Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-25 / 200. szám
d ÉSZAKMAGTAROESAAG Hagyomány és művelődés Jegyzetek a néprajzi- és nyelvjárási gyűjtők zalaegerszegi találkozójáról A néni élőt kivesző tárgyi A n' r! és szellemi hagyományainak gyűjtése ma |nár társadalmi üggyé vált. A szakembereken kívül diákok, tanárok, parasztok, s különféle értelmiségiek gyűjtik a padláson porosodó tárgyakat, szabad idejüket áldozzák lel egy szép népballada, vagy mese lejegyzésére. Munkásságuk a tudomány számára is hasznos, hiszen alapos leírásaival a tájat, falut jól ismerő, benne élő gyűjtő értékes Segítséget nyújthat a szakembereknek is. Az utóbbi másfél évtizedben rendszeressé vált a néprajztudósok és gyűjtők találkozása, a fontosabb tudományos témák közös megvitatása, a meghirdetett néprajzi, nyelvjárási pályázatok értékelése. Legutóbb az elmúl év novemberében Szentendrén találkoztak a gyűjtők, az elmúlt héten pedig a. göcseji napok során Zalaegerszegen rendezték meg a gyűjtők és szakemberek találkozóját. A nehezen megközelíthető Göcsej ma is megőrizte sajátos építészeti emlékeit, a gazdagon faragott, festett házoromzatokat, a vastag gerendákból ácsolt házakat, csűröket, kástukat, a művészi szépségű haranglábakat. Az országban először itt kezdték meg egy szabadtéri néprajzi gyűjtemény — néprajzi falu — építését. A Zala folyócska mentén tíz objektum áll már készen, s a látogatók nemsokára egy múlt század eleji falu képében gyönyörködhetnek. Van itt kovácsműhely, vízimalom, ház, csűr, galambdúc, harangláb, mint az igazi faluban. A közelmúltban kétnapos ankélon néprajzi szakemberek vitatták meg az ilyen néprajzi falu létrehozásának problémáit, hiszen a Szentendrén készülő országos gyűjteményen kívül vidéken, Nyíregyházán, Szombathelyen és Miskolcon is terveznek hasonlót. A göcseji napoknak egyébként ez az ankét csak az egyik néprajzi programja volt. A IV. országos néprajzi gyűjtőtalálkozó alkalmából ugyanis néprajzi fotókiállítás, zalai népi faragások és népviselet a bélyegeken témákból nyílt kiállítás. A gyűjtőtalálkozóra csaknem háromszáz vendég érke- fcett az ország minden részéből, de voltak finn, jugoszláv és csehszlovák vendégek is. Az ünnepélyes megnyitón a helyi vezetőkön kívül részt vett Cseterki Lajos elvtárs és Molnár János miniszterhelyettes elvtárs is. A találkozót a hagyományokhoz híven Oríulay Gyula akadémikus, a Néprajzi Társaság elnöke nyitotta meg. Beszédében vázolta az elmúlt év eredményeit. Az idei diákpályázatokra változatos témájú, igen értékes művek érkeztek be. A felnőtt pályázatok lezárására még nem került sor, de az eredmények felülmúlják a tavalyit, örvendetes, hogy eredményeink az ország határain túlra is eljutottak, ezt bizonyítják az itt lévő külföldi vendégek is, akik hazájukban hasonló mozgalmat akarnak elindítani. Molnár János, miniszterhelyettes elvtárs szerint a mozgalomban valóságos társadalmi igény mutatkozik meg. Pusztuló értékeink megmentése nem csupán hasznos időtöltés, hanem tudományosan is értékes feladat. A beszédek után került sor a miniszteri dicsérő oklevelek és a Sebestyén Gyula emlékérem átadására. A borr sodi gyűjtök közül Mádat Gyula, a miskolci Földes Gimnázium tanára és Zupkó Béla, a mezőkövesdi diákotthon helyettes igazgatója kiváló szakkörvezetői munkájukért, Szűcs István református lelkész (Vajdácska) kivágó gyűjtőmunkájáért kapott kúniszteri dicsérő oklevelet. A hajótörött — Határozzon végre, velünk jön, vagy marad? (A YVochenpresse karikatúrája) Rovidiiimeb a szeptemberi moziműsorban Jó szórakozási ígcrnch Szeptemberben az útirajzok kedvelői két országba is eljutnak a kísérőfilmek segítségével. Az egyik film, mint címe is elárulja, Üzbegisztán- ba kalauzolja el a nézőt. Címe: Nyolc perc Üzbegisztánban. Szép bolgár vidékre vezet Az Arda mentén című bolgár film. A Hogy szépek legyenek című, ugyancsak bolgár film egy rodopei falu asszonyainak szőtteseivel ismertet meg, végül a harmadik bolgár film Szófia fejlődéséről szól. A sportok kedvelőit a Földön, égen, tengeren című szovjet film, a, balett kedvelőit pedig a Képek a balett történetéből című magyar film harmadik része szórakoztatja. A tudományos filmek sorában érdeklődésre tarthat számot az Anabiózis című szovjet kisfilm, a csökkentett életfunkció állapotában való létezésről, valamint a világítás múltját és jelenét idéző Egy lámpa, sok lámpa című magyar alkotás. Egy jugoszláv kisfilm; a Harmadik zászlóalj partizánoknak állít emléket. Két lengyel film. a Varsói kaleidoszkóp és a Bélyegalbum, valamint a Gusztáv-sorozat két újabb darabja szerepel még a szeptemberi rövidfilm-program- ban. A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig) Borsodi hangosújság. Ma történt Ernődön. Tanuló vezetők lesznek . . . Legújabb lemezünk. Kulturális életünkből. Akik a kutatómunkát segítik ... Vége felé jár a vakáció!... A dzsessz kedvelőinek. Ónod jól válasstott Ha nehezen hittem is, hogy egy községet; ilyen fiatalok vezethetnek, Önöd lakói elhiszik. Sőt, tudják; Csobai József és Varga Mária nem gyerekek. Sokszor nehéz körülmények között, de felelősséggel intézik a falu sorsát. Bizalmat kaptak, s erre rá is szolgálnak. Flanck Tibor Emberiesség! iiimiiiiiifiiiiiiiiiiitiiimmmiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiimp Hol vagy? iiiiimiiuiimmumiiimimiimiimiiii! í*t ] az öregember kicsit II már megrokkant derékkal, de még emlékezve arra az időre, amikor nem volt hófehér a haja, amikor még bírta a munkát. Ül és beszól halkan; kerekre' formált szavakat ejt ki, közben még eltűnődik, mint aki még most sem érti, hogyan is történhetett mindez. — Kiraktak a szeneskamrába, egy rossz szalmazsákra. Most már ez lesz az otthonom. Széttárja kezét, mutatja munkában megkérgesedett tenyerét, s nem is tőlünk, önmagától kérdezi; érdemes volt? Majornyi József története még a felszabadulás utáni időre megy vissza. Akkor vették magukhoz Annát, akit úgy talált az akkor még fiatalabb ember a lc- lencházban. Nevére íratta a kétéves gyereket, s úgy törődtek vele, mintha vér szerint is övék lett volna. Ügy gondolták, lesz támaszuk öregségükre. Igen, akkor nagyon boldogok voltak, s még most is elérzéke- nyül, ha eszébe jutnak azok a napok. — Ügy szerettem én ezt a gyereket, mintha az én vérem lett volna. Azt akartuk a párommal, hogy tanítónő legyen. Nem az lett, de higgyék el, nem rajtunk múlott. Most óvodában dolgozik. B’érjhez ment, két gyereke van. Szerették az örökbe fogadott gyereket. De ahogy szállt az idő, egyre keservesebb lett az élete. Meghalt a felesége, s ő bánatában, meg egy kicsit már előre érezve jövendő sorsát, öngyilkosságot kísérelt meg, sósavat ivott. De akkor még megmentették az orvosok, bár azóta is érzi torkában a szorítást. Nem akkor kezdődött. akkor már csak tovább romlott a viszony lánya és közötte. Mert az öregember inni kezdett, mogorva lett, rettenetesem egyedül érezte magát. S a helyzetet még súlyosbította, hogy Majornyi József tüdőbeteg lett. Másfél évig kórházban kezelték. Amikor kijött, az orvos javaslata így szólt: külön szobát kell biztosítani számára. De a kétszobás lakás®3* nem jutott hely Majori Józsefnek. S bár a bfiy döntés úgy szólt., hogy ff. lasszák le az egyik szobi egyelőre nem lehet, hoö® kezdeni a munkához, rne-' várni kell az engedélyre. ? addig, addig a lánya »*“” utalta” számára a szenet' kamrát. Apróka, pici zúg, beton' padlóval, parányi ablaki#' szellős ajtóval. Kacatok sarokban, s a fal mell6 egy félig tömött szalu18' zsák, csak úgy, letéve f betonra: íme Majornyi *0> zsef új „otthona”. , — Pedig én szerettem a lányt. Meg az unokáin#^ is. De ezt nem bírom vább. Felkötöm mag8®1’ Nincs értelme az életnek Pedig még most; sem st0" rul gondozásra. 750 fon® nyugdíjából megél, s ah°£ mondta, mostanáig is 111 „ gondozta önmagát. De ily®* körülmények között, emb® számára alkalmatlan fesz®*' ben lassan összetörik ro»1' den energiája. A szomszédasszony adotj neki egy pokrócot, amiV® betakarhatta magát. Embert megalázó körű1' mény! Még akkor is az, ® Majornyi József nem épp61 a legösszeférhetőbb etnb«f még akkor is, ha felönt 8 garatra. Még akkor is, ® lánya félti két gyermekét tüdőbeteg embertől. lg®*’ még ekkor is mélyen an®" humánus cselekedet v0'j Mert ilyen körülmény®1: között nem várható serni11 javulás, s félő, hogy egysz®, beváltja ígéretét, s véP° elkeseredésében ismét ó’1! gyilkosságot kísérel meg- , lehet, hogy akkor inár kés8 lesz! Hiszen már 73 évét s egész életében nem cS1' nált mást, mint dolgozol Dolgozott azért a lányért akit olyan nagy szeretett® vettek magukhoz, s aki mos mindent elfeledve, saját ®:' dekeit védve, kitette a késből az öregembert: abbé a lakásból, ami elsősorb8” az övé. Majornyi JózseféV alamit tenni kell, még' hozzá sürgősen. Tét1' ni kell, mert ez & tarthatatlan, embertelcit sőt, jogtalan is. Csutorás Annamária _________________________* A srácok és a boszorkány Egyszer futballkapu, máskor tornaszer, de használható színfalnak is, aminek éppen akarják a srácok. Akkor például színfalnak akarták, az is lett az udvarra felállított poroló. Az alsó keresztrúdra ráterítettek egy plédet, s meghúzódtak mögötte. Nézelődtünk, beszélgettünk, nem is ügyeltünk a két gyerekre. Azok viszont, kihasználták az alkalmat, s már kezdődött is a játék ... Először megjelent a színen, azaz a pléd tetején egy boszorkány. Igazán csúnya boszorkány volt. Seprő, hegyes orr, fekete ruha, csúcsba futó kendő. .. szóval, ami kell. Valószínűleg lópatája is volt az ördög menyasszonyának, ám azt nem láthattuk. Mert a bábjáték figuráinak nemigen látni a. lábát. A boszorkány után két malac jött. Kövérre hizlalt sertések voltak, amennyit kiadott a papír, azt a két fiú nem sajnálta. A boszorkány ráripako- dott a két malacra. — Megeszlek benneteket! Én vagyok a boszorkány .. . — valószínűtlenül elferdített gyermekhangon beszélt a beste boszorkány. A malacok vinnyogtak és féltek. Jajgattak, sírtak. Félni így szokás. Két strandpapucsba bújtatott lábat láttunk. És néha megmozdult a pléd. A játék tovább folyt. A kezdeti félelem elszállt a malackákból, sőt, az egyik meg is szólalt: — Nem félünk a boszorkánytól... Nem, bizony nem! Mire a beste visszavonult azzal a megjegyzéssel, hogy „majd meglátjuk, fcl- tck-cl”. S valóban, a következő percben újra megjelent, a színen, kezében hatalmas colt. Vadul lövöldözött, de a malackáknak semmi bajuk nem esett. Illegtek-billegtek. Lehet, hogy ezért. Fennakadt lélégze- tünk elindult; abbahagytuk a vitát, s a malackáknak szurkoltunk. e — Most se félünk! — No, akkor én megyek is — fejeződött be a dialógussal együtt az előadás. Tapsoltunk, s kértük a. színészeket a színpadra. Mocorgás, bizonytalankodás, sustorgás. Egyelőre semmi más. Kezdők és szégyenlősek? — Nem is igazi a boszorkány ... — provokáltunk. Egy fekete, maszatos képű fiú dugta ki képét a pléd mellett. — Azt mi is tudjuk.. • De azt hittük, hogy megijednek a bácsik — mondta, s nevelés rajzolódott szájára, szemére. — Ha tudjuk, meg is ijedhettünk volna ... • ■— egyeztünk bele a játékba. — Akkor újra kezdjük — nevetett izgatottan a fekete fiúcska. Nem, lehetett több hatévesnél. Már-már megjelent a boszorkány a. színen, amikor újra. kidugta fejét a srác. — Persze, ne nagyon lessenek megijedni... Igazi boszorkány nincs is ... Ez csak mese ... As egész mese. Igaziból nem lő a pisztoly sem... És a malacok- sem igaziak, így hát nem. fáj nekik semmi. Felsóhajtottuhk. Milyen jó is a játék, a sole- sok mese, a sok-sok nem-igazi, a megbocsátás és a gondtalanság, a haragtalanság. Milyen jó is. Mint gyereknek lenni... Barátb Lajos község lakóival együtt törik a fejüket, igyekeznek rangsorolni a megoldásra váró feladatokat. — Legsürgősebb az egészségház, meg az orvosi lakás lenne. Van egy idős doktorunk, de ha egy szép napon nyugdíjba megy, becsukja a kaput, és a 2400 lakosú község ellátás nélkül marad. Apránként, egyenként igyekeznek segíteni, mindig ott, ahol a legsürgősebb. £■* a problémák ' nem fogynak. Megoldódott valami? Jön a következő. A hivatalos fogadóóra itt csak papírforma. Bármikor jön valaki, az ajtó nyitva várja. A falu lakói — az idősebbek is — bizalommal fordulnak Csobai Józse- fékhez. — Pedig tudja, az ember nem lehet mindig szépfiú. Nem tehetünk mindenki kedvére. Mi a törvényt is képviseljük. Ezt is megértik az ónodiak. És belátják, hogy a tanácselnök sem mindenható. De ő is többet tehet, ha a falubeliek segítenek. Szép példája volt ennek a Sajó-híd felújítása. A híd megrongálódott, a megyei tanács elrendelte a bontást. Jöttek az emberek a tanácsházára: — Elnök elvtárs, ott a földünk a túlsó parton. De bizony, a híd felújítására sem a községnek, sem a megyének nem volt pénze. Hiába az elnök segítőkészsége. És akkor összefogott a fa- íu. — Majd segítünk mi, ha az elnök elvtárséknak nincs pénzük. Aláírásokat gyűjtöttek, egy tanácstag vezetésével küldöttség ment Budapestre, a párt Központi Bizottságához. S mit szaporítsam a szót: a Közlekedés és Postaügyi 'Minisztérium adott 400 ezer forintot. A többi mór a tanács dolga volt. A híd megfiatalodott, újra járnak rajta. — Bocsánat, hol találom az elnök elvtársat? — Én vagyok. Csobai József — nyújtja a kezét —, és laadd mutassam be a titkár elvtársnőt: Varga Mária. Ugratnak engem? Ez a fiatal, diákarcú, kefefrizurás fiú lenne a községi tanács vb-elnöke? És ez a gyorsbe- szédű kislány a titkár? Ha azt mondanák, hogy valamelyik egyetemről jöttek ki nyári gyakorlatra, még elhinném. — Megkérdezhetem, hány éves? — Huszonnyolc vagyok. Marika pedig ... — Ezt inkább ne írja meg! — Különben nem maga az első, aki tőlünk kérdi meg, hol az elnök, vagy a titkár. Még mindig kétségeim vannak. De ahogy komolyra fordítjuk a szót, kezdek belenyugodni, hogy mégis jó helyen járok. Örömök és gondok özönét zúdítják rám percek alatt. Szó esik a község vízellátásáról. — Nem a mennyiséggel, hanem a minőséggel vannak bajok. Sekélyek a kutak. De most megkíséreljük összehozni a törpevízmű-társulatot — kezdi Csobai József. Varga Mária a szavába vág: — Sok mindent örököltünk régről, így aztán semmink sincs. Mostanában nem épült itt se tanácsház, se iskola, se művelődési otthon. Művelődési ház helyett egy emeleti helyiségünk van. Az iskola épülete olyan rozzant, hogy évente 60 ezer forintot költünk rá, — Igen, pedig szeretnénk modern iskolát, kémiai előadóval, laboratóriummal... Itt élnek az emberek között, nap mint nap látják, mi hiányzik, mit kellene még tenni. Csak a pénz nagyon kevés. Évi 110 ezer forint községfejlesztési alapból nem lehet ficánkolni. A tanács vezetői a tanácstagokkal és a van szükség, s módot kell találni az összegyűjtött anyag publikálására is. A níutr-li/í nyelvjárási Utp JJéf, gyűjtőmunka nem néhány ember hobbyja, hanem hasznos tömeg- mozgalom. Megtanít népi hagyományaink, nemzeti múltunk kevésbé ismert; alkotásainak megbecsülésére, és megmenteni régi értékeinket. A zalai találkozó újabb segítséget adott a nem hivatásos gyűjtők munkájához. A találkozót ezután is rendszeresen megrendezik, s a dunántúli városok után a magyar történelem és tudomány egyik északi fellegvárába, Sárospatakra tervezik. A pataki , találkozó a borsodi gyűjtők munkásságának legmagasabb erkölcsi elismerését jelentené, egyben az ország figyelmét is Ide irányítaná. Reméljük, jövőre itt találkozunk hazai és külföldi vendégeinkkel, s ismét szép eredményekről adhatunk számot. Bodgál Ferenc Galuska Imre kesznyéteni ref lelkész a Sebestyén Gyűli emlékérmet kapta meg kiváló gyűjtőmunkájáért. A háromnapos programban néprajzi, nyelvjárási előadások viták, irodalmi est és közös kirándulás szerepelt. Gazdag program volt Zalaegerszegen, ahol igen nagy megbecsüléssel és vendégszeretettel fogadták a találkozó részvevőit. Az előadások, viták, kirándulások igen hasznos tapasztalatszerzésre adtak lehetőséget. A kitüntetések azt mutatják, hogy az illetékes állami, tudományos és pártszervek igen nagyra becsülik a néprajzi gyűjtők munkásságát, s ezen belül a borsodiakét is. Ehhez a munkához még több segítségre
