Észak-Magyarország, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
Vasárnap, 1961. augusztus 20. ESZAKMAGYARORSZÄG 5 Lesz-e Hrskolciiak belvárosa. S MILYEN? A városközpont a városnak általában olyan központi fekvésű, körülhatárolt területe, amely a forgalmi úthálózathoz való viszonya folytán a település távolabbi részéből is jól megközelíthető, és ahol a. város, a régió, az ország jelentősebb igazgatási, politikai, társadalmi, kulturális, kereskedelmi stb. intézményei nyernek elhelyezést. A városközpont a modern város új tar* falómmal telített fóruma, is, felvonulási utakkal, terekkel, parkokkal. — .így kezdi a városközpont, a belváros meghatározását dr. Petényi Imre, a műszaki tudományok doktora a napokban megjelent A korszerű város című munkájában. Megállapításait, általában az e munkában közölteket feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha Miskolc belvárosának helyzetét vizsgáljuk. Különösen figyelembe veendő akkor, ha tudjuk, hogy Miskolc belvárosa eléggé sajátos alakzat: része a régi Mis- kolcnak, egyben • pedig központja a tizenegy településből létrejött mai Miskolcnak, és egyben a borsodi régiónak is. Megfelel-e a jelenlegi miskolci belváros a korszerű köve! ‘ ' .lényeknek? Miskolc belvárosa elmaradt az általános fejlődés mögött és rekonstrukciója szükséges. Tekintettel a városcentrum jelentőségére, Miskolc lakás- fejlesztési és lakástelepítési kérdéseiben minden döntésnél figyelembe kell venni a belváros rekonstrukcióját, a korszerű városközpont kialakításának lehetőségeit. Ismeretes, hogy a belvárosok általában nem lehetnek a tömeges lakásépítés súlypontjai. A city fogalma minimális lakóterületet tételez fel. Építési lehetőségeink közölt viszont a lakás kiemelt jelentőségű, ezért indokolt a belvárosok egy részén a lakások tömeges építése is, ami [okozza a városiasodás ütemét. Az elhelyezésnél azonban a belvárosi jellegre fokozott mértékben kell törekedni. Stagnáló belváros Miskolcon a felszabadulás óta eltelt több mint két évtized során új lakóegységek alakultak ki a régi Miskolc határain kívül. A város belterületén viszonylag kevés változás történt. A szocialista építés eredményei alig mutatkoztak, a kommunális ellátás, a szolgáltatások színvonala viszonylag keveset változott Sokszorosan indokolt tehát Miskolc belvárosa rendezésének Ismételt napirendre tűzése. Az elmúlt években több terv született már, igen sok elképzelés látott napvilágot, azonban használható terv jelenleg sincs, és a városfejlesztést más vonatkozásokban is mindig gátolta a városcentrum rendezése átfogó tervének hiánya. Ez tette szükségessé ismételten, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízása alapján az ÉM Miskolci Tervező Vállalat zártkörű pályázatot írjon ki Miskolc belvárosa rendezési tervének előkészítésére. A kiírás valójában ötletpályázatra vonatkozott, amelynek nagyvonalú elképzeléseket, részletes rendezési terv alapjául szolgáló jó ötleteket kellett produkálnia. Illetve ezt várták tőle. A Magyar Építőművészek Szövetsége és az ÉM Miskolci Tervező Vállalat két olyan pályaművet fogadott el, amelyeknek kombinációjából esetleg kialakítható a későbbi, Vés zletes rendezési tervek alapjául szolgáló távlati koncepció. Érdekes ötletek E két pályamű közül az egyik mintegy hatszáz méter átmérőjű belső városmagot kíván elszigetelni, amelyet egy kőrút-rendszer fogna át. Ez a körút döntő többségben már meglevő útvonalak felhasználásával alakulna tovább, helyenként azonban lényeges épületszanálásokat is követel. E körút a meglevő utak kes- kenységét tekintve egyirányú forgalmat követelne, ezért lassítaná a városon áthaladó forgalmat, nehezítené a varos- mag és a külső városrészek kapcsolatát. A középületeket az új városmag 'tengelyében kívánja kifejleszteni, külön választja a gyalogos- és -a gépkocsiforgalmat. A másik elfogadott pályamű a Széchenyi utca, a Kazinczy utca és a . Szemere utca jelenlegi találkozására helyezi a súlyt, c kereszteződést tekintve középpontnak, mintegy piramisszerűen kívánja elhelyezni a. városközpontban a eityhez feltétlenül szükséges közületi épületeket. Ennek a tervnek előnye, hogy koncentráltan, kis területen helyezi cl a közintézményeket, jó tömörítés jellemzi. A gyalogos és közúti forgalom elválasztására szintkülönbséget tervez, nagyobb arányú szanálásokat kíván elsősorban a városmag közepén. A további pályaművekben sok érdekes, de a realitásokkal nem mindig jól számoló elképzelésekkel találkozunk. Például: magasvasút, amely meghaladja Miskolc igényeit, illetve szükségleteit, vagy a városközpont oktalan elhelyezése más területre.' Volt olyan terv, amely nagyméretű, a nap bizonyos szakaiban kihalt területeket tervezett, más helyen a város meglevő kevés zöldterületének javát akarta beépítésre felhasználni, sőt, olyan is akadt, aki a meglevő város- szerkezetet, illetve az arra jellemző sikátorrendszert kívánta konzerválni és továbbfejleszteni, s a belváros négy bejáratához egy-egy harmincemeleles toronyházat képzelt. A határ és a Széchenyi utca Az ötletek változatosak, s valóban a zsűri által össze- olvaszthatónak tartott és díjazott két pályaműből lehet a legtöbbet hasznosítani. Szükséges azonban annak megvitatása, hol végződik a tervezett belváros, azaz mi 'esz a miskolci city határa? A mostani tervpályázaton igen szerencsésen bővült ez a terület, azonban a halárok ma is vitaihalók, de nem is tekinthetők véglegesen lezárt- iialc. Valamennyi pályázatban és a pályázatot követő szakmai vita felszólalásában jelentős helyet kapott a Széchenyi utca kérdése. Volt, aki egyirányú forgalmúvá kívánta tenni, és vele párhuzamosan kialakítani a másik közlekedési sávot a Szinva mentén, volt olyan terv is, amely a Széchenyi utca jelentős részét szanálásra ítélte. A Széchenyi utca létével hosszú ideig számolni kell, a belvárosra vonatkozóan tehát csak azok a rendezési tervek tekinthetők realizálhatónak, amelyek á Széchenyi utcát, annqk nagy részét, mint zárt építészeti együttest fogadják el. Avas és belváros Vita alapját képezte az Avas beépítésének, vagy a belváros rendezésének elsőbbsége. Az Avas elsőbbsége mellett szól a házgyári lakások telepítésének lehetősége (a belváros rendezésénél keéésbc használhatók). Mindez azonban nem odázhatja el a belváros rendezési idejének közelebb hozatalát. És ha az Avas és a belváros rendezését említjük, feltétlenül megemlítendő az úthálózat korszerűsítésének elsődlegessége. Feltétlenül szükséges először azoknak az útvonalaknak kiépítése, amelyek lehetővé teszik a házgyári termékek szállítását, ezzel egy időben már a majdani új arcú belváros legfőbb útvonalainak kijelölése és előre történő megépítése. A pályázati ötletek itt-ott utópisztikusnak tűnnek, de sok, ma még realizálViatatlan- nak tűnő ötlet a későbbiekben esetleg megvalósítható gondolatot is tartalmazhat. A most lezárult és megvitatott pályázatnak ötletszerzés volt az alapvető célja, olyan ötletek beszerzése, amelyeknek alapján a tervező vállalat hasznos javaslatokat terjeszthet a város vezetői elé. A város fejlesztése, építése, a belváros rendezése nemcsak a tervezők ügye. A varos közönsége érdeklődéssel figyeli azokat az erőfeszítéseket, amelyek Miskolcot jobbá, korszerűbbé igyekeznek lenni. Kívánatos lenne hát, az Avas beépítéséhez hasonlóan, valamilyen formában a nagyközönséget részletesen is tájékoztatni a belváros rendezésének majdan hasznosítható ötleteiről, s talán a közönség igényeinek, véleményének ösz- szegyűjtése sem válna a távlati tervezés kárára. Benedek Miklós Túlzás lenne azt állítani, hogy minden úgy megy, ahogy mennie kellene. Az előttük álló út nincs simára aszfaltozva, s bár a fiatalok — akikről most szó lesz — meg hsak néhány lépést tettek a startvonaltól, máris látják a sövényt, a vizesárkokat, melyeken mind-mind túl kell majd jutniuk. Kezdő mérnökök valamennyien. Ki tavaly, ki az idén vágott neki az életnek, hogy az egyetem nehéz, de szép évei után most a termelésben mutassa meg, mennyire méltó választott hivatására. A Lenin Kohászati Művek KISZ-bizottságán találkoztunk velük, amolyan hamarjában összehozott kerekasztal beszélgetésen. A Diósgyőri Gépgyár fiataljait Kovács László, Nagy Imre és Tomcsányi István képviselte, s elkísérte őket Böröcz Gyula, a gyári FMKT titkára is Házigazdánk Pallai Endre, az LKM KISZ-bizottságának munkatársa volt, az itteni mérnökök nevében Lakatos István, Pukrus Ferenc és Nagy János beszélt. Kérdésünk az volt, hogyan látják jövőjüket, hogyan állták ki álmaik a gyakorlat első próbáját. — Szerencsés munkaköröm van — mondja Kovács László —, a tanultakat nap mint nap hasznosíthatom. Az ember nem is tudja előre, mikor lesz szüksége a megszerzett ismeretekre. Lakatos István vitába száll vele: — A gyárak sokat költenek rá, hogy legyenek mérnökeik, utána gyakran elfelejtik kihozni, ami bennük van. Különböző helyeken dolgoznak a vita részvevői, körülményeik Is eltérnek. Az általános kép nem rossz. Feladataik megütik a mérnöki szintet, igénylik a magas képzettséget. Lakatos István hozzáteszi még: — Tény, hogy minden lehetőséget, segítséget megadnak. A baj csak az, hogy nem teljesen érvényesül a „megfelelő embert a megfelelő hely- re”-cJv. Ha jobban differenciálnának, más lenne a helyzet. Korszerű mérlegek Az Ózdi Kohászati Üzemek acélművének öntőcsarnokában már négy elektronikus darumérleg működik, melyek korszerűségüknél fogva nagymértékben segítik az adagsúlyok pontos megállapítását, az anyagkihozatal ellenőrzését. Az idén még további négy elektronikus darumérleget szerelnek fel, s ezekkel a hulla- déktéri, úgynevezett vaskerti forgógémes darukat látják el. Az egyiket még ebben a hónapban üzembe helyezik, míg a következő hármat szeptemberben, illetve októberben szerelik fel. A vaskerti daruk ellátása korszerű mérlegekkel lehetővé teszi a kemencék hi- degbetéljének legkedvezőbb arányú összeállítását, a hulladékfémek, frissítőércek, ötvözök, valamint a salakkép- zőanyagok megfelelő adagolását. Mindezek nagy segítséget nyújtanak majd a programszerű acélgyártáshoz, nem különben a minőség javításához, továbbá a takarékosabb anyag- gazdálkodás megvalósításához, az importanyagok felhasználásának csökkentéséhez. Végső fokon pedig a készárukat előállító üzemek, a hengerművek kifogástalanabb minőségű acél- ellátásához. Hároméves szocialista brigád (Levelezőnktől.) A MÁV miskolci Járműjavító Üzemi Vállalat műszaki ellenőrző osztályának dolgozói 1964-ben szocialista brigádba tömörültek, amelynek Miskolc felszabadulásának évfordulójáról a December 4. nevet adták. A brigád vállalásaival segíti a termelési terv teljesítését, a jó minőségű munkát, a selejt csökkentését. Tavaly jól szerepelt a vállalat az élüzem címért kezdett versenyben, s ebben nagy része volt a December 4. brigád tagjainak is. Jó munkájukért egyébként az elmúlt évek során kétszer nyerték már el az elismerő oklevelet, a brigádzászlót és a zöldkoszorús jelvényt, Kölcsönös baráti kapcsolatot létesítettek az NDK-beli de- litzschi vasúti járműjavító üzem hasonló munkakörben dolgozó szocialista brigádjával. Nemcsak élénk levelezés, hanem személyes baráti kapcsolat is van már a két brigád tagjai között. A December 4. brigád csaknem minden tagja járt már a testvérüzemben, szakmai tapasztalatcseréken ismerkedett az üzem munkájával. A német elvtársak is viszonozták már két alkalommal a baráti látogatást. Tavaly és az idén is járt Miskolcon egy-egy csoport. Úgy érezzük, hogy a közösség hasznos és új vonásokkal gazdagította a szocialista brigádmozgalmat. Teincsi István Isrqét Kovács Lászlóé a szó: — Mi jó nagy adag lelkesedéssel jöttünk ide. nekünk különösen fontos, mit csinálunk. Mind elismerik, hogy sok újat és szépet alkothattak már eddig is. INiiics mcoállás A diploma megszerzésével tulajdonképpen csak a nyugodt tanulás időszaka zárult le. Aki nem akar lemaradni, „ósdivá” válni, annak állandóan figyelemmel kell kísérnie a legújabb eredményeket, olvasnia a műszaki folyóiratokat. Ehhez pedig idő. nyelv- ismeret és műszaki könyvtár szükséges. — A fordítók nem győzik idővel. Rengeteg érdekes és hasznos cikk jelenik meg hazai és külföldi folyóiratokban. Az lenne jó. ha a mérnök legalább annyira ismerné a nyelvet, hogy áttekintve a hatalmas anyagot, maga választaná ki a szükségeset — mondja Böröcz Gyula. — A szerződéssel gyárhoz kerülő fiatal mérnököket egyébként is kötelezik nyelvvizsgára. Ezt kellene jobban kihasználni. S ha ingyenes nyelvtanfolyamot szerveznek, mint például thvaly az LKM- ben, alaposabban meg kellene követelni a vizsgát is — szól közbe Lakatos István. A nyelvismeret nemcsak az állandó fejlődés miatt fontos. Az új gazdasági mechanizmusban egyre több lehetőség nyílik arra is. hogy a gyárak tapasztalatcserére küldjék mérnökeiket. Persze, egy-egy fiatal mérnök kiküldéséhez már az is szükséges, hogy produkáljanak valamit. Ma egy fiatal mérnöknek, ha vezető beosztásba akar kerülni, kicsit közgazdásznak, kicsit politikusnak is kell lennie. A fiatalok még játszva tanulnak, de sajnos, gyakran akadályokat gördítenek továbbtanulásának útjába. Erre is Lakatos István mondott példát: — Egyik kollégámat felvették filozófia szakra. A vállalat később beírt, hogy a politikai gazdaságtan szakot végezze el. Itt erre van szükség. Ez rendben is van, de előbb is tudták. Miért nem akkor szóltak? S közös javaslat volt az is, hogy a vállalatok egyénenként lebontva jelöljék meg azokat a területeket, melyeken a fiatal mérnökök tovább ké- peszhetik magukat. Így egyeztetni lehetne az egyéni elképzelést, s a vállalati érdeket. Jobban látnák a perspektívát, nehezebben hagynák ott a gyárat. Anyagi és erlioícsi megbecsülés Miért hagyja ott az ember a munkahelyét? Ennek ‘sokféle oka lehet. Számtalanszor emlegetett, talán kicsit már meg is únt téma a fiatal szakemberek anyagi megbecsülése. Az első fél évben kapott 1300 forintos fizetés nagyon kevés. A későbbi 1800 forint sem olyan sok, és bizony, nagyobb emelkedésre belátható időn belül nem számíthatnak. — Nem helyi probléma ez, nem is okoljuk érte a közvetlen vezetést — mondja Lakatos István —, a bérrendszerben van a hiba. Böröcz Gyula részletesebben megmagyarázza: — A besorolásnál egyetlen tényezőt vesznek figyelembe: ki hány évet töltött a vállalatnál. Pedig ez csak egy lehetne a sok közül. Meg kellene vizsgálni, hogy a szakember hogyan dolgozik, hogyan képezi magát, egyszóval a tudást, a munkaszere- tetet kellene elsősorban értékelni. Sokan két-három év múlva elmennek kisebb vállalatokhoz, vagy ktsz-ekhez, ahol ugyan szakmailag kevesebbet fejlődhetnek, de keresnek. Kovács László úgy véli, három év múlva ö lesz az „öreg” a szerkesztésen. Ha lesz hozza ereje. — Szeretem a szakmámat, nem vagyok anyagias. Mégis, a saját lakásért, a családért az ember kénytelen lehet otthagyni a szeretett szakmát. Az új gazdasági mechanizmus természetesen sok változást ígér. — Ha elérjük, hogy a jó mérnököt jól, a rosszat ross- szul fizessék, a vállalatnak lehetősége lesz rá, hogy kitűnő gárdát alakítson ki, és akkor a megbecsülés sem lehet kétséges — halljuk Böröcz Gyula véleményét. Ahogy tovább beszélgetünk, kiderül, hogy a fiatalok nemcsak anyagiakra gondolnak. Sokszor még ennél is fontosabb az erkölcsi elismerés, a jó szó, az elvégzett munka értékelése. Pallai Endre meséli: — Amikor kiosztottuk a kiváló ifjú mérnök mozgalom dijait, a helyezettek oklevelet és pénzt kaptak. A pénzt mindenkinek oda tudtuk adni, oklevelet azonban nem küldött eleget a megye. S akik nem kapták meg, még ma is azt reklamálják. Mert olyan emberek ezek a fiatalok, akik tele vannak eszményekkel, akik komolyan veszik, hogy nemcsak önmagukért, hanem az egész társadalomért dolgoznak. . Vigyázni kell nagyon, hogy ezt soha ne végjük el tőlük. Öuállóság, vagy kollektivitás ? Az egyetemet végző mérnökjelöl tnek ezernyi terve van. önállóan szerkesztett gépekről, maga megoldotta feladatokról álmodik. Azután ... — Azután kikerül az üzembe, és szembe találja magát a munka realitásával. Rájön, hogy egj'edül képtelen megoldani a feladatokat. — Csak az a mérnök boldogul, aki át tudja tekinteni az egész munkafolyamatot, aki társaitól is megkapja a segítséget. Egyedül nem megy — mondja Nagy Imre. Általában a munkahely vezetőjétől függ, ki milyen munkát kap. — Nem panaszkodhattam — mondja Kovács László —, a szerkesztésben valóban önállóan végzem a munkát. — Te egyébként sem panaszkodhatsz — fordul feléje Nagy Imre. — A szerkesztésben igazi mérnöki munkát végzel, legfeljebb itt kisebb az előrehaladás lehetősége. Tomcsányi István is bizakodó: — A gyárba kerülve konkrét feladatokat kaptunk. Már abban is megnyilvánul az önállóság, hogy észrevételeinket fejlesztésként, vagy újításként benyújthatjuk. Perspektíva Szóba került a kiugrás, az előrehaladás lehetősége is. A jövő mindenkit foglalkoztat. Egészséges, optimista szellem nyilvánult meg itt is. — Mi még a „tanulóidőt” töltjük; várnunk kell. Hangya- szorgalommal tökéletesíteni, továbbfejleszteni tudásunkat, ez a feladatunk — így hangzott Kovács László véleménye. Pallai Endre hozzáteszi: — Nem áll fal a fiatal mérnökök előtt, ha csak nem ők bástyázzák körül önmagukat. Sok példa van rá az LKM- ben, hogy fiatal, tehetséges és agilis mérnökök vezető beosztásba kerültek. Hogy csak néhány nevet mondjak, Molnár József a kutatási osztály vezetője, Gáspár Jenő főmérnök, Herendi Rezső pedig a középhengermű vezetője lett. — Előbb-utóbb felfigj’elnek az arra érdemesre. Az út nyitva áll. Az vész el, aki hagjrja magát, akinek nincs kitartása — összegezi a vitát Kovács László. Teljes mértékben egyetértünk vele. Csutorás Annamária— Flanck Tibof Teremtő OPTIMIZMUS