Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

Vteärnap, T!)6T aosTWrftfs 'St ra GSZAKMAGTAItÖKSißÄG $ „dl! Eeito a viliién, Répáshiila it RÉPASHUTA: öík„ Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye miskolci járásában, a Bükk hegységben. L: 500 (1960). Vá: Lillafüred. Erdőgazdaság. Ré­páshutától DK-re van a híres Balla-barlang. Ennyi olvasha­tó Répáshuta önálló tanácsú községről az Üj Magyar Lexi­kon 5. Mf—R kötetében. A falu, amelyet a Bükkben az egri útról, ott lenn a völgy­ben látni szoktunk, így sze­repel. három sorban. Ezek az adatok nagyjából változatla­nok, legfeljebb azt fűzhetjük hozzá, hogy a lélekszám nap­jainkban 601, főleg erdőgaz­dasági dolgozók élnek itt. Idényben a nőkkel együtt a munkaképes lakosságnak 80 százaléka dolgozik az erdő­ben, egyébként 05—70 száza­lék. A munkaképeseknek mintegy 20 százaléka gyári munkás Diósgyőrben. Busszal járnak be. A község lakossá­ga szlovák nemzetiségű, de magyarul beszélő, az iskolá­ban idegen nyelvként szlová­kot tanítanak. Személygépko­csi jelenleg négy darab van a faluban, ezenkívül hárman befizettek rá. Esténként a ban. Derne Dezső, a miskolci műegyetem oktatója megala­kulása óta foglalkozik a kó­russal, és sok sikeres szerep­lés jelzi a másfél évtizednél hosszabb utat. Legutóbb egy­órás műsort adtak a rádió­ban. Négy nyelven énekel a kórus, és negyven tagja kö­zött a legkülönbözőbb kor­osztályok találhatók. A kóru­son kívül színjátszók, tánco­sok működnek a MEDOSZ kultúrotthonban, hetenként kétszer filmvetítés is van. A Jánoslk című táncjátékkal sokfelé arattak sikert az utób­bi időben. A művelődési ott­honban nagyterem, klubszoba, könyvtár működik. A LÁTOGATÓT az új há­zak szép sora lepi meg. Min­denfelé korszerű, friss vako- latú házak vonják magukra a figyelmet. A községben 107 ház van, közülük egyet ítéltek lebontásra, összesen két olyan épületet találunk, amelyet a felszabadulás óta nem érintet­tek. Ezzel szemben az új, vagy a teljesen felújított házak száma: 96. Kétmillió forintot is meghalad az OTP-kölcsön cal. Téli hajnalokon sokszor^ csak nagy késéssel indulhat el~ az autóbusz, mert erősen lc-~ hűlt. A község társadalmid munkában felépítené az autó-E busz-beálló helyiséget, azon-E ban a 3. számú AKÜV mégE az építőanyag fuvarozásával~ sem járul a busz megóvását~ szolgáló építéshez. A ré-~ páshutaiak ilyen irányú ja-= i*”» • . - s . §11 Nyári utazások — akarva- akaratlan — sokféle em­berrel, vidékkel ismertetnek meg. Már-már kisértésbe es­tem: hazám erkölcsi térképét akarom sokszor megrajzolni. Kétségtelen, dolog: területi és történelmi adottságok, múlt és jelen, humusz és uraság ápolták vagy hagyták ápo­latlanul az ország különböző részein a fákat, és az emberi lelkeket. l\lár közhely Pan­nóniát emlegetni, és „mű­velt” dombokat a Dunántúl kapcsán — napfényt, papri­kát és szatymazi barackot Kecskemét—Szeged társítá­saként — csendőrt, szuronyt, uraságot, bányát északkelet múltjában. A vb-clnök: A 3. sz. AKÜV nem akar segíte­ni... A tanácsház és a nagyszerű rendelő a hegyek lábánál. mély völgybe is harminc te­levízió hozza el a távolabbi világot. Mindezt talán hozzá lehet­ne írni a lexikon adataihoz is, de mi egészítsük ki azzal, amit a napokban tapasztal­tunk. s amiről Varga Ferenc, a Miskolci Járási Tanács vb- elnöke, Horváth János, a Ré­páshutai Községi Tanács vb- clnöke, Telckes Sándor, a Hazafias Népfront helyi tit­kára, Szívós Lajos iskolave­zető, s nem utolsósorban dr. M. Szabó László, az ide járó körzeti orvos tájékoztatlak. A REPÄSHUTAI iskola osztatlan. Eddig három ne­velő működött benne, az új tanév kezdetétől jön a negye­dik, aki szaktanár. A lanuló­gg|§::; ' WWMÍ A körzeti orvos: Ilázipati- J kát szeretnék berendezni-, létszám tavaly 83 volt, most valamicskét növekszik, mivel a felsőtagozatosok a szakta­nár érkezése folytán nem mennek el a sátoraljaújhelyi szlovák iskolába. Az elmúlt tanévben kilencen végeztek, közülük öt fiú továbbtanul, a lányok otthon maradnak. A politechnikai műhelyben er­dészeti, illetve faipari mun­kákkal foglalkoznak. Érde­mes megemlíteni, hogy ösz- szesen öt olyan 50 éven aluli dolgozó él a községben, aki­nek nincs meg a nyolc álta­lános iskolai végzettsége. Cjkkünk címét egy répás­hutai műsortól kölcsönöztük. Ezzel a címmel szerepelt a tizenhat éve működő vegyes­kar a közelmúltban a rúdió­— ennyit költöttek a répás­hutaiak építkezésre. Az épít­kezés a szomszédok, barátok, rokonok összefogásával, az er­dőgazdaság segítségével törté­nik. A kedvezniényes építő­anyag, fuvar és a rokonság, valamint a szomszédok segít­sége szolgál a szép, új házso­rok „alapjául”. Természetesen pénz is kell az építkezéshez. Az erdei munkán keresett pénzen kívül sokat jövedel­mez a községnek az állatte­nyésztés (360 szarvasmarha van a kis faluban), valamint az erdei melléktermékek gyűj­tése. A MAGANÉPlTKEZÉSEK mellett o társadalmi jellegű építés és az abban végzett kö­zös munka jellemző Répáshu­tára. 1960—ül-ben társadal­mi munkával építették a tör- pevízművet. S azóta még sok mindent. Legutóbb elkészült az orvosi rendelő. Az orvos Bükkszentkeresztről jár ide, hivatalosan hetenként egyszer; korábban magánlakásban folyt a rendelés. Kilencvenezer fo­rint értékű társadalmi mun­kával toldották meg a répás­hutaiak a megyei tanács egészségügyi osztályától ka­pott segítséget, s két hónap­pal ezelőtt ünnepélyesen át­adták a valóban korszerű, a kis létszámú falu igényeit szinte meghaladó épületet.', (A társadalmi munkából olyany- nyira kivette részét a falu la­kossága, hogy nem egyszer haza is kellett embereket kül­deni, mert nem tudtak szá­mukra munkál biztosítani.) Folyik a fő út portalanítása. Az eredetileg tervezett 400 méter helyett 800 métert vé­geznek el, és a rendelkezésre álló 40 ezer forint költségke­retet itt is társadalmi érövéi toldják meg. A napokban kezdik meg a tűzoltószertár építését, amely — hasonlóan a korábbiakhoz. — nagyrészt társadalmi munká­val épül. A szeri árban lesz raktár, iroda, oktatószoba, és itt kap helyet a községi könyvtár is. A tervet a nép­front társadalmi műszaki ak­ciója keretében készítették. A szükséges költségnek csaknem a felét, mintegy 63 ezer fo­rintot társadalmi erőből fede­zik. Itt kell megemlíteni egy panaszt. A községet autó­buszjárat köti össze Miskolc­A szatymazi barackosok táján döcögött a vonat. Ve­lem szemben ült egy ifjú hölgy. Filmvilágot és He- mingívay-t olvasott. Geofizi­kus volt. Algyőiről, az alföldi olajmezőkről. Nagy távlatok, lehetőségek. Szakmailag kép­zi magát, kulturális igényei­nek megfelelő várost talál Szegeden. S egy érdekes dol­got említ: — Kétféle végzett fiatal van. Az egyik, aki azonnal összkomfortos lakást, kocsit, külföldi utazásokat akar. Pénzt. Sok pénzt. A másik: rászán öt, tíz évet nz életé­ből a további szakmai elmé­lyülésre. Lankadatlanul dol­gozik, kisebb, fizetéssel, a több szakmai tudásért. És tudja, hogy így alapozza meg jobban az életét. Saját szak­területén elmélyült, esetleg kiemelkedő lesz. Amaz jól fog keresni, már fiatalon. De aztán? Aztán mi lesz az éle­te? Célja? egyszeri kőtelező rendelés he- E « kc.U dönteni! És jól kell lyett, társadalmi munkában5 aontenl■ kétszer jön, s esetenként 40E ® —42 beteget vizsgál, vagy kp-= zel. Most azt tervezi, hogy= házipatikát is berendez, s íg>'E nem kell a gyógyszerre várni.= a városba menni érte. ~ Ä község legelhanyagoltabbe épülete, egyike a két ócská-E nak, a. kocsma. A Borsod e megyei Vendéglátóipari Válla-E lat üzemelteti, de látszólag;; nem sokat törődik vele. Az-; Az ózdi vonat suhant ve­lem. Suhant, nem döcögött. Mert a Budapest—Miskolc vonal, s egy kicsit még az ózdi is (na. meg újabban a Tokaj-expressz) az ország egyik legjobb, ha nem is leg­tisztább vonata. Szemben velem ült egy ifjú hölgy. Jegyzetfüzet volt a kezében. Tanult. Most te­szi le a nővér-vizsgát, a me­gye egyik kórházában dolgo­zik. örömmel, szívvel végzi munkáját. Képesítést is sze­rez. De... Legnagyobb fáj­dalma: az ura nem érti ezt. Minek ez a tanulás? Minek a képesítés? Amennyi kell, megvan. Több sörre úgy sem jut. Mert, ha arra jutna! Mindennap tiz-tizenkét kor­sóval! Az igén. De Sárika úgyis csak azért tanul, hogy jobb lakást, szebb berende­zést szerezzen. A gyereknek jobb jövőt? Miért? Kínlód­jon az is. Mint ö kínlódott, amíg szakképzett épitömun- kás nem lett. A múltkor is megverte Sá­rikát. Miért? Mert nem' akart elmenni vele sörözni. Ennek más szempontja sincs, csak a sör. Egy nagy száz­kilós söröshordó. A léptei döngnek, a hangja zeng. a tenyere, mint az exkavátor- lapát ■ ■ ■ Tudom: lehetne fordított a helyzet. A geofizikus jönne Putnokról, s a nővér ura építene Szeged mei.ett. De: közöny a fejlődés, megvetés a szellem dolgai iránt fel-fel­tűnik minden tájon. Igaz: mind több érdeklődés is. Ahogy azonban hazám er­kölcsi térképét rendezgetem magamban, azt is látom: kevés közép-európai ország­ban van olyan magasszintű és sokrétű tudományos és humán folyóirat, mint éppen nálunk. Ez a magas színt sokszor kiáltó ellentétben áll a még el nem indult fej­lődésre képesek számával. S ez juttatja eszembe a Nagy­világ júliusi számának ke- rckaszt al-vitáját az érthe­tetlen irodalomról. A tudo­mány, irodalom és művészet létjogosultságát nem azok­nak a száma dönti el, akik „értik". Abody Béla hozzászólását kell idéznem: „Az irodalom- szociológiai rét cg vizsgálatok kimutathatják, milyen műal­kotást ért meg a holland át­lag-értelmiségi 1962-ben, a magyar üzemi munkás 1963­ban vagy egy bolgár általános iskolás 1967-ben. Ezek a vizs­gálatok annál értékesebbek, minél konkrétebbek ... De, ha ezeket a részeredménye­ket összemossuk, s a közös nevezőt keressük, nyilván igen általános, tudományo­san hasznavehetetlen ered­ményre jutunk. A tömegsta­tisztika tehát nem alkalmas módszer a művészeti érthe­tőség objektív kritériumai­nak megállapít ásaira. A befogadó agyakat kell szélesíteni és edzeni, intéz­ményesen. tervszerűen, s a legszélesebb körben, értel­mesen, szocialista módon...” Ezek a befogadó agyak igen nagyszámúak. A sfa- tisztika, hogy visszatérjünk rá. soha ilyen nagy tömeg ifjú és idősebb „tanulót”, magát képző és vizsgázó embert ki nem mutatott, mint ma. És mégis. A bizo­nyítványt szerzők száma nincs mindig arányban az „emberségre törekvők”, a „szakmában elmélyülök,” szú. mával. Mert az ózdi kis asszony­ka is képesítést, több emberi életet akar. Ac algyői is. S a maguk módján mindketten megfogalmazták a „több emberség” fogalmát. Mert ahogy a szabolcsi Váci Mihály írja: „nekem szabadságnak az nem elég, ha a nyomorúság leveszi népem szájáról fojtogató tenyerét." Nem elégi A söröskancsók bősége. Nem elég: az úrtól tanult hetyke nóta. Dönteni kell! A bizonyítvány-hajsza sem elég. Csak a jó szakmai tudás. És az emberség. Ezért kell közel hozni a remek folyóiratokat a szeles rétegekhez. Ezért kell széle­síteni a befogadó agyakat. Az új iskolai évben is. Mindig. Szüntelenül. TATRAY BARNA vaslatát — a helyi vezetők tá­jékoztatása szerint — leg­utóbb augusztus 14-én eluta­sították. Kár, mert így az autóbuszok a jövő télen is a szabadban éjszakáznak, to­vább rongálódnak. ERDEMES körbejárni a ren­delőt. Az orvos a házigazda büszkeségével kalauzol, Anva- és csecsemővédelmi tanácsadó rész, külön előszobával. Vá­róterem, ahonnan öltözőkön keresztül lehet bejutni a ren­delőbe. Jó műszerellátás, fel­szerelés, besugárzó lámpák. Pihenőszoba az orvos részére, ha éjszakára kerül a község­be. Városban is szívesen lát­nánk ilyen körzeti rendelőket. Az orvos, hogy a répáshutai-: ak lelkes társadalmi munká­ját viszonozza — bár Bükk- szentkereszt és Bükkszentlász- ló is hozzá tartozik — a heti egyszeri kötelező rendelés he­lyett, társadalmi munkában kétszer jön, s esetenként 4ő —42 beteget vizsgál, vagy kp- zel. Most azt tervezi, hogy; házipatikát is berendez, s Így nem kell a gyógyszerre várni,: a városba menni érte. Ä község legelhanyagoltabb: épülete, egyike a két ócska-: nak, a. kocsma. A Borsod: megyei Vendéglátóipari Válla-; lat üzemelteti, de látszólag; nem sokat törődik vele. Az; épület külseje visszataszító.: belseje még inkább. A poros szarvaságanbsok .nem terem­tenek jó hangulatot, udvarára kimenni pedig szinte életveszé­lyes. A nagy idegenforgalmat vonzó hegyi falu feltétlenül kulturáltabb vendéglátó helyi­séget kíván. Említsük meg azt is, hogy ebben a községben a kocsmában 1926 óla nem volt, említésre érdemes vere­kedés. Nem kellene hát a vál­lalatnak a berendezését sem féltenie. ENNYIT MÉG hozzá kellett fűznünk a lexikon három so­rához, hogy legalább vázlato­san, szinte tőmondatokban is­merjük meg az inkább csak a fent kanyargó országúiról lá­tott falut., ott lenn, a völgy­ben. (benedek) Humor-atlasz Berlin: — Ha majd a férjem leszel, drá­gám, minden gondodat és bánato­dat megosztom veled! — Köszönöm, kedvesem, de nincs se gondom, se bánatom. — Hát nem mondtam, hogy ha majd a férjem leszel? New York: Brown másodszor nősült, meg­kérdi a kisfiát: — Nos. hogy tetszik az új mama? — Apa, azt hiszem téged be­csaptak. Nem is olyan új. * Párizs: Szereted a férjedet? —■ Természetesen. Általában sze­retem a férfiakat. A kis telhetetlen — Vizet, mindig csak vizet, hiszen alig három hete, hogy ittál! (A Stern karikatúrája) — Tehát, kartársak — mondta egy értekezleten az áru­ház igazgatója —, nyakig vagyunk az idegenforgalomban. Csak úgy árad hozzánk a sok külföldi. És mi? Még csak meg se tudjuk értetni magunkat velük, meri nem tudunk idegen nyelveket. — Én tudok latinul — szólt, közbe Tsimel, a divatáru osz­tályról. — A latint már régóta nem használ­jak. Ezzel nem Jönnek a sokra mész. — Filipcsak tud angolul! — kiáltotta valaki a terem sar­kából. Az öreg Filipcsak, a háztartási cikkek osztályáról, bátor­talanul odaballagott az elnökség asztalához. — Tessékfcsak, tessék... — Az igazgató szívélyesen nyúj­totta a kezét. — Tényleg beszél angolul, kartársam? — E litl, igazgató úr... Egy kicsit, — Nagyszerű! Kap egy harci feladatot. FilipcsakJkarlársl Állítson össze listát azokról a szavakról, kifejezésekről, ame­lyeket a leggyakrabban használunk itt nálunk, az áruházban. Ezeket fordítsa le angolra. Világos? A maga kis szótárát majd stencilen lehúzzuk és minden osztálynak adunk be­lőle ... Az öreg Filipcsak munkához látott. Egy hét múlva a szótár elkészüli. Az igazgató kívánsága szerint benne voltak mind­azok a kifejezések, amiket az eladók a vásárlókkal szemben o leggyakrabban használnak. Íme, néhány: „Nincs." „Volt, de eladtuk az utolsó darabot is." „Én találjam ki maga helyett?” „Fogyjon le egy kicsit, és jó lesz magának ez a méret." „Nem látja, hogy ebédelek?" „A kirakatból árut nem veszünk be.” „Miért nem nézte meg, hogy mit vesz?" „Nincs száz kezem.” „Panaszt tehet az igazgatónál, de csak minden hón&B hétfőjén.” Az igazgató elégedetten bólintottt. Nemsokára megszólalt: — Minden eshetőségre számítva, fordítsa le angolba még ezt is: „Leltár miatt zárva. A legközelebbi nyitva tartó áru­ház a szomszéd városkában.” Adam Ohockij fordította; Alföldi Erzsébet Kiegészítés ; a lexikon liarom sorához; Ki figyel oda? Sí keli elő iiletd !

Next

/
Oldalképek
Tartalom