Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

Csütörtök, 1967. július 6.

GSZAK1WAGYARORSZAG

3

Előkészületek a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésére

lír. Bodnár Ferenc elvtárs tájékoztatója a megyei pártbizottság ülésén

Ma még úgy emlegetik a kövesdiek a Vastömegcikk- gyártó Vállalatot, hogy ..lapátgyár”. Múltja miatt. Tizenöt esztendeje egyetlen kis műhely volt az egész üzem. És dolgozói nem készítettek mást, csupán lapátot.

Ezzel a termékkel egymás után hódították meg a piacokat — külföldön és itthon egyaránt. Ki tudja, hányszor érné már körül a világot az a harmincöt féle lapát, ami 1959 óta „utazott” Mezőkövesdről többek között Burmába, Nyugat-Németofszágba, Szudánba és Vietnamba. Az exportálás első évében 100 tonna, manapság ennek csaknem ötszöröse készül csupán lapátból külföldi megrendelésre.

Fcrehc ae&cdtk a prolii

Közben évről évre új termékek is születtek, s a forgalomból és a visszhangból ítélve öregbítették a vállalat jó hírnevét.

Egyetlen adat, mely kommentálás nélkül hűen tükrözi az. utóbbi évek fejlődését: 1959-ben az éves terv ötmillió forintos volt. az idén csupán az első negyedévben majdnem ilyen értékű árut termeltek. Jelenleg is sok új termék gyártása került „napirendre”, illetve tervezik profilba vételét. Rövid idő múlva több mint 100 féle terméket hoz majd forgalomba a Vastö- megcikkgyártó Vállalat.

Előzetes tájékozódás, piackutatás, felmérés után jóné- hány olyan áru gyártására rendezkedtek be és készülnek Kövesden, ami eddig csak a hiánycikk-] istán szerepelt. Közülük nem egy közvetett exportcikk is. Autóvillamossági alkatrészek, nagy meny- nyiségű alumíniumtárcsa, csatornaeresz, épületekhez nélkülözhetetlen vasalások és pántok készülnek mostanában — egy részük a Mátravidéki Fémművekkel való kooperáció alapján.

Nem sokáig maradnak majd raktáron e cikkek, mert rendkívüli a kereslet.

Szerelik az új «épekel

Természetesen a profilbővítés és a termelés felfutása az

eddigi szűk körülmények között már nem történhetett volna zökkenő nélkül. Ezért került sor az üzem bővítésére — egyelőre sajnos csak a régi területen.

Az új üzemszárny épületét már felhúzták, s arról értesültünk, hogy jelenleg n gépeket szerelik. A tervek szerint egy hónap múlva a toldalék- szárnyban is megkezdődik a termelés. Belső átalakítással igyekeztek jobb munkakörülményeket teremteni az irodai dolgozóknak is.

Megfelelő szakemberek, és az új termékek gyártásának technológiájával ismerkedő s azt elsajátító munkásokra is nagy szüksége van a vállalatnak. Pillanatnyilag húsz betanított munkás dolgozik az újdonságok gyártásánál. Az utánpótlás oktatása folyamatos.

Egyen’eíes a „felfutás“

Évek óta felfelé ível a vállalat tevékenysége, jónéhány

100 féle termék Űj üzemszárny Törzsgárda Piachódítás

címmel / büszkélkedhetnek^ mely a sikert igazolja. Egyenletes a fejlődés. A termelésii mutatók erről tanúskodnak. Nemcsak többet és jobbat termelnek, a termelékenység is állandóan növekszik. S ezt nemcsak a tervszerű fejlesztés, az üzembövítés segítette elő. hanem az is, hogy a vállalat munkaerő ellátottsága jó, egyre bővül a törzsgárda, megfelelő az ifjú szakember utánpótlás is.

Mindez arra következtet, hogy előbb-utóbb a kövesdiek sem fogják ,.lapátgyár”-ként emlegetni a vállalatot.

Gy. K.

A törvények műhelyében

Készül a íerítóiszifetkezeti kódex

V Munka és fanyalgás

Egyik darukormányos ismerősömre emlékeztem műsor közben. Panaszolta egyszer, hogy a darukosár ablakait közönséges üveggel vágták be, s a hetvenfokos hőségben kipattogtak az ablakszemek. Elgondoltam, hogy amit a léleknélküli holt anyag nem bírt, az embernek el kellett viselnie. Odakint 35 fokos hőség, a füstös-gázos csarnokban, az acsargóan' vöröslő, sok száz fokos bugák fölött 70—75 fokos forróság vibrál, s a darus mereszti könnybelábadt szemét a perzselő vastönkökre, és olykor kiugrik az átforrósodott darukosárból, kiszalad a sétálóra, hogy „lehűtse” magát a „csak” 50 fokos „hűvösségben”, mert. már a bőrét érzi égni.

Soroljam a bányászt, a kőművest, a tetőfedőt, a tikkadt kapásokat a nap megolvadt melegében, amikor sehol egy fa, sehol egy tenyérnyi árnyék, de a munkával nem lehet várni? Vagy a tehergépkocsi sofőrjét, akit nemcsak a nap heve kínoz, de a motorból áradó íorróság is, és folyton törülnie kell a szemét, hogy a verejték csípős csöppjei látását ne zavarják? És beszéljek Miskolc 22 ezer bejáró dolgozójáról, akik délelőtti műszakra jönnek, hajnalok hajnalán kelnek és öreg este van, mire elcsigázva munkától és a rettenetes vonatozástól, otthonukba térnek? Ballagnak a munkába? Nem „ballagnak”, rohannak, mert ha elkésnek — és ha gyakran elkésnek! — büntetést sóznak a nyakukba, csökkentik, vagy teljesen megvonják tőlük a nyereségrészesedést. És mindezt természetesnek tartják. A szervezett ipari munka fegyelme öntudatos vasfegyelem, az eltékozolt percek súlyos mulasztások homokszemeit szórják-szórhatják a munkatevékenység egymásba fonódó kerekei közé. A termelésben nem szabad fennakadásnak lenni. Létünk anyagi föltételeit hozzák létre a szorgos munkáskezek, illesse dicséret és elismerés mindazokat, akik ebben a tevékenységben becsülettel részt, vesznek.

És ne vaskos tréfa, otromba éle, mely azt akarja elhitetni velünk, hogy nálunk erőfeszítések nélkül is boldogulhat az ember.- Guiyá* Mihály

Az országgyűlés és az egész > társadalom számára eseményt i jelent egy-egy új törvény megalkotása. Rövidesen ismét jelentős, új törvénytervezel j kerül a képviselők elé: az új termelőszövetkezeti kódex és földjogi törvény. A törvény előkészületeiről az Igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán tájékoztat- I tak bennünket.

©

A szocialista mezőgazdaság fejlődése, a nagyüzemi gaz- j dálkodás és a termelőszövetkezeti demokrácia követeimé- j nyei több vonatkozásban is túlhaladták a szövetkezeti gazdálkodás, a földtulajdon- j viszonyok meglevő jogi sza- j bályozását.

Ezt elsősorban a szövetke- zeti gazdák érzik, és a különböző állami és tanácsi szervek vezetői. Ezért 1966. tavaszán a Földművelésügyi Minisztérium irányításával köz- • igazgatási és agrár szakembe- i rektoöl, valamint jogászokból j álló bizottságot hoztak létre a j megváltozott viszonyoknak' megfelelő új termelőszövetkezeti kódex és földjogi törvénytervezet előkészítésére. Ez a munkabizottság rögtön az indulásnál elkészítette a kódex felépítésének tervét, majd felosztotta a munkát az egyes szervek között. így például a Földművelésügyi Minisztérium lett a gazdája a tsz-tagok jogai és kötelességei új meghatározásának; az Igazságügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség pedig a termelőszövetkezeti vitás

ügyek eldöntésének szabályozásához nyújt segítséget.

A kodifikációs munka során nemcsak a saját, hazai tapasztalataikat használták fel,

| hanem a külföldieket — a I szocialista országok termelő- | szövetkezeti mozgalmai fejlő- I désének tanulságait — is. A J törvényelőkészítő munka hagyományos méreteinek megfelelően az első tervezetben a problémákat, a másodikban a vitás kérdéseket, a harmadikban a javasolt szöveget vetették papírra. A fő kérdések közül a legjelentősebbeket az MSZMP IX. kongresszusa is jelezte. Ezek , fontosságára való tekintettel a törvénytervezetek gazdája — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium — a tervezetek elkészítéséhez a legjobb elméleti és gyakorlati szakemberek, valamint a mezőgazdasági kérdéseket jól ismerő jogászok segítségét vette igénybe. ©

Mint ismeretes, a nemrégiben lezajlott termelőszövetkezeti kongresszus plénuma is I megvitat ta a törvény terveze- j teket. kiegészítéseket és módosításokat javasolt azokhoz.;

A Termelőszövetkezeti Tuendes nemrég tartott ülésén is foglalkoztak a törvényterve* zettel. Az új országgyűlés frissen választott mezőgazda- sági állandó bizottsága ugyancsak első feladatai között tárgyalja a termelőszövetkezeti kódex-, illetve a földjogi törvény javaslat-tervezetet.

Mindezeket figyelembe véve dolgozták át a törvénytervezetet. Miután előzőleg máé valamennyi érdekelt minisztérium és országos főhatóság vezetője látta, s megtette hozzá észrevételeit, a törvénytervezet a Minisztertanács elé kerül. A Minisztertanács ülésének vitájában a tervezet gyakran módosul; ez érthető, hiszen itt történik az előkészítő munka összegezése. Ha á kormány elfogadta a tervezetei, határoz arról, hogy azt további eljárás végett az Elnöki Tanács, illetve az országgyűlés elé terjeszti.

A tsz-kódex és a földjogi törvény tervezeted ebben a fázisban valószínűleg még egyszer az országgyűlés mezőgazdasági és jogi bizottsága elé kerülnek; ezek újból megvitatják a tervezeteket és kijelölik a törvényjavaslatok országgyűlési előadóitA jogi előkészítő munka sokrétűségét jellemzi, hogy mindezzel párhuzamosan ké1 szülnek a végrehajtási render letek, illetve ezek tervezetei is. így, amikor a törvényt megalkotják, akkor annak megfelelő szakaszai után ott sorakoznak már a végrehajt tási rendelkezések, instrukció ók is.

Itt az az elv, hogy a szabáf lyozandó kérdéscsoport legt fontosabb, alapvető elvei két fűljenek be a törvény szövet gebe, példánk esetében — egyebek között — a tsz-tagok jogai, kötelességei. A gyakort lati jellegű, kisebb jelentősét gü kérdések, illetve azok) amelyeknél inkább lehet számítani változásra, alacsonyabb szintű jogi szabályét zásra — a végrehajtási utasít tásba — kerülnének.

Ez alkalommal a törvényeit előkészítésének csak a mechaí nizmusát kívántuk felvázolni! Azt próbáltuk szemléltetni) hogy a fontos kérdések legmagasabb szintű jogi szabályozását, a törvényhozást solí száz kiváló elméleti és gyakorlati szakember, jogász, állami és tanácsi funkcionárius hozzáértése, a dolgozók állami és társadalmi síkon összegyűjtött sűrített élettapasztalata segíti telő alá hozni. Ez-, ért válik egy-egy törvény az élet különböző területeinek hosszú távra szóló szabálvo* tójává, ;• • i

A „lapátgyárban“

Ä minap a tv ifjúsági klubjának rendezvényét néztem végig. A derék fiatalok köny- nyed rögtönzéssel a munkát vonták a meg- szólás deresére, azt a legfőbb emberi tevékenységet, amely a társadalom anyagi feltételeit biztosítja. Kiszólásaikban meglepően magabiztosnak látszottak, olyanoknál-, akik már „mindent tudnak” a munkáról, főleg azt tudják, hogy nálunk mindenki csak „ballag a munkába”, s a munkahelyen igyekszik az emelnivalók könnyebbik végéhez húzódni, de mert mindenki, vagy majdnem mindenki a könnyebbik végéhez húzódik, kézenfekvő a következtetés: a tárgyak nem mozdulnak el holtpontjukról, veszteg maradnak. A felharsanó nevetések kísérőzenéjében az elhihetőség szintjére emelkedett az a felfogás, hogy nálunk nem kell, nem muszáj komolyan venni a munkát.

Aggodalommal figyeltem az előadást, s várva vártam, hogy a végén, okos fordulattal, minden a helyére billen, a munka fontossá lesz. Tehát nem azt vártam, hogy — mint hajdanán, az erőltetett lelkendezések korában — feltűnjék a jelszó: „A munka nálunk becsület és dicsőség dolga!” — csupán azt reméltem, hogy megfogalmazzák nélkülözhetetlen voltát. Hiába vártam. A felszínesség, komolytalanság idegesítő élceivel dobolták meg a munkát, azt a legfőbb emberi tevékenységet, mely emberré tette az embert, s megmaradásában is a legfőbb szerepet játssza.

Mindezt azért tartottam veszélyesnek, mert félreinformáltsághoz vezethet. Elsősorban fiatalok tekintették meg ezt a műsort, sokan olyanok, akik a gyerek- és iskoláskor után először néznek szembe a kenyérkereső munka hétköznapjaival. Mi lesz — kérdeztem magamtól —, ha ezek a fiatalok hisznek a t.v-beli társaiknak, és könnyed nemtörődömséggel „ballagnak” munkába, s keresik majd azt az állítólagos munkadarabot, melynek csak könnyebbik vége van? Minden bizonnyal keserű szájízzel gondolnak majd vissza a megnevettető ötletekre, s eltűnődnek afölött, miért nem a munka valóságos terheire, várható nehézségeire oktatja nézőit egy ilyen, fiataloknak szánt műsot. • kstervezés súlypontja az eddigi éves tervezés helyett a középtávú tervekre tolódik át. A javaslatok elkészítésénél fel kell tárni a fejlődés lehetséges fő irányait, a számításba vehető fejlesztési változásokat. Ennek érdekében egyes ágazatokra és témákra fejlesztési javaslatok, műszaki, gazdasági koncepciók kerülnek kidolgozásra. A fontosabb kérdésekben a vezető szervek folyamatosan döntenek.

A gazdaságirányítás új rendszerében a népgazdasági terv előirányzatait — kötelező utasításként — a vállalatokra nem bontják le. A vállalatok á népgazdasági tervben foglalt célkitűzések és szabályozási eszközök figyelembevételével, a tevékenységüket érintő tervszámítások ismeretében önállóan dolgozzák ki terveiket.

Megyénk iparában azt tapasztaltuk, hogy kedvező hatást gyakorolt a kötelező terv- mutatók csökkentése. Üzemeink többsége helyesen élt az ebből fakadó nagyobb önállósággal, s ennek is köszönhető, hogy a termelékenységben és a gazdaságosságban előre haladtunk. Hasonlóképp: jól használták ki az új helyzetet és lehetőséget a mezőgazdaságban is. Egészséges törekvés nyilvánult meg az irányban, hogy a termelési adottságoknak megfelelően alakítsák ki a növénytermesztési vagy állattenyésztési struktúrát. A szabad tervezésre való átállás lehetőségét azonban egyes gazdasági vezetők tévesen értelmezték, és bizonyos mértékig szabados tervezést valósítottak meg. Közismert tény például, hogy a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezeteknél a sertés- tenyésztés, illetve hízott sertés előállítás nem volt gazdaságos. Viszont olyan termelőszövetkezetek is megszüntették á sertéstenyésztést és a kocaállományt, ahol ez gazdaságos volt. A káros lépés a sertésállomány csökkenéséhez vezetett. Világos dolog, hogy a mezőgazdaságban profilváltozás csakis megfelelő tárgyi előfeltételek mellett eszközölhető.

(Folytatjuk.)

vonalát, a vállalat által nyújtott támogatás mértékét tetszés szerint alakíthatják. A jövőben az üzemi étkezés és a gyermekintézmények költségeit, az üdültetéseket és a segélyeket a részesedési alapból kell fedezni. 1963. január

1-től e juttatásokhoz szükséges összegeket — az 1967. évi színvonalnak megfelelően — automatikusan képződő részesedési alap formájában a vállalatok megkapják. A munka — védő-, s egyenruha-juttatással, munkásszállással, és munkásszállítással kapcsolatos kiadásokra a vállalatoknak továbbra is fedezetük lesz a termelési költségekben.

Ezeknek a kérdéseknek a rendezésénél, természetszerűen, fontos szerepet kapnak a szakszervezetek is. A rendelkezésre álló összegek fel- használásának szabályozásában nagy jelentősége lesz a kollektív szerződéseknek. Ezért azok tartalmi kialakítására és megkötésére jól fel kell készülniük szakszervezeti szerveinknek, ehhez segítséget kell nyújtaniok üzemi pártbizottságainknak és pártszervezeteinknek is.

A népgazdasági tervezésről

Ami a népgazdasági tervezés rendszerét illeti, elmondotta Bodnár elvtárs, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben a népgazdaság egységes és összehangolt fejlesztését továbbra is a népgazdasági terv határozza meg. A nép- gazdasági terv tartalmazza a népgazdaság legfőbb arányait, a felhalmozás és elosztás mértékét, a beruházások össz- volumenét és főbb irányait, a műszaki fejlesztés irányvonalát és más fontos kérdéseket. A terv magában foglalja azokat a gazdasági szabályozó eszközöket és irányelveket is (árszabályozás, pénzügyi és hitelpolitikai irányelvek, nemzetközi kötelezettségekkel kapcsolatos teendők, stb.), amelyek biztosítják a gazdaság- politikai célkitűzések megvalósítását. Az új gazdaságirányítási rendszerben a különböző időtartamú (általában 15 éves, 5 éves, és éves) tervek egységes rendszerén belül a

f Beszámoltunk a Borsod Megyei Pártbizottság legutóbbi, július 4-i üléséről, amelyen dr. Bodnár Ferenc elvlárs, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbi- [ zottság első titkára adott I részletes tájékoztatást a i Központi Bizottság legulób- ' in ülése alapján a gazdasá- \ gi mechanizmus reformja bevezetésének előkészületei- ! röl, a harmadik ötéves terv 1 eddigi teljesítéséről és a to- ) vábbi feladatokról. Mai és következő számainkban is- s merletjük a beszámolót,

1 I.

A legutóbbi hónapokban — mondotta Bodnár elvtárs — a Központi Bizottság szervei és a kormányzati szervek meghatározott munkamegosztás szerint dolgoztak a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésén. Középpontban

állt az új gazdasági mechanizmus közgazdasági szabályozó eszközeinek a kidolgozása és a szervezeti kérdések. A munka emellett más kérdésekre is kiterjedt, ilyenek: a harmadik ötéves tervidőszak tapasztalatai és a következtetések a terv további megvalósítására vonatkozóan; a gazdaságpolitikai irányelvek gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos feladatok az 1968—1970- es tervszakaszban; a pártszervezetek feladatai a reform bevezetésével kapcsolatosan.

Az ői mecíianizmus közgazdasági szabályozó eszközeinek kidolgozása

Az elmúlt időszakban a reform előkészítése a Központi Bizottság határozatainak és irányelveinek megfelelően történt, a kormány által meghatározott rendet és ütemet sikerült betartani. A legfontosabb kérdésekben határozatok születtek, és mindezek alapján a termelő vállalatok a harmadik negyedévben, — egyes területeken az év utolsó hónapjaiban — megismerik saját vállalatukra vonatkozóan a gazdálkodás új pénzügyi és jog szabály-feltételeit.

A munka igen jelentős részét képezi a termelői árak kialakítása. Ez 1967 közepéig, a gépiparban és az építőiparban szeptember hó 1-ig megtörténik, és így életbe léptetésük január 1-ig biztosítható.

Bodnár elvtárs megvilágította azokat az elveket és sajátosságokat, amelyek a termelői árrendszer kialakításában érvényesülnek. Hangsúlyozta, hogy a kidolgozott árreform az egész reform megvalósításának egyik legfontosabb eszköze. A konkrét árakban összhangba kell hozni az ár-, adó-, jövedelmezőségi és külkereskedelmi szempontokat.

A következő időszak legfontosabb feladata a termelői árrendezéssel összefüggő munkák befejezése mellett a fogyasztói árrendszer kialakítása, s a jelenleginél szorosabb kapcsolat teremtése a termelői és a fogyasztói árak kötött.

Kitágul

J vállalok döntési kőre

A tájékoztató további részében az állami vállalatok jövedelemfelhasználásának Szabály ozásáról esett szó. A következő hónapokban a kormányzati szervek konkréten szabályozzák a vállalatnál maradó nyereség felhasználását, a vállalati részesedési alap, a felhasználási alap és a tartalékalap képzésének rendjét. Kidolgozzák azokat a szabályokat is, amelyek lehetővé teszik, hogy a vállalatok saját alapjaik egy részét lakás- . építésre, illetőleg a vállalati dolgozók lakásépítésének támogatására használhassák fel.

1968. január 1-től kitágul a vállalatok döntési köre. A rendelkezésükre álló összegekkel — ideértve a jó munkával realizálható többlet- részesedési alapot is —, szabadon rendelkezhetnek, a béren kívüli vállalati juttatások többségénél az ellátottság szín