Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

Péntek, 1967. július 14.

ESZAKMAGYARORSZAG

3

200 lóerős ö 700

a

A Csepel Autógyár új „D 708” típusú tehergépkocsija nagy sikert aratott 37, idei UNV-n. A 200 lóerős, 10 tonna teherbírású gépkocsi rakfelülete alumínium lemezekből készült és vezetőfülkéje billenthető.

Has íz «scsi mai

Humanizmus és hivatal

kis együttes kellemes hatást keltett, és a mindig továbbsiető látogató számára gyors felfogáshoz és átéléshez összes gezett egy-egy irodalmi megnyilatkozást s hatást.

— _ ár kavargott bennerri Ik/S a szobrok, használati * W3 eszközök és művészi tárgyak sokaságának látványa, amikor döbbenetes élményként egy ezüsttálca közepén a horogkeresztet pillantottam meg. Itt, természet tesen, eredeti rendeltetésében; a szvasztika szimbólumaként: évezredekkel ezelőtt az Indusoknál, a kínaiaknál és a japánoknál a napot jelképezté díszítőelemként. Számunkra, még ilyen intim elhelyezésben is, nyomasztó képzettársítások sorozatát indítja el, hiszen ez az ezerszeresen gyűlölt rajzol lat a jelképek világából a véres valóságba lépett ki.

Nem tudom, vajon a British Museum hazai látogatóin át- villan-e az emlékezés a tálca megpillantásakor. Bizonyára, hiszen ők sem felejthetik Co- ventryt, vagy éppen London bombázását, amely többek kiűzött a múzeumban is károkat okozott.

E jel jegyében szervezett szörnyűségek és barbárságok után, — bár egy s ugyanazon palotában láthatók — nem le-' hét többé köze egymáshoz at horogkeresztet mutató ezüsttálcának és a Rosetta-kőnek.

Az utóbbinál mindig többed állnak.

mwm*

anyagnak akárcsak rendszerezését is.-^zámomra a régi fólián- C| sok, az emberi gondo- %ß lat hőseinek erőfeszítéseit betűkbe záró könyvek különösen vonzóak és kedvesek; szerencsémnek tarthatom, hogy külön kiállításon megcsodálhattam a királyi könyvtárak néhány remekművét, amelyek egyebek között a könyvkötés művészetének fejlődését és gazdagságát is illusztrálják. A British Museum könyvállománya ma 7 millió, ezen kívül 60 ezer kéziratot és 2700 papirusztekercset őriz. A hét évi munkával elkészített katalógus tartalmazza a múzeum kiállítási tárgyainak leltárát, 263 kötetben több mint 130 ezer oldalon. (Csekélység!)

Még egy alkalmi kiállítást sikerült elkapnom. Témája nem rendkívüli, de a megoldás és a szellemes elrendezés kedvéért érdemes megemlíteni. Jeles angol költők, s írók kéziratait láthattam az alkotás gyötrelmes pillanatairól tanúskodó törlésekkel, áthúzásokkal, javításokkal; mindegyik mellett látható volt a vers, vagy prózarészlet első nyomtatott kiadása, továbbá a költő portréja valamelyik művész rajzában megörökítve, és a legszükségesebb tudnivalók életéről, pályájáról. Ez a

danivalójukat egy sok ezer éves világróL

Szembetűnő helyen látható a Rosetta-kö, amelynek megfejtésével az egyiptológia megalapítója, a jeles francia orientalista, Champollion különleges szolgálatot tett az emberi kultúrának. A kövön egymás alatt látható a képírás, az egyiptomi népi írás, s ugyanannak a szövegnek görög fordítása. A követ, mint ismeretes, Napóleon egyiptomi hadjárata alkalmával a Nílus deltájában, Rosetta város közelében (ma arabul Rasid) találták meg 1798-ban. A tárló másik oldalán részletek olvashatók a jeles tudós művéből, aki leírja, hogyan hatolt be e háromfajta írás lenyűgözően türelmes, rendkívül fegyelmezett egybevetésével a hieroglifák rejtelmeibe, fejtette meg azt, és állította össze a képírás sajátos ábécéjét, elkészítve ennek ismeretében az ó- egyiptomi nyelv első nyelvtanát és szótárát.

Azokról az elkápráztató adatokról, amelyekről sokat hallottunk és olvastunk, kezdetben tervszerűen haladva, később botorkálva — szédelegve a termekben, legalább átfogó képet kap a látogató, mert arra aligha gondolhat, hogy appercipiálhatná a hatalmas

t A British Museumban

J mm m ülföldi útján gyakran c kerül válságba a láto[ gató, mit is nézzen

c meg a rendelkezésre

tálló mindig rövid idő alatt. (Nincs gondja, ha hivatalos tprogram szabályozza útját, de [még ilyenkor is akad vala- iijiicske szabad idő, amelynek [okos eltöltéséért 6 felelős, c Számomra a nehéz kérdés tfgy vetődött fel: a National [Gallery vagy a British Muse- t um. Az utóbbi mellett döntöttem, és ha, érthetően fájt is ca szívem a Piccadilly Circus- [ndl épült képtár mellőzése emiatt, nem bántam meg választásomat. Nem kis dolog, (ha az ember szinte megtapint- thatja a tovatűnt századokat s [a múlt varázslatait, — tudományos rendszerezésben, ugyanjakkor az élet elevenségének (ihletésével. Olyan korszakok [és tájak kultúráját vetíti elénk (CZ a páratlanul gazdag múze- >ura, amelyekről csak halvány [utalásokat szerezhettünk; így <az elö-ázsiai, hettita vagy az \indus műveltségről.

[ Az egyiptomi emlékeknél [órákig időzhet az ember; mú- £miák és épségben maradt ke- trámiák, mindennapos hasznaidat! tárgyak s a sírboltokból f előkerült ékszerek közük monANGLIÁBAN JÁRVA...

valahol a kettőnek. Hiszen valahol a gyakorlatban valamennyi elvi megfogalmazásnak érvényt kell szerezni. És érvényt is szerzett magának az elvi kívánalom és követelmény, ha egészséges és reális volt. Az az ember, aki ezt végrehajtja, eligazgatja, rendbe kényszeríti — nem lehet bürokrata, nem lehet felesleges a társadalomnak, a népnek. Annak munkája éppúgy becsületet, tiszteletet kíván, mint egy jól megkonstruált szövőgép, egy szépen meg- mívelt mező, felépített iskola.

Végezetül is, mind a kettő — a megtervezett jövő, a panaszokat feloldani, megszüntetni hivatott határozat és a részletintézkedést számon tartó irat, ha nem is téveszthető össze, determinálják egymást. S egy rossz hiedelem úgy egyezteti a kettőt, hogy bürokráciának kereszteli el a természetes és szükséges folyamatokat. Pedig mind a kettő azért van, hogy az ember mozgását, lehetőségeit meghatározza, biztosítsa a társadalomban, az emberi közösségben. Ez pedig humanizmus a szónak szerény, de hatható* értelmében. Humanizmus, hiszen ököljogot, anarchiát, önzést, kapzsiságot, felelőtlenséget képes megakadályozni, visszaszorítani éppen az emberi társadalom tagjainak érdekében.

Az ellenvetések ez esetben nem érdemelnek figyelmet. Hiszen valóban van rossz határozat. hanyag hivatalnok —* mint ahogyan jó tervből épül rossz ház, találni hanyag mérnököt és esztergályost, felelőtlen orvost és lelkiismeretlen igazgatót, durva villaqioskala- uzt stb.

A rendről, a törvények humanizmusáról, e mechanika kényelméről van szó, azokról, akik ezek tökéletesítésén fáradoznak. Igen, az emberről, arról, aki az évek során íelőrli idegeit, kikoptatja könyökvédőjét. És akik olykor éppen azoktól kapnak legkevesebb megbecsülést, akikért dolgoznak.

És azokról, akik a határozatokba álmodják bele emberi csoportok, közösségek gondját, baját, igényét — éá felemelkedését, jólétét.

Baráth Lajos

gondunkról-bajunkról beszélgetni. ölt panaszkodtak, hogy legtöbb, nagyon is emberséges és humánus határozatukat éppen azok nem értik meg, akikért született. Mert a határozati javaslatokat, a határozatokat sok esetben aktának, papírkötegnek tartjuk, s ez a hiedelem nehezen oldódik fel a- köztudatban. A gyakorlati munka megszövegezése, rögzítése nem új dolog. A piramisokat is megtervezték, ha nem papíron, akkor agyagtáblán. S ezt azért tették, mert az ember mindig többet, átfo- góbbat tervezett és alkotott, mint amennyit egymaga el tudott egy alkalommal végezni. Társas lény lévén számított más emberek segítségére, részvállalására —■ a munkát meg kellett osztani, össze kellett hangolni. A munka felosztása pontos számítást igényel. Ha például határozatot szövegez a megyei KISZ- bizottság, ezt azért teszi, mert a fiatalok gondja Özdtóí Aba- újdevecserig, Mezőcsáttól Rát- káig — probléma és megszüntetésre vár. Magam is olvastam egy hasonló határozatot. Átfogó, sok irányú, érződik rajta, hogy alapos munka előzte meg az alig 10 oldalnyi szöveget. Abba a tévedésbe is eshetnénk, hogy ez pusztán alig tíz oldalnyi szöveg — gépírónak lediktálni nem tart tovább fél óránál. Egy gondolatot idézek e határozatból: „A fiataloknak a szocialista hazafiságra való nevelése már a 10 évvel ezelőtt megjelent kormányhatározatnak is fontos előírása. Azóta évről évre hangsúlyt kapott.” S szülők, pedagógusok kötelességéről szólnak, magam pedig azt látom, hogy a szocialista nemzeti öntudatunk a gyakorlatban hogyan valósul meg. Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Kun Béla, Kilián György és Mező Imre példás életét tanítjuk, lojalitásra neveljük fiatal állampolgárainkat. Tévedés ne essék, nem alázatról, nem megjuhászkodásról van szó. Csak a rend gyönyörűségéről és áldásáról, melyet annyira áhított József Attila. Az akták és határozatok elkülönítése szükséges és lényeges dolog. Mégsem választható teljesen ketté.

... Határozatok és végrehajtók. Itt kell kapcsolódnia

rwwwwwwwwwwwwww w v w v v v w '

N

em ok nélkül, sajnos, sokat szidjuk a hivatalnokokat. Már nem is használjuk az utóbbi kifejezést rájuk, egyszerűen bürokratáknak nevezzük azokat, akik állam- és közigazgatással foglalkoznak. Sőt, hajlandók vagyunk mindazokat bürokratának, tehát hivatalnoknak, tisztviselőnek nevezni, akiket munkájuk íróasztal mellé ültetett, hiszen e célszerű asztalka mellől indulnak el az intézkedések, határozatok, rögzítődnek az eldöntött ügyek, indulnak el folyamatok, melyek egy ország- életében legalább annyira fontosak, mint az emberi testben az erek, mirigyek, nemesebb szervek funkcionálása. A legelső akadozó lépést dühödten konstatáljuk ügyünkben

gyorsan várjuk a döntést. Gyorsabban, mint az lehetsé- 1 ges, soron kívül, mindenki előtt, hiszen magunknak ez a a legfontosabb emberi problémája.

A hivatal és az ember fogalma itt kerül először egy • tablóra. Igaz, egyoldalú megítélésből. Akinek ügyét intézik, az ember, aki a panaszt orvosolni akarja — az bürokrata, legjobb esetben is csak tisztviselő, hivatalnok. Ezt tudva valahogyan visszacseng bennem egy régi operettdalocska (melyből sláger lett) arról a doktorról, akinek a szíve sose fájhatott. Ám a hétköznapok sorjázása időnként inkább hasonlítható egy malom monoton zúgásához, mint az operettek színes, legtöbb esetben giccsesen élénk világához. A hivatalnok szeme idővel' elgyöngül, könyök- védője kikopik, idegrendszere felőrlődik — és nem egy esetben éppen azoktól nem kapja meg a megbecsülést, a jó szót, akik miatt elkoptatta könyökén a vásznat, testében az idegrostokat. Azoktól kapja a sértést, a lenézést, a szidalmakat, és a szerencsétlen hová mehet panaszra? Időnként „kifakad”, ahogyan mondják, s akkor durvának, összeférhetetlennek, hatalmas- kodónak nevezzük.

Ezekért az emberekért is szólni kell, pedig tulajdonképpen nem erről akartam írni.

Alkalmam volt megyénk ifjúsági vezetőive) baráti asztal mellett véleményt cserélni,

de előbb azokat is be kell járatni. Mindent összevetve azonban van remény rá, hogy végül csak a lucernával és vörösherével felülvetett területeken kell kézi erőkkel aratni. Ez azonban az ígért gépek megérkezésén és a további jó munkaszervezésen is múlik. A gabonaféléken kívül be kell takarítani — sőt, jelentős részben már be is takarították — 2740 hold borsó termését is.

A járás termelőszövetkezeteinek szállítógép-kapacitása kielégítő, sőt, a két gépállomás is 22 darab D—4—K traktort biztosít a gabonaszállítási munkákhoz. A traktorok egy része — köztük 37 gépállomási — tarlószántást végez. Beterveztek 2200 hold tarlószántásba történő másodvetést is, amihez szintén hozzákezdtek. A termelőszövetkezetek cséplőgép-kapacitása kielégítő. Áz időjárás eddig megfelelő, igazán kedvez a gyors aratásnak.

t (sz. j )

kötött aratási szerződéseket. Azonban a két gépállomás — nagyon helyesen! — még június végén 33 kombájnt Békés megyei, két kombájnt a me- zőcsáti járás termelőszövetkezeteibe irányított. Azok ma is ott dolgoznak. De közben az encsi járás egész területén is beérett -a gabona, a legészakibb, csereháti termelőszövetkezetekben is. Éppen ezért, ahogyan Zahoranszky László járási főagronómus mondotta: itt az ideje, hogy a két gépállomás hazarendelje az összes kombájnt.

MAS MEGYÉK SEGÍTSÉGE

— Kár lenne akár egy napot is késni — mondotta a járási főagronómus. Gépállomásaink jól cselekedtek, amikor segítséget adtak Békés megyének, meg a mezőcsáti járásnak, de most már az itthoni kötelességeiket kell teljesíteniük. Termésátlagaink azon is múlnak, milyen gyorsan tudunk betakarítani.

Reméljük, az Alsóvadász! és a Vilmányi Gépállomás veze-4 tői már intézkedtek, vagy ha-} marosan intézkednek. De az.) encsi járás vezetői még ennél} is többet tettek a jó gabona-} termés gyors, veszteségmen-} tes betakarításáért Rozgonyi} András, a járási tanács vb-4 elnökhelyettese és Székely} Sándor osztályvezető Hajdú-) és Szabolcs megyében jártaké s ott kértek segítséget azoktól!) a gépállomásoktól, amelyek az} elmúlt években is kombájno-} kát küldtek az encsi járásba.4 A Hajdúnánási Gépállomás} azonnal vállalta 2000 hold ga-} bona kombájnos betakarítását} még július hónap folyamán.} Erre a munkára a szerződést} is megkötötték. (A Hajdúná-} nási Gépállomásnak ugyanis} van szabad kombájn-kapaci-} tása.) Ezenkívül a szabolcsi ést hajdú-bihari gépállomások 30} kombájnt ígértek az encsi já—| rásnak, amelyeknek megérke-} zését július végére várják. Így} remélhető, hogy a kézi erők-} re tervezett 9000 hold jelen-} tős részét is gépekkel tudják} betakarítani. }

TOVÁBBI JÓ SZERVEZÉSRE} VAN SZÜKSÉG

Év elején a Vilmányi és az} Alsóvadászi Gépállomásoknak} 36 új kombájnt is ígért a me-} zőgép-kereskedelcm. Ebből 12} megérkezését ezekben az órák-J ban várják (talán már meg} is érkeztek), s további 12 kom-, bájn szállítására kaptak igére-} tét. Ezekre azonban már nem; mernek számítani. Félő. hogy} csak szeptemberben érkeznek; meg. A 36 új kombájnból te-} hát csak 12 re számíthatunk,;

Végig a Hernád völgyében és fent a Csereháton, az encsi járásban mindenütt beérett az idei gabona, összesen több, mint 50 000 hold s ennek tíz százalékát már le is aratták. A nagy nyári betakarítási munkát július 3-án kezdték el az ináncsi határban, majd a szikszói Béke Termelőszövetkezet „indított”, s július

ll-én, már az első búzaszállítmányt is átadták az államnak. A beérett gabonák mind a 66 termelőszövetkezetben sokat ígérnek. Járási átlagban 11 mázsa búzatermésre számítanak'— 27 000 hold átlagában — és nyolc-kilenc mázsát ígér holdanként a tavaszi árpa. Az őszi árpát már learatták. A termés 12—13 mázsa holdanként, járási átlagban.

ÜTEMTERV SZERINT

Csak természetes, hogy teljes az öröm a jó gabonatermés láttán, hiszen az encsi já- *ás termelőszövetkezetei na- Syobbrészt lejtős területeken gazdálkodnak, és átlagosítva Sohasem volt még olyan jó gabonatermésük, mint most. Hallók Géza, a járási tanács felvásárlási csoportvezetője mondotta, hogy legalább 300 Vagonnal több gabonát várnait, inint amennyit a termelőszövetkezetek eladásra leszerződtek. Azaz nem 1290, hanem 1500 vagon gabona felvásárlására számítanak. Ez megnehezíti a gabonafelvásár- fó vállalat helyzetét is, mert á tervezettnél több termény átvételéről és tárolásáról kell gondoskodniuk, a termelőszövetkezetek ugyanis még ma rendelkeznek elegendő és megfelelő magtárral, tárolóhellyel. Ez az egyik probléma, amelyen a gabonafelvásárló vállalat úgy segít, hogy a termelőktől közvetlenül, a kombájn mellől tisztí- tatlan és szárítatlan állapotban is átveszi a terményt. Hagy könnyítés ez, mert az encsi járás termelőszövetkezeteiben kombájnszérű sincs Elegendő.

Az aratási munkák megszervezéséhez és lebonyolításához a járás vezetői — elsősorban áz új mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály — minden segítséget megad. Az erőket időben felmérték. A járásnak 6ssZeSen 121 kombájnjá és 88 kévekötő aratógépe van. Az áratási ütemterv szerint 27 500 hold kombájnnal, 14 000 hold aratógépekkel, a többi — mintegy 9000 hold — aratása kézi kaszával történik. Az aratáshoz hozzá is kezdtek minden erővel, többek közi kézzel is. A két gépállomás — *z alsóvadászi és a vilmányi t' kapacitásához viszonyítva