Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

ft ESZAKMAGYARORSZÄG Vasárnap, 1SHH« Jálfos 3®. © © Töprengés olvasás közben © » © © © © © © © © © © © © © Tokióban bemutattak egy filmet, amelynek lejátszása közel tíz órán keresztül tartott. A nézők előadás köz­ben ebédet és vacsorát kaptak. Csak nem azért, faogy legyen mit megemészteniük?! * Egy egészségügyi statisztika szerint Európában leg­rosszabb az emberek fogazata.' Kontinensünk egy-egy átlagpolgárának. 40 éves korában kilenc foga hiányzik. Íme,, a megismerés újabb lehetősége. Mutasd a. fo­gad, s megmondom, átlagembernek számítasz-e! * Ehr. John Goodlad,, a kaliforniai egyetem dékánja ki­jelentette, hogy a televíziózás és a technika fejlődése a XXI. században, szükségtelenné teszi a hagyományos iskolarendszert, vágyis megszűnnek az iskolák. Vajon hány tanerősek lesznek a tv-stúdiók? * Angliában törvény tiltja, a bikaviadalokat. Egy Regi­naid Payne nevű vállakozó olyképpen oktatja a torreá- dorsághoz kedvet érző ifjakat, hogy kerékpárra két ha­talmas szarvat erősített, így helyettesítvén a bősz bi­kát. Kérek szabadalmi engedélyt egy afrikai oroszlán megszerkesztésére! * A Volksstimme a helyes nyári táplálkozásról szólva azt írja: A hagynia szinte mindenre jó! A, B, C és E vitamint tartalmaz. A cukorral főzött hagymalé hatá­sos köhögés, rekedtség és bronchitis ellen. Sőt! Tojásrántottába keverve még az éhséget is el­üti. Cukor nélkül... * Amerikában a bártulajdonosok biztonsági övvel erő­sítik vendégeiket a bárszékhez, nehogy leessenek róla a sűrű poharazgatás közben. És mit tesz a detroiti szesskedvelö, ha netán szalad­nia kell? ' í. ... .......... L ukovszky László munkája Petőfi - Zemplén vármegye tiszteletbeli táblabírája A táblabírói életet (a me­gyei hivatalnokét) nem talál­ta szépnek, hasznosnak, nem vágyott olyanná lenni, mint a nem sókkal később, október­ben—novemberben írt Tábla­bíró című vers hőse, Petőfí-táblabíró nem vett részt a közgyűlésen, nem fo­kozta az ottani ellenzéki han­gulatot, de érzelmi szálak fűzték e forradalmi múltú megyéhez, s bátor hangú zempléni barátaihoz. A _ legna­gyobb megbecsülés hangján írt e vidékről, és népéről az Üti levelekben és verseiben is. Hőgye István Ez aztán népszerűség..» öl év körüli kisfiú játszik a homokban. Va­lamit fütyül, és homoko­zó lapátjával üti hozzá a taktust. Ha nem, tévedek, az előző esti táncdal­fesztivál egyik számát fütyörészi. Nem, vagyok benne biztos, ezért meg­szólítom. — Hogy hívnak? SZemmelláthatóan bosszús a, zavarásért, de azért válaszol: — Pistikének ... — És mi leszel, ha megnősz ? Felcsillan a szeme, ki­húzza magát: — Én Aradszky Lász­ló, vagy Zalatnay Sarbl,- ta leszek. Községfcj!eszíé§ Perkupán A Bódvavölgy anhidrit bá­nyájáról ismert községében. Perkupán a lakosság számos kívánsága teljesül a község­fejlesztési alapból. Felújítanak több községi útszakaszt, jár­dát építenek és autóbusz-várót is kap a község. A fiatalság kérésére szép sportöltözőt épí­tenek. A lakosság jelentős tár­sadalmi munkával segíti a községfejlesztési tervek meg­valósítását. 5 millió üvegmozaik-kocka a budapesti körszáliónak A Miskolci Üveggyárban el­készítették a Budapesten épülő modern vendéglátó létesít­mény, a körszálló falburkoló, díszítő elemeit, üvegmozaik­jait. A többféle árnyalatú, de együttesen fehér színhatású, egyenként kétszer két centi- méteres nagyságú mozaikkoc­kából — a szükségletnek meg­felelően — több mint ötmillió darabot készítettek, s azokat a külső falazat díszítésére, burkolására használják majd fel. Ez lesz egyébként az első eset, amikor hazai gyártású üveg mozaikkockákat alkal­maznak ilyen célra. Eddig ugyanis az ilyenfajta készít­ményeket külföldről szereztük be.- Az első mozaikkocka szál­lítmányt már útnak indították Miskolcról, s a többit is a szükségletnek megfelelően, few lyamatosan továbbítják az építkezéshez. A eigándi cigányokat a községi tanácsban is képviselik. Tanácstagok; Danes Oláh Lajos nyugdíjas, Sándor Gyula vízügyi dolgozó és Jónás Ferencné háztartás­beli. Tanácstagjaikat igen alapos vita után, maguk jelöl­ték, egyik esetben a községi párttitkár javaslatát is lesza­vazták, és valamennyi nagyko­rú cigány állampolgár élt sza­vazati jogával. Részt vesznek tehát a község államhatalmi, társadalmi és politikai életé­ben is. Azonban a cigány-probléma korántsem ilyen egyszerű Ci- gándon. Első számú feladat a cigánytelep, a putrik felszámo­lása lenne. Ehhez azonban az szükséges, hogy valamennyi felnőtt dolgozzék, a termelés­ben való részvétele alapján fi­zetést kapjon, s akkor lehetővé válik számukra a lakásépítés állami segítséggel, állami köl­csönnel. Ennek érdekében mindent el kell követni az iszákosság megszüntetéséért azok esetében, akik erősen ita­loznak, hogy a megszerzett jö­vedelem a családnál maradjon, és annak javát, életszínvonalá­nak emelkedését szolgálja. I gen nagy probléma a ci­gánygyerekek tanulása, iskoláztatása is. Jelentős részük rosszul tanul és fegyel­mezetlen, de vannak köztük egészen, jó tanulók is. Az isko­la tanulmányi átlagát azonban lerontják. Ügyannyira, hogy az elmúlt év őszén, 1966. októ­ber 15-én, a községi pártérte­kezleten éppen Kántor Lajos iskolaigazgató vetette fel a ci­gány-problémát A községi legben — korszerű karusszel- eszterga, sajtoló, forgácsoló és marógépek beiktatásával — a terv szerint a jövő év máso­dik felében kezdik meg a ter­melőmunkát. A háromrészes kerékabroncsok alapanyagát, a különleges alakú, nagy tar- tósságú és finom méretpon­tosságú hengerelt szelvénye­ket az Ózdi Kohászati Üze­mekben állítják majd elő, amelynek gyártási kísérleteit az ózdi szakemberek már si­keresen megoldották, illetve lefolytatták. Sőt, az ebből ké­szült készgyártmányokat gép­járművekbe építve ki is pró­bálták — jó eredménnyel Az új üzemben, amelynek termé­kei iránt a külföld, így pél­dául a jugoszláv járműipar is érdeklődik, egyelőre mint­egy kétszáz-kétszázötven dol­gozót foglalkoztatnak majd. A tehergépkocsiknál, autó­buszoknál használatos, három­részes kerékabroncsokat, ame­lyekre a gumiköpenyt erősítik, jelenleg még külföldről sze­rezzük be. Egy-egy ilyen kész­let ára, tartozékaival együtt eléri a harminc dollárt is. El­sőrendű népgazdasági érdek tehát, hogy ezt az árut mi­előbb hazai gyártásból fedez­zük annál is inkább, mert a géppark rohamos növekedése folytán az ilyen irányú szük­séglet évente hamarosan el­éri majd a hatvanezer kész­letet. A Borsodnádasdí Lemez­gyárban ezeknek az autóal­katrészeknek üzemszerű gyár­tására rendezkednek be, mint­egy hetvenmillió forintos be­ruházással. A negyvenöt mé­ter széles és hatvan méter hosszú új üzemcsarnok építé­sét megkezdték. Az új rész­Épül az aiitóalkatrcsz-gyártó üzem Borsodnádasdon sem! Ezért elsősorban a fele­lőtlen, iszákos életmódot foly­tató emberek a felelősek. És nem is csak cigányok vannak ilyenek. A cigándi cigány férfiak közt vannak egészen kiemelkedő, átlagon felül szorgalmas, tár­sadalmi és politikai felelősség­gel élő, dolgozó emberek is. Elsőnek említem Bondor Zol­tánt, aki mindössze 30 éves, példás munkás és példás csa­ládapa. A sárospataki termelő- szövetkezetek közötti építőipá- ri vállalkozás brigádvezetője. Szakmája kőműves. Most végzi az általános iskola VIII. osztá­lyát és technikumban szeretne továbbtanulni. Nemrég szép házat is vett a faluban. Ügy él és úgy dolgozik, hogy ki­emelkedő érdemek alapján vették fel a Magyar Szocialista Munkáspártba. A párttagság­gal járó erkölcsi, politikai, tár­sadalmi és egyéb normáknak is teljes mértékben megfelel. Vagy Sándor Kálmán bácsi, aki már nyugdíjas (a Vízügyi Igazgatóságtól került nyugállo­mányba) és régi tagja a párt­nak. Sándor János szintén párttag, Tiszaszederkényben dolgozik, nehéz fizikai munkát ! végez, a társadalom megbecsü­li, mert ő is megbecsüli mind­azt, amit a szocialista társada­lomtól kapott i Ä cigányok zöme — mint ál­talában mindenütt — Cigán- don is, elkülönült falurészben, telepen lakik. Sajnos, egész­ségtelen, rozoga, gyakorta élet- veszélyes „építményekben”. De Cigándon is elkezdődött már a faluba való bekeveredés, a la­kásépítési akció, állami támo­gatással és magánerőből egy­aránt. Az elmúlt évben pél­dául, 15 család épített szép, új házat a faluban, s ők rendben* társadalmi fegyelmezettséggel, békésen élnek a falu népével együtt. Nincs panasz, kifogás ellenük. Nagy haladás már, s minden további eredmény alapja, hogy a cigándi cigánycsaládok fel­nőtt tagjainak többsége, első­sorban a családfők dolgoznak, állandó jövedelemmel rendel­keznek. Alapvető probléma azonban, hogy a fizetési napo­kon részben már ittasan ér­keznek haza munkahelyükről, majd otthon is folytatják' az ivászatot, s ebből gyakran ke­rekedik rendbontás, civakodás, verekedés. További probléma, hogy a kereset csak részben kerül haza, emiatt sok család azt az életszínvonalat se tud­ja élni, amelyet élhetne, ame­lyet a társadalom — a végzett munka arányában — biztosít számukra. Természetes, hogy ezért a magatartásért, felelőt­len viselkedésért már nem le­het okolni a „bűnös múltat”, az embertelen osztálytársadalma­kat. De a szocialista rendszeri C igánd ősi neve Zúgnád volt. A hajdani bodrog­közi mocsárvilág hatá­rozta meg nevét. Később, a né­met közigazgatási nyelv hasz­nálata idején a Zúgnád egé­szen tiszta magyar elnevezést — főleg a hivatalnokok, hűbér- szedők, adószedők és végrehaj­tók — németesen kezdték ej­teni, a Z-t C-nek, s így alakult át a Zúgnád Cignád-dá, majd Cigánd-dá. (A magyar nyelv­ben , gyakori az ilyen hangtani átalakulás.) Szükséges volt ezt elöljáróban elmondani, mert akik nem ismerik a nyelv­alakulás pajkosságait, gyakor­ta ma is azt hiszik, hogy Ci­gánd azért kapott ilyen nevet, mert ott mindig sok cigány élt, s él ma is. Nos, hát a köz­ség nevének semmi köze sincs a cigányokhoz, azonban annál több közük van a cigándi ci­gányoknak a községhez, és for­dítva: a községnek is a cigá­nyokhoz. Cigánd község lakosságának több, mint tíz százaléka — az 5260 lélekből hatszázegyné- hány — úgynevezett cigány. Azért írom és hangsúlyozom az „úgynevezett” szót, mert nem cigányok ők, hanem első­sorban magyar állampolgárok* a társadalom teljes jogú és tel­jes kötelességű tagjai. Vannak köztük nagyon rendesek, több­ségük többé-kevésbé megfelel a társadalmi követelmények­nek, de vannak köztük rend­bontók, törvényszegők is. Cigándi cigányok hogy Mírabeau-ja legyen Ma­gyarországnak.” Kazinczy Gá­bor bemutathatta a megye ve­zetőinek is, s feltétlenül az ő ajánlatára választatták meg táblabírónak. A választásról ilyen be­jegyzés Van Zemplén várme­gye levéltárában az 1847. évi közgyűlési jegyzőkönyv 407— 408. lapján: „Az elölülő Méltóságos Gróf Főispánt Helytartó Ö Nagysá­ga ennek folytában részint a szomszéd Nemes Megyék kül­döttjeit kik a tisztválasztási nagyszerű munka végrehaj­tásában segéd kézzel járulni szíveskedtek, részint a .Megye­beli és más érdemes tagokat is kik e részben kérésöket tet­ték a táblabírák sorába ki nevezni kegyeskedett.” Név szerint felsorolja Abaúj,^ Ung, Sáros megyék megvá- lasztott jelöltjeit, majd „A * Megyebeli ’s más folyamodó egyének” neveit, nyolcvan £ személyt, közöttük Kazinczy^ Lajost, Kazinczy Ferenc fiát,ó (az aradi vértanú tábornokot). £ s Petőfi Sándort, sorrendben o negyvenharmadiknak. A fel-^ sorolás nem betűrendben tör-^> tént, talán „érdemek” sze- ♦ rint. A jegyzőkönyv írója „Pe-% tőfy”-nek írta a költő nevét,«» valószínűleg nemes embernek gondolta, mint a megválaszd toltak nagy részét, akiknek^ nevük mellé odaírta címüket, £ rangjukat is. „Mind ezek éljen♦ hangzatok közt fogadtatván, a|j jelenvolták a szokott hitet leö tették.” j A költő nem volt jelen, ta-l& Ián nem is tudott a megvá-'«»1 lasztásról, csak utólag, de bi-^: zonyos, hogy a haladó szelle-o mű zempléniek, s barátai kö-$ rében nem utasította volna % vissza a megbecsülésnek e je-f lét. Voltak ellenségei, akik^ úgy vélték, hogy egy ilyent jött-ment idegen költő üti leí> fejükről e tisztelet-süveget, f miatta estek el a korábban vi-X1 seit címtől. Emiatt fenyegető* leveleket küldözgettek. A köl-J tő a fenyegető levelekből a* következőkre gyanakszik: ő „Tán valami rósz poéta, %; Kinek Pegazusom lába Ráhágott a tyúkszemére Helikonra- ballagtába? § Vagy valami táblabíró, ^ Kinek úri fejirül Leütöttem a parókát * S a feje is lerepült??’ ... *1 A sátoraljaújhelyi Kazinczy Állami Levéltár gazdag anya­ga állandóan új, érdekes dol­gokat tartogat a kutatók szá­mára. Ilyen, eddig ismeretlen dokumentumra bukkantam, amely szerint 1847. augusztus 5-én, a Sátoraljaújhelyen, tar­tott Zemplén vármegyei köz­gyűlés Petőfit tiszteletbeli táb- labirájává választotta. A költő nem szerette a cí­meket, mégis, amikor 1845. május 29-én Gömör megye táblabírájává választották, kis büszkeséggel így írta alá Va- hot Imrének írt levelét / ,J?etőfi Sándor* 1845. május 29. óta Gömör megye táblábírája” A fiatal költőnek az lehe­tett a célja, hogy bebizonyít­sa Vahotnak: már most ő is valaki, íme tiszteletbeli tábla­bíró, amelyet nem vagyonával, hanem érdemeivel, hírnevé­vel szerzett. A tiszteletbeli táblabírói cím megbecsülést, elismerést jelentett. A Petőfi-életrajzból ismert, hogy felvidéki útján az ifjú­ság fáklyás menettel fogadta. Állandó kapcsolatot tartott fenn Kazinczy Gáborral — aki 1847-ben a bodrogközi járás főszolgabírója volt — és Kubi- nyi Rudolffal is. 1847. május 4-én Pestről Kubinyihoz kül­dött levelében írta: „A napok­ban utazom, de még magam sem tudom, merre? mert le­velet várok, mely lépteim in­tézni fogja. Azonban e kettő lesz egyik utam: vagy egyene­sen Szatmárba, vagy felétek Z empl énb e .” Ekkor Szat­márba ment Júliához, de nem sokkal később Zemplénbe is ellátogatott. Még ez év nya­rán, júliusban, ígéretéhez hí­ven, átutazott Zemplénen, hogy megismerje a tájat és embereit, s hogy találkozzék a barátokkal. Július 3-tól 7-ig Tompa Mihálynál volt Bején, július 8-án Diósgyőrött, itt ír­ta az Alkony című versét, jú­lius 9-én Szerencsen, július 11-én Széphalmon. Kötelességének érezte el­menni a nagy előd, Kazinczy Ferenc sírjához. „Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyar életében leg­alább egyszer oda zarándokol­ni, mint a mohamedánoknak Mekkába” — írta a sírnál. Ta­lálkozott Kazinczy unokaöcs- csével, a költő és vármegyei hivatalnok Kazinczy Gábor­ral, akit ilyen nagyra becsült: •tl , ■ Csal: az alkalom. keEL,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom