Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

VssSxna&i 196T JSHas 23» ÉSZAKMAGYARORS2AG 7 Egy eltűnt falu nyomában A bodrogközi Karos község­ben két évvel ezelőtt érdekes, hazánkban eléggé ritka régé­szeti emléket találtak a To- bojka patak partján megnyi­tott homokbányában. A lelet­mentés során egy XIII. szá­zadbeli — a tatárjárás alatt elpusztult — falu nyomaira bukkantak. A homokréteg alól három házmaradvány, két ke­mence és egy igen jó állapot­ban lévő, halászatra használt szakállas vashorog került a Napfényre. Az ásatás azonban ennél jó­val értékesebb leletet is a fel­színre hozott, amiből arra kö­vetkeztettek, hogy a tatárjárás Során elpusztult falu alatt már a VIII. században lakott település volt. A kutató gödör­ből ugyanis ebből a korból származó hullám és párhuza­mos vonallal díszített kerámia- töredékeket, tűzhelyeket, fü­leden fazék maradványokat és egy 25—30 centiméter átmé­rőjű kenyérlepény sütő tálat emeltek ki. Ezeket azóta res­taurálták és a sárospataki Rá­kóczi vármúzeumban helyez­ték el. Miskolci kontrasztok Üli« iSBliWlBii 1111' W\ illlHiagiiiiliiii BIllllllllBIll ■ l|P*«HR||||g (Pataki János rajza) Egy asszony sír j JF 11 a bérház előtt a járdán, és sir. Nem érdemes E fm felmenni az emeletre, úgysem tud bemenni a ~ lakásába. Nincs kulcs. Ellopták a retjküljét. E Benne volt a kulcscsomó, a púderos, az igazol- — ványok, s ami szokásos. A pénztárca nem, azt a kezé­ben szorongatja. Áll a járdán a ház előtt, s mérgében, bánatában potyognak a könnyei. Két kis fiacskája megrendültén nézi, ijedtek, tanácstalanok. Apuka Budapesten, nála a biztonsági zár másik kulcsa. Ma nemigen jön haza. Az éjszakát valamelyik szomszédnál kell tölteni. A szatyorban élelmiszer. Friss hús, kenyér, a család mai vacsorája. Főzés .már nem lesz. A két lurkót is fürdetni kellene. Azt is a szomszédnál? Rohamokban öntik el az asszony szemét a könnyek, ahogy egy-egy kényelmetlenség eszébe jut. Az ismerősök körülállják. — Hogy történt? — A villanyrendőrnél levő nagy csemegeboltban vá­sároltam. Sorakoztam már a pénztárnál, a pénztárca és a blokk a kezemben, a szatyor a karomon, s a relikült letettem magam mellé. Kifizettem a pénzt, nyúlok a táskám után, nincs. Az asszonyok mondták, hogy látták, amint az előttem levő nő, egészen jól öltözött, természetes mozdulattal felfogta a retikült, és elment. Hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek! — tör ki belőle ismét a keserűség. A kisebbik fiúcskának hirtelen felragyog az arca. — Anyu, azt mondod, az igazolványod is benne volt? Hiszen akkor nincs baj! Abban ott a címünk... Várjunk türelemmel, majd visszahozza a néni... A szomszédok rábámulnak a gyerekre. Bérletrendszer az ózdi művelődési ház rendezvényeire Az ózdi Liszt Ferenc Műve­lődési Ház nemcsak a helyi kohászati üzemek dolgozóinak, hanem az egész kohászváros lakóinak is kultúrközpontja. A művelődési ház különböző szakköreivel, művészeti cso­portjaival, mintegy ötvenezer kötetes, részben szabadpolcos könyvtárával, a debreceni és toiskolci színházak együttesei­nek rendszeres felléptével, ne- v®s művészek szereplésével, tudományos és ismeretterjesz­tő előadássorozataival és más rendezvényeivel bő lehetősé­get nyújt Ózd lakosainak hasz­nos időtöltésére, művelődésére. Az őszi szezonra készülve a toűvelődési ház vezetősége be- vezeti a bérletrendszert, hogy a gazdag programú idény Rendezvényeire kialakítsa a látogatók lörzsgárdáját. A cél 9z> hogy havonta átlagosan ezer bérlettel rendelkező láto­ttét biztosítsanak. A szeptemberi rendezvé­nyekre az első ötszáz bérletet toár megvásárolta az Állami “■ztosító, amely a gyárban toúködő önsegélyező csoportok togjainák adja ki kedvezmé- XRos áron a bérleteket. A gyár pnob mint hatszáz szocialista rigádja is bérletekkel akarja utasítani, hop' tagjaik a ersenyszerződés kulturális ^Halasainak egy részét ilyen toódon, a művelődési ház ren- Őezvényeinek látogatásával teljesíthessék. Külön bérlet­rendszert valósítanak meg a KISZ-fiatalok részére, s a bér- lettulajdonosok szórakoztatá­sára elsősorban az ifjúságot érdeklő rendezvényeket iktat­nak be. A bérlettulajdonosok­nak ízléses, a havi programot részletesen ismertető, kereszt- rejtvényeket tartalmazó mű­sorfüzetekét adnak ki. Melyiket? Sály községben új eszpresszó építését határozták el a köz­ség vezetői. A terv már ,el is készült. A kivitelezés fél­millió forintba kerül. Az ösz- szeget a MÉSZÖV adja. Az építkezést még ebben az év­ben el kellene kezdeni, de egyelőre azon vitatkoznak, kit bízzanak meg a kivitelezéssel, a helyi Szabad Föld Termelő­szövetkezetet, vagy a járási ta­nács községfejlesztési csoport­jának építő brigádját? Az < utóbbi sokkal olcsóbban épí-f tené, mint a tefmeíőszövétké-f — Azt várhatod, fiam —jegyzi meg valaki keserűen. Anyuka magához vonja a gyereket, s tanácstalanul mondja: — Azért hiszi, mert én mindig arra tanítom őket: gyerekek, becsületesen kell élni, amit valahol talál­tok, vissza kell adni, vagy el kell vinni a rendőr­ségre, mert... — Tényleg — élénkül fel ismét a gyerek —, már biztosan ott is van a táskád ... — Hát lehet így gyereket nevelni! — tör ki az anya —, most hogy magyarázzam meg neki, hogy ez más eset? Fel sem érik ésszel, hogy a felnőttektől minden kitelik! Nem elég, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe kerültünk, még az a szép becsületvár is megrongálódott, amelyet olyan nagy gonddal épít­gettem. A. I. Szolgáltató báz A község lakosságának nagy Megelégedésére Szénlistváriban P ©’nevezett szolgáltató ház építését kezdik el az idén Szeptemberben. Lesz benne *®rfj és női fodrászat, szabó- S98> cipőjavító részleg, és a hel>'i takarékszövetkezet iro­dáját is itt helyezik el. Az építkezés költségeit, több, mint íélmillió forintot a községi ta- Púcs (községfejleszlési alap­kői) és a kisipari szövetkeze­tok közösen fedezik. A kivite- tozést a mezőkövesdi járási építőipari Kisipari Termelő- Szövetkezet vállalta, a szol­gáltató ház építését azonban Csak 1968. tapaszán tudják kifejezni. (Lukovszky László munkája) A szőke csöppség ott ül a hintában és anyura nevet, aki óvatosan lökdösi. Fönn, a hinta karikája éleset csi- kordul. Bántó éleset. Mi van azzal a karikával? Vagy az előbb is így csikordult, csak nem hallottuk? Morzsi meg­mozdul a bokor alatt. Fel­áll. Iioim akar futni ez a kutya? És miért? Nem fut sehová. Miért is futna. Egy­szerűen csak a másik oldalá­ra fordult, és alszik tovább. Megmelegedett egy kicsit ez a sör. Pedig az üveg még mindig hideg. Ott az örökké éneklő madár! Most ugrott el az ágról, és persze el is hallgatott. Igen. mert az ág kicsit mozdult. Valamennyi fenyő mozdult egy kicsit. Az — Aput jobban szeretem. Oda megyek. Apu ennek természetesen örül, és büszke. Néhány üveg sör kerül az asztalra. Hűvös tapintású, hideg üvegekben, meleg ellen valók. Fenn, va­lahol a fenyőkön újra meg­szólal a madár. — Ott van ni! Ott, azon az ágón! — Hol? — A virágtartó fölött, nézd! A virágtartó innen súlyos­nak látszik, nehéznek. Alul négy ágú vaslemez, a leme­zeken túl pedig tölcsérszerü kiképzés látható. A tölcsér felső szélén lyukak. — Látod? — Mit? Ja, a madarat! — Az a madár itt énekel. — Hol van? — Valamelyik fenyőfán. Talán azon ott! — Szépen énekel. — Szépen. Ha egy félórá­ra elmegy, már keresem. Merre lehet? Télen móku­sok is jönnek ide. Az ablak- párkányra is felmerészked­nek. Szép ez a kert. Hatalmas fenyőfák csoportosulnak ben­ne, alattuk apró sétányok, virágok. Arrább szép villa­lakás. Itt, ahol ülünk, a fe­nyők árnyékolnak. Mellet­tünk hinta vár mozdulásra, de a „gazda" még alszik. Meleg van, nyár délután, tiszta, kék ég borul minden­re és álmosító csend. A hin­ta azonban hamarosan len­dül majd, mert a lakás ajta­ja éppen most nyílik, és ki­lép rajta egy szőke csöpp­ség. Hunyorog, pillog nagy, kék szemével, az álom csak vonakodva rebben el belőle. A csöppség megáll, körül­néz. Meglátja anyut, nevet és megindul lefelé a lépcsőn. Pillanatra eltakarja egy nála jóval nagyobb virágtartó. Fura virágtartó. Innen, távolabbról is jól látszik rozsdásodó vasszer­kezete, szokatlan alakja. De a kislányt nem zavarja, el­jön mellette, lelép a sétány­ra, és simogatásra nyújtott kézzel várja a hozzá vágta­tó Morzsi kutyát. Morzsi hangos ugatással üdvözli, körültáncolja, megkerget egy lepkét, visszavágtat a szőke kislányhoz, még egyszer kö­rülszimatolja, és hogy rend- benlevőnek talál mindent, el­indul vissza a sétányon, fel­nőtt gazdáihoz. A csöppség már anyu karjában érkezik ide. Kíváncsian nézi az ide­geneket. — Te ki vagy, bácsi? — ö a vendégünk, csöpp­ségem. A barátunk. Szereted öt? — Szeretem. — Ha szeretsz, akkor gye­re ide, ülj ide hozzám, az ölembe. Jó? — Jó. És odaül. Kis fészkelődéi után azonban újra szól: — Most ugrott el onnan. Valahová a csúcsra ment. Messziről vadgalamb bru- kolása hallik, a fenyők moz­dulatlanok, finom csipkés árnyékot adók. Morzsi elnyú­lik a bokor alatt, a szőke kislány a hintában ring. A sör hideg, kellemes, a kék égen sehol egy felhő. Szépsé­ges, jóságos csend, álomba zsongító. — Mondd csak, miből ké­szült az a virágtartó? — Mit gondolsz? — Nem tudóm. — Nézd csak meg job­ban! Csaknem embermagasságú vasszerkezet. Alul kereszt­ben álló vaslemezek, a vas­lemezeken fölül pedig töl­csér. Ugyancsak vasból. A tölcsér felső szélén lyukak, talán valamit valamikor még itt lehetett hozzákapcsolni, erősíteni a tartóhoz. A felül öblösödő tölcsérben föld, a földben pedig virág. Nevető színekkel, hangsúlyozott, erős ellentéteként a már rozsdá­sodó, nehéz vasnak. — Nem tudom. — Bomba. ágak, de inkább csak a ko­ronák megremegtek. Vagy csak innen tűnik úgy, hogy remegtek? Mintha valahon­nan hűvösség érkezett volna. — Itt az újabb sör. Jó hi­deg. — Szóval bomba volt. — A tartó? Igen. Ez, per­sze, már csak a farokrésze. Így viszont, virágtartónak nagyon megfelelő. Azt hi­szem, nem is kellene tovább elkészíteni sohasem. Csak ed­dig a farokrészig. Ebbe meg beleraknánk egy kis földet, virágot és kész. Ne nyújtsam be szabadalmamat? Nevetünk. Jó lenne, de a bombáknak nemcsak a fa­rokrészét készítik el. Az ép derűs, kék, sehol egy felhő. A hinta is szépen, nyugodtan leng. Lehet, hogy az előbb sem csikordult a karika. A madár is ott éne­kel a fenyők csúcsán, valószi. nüleg el sem ment onnan. A sör kellemes, hideg, me­leg csend borul mindenre. A hűvösség csak egy percig tartott. De itt volt. Priska Tibor Egyr perc hűvösség zet. S mivel ez tényekkel, szá­mításokkal bizonyítható, alig­ha van értelme a tétovázás­nak. Igaz, hogy a termelőszö­vetkezet az eszpresszó meg­építésével jelentős összegű be­vételhez jutna, azonban, ha kicsit is az új gazdasági elvek szellemében gondolkodunk — mindenképpen az olcsóbb megoldást ajánlatos válasz­tani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom