek. Egymásnak hisz­nek, nem nekem. — Van magyarázat a hie­delmek keletkezésére? — Igen, a legtöbbre, csak­hogy kiábrándítóan egyszerű. Nekem itt van Amerika A fiatal, 39 éves asszonyka józan egyszerűséggel cáfol. — Ha én meg tudnám idéz­ni Kennedy szellemét, ahhoz semmiképpen sem kellene Amerikába menni. Ebbe a kí­nos ügybe egy öreg nyugdíjas tanár — legalábbis annak mondta magát — rántott bele, aki Kazincbarcikáról keresett fel. Egy újságcikket hozott, amelyben az állt, hogy Ame­rikában egy ember meghalt, s végrendeletében 200 ezer dol­lárt hagyott arra, aki be tud­ja bizonyítani: van túlvilág, s meg tudja magyarázni, mi vá­lasztja el a testet a lélektől. Azért jött, hogy „pályázzam meg” a hagyatékot, utazzam Amerikába. Ettől kezdve kü­lönböző variációkban hallot­tam vissza a falu szájáról a dolgot, s a pletykás vénasz- szonyok ebből fantáziálták ki a Kennedy-ügyot. — Es a milliók? Keserűen nevet. — Már megúntam a sok magyarázgafást, azzal intéz­tem el mindenkit, hogy nem kell nekem kivándorolni, ne­j kém itt van Amerika. Millióm I persze nincs, ellenőrizheti, hogy a házal OTP-hilelből építettem. Az a kőműves is megmondhatója, aki állítólag a befalazott pénzt találta, hogy sokszor kellett aláírnia I az elvégzett munkát, s úgy I kivárnia bérét, amíg az ese- ! I dékes hitelt felveszem. kapcsolatát helyezi a közép­pontba. A népszerű, keresett író, Benedek István újabb alko­tással jelentkezik. Művének címe: Semmelweis és kora, Semmelweisről is jelent már meg jó néhány könyv, Bene­dek István azonban a realitás talajáról vizsgálja a kort, Semmelweis tevékenységét, nem ragadja ,el a romantika szárnyalása, nem keríti ha­talmába az elfogultság. A mű­vet 60 fénykép illusztrálja. A nagy német tudósról, Humboldtról, a XVIII—XIX. század fordulójának jelentős alakjáról egyetem kapta ne­vét Berlinben. A Gondolat Kiadó jóvoltából most a ma­gyar közönség is megismer­kedhet egyik, 1799-ben kez­dődött útjával, amely Dél- és Közép-Amerikaba vezetett. Az Orinoco vadonéban című munka válogatás Alexander von Humboldt gazdag útiraj­zából, amely minden bizony­nyal megnyeri az útirajz­kedvelők tetszését. A Korunk tudománya című sorozatban Erdei Ferenc be­szédesen mutatja be a világ mezőgazdaságát. Szinte elejé­ből kezdve napjainkig nyomon ,kísérjük az élelmiszer-terme- >lést, megismerjük a különböző [eljárásokat, módszereket, vé- >gül felmérések, statisztikák [révén képet kapunk a mező­gazdaság mai állásáról a vi­lágban. A mezőgazdaság helye [a nap alatt című munka az • Akadémia Kiadó gondozásá­ban jelent meg. • Becze Károly : Kik ; a legszoroaJmasabb ; mozi látogatók ? [ Egy amerikai statisztika szerint a legszorgalmasabb [ mozilátogatók a. gépírónők, •akik a filmszínházak közön­ségének 65 százalékát adják. .Utánuk következnek az el- [adónők, a taxisofőrök, a szál­lodaportások és... a papok. — Te libái — csattan fel megint anya. — A te életedet már megédesítette! Hát ez sem volt elég, leckének? — Legyint. — Szerelem ... meg a nyomorúság hozzá! Hirtelen elfullad, kezét a szívére szorítja, aztán lassan odalép hozzá, végigsimít a haján. — De értsd meg, hogy ne­ked más életet szántam, kis­lányom! Minek kínlódtam ak­kor annyit érted? Csönd van. Anya a szemét töröigeti, ő hallgat. — Jómódú férj, gondtalan élet! — sóhajt megint. — Azt mondod, koros? Annál jobb! A tenyerén hord majd. Ügy ám! — Legyint. — Szerelem... Attól csak a szégyen, látod! Meg a bánat! — Nem mind így végződik — mondja halkan. Anya elpattan mellőle. — Nem? — Felnevet. — Nem? Akkor csak várj! Majd jön a herceg, a fehér lovon! Ne félj, könnyen idetalál! Nemsokára az egész környék ujjal fog rád mutogatni! — Ugyan, anya — mondja kín zott an. Aztán hirtelen elpirul, érzi — az üzembeli asszonyok jut­nak eszébe; mostanában na­gyon is görbe szemmel mére­getik, látni rajtuk. — Hagyj most — szól végül csöndesen. — Majd még be­szélünk erről. Tányért húz maga elé, de már semmi étvágya. hem megyek férjhez — Int türelmetlenül. — De nem sza­val elsietni! Egyszer már taegjártam, nem volt elég?! — Látod! Azért kell másod­szor jobban megnézni! Éppen őzért! Hisz ezt mondom én is! — Akkor hát várj türelem­mel. Ha úgyis ezt mondod ... Anya' elébe áll; keze a csi­béjén. — De ez művezető! Nem Valami tekergő taknyos, mint amaz volt! Áll merev arccal, fáradtan. Mégis jobb lett volna lefeküd­ni. Jobb, ha az ember az első ösztönére hallgat. — Mire vársz? — hallja taegint anyát. — Álruhás her­cegre? — Majd csak lesz valahogy *— mondja kurtán. S lehull az asztal mellé. Alig tartja már a lába. — Az ember azt a szeren­csét fogja fülön, fiam, ame­lyik kínálkozik. Hidd el ne­kem. Férj nélkül csak fél em­ber az asszony, bárki bármit taond is manapság! Méghozzá gyerekkel... Ajaj ... De hát h onnét tudnád te ezt? A köny­vekből? Azok mind ott vég­sődnek, hogy a szerelmespár összeeső kólód zik, aztán men­tiek az anyakönyvvezető elé. Mintha azzal végződne min­őén!..« Pedig azzal csak kez­dődik! Kezdődik a gond, a kínlódás: a szegény ember dolga itt a földön! — Éppen azért kell a szere­lem, hogy ezt megédesítse ... •- mondja halkan. Gyuri jár őz eszében­l A szovjet műszaki könyv- rés folyóiratkiadás, a műszaki í tájékoztatás sokoldalúságát, (•gazdagságát mutatja be az a •[kiállítás, amely a közelmúlt­ában nyílt meg a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetemen, r A régi aulában láthatják az ► érdeklődők azokat a "rafiko- J[nokat és tablókat is, amelyek La szovjet tudományos élet f hatalmas fejlődését, a mérnö­Ax SO. évforduló tiszteletére dokumentációs kiállítás lesz a miskolci egyetemen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom