Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

2 ESZAKMAGVARORSZAG Szombat, 1967, július 2S. Viva Pol Flint jegyzet Ezek a fiatalok - Botrány Fuck Jenő fogadta a törők követet Föck Jenő, a Miniszterta­nács elnöke pénteken bemu­tatkozó látogatáson Tógád t a Veysel Versan rendkívüli ós meghatalmazott minisztert, a Török Köztársaság magyar­országi követét. Káila Gyula Bcörcceáen Kallái Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, Csü­törtök délután Hajdú-Bihar megyébe érkezett. Debrecen­ben a pártbizottság székhazá­ban találkozott á megye párt- és állami vezetőivel. Kaíakas László, a inegyel pártbizottság első titkára tájékoztatta a me­gye politikai, gazdasági életé­ről, eredményeiről és gond­jairól. Üdvözlő távirat Varsóba Lengyelország felszabadulá­sának 23. évfordulója alkal­mából Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losönczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke üd­vözlő táviratot küldtek Wla- Üyslaw Gomulkának, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának, Edward Ochabnak, ä Lengyel Népköztársaság ál­lamtanácsa elnökének, Józef Cyrankíewíeznek, a Lengyel Népköztársaság miniszterta­nácsa elnökének. Ebben a Lengyel Népköz- társaság nagy nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésé­nek 23. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözle­tét és jókívánságait kül­di a lengyel vezetőknek és a testvéri lengyel népnek. Gromiks me§ites2élései New toriban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön tárgyalásokat folytatott az ENSZ székhelyén az arab or­szágok ENSZ-küldöUeivel. A szovjet külügyminiszter talál­kozott Buteflika algériai, Mák- húsz szíríai és Pacsacsi iraki küldöttel. Csagla Belgrádban Csagla, indiai külügyminisz­ter kétnapos kairói látogatása után csütörtök este Belgrád- ba érkezeit. Az indiai külügy­miniszter tárgyalásokat folytat a jugoszláv vezetőkkel a kö­zel-keleti helyzetről. Jelentés Kairóból Kairóban pénteken hivata­losan bejelentették, hogy Amin Hémed Hoveidi állam­minisztert nevezték; ki az EAK új hadügyminiszterévé. Az új hadügyminiszter az arab és iszlám kérdések elismert szak­értője. Nemes nyári szóralmiás a Bükk lábánál Nem mondhatjuk, hogy az émődi művelődési otthon egy­szerű feladatra Vállalkozott, amikor a nagy lendülettel zajló mezőgazdasági munkák közepette két hétre szóló kul­turális programot állított ösz- ísZe. A nyári „uborkaszezon” ellensúlyozására készült ez a program, amely egyben azt; is bizonyítani szeretné, hogy a népművelés nyári, „törvény­szérű” tétlenkedése csak fik­ció. Napjainkban, amikor a gépek hada segíti a nyári munkák mind gyorsabb elvég­zését, feltételezhető, hogy a nehéz munka után jut idő a. szórakozásra, h pihenésre, a szellemi felüdülésre. Ernődön immár negyedik alkalommal rendezik meg a bükkaljai ünnepi heteket. Az idén, július 22-én, Vagyis ma nyitják meg ünnepélyesen a két hétig tartó programsoroza­tot. Ez alkalommal Démuth József, a Mézőcsáti Járási Ta­nács vb-elnöke mond köszön­tőt, majd a művelődési ház művészeti csoportjai lépnek pódiumra. Egy nappal később Emod, Tiszakeszi, Mezőcsát, Mezőkövesd, Tiszapalkonya és Hejőkeresztűr ifjúsági klubjai szellemi vetélkedőkön mérik MOLNÁR GABOR Balatoni keszeg és a piraiba össze tudásukat. Este az Öpc- rettszínház művészeinek rész-1 vételével műsorra kerül -sor. Július 24-én időszerű mező­gazdasági problémák megvita­tására gyülekeznek a környék­beli termelőszövetkezetek ag­ronomical. Egy nappal ké* sőbb, július 25-én a község méhész szakcsoportjának tag­jai szakírókkal beszélgetnék A méhészkedés különböző kér' déseiről. Július 27-én Vltratf Tamás, a televízió sportripor­tere találkozik a nézők soka­ságával. A világ térképe előli címmel Mező István, ai MSZMP mézőcsáti járási bi­zottságának titkára július 2íP án tartja meg kül- és bel­politikai beszámolóját JűliuJ 29-én több mint tíz amátőt lánczeftekar vetélkedik majd a bükkaljai ünnepi hetek Ván- dorserlegéért Egy nappal ké­sőbb, július 3Ö-án a megyei művelődési ház Csortos Gyűld színpada bemutatja Rostod Felnőnek a gyerekek című háromfelvonásos vígjátékét Klubhangverseny, lró—olva3 só találkozó és fővárosi színé; szék Nevess velünk című esztrádműsora teszi változa­tossá a bükkaljai ünnepi he­tek programsorozatát Maratoni négyes 14 Polish Weekly kacflaMdKM a dosó hál. Hatalmas példány,’ óriás á piraibák közt is. Nem) csoda, hogy a többiek elől má-j sodperc töredéké alatt elmar-i ta a mafrincha-csalit. Elejté-j séhez nem vágóvas, szigony,, vagy fejsze kell, megfelelőbb a> Winchester. Előszedem a pus-] kát AZ évezőpadra állok. Öt> lépésre csapdöshat a csórták-] végtől a küzdő, időnként egész) tömegével ä víz fölé emelkedő’ hal. A lövés belezűg az Ama-, zonasrá boruló csöndességbe. ’ Az ölöm a hal szemé tájáh] csapódhatott be, á piraiba lás-) sú pörgéssel veri a Vizét. ] Mint súlyos, nehezen engedő) tüsköt, Vonom kifelé a halai-’ más halat, majd mögéje, az5 Arttazonäßba lépek, és fél’ combig vízben állva, gördf-j tem, döntöm kifelé — minden) erőmét beleadva — a csúszós! fogású piraibát. Bőre nyálká-j san érdes, nem annyira csú-] szós, mint a harcsáé. Pikkely-) zete némiképp hasonló a sül-] lőéhéz. Hasátája Világosabb,] mint brönzvöfös hátarésze. ) V égre a homokra segítem a: zsákmányt: már tudom,’ á közelben tanyázó in-] dián halászoknak adom... > — Hát ez, és ött így esett] — mondja barátom, és nézi a) visszavezető, múltba érő „szá-] lat”, a hálóban lévő tízdékás] „Vörös szárnyú” keszeget. — ’ De vigasztaló, hogy ez aZ öp-] ró „vörös szárnyú” keszeg’ „hózta ide” a piraibás horgász-] kalandot. ) SzédelőZködünk. A magi-; nyöS, árva kis készegét visz-’ szádobja a vízbe. Lépéseink a] part felé kopognak, áz emléké-’ két idéző köveken. — Hát pajtás — mondom —,] én egyetlen „paptetűt” seffl] adnék óda a legszebb, három-’ mázsás piráibáért sem. ] — Miért? — Megmondom. A „pap-j tetű” balatoni hal, a piraiba- pedig, és legyén bár báróm-: mázsás, ódáátía Váló, idegén ■ «OttfeäL . ■’ tem el a piraibát. Rövidebbre kell fognom a zsineget. Futva igyekszem a pálmá­hoz. Odatérdelve, vállamat a barna, fiatal törzsnek vetve vonom kifelé a zsineget Óriási erő ránt, ellenkezik húzásom­mal. Váltam, markom kemé­nyen horzsolódik. A zsineg, ha nem feszülhék vállárnrnál a törzsnek, arcra rántana. Ráz­kódik. zörög felettem a zöld pálmaböbitá. A törzs állja a küzdelmet, á horog, s a zsineg is. Vérezhet a bf-onzvörös hal- ragndozó és ä többiek — akár a tengeri cápák sebesült faj­bélijükre — rácsaphatnak. Si­etnem kell. Húzom a zsineget, vonszo­lom a zsákmányt a homok, s csónakom irányába. Vizes már az Arriazónásból kikerülő zsi­neg, közben a pálmabóbita be- le-belérezdül a vad erejű rán­tásokba. Vállarn Véresre zúz­va, hamarosan több méter zsi­neg gyűlik össze a pálmatörzs tövénél. Fogást fogás követ. Mér csónakközeiben ver, csap- dos a bronzvörösét mindin­kább bemutató halóriás. Most — mérem a távolságöt — tíz méterre lehet csónakom­tól. Fél órája küzdőm Veié? Lehet. Vizesen csurgó á ho­mokkal elegyes curua-fonás, és éz jól hűsíti tenyerem, üjjáifn égését; A bronzvörös hal deréktá­jon öles, körméretű, farókcsá- pásái. amelyekké! maga körül á vizét tajtékossá Véti, félel­metesek. Nagyöt rántok a fo­náson, rövidítve a hal. még az urucuri pálmatörzs közti tá­volságot. Rögzítem a zsinórt, s a félig homokra húzott csó­nakhoz futok. Közvetlen kö­zéiből mindennél Vadabbnak tűnik a horogra SaenSt fcsäi* mikor pajtásaimmal, nyári va­káció idején beleénekeltünk a bakonyi erdőalj alkonyi, szarVasbogárzúgásos csöndes- ségébé. — Hurkot hurokra vetve kö­töm a nyolccentis görbülétű, araszos és vastág horogszárra az indián-fonta erős curuá- zsineget, kétméteres eresztéket hagyva a rőzseág-„búktató” alatt. Ráhúzom az óriási ho­rogra a matrincha csalit. Az araszos horog szinte teljesén eltűnik a matrincha tömegé­ben. A zsinór végét magám után húzva egy méter magas, bóbitás urucuri-pálma tövéhez tekerem. Idehaza a harminc­kilós, horogra került harcsá­val is nehéz elbánni, hát még a tízszérté súlyosabb piraibá- val. — Vízbe vetem a horgot. Tovalibeg a rőzseág, Viszi a sodrás a csöppet sem köznapi buktatót, eresztékén a csalit. Feszül a kiengedett zsineg, amelyet most már csak a pál­ma töve tart. Hirtelen alábukik a mesZ- szé, benn úszó rőzseág. Ij- húrként váj á homokba a pál­matőről vízbevezető zsineg, amelyet megmarkolok. Húzás vág vissza, és vád erővel ki­tépi ujjaim közül. Odabenn — ki tudja hány méter mélység­ben, harminc évézőhúzásrá a homokos parttól — küzd a bronzvörös hal. Szabadulni szeréthe, de az indián-fonta curuazsineg miatt nem lehet­séges. K ifárasztom, határozom él, és elborít a piruló izga­lom. Ezt az óriási erejű halat? Felvág a sárga vízben a piraiha sötét bronZa, majd alá­bukik. Semmiképp am tatesa; S zénvedélyes horgász ba­rátom jobb ügyhöz mél­tó buzgalommal mar­kolja üvegszálas horgászbot­ját a siófoki mólónál. Zuhog­va indul botja zsinórján a ha­lak számára rendkívül Ízlete­sen szervírozott gilisztás ho­rog. — Fogott már valamit? — csilingel egy finom női hang. Enyhe mordülás a felelet. Növekszik körülöttünk a kí­váncsiak gyűrűje, és a ráérő­sebbek letelepednek. Felhör­dülnék a hozzáértők, amikor a buktató alámerülését látják. Barátom óriási lendülettel „bevág”, és a népes társaság felett körbeutazik, a — tízde- kás „piros szárnyú” keszeg. Szisszenés, mordülás. Hamar elfogynak a kíváncsiak. A ke­szeg lekerül a horogról, s mi pirulunk. — Hát — kap él a derű — nehezen kerülne ki itt egy va­csorára váló. Ül előttünk a vízén á bukta­tó. Lágyan. Semmitől sem za­varva. Mi meg odakinn, a kö­vön. — Nos. neked talán tekinté­lyesebb zsákmányod akadt az Amazonasnál? — néz barátom szemrehányóan. Tud brazíliai gyűjtőutazásaimról, állítólag beié is lapozott már egyik-má­sik könyvembe. A háltartó hálóban pihenő v,piros szárnyú” kicsi keszegre gondolok, és eszembe jut égy Sokkal nagyobb hal. — Az Amazonas menti Ca- rarassu-mocsarak szomszédsá­gában kikötve — kezdem — a bronzvörös, hárommázsás súlyt ö elérő piráibákra „Vadász­tam”. Gvferékkóri könnyedség, Wgság kapott d akkor is, mini Ném a jókedvű plakátra gaszló tréfás ötleteként bérül egymás mellé a fentebb ol vasható két filmcím. Azok < fiatalok, akikről az új magyai film szól, nem csináltak sem miféle botrányt, a másil filmben jelzett skandalum vi szortt Itáliában játszódik, akii elkövették, nem fiatalok, t két filmet véletlenül mutattál be egyszerre. * Nézzük először a hazai ké. szítésű filmet,-a ‘BanpVich Ta más rendezte alkotást. Ezek i fiatalok — hirdeti a film Címe de a film nem váltja hé i címben elrejtett ígéretéi. F viszonylag rövid, mintegy öt negyedórás filmből nem tud tűk meg, milyenek a fiatalok Természetesen egyetlen filrr nem vállalkozhat rá, hogy ; mai fiatalságot minden tílda. iáról megmutassa, á cím azon. ban mindenképpen többe: ígér, mint annak érzékelteté­sét, hogy a fiatalok jelentő: részé miként érdeklődik i beat-zene iránt, s hogyan le­het azt szépen, a .jóízlés hatá rain belül játszani. Tizenkét beat-szárn hangzih el a filmben népszérű iíjí muzsikusok, elsősorban a: Illés zenekar és Szörényi Le­vente, valamint a hasonlóar népszerű ifjú előadóművész Koncz Zsuzsa tolmácsolásá­ban, a film történeti vonali meg arra szolgál, hogy vala­miképpen kitöltse két szán. között az űrt, illetve valami­féle keretjátékot biztosítson a számok bemutatásához. A ze­neszámokról Itt bem kívánunk érdemben sZólhi, a fiatalok bizonyára tetszéssel fogadják majd többségét, bár nem a legszerencsésebbnek tartjuk ezt a filmet éppen a televízió táncdalfesztiváljának kezde­tén, illetve azokkal párhuza­mosan bemutatni. Viszont lesz alkalom válogatni az új zene­számokban, s talán éppen a film, meg a láncdalfesztivál „vetélkedésében” dől el, hogy a filmben hallottak közül is melyek állják meg a népsze­-A..LXXXXXi-J __LAJ.J__I__I__i__i__I__I__á__1__ r űség próbáját. Annyit feltét­lenül el kelt mondanunk; iiogy Szörényi Levente, Illés Lajos, Szörényi Szabolcs, Zorán Szte- vanovity és Schöck Olló szer­zeményei a műfaj jó repre­zentánsai. Sajnos, az Abody Béla és Banovich Tamás írta történet igen rozoga alépítmény a da­lokhoz. Felvillan benne a pá­lyaválasztás előtt álló diák, aki szüleivel ellentétben fi­zikai munkás akar lenni, lát­juk a kamasz-szerelem bátor­talanságát, a komolyabb sze­relemtől való visszarettenést, bepillantunk többféle niűte- rtetn-ti tokba. Általában igen sok részletkérdés kerül szóba, Csak éppen érintőlegesen, jel­zésszerűén, hogy minden fel­oldódjék a különböző okokkal és alkalmakkor megszólalta­tott muzsikában. Ebből nem tűnik ki, kik, milyenek ezek a fiatalok, azaz társadalmunk fiataljai, de azok á fiatalok, akikét a filmkockákon látunk, általában szimpatikusak, még ha, bizony, nagyon gyenge szí- nészeknék is bizonyulnak. A zenekarok igen jól játszották magukat, de akinek már vala­mit a forgatókönyv szerint kellett alakítania, vagy akár­csak elmondania, már bajba került. Koncz Zsuzsa is in­kább énekeljen mindig, úgy nagyon népszerű, de most lá­tott prózai jelenetei megtépáz­hatják ezt a népszerűséget. A felnőtt színészek kényeintétle­nül feszengtek konfekció-figu­ráikban. A film sok szeretettel köze­lít fiataljainkhoz, éppen ezért kellett volna ä kellemes zene­számok köré valami megká- póbb történetet írni. Vagy esetleg semmit, Mert ebből a filmből úgyis csak á zené maradhat meg egy ideig em­lékezetünkben. Az olasz Botrány-ban tulaj­donképpen nincsen semmiféle botrány. Ugyanis eltusolják. Anna Gobbi filmjében egy jó­módú társaság kirándulásának vagyunk tanúi. A házaspár néhány vendéget hív meg a tengerre épített vérrottl-nya- ralójába. Mindössze hatan vannak, de micsoda összefonó­dások bontakoznak ki a hosz- szü és unalmas beszélgetések során! Az egyik vendég a háziasszony állandó szeretője, akit a férj pénzzel, egy nő­nemű vendég a férj titkolt szeretője, egy további férfi a háziasszony régi szerelmese, az annak társaságában levő lány meg a házibárát egykori szeretője. Nagyjából mindenki tud mindenről, kivéve a házi­asszonyt, aki csak most tudja meg. hogy szeretője megcsalta* és ezért botrányos úton akar tőle szabadulni. A tapintatos férj azonban mindent elsimít* a zártkörű kis társaságon kí­vül senki sem tudhat meg semmit, az élet megy tovább* mintha mi sem történt volna. Leleplező szándékú erkölcs- rajz ez a film, azonban ebből a témakörből, az olasz nagy- polgárság morális állapotainak boncolgatásából már jónéhá- nyat láttunk, amelynek a diagnózison kívül mondani­valója is Vált. A filmbeli tár­saság egy napi unalom Után ment haza kiábrándultán, ér­demi élmény nélkül. Mi —< szerencsére — csak rövid két órát töltünk a moziban. Benedek Miklós I tünk, amikor azt mondjuk: i hazamegy a magyar, amikor j Lengyelországba Utazik, és ott­hon érzi magát a lengyel, ha ellátogat hozzánk. Sok azonos | vonás jellemzi múltunkat, de több a jelenünket cs még több a jövőnket. Lengyelország kimagasló si­kereket ért el a szocializmus építésében. És a, lengyel nép ott van mindenütt, ahol kiáll­nak a népek testvérisége, sza­badsága és a világ békéje mellett. Lengyelország aktív és következetes küzdelmet folytat az imperializmus ellen. Szolidáris a Szovjetunió és a szocialista országok békés cé­lokat követő külpolitikájával. Tgar-ágos üerértek védelmében a világ valamennyi néoe szá­míthat Lén gvel országra. Történelmi barátság a ma­gyar és a lengyel nép testvé­risége. Azonosak a céljaink. Érős honvédelmünk az általá­nos békét szolgálja. A Varsói Szerződésben tömörült Orszá­gok népei, s köztük a lengve! és a magyar nép összetarlása egyik Záloga annak, hogy sé iepgve! földön, se a mi ha­zánkban nem történhetik so­ha többé más, mint amit a nép akar. Köszöntjük lénerei Karáfa* inkát naev nemzeti ünnepü­kön. Velük vagyunk. F*vütl haladunk új sikerek felé. F. M. Az emberi boldogulás, a hu- maammii minden ülve őszin­te tisztelettel köszöntötte ta­valy a lengyel állam milieni- umat. Ma, a népi Lengyel- ország fennállásának 23. év­fordulóján küldi újra szívből fakadó üdvözletét. Mi, magya­rok úgy erezzük, hogy az első sorban tevők között a helyünk, amikor a békés nemzetek együtt ünnepelnek a baráti ! lengyel néppel. Lengyelországnak természeti kincsekben és szépségekben gazdag iája! vannak, városai és falvai elbüvölőek. A len­gyel ipar, bányászat, mező­gazdaság, kereskedelem grafi­konja folyamatosan fölfelé ível. 1916-hoz képest a nem­zeti jövedelem az ötszörösét Is jóval meghaladja. Ez a tény j égymaga kifejezi a lengyel j népgazdaság életerejét, s utal arra a már meglevő szilárd Szocialista alapra, amelyre az új, minden eddiginél szebb, gazdagabb és boldogabb Po- lónia épül. Ml, magyarok igen jól tud­juk. pvft jelent évszázadokon át a balsorssal viaskodni, az óriási megpróbált áfásokat Ic- kiirA-nl. Történelmi múltjuk Során len-'vel barátaink épp­úgy harcollak nemzeti létük­ért. fügeetlépségükért és sza- han*ámikért. aboevan mi. A két népet vérrel barátság köti eevmásbor. Ma képletes is ä szó, valót állí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom