Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-16 / 192. szám
2 ESZ ARM A GT ARO RSZ AG Szerda, 1967. augusztus 18, Bagdad a figyelem, középpontjában Megnyílt aa: ai*al> gazdasági értekezlet A kairói közvélemény és sajtóí'igyelem- Bagdadra irányul. Az iraki , fővárosban tárgyal Tito elnök és kedden Bagdadban megnyílt az arab országok gazdasági értekezlete, amely előkészítheti a csúcstalálkozót. Tito damaszkuszi megbeszélései után, ugyancsak Bagdadban az izraeli agresszió után kialakult helyzetről és az el nem kötelezett országok esetleges kezdeményezéséről tárgyal. A jugoszláv elnök szerdán visszatér Kairóba, hogy folytassa megbeszéléseit Nasz- szerrel. Tito valószínűleg pénteken utazik haza Alexandriá- fcól a Galeb hajón. Tito elnök meghívta Atasszi elnököt, viszonozza látogatását. Bagdadban úgy tudják, hogy Tito ugyancsak meghívást intéz Aref iraki elnökhöz. Az iraki államfő nyitja meg a bagdadi olajkonferenciát. Ezen az arab országok gazdasági, pénzügyi és olajipari miniszterei vesznek részt. Az értekezlet egy hétig tart. Az Ahram szerint ettől az értekezlettől függ a közös arab politika sorsa. Abdel Rahman Aref iraki köztársasági elnök meghívta a \ Bagdadban tartózkodó Joszip ! Broz Tito köztársasági elnö- i köt, hogy vegyen részt az arab I miniszterek kőolajértekezleté- ! nek megnyitásán. Tito elnök a meghívást elfogadta. Abdel Rahman Aref, iraki köztársasági elnök kedden este Bagdadban megnyitotta az arab országok gazdaságügyi, pénzügyi és olajügyi minisztereinek értekezletét. A megnyitó ülésen jelen volt Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök is. SlB Sí Í51*110 eldugta a zászlót I „Nagy Társadalom“ sorvadása Johnson A Djakartából származó je- j lentésekből kitűnik, hogy Kc- | let-Jávában, ahol a Sukarnót támogató Indonéz Nemzeti I Pártnak igen sok híve van, a i nyugtalanság fokozódik. Jas- sin tábornok. Kelet-Java katonai kormányzója, bejelentette, hogy mindazokat, akiket jelszó mázoláson kapnak rajta, a helyszínen agyonlövik. Indonézia csütörtökön ünnepli függetlenségének 20. évfordulóját, de a jubileumi készülődéseket különös incidens zavarta meg: Sukarno elnök nem adja át a hatóságoknak a vörös—fehér „szent zászlót”, a lobogót a függetlenség kikiáltásakor vonták fel először. Sukarno szerint — akit megfosz- i tottak a hatalomtól és gya- : korlatilag internáltak a bogo- ! ri nyári palotában — a zászló az ő személyes tulajdona, i Az értékes relikviát Sukarno j eltüntette. A volt elnök egyéb- I ként a függetlenségi ünnepsé- i gén nem vehet részt. Régi hagyomány a Tiszai Vegyikombinátban a termelő- szövetkezetek patronálása. A környező falvak, Sajószöged, Nagycsécs, Hejőkeresztúr, Sa- jóörös, Tiszaszederkény, Tisza- palkonya, Qszlár, .Muhi termelőszövetkezeteit rendszeresen felkeresik a ■ e® i kombinát szocialista brigádjai, hogy segítsenek ott, ahol lehet ott, ahol tudnak. Több, mint 20 brigád vesz részt ebb« a mozgalomban, am; n; is olyan könnyű, hiszen múmiáidé után végzik el azokat a javítást és egyéb munkákat, melyekkel a termelőszövetkezetek egyedül nem boldogulnak. Lényegében 1965-ben terjedt ki ez a mozgalom az egész gyárra, s azóta oly mértékben kiszélesedett, természetes „szükségletté” vált, hogy szinte önmagától halad előre. A szocialista brigádok versengenek: ki hány társadalmi munkaórát tud felmutatni. Képek bizonyítják a brigádnaplókban nehéz, nagy pénzt érő segítségüket. Még egy jellemzője van ennek a patronálási mozgalomnak: csak olyan munkában segítenek, amelyeket a termelőszövetkezetek saját erőből, saját szakembereikkel nem tudnak elvégezni. Így természetesen elsősorban a mező- gazdasági gépek javításához nyújtanak segítséget. Az igazgatóság engedélyével a gyár műhelyeibe viszik azokat a javítani valókat, amelyeket a helyszínen nem lehet megcsinálni. Gyakran javítanak eltörött tengelyeket, méghozzá gyors tempóban, hogy ne legyen fennakadás a mezőgazdasági munkában. De nemcsak termelőszövetkezeteket patronálnak. Óvodák is gyakran kapnak segítséget a szocialista brigádoktól. A Rákóczi-brigád .például a tiszaszederkényi 3. sz. óvodát patronálja: virágtartókat, fod- rászburákat, kis kályhákat készítenek a gyermekek számára. Murányi József brigádve- zető ügyes kézzel tartja össze a 18 tagú brigádot, s nincs, aki kihúzná magát a közös munkából. Tavaly 200 méter hosz- szú vízvezetéket szereltek be a nagycsécsi termelőszövetkezet számára, s elvezették a vizet a tehénistállóba, a baromfiólakba. Itt építettek egy gépszínt is Bartus István tervezése alapján. Az elmúlt évben összesen 2184 társadalmi munkaórájuk volt, s az idén sem akarnak lemaradni a tavalyi szép eredmény mögött A hagyomány kötelez! Ok is, akárcsak a többiek, vallják, hogy a „ház körül” kell elsősorban rendet tartani. Most fejeződött be a salakos pálya építése, s hamarosan elkészül a füvesített pálya is. Ne kelljen a megyei I. osztályban játszó „csapatnak a szomszéd faluban játszani mérkőzéseit, De nemcsak a „ház körüli munkát” végzik el, a házat is rendben tartják. „Portájukon” bárki nyugodtan körülnézhet: rendet talál .mindenütt. A Súgván Endre ifjúsági szocialista brigád a hideg üzemben dolgozó nyolc kollektíva között — a legjobbak között a legelső. Ködmön Gusztáv brigádvezető magával sodorja a többieket is. Ahogy Macsi István mondta: „Megy az ember vele, akár akar, akár nem. De nincs olyan, aki nem akarna!” Az ő üzemrészük szinte legendás tisztaságú, egy porszem nem sok, annyit sem lehet találni munkahelyükön. ők készítik egyébként az üzemi híradókat is. Az egész vegyikombinát szinte egy emberként vesz részt a mozgalomban. Most például az 1. sz. óvodába szeretnének központi fűtést beszerelni a régi cserépkályhák helyeit. A gázvezeték csak 20 méterre van az óvodától, s milyen jó lesz, ha a gyerekek egyenletes hőfokú helyiségekben lehetnek majd a télen. S az is igaz, hogy maguknak csinálják: gyerekeiknek! Szebbnél szebb terveik vannak: ifjúsági park, kettős buszmegálló s még mindaz, ami „menet közben” előkerül, segítésre szorul. A termelőszövetkezetek, az óvodák, s a gyár saját erőből megoldott létesítményeihez csak az anyagot kell biztosítani. A munkát, a kétkezi munkát ők adják. Adják tiszta szívvel a szabad időből. (Csa) amerikai elnök a nagy detroiti „faji robbanás” után, amikor még füstölögtek a felgyújtott épületek romjai, azt mondotta — nem először — televíziós beszédében: az Egyesült Államok elég erős rá, hogy legyőzze a világ leggazdagabb országában a felszín alatt burjánzó szegénységet, felépítse az úgynevezett „Nagy Társadalmat” — ugyanakkor tovább folytassa a vietnami háborút. Az amerikai képviselőház, úgy látszik, másképpen vélekedett. Ugyanazon a napon, amikor kemény . törvényt fogadtak el a néger gettók felkeléseinek szervezői ellen — visszadobták ama törvényjavaslatot, amely szerény összeget szavazott volna meg a nyomornegyedeket elárasztó és százezernyi gyermek életét fenyegető patkányok kiirtására. ! Az 1967-es költségvetés a , korábbihoz képest 10,5 milli- I árd dollárral növelte a viet- i nami háború költségeit. Ugyanakkor az úgynevezett „Nagy Társadalommal” kapcsolatos, a kongresszus által megszavazott kiadások nemcsak arányaiban, de tényleges nagyságukat tekintve is csökkennek. Emlékezetes, hogy a „Nagy Társadalom’-elképzelés nem egyéb, mint a Johnson propagandistái által gyártott utánzata a Kcnnedy-időszak- ban meghirdetett „új határ” programnak. Az „új határ” program mögött meghúzódó politikai gondolat az volt, hogy az Egyesült Államoknak fokozott erővel kell a maga belső társadalmi-gazdasági problémái felé fordulnia. Természetesen Kennedy sem vizsgálta felül az amerikai imperializmus terjeszkedő politikáját a maga egészében. Addig azonban feltétlenül elment, hogy bizonyos reális egyensúlyt próbáljon létrehozni az amerikai külpolitika ismert fő céljainak pénzügyi fedezete — s az ország . gyötrő belső társadalmi-gazdasági problémáinak megoldására szánt költségvetési összegek között. Johnson éppen azzal aratta -emlékezetes, 1964-es nagyszabású győzelmét, hogy a Kennedy által megszabott politika' ■ fő irányvonal folytatását ígérte. ~T7Z . ... vizsgálat tér Közelebb! mészetesei könnyűszerrel felderítheti hogy a „Nagy Társadalom’ Johnson által megszabott ere deti keretei <s rendkivü szükelc és szerények voltak ha egybevetjük ezeket a: Amerikai Egyesült Államok gazdasági potenciáljával, vagy éppen a hadicélokat szolgáló kiadásokkal. A Johnson választási győzelme utáni évben, 1965-ben 50,2 milliárd dollárt szavaztak meg az amerikai kongresszusban katonai célokra. Ugyanakkor a „Nagy Társadalommal” kapcsolatos mintegy 20—25 különböző programra összesen 4 milliárdot szántak. A „Nagy Társadalom” johnsoni programja már indulásának pillanatában is korlátozottabb volt még a vezető európai tőkés országok úgynevezett jóléti programjánál is.- Az 1967-es költségvetési vita során a kormány azt állította, hogy az említett négy milliárd „olyan minimum, amelyet már nem lehet csökkenteni.” Ennek ellenére a „Nagy Társadalom” 25 programjára az 1967-es amerikai költségvetés együttesen csupán 2,3 milliárdot irányzott elő, tehát kevesebb, mint harmadrészét annak az összegnek, amelyet a „rendes” hadügyi költségvetésen kívül a vietnami háború céljaira megszavaztak. Az 1967-es költségvetésben a hivatalosan bevallott háborús kiadások 00,5 milliárdot tesznek ki, a „Nagy Társadalom” költségei tehát ennek körülbelül csak huszonötöd részét jelentik. A „Nagy Társadalom” programjának döntö része az úgynevezett „szegénység elleni háború”. Az eredeti tervekben (amelyeket már 1965- ben sem hagyott jóvá a kongresszus) ez évi 3 milliárdos hitelkerettel szerepelt. Jelenleg ennek alig több mint a fele, 1,75 milliárd a „szegénység elleni háború” évi hitelkerete. „ . . 77 tehát csekéA kisebb, jyebb propaganda értékű programok még szánalmasabb elbánásban részesülnek. Néhány héttel a nyomornegyedek patkányinváziójának megfékezését célzó javaslat visszadobása előtt az amerikai kongresszus elfogadott egy ölyaft kormányjavaslatot, amely évi 10.1 millióról 21millió dollárra csökkenti az iskolás gyermekeknek juttatott szövetségi tej-hozsA1, járulást! Kétségtelen gazdaság! tény» hogy az Egyesült Államok a tőkés világ leggazdagabb* óriási erőforrásokkal rendelkező országa. Az is tagadhatatlan, hogy az amerikai gazdaság egésze számára a vietnami háború költségei nem jelentenek tűrhetetlen megterhelést Sőt, közismert módon a vietnami háború bizonyos értelemben még a hadikonjunktúra ösztönzéséhez is hozzájárul. A „Nagy Társadalom” programjának brutális megcsonkításában ezért nem annyira a gazdasági kényszer nyomását kell látnunk — mint inkább egy nagyon is átgondolt és tudatos irányvonalat Ennek a* irányvonalnak a lényege: fel* használni a vietnami háborús pszichózist és az emelkedő háborús költségeket a szociális kiadások tudatos visszaszorítására. Bizonyos körök minduntalan a „szocializmus előretörését” emlegetik a szerén? szociális programok hallatára- Sőt, ezen túlmenően a szociális követelések erőteljesebb visszadobására is. Erre vaN lőtt, hogy Johnson rádióbeszédében nem a néger gettófelkelések szociális-gazdasági okaira, hanem a megtorló intézkedésekre helyezte a fősúlyt. Erre vall az is, hogy 1967-ben a monopoltőke az eddiginél erőteljesebben száll majd szembe a szakszervezetek béremelési követeléseivel. Ugyanakkor persze tény maradt az is» hogy 1967 eddigi sztrájkstatisztikája azt jelzi: tizennégy esztendeje nem vett részt annyi munkás a sztrájkmozgalomban, mint éppen ebben az esztendőben. ~ a néger-probléma» ^cm sem a vietnami háború nem szolgáltat tehát egymagában kielégítő magyarázatot. A jelek szerint ennél többről van szó: az amerikai monopóliumok kísérletéről a Kennedy által szerény keretek között megkezdett szociális-jóléti törvényhozás egész irányzatának megfordítására. Ez a „Nagy Társadalom” sorvadásának Igazi oka. Gömöri Endre Sok váz elpárolgott a Eakacai tóból — Messze uta/.ik? — Nagyon messze. Kanadába. — Hosszú időre? — Igen. Véglegesen. Már megvan a kiutazási engedélyem ... Az ötven körüli asszonyka a valutapénztár felé néz. Nagy darab, szőkehajú német ember já-já-zik, orrán , evikker, pillanatra abbahagyja a beszélgetést, az IBUSZ menetjegyirodájánuk falán sárgálló plakátra bámul: „Der Balaton ihr neues feilen paradies... A plakáton a siófoki szálló, előtte rikító sárga bikiniben labdát tartó nő, „feilen paradies...” — Nem tudtam, hogy szombaton nem veszik el az iratokat az IBUSZ-nál, most oda a napom, kár volt bejönnöm. A széles pádon ül, kosarában matat, fejkendőjét igazgatja, azután ismét arcára hull a neonfény: — Olyan furcsa minden, odahaza is csak megyek az utcán, no, mondom magamban, az öreg templomot se látod többé, se a kerekes kutat, ahol annyit játszottál gyerekkorodban. Azután a szomszédokat, a szőlőt, a kiséllomást, meg a községházát sem. A férjem sírjához se mehetek többé, majd hagyok pénzt gyertyára, meg misére, legalább halottak napján szóljanak érte. — Kihez utazik Kanuda- ba? — A fiamhoz. Itt dolgozott a gyárban, azután jött 1950... Kanadában is gyárban dolgozik, nikkelgyárban. — Jól keres? — Meglehetősen. Gazdag ország, azt írja, adjak el, vagy osszak szét mindent, a BÚCSÚ többivel ne törődjek. Tegnap ajánlottam fel megvételre a tehenet a tsz-nek. Van a házunk előtt egy szép, kerek . lombú akácfa. Ha látná, gyönyörű ... Arra gondoltam mindig, hogy ha unokám lesz, ott fogunk ülni kettesben a kispadon, az akác alatt... De hát egyetlen gyermek ez a fiú, 28 éves, akkor nem tudta mit csinál, ment világot látni .., Az útlevél feliratú asztalnál szemüveges tisztviselő kiabál: Kubicsek . .. Kubi- csek.. Telt keblű paraszt- ményecske furakodik előre. Mosolyognak, no lám, a Kubicsek. A jövendő kanadás asszony is elmosolyodik. Gyenge, erőtlen mosoly: — Csak úgy, elmenni látogatóba, azután visszajönni. az lenne érdekes. Az nem, hogy itt kell hagyni mindent örökre. Pedig olyan szelíd, csendes gyermek volt, a gyárban is szerették. — Ö nem szerette az akácokat? — Szerette. Sokat elnézte, most írta nemrég: hozzon édesanyám az akácról egy gallyat... Amikor virágzott, abból tettem el, összepréseltem ... Meg van egy vas lovacskája, olyan vizsgamun- ka-féle, itt csinálta Diósgyőrben, azt kéri, már becsomagoltam ... Négy-öt tagú turistacsoport hangoskodik be a lengő ajtón, vidámak, fiatalok. A messze utazó asszony csendesen készülődik, az iratokat becsomózza zsebkendőjébe, kendőt igazít: — Majd beszélek az akácról — mondja —, sokat beszélek, meg a kispadról. Még nem nősült meg, idehaza már kinéztem egy lányt, szorgalmas, nekivaló. Más az, ha szemtől szembe beszélünk valakivel, és más a levél, papírra körmölt gondolatok, nincs azokban szív. És rám azért hallgatott. Olyan csendes, szófogadó gyerek volt... Éti tudom, hogy szereti az akácokat.. Megy csendben, vállai elörehajlanak, a neonfény remeg a kendőjén H. J, Az idei meleg nyár alaposan megcsapolta megyénk legnagyobb hegyvidéki víztárolóját, a Rakacai tavat. A mintegy 350 hold kiterjedésű mesterséges tóban a tavaszi olvadáskor csaknem 5 millió köbméter vizet „raktároztak” el a száraz napokra. Az elmúlt két hónap szokatlan melege és a gyakran 30 fokon felüli hőség hatására a tóból 520 ezer köbméter víz elpárolgott. A Sajómenti Vízművek vezetői szerint a tárolót tápláló Rakaca-patak olyan kevés utánpótlást hoz, hogy nem tudja pótolni az elpárolgóit mennyiséget, így a meS' terséges tó vízszintje mintegy 70 centimétert apadt. Jelenleg 4,8 millió köbméter víz var1 benne. A Rakacai tóban össze- gyűlt víz a Sajó völgyében települt ipari üzemek és mintegy 25 község ellátására szolgál. Vízhiány esetén a tó zsilipjeit megnyitják és a szükséges vízmennyiséget a Béd- ván keresztül engedik le a hiány pótlására. A kánikula ellenére a Bódva folyó vízhozama eddig kielégítette az igényeket, és még nem volt szükség a „melegtől megapadt” W gátkapuinak megnyitására. \ I '«leiéiül a viráíaríóin Csonkám leltem A * eccsidő volt. Neki volt táskarádiója, ott hangoskodó! a pulton, nekem nem. Ó kimérő a büfében, én „ked vés vendég”, tehát különösebb beszédtéma nem le hetett közöttünk. „Kérek egy üveg sört.” „Tessék párán csolni.” „Köszönöm szépen.” És kész. A gólok, a melei helyzetek azonban összehoztak bennünket. Együtt szapul tűk a csatárt, aki 5 lépésről az üres kapuba se tudta berúg ni a bőrt, korholtuk a játékvezetőt, aki annyit sem ért futballhoz, mint hajdú a harangöntéshez, és elparentáltu; a kapust, mondván, hogy már 5 évvel ezelőtt nyugdíjba' lett volna a helye. Szóval egyre inkább megtaláltuk a közö hangot. Megkínáltam a sörömből, de később már kínált1 sem kellett, töltött magának. Egyre inkább közeledett a idő, amikor a kialakult barátság következtében néven akar szólítani. Persze nem tudta, hogy Kiss, Kovács, Nagy, eset leg Krassalkovibácz a nevem. Azt sem sejtette, hogy köze lebbi ismerőseim Alfonznak, Jeromosnak, vagy Domonkos nak szólítanak-e? Rövid habozás után az uram, apuskán: elvtíkém megszólítást is elvetette. De azért mégis megöl dotta a megszólítás-problémát, amellyel a vicclapok és a ko moly elvi fejtegetések"'két évtizede bíbelődnek. A világ leg természetesebb hangján kezdte: — Ide figyeljen. Csórikám. .1 Csórikám! Hurrá! Ismét megoldódott egy régi-rég probléma, o ír
