Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

Csütörtök, 1967. augusztus 1«. ESZAKMAGYARORSZAG 3 A vásárlók érdekében Nagyszabású ellenőrzés a piacon 40 ellenőr - 34 árusító - 70 minta Izotóp export Budapestről Jeleníts devizabevételt és tudományos rangot jelent ha­zánknak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Izotóp Intéze­tének exportja. A radióaktív izotópokkal jelzett vegyületek, gyógyszerek stb. készítése, for­galmazása nagy feladatokat ró az intézet munkatársaira. Az intézet termékei eljutnak több szocialista és nyugati ország­ba, valamint az Egyesült Álla­mokba. Reggel 7 óra. A KISOSZ Üebrecenyi utcai helyiségében Tóth János, az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség Borsod megyei vezetője mintegy negyven személlyel tart rövid megbeszélést. Néhány perc múlva nagyszabású ellenőrzés kezdődik a piacon. Az ÁKF- en kívül szinte valamennyi el­lenőrzésre hivatott szerv részt vesz az ellenőrzésben: a me­gyei és városi tanács, a ren­dőrség, a Minőségvizsgáló In­tézet, valamint vállalati és társadalmi ellenőrök. A piac felé haladtunkban Tóth János a következő tájé­koztatót adja: — A július 1-én életbe lé­pett 10/1967 számú kormány- rendelet az új gazdasági mechanizmusnak, megfelelően mé,dositotta az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség hatáskö­rét. Ebbe tartozik többek kö­zött, hogy a területi felügyelő­ségek is ellenőrzik az őster­melők piaci árusítását. Ez a mai nagyszabású ellenőrzés az első a rendelet megjelenése óta — már ami méreteit illeti —, de nem az utolsó. Ma csak a tej- és tejtermék-féléket vizsgáljuk, a jövőben a piac más ágait is, rendszeresen és alaposan. Az ellenőrzés min­den esetben szigorú lesz! És kiterjed mindegyik szektorra. Ami az őstermelőket illeti: se ma, se máskor nem az a célunk, hogy elrettentsük őket a piactól, hiszen nagy szük­ség van áruikra, viszont a vásárlók érdekében vizsgál­nunk kell az áruk mennyisé­gét és minőségét, hogy a ve­vők azt kapják pénzükért, ami jár. A területi felügyelő­ségek az eddigi 1000 forint helyett 3000 forintig terjedő pénzbírsággal sújthatják a fo­gyasztók megkárosítóit, sőt súlyos, ismétlődő esetekben bűnvádi feljelentést is tehet­nek! Ráadás és idegesség Megérkezünk a csarnokba. Az asztalokon tej, vaj, túró, juhsajt, tejföl, tésztafélék, lekvár, dió, mák ... Az ellen­őröket most csak a tej és a tejtermék érdekli. Nagy a forgalom, sok a vevő, az el­lenőrök szinte észrevétlenül elvegyülhetnek közöttük. — Hogy a túró, nénike? — kérdezi egy női ellenőr. Az asszony készséggel megmond­ja az árat — amit önmaga szabhat meg —, majd a *vevő” kér egy negyed kilót. Mérleg nincs. Az őstermelő megsaccolja, majd átmegy a szemközti oldalra, „kölcsön­mérlegelni”. Mosolyogva tér vissza. Megvan. Hanem ettől a pillanattól kezdve a vevő már ellenőrként lép föl! Maga méri le a túrót. Három deká­val több. A papírba csomagolt árut bélyegzett ragszalaggal látja el, elvégzi a hivatalos formaságokat — természetesen kifizeti az ellenértékét is — a többi a minőségvizsgálók dol­ga. A vevő-ellenőrök táskájából itt is, ott is előkerülnek az erre a célra készült üvegecs- kék és tejjel, tejföllel telnek meg, majd az ellenőrök vala­mennyit beviszik a laborató­riumba. Persze a hír, hogy „vizsgálnak”, most már gyor­san elterjed. Az árut azon­ban nem lehet elrejteni. Az árusítók nagyobb része nyu­godtan várakozik, egykedvűen szemléli a történteket. Azon­ban olyanok is vannak, akik idegésen rángatják arcuk kö­rül a kendőt, kényszeredetten udvariasak. Akinek tiszta a lelkiismerete, még örül is. Legföljebb kevesebb lesz a konkurrencia. A jó árura mindig szükség van, aki pedig rosszat hoz, magára vessen ... Elismerés után — visszaélés Bent a laboratóriumban gyűlnek az üvegek és a cso­magok. A tejföl és a túró vizsgálatára a nap folyamán kerül sor, ezek vegyelemzése hosszabb időt vesz igénybe. Aki nem a minőségnek és a mennyiségnek megfelelő árut adott, a büntetés révén szerez tudomást az eredményről. A tej vizsgálatát azonban nyomban megkezdik. A név­vel és a személyi igazolvány számával ellátott ragasztósza­lagos üvegek tartalma kém­csőbe kerül, megmérik zsírtar­talmát. Hallgató Béla Szirmá­ról 4,4, a sajópálfalvi Komá­romi Imréné pedig 4,5 száza­lék zsírtartalmú tejet árusít a vizsgálat szerint. Kiváló minő­ség! Elismerés érte! Ajánljuk őket a vevők figyelmébe! An­nál rosszabb tejet hozott vi­szont Szirmabesenyőről Ku- biczky Jánosné. A tej zsírtar­talma mindössze 2,2 százalék. Jegyzőkönyvet kell róla föl­venni, azonban nincs nála se a személyi igazolvány, se az őstermelői igazolvány. — Nem baj — mondja az5 intézet állatorvosa —, régi * „kuncsaftunk” ő már, jól is­merjük. Több alkalommal is§ figyelmeztettük, ne éljen visz-g sza a lehetőséggel. Nem hasz-»: nált. 8 — Előfordul olyasmi is, hogy valakit megdicsérünk a jó tejért, azt hiszi, hogy ő már „bedolgozta” magát, nem ellenőrzik, s a következő al­kalommal lefölözött tejet hoz a piacra. Latrán Zsigjnondné kistokaji őstermelőt például július 9-én megdicsértük, mert 4,5 százalékos tejet ho­zott a piacra, viszont ponto­san egy hónappal később már csak 2 százalék zsírtartalmat mutatott a vizsgálat. Nyilván­való, hogy visszaélt a biza­lommal. IS1 agy óbb tisztaságot! Az ellenőrzés véget ért, a többi áru vegyvizsgálatával tegnap estig végeztek. Az eredmény majd megmutatja, milyen intézkedésekre lesz szükség. — Egyet azonban már előre megmondhatok — mondja Tóth János. — Azt tapasztal­tuk, hogy az őstermelők egy része nem ragaszkodik a szi­gorú tisztasághoz. Némelyi­kük előtt a szó szoros értel­mében koszos a kötény. Nyá­ron könnyen fertőzést okoz­hat, de máskor is veszélyes lehet, és gusztustalan. A má­sik: javasoljuk a tanácsnak, rendelje el, hogy az árusítók fehér könyökvédőt használja­nak. A ruha, vagy a magukon viselt pulóver megnyúlt ujja gyakran valósággal bele­lóg a tejbe, tejfölbe. Az árusí­tóknak többet kell törődniük a tisztasággal! Erre ezentúl mi magunk is nagyobb gon­dot fordítunk. A negyven ellenőr végzett a munkával. Az ellenőrzést azonban a jövőben szigorítják. És erre, a tapasztalatok alap­ján szükség is lesz. Keresked­jünk, de csak becsületesen! Csata László A humán izotópok termelésére alkalmas fülkesorban gyártják reket. a különböző gyógy sze* Cári szállóból — konfekció üzem Az elmúlt század elején a Kassa—Miskolc úton postako­csik megállója és cserehelye volt a forrói kas tél}'. A kör­nyéken úgy tudják, hogy Po­zsonyba utazván. Sándor cár is megszállt itt egyszer. Hogy válóban így volt-e, vagy csak szájhagyomány, azt vitatni le­het, de a patinás épület min­denképpen megérdemli a je­len megbecsülését A felszabadulás után sokáig nem akadt gondviselő gazdá­ja a forrói kastélynak. Szó volt róla, hogy pedagógus­lakás lesz, vagy községi könyv­tár, esetleg a megyei Idegen- forgalmi Hivatal veszi át. A sok huzavona után végül az encsi Ruházati Ktsz vál­lalkozott rendbehozására és hasznosítására. A pesti OKISZ-labor segítségével ru­házati konfekcióüzemet ren­deznek be a volt kastélyban. A tervek szerint az üzem száz munkást foglalkoztat majd, de körülbelül 70 fő be­dolgozó munkájára is számí­tanak. Ez a két számadat so­kat mond FoiTÓn és általában [ az encsi járásban, ahol eddig nem volt jelentősebb ipari lé-* j tesítmény. A tervezett lét-* I szám és a bedolgozó rendszer ; sokat könnyít majd a környék munkaerő-problémáján. A kivitelező vállalat a MŐJ emléki Bizottság kérésére ere­deti állapotába állítja vissza a kastély külső részét A for­róink büszkesége megmenekül a pusztulástól, ráadásul hasz­nossá válik. Mert így is lehet műemléket védeni... (*>») — Van még Jónéhány ős-P termelő, akinek nem hasznáig a figyelmeztetés. Tudják, hogy £ a megengedett legalacsonyabb" zsírtartalom 3,5 — mégis so-a ványabb tejet hoznak a piac-p ra. A naponta vezetett kimu-® tatáson például a sajóvámosi n Varga József né 2,1, a szintén s sajóvámosi Veres Lajosné 2,7, | s a gesztelyi Hajdú József 2,2" százalék zsírtartalmú tejjclp „szerepel”. 1 A termelői és a fogyasztói árakról Kellemes és hasznos Népes kirándulócsoport lá­togatott el augusztus 6-án, va­sárnap a cserépváraljai erdő aljára. Nem pusztán kirándu­lás céljából jöttek, hanem hasznos tapasztalatcserére is. A randevút a mezőkövesdi já­rás mintegy 60 tagú méhész izakcsoportja rendezte. Kora délelőtt, 9 órakor megkezdő­dött a program. Korompai Ist­ván szakember, a csoport lel­kes patrónusa tartott értékes vitaindító előadást a méhészet jövőjéről és feladatairól. Nem­csak a nagyszerű előadás di­csérhető. Korompai István fá­radságot nem kiméivé utazott le Budapestről a méhészek ta­lálkozójára. A találkozó hasznossága ab- fean állt,, hogy sok értékes faakmai dolgot megbeszélhet­v*ek, vállalatok segítsék őket ú helyiségi gond megoldásában. A „kulisszák mögött” néhai furcsa esetek vannak. A Ka­zincbarcikai Gázszilikátgyár melletti felvonulási épületek­ben a termelés „felfutásáva^, párhuzamosan az elkövetkező években 400—500 dolgozót akarnak foglalkoztatni. És bár itt jelentős termékmennyiség­ről, az igények szélesebb körű kielégítéséről és több száz dolgozó foglalkoztatásáról van szó, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, az OKISZ leg­messzebbmenő támogatása el­lenére is — bürokratikus huza­vona után és miatt — csak végtelen energiát igénybevevő küzdelemmel tudják megte­remteni a termelés objektív * feltételeit. A KISZÖV elnöke 1 hallgatott ugyan róla, de szó*' ’ esett egy miskolci példáról is. A Textilkonfekció Ktsz nehéz körülmények között üzemek Szerződést kötött az Üzem- élelmezési Vállalat kezelésé-' ben volt épület átvételére. Ám a vállalat, amely az épü­letet díjtalanul, könyvjóvá­írással kapta meg évekkel ezelőtt az LKM-től. egymillió' forintos lelépést kért, an­nak ellenére, hogy az épü­let állami tulajdonban ma­rad. Utólag kiderült, hogy a Sétány utcai épület csak je­lentős beruházással használ­ható az említett célra. Pedig száz, köztük 25 új dolgozónak lenne itt korszerűbb munka- helyisége. Az ilyen eset sok ellentmondást hurcol magá­ban és elgondolkoztató. • n szerkesztőségünkben II megrendezett ankét —' ” mint az elhangzottja.«. *;3* icazoliák — igen hasznosnak bizonyult. Ezért is hoztuk" nyilvánosságra. Csorba Barna!aás (Vége.) ta visszatérítési igény mértéké­nek megállapításánál ezt ü számításba veszik. A z ankét részvevői egyön­tetűen helyeselték a; újítási díjak kifizetésé­vel kapcsolatos határozatot Ennek értelmében az újítások­ra kifizetett összeg a részese­dési alapot terheli. És miutár ez most már „zsebre megy” az üzemekben, a vállalatokná csak a ténylegesen szüksége: újításokat, ésszerűsítéseket ve- zetik be, alkalmazzák. Ez egy­ben biztosítja a kollektív el lenőrzést is, hiszen ez a válla­lat, az üzem. az egység min den dolgozóját közvetlenü érinti. Szó esett egy nagyon ké nyes kérdésről is. A tényleg« ráfordítás számbavétele am ösztönzi a vállalatokat; hogj ne duzzasszák feleslegesen ; létszámot A közvélemény nem azt a vezetőt becsüli, ak minden gondolkodás nélkü igyekszik megszabadulni a: úgynevezett felesleges munka erőktől, hanem azt. aki új tér mákfajták bevezetésével. : termékskála szélesítéséve igyekszik az igénveket kielé gíteni. miáltal nemcsak ezeke az embereket, foglalkoztatja hanem újakat is vesz fél. Ez ; helyes elv és gyakorlat mutat kozik meg többek között a ta­nácsi és a szövetkezeti ipar ban. Kottái elvtárs elmondot ta. hogy jelenleg a szövetkeze ti inarban megvan a lehetősé* V1 U7r'rn°V c'rnz úi fio^no7Ó. jlMve bp dolgozó foglalkoztatására. Eh hez azt kéri: a tanácsi szer árut, ma viszont több tízezer tonnás igényekkel, megrende­lésekkel lép fel. Csupán a Könnyűipari Anyagellátó Vál­lalat igénye megtízszereződött. Ügy véljük, ilyen arányeltoló­dás esetleg más üzemben is várható. örvendetes, hogy egy sor üzemben már most igazodnak a várható megrendelésekhez, ösztönzik a dolgozókat több szakma elsajátítására, hogy minél rugalmasabban „átcso­portosíthassanak” egy-egy új termékfajta készítésére. Szó esett egy másik kérdés­ről is: hogyan teremtsük meg a lehetőségeket, hogyan alkal­mazzák az anyagi ösztönzőt, a ténylegesen szükséges beruhá­zások. korszerűsítések eseté­ben? Előfordul, hogy az új termék gyártása, beruházása társadalmiiag indokolt. Igen ám, de mivel a haszon a vég­termékben. illetve a népgaz­dasági szinten jelentkezik, a gyárnak ez tiszta ráfizetés lenne. Vegyünk egy érthetőbb példát A vasúti kerékpárok megmunkálása jelenleg sok forgácsolást kíván. Ott kezdő­dik, hogy az LKM a nyers tengelyt, tárcsát és abroncsot csak a szükségesnél hosszabb, s nagyobb méretben tudja gyártani. Dr. Kersch Péter, a Nemzeti Bank Ipari Osztályá­nak vezetője úgy véli, hogy ebben az. esetben elsősorban az LKM-et kell anyagilag érde­keltté tenni a korszerű (pél­dául önteosleszúrói berendez*'*? megszerzésében Fené*eW-ük. hogy az egységes árrendszer megteremtésénél, az állami | . ▼. A z'egyik részvevő azt kér­dezte az LKM gazdasá­gi igazgatójától: számol- !?, nak-e a megrendelések, a ter- ® melés esetleges csökkenésével, változásával. Ez csak látszólag ó, naiv kérdés. Említettük, hogy § régebben az állam ingyen bo- sjcsátotta a vállalatok számára 8 az épületeket, berendezéseket, g; Ez nem ösztönzött a takaré- a kosságra. Nem egy példát tud- I nánk említeni, hogy a tényle- 5 gesen szükséges épületek, gé- 3; pék, berendezések mellett egy | sor olyan épületet, s olyan be- | rendezést szereztek be, amely- a nek szükségessége erősen kifo­gj gásolható. jí A szatírairók kimeríthetet- > len témája volt, hogy például 3 az üzem alig fejlődött, de íj gombamódra nőttek ki a szu- i permodem irodaházak, ezzel ’ párhuzamosan nőtt a hivatal­ai nokok száma és a bürokrácia í is. Nos, miután a beruházás, a fejlesztés egy része ezután a j}1. vállalatot, az üzemet terheli, •' azt „ki kell gazdálkodnia”, ' feltételezhetően megszűnnek a j felesleges és ésszerűtlen beru- » házások, így kevesebb építő-, * kohászati- és gépipari ter- mékre lesz szükség. Bozsik | elvtárs úgy véli, hogy az ő | számukra ez csöppet sem je- 3 lent veszélyt. Ellenkezőleg: P. olyan igények kielégítésére ? lesz lehetőség, amely eddig 3 ténylegesen fennállt, de talán j éppen a felesleges beruházá- I? sok miatt nem tudták klelégí- o teni. Például a' tanácsi, a szö- a* vetkezeti ipar a kiutalásos K rendszerben nem kaphatott tek. Elsősorban a méhcsaládok ésszerű szaporításáról, más­részt a méhlegelők jó kihasz­nálásáról. telepítéséről, vala- mint a korszerű anyanevelési módszerekről esett szó. Délután 2 órára befejező­dött a tapasztalatcsere, ezután jött a találkozó kellemesebb része. A cserépváraljai erdő­szélen bográcsot ütöttek fel, az erdei patak vizében pedig sör hűsölt... Érdemes felfigyelni a mező­kövesdi járás méhészeinek munkájára. A szakcsoport évente minlegy két és _fél va­gon mézet ad át a Mezőkövesd és Vidéke Körzeti Földműves­szövetkezetnek. Molnár József Mezőkövesd

Next

/
Oldalképek
Tartalom