Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

▼asámap, 196T, Jdlhis Ti, SSZAKMAGTARORSZAG 9 Ki sóhajtott? Vonzó plakát jelent meg a minap a falakon. Egy nőalak látható kö­zépen, szerteszét meg néhány újformájú női cipő. Köztük olyan, amely már szemre is el­tér az eddigi divattól: széles, orra vágott, vagy gömbölyű, sarlói tömzsi. A plakáton a következő felirat olvasható: „Vég­re kényelmes a modern, divatos cipő”. Kifakadt hát valaki­ből, vagy valakikből a nagy sóhaj, hiszen az eddigi divatos cipők közölt a többség való­ban kényelmetlen volt. De ki sóhajt, illetve ki örvendez, kinek a sza­vait rikoltja a plakát? A nagy példányszámú nyomtatványt aligha azok a nők adták ki, akiknek lábát a divat ürügyén készített és el­adott, nem egyszer az anatómiát és logikát semmibe vevő divatké­szítmények nyomorit- gatták, hanem azok a ruházati ipari és keres­kedelmi szervek, ame­lyek a kényelmetlen ci­pőket propagálták ha­sonló plakátokon. A pla­kát szövegében van va­lami kis, elrejtett önkri­tika is, ha ugyanis a di­vatos cipők „végre ké­nyelmesek”, eddig a di­vatos és korszerű lábtyű kényelmetlen volt. A plakát kiadói azért érdemelnek elismerést, mert a cipők viselőinek sóhaját és előlegezett elismerését írták ki a falakra ... Csak később meg ne jelenjék egy újabb plakát, amely azt rögzíti majd, hogy a most propagált cipők se valami híresek, hanem az a fajta, amely akkor jön... <t>) Ellopta szállásadója pcuzct — elítélték Sándor Béla 30 éves mis­kolci villanyszerelő ez év februárjában szabadult ki — feltételesen — a börtönből, ahová különböző vagyon elle­ni bűncselekmények elköveté­se miatt került. Miután pén­zét elköltötte s lakása sem Volt egyik régi ismerősénél húzódott meg. Szállásadójától megtudta, hogy testvérével együtt lakásra gyűjtenek pénzt. Elhatározta, hogy a megtakarított pénzt megszer­zi. A zsibvásáron régi kul­csokat vásárolt s amikor szál­lásadója nem tartózkodott otthon, a lakásba behatolt és a ruhák közé rejtett hétezer forintot magához vette s el­költötte. A miskolci járásbíróság Sán­dor Bélát visszaesőként, ha­mis kulccsal elkövetett lopás­ért vonta felelősségre és ezért három évi börtönre és négy évi jogvesztésre ítélte. 200 EVES MŰKINCS A fiatal kínai lány jóleső érzéssel gyönyörködik ön­magában és a barokk aranyművesek egyik remeké­ben, a több mint 200 esztendős kézitükör-órában. A wuppertali német óramúzeumnak nemrégiben sikerült szert tennie erre, a maga nemében páratlan műkincsre. A nyilvántartott gyűjtemények között, mindössze csak egy svájci gyűjtemény rendelkezik hasonló drágaság­gal. A gazdagon feldíszített kézitükör a nyelébe bedol­gozott órával 1750 körül készült el Londonban, a kínai udvar megbízásából. Az órát utoljára Csu Hsi császár­nő használta, aki szenvedélyes óragyüjtő hírében állt. Hálószobájában több mint 30 értékes óra mutatta az idő múlását. Az elbájoló szépségű órát a közelmúltban egy belga diplomata kapta ajándékba, s felajánlotta a wuppertali múzeumnak. A jégkárok bejelentéséről A jégeső ezekben a nyári napokban okozhatja a legna­gyobb kárt, amikor a gabo­nafélék zöme még lábon áll és most fejlődnek az értékes növények, a paprika, a para­dicsom, a zöldség, a dohány, a gyümölcsfélék és a szőlő. Az aratás idején különösen sürgős a kárbecslés, ezért az Állami Biztosító a kalászosok felmérésére összpontositja erő­it. A később betakarításra ke­rülő, már jégvert növények­nél csak előszemlére kerül sor, hiszen a végleges kárt csak a termés teljes kifejlődé­sekor lehet megállapítani. A biztosítónak megyénkben 12 mezőgazdasági mérnök kár­szakértője dolgozik. Mivel sok a munkájuk, előfordulhat, hogy a kárbecslők nem tudnak egy időben mindenhová eljut­ni. Természetesen az aratás emiatt nem állhat meg. A termelőszövetkezeteknek — különböző helyeken — a ká­rosodott terület nagyságától függően fél, vagy egy holdnyi mintatereket kell kihagyniuk, hogy a kárszakértők megnyug­tató módon megállapíthassák a károsodás mértékét. Nagyon fontos, hogy minden károsult azonnal bejelentse panaszát. Jelezni kell a jég­vert terület nagyságát, és meg kell jelölni a növényt is. Nem térítheti meg a Biztosító a jégkárt, ha a tsz nem jelenti és a becslök már nem tekint­hetik meg leszedetlenül a ká­rosodott növényt. Rendben fekvő kalászosok jégkárait, ugyancsak be kell jelenteni, mégpedig tsz-tagok- nak a tsz-irodákban (a ház­táji terület, vagy a szőlő és a gyümölcs jégkárait is — ha erre külön biztosítást kötöt­tek), az egyéni termelők pedig az Állami Biztosító fiókjait kereshetik fel személyesen, vagy írásban. A gyors bejelentésen kívül a gazdaságok még azzal is se­gíthetik. gyorsíthatják a kár­szakértők munkáját, hogy pon­tos területi adatokkal igazítják útba őket, vagy ha a szakér­tőket elkíséri a területet isme­rő agronómus, brigádvezető, esetleg az elnök is. Mini-kiími Ve (Füzét Jón&ef rajwrt Az atyai szeretet a legszebb erények egyike. Persze, mint minden erény, áldozatokat is követel. Például azt, hogy az atya egésznapi gondjaitól meg­fáradtán is áldozzon időt a gyerekével való foglalatosság­ra, segítse őt tanulmányai­ban, valamint átadja neki gazdagon buzgó élettapaszta­latait. Most is ez történik. Az atya számtanpéldát csináltat fiával. Maga szerkeszti meg, hadd lássa az a gyermek, mi­lyen fontos dolog a számtan. — Tehát — mondja — ad­va van napi 600 kiló (leküzdi a kísértést, hogy megnevezze, pedig a száján van) X áru. Ára kilónként 4 forint. Egy­szerű szorzás: mennyi az? — 2400 forint! — Vágja ki büszkén a fiú. — No, ez ment. De most ne­hezebb következik: százalék- számítás. Ennek két százalé­ka a ké'ó, az marad a mienk. Az me:.uyi? Kiderül, hogy 48 forint. — Nem sok — mondja az atya. De ehhez hozzájön ugyancsak két százalék, mé­résből kifolyólag. Vagyis, hogy kicsit pontatlan az a mérleg. Tcwlca-líavUa PECH Leslie Carter szökött rab Nashville-ben (Tennessee) fel- kéredzkedett egy gépkocsira és... rövidesen újra a rács mögött találta magát. A gép­kocsi vezetője ugyanis a bör­tön egyik tisztje, Allen Berry volt, aki nyomban felismerte a szökevényt és visszavitte a börtönbe. KINEK TETSZIK A MINISZOKNYA? Egy nyugatnémet közvéle­ménykutatás szerint a férfiak 44 százalékának a nők 26 százalékának tetszik a mini­szoknya. A 18—29 éves sze­mélyek közül 63 százalék, az 50 éven felüliek közül csak. 11 százalék a kurtaszoknya híve. A lelkiismeretes közvéle­ménykutatók még azt is meg­állapították, hogy a dohányzók közül 39 százalék, a nemdo­hányzók közül csak 33 száza­lék nyilatkozik a mini-szoknya mellett. HÍREK A KÖTÖGETÉSRŐL Baden Württemberg orvo­sainak és fogorvosainak váró­szobáiban egy idő óta a ké­peslapok mellett fonal és kö­tőtű is várja a pácienseket. Remélik, hogy a várakozó be­tegek egy része kötögetcssel igyekszik majd elűzni unal­mát. Pontos használati utasí­tások lehetővé teszik a férfi pácienseknek is, hogy elsajá­títsák a kötés tudományát. Munkájuk eredményét az af­rikai leprabetegek kapják. * L ausanveban nagy sikert aratott Claudel: ..Parlagé de Midi” című drámájának bemu­tatója. Edwige Feuillérc, a darab föszereplőnője az egyik nézőtől levelet kapott, amely­ben az illető elismerően nyi­latkozott a művésznő drámai teljesítményéről, de ugyanak­kor figyelmeztette: sürgősen tanuljon meg kötni, mert az egyik jelenetben, ahol kötnie kellett, olyan ügyetlenül tar­totta a kötőtűket, hogy ettől minden jó háziasszony haja- szála is az égnek mered. A GÖLTAMESERÖL Egy oslói kisfiú órákon ke­resztül hívta telefonon az egyik nőgyógyászati klinikát, mert beszélni akart ott fekvő édesanyjával. Végül is bizalmába fogadta a főápolónőt, és megmondta neki, hogy miért hívja olyan izgatottan édesanyját: „Apulca elárulta nekem, hogy a gólya hoz egy kis test­vérkét. Kérem, mondja meg anyukámnak is, nehogy meg­haragudjék, amikor hazajön Jó harminc esztendeje már, hogy falunkban az ez emlé­kezetes műkedvelő előadás lezajlott, de csattanója ma is szállóigeként öröklődik apáról fiúra. A fiatalság, az akkori művelődéspolitikai elképzeléseknek megfelelően, valami népszínműbe oltott rémdrámával ké­szült egy téli vasárnapot „igazi ünneppé avatni”. A színmű csúcspontja volt, amikor a délceg, ám szerelmében csalódott főhős metsző gúnnyal vágja arája arcába: — Te... szerettél engem?!!! — itt sátáni kacaj követ­kezik, majd fegyverét maga felé fordítva, elhúzza a ravaszt. A próbákon szegény bonvi- ♦ ♦!<♦♦♦♦♦♦♦«♦♦♦♦♦♦♦♦ vént hasztalanul igyekeztek szép szavakkal — olykor még sörrel-borral-pálinkával is — merevségéből feloldani. Ru­dolf Valentinóról az életben sem hallott, és Jávor Pálnak is csak egy-két filmjét volt alkalma megtekinteni. Az ide- >♦«■♦♦♦♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* ális drámai hőstől így jó pár lépésnyire állt. A rendező bízott benne, hogy az említett „ajzószerek” segélyével, a bemutató forró légkörében megszűnik majd a fiú bárdolatlan magatartása, s legalábbis a nagyjelenet­ben valamiképp érzékeltetni tudja az indulatok kavargását, s ha nem is éppen mesteri, de „mesterjelölti” alakítást nyújt. Elérkezett a premier. Az ara elbukása — tökéletes élet- hűséggel — megtörtént. Sor került a számonkérően vádló dialógusra, amelynek végén a felszarvazott legény előrántot­ta az ócska mordalyt. Pisszenés sem hallatszott. A fiú viszont örült, hogy a „normát” úgy-ahogy már tel­jesítette, és gondolatai a harmadik felvonást követő láncmu­latság nyitó csárdásán jártak. Majd elhangzott a darab leg­fontosabb mondata. De úgy, mint amikor valaki egy pohár vizet kér. Ledarálva, egyszuszra, minden átélés nélkül: — Teszerettélengem, hahhaha ... (A sáláni kacajt foneti­kusan ejtette, a szövegkönyvnek megfelelő hűséggel.) S ez­után bumm-bumm! S elvágódott a világot jelentő deszká­kon. Az alakítás frenetikus sikert hozott. Az a néhány néző. aki ájultan hevert székében — élükön a rendezővel —, fel sem tűnt senkinek a tapsviharban ... J. T. „Gondos" főnök >—• Erre időről időre szüksé g van. nehogy elaludjanak! (A Stern karikatúrája) avagy rávágjuk az X árut, és akkor mondjuk ki a súlyt, amikor éppen felfele láncol a mutató, avagy vastag papí­rossal mérjük, és így tovább. Tehát: hozzá megint kél száza­lék, az mennyi? A gyerek megzavarodik, hosszan számol. Az atya ide­ges lesz, meghúzza fülét, meg- magyarúza, hogy kétszer mondja, hogy egy évben van tizenkét hónap, tehát szorozni kell újra tizenkettővel. Mikor kijön a 28 800, az atya el­magyarázza, hogy ezt össze is lehetett volna vonni, mármint a két szorzást és egyszerűen 300-zal szorozni. Egy évben van 300 munkanap, az akkor az X áruból 28 800 forint, kész,- ez az. ®a esnceeetsans a'« GOMBÓ PÁL: Számtanpélda ugyanazt kell számolni. A gyerek bátortalanul leírja, hogy 48 meg 48 az 96. — No, látod. Mármost egy hónapban van hány nap? — Van harminc napos, van harmincegy napos és van a február — mondja a gyerek. — igen. Igen, ez Így nem lesz jó. Egy hónapban van huszonöt munkanap. Ez a he­lyes. Szorozd meg a számot huszonöttel. A gyerek szoroz huszonöt­tel, sikerül, ekkor az atya azt — De nem fejeztük még be. Most számoljunk valószínűsé­get. Valószínű az, hogy- egy évben egyszer bejön egy el­lenőr. Ez az ellenőr megálla­pít... no, mit állapít meg? A gyerek nem tudja. Először azt mondja, hogy 28 800 fo­rintot, de az atya felvilágo­sítja, hogy ez butaság. Az el­lenőr egyszer vesz egy kilót. Akkor a balga fiú azt mond­ja, hogy akkor a négy száza­lékot állapítja meg, az IS fillér. De az apa megint elé­gedetlen, megmagyarázza, hogy más a káló és más az el- mérés. A végén papírra kerül a 8 fillér. — No, látod, ez a helyes. A számtan olyan tantárgy, hogy gondolkodni kell hozzá. Meg­állapít nyolc fillért. Most na­gyon figyelj! Kétféle ellenőr van, az egyik igen-igen szigo­rú és jelent, a másik inkább megértő, és nem jelent. De a vállalat mindig igen-igen szi­gorú, és ezerszeres büntetést ró ki. Akkor mennyi egy év­ben a büntetés? A fiú kiszámítja, hogy ezer­szer 8 fillér az 8000 fillér, azaz 80 forint. — No, látod, megy ez! — mondja örömmel az atya. Most már csak az van hátra, hogy elvégezd a kivonást: vond Je a nyereségből a vesz­teséget. vagyis a büntetést Mennyi marad? A gyerek számol. — Marad 28 720 forint —* vágja ki diadalmasan. — Ügy van! — simogatja meg derűsen az atya a fiú íe« jét, és elégedett, mert tudja, hogy a tanulás felkészülés az életre, és ő életrevalónak akarja nevelni a gyermekek A nagyjelenet

Next

/
Oldalképek
Tartalom