Észak-Magyarország, 1967. július (23. évfolyam, 154-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

ÉSZAK MAGTAEOKSZAG Péntek, 1967. július 21­Dicséretre méltó hagyomány a népművelési évad eszten­dőnként visszatérő értékelése. A téma komolyságához híven ilyenkor összesereglenek a város hivatásos népművelői, s fél napot áldoznak gondola­taik, problémáik kicserélésére. Az idén a városi pártbizott­ság és a városi tanács vb művelődésügyi osztályának közös előkészítésében került sor a népművelési évad ér­tékelésére. A vitaindító elő­adást Tok Miklós, a városi tanács vb-elnökhelyettese tar­totta. Bevezetőjében megálla­pította: a kulturális munka Miskolcon az elmúlt években jelentősen fejlődött, jobban igazodott a város lakossága előtt álló feladatokhoz, a gaz­dasági-politikai, ideológiai és nevelési igényekhez. A széles körű munkához az egységes kiinduló alapot az országos kultúrpolitikai elvek, a kü- Üönböző pártdokumentumok, mindenekelőtt a IX. kong- íesszus anyaga biztosította. A művelődés ötéves irányelvének (Szellemében készült el a mű­velődésügyi osztály évi mun­katerve. A népművelés mun­kásai a fehér foltok felszá­molásának lehetőségeit, a tar­talmi munka megjavítását, a könyvtárak és művelődési in­tézmények tevékenységének korszerűsítését, az irányítás és az ellenőrzés rendszeres­ségét iktatták munkatervükbe. Előadásában Tok Miklós őszintén és reálisan elemezte á népművelés eredményeit és helyenkénti fogyatékosságait. Elmondotta: a politikai világ­nézeti nevelés egyik jelentős eszközévé vált a tudományos ismeretterjesztés, amelynek új formái mutatkoztak meg a gyakorlatban, többek között a TIT városi szervezetének lét­rehozása következtében. A ha­gyományos népművelési for­mák megtartásán és tovább­fejlesztésén kívül igen sok új gondolattal, ötlettel gazdago­dott a népművelés A jelentős múlttal rendel­kező művészeti tevékenység tovább gyarapodott. Az orszá­gos hírű filmfesztivál, számos kiállítás, zenei rendezvény, a bolgár és a lengyel kultúra hetének megrendezése, a fú­vószenekari pályázat, a kiállí­tási csarnok létesítése mind kézzelfogható eredményei a művészeti munkálkodásnak. A városi tanács végrehajtó bi­zottságának jóvoltából jelen­tős anyagi erőforrásokat ka­pott a művelődésügy,' aminek következtében sikerült meg­vásárolni a volt BM-klubot (itt rendezkedik be a művé­szetek háza), megépült a he- jócsabai művelődési otthon, tovább gyarapodott a könyv­tárak felszereltsége és állo­mánya. Ebben az esztendőben javult és mélyült a népmű­velők. kapcsolata, a művelő­désügyi osztályhoz fűződő vi­szonya, jobb a szervek együtt­működése, a gazdasági veze­tők jelentős csoportja helyesen értékeli és támogatja a nép­művelés erőfeszítéseit, törek­véseit. A város népművelési intéz­ményeiben nem mindig sike­rül igazán „népművelő mó­don” megvalósítani a politikai nevelőmunkát, általában le­egyszerűsítették a direkt po­litizálás formáira, és ezzel csupán szócsöveivé váltak az aktuális napi politikának, vagy pedig olyan közvetett módón tudták csak feladataikat meg­valósítani, amely már-már alig volt érezhető. Még min­dig tartja magát a hagyomá­nyos elvek és formák indo­kolatlanul merev alkalmazása, a tartalmi és formai igényte­lenség, a könnyű műfaj ér­demen felüli támogatása. Ke­vés bátor kísérletet, új ötle­tet láttunk az évad során, nem érvényesült az egyik leg­fontosabb követelmény, amely szerint a népművelés legyen mindig korszerű, rugalmas, tartalmában és módszereiben az új követelményekhez iga­zodó. Bár a fehér foltok te­rületi szűkítésében születtek jelentős eredmények, továbbra is megoldatlan a differenciál­tabb népművelési elv érvénye­sítése, a város mind ez ideig — szándékai ellenére — ke­veset tudott tenni a bejáró munkások segítésében, az analfabétizmus felszámolásá­ban. A város ellátottsága kultu­rális objektumokkal az orszá* gos átlag mögött kullog, a sze­mélyi ellátottság sem a leg­ideálisabb. Ez utóbbiról érde­mes egy-két szót szólni. Első­sorban azért, mert elég gyak­ran esik szó a hiányosságok­ról, amelyeket gyakran objek­tív nehézségekkel kapcsolnak egybe, holott az az igazság, hogy sok a tájékozatlan, a ha­nyag, a koncepciótlan — mondjuk ki nyíltan — kultú­rálatlan népművelési káder. A jövőben a művelődésügyi osz­tály mind többet akar tenni,' hogy ez a helyzet megváltoz­zék. ta a hibákat, mint ahogy azt fenti sorainkban mi is rögzí­tettük. Minden tanácskozás annyit ér, amennyit a jövő számára tud nyújtani. Nos, ezen az évadzáró értekezleten szó volt róla, hogy minden szervnek és intézménynek igen részletesen és megfontoltan végig kell gondolnia a követ­kező időszak tennivalóit, ta­nulmányoznia kell újólag a népművelési munkát segítő dokumentumokat. Amikor munkaterv készítéséhez fog­nak népművelőink, szem előtt kell tartaniok az eszmei, ideo­lógiai egyértelműséget. Gondol­ni kell rá, hogy társadalmunk fejlődésének jelenlegi szaka­szában, amikor a gazdasági életben bizonyos korszerűsíté­seket hajtunk végre, a nép­művelésnek is követnie kell ezeket a társadalmi mozgáso­kat. A népművelésnek tovább­ra is két fontos feladata van, a szocialista tudat, a társadalmi és közösségi magatartás sokol­dalú fejlesztése, a termelési, gazdasági teljesítmények sa­játos eszközökkel történő nö­velése. A gazdasági irányítás reformját csak tudatilag meg­erősített, közgazdaságilag fel­vértezett emberek hajthatják végre. A népművelésnek na­gyon fontos feladata lesz a gazdasági reform előrehaladá­sának mindenkori figyelemmel kísérése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésére készülődik a haladó emberiség. Kézenfekvő, hogy a készülődésben, s a méltó ünneplésben a népmű­velők kivegyék részüket. Az a feladat, hogy népművelőink a most induló évad központi gondolatává tegyék e nagyon fontos történelmi évforduló megünneplését. A jó munka­tervek csak akkor válhatnak valósággá, ha a koordináció ed­dig meg-megakadozó gépezetét megjavítjuk, s nem gátoljuk hanyagságból, szemellenzős, önző érdekből azt a munkát, amire minden népművelő föl­esküdött. Az elméletileg is megalapo­zott évadértékelő előadás után városunk népművelői felelős­séggel. a mondanivaló bőségé­vel vázolták eddigi tevékeny­ségüket, jövendő terveiket. (párkány) Szombaton kezelődnek a szegedi ünnepi hetek Erkellel nyiínnh kilencedszer is — Nemesük a legnagyobb hanem a legkorszerűbb — Víírosnegyed a föld alatt Suttogok — fellép a Mofsxejei'-egyHites E hét végén, szombaton es­te, a szegedi szabadtéri játé­kok immár kilencedszer kez­dődnek klasszikus zeneköltőnk, Erkel Ferenc dallamaival. A csillagos boltozató színház az idén a Hunyadi Lászlóval nyit, majd vasárnap Shakespeare Hamlet-jével folytatódik a program. Csali hajnalban csendesedik... E napokban a téren a szó szoros élteimében' szünet nél­kül tartanak a próbák, az elő­készületek, legfeljebb a hajna­li órákban csöndesedik el egy kissé a tér. De alig kel fel a nap, már ott találja a műsza­kiakat, aztán délután megje­lennek a statiszták, a tánco­sok: kezdődnek a próbák, ame­lyek este már a színészek, ope­raénekesek részvételével az előadások hangulatát vetik előre. A technikai felkészülés az idén még a tavalyinál is impo- zánsabb. Joggal mondja dr. Tari János, a szabadtéri játé­kok igazgatója, hogy az idei esztendő kiemelkedő állomás a játékok történetében. Mostan­tól kezdve ugyanis nemcsak az ország legnagyobb, hanem a legkorszerűbb színháza műkö­dik itt. 1 l'énjoi’gonii Tavaly ősz óta dolgoztak, hogy a föld felett és a föld alatt kiépítsék, felszereljék az alig két hete átadott új. nagy­méretű színpadi komplexumot. A korábbi, fából épült, színpad helyére új, nagyméretű vasbe­ton színpad épült, ami egyben a tér szépségét, monumentali­Szereucseo táboroztak az áttörő határőrszakaszok Különösen emlékezetes és izgalmas táborozásban volt ré­szük azoknak az úttörőknek, akik két hetet Szerencsen töl­töttek a nyári szünidőből. Mind a százan a határmenü községek úttörő határőrszaka­szainak tagjai voltak, és Sze­rencsen szervezett tábort szá­mukra a megyei KlSZ-bizoll- ság, az úttörőszövetség megyei elnöksége, valamint a határőr­alakulatok párt- és KISZ-bi- zottsága. Mint Koppány László úttörő csapatvezető is beszámolt róla szerkesztőségünknek írt levelé­ben. a táborozás ideje alatt a gyerekek érdekes és hasznos elméleti, gyakorlati ismeretek­re tettek szert. Már az első nap térképészeti és egészség­ügy! tudnivalókat ismertek meg. Ezután következett a cél- balövés légpuskával. Este pe­dig vidáman felhangzott a dél­után tanult határőrinduló: „Zúgó hegy ormán és lankák ölén / űrt állunk minden ha­táron .. A sok-sok izgalmas program között szerepelt a Vörös zászló hőseinek útján mozgalom Auróna-akciója, egy tájékozó­dási akadályverseny, a határ­őrök harcászati bemutatója, kémkereső-verseny, hajnali razzia, rádiós rókavadászat. Napirenden voltak azonban a kulturális és sportesemények is. A határőrség KlSZ-szerve- zete például a pajtásokkal együtt tábortűz mellett adott szép műsort azon az estén, amikor vendégek látogatták meg a tábort. Ezek a pajtások maguk is segítenek lakóhelyükön a ha­tárvédelemben, s közülük már többen tettekkel bizonyították I be hazaszeretetüket. Mint már mondottuk, a nép­művelési évadot értékelő ta­nácskozás, amelyen számos népművelőn kívül Moldován Gyula elvtárs, a városi párt- bizottság titkára gondolatgaz­dag okfejtésében utalt a jövő feladataira is. Őszintén feltár­A? „Apa“ nagydíjai nyert Moszkvában Feledékeny elefánt Ami sok, az már sok, uram. Én csendes, szerény ember vágyok, elvégzem be­csülettel a munkám, és jog­gal várom, hogy ne froclizza- nak. Semmivel. Cserébe vi­szont én sem kérek semmi különösebbet. Természetes viszont, hogy egyet és mást elvárok az államtól, hiszen mondom, hogy én is elvég­zem a munkámat és azt hi­szem, hogy ez feljogosít erre az elvárásra. Ugye, egy ren­des munkahely mindenek­előtt. Jó, rendben van. Vala­hol lakni is kell a dolgozó­nak, hát kijártam a lakást. Megvan, megvan, nem mon­dom, de azért tudja, ki kel­lett járnom. Nem véletlenül használom éppen ezt a szót. Mert simán nem megy sem­mi. Ez sem. De nem panasz­kodom, fő, hogy megvan. Igaz, hogy a beépített kony­habútort én más színben szeretném, de hát most már olyan, amilyen. Nem kérték ki a véleményemet. És itt a napközi. Szűk ez kérném szépen, nagyon szűk. És csak két év múlva kezdik bőví­teni! Két év! És addig? Jött ugyan az egyik lakó, egy örökké kombináló ember, hogy segítsünk mi is, és ak­kor már előbb is elkezdhet­nék, bővíthetnék, de uram! Hát én kezdjek el ott dol­gozni? Hát van nekem mun­kám! Hát maga dolgozott már napközi-bővítésnél? — Nem. — No ugye. Hát én sem. Szervezzék úgy a munkát az illetékesek, hogy ez gyorsab­ban készen legyen. Egyéb­ként is divat ez a segítség­kérés. Nemrégiben a munka­helyemen is társadalmi mun­kára invitáltak. No, hagy­juk! Ilyen időben. Az időről jut eszembe. Micsoda után­járással kaptam meg az üdü­lőjegyet is a Balatonhoz, cl sem hiszi! Mit kellett utána mászkálnom! Higgye el, már én magam is restelltem, hogy alig tudok a munkahe­lyemen valamit csinálni, mert egyszerűen nincs időm benn lenni. De hát a nyara­lás, a megérdemelt pihenés jár, ugye. Jár mindenkinek, mert a szervezetnek szüksége van a nyugalomra, a kikap­csolódásra, hogy utána minél eredményesebben dolgozzon. Hát nem? . — De. — A külföldi utak is ezt szolgálhatják tulajdonkép­pen. De hát nálunk alig-alig akad néhány. Most is meg­hallottam, hogy tanulmány­útra küldenek majd valakit három hétre. Három teljes hétre, ami természetesen nem is az illető szabadságá­nak rovására fnegy. Hiszen a tanulmányút, az tanul­mányút. Az a vállalat ér­deke. Elkezdtem utána járni. Hogyan is van, mint is van ez a tanulmányút? Mert én szívesen vállalom az ezzel já­ró fáradtságot. Mert fáradt­ság is van vele, azt el kell ismernie mindenkinek. Hi­szen nem pusztán szórakozni megy az ember. De vállalom. Tudja, milyen nehezen megy? Milyen nehezen akar­ják megérteni feletteseim a kívánalmaimat? Igaz, nem az én munkakörömmel kap­csolatos a tanulmányút. Rendben van. Ügy is mond­hatnám, hogy nekem ahhoz a témakörhöz jelenleg semmi közöm. Jelenleg uram, hang­súlyozom! Mert, hát, ugye maholnap itt az új gazdasági mechanizmus! Nem lenne, ha szakértelemmel tudnék majd szólni erről a témakör­ről is? Mert hátha éppen erre a posztra helyeznek! No, ugye! Hát csak elvárhatom az államtól, hogy engem küldjön, ha egyszer én is vállalom az ezzel járó fáradt­ságot! De várjon csak... mit is akartam én mondani az elején ... — A ffoclit. — Ja, igen. Szóval nem szeretem, ha frocliznak. És mostanában valahogy már mást sem hallok a munka­helyemen, csak ezt. A froclit. Szemrehányást tesznek, ha kiugróm egy kávéra, meg­kérdezik, miért nem készí­tettem el már ezt, vagy azt, megkérdezik azt is, mikorra akarom elkészíteni mégis! így, érti: mégis! És szőröz­nek, kérem, szőröznek, ha egy kis hibát találnak vala­hol, már szóvá teszik, pedig hát, ugye, emberek vagyunk, előfordulhat ilyesmi. De már szólnak, de már kérdezős­ködnek. Pedig én nagyon szerényen, csendben végzem a munkámat. Mondom uram: szerényen. Hát miért kezdő­dik most ez a piszkálódús, az a frociizás? Maga érti ezt? Priska Tibor tásút is fokozza. A nézőtér f? lőli színpadi nyílást 29 mét# szélesre bővítették. Üj világi sí ló tornyok épültek föl, V, cserélték és kiegészítették j világítóberendezést, s a régi ü reflektor helyett ma már Ú működik. Az egyik ú.j világ* sító toronyban kapott helyet; különlegességnek számi* fényorgona. Ez a fény szabályi zó asztal az orgonáéhoz bs sonló billentyűk százaival 1 legkülönfélébb fényhatást# fényerősségek beállítását szolgál. „Agya” a föld alatt V lálbató: ott van a memória központ, amely kibemetiM rendszerrel rögzíti a fényorg* nún beállított kívánt megvil* gítást és a szükséges időb®' működésbe hozza. A föld alatt egyébként vak ságos kis városnegyed húzód#, A fő folyosóból 25 kisebb-® gyobb terem nyílik: öltöző* hangosítószobák, műszaki V rendezések helyiségei, itt Vjí nul a kábelhálózat, itt az jj transzformátorállomás, de lOT büfé, fürdő, fodrászterem helyet kapott itt. Ezzel a nag1, arányú korszerűsítéssel tüf össze a hangosítás tökéletesít se is. A szegedi szabadj színpad már eddig is híd volt, a háromezer kis „suttogj hangszóróval elért kit®, hanghatásokról. A hangos® most azzal tökéletesedé' hogy a néző valóban abból 1 irányból hallja a hangszórón! hangot, ahonnan az a színP1 dón elhangzik. Út a tánchoz Mindez a páratlan müszä; apparátus természetesen a )[ tékok elsődleges célját, a irt vészi színvonalat szolgál?' Az új keretek új művészi ® talmat is hoznak. A játék*1' legrégibb rendezője, M#­András, a budapesti Operák főrendezője, aki már ölöds* viszi színre Szegeden a #j nyadi Lászlót, most új félj) gásban mutatja be a köz# ségnek nagy nemzeti operáj kát. A díszletek is korszer®; maibb színházi felfogást ti' röznek. Kiemelkedő művészi ’ mónyt ígér a Hamlet bem® tója is. Ugyancsak júliusban ér ke* Szegedre a világhírű MojSő jev-együttes is, amely jelen# a Német Demokratikus K* társaságban vendég.szerek Az együttes vezetője, U Mo.jsz.ejev az Üt a tánchoz j mű összeállításáért nyerte I legutóbb a Lenin-díjat. ezt a műsort láthatjuk Széf1 den a sajátos előadásmódi: ról, összeforrottságnról hív száztagú együttestől. Don Carlo«» és a Cigánybáró Az idei szegedi szabadj .játékok második felében J. különösen jelentősnek ígért zó produkció lesz: Jól® Strauss muzsikájával a V génybáró, az osztrák V? Boskovszky vezényletével, P; cső Sándorral a címszerepe, Ezt követően Verdi zeflji hangzik fel: a Don Cortj Vaszy Viktor vezényli, Sz*1} túr Miklós rendezi (ugyané*, ő rendezi a Cigánybárót is)­A szombaton felharsanó S* badtéri fanfárok az idén nagy művészi eseménysor^ kezdetét jelzik, amelyek*! gazdagon társulnak a szefft ünnepi hetek számos fljj ugyancsak jelentős kulturt eseményei. Lökös Zoltán A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műso1 CA I8S méteres hullámhossz^ 18—19 óráig.) Borsodi tükör. i Feladatuk: a karbantartás.'!1 Főszezonban a lakóház felújv uunkálatok. Legújabb lemezeink. Látogatás az audiológ ial állói* son. Kulturális életünkből. A dzsessz kedvelőinek. A népművelés egy esztendeié Miskolcon A moszkvai filmfesztiválon bemutatott gyermekfilmek kö­zött a „Gyermekbetegségek” című magyar film ezüstérmet nyert. A TASZSZ gyorshírben je­lentette, az „Újságíró” című szovjet és az „Apa” című ma­gyar film megosztva nyerte a moszkvai V. nemzetközi film­fesztivál nagydíját. 4 J-ejö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom