Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

9

ÉáZAKMAGl AROltSZAG

Vasárnap, 1967. augusztus 8

ViNCZE OSZKÁR

Emlékkönyvemből

a mozgalomhoz, és a kórusnak is tagja maradt. Jolán olyan edzett és jól fekészült mozgalmi emberré fejlődött, aki minden terrénumon hasznára válhatott a munkásosztály ügyének.

Egész fiatalon, szinte még nem is mutáló fiúhanggal került a kórusba Mészáros Karcsi és Demeter Laci. Mindkét fiú cipésztanuló volt, és mindkettő átlagon felüli értelmi képességeket hordozott. Nemcsak szólistaként jutottak szóhoz a kórusban, hanem mindketten olyan általános és mozgalmi olvasottságra tettek ■ szert, és egész fiatalon meg is edződtek, hogy később szintén teljes értékű harcosokká váltak.

Azért kezdtem a sort e három legfiatalabb kórustaggal, mert ők a szemem láttára cseperedtek fel és váltak emberré. Ezért is tapadtak meg legélesebben emlékezetemben. Bernhard Laci — szintén nyomdász tanuló volt — ugyancsak igen sok jó értelmi tulajdonsággal, koraérett komolysággal illeszkedett az együttesbe.

Törzstagokként vettek részt a kórus életében a Hagymási- testvérek, a három Sándor- fiú és a három Groszmann-fiú, Elvira húgukkal együtt, akik a mozgalom tápsóit már az anyatejjel szívták magukba. Közülük Tibi nyomdai gépmester lett, szintén a büntető- század poklában lelte halálát. Grossz Dezsőnek és Lővei Sanyinak kommunista ügyből kiszabott több évi büntetéssel kellett emigrálniok, és miután külföldön már mély gyökereket eresztettek, elterebélyesedett család alakult ki körülöttük, többé nem is tértek visz- sza az országba. Dezső csodálatos zengésű bariton hangjával a kórus egyik szólistája volt. Mindketten tehetséges, érett harcosok voltak. Alig több mint húszéves koruk ellenére az osztálybíróság is lecsapott rájuk. Ugyancsak a törzsgárdához kell sorolnom Nagy Piroskát, aki tűzőnő tanulóként, Boros Pistát, aki szabóinasként került a kórusba, Radovszki Ilonkát és Bauer Olgát, akik még a kórus életében férjhez mentek. Egy darabig tagja volt az együttesnek Herceg Stefi, akit nehéz, sivár családi viszonyai hamar elsodortak a mozgalomtól. A már akkor is idősebb elvtársak közül — mint hasznos segítőim — részt vett a munkában Gömöri Jenő, Knébe! Ferenc, mindketten szintén bőripariak, Nyeső Gyula vésnök, a két Mayer- testvér. az idősebbik Arnold és az ifjabb Tibor, akik azonban lebukásuk miatt elszakadtak tőlünk. Szabadulásuk után a kórus már nem működött. Mayer Bandival később családi kapcsolatba is kerültem, de a hosszabb-rövidebb börtönbüntetések letöltése után, majd később életfogytiglani fegyházbüntetése közben a fasizmus őt is felfalta.

Sok értékes tapasztalat ülepedett meg bennem akkor az ifjak nevelésével kapcsolatos munkám nyomán. Ezeknek mind a földalatti, mind a földfeletti munkában igen nagy hasznát vettem. A kórus tagjai közül egyre több fiatal vállalt munkát a turistaegyesületben, volt olyan, aki a dalosmozgalomba is bekapcsolódott, és nagy részük a szak- szervezeti munkából is kivette a részét. Néhány év során a szavalókórus transzmisszióként szállította a mozgalomnak a hasznos, tehetséges emberek tucatjait. Egy késő őszi nap kora reggelén az építők gondnoka hivatalos papírt lobogtatva kopogtatott be a szomszédban levő lakásomra. Nyomban megéreztem, hogy az államrendőrség feloszlatta a szavalókórust, tgy is volt.

Ezzel lezárult Miskolcon egy erősen aktív mozgalmi szerv életének utolsó szakasza.

Köoyvtár a gyárban I

♦íHHkdHHt-A-fcdHHhHr** ****** A *******************^

VÉR ANDOR:

Jónéhány cukorgyári munkás ismerkedett a könyvekkel, az olvasás örömével az utóbbi években Szerencsen, az üzemi könyvtárban. A cukorgyár évente jelentős összeget fordít a létesítmény fejlesztésére, könyvek vásárlására, hogy a könyvtár barátságos környezettel és jó olvasnivalóval várja a gyári dolgozókat.

Nemrég 50 ezer forintot költöttek rá, hogy szabad polcos rendszerűvé alakítsák át az üzemi könyvtárat, s esztétikusabbá tegyék a környezetet. Az idén mintegy 8000 forint értékű új könyvet vásárolnak, s fejlesztik a műszaki könyvtár állományát is. A tervek közt szerepel továbbá, hogy a három műszakban dolgozó munkások kérésére biztosítják a folyamatos könyvkölcsönzést.

H E T VE N

Sírva születtem, majd sokat nevettem, ámulva és gyötrődve nevekedtem, hol kiderült, hol beborult felettem, tizenkilencben rohamot vezettem, haláláig Irma volt a szerelmem, meg kell halnom ahhoz, hogy elfeledjem, hangomra soha hangfogót nem tettem, hatalmasokkal szemben fenekedtem,

Hitler elől messzire menekedtem, augusztusban gyakorta dideregtem, januárban izzadtam tehetetlen, szárnyaltam is, de sokszor szárnyszegetten tűnődtem el az idegen közegben, múlt az idő, szétszóródott megettem mint ujjak közt homok a tenyerekben, mindig távoli hívásra füleltem, mígnem hazámban újra honra leltem, bánataimat munkába temettem, magányt elűzni egy asszonyt szerettem,

(míg messze nem ment, jól megvoltunk ketten) életemet csak az igazra tettem, szemem emberibb jövőbe vetettem, rettegve és lázongva öregedtem, d~ harcos buzdulással telítetten vállam ellenük hiába feszítettem, rám omoltak az évek s hihetetlen: sejtjeimben és nyakamon a hetven.

******************************************+^

Házasságra éretlenek

S

tatisztikai adatok szerint - túlságosan is gyakran bomlanak fel a fiatalon, meggondolatlanul kötött házasságok. Megismerkednek a fiatalok, majd kellő élettapasztalat híján, s anélkül, hogy igazából Ismernék is egymást — odaállnak az anyakönyvvezető elé. S amilyen gyors és meggondolatlan elhatározás szüli a házasságot, épp olyan felelőtlenség kíséri a válást is. Könnyen túlteszik magukat a dolgon azzal, hogy fiatalok vagyunk még, előttünk a jövő, mindent újból kezdhetünk. Hogy azután e hirtelen egybekelés és szétreb- benés lelki és erkölcsi következményei nyomtalanul ki- törlődnek-e életükből — az más kérdés. Még szerencsés esetnek mondható, ha gyermek nélkül válik külön az útjuk...

Tények és tapasztalatok igazolják, hogy a fiatalon — azaz túl fiatalon — kötött házasságok többsége nem egész életre szóló. Éppen ezért még félőbb és elgondol- koztatóbb, hogy szaporodik az olyan esetek száma, amikor jóval a nagykorúságot jelentő 18. életévük betöltése előtt kötnek házasságot a fiatalok, úgyszólván gyermekfővel, éretlenül. Az elmúlt napokban olvastam egy jelentést, amely megállapítja — s ez a körülmény nem egyedüli jelenség —, hogy például Sajószentpé- teren az évenként kötendő házasságok több mint tíz százaléka, elsősorban lányokra vonatkozóan, kiskorúakra jut. — Jelenleg is négy kiskorú házassági kérelme van nálam — mondta Kádas Józsefné, az igazgatási csoport megbízott vezetője, amikor fölkerestem, hogy kissé utána járjak ennek az egyáltalán nem örvendetes, hanem divatosnak tűnő jelenségnek. A tanács végrehajtó bizottsága már tárgyalt is a kérdésről, s olyan elvi határozatot hozott, hogy valamelyest csökkenteni kellene a fiatalkorúak házasságát. De hogyan?

— Eléggé tehetetlenek vagyunk — vélekedik a megbízott csoportvezető. — A kiskorú lányok bejönnek hozzánk szüleikkel együtt, kérik a gyámhatósági engedélyt, majd beszerzik az orvosi igazolást — ez ugyanis szükséges a kiskorúak esetében A vőlegénynek csak azt kell igazolnia, hogy állandó keresete van. Ez a dolog rendje. S ha ezekben semmi kifogás — a házasságnak senki sem állhatja útját.

Pedig nyilvánvaló, hogy az esetek nagy többségében szomorúsággal ér véget a frigy. De nemcsak erről van szó. Sok egyébről is. És mivel általános tanulságokat szeretnék levonni a tapasztalatokból, hangsúlyozom, bogy a továbbiakban nem kizárólag sajó- szentpéteri vonatkozásban fejtegetem a gondolatokat — távol áll tőlem, hogy bárkit is megsértsek. A tapasztalatok — országos méreteket öltenek. És a gond is országos: hogy’ lehetne legalábbis csökkenteni a kiskorúak által kötendő házasságot?

Mi lehet e korai házasságok oka? A divat? Ez nem ok. Kortünet? Ne tagadjuk, egy kicsit az is. A nevelés? Jórészt erre is hivatkozhatunk. Meg nagyon sok mindenre. Szerintem azonban mégis az a helyes, ha egyedi eseteket boncolgatunk, és nem általános okokat keresünk.

R magyar falvakban — néhol városon is — él a korábbi nézet, hogy akkor kell adni a lányt, amikor viszik. Különösen a nagyobb számú családokra vonatkozik ez. ahol négy, hat, sőt nyolc gyerek is van, s több a lány, mint a fiú. Adni kell a lányokat, ha kérik, hogy a szülőnek jusson ideje mindegyik ki- stafírozására — végtére is mit szólnának az emberek, ha kelengye nélkül adnák oda? Adni kell, ha kérik, nehogy egyszerre szakadjon majd a szülők nyakába a kiházasítás gondja.

A korai házasságkötések előidézője lehet az a tagadhatatlan tény is, hogy a szakmunkássá lett, vagy a jól fizető munkahelyen dolgozó fiúk szépen keresnek, s a biztonságot jelentő anyagiak birtokában minél előbb szeretnének önállósulni, saját otthont alapítani. Nyilvánvaló azonban, hogy a tizennyolc éves fiatalember magánál fiatalabb párt keres, nem is egy, hanem lehetőleg két-három évvel fiatalabbat. Ez természetes.

Tucatnyi ok rejtőzik a háttérben. Némelyek az otthon nekik nem tetsző légköréből menekülnének, mások hirtelen lángolással úgy érzik: most vagy soha, mert ez az igazi, megint mások — valljuk be, ez sem éppen ritkaság — kényszerből házasodnak.

Nincs rá mód, hogy a tapasztalt esetek mindegyikét taglaljuk. Egy és talán általánosító okot, vagyis inkább tényt azonban feltétlenül vegyünk figyelembe. Mondjuk meg őszintén, hogy a mai ifjúság évekkel hamarabb éretté válik — viszonylagosan éretté —, mint tegyük fel, visszamenőlegesen egy-két generáció fiatalsága. Hiszen más körülmények között élnek, létbiztonságuk másképpen befolyásolja tudatukat, éspedig mind a maguk, mind a társadalom vonatkozásában — előnyösen. Hadd igazoljam ezt egyetlen példával. Alig-alig akad manapság olyan eset, hogy a leány jegy gyűrűs menyasszonyként évekig vár-.

jón, míg a vőlegény anyf könyvvezető elé vezeti. R*'i gebben nem volt ritkaság *] két, három, sőt a több várakozás sem. Azt mondtál*' jól meg kell ismernünk egymás1’ hogy megbizonyosodjunk #1 lőle, tudunk-e egymás mell*’ élni egész életünkben? S 6* az idő nemcsak a megisri6' rés, hanem a létmegalapozá5 ideje is volt — külön-kül#1; Ma az indulás kedvezőbb f6}' tételek között történik. És leg más elv szerint. Gyarap*1' suk az anyagiakat — egyült Megkönnyítik ezt a részit' akciók, a munkalehetőség6* — hiszen a női munkaerőn6* létjogosultsága van, még ^ itt-ott gondokkal jár is egy6' lőre —, a szülök, de a tárS8' j dalom támogatósa is m6? könnyíti dolgukat. LegnagyolF bökkenő a lakás. De inkát10 városon, mint falun. S ez is magyarázható, hogy inkáit falun gyakoribb a fiatalkor*1' ak házassága.

Azonban bármily’ kedvez^' ek is a feltételek, nem hely6' selhetjük az ilyen házassá?' kötéseket. Főleg a lány szeri' pontjából. Elsősorban azérímért természetellenes. Mri ahogy a természetben taga6' hatatlan az átmenet: az id6' szakok logikusan követik cg}'" mást, tavaszt a nyár, a nyár3 az ősz — épp így a fiatal0* életéből sem lehet kiiktatni azt a kort, amely megéri6*' őket, és megrázkódtatás nék kül viselteti el velük a félné*' tek gondját-bajót. Egy tizen*** éves lány még gyerek, s az * tizennyolc éves fiú is. Ez m6? a kivételek figyelembe vét6' lével is igaz. Egy tizenhat-t*' zenhét éves leány képes-e 8 j gyereknevelésre? Egy tize**' nyolc éves fiú, aki még V® gyik a maga társasága, a in®' ga ifjonti és természet6* .dobbanásai” után — vaj_°° képes-e a családdal jár6 meggondoltsógra és felelőssé?" re? Az ilyen fiatalok vaft? idő előtt koravének lesznek vagy előbb-utóbb mesúnjá* egymást, egymás szemére ve*' ve sorsuk tarthatatlanságát ** és máris kész a válás. De k

vállalja a következményeket*

Nagyon sokszor a társadalom

P

ontosan ezért a társad»' lom érdeke is, hogy n* helyeselje a fiatalkorú' ak házasságát, s a lehetősé' gek szerint várakozásra inti6 őket. Ez persze elsősorban f szülők dolga lenne és azok6, akik közvetlenül hivatottak ifjúság nevelésére. A várak6' zásra intés azonban úgy td ‘ ténjék, hogy ne szüljön dac*" a fiatalokban, hanem megéí tűst, mindenekelőtt azt a b®' látást, hogy házasságra eg}’6' lőre éretlenek. Várjanak' Életük alakítására van idejük' Az elrontott élet formálás* fájdalma*.

Csal* Lásd*

VIII.

A

llfipiop évek dereks HUolQú után Budapesten kívül néhány vidéki városban is működött munkás ízavalókórus. A munkáskullú. ra terjesztésének ez a tolmá- csolója a Szovjetunióból került Európa nyugati országaiba, amelyet azonban a szociáldemokrata pártok is hol átvettek, hol megtűrtek. Mindenesetre olyan tartalommal igyekeztek töltögetni, ami nem zavarhatta a vizeiket. Az első ismerkedésem idején kissé idegenkedtem a szavalókórustól, bizonyos előítélettel fogadtam. Szokatlan volt, és az énekkarokhoz képest művészi lehetőségeit is igen szűkösnek ítéltem. Az énekkari kultúra mindig is igen vonzó volt a magyar munkások előtt, mert nemcsak a szép iránti Igényt elégítette ki, hanem a jól megválogatott műsornak igen hatékony politikai nevelő, lelkesítő hatása is volt. A magyarországi munkás dalosmozgalomnak egyébként igen szép múltja van, és bár az ellenforradalmi rendszer a ■ munkáskórusokat is erősen szétzilálta, ebben az időszakban országszerte számos, igen nívós munkásénekkar tömörült az időközben életre hívott Munkásdalos-szövetség szerve, «etében.

Minthogy a helyi szavalókórus vezetésére és betanítására engem kértek fel, pesti tartózkodásom idején igyekeztem minél több szavalókórussal megismerkedni. Eljártam gyakorló órákra, megbeszéléseket folytattam kórusvezetőkkel, és közben — ha lassan is — ellenállásom felengedett. Azt a tapasztalatot szűrtem le végül: igaz ugyan, hogy a szavalókórus nem operálhat melodikus és harmónia-elemekkel, de nagy előnye, hogy nincs zeneszerzőhöz kötve, tehát az alkalmasnak talált vers sokkal mozgékonyabb módon, saját eszközökkel alkalmazható kórus-feldolgozásra. Nincs . f e tagok hanganyagához, muzikalitásához kötve, és miután sokkal gyorsabban betanítható, a repertoár is módfelett gyorsan tágítható, szélesíthető.

Elvállaltam a kórus vezetését, és munkánkhoz először az Arany János utcai Nyomdászszakszervezet, majd az Építőmunkások Szakszervezete adott fedelet Kun József utcai székhazában.

A kórus szervezéséhez lényegében mindössze ennyi hivatalos segítséget kaptunk. Nem túlzás: a kórus hézagot pótolt, önmagát szervezte. Egyik fiatal hozta magával a másik, rendszerint nem is egy, hanem több társát. Létszáma csakhamar 50—60-ra emelkedett, amely „élete” utolsó szakában már 200 körül változott. Szinte hetek alatt kialakult a kórus stabil magva a város legszilárdabb ifjúmunkásaiból, és a fiatalság szinte valameny. nyi szakmából hirtelen, mint b májusi zápor ömlött felénk. Meglepően sok, igen értelmes, tehetséges ifjú verődött itt össze. Volt természetesen gyengébb elem is, akik azonban — mint a mozgalom minden terrénumáról — gyorsan kereket oldottak, vagy maguk a gyerekek golyózták ki őket.

így böffentette ki magából nagy undorral a kórus a kis korcs, kerti törpeszerű Kóródi Istvánt, aki néhány évvel később, a nyilas téboly idején Kóródi „testvér” néven tért vissza a „politikába”.

De vajon mi hozta ide és mi tartotta meg áldozatok, kockázatok vállalása órán is a kórusban ezeket a fiatalokat. Afféle kísérleti oltványtelep volt ez, ahova a mé^ félig vad vesszőt valaki, vagy valamilyen élmény besodorta. A fiatalok e közösségével megtalálta az emberi kapcsolatot, kollektíva erkölcsi-politikai ínikioközegétől megkapta a

szemzést, és mint nemes oltvány aklimatizálódott a mozgalom televényében a szocialista mozgalom rnakroklímájá- hoz.

Ezek a gyerekek a vidék fokozottan szegény munkáscsaládjainak sűrűjéből jöttek. Sok volt közöttük a napszámos szülők gyereke. Sokuk édesanyja, a kiskeresetű szakmunkás felesége, a sok gyerek miatt takarítást, mosást vállalt „úriházakban”. Ha az ilyen munkásgyerekben az öntudat valamilyen zsenge bimbója előpattant, a kórusban nyomban jól érezte magát. Gerince elkezdett egyene- • sedni, és amikor a kórus levegőjébe, a versek anyagába, ízébe is belekóstolt, szeme gyorsan nyiladozni kezdett. Ez volt az első hely, ahol a szép beszéd, a szép szó varázsa megütötte fülét. Ez volt az egyetlen hely, ahol" a lelke mélyén szunnyadozó keserűség, dac, emberi önérzet külön, vagy valami egyéni elegy- ben költők hangján megszólaltatva dörgedelmes hangot kapott az ajkán, rezonálni kezdett, amely a kórus erejével szinte mennydörgésszerű energiává alakult át, és megmozgatta benne mindazt, ami még romlatlan emberi volt fiatal értelmében.

Én elsősorban muzikális alkatú ember vagyok. A művészet minden területén a harmóniát, még az írásművekben is a muzsikát keresem. Ennek ellenére mind gyakrabban rajtacsíptem magamat, hogy egy ilyen kórus tömeghatása a maga dörgedelmes erejével, a gyerekekben átizzó szenvedély tüzében a legszebb harmónia és melódia élményét adja. Ha pedig azt vizsgáltam, hogy a kórus és az oktatás közben végzett pedagógiai, didaktikai munka milyen gyümölcsöző volt, rá kellett jönnöm, hogy a szavalókórus a fasiszta elnyomás korszakában a munkásosztály mondanivalóinak, indulatainak olyan szócsöve, tolmácsa, kiélési formája volt, amelyet sem népgyűlés, sem az agitáció hagyományos egyéb módszerei nem pótolhattak.

Ä

lf rírHO néhány évig. nUitlo együtt maradt, amely idő Miskolcon a mozgalmi nevelő munkának, az utánpótlásnak — természetesen a turista-mozgalommal együtt — talán minden idők egyik legtermékenyebb, legsikeresebb korszaka volt. Éppen ezért a helyi mozgalom történetíróinak segítésére mindenképpen helyes lesz, ha legalább emlékezetem szerint megörökítem a legaktívabb és legmozgalmasabb tagok nevét.

A felsorolt fiatalok közül később sokán a mozgalom más területein is értékes munkát végeztek, vagy mártírhalált haltak.

Közvetlenül a megalakulás lapjától kezdve részt vettek a kórus munkájában a Ducsai- lányok. Erzsi akkor már szemrevaló, szép lány volt, és nint könyvkötő némi mozgalmi múlttal jött a kórusba. \nna varrónő, a korban harmadik nővér nyomdászlány volt. Jolán, a legfiatalabb izintén varrótanulóként, még szinte serdületlen korban lé- aett a kórusba. Nekik jó csa- ádi „hinterlandjuk” volt. Jólétiét édesapjuk kis asztalos- mester volt, végig megmaradt a mozgalomban, és az egész i -lépes család a pártmunkából s derekasan részt vállalt. A légy nővér közül Jolán, a leg- cisebb mutatkozott a legtehetségesebbnek. Felserdülése után léhány év múltán szinte már rövetkezetes, eltökélt harcosa lett a mozgalomnak. Erzsi, majd Annus és a harmadik — a nyomdászlány — is csak- I hamar férjhez ment. Erzsi férje, Szendrei Imre. mint elsőrendű cipészmunkás nem tudott elhelyezkedni. Más választás híján önállósította maját. Ennek ellenére hű maradi,, j