Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-11 / 188. szám
4 ßSZAKMAGYARORSZÄG Péntek. 1961!. augusztus Ö2 Zene országnézéssel — Voltunk Lillafüreden, de a vihar beűzött bennünket az István-barlangba. A villany is elaludt. Valóságos pánik keletkezett. Mi énekelni kezdtünk. Olyan nagy sikerünk volt! Még meg is köszönték. — Voltunk Tapolcán. Aggteleken, Jósvafőn, megnéztük Déryné sírját, a Sötét-kaput. — Mindent látni akarunk, meg akarjuk ismerni a várost! A táborba elkísérte a gyerekeket Várady Sarolta operaénekesnő, a szakkör állandó kísérője, a kis művészek pat- ronálója, s dr. Erdős Béláné „zene-mama”, ök ketten mindig együtt „szorítanak” egy- egy fellépés sikeréért — eddig sikerrel. Nem töltötték hasztalan az időt. Egy lengyel kórus is vendégeskedik Miskolcon — jól összebarátkoztak. Rögtönzött kis hangversenyük, amely műsorszám-cserét is eredményezett, barátsághoz vezetett. — Voltunk már a Német Demokratikus Köztársaságban, s meghívást kaptunk Li- oerecbe, Csehszlovákiába. Reméljük. eljutunk oda is! Pénteken búcsúznak, s azt mondták, máskor is szívesen j jönnek ide. — Amikor megérkeztünk, ' felmentünk, az Avasra, oda megyünk fel búcsúzni is. Búcsúzni, de nem örökre, ettől a kedves várostól. Csutorás Annamária Cj térképek A tanév kezdetére megjelenik a Kartográfiai Vállalat történelmi falitérképe, amely az első és a második világháború legfontosabb mozzanatait ábrázolja különböző színekkel és jelzésekkel. Ezzel teljessé válik az a 21 térképből álló sorozat, amely a tanulókat most már az ókortól napjainkig vezeti végig az emberiség történelmén. Még az ősszel kikerül a nyomdából a vállalat eddigi egyik legreprezentatív alkotása, a Nemzeti Atlasz is. Ez 110 térképlapon mutatja be természeti kincseinket, népesedési, termelési, közlekedési stb. viszonyainkat. A jövő évre várható az új magyar Autóatlasz forgalomba kerülése. Néhány évvel ezelőtt Tornaszentandrás határában — az Ózdi Kohászati Üzemek mészkőbányájában — a robbantások során egy föld alatti üregre bukkantak, amelyről rövid idő alatt kiderült, hogy a világon szinte egyedülálló természeti érték. A tengerszint felett több mint 300 méter magasságban, közvetlenül a hegytető alatt húzódó cseppkőbarlang korát több millió esztendőre becsülik, és a geológusok szerint már akkor teljes pompájában állt, amikor a szomszédos aggteleki Banadla- barlang kialakulása megkezdődött. A barlang — amelyet II. Rákóczi Ferenc fejedelemről neveztek el — földtörténeti szempontból is roppant értékes, mert föld alatti termeiben az egymást váltó forró és OzdoD augusztusban sem pihennek A nyár pihenés. De a pihenést, a szórakozást alkotó módon kell felhasználni — jó! tudják ezt a budapesti Józsei Attila Gimnázium KlSZ-szer- vezete ének és zene szakkörének tagjai. Évről évre — s ez immár hagyománnyá vált — ellátogatnak az ország valamelyik szép városába: s ösz- szekötik a kellemest a hasznossal, a gyakorló-tábort az országnézéssel. így jutottak el Pécs és Sopron után Miskolcra. — Féltünk egy kicsit. Kormos, barátságtalan városnak festették le előttünk Miskolcot. - A valóság más! Gyönyörű szállást kaptunk a Palóczy utcai leánykollégiumban, helyet a gyakorláshoz, a próbákhoz a „színház-ebédlő” teremben. Kedves, kellemes embereket találtunk, akik készségesen adtak felvilágosítást, ha városnézés közben eltévedtünk. Köszönjük nekik, mindig szívesen fogunk rájuk Visszaemlékezni. A kéthetes gyakorló-tábor lassan véget ér. De emlékeket bőven elraktároztak. — Nehéz „évad” van a hátunk mögött. Sikeresen szerepeltünk a budapesti diáknapokon, több aranyérmet nyertünk. Közülük is kiemelkedő teljesítményt nyújtott Vass Sylvia, a szakkör szólistája. Szereplőként és a zenekarban közreműködtek gyerekeink a Rászedett kádi című opera 'iskolai előadásában is. Most pihenünk egy kicsit, közben felkészülünk az előttünk álló ^évadra”. Francia és szovjet estet szeretnénk rendezni. Zene és irodalom, ez adná a programot — mondja Vass József, a szakkör vezetője. S hogy valóban így is van, bizonyításként felhangzik az ének, a népszerű, kis francia népdal: A kertemben kinyílott az orgona... A fiatalok, a 16 —17 éves fiatalok szép, iskolázott hangja betölti a csepp próbaszobát. Vass Sylvia, Gál Gyula, Martin Krisztina, Horváth Dorottya, Erdős Géza, Görgényi Andrea, s a többiek vrsn'i: c tlen magasságok felé ííá ,:k a hangok szárnyán. Azonban csak megmaradnak fiataloknak, csínyre haj- lamo? diákoknak. . — Négy kabala-kiskutyánk ,jÄiindig velünk van. A negye- /dikei itt vettük, Miskolcon. •! — Nagyokat sétálunk vacso- ; *a után. i Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház öntevékeny csoportjai augusztusban sem pihennek. A szokásos ismeretterjesztési programban 12-én például a mopresszó filmvetítéses műsora is szerepel és rendszeresen indítanak városnéző séta-autóbuszjáratokat, de működnek a művészeti csoportok is. A tánczeneivar a Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának kijelölése alapján részt vesz 11-e és 13-a között a Bonyhádon tartandó tánczenekari fesztiválon. A bábszínjátszók 13-ún Szilvásváradra látogatnak. A népi táncosok 15-től 20-ig a horloKass János grafikái a Miskolci Galériában miskolci nyári tárlat. Néhány nap múlva újabb nagy jelentőségű tárlat anyagát kínálja a Galéria a képzőművészet kedvelőinek. Augusztus 13-án, pénteken délután fél hatkor nyílik meg itt Kass János Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása. A Budapesten élő művész munkásságát Miskolc és Borsod megye közönségének sem kell bemutatnunk. Az eddigi miskolci tárlatokon is rendszeresen szerepelt, munkái a legutóbbi miskolci országos kiállításon különös figyelmet keltettek. Illusztrációi rendszeresen megjelennek országos folyóiratokban, lapokban, igen sok új regény, novelláskötet az ő rajzaival vált értékessé, híressé. Több alkalommal töltött huzamosabb időt a miskolci művésztelepen, sok műve itteni foganta tású. Most nyíló tárlatán 109 művét láthatjuk. A kiállítást Fe- ledy Gyula, kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész nyitja meg, s az szeptember 3-ig — hétfő kivételével — mindennap látogatható. bágyi napokon lépnek fel, s vendégszerepeinek Hajdúszoboszlón is. 15-én a tánczenekar Aggteleken a Cseppkő szállóban szórakoztatja a vendégeket, a munkáskórus pedig augusztus 20-án Nyírbátorban vesz részt dalostalálkozón. Érdekesnek ígérkezik az augusztus 25-én rendezendő kerekasztal-beszélgetés az alkoholszonda használatáról. Ugyanezen a napon a színjátszók a dubicsányi SZOT-üdü- lőben szerepelnek, a fúvószenekar pedig augusztus 26-án és 27-én vesz részt a miskolci fúvószenekari fesztiválon. Az egyedülálló termés«' kincseket rejtő barlang fent maradása sokáig veszélybe volt, mert területére — ahot nan sok ezer tonna mészköve robbanthatnak le — a bán}’; igényt tartott. A ritka értélé barlang megmentésére az ő> di Kohászati Üzemek, a Kö> ponti Földtani Hivatal és * * Országos Természetvédelf Tanács most közös megáll! podást kötött. A bányaüzem ! hegynek azt a részét, ahol 1 barlang áll, nem robbant? össze, ezen a területen szűnt telteti a termelést. A barlafl! szűk bejáratát az elkövetke® napokban vasajtóval zárják 1( és a bányászkodás befejezd után a föld alatti üreget * idegenforgalom és a tudornál szolgálatába állítják. 50 vaddisznó kori!! puskavégre A Zemplén-hegységi Erdő- gazdaság területén — a Tiszától a csehszlovák határig húzódó vadrezervátumokban — a tavaszi kedvező időjárásban igen elszaporodtak a vaddisznók. így például a kemencepataki 4 ezer hektáros erdőségben 20 anyakoca mintegy száz malacot nevelt fel. Segítette a fiatal malacok megerősödését, hogy az elmúlt évi bő makk termésből jelentős mennyiség maradt az erdőkben, így a vadak kiváló és bőséges eledelhez jutottak. A vaddisznó szaporulat meg- gátlása végett a nyári hónapokban megkezdődtek a kitf vések. Eddig csaknem 50 dií* nót kaptak puskavégre, köt tűk 10 olyan kant, amelyn* agyara elérte a 15—20 cent méter hosszúságot. Az erdf szék megfigyelése szerint * idén napvilágot látott mák cok, amelyek már süldők, W marosan elérik a 30 kilogran' mos súlyt. Ezek szelektálásán szeptembertől a kukoricáséi ban vadásznak, majd lóriit hullás után nagyobb hajtői« kát rendeznek. A tervek Stf rint az őszi hónapokban mf 50—éO vaddisznót kapnak pU* kavégre. Szögesvégű görbebotjával láthatatlan ábrákat rajzol a park apró- kavicsos földjére. — Mert úgy van az kérem, hogy beszélni tudni kell a fiatalokkal. Több mint húsz évig dolgoztam a gyárban, sok fia.tal volt körülöttem, én szeretem őket, nem olyan rosz- szak, akkor dühöngenek, ha ellenkezik velük az etaber. Tegnap este történt: jönnek vagy nyolcán, ahogy ma mondják, tizenévesek, jönnek az Anna felől, aztán szedik ki a szemétkosárból a papírokat, fáklyát csavarnak belőle,' meggyújtják. A nemjóját, gondolom magamban, szétszórják a sok papíriiszköt, no, megáldjatok. — Aztán hova mentek? — kérdem tőlük. — Mi öreg, megyünk Franciaországba — feleli egy kis lebbencs tizenéves. Szeme két cipőgomb, fekete, csak úgy szikrázik. Volt bennük egy kis szesz is, ha lehordom őket, annál rosszabb. — Szóval Franciaországba — mondom —, no akkor tapodtat se tovább. — Botommal vonalat húztam a földön. — Látjátok, ez itt Franciaország határa, tehát megérkeztetek. De az egy tiszta ország, mit gondolnak rólatok, ha tűzzel mentek. Nem a tűz a bátorság jelképe, hanem a kenyér. Mi lesz, ha belekap a láng a vörösfenyőbe, De Gaulle elnök rögtön megbírságol benneteket, mert úgy is haragszik a kanadai út miatt. Remélem, hallottatok róla? A szögesvégű görbebot megpihen, Bz óriási grupp kerekében ülünk, az Annából ide hallatszik a zene, szikrázó fényű csillagok lebegnek az augusztusi éjszakában, a strand felett sárga díszletként fél felét mutatja a hold. — És mi lett a vége? — Semmi. Szép rendesen eloltották fáklyáikat, az üszköt beledobták b szemeteskosárba. — Az öregek általában nem bírják a fiatalokat Éjféli beszélgetés — Köztünk, parkőrök között is álcád, aki nem érti meg őket. A hét elején a hajnali derengésben szalad hozzám a kollegám, mert fűszakánként ketten is őrizzük a tapolcai parkot, hogy vagy húsz tizenéves fiú, lány, vegyesen, a gyerekjátszótéren hintézik. Ö megy a rendőrért már lekáromkodta őket, nem hajlanak a szép szóra. Ami azt illeti, a káromkodás nem szép szó, az én elvem, hogy csak szíves szót a rende- sebbjének. Mert zömben azok, jól öltözöttek és dolgoznak, sok köztük a gyárista fiatal, rögtön meglátszik, hogy ki a huligán tulajdonképpen. Szóval, a kollega elment a rendőrért, én meg ballagok hozzájuk a hintákhoz. Hát úgy is volt, hinta-palinta, nevetés, ricsaj, csak állok, s aztán nézem őket. — Jöjjön maga is hintázni, öreg — mondják nevetve. — Mennék én gyerekeim — felelem —, de rám, parkőrre is vonatkozik a szabály, hogy tíz éven felül nem szabad a hintákat használni. Én pedig már hatvan is elmúltam. De ti azért csak játsszatok, rátok fér, ahogy elnézlek benneteket, még iskolába se járhattok, különben ei tudnátok olvasni a tilalmi tábla feliratát. Lila, kék és sárga fényeket mozgat az éjféli szél, hűvös, nedves, vizes szagú, a parányi tó lélegzik, most csendes, nem zavarja felületét csónak, csupán a parti színes villany- gőzlámpák fíirdenek benne. A fényfürdő felől két rendőr jön, középen farkaskutya, leoldott szájkosara a nyakában lóg, áthaladnak a grupp körén, szótlanok, szolgálatban vannak. — Abbahagyták a hintázást? — Mire megjött a kollegám a rendőrrel, egy sem volt ott Csak fogták magukat, és elmentek. Mondom, nem rossz fiatalok, kicsit szertelenek, buzog a vérük, csikók. Néha szemtelenek ... Valamelyik kora este — éppen felpattogtak a fények —, ballagok amott a parkban, a padok zsúfolva, ilyenkor legkellemesebb Tapolcán a levegő, hát kiülnek fecskemódra a nyaralók. Szóval ballagok, szemközt jön velem egy csokor tizenéves, fehér meg tarkabarka ing, farmernadrág, táskarádió, széjjelszóródnak az úton. Idevaló, miskolci fiúk voltak, mert felismeri az emberfia, ki a béres nyaraló, s ki a helybeli. Azt mondja az egyik: „Adjatok helyet az öregnek.” Szétválnak, mire a másik: „Fenét helyet, miért nem lökitek fel az öreget”. Valami megsajdult bennem, ebadta kölykei ... Visszafordultam. Gyertek csak ide egy percre, mondom. Ott álltak körülöttem. Nem szégyel- litek magatokat, tört ki belőlem. Nézzétek, hányán ülnek a pádon az ország minden részéből. Hát ennyi nektek az öregkor? Valamikor ti is apák és öregek lesztek. Egy hosszú langaléta megszólalt: „Ez a Mazsola mindig hülyéskedik.” Aztán miért mondtad nekem ezt Mazsola fiam — fordulok a telt képűhöz. „Hát csak mondtam — feleli —, de azért maga csak ne haragudjon, Manócs- ka, ui-ui.” A parkra irányuló reflektor hirtelen kialszik, s vele együtt a virágágyak mellett világító négyszögekből is eltűnik a fény. Az ezüstfenyők fehérje megtompul, a hold az ágas- bogas nyárfa tetején ül. A titokzatos szomorúságot rejtő fűzfák vékony, hosszú ágai meglebbennek, alattuk a pádon szerelmespár. — Sok csókolózó fiatalt láthat.;; — Megszoktam, és hát a maguk Idejében vannak. Hozzátartozik az élethez, nem zavarom őket, nem is szabad. Ne menjenek a gyepre, ne tapossák a virágot, ez az cn reszor- - tóm. Felőlem leharaphatják egymás száját, most ez a divat, csinálják. Ha tiltaná az ember, rosszabb lenne. Csak a gyep ... Be-beugrálnak napközben is, mert a lányok okvetlenül az ezüstfenyőhöz akarnak állni. Háttér kell, öreg — mondják, s egész nap fényképeznek. A külföldiekkel nincs baj, talán a szöges botom imponál nekik, amikor felemelem, de a mieink nevetnek: „Ne mérgelődjön öreg, csak egy pillanatra engedjen odaállni.” Rendszerint megengedem, ilyenkor nevet a szemük is, istenem, én is voltam fiatal. De nekem nem volt fényképezőgépem, sem farmernadrágom, se táskarádióm, se magnóm. Ha olykor-olykor ki is jöttünk ide gyárista fiúkkal, este tízkor már papírt kérték a csendőrök. Most egy kicsit velük nevetek, elnézem őket, és lehúnyom a szemem, ha csókol óznak. A kőbánya felől hűvösebb szél zuhan a parkra. A vízmű motorjai dohognak, az Annából csoportosan igyekeznek a buszmegállóhoz. Valaki franciául beszél, sűrűn oi-zik, a sárga, lila, kék fények remegve.für- denek. Az öreg feláll, kék viharkabátját összegombolja, szögesvégű kampósbotja a karján. _— Megyek, körüljárom a parkot, tíz perc múlva indul az utolsó busz Miskolcra. Azután már egészen csendes lesz minden ... Az ajándékbolt előtt fiatalok, az épület tetejére rögzített, óriási pirospettyes reklámlabdát nézik. „Jó lenne egy ilyen nagy labda" — mondja az egyik. Nevetnek és vágyakozva pislognak a pettyes gömbre. A szö- gesvégű kampósbot a parkot határoló járdán kopog, egészen fiatalosan. A hold már az induló busz tetejére telepedett Holdi János A tudomány szolgálatába állítják I hideg vizek a különleges ás- ! ványok és cseppkőképződmé- ! nyék tömegeit termelték ki. Az eddig ismert mintegy 150 méter hosszú föld alatti üreg folyosóin ezrével találhatók a falak és cseppkőosziopok oldalaiból kinövő, úgynevezett „ferde” cseppkövek, amelyek Európa hasonló barlangjaiban csak elvétve, itt-ott fordulnak elő. Egész falakat borítanak be az aragonitok, a borsószem nagyságú, több színben játszó cseppkövek, és a barlang érdekessége a hegyitejnek nevezett mészszilikát, amely olyan puha, hogy késsel kenhető. Ezeket a fehér és rozsdavörös színárnyalatú ásványi képződményeket „szivacscseppköveknek”- is nevezik. A barlangban találtak olyan kisebb oszlopokat, amelyeken a cseppkövet ilyen összenyomható hegyitej, majd újra cseppkő burkolta körül. Sok kiránduló keresi fel nyaranta a történelmi emlékekben és természeti szépségekben egyaránt gazdag zempléni hegyeket. Különösen az úttörők jönnek sokan, akik Úttörők a zempléni hegyekben vagy az erdők alkalmas ti** tásain vernek sátrat, vagy közeli községek, városok isKJj Iáiban, kollégiumaiban kainak otthont, és onnan rendel nek kisebb-nagyobb túrákat hegyekbe. J így történt ezen a nyáron * £.Sátoraljaújhely Városi Tan* Jcsa igen ügyes és egészség'' ♦ módját választotta a n*f I közisek üdültetésének. évvel ezelőtt hasznos és gr mölcsöző kapcsolatot létesít« Debrecen város tanácsával J napközisek üdültetése célját»« * Ennek megfelelően a nyár ílyamán 100 újhelyi gyerm'' J üdült nevelői felügyeleti* * Debrecenben, s onnan ugya* J ennyi pajtás érkezett Sát«! * aljaújhelybe. Amint Hali* ♦ István, a városi tanács vb-«1 J nökhelyettese elmondotta, 1 Jidén bővült az üdültetési a* J ció, mert kölcsönösen 50^‘ ♦úttörő is részt vett a napkŐ*1 ♦ sekkel együtt a nyaralásba* ♦ Ügy tervezi a tanács, hogy *• J az üdültetési formát tova« j bővítik, és nyaranta az # ♦ helyi úttörők felének kívánj^1 ♦ biztosítani a táborozást. ♦ A borsodi úttörők kői1 Jegyébként kétszázan SárosP* ♦ takon üdültek. A megyei b * nács művelődésügyi osztálJ «■rendelkezésükre bocsátotta1 ♦ Zrínyi Ilona leánykollégium«; És a pajtások az eltelt két h‘ ♦ alatt megismerkedtek a diái* [városkával, kellemes kiróná« Másokat tettek a zempléni b« fgyek vadregényes tájaira. h Az ország más részeit^ felsősorban az alföldi megyét* fböl is sok úttörőcsapat táb« ■rozott eddig Hegyalján. Oly*' ■nők is akadtak, amelyek * ■ végardói termálfürdő kertj« .ben ütötték fel sátraikat, * >nnan indultak túráikra * zempléni hegyekbe. Vasárnap, augusztus 13-án zárul a Miskolci Galéria termeiben a III. észak-magyarországi területi képzőművészeti kiállítás, a harmadik
