Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-08 / 185. szám

2 ßSZAKMAGYAEORSZAG Kedd. 1961. augusztus 8. Eseményekről RÖVIDEN 1576 □ A hét végén japán tavak­ban, folyókban és tengerparti fürdőhelyeken 192 ember ful­ladt vízbe. A június 1-e óta tartó üdülőídény alatt össze­sen 1576-an vesztették életü­ket fürdőzés közben. ÖSSZEÜTKÖZTEK tU A New Hampshire-állam- beli Lavonia repülőtéren le­szállás közben összeütközött két egymotoros magánrepülő­gép. A két gép utasa, három férfi és két nő életét vesz­tette. NEM NYÍLT KI □ Egy 19 éves és egy 25 éves olasz fiatalember vasárnap egy tömeges ejtőernyős ugrás so­rán 400 méter magasból le­zuhant, anélkül, hogy ejtőer­nyője kinyílt volna. A balese­tet az okozta, hogy az ejtő­ernyő zsinórjai összecsavarod­tak. Mindketten szörnyethal­tak. NEKIMENT □ Vasárnap reggel Split kö­zelében a tengerparti ország­úton teljes sebességgel szá­guldó autóbusz egy sziklának ütközött és hat méter mélybe zuhant. Hat ember életét vesz­tette, 18 megsebesült BALESETEK □ A hétvégi közlekedési bal­esetekről szóló jelentésből ki­tűnik, hogy a legutóbbi hetek­hez viszonyítva kevesebb bal­eset fordult elő az országuta­kon és a fővárosban is. A rendőrségi krónika két halálos balesetről ad hírt, - öt végző­dött életveszélyes, 37 súlyos és 74 könnyebb sérüléssel., ÁTADJAK n a MOGÜRT Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat ve­zérigazgatója a Kuwait Trans­port Dompany vezetőivel 180 Ikarus autóbusz eladására írt alá szerződést. A megállapo­dás értelmében a magyar gyártmányú autóbuszokat ha­marosan bekapcsolhatják Ku­wait közúti közlekedésébe, mert az első szállítmányokat még ez évben átadják a meg­rendelőnek. i Meghalt Aprily Lajos ■ i Aprily Lajos, József Attila- I sége saját halottjának tekinti, díjas költő, műfordító, életé- , , ... . .. , : . nek 80. évében, hétfőn ei- Temetéséről késöbb intózked‘ hunyt. A Magyar Írók Szövet- I nek. | Augusztus 29 Arab e*úcs Az A1 Ahram hétfői számá­ban a khartoumi értekezlet­tel foglalkozó anyagában beje­lenti, hogy az arab csúcstalál­kozó időpontjául augusztus 29-ét javasolták. A lap sze­rint Mahgub szudáni minisz­terelnök és külügyminiszter vasárnap Khartoumban tár­gyúit a többi arab országok külügyminisztereivel arról, hogy megerősítsék ezt a dátu­mot. Augusztus 26-án ismét ösz- szeülnek az arab külügymi­niszterek és beterjesztik a csúcstalálkozó előkészítését. A Cl A látta el őket pénzzel Mozgalmas napja volt va­sárnap a latin-amerikai szoli­daritási értekezletnek. A latin-amerikai országok­ból összegyűlt küldöttek előtt kihallgattak hat ellenforradal­márt, akit a kubai biztonsági szervek a közelmúltban fog­tak el. A több mint négy órán át tartó kihallgatáson kérdé­seket tettek fel az ellenforra­dalmároknak a világsajtó kép­viselői. köztük amerikai új­ságírók is. A hat ellenforra­dalmár közül négyet július 18- án fogtak el — egy nappal titkos partraszállásuk után. Céljuk az volt. hogy ellenfor­radalmi szervezetet építsenek ki, terrorcselekményeket hajt­sanak végre, végül pedig, hogy merényletet kövessenek el Fidel Castro miniszterel­nök ellen. A kihallgatás során a hat ellenforradalmár közül né­gyen elismerték, hogy a CIA látta el őket pénzzel és kikép­zésüket is az amerikai hírszer­ző központ irányította. A kubai főváros másik va­sárnapi szenzációja az volt, hogy a repülőtéren váratlanul leszállt egy kolumbiai gép: az öt ólszakállt viselő utasa fegyverrel kényszerítette a pi­lótát, hogy eredeti útvonalától eltérve Havannába repüljön. A gén fedélzetén 73 utas tar­tózkodott. A gépet elrabló öt fiatalembert a kubai hatósá­gok kihallgatják — az utaso­kat és a repülőgép személyze­tét egy elegáns szállodában látják vendégül. Miért szerették meg a gyermekkönyvtárat Búcsú a kerekeskúttól Jelentősen megjavul a bor­sodi falvak vízellátása a köz­ségi törpevizmű társulatok alakulásával. Augusztus S-én Négyesen, 11-én Tőszavaikon tartanak alakuló taggyűlést a vízügyi igazgatóság keretében működő társulatok. Az eddigi ásott kutak, he­lyett az említett községekben mélyfúrt kutakat létesítenék, melyekre elosztó hálózatok csatlakoznak majd. A jó mi­nőségű ivóvizet minden ud­varba bekötik. Négyes és Tő­szavaik lakosai hamarosan bú­csút mondhatnak a kerekes- kutaknak. A következő hetekben más községekben is alakulnak ha­sonló társulatok. 13. , t Otto Skorseny tanítványa ideges A merika partjai előbb kes­keny szalaggá, majd Vé­kony fonallá zsugorod­nak. Aztán egészen eltűnnek a láthatár mélységeiben. Körös­körül nincs más, csak a kék víz. A Csendes Óceán nyu­godt, világos kéksége. A nagy hajó gépei monoto- nul dolgoznak. Egy tengerész- gyalogos támaszkodik mellet­tem a födélzet korlátjához. — Mit gondol törzsőrmester, hová visznek bennünket? — Ezt öregem, magam sem tudom. A' hajón levő tengerészgya­logosok, műszakiak, híradók, tüzérek; páncélosok közül senki sem tudja mi az úticél. Persze a katonák nem tudnak semmit, ami a jövőjükre vo­natkozik. Repülőgéppel hoztak ben­nünket San-Franciskóig. Ott aztán behajóztunk. Éjszaka történt. Csak már kinn a ten­geren láttuk,' hogy mily sok különféle alakulat van a ha­jón. A hajón az élet alaposan fneg van szervezve. Pontosan ügy. mint egy kaszárnyában. A különbség csak annyi, hogy te a hajó túlzsúfolt kaszár­nya. Ezért mindenért sorba kell állni, mindenre várni kell. Harminc-negyven emberre jut egy zuhany. Ami pedig az ételosztást illeti, amikor az ember megkapja a reggelijét, tulajdonképpen mindjárt be­állhat az ebédért való sorba. Még az a szerencsénk, hogy bennünket, a különlegeseket nyolc-tíz ágyas kabinokba szállásoltak el, így legalább az éjszakák elviselhetőek. Ácsorgók a fedélzeten, bá­mulom a végtelen vizet, a hajó nyomában repkedő, hul­ladékra vadászó sirályokat, és folyton Bibire gondolok. Szomorú éjszaka volt. Bibi eleinte megpróbált jókedvet mutatni, de aztán kitört belő­le a fájdalom. Hevesen zoko­gott. — Miért mégy el? Mikor látlak? — hajtogatta egyre. Csillapítottam. Hasztalan. Meg is mondta: — Nem tudsz megvigasztal­ni. Talán könnyebb lesz, ha jól kisírom magam. Hagytam hát. Sírjon. Talán könnyebb lesz tényleg neki. Aztán megcsókolt. Nem pa- naszkodhatom rá, de még soha sem csókolt annyira szenvedélyesen, és oly mélysé­ges odaadással, mint most. Amikor reggel elváltunk a Snack-bár ajtajából integetett az autóbusz után. Haját a szél lobogtatta. Gyönyörű szemei könnyben úsztak. Ezt kiáltotta utánam: — Várlak! Várlak szivem! Mondhatom kutyául érez­tem magam. Mintha a szí­vemből szakítottak volna ki egy darabot. A legszíveseb­ben megállítottam volna a rohanó autóbuszt és szeret­tem volna ott maradni nála. Valóban unalmas itt a ha­jón. Mindenki igyekszik va­lami élfoglaltságot találni ma­gának. Kártyáznak, sakkoznak, muzsikálnak, képes magazino­kat nézegetnek, detektívregé- nyeket olvasnak. V isszamegyek a korlát­hoz és tovább bámulom a vizet és a sirályokat. Schrantz, az osztrák lép mellém. — Kezdődik a nagy kaland — mondja. — Ühüm — dünnyögöm kedvetlenül. — Egy Vietnamból hazatért ejtőernyőstől hallottam, hogy a vietkongisták nem ejtenek foglyot. Ha élve elkapnak va­lakit, felmetszik a hasát és három-négy rákot varrnak bele. Elképzelheted, mit szen­ved a szerencsétlen, amíg el­pusztul — mondja váratlanul Schrantz. Kutatón az arcába nézek. Tréfál? De nem. Komolyan hiszi, amit mond. 4— Miről jutott ez most az eszedbe? — A Csendes-óceánon va­gyunk, Ázsia felé igyekszünk.-'te" ^ "te-- "te- "te- "te- -te- v -te' -te- "■te' -o» TÍMÁR EDE flizl 5817-es NAPLÓJA Koszos Dani tulajdonképpen kedves bábfigura. Otthona a kazincbarcikai városi könyv­tár gyermekrészlege, az a pa­rányi szobácska, amely a szűk bérházi lakásokba zsúfolt for­galmas intézményből a leendő felnőtt könyvtárlátogatóknak jut. Ez a Dani egyik legked­vesebb szórakoztatója a gyer­mekeknek, mert ő szokta el­mondani, ki hozta vissza a könyvet késve, vagy kit kellett megróni, mert koszos kézzel beszennyezte azt a könyvet, amelyet más gyerekek annyira várnak. Reggeltől estig Mindez csak egy apró moz­zanat a kazincbarcikai könyv­tár ifjúsági munkájából, amit a napjainkban szinte már hi­hetetlennek tűnő tárgyi ne­hézségek között néhány lelkes könyvtáros folytat. Látogatá­sunkkor, perzselő kánikulá­ban is zsúfolt volt a kis te­rem. több volt a gyermek, mint a szék. Jól érzik itt ma­gukat a fiatalok. Valamiféle ifjúsági klubbá, vagy gyer­mekklubbá alakult át a könyv­tár, mert még a városban új­donságnak számító strand sem tudja a fiatalokat elvonni. Az előtér falain az ifjú látogatók rajzainak kis gyűjteményét láthatjuk, a könyvtár felszere­lése meg egyre gyarapodik a gyerekek által készített ötle­tes bábokkal, egyéb játékok­kal. A különféle mosószerek műanyag palackjaiból már igen sokféle nagyszerű figura született. Előfordul, hogy negy­vennél több gyerek is szorong a szűk helyiségben. Amikor meg filmet vetítenek a kata­lógusszekrényre akasztott vá­szon segítségével, valóban nincs talpalatnyi hely sem, mert még a földön Is ülnek. Könyvet kölcsönözni, olvas­ni, időt hasznosan tölteni jár­nak ide gyermekek. Ács Ta- másné, a gyermekcsoport ve­zetője, meg munkatársa, Ko­vács Balázsné meg tudták kedveltetni a gyermekekkel a rendszeres olvasást, azt, hogy Hát csak a hülye, meg a vak nem látja, hogy hová me­gyünk — feleli:- , — Tudsz valamit? — Nem én, csak sejtem. Sejtem én is. Sejti minden­ki. De így még nem beszél­tem erről senkivel. Csak azt furcsállom, hogy éppen Schrantz fordul hozzám ezzel a kérdéssel, ö azonban mind­járt magyarázatot ad: — Te is törzsőrmester vagy, én is az vagyok. Gondolom, ha valami probléma izgatja az embert, legjobb, ha egy­mással beszéljük meg. Ala­csonyabb rangúakhoz mégsem lehetünk bizalmasok. Igaz? — Hogyne, persze — ha­gyom rá kelletlenül. Szóval a félelmetes és ret­tenthetetlen Schrantz, az egy­kori brandenburgi különítmé­nyes, Skorzeny Ottó tanítvá­nya ideges. — Majd meglátjuk, hogy hová lyukadunk ki — mon­dom neki, s elbúcsúzom tőle. Megyek ledűlök egy kicsit. Al­mos vagyok. F aképnél hagyom. Honnan szedi ezt a marhaságot a íelmetszett hassal és a rákokkal? Vagy tényleg igaz? A fene se tudja. Viet­namról rengeteget beszelnek és tulajdonképpen mégsem tud róla senki, semmit. Ami1 az újságok írnak és amilyer filmeket bemutatnak nekünk arra nem sokat lehet adni. Vi­szont az a Bili által mutoga­tott különös interjú sem fér r fejembe. Eh, egye meg a fene az egészet. Majd csak lesz valahogy. (Következik: Tudnivalók Mi lesz az edelényi kastély sorsat a könyvtárbajárás élelele- mükké váljék. A gyermek­könyvtári foglalkozás egész nyáron tart. A sokféle foglala­tosság most egy érdekes, új színnel gazdagodott. A város apró parkocskáiban kialakul­tak a gyermekek baráti körei, s ezek a kis csoportok mi­niatűr irodalmi műsorokat ál­lítanak össze, verseket, saját életüket bemutató kis képeket gyűjtenek csokorba, s ezt nemcsak a maguk „grundján” adják elő, hanem péntek dél­utánonként eljönnek a gyer­mekkönyvtárba, hogy hetekig tartó nemes versengésben dől­jön el, melyik tér gyermekei a legügyesebbek, legötleteseb­bek. Továbbra Is olvasók maradnak A könyvtárba szoktatott gyermekeket a .későbbiekben sem szeretnék elveszíteni. A könyvtár dolgozói arra törek­szenek, hogy e fiatalok maj­dan, szinte automatikusan lépjenek át a felnőtt olvasók sorába, továbbra is állandó ol­vasók legyenek. A fentiekben vázolt sokféle nevelőmunka kiegészítőjeként most jeligés pályázatot írtak ki. A gyere­keknek arra kellett kis dolgo­zatokban válaszolniok, miért szerették meg a gyermek- könyvtárat. A pályázatok még most érkeznek, még nem is­merjük a jeligék mögött a szerzőket Néhány mondat közlésével nem követünk el semmi indiszkréciót „Nem egészen egy éve, hogy tagja vagyok a könyvtárnak, és máris megszerettem. Nem a sok kalandregény tette ezt velem, hanem a dokumentum- jellegű történelmi regények. Nagyon megszerettem e rövid idő alatt két sorozatot, a Bú­vár-könyveket, meg a Nagy emberek életé-t... A könyvi» elég kicsi, ami néha torlódás okoz. A kiszolgálás nagy ói tetszik, hiszen megengedik is, hogy a gyerekek igényeit nek megfelelő könyvet válasz- szanak a polcokról. Nagyói meglep, hogy a könyvtárosét egész rövid idő alatt megU' nulják a fiatalok nevét, kérdés nélkül is tudják már­ki milyen témájú könyvek«* szeret” — olvasható egyik pá' lyázatban. Néh-fny monda* egy másik írásból: „ ... ét már kijártam a nyolcadik oStr tályt, így a felnőtt könyvtárba járok majd. Nem szívesen ha* gyom ott a gyermekkönyvtá* rat. A könyvtáros nénikdS szinte árad a kedvesség. Min* dig arra törekedtek, hogS minden gyerek olyan könyvi kapjon, amilyet nagyon sze* rét, vagy nagyon szeretne ol* vasni . .. Érdemes megemlíti* ni a különböző rendezvény«* két, amelyeket szerintem azért rendeznek, hogy megállapít* sák, ki milyen figyelmesen ol* vas, mit tudnak a gyér«* kék.. A gyermekkönyvtár ölve* sóiból lesznek majdan a fel» nőtt könyvtárlátogatók. A tó* zincbarcikai városi könyvtál — sokirányú egyéb munkái* mellett — jól gondoskodik aZ utánpótlás neveléséről. PapP Attila könyvtárigazgató és se­gítőtársai szorgos munkává* gyűjtik, rendszerezik a váró* történetére, fejlődésére vonat* kozó adatokat is. Vajon azt * sok munkát, amely a Kosao* Dani dorgálásaitól és példá* rátáiból a felnőtt könyvtárt»* történő átlépésig húzódó, ner* minden göröngytől mentei- hosszú út mögött rejlik, lé­fogja a városi krónikába fej1 jegyezni? (benedek) Nagyon szép épület ez a Bódva-parti kastély. Az Ede- lényben járók mind megcso­dálják. Valamikor Couburg hercegé volt. Ma a bíróság, az ügyészség, a község óvodásai, napközisei és néhány család kaptak otthont benne. Azt mondják, hogy a kas­télynak annyi ablaka van, ahány nap az évben és annyi szobája, ahány hét egy esz­tendőben. Nem számoltuk meg. Nem is ez a lényeg. Az épület nem mindennapi, és a hozzá tartozó, mintegy tíz hold- nyi park sem. És más, több ember örömét szolgáló célra is lehetne használni. A kastélynak azonban tu­lajdonképpen nincs gazdája, így aztán nincs aki gondozza, újjáalakítsa most, amikor bi­zony az „idő vasfoga” már ki­kezdi, megrongálja a falakat, a szobákban található értékes freskókat. A gólyák is úgy raknak fészket tetején, mint egy-egy elhanyagolt, senkitől nem háborgatott házon. — De hiszen az épület kö­rül állvány van és a köztudat szerint renoválják a kastélyt — mondhatná most az, aki né­hány hónapon belül többször is megfordult Edelényben. Az így vélekedőnek félig- meddig igaza is van. Félig- neddig, mert: az Országos Műemléki Felügyelőség időn­ként renováltatja ugyan az 'pületet, de ez csak toldozga- lás-foldozgatás. Amennyire a ízűkre szabott keretből futja. Ráadásul a kivitelezők — a negyei tanács építőipari vál- alatának dolgozói — sem se- •énykednek itt túlságosan. Jel- 'emzésül erre engedtessék meg ■gy megjegyzés, amelyet a mi­nap, ebben a nyári turista­csúcsforgalomban erre járó aí* goi turista tett: — Azt mondják, ezen épületen dolgoznak. Meg a®* is mondják, hogy Magyaros“ szágon nincs sztrájk. Ahogf látom, ez a kettő együtt egyezik... , Sajnos, az Edelényi Közsftí Tanács eem tud mii kezdeni a kastéllyal. Helyesebben * tanácsi vezetőknek vannak j* elgondolásaik, de hát az épü* let nem tartozik fermhatősá* guk alá, és nincs is pénzük * felújítására. Egyébként ásni «* elképzelésüket illeti, érdemi rá felfigyelni: Hasznosabbnak tartanák, h* a kastély egyik szárnyába^ múzeumot, másikban szálló* dát lehetne berendezni. Mindenesetre, amíg az épű* let sorsa el nem dől, a tanác* addig is szeretne a parkba* valami újdonságot csinálni* egy kellemes szórakozóhelyet egy sörkertet, ahol az edelé* nyiek jól eltölthetnék szabad idejüket Sőt, a parkban ótt* hont kapott bányász sportkör is szépíteni akarja a területet* rózsakertet szeretne itt kiala* kítani. Most szabályozzák’ a Bődvát A folyó hamarosan körülveszi a kastélyt, amely így egy szi1 getre kerül, és ez még érde­kesebbé, mondhatjuk, ro* mnntiktisabbá teszi. Az épül«* jelenlegi rendeltetését tekint* ve azonban ez teljesen lé* nyegteleh. Ha azonban másra az említett célokra használ* nák a kastélyt, Borsod egyi* különlegességévé, keresett; népszerű helyévé válhatna. A lehetőség adott, csak élni kel­lene tudni vele. És minden­képpen érdemes lenne élni vele. Csak éppen egy jé „gazda” hiányzik hozzá ... (Battkay)

Next

/
Oldalképek
Tartalom