Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
VssSxna&i 196T JSHas 23» ÉSZAKMAGYARORS2AG 7 Egy eltűnt falu nyomában A bodrogközi Karos községben két évvel ezelőtt érdekes, hazánkban eléggé ritka régészeti emléket találtak a To- bojka patak partján megnyitott homokbányában. A leletmentés során egy XIII. századbeli — a tatárjárás alatt elpusztult — falu nyomaira bukkantak. A homokréteg alól három házmaradvány, két kemence és egy igen jó állapotban lévő, halászatra használt szakállas vashorog került a Napfényre. Az ásatás azonban ennél jóval értékesebb leletet is a felszínre hozott, amiből arra következtettek, hogy a tatárjárás Során elpusztult falu alatt már a VIII. században lakott település volt. A kutató gödörből ugyanis ebből a korból származó hullám és párhuzamos vonallal díszített kerámia- töredékeket, tűzhelyeket, füleden fazék maradványokat és egy 25—30 centiméter átmérőjű kenyérlepény sütő tálat emeltek ki. Ezeket azóta restaurálták és a sárospataki Rákóczi vármúzeumban helyezték el. Miskolci kontrasztok Üli« iSBliWlBii 1111' W\ illlHiagiiiiliiii BIllllllllBIll ■ l|P*«HR||||g (Pataki János rajza) Egy asszony sír j JF 11 a bérház előtt a járdán, és sir. Nem érdemes E fm felmenni az emeletre, úgysem tud bemenni a ~ lakásába. Nincs kulcs. Ellopták a retjküljét. E Benne volt a kulcscsomó, a púderos, az igazol- — ványok, s ami szokásos. A pénztárca nem, azt a kezében szorongatja. Áll a járdán a ház előtt, s mérgében, bánatában potyognak a könnyei. Két kis fiacskája megrendültén nézi, ijedtek, tanácstalanok. Apuka Budapesten, nála a biztonsági zár másik kulcsa. Ma nemigen jön haza. Az éjszakát valamelyik szomszédnál kell tölteni. A szatyorban élelmiszer. Friss hús, kenyér, a család mai vacsorája. Főzés .már nem lesz. A két lurkót is fürdetni kellene. Azt is a szomszédnál? Rohamokban öntik el az asszony szemét a könnyek, ahogy egy-egy kényelmetlenség eszébe jut. Az ismerősök körülállják. — Hogy történt? — A villanyrendőrnél levő nagy csemegeboltban vásároltam. Sorakoztam már a pénztárnál, a pénztárca és a blokk a kezemben, a szatyor a karomon, s a relikült letettem magam mellé. Kifizettem a pénzt, nyúlok a táskám után, nincs. Az asszonyok mondták, hogy látták, amint az előttem levő nő, egészen jól öltözött, természetes mozdulattal felfogta a retikült, és elment. Hogy lehetnek ilyen gonoszak az emberek! — tör ki belőle ismét a keserűség. A kisebbik fiúcskának hirtelen felragyog az arca. — Anyu, azt mondod, az igazolványod is benne volt? Hiszen akkor nincs baj! Abban ott a címünk... Várjunk türelemmel, majd visszahozza a néni... A szomszédok rábámulnak a gyerekre. Bérletrendszer az ózdi művelődési ház rendezvényeire Az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház nemcsak a helyi kohászati üzemek dolgozóinak, hanem az egész kohászváros lakóinak is kultúrközpontja. A művelődési ház különböző szakköreivel, művészeti csoportjaival, mintegy ötvenezer kötetes, részben szabadpolcos könyvtárával, a debreceni és toiskolci színházak együtteseinek rendszeres felléptével, ne- v®s művészek szereplésével, tudományos és ismeretterjesztő előadássorozataival és más rendezvényeivel bő lehetőséget nyújt Ózd lakosainak hasznos időtöltésére, művelődésére. Az őszi szezonra készülve a toűvelődési ház vezetősége be- vezeti a bérletrendszert, hogy a gazdag programú idény Rendezvényeire kialakítsa a látogatók lörzsgárdáját. A cél 9z> hogy havonta átlagosan ezer bérlettel rendelkező látottét biztosítsanak. A szeptemberi rendezvényekre az első ötszáz bérletet toár megvásárolta az Állami “■ztosító, amely a gyárban toúködő önsegélyező csoportok togjainák adja ki kedvezmé- XRos áron a bérleteket. A gyár pnob mint hatszáz szocialista rigádja is bérletekkel akarja utasítani, hop' tagjaik a ersenyszerződés kulturális ^Halasainak egy részét ilyen toódon, a művelődési ház ren- Őezvényeinek látogatásával teljesíthessék. Külön bérletrendszert valósítanak meg a KISZ-fiatalok részére, s a bér- lettulajdonosok szórakoztatására elsősorban az ifjúságot érdeklő rendezvényeket iktatnak be. A bérlettulajdonosoknak ízléses, a havi programot részletesen ismertető, kereszt- rejtvényeket tartalmazó műsorfüzetekét adnak ki. Melyiket? Sály községben új eszpresszó építését határozták el a község vezetői. A terv már ,el is készült. A kivitelezés félmillió forintba kerül. Az ösz- szeget a MÉSZÖV adja. Az építkezést még ebben az évben el kellene kezdeni, de egyelőre azon vitatkoznak, kit bízzanak meg a kivitelezéssel, a helyi Szabad Föld Termelőszövetkezetet, vagy a járási tanács községfejlesztési csoportjának építő brigádját? Az < utóbbi sokkal olcsóbban épí-f tené, mint a tefmeíőszövétké-f — Azt várhatod, fiam —jegyzi meg valaki keserűen. Anyuka magához vonja a gyereket, s tanácstalanul mondja: — Azért hiszi, mert én mindig arra tanítom őket: gyerekek, becsületesen kell élni, amit valahol találtok, vissza kell adni, vagy el kell vinni a rendőrségre, mert... — Tényleg — élénkül fel ismét a gyerek —, már biztosan ott is van a táskád ... — Hát lehet így gyereket nevelni! — tör ki az anya —, most hogy magyarázzam meg neki, hogy ez más eset? Fel sem érik ésszel, hogy a felnőttektől minden kitelik! Nem elég, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe kerültünk, még az a szép becsületvár is megrongálódott, amelyet olyan nagy gonddal építgettem. A. I. Szolgáltató báz A község lakosságának nagy Megelégedésére Szénlistváriban P ©’nevezett szolgáltató ház építését kezdik el az idén Szeptemberben. Lesz benne *®rfj és női fodrászat, szabó- S98> cipőjavító részleg, és a hel>'i takarékszövetkezet irodáját is itt helyezik el. Az építkezés költségeit, több, mint íélmillió forintot a községi ta- Púcs (községfejleszlési alapkői) és a kisipari szövetkezetok közösen fedezik. A kivite- tozést a mezőkövesdi járási építőipari Kisipari Termelő- Szövetkezet vállalta, a szolgáltató ház építését azonban Csak 1968. tapaszán tudják kifejezni. (Lukovszky László munkája) A szőke csöppség ott ül a hintában és anyura nevet, aki óvatosan lökdösi. Fönn, a hinta karikája éleset csi- kordul. Bántó éleset. Mi van azzal a karikával? Vagy az előbb is így csikordult, csak nem hallottuk? Morzsi megmozdul a bokor alatt. Feláll. Iioim akar futni ez a kutya? És miért? Nem fut sehová. Miért is futna. Egyszerűen csak a másik oldalára fordult, és alszik tovább. Megmelegedett egy kicsit ez a sör. Pedig az üveg még mindig hideg. Ott az örökké éneklő madár! Most ugrott el az ágról, és persze el is hallgatott. Igen. mert az ág kicsit mozdult. Valamennyi fenyő mozdult egy kicsit. Az — Aput jobban szeretem. Oda megyek. Apu ennek természetesen örül, és büszke. Néhány üveg sör kerül az asztalra. Hűvös tapintású, hideg üvegekben, meleg ellen valók. Fenn, valahol a fenyőkön újra megszólal a madár. — Ott van ni! Ott, azon az ágón! — Hol? — A virágtartó fölött, nézd! A virágtartó innen súlyosnak látszik, nehéznek. Alul négy ágú vaslemez, a lemezeken túl pedig tölcsérszerü kiképzés látható. A tölcsér felső szélén lyukak. — Látod? — Mit? Ja, a madarat! — Az a madár itt énekel. — Hol van? — Valamelyik fenyőfán. Talán azon ott! — Szépen énekel. — Szépen. Ha egy félórára elmegy, már keresem. Merre lehet? Télen mókusok is jönnek ide. Az ablak- párkányra is felmerészkednek. Szép ez a kert. Hatalmas fenyőfák csoportosulnak benne, alattuk apró sétányok, virágok. Arrább szép villalakás. Itt, ahol ülünk, a fenyők árnyékolnak. Mellettünk hinta vár mozdulásra, de a „gazda" még alszik. Meleg van, nyár délután, tiszta, kék ég borul mindenre és álmosító csend. A hinta azonban hamarosan lendül majd, mert a lakás ajtaja éppen most nyílik, és kilép rajta egy szőke csöppség. Hunyorog, pillog nagy, kék szemével, az álom csak vonakodva rebben el belőle. A csöppség megáll, körülnéz. Meglátja anyut, nevet és megindul lefelé a lépcsőn. Pillanatra eltakarja egy nála jóval nagyobb virágtartó. Fura virágtartó. Innen, távolabbról is jól látszik rozsdásodó vasszerkezete, szokatlan alakja. De a kislányt nem zavarja, eljön mellette, lelép a sétányra, és simogatásra nyújtott kézzel várja a hozzá vágtató Morzsi kutyát. Morzsi hangos ugatással üdvözli, körültáncolja, megkerget egy lepkét, visszavágtat a szőke kislányhoz, még egyszer körülszimatolja, és hogy rend- benlevőnek talál mindent, elindul vissza a sétányon, felnőtt gazdáihoz. A csöppség már anyu karjában érkezik ide. Kíváncsian nézi az idegeneket. — Te ki vagy, bácsi? — ö a vendégünk, csöppségem. A barátunk. Szereted öt? — Szeretem. — Ha szeretsz, akkor gyere ide, ülj ide hozzám, az ölembe. Jó? — Jó. És odaül. Kis fészkelődéi után azonban újra szól: — Most ugrott el onnan. Valahová a csúcsra ment. Messziről vadgalamb bru- kolása hallik, a fenyők mozdulatlanok, finom csipkés árnyékot adók. Morzsi elnyúlik a bokor alatt, a szőke kislány a hintában ring. A sör hideg, kellemes, a kék égen sehol egy felhő. Szépséges, jóságos csend, álomba zsongító. — Mondd csak, miből készült az a virágtartó? — Mit gondolsz? — Nem tudóm. — Nézd csak meg jobban! Csaknem embermagasságú vasszerkezet. Alul keresztben álló vaslemezek, a vaslemezeken fölül pedig tölcsér. Ugyancsak vasból. A tölcsér felső szélén lyukak, talán valamit valamikor még itt lehetett hozzákapcsolni, erősíteni a tartóhoz. A felül öblösödő tölcsérben föld, a földben pedig virág. Nevető színekkel, hangsúlyozott, erős ellentéteként a már rozsdásodó, nehéz vasnak. — Nem tudom. — Bomba. ágak, de inkább csak a koronák megremegtek. Vagy csak innen tűnik úgy, hogy remegtek? Mintha valahonnan hűvösség érkezett volna. — Itt az újabb sör. Jó hideg. — Szóval bomba volt. — A tartó? Igen. Ez, persze, már csak a farokrésze. Így viszont, virágtartónak nagyon megfelelő. Azt hiszem, nem is kellene tovább elkészíteni sohasem. Csak eddig a farokrészig. Ebbe meg beleraknánk egy kis földet, virágot és kész. Ne nyújtsam be szabadalmamat? Nevetünk. Jó lenne, de a bombáknak nemcsak a farokrészét készítik el. Az ép derűs, kék, sehol egy felhő. A hinta is szépen, nyugodtan leng. Lehet, hogy az előbb sem csikordult a karika. A madár is ott énekel a fenyők csúcsán, valószi. nüleg el sem ment onnan. A sör kellemes, hideg, meleg csend borul mindenre. A hűvösség csak egy percig tartott. De itt volt. Priska Tibor Egyr perc hűvösség zet. S mivel ez tényekkel, számításokkal bizonyítható, aligha van értelme a tétovázásnak. Igaz, hogy a termelőszövetkezet az eszpresszó megépítésével jelentős összegű bevételhez jutna, azonban, ha kicsit is az új gazdasági elvek szellemében gondolkodunk — mindenképpen az olcsóbb megoldást ajánlatos választani.
