Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-16 / 140. szám

Píntck, 1967. június 16. ÉSZAKMAGYAKOKSZAG 3 Ipari vezetők ­KM! A fÖL 99 Traktor“ a háztájiban-mnuimmiimimiimiitiiniinmiiHmiiiiiinimmiiminrannmmmnii No még ilyet! Elámul szeme-szája, aki látja. Egy négykerekű micsoda, rajta egy ember, s mögé akasztva az eke. De ez csak olyan eke, amilyet a ló szokott húzni, s embernek kell tartania, hogy a vas belekapjon a földbe, s ki ne forduljon belőle, fel ne vesse a gö­röngy, amíg az ember ezt meg nem engedi az ekének. Szóval, olyan felemás traktorszerűség ez az alkot­mány. Felemás, de nagy be­csülete van a gyéren la­kott, messzi tanyán. Létre­hozója a 70 éves Diénes Jó­zsi bácsi, aki mindig meg­becsülte a mezőgazdaság­nak segítő gépeket. Amo­lyan haladó gondolkodású ember, már ami a paraszti munka gépesítését illeti. A nevenincs járműn van egy deszkából összerótt te­herhordó rész is. Este, az ekekapálás végeztével hol tűzrevalóval, hol a részes­ből jutó takarmánnyal rak­ják meg, s úgy pöfög ha­záig. Az udvaron külön garázsa van a „traktornak”. Nem olyan igazi garázs, inkább amolyan színszerűség, hogy meg ne ázzon. Itt lehet megtekinteni, s Józsi bácsi mindjárt be is mutatja az alkotmány ügyességét. Elővesz egy kurblit, egy-két-huszonkét rántás, s már pöfög is. Fel a „bakra”, s az öreg két tiszteletkörön megkocsikáz- tat minket az udvaron. Nicsak! Micsoda rúgózása van ennek ? — Tulajdonképpen miből van ez, Józsi'bácsi? Az öreg huncutkásan oda­kacsint a ház végére, ahol egy ütött-kopott, rozsda­marta, ócska autókarosszé­ria roskadozik. — Abból ni. Fiat 110-es volt, míg bírta magát. Józsi bácsi régen böngész­gette már az újságokat, meg érdeklődött is, hol tudna venni valami autóroncsot, kiszuperált járművet. Végre Kazincbarcikán ráakadt egy Fiatra. Valamikor 1930 kö­rül jöhetett ki a gyárból. Ezt aztán az öreg négyezer­kétszáz forintért megvásá­rolta. Vontató hozta haza, s itt a pusztán aztán bonc­kézbe került. Az alváz, a futóművel megmaradt ere­detiben. Ezért olyan fáintos a rúgózása! Az öreg kocsi motorját azonban már régen nem ne­vezik semminek. Józsi bá­csi kioperálta, s helyére ül­tetett egy kefir engeres Dieselt. Ezt kurblizta olyan buzgón. Útra nem való, de szántani, kapálni megjárja. — És a karosszériával mi lesz? — Majd elviszik az isko­lások a MEH-be. Kapnak tán érte valamit. — Az ülések? Diénes néni karon kap. — Annak van a legna­gyobb haszna — mondja ne­vetve, s beinvitál a kis pa­rasztház nyári konyhájába. No még ilyet! Ez aztán a kényelem. A két első ülés, jó bőrhuzatú, magas támlá­jú alkalmatosság, kipótolt csőlábain ékeskedik a kony­hában. A hátsó kétszemé­lyes, az asztal mögött ter­peszkedik, akár egy úrimó­di bőrkanapé. — Jő volt ezen télen kuk­solni, olvasgatni — dicséri a háziasszony. — Most már sok a dolog, nem nagyon érünk rá üldögélni rajta. íme, az emberi találé­konyság. Mire jó még egy ócska, kimustrált luxusko­csi! Mert igaz, hogy az anyag nem vész el, csak né­mileg átalakul. (Adamovics) Kertből kertbe ............. . a permetezővel X hatalmas, tágas üvegcsar- iiokot bearanyozza a napfény. Az ezüstszínű, ide-oda kígyó­zó csővezetékek vakítóan csil­lognak, S míg kint bizony ki­csit csípős a júniusi hőmérsék­let, itt bent kellemesen meleg, falóban ideális az „időjárás”. — Ez igen. Ez azután való­iban tetszetős nagyüzem, * — •jegyzi meg az üvegcsarnokba belépő vendégek egyike. S a többiek egyetértőén helyesel- Siek. Már pedig ez elismerés a javából, hiszen aki a megjegy­zést teszi, nem más, mint Gó­cai Miklós, a Diósgyőri Gép­gyár igazgatója, s véleményé­ben nem „kisebb” szaktekin­télyek osztoznak, mint: Huszár Andor, a Tiszai Vegyikombi- »iát igazgatója, dr. Szántó Ist­ván, az ÉMV, — dr. Csépányi Sándor, az Ózdi Kohászati Üzemek — Monos János, a Borsodi Szénbányászati Tröszt ■— Gyárfás János, a Borsodná- dasdi Lemezgyár igazgatója, s még Borsod megye több más, jelentős üzemének vezetője, igazgatója. A tágas üvegcsar­nok pedig nem valamelyik nagyüzemünk gépcsarnoka, hanem a Köröm melletti hő­forrás táplálta, néhány terme­lőszövetkezet közösen meg­épített kertészeti „kombinát­ja”." Es a gazdaságosság ? Az igazán „ritka” vendégek Csodálkozva és őszinte megle­petéssel jámak-kelnek a szin­te embernyi magasságú, gyü­mölcstől roskadozó paradi- fcsombokor-erdő közepette, s csodálják a hatezer négy­zetméternyi területű üveg- csarnok más részén zöld ellő, bő terméssel kecsegtető papri­ka-erdőt. A kellemes szemlé­lődés perceit azután lassan felváltja az igazi, a lényegbe­vágó „érdeklődés”. És a kerté­szet vezetőjének van mire fe­lelnie: — No, és mennyi primőrárut fednak? Mit jelent ez Borsod inegye zöldségellátása szem­pontjából? Mennyi a tiszta jö­vedelem? Mennyi idő alatt té­rül meg ez a hatalmas beruhá- Zás? — S bizony a ma adható? Válasz még nem a legkedve-i. feőbb. Hiszen kiderül, hogy;; fez talán az első olyan év. ami-! | kor már sikerül bizonyítani,' • hogy jó hozzáértéssel, szerve-! [ késsel és megfelelő segítséggel' ■ h körömi kertészeti telepet ér-| | jdemes, szükséges volt megépí-!, feni, fejleszteni. ;; ' Természetesen; amikor a;; teológiához és a vegyészeihez,, fertő ipari vezetők meghallják,;; hogy a legnagyobb gond a!! «meleg vizet továbbító csövek' > kövesedése, tömítődése, azon-J; bal a vízműhöz sietnek és meg-.. indul az eszmecsere: hogyan;; lehetne, hogyan kell jobban,,! ügyesebben megoldani. e » f — Majd mi segítünk —;; Mondják. — így olcsóbban tér-!! Pici ne 1c és többet. Ez meg azt' ■ lielenti, hogy többet és olcsób-!! Pan kap belőle a város. > • ifinél többször találkozni..* ! 'Alig telik el félóra, már fe-!! #-ér köpenybe öltözve a Nagy-1 • Miskolci Állami Gazdasíig,, k tojásgyárának” modem épü-' ■ •eleit, de méginkább azok;; «•tartalmát”, a negyvenezer hó-,. j'-'hér tojóhibridet mustrálgat-;; ■kús, s csodálgatjáik a gyökere-,. fen más látnivalóhoz szokott;; I Kari vezetők. Megelégedéssel,, konstatálják Ritsz János, a;; gazdaság igazgatójának tájé-;; ? oztatásából, hogy ez évben,. •■■«ár 10 millió tojást „termel”;; í „gyár, s egy tojás termelési,, költsége 1 forint körül mo-' • Í og. Itt is eszmecsere folyik a;! érvekről, a gazdaságosságról,' • :k jövő elképzeléseiről, azután;; indulnak tovább a vendégek.,, klókat akarnak megismerni a;; {mezőgazdaságból, a mezőgaz-!! vaság eredményeiből, gondjai-'; kól csak egy nap alatt is. az!! fflső ilyen, a mezőgazdasággal.. Mzvetleffltebbül ismerkedő na-;; ’’ ▼ V — Honnan a nyavalyából került ez ide? Ez a summásan megfogalmazott kér­dés egy fiatalember szájából hangzott el, korát, ruházatát, városias kinézetét meghazudtolva. Ám senki sem szisz­szent fel, még csak meg sem fordul­lak, hogy szemrevételezzék az átkozód- va-érdeklődő szemlélődét Sőt, többen igazat adva neki, utána mondták. — A’ bizony, honnan? Ott trónolt a Szinva közepén, s túr­ta maga előtt és alatt a sáros, rozsda­színű iszapot. Csörögve, csattogva dol­gozott, s láthatóan közönyösen. Fel­felhorkant, neki-nekiveselkedett, s mi­kor már szakadni látszottak izmai, könnyedén és elegánsan fordult egyet, s letette terhét — Hát ez már valami! — lelkende­zett egy nő. — Ugyan! — fitymálva vélekedett egy másik, idős, keszeg férfi. De azért ő sem mozdult el egy pillanatra sem a nézők irdatlan seregéből. Egyszóval, ha sokat is láthatott ezekből a több ton­nás díszpéldányokból életében — s ki ne láthatott volna? —, azért maradt a csodálkozók gyülekezetében. — Maga szerint hogy* mászik Je a patak közepébe egy ilyen szörnyeteg? — érdeklődött bizalmasan a flegma ke­szegtől a jólöltözött fiatalember; most már semmi kétség, vidéki. — Én aztat el se tudom képzelni... — Lejön az, ha akar, akárhol — rán­colta homlokán a bőrt amaz. — Ügy például, hogy magát leemeli. Bele. egyenest a közepébe. Persze kinevették. .; Ln..li L — Hűűha! — Kérdezze meg a mesteri — java­solták többen is. Egy fiatal, micisapkás fiú ott guggolt a kőgáton és nagy hozzáértéssel, vala­mint a megszokotlság unalmával szem­lélte a gép munkáját. A közönség ne­ki is tetszhetett, mert időnként körbe- hordozta lenéző tekintetét a sokadal- rnon. Mint aki azt mondja: kíváncsis­kodó népség — szamarak, vagy ehhez hasonlót Valamit egészen bizonyos, hogy gondolhatott, miközben a közön­séget, a korlátnak támaszkodó sokasá­got és az első sorokon túl ágaskodó­kat szemlélte, mert igencsak elbigy- gyesztette száját, azután kiköpött a mocskos vízre. Valaki elszánta magát, s lekiáltott. — Hallja, mester? Hogy’ került az exkavátor a mederbe ...?! Fel se vetette fejét Guggolt és né­zett. .miiimiiiimiiitmtiiiiiitiimmiimiimiiiiv IA SZTÁR I 'Ulllllflllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllll* — Maga ehhez nem ért — csinált magának helyet egy nyurga fiatal. — Ide néz az, csak megszólítás kérdése... — tölcsért csinált a tenyeréből s leki­áltott. — Hé, főnök úr! — Persze, iga­za volt a nyurgának. Egyből odané­zett a micisapkás. — Naa? — Hogy ment le oda az a dög? — s a gép irányába intett a fejével. — Lejött... Ott — lefelé, a sodrás irányába mutatott. — A mozinál? — A mozinál! — Az igen — bólintott valaki el­ismerően. Újra a gép következett. Jött egy dömper, s már rakta is, tele földdel, iszappal. Horkant, szuszogott, megfe­szültek kötelei, s amikor már azt hi­hette az ember, menten megpattannak izmai, egy elegáns mozdulattal meg­fordult maga körül — s könnyedén el­engedte terhét. Sőt, nemcsak elenged­te. Ha nem ürült ki rendesen, még rá­zott is vaspofáján. A sárga motorház olykor megrázkó­dott, de a munka jó ütemben haladt. Mint a nőttőn-növő ámulat. Mert aki megunta, az elballagott, fel az Avasra, vagy a Széchenyi utca irányába. Az újonnan érkezők pedig csodálkoztak ■ ■ vég nélkül. Néhányan már törzsven- \ | dégnek, illetve szurkolónak számítót- > > tak. A megismételt kérdésekre készsé- ;; gesen válaszoltunk... „Ott jött be a Béke mellett a dög, ennyi és ennyi a súlya, stb.” Az ember hamar elhiszi magáról, hogy már kész tudós a dol­gokban, nem kell ahhoz csak két-há- rom ismeret, fogalom. Leállt a gép. s most egy szokatlan dolog történt. Kijött a sárga lemezka­litkából egy férfi. Harmincöt se na­gyon volt még; barna olaj fénylett a képén és a karján, s földszínű sváj­cija alól szőke haj bukott ki. Ruga­nyosán lépkedett, felszökellt egy ho­mokbucka tetejére. Cigarettára gyúj­tott — komótos, kimért volt minden mozdulata —, s amikor az első sluk- kot jóízűen kiengedte tüdejéből, ránk vetette kékes szemének tekintetét. Szí­nész nem néz körül olyan nyugodtan a legjobban begyakorlott s ráilőbb sze­repben közönségén, mint ez a gépkeze­lő tette. Széles arccsontját megmoz­gatta, hunyorított egyet, s még csak szikrányi mosoly sem villant keskeny szája szélén. f— ö a vezetője! — súgták többen. — ö, valóban! — A vezető.. í Mintha most lett volna igazán ámu­lat. Amikor az olcsó és kis szerepek után megjelenik a színen a sztár. A sztár, akit vártunk, bár nem tudtuk, ki lesz az, csupán éreztük jó előre: amint megjelenik, nyomban ráisme­rünk. S lám, valóban. S milyen magabiz­tos! Hozzá képest az a dögnehéz gép könnyű bádogdoboznak tűnt, egy azok közül, amelyekkel a gyerekek játsza­nak. Hiszen ő is olyan egyszerűen, könnyedén játszott azon a nehéz ma­sinán. Csoda, hogy meg nem tapsolták... I .. I- i — ■. Barát h Lajos [ 4 1 <■ frfct» * I l i 11». »»TFT kúton, Károlyfalván, Végar- dón, Dorkón, G yörgy tarlón és más községekben is, és ahol a tulajdonosok kérik, kímé­letlen „harcot” kezdenek a peronoszpóra, levéltetvek, szö­vőlepkék és mindenféle mo­lyok ellen. Mivel az idő sür­get, maga Jaskó József nö­vényvédelmi előadó is hátára veszi a permetezőgépet, gáz­álarcot ölt, nikotin-, vagy rézgálicoldattal árasztja el a fertőzött fákat, tőkéket, hogy minél több ízletes, egészséges gyümölcs, szőlő kerüljön ki a házi kertekből is a piacra, .boltokba, t > i fiz elsők között haladnak i < A Lenin Kohászati Művek ;dolgozói, élen a szocialista .cím megszerzéséért, illetve ^megtartásáért küzdő mintegy !ll00 munkabrigáddal, ki- ■ emelkedő eredményeket értek lel a jubileumi verseny eddi- í gi szakaszában, összteljesít- Jményükkel a jók között is az •elsők között haladnak a mar­tinászok. A technológiai elő- .írások megtartásával, gondos ^munkával számottevően javí­tották az acéladagok prog­ramszer őségét, csökkentették ,a selejtet, a hőenergia-fo- ;gyasztást. S mind e mellett az !évi 16 ezer tonna többletaccl • gyártására tett felajánlásba Jmár több mint 10 ezer tor ­mát törlesztettek; A martin; ■ ;szok eredményes munkája .hatékonyan hozzájárult a Tengereit termékek gyártásá- ,nak növeléséhez, illetve az ;erre vonatkozó jubileumi .vállalás időarányos teljesíté- ■séhez, sőt megtetézéséhez. így Jaz exportra, valamint a bel­földi többletigények kielégíté­sére terven felül vállalt 14 ,ezer tonna hengerelt-készáru­iból már jóval több mint a fe­ilet teljesítették. Ennek egyik • eredménye, hogy az év első !öt hónapjában a vállalati ex- •porttervet mintegy- hatezer fonna késztermékkel halad­ták túl, s jóval több kohásza­ti gyártmányt szállítottak a belföldi rendelőknek is az előírásosnál s mindezt úgy, hogy a rendelők igényeit té­telesen is a megnövekedett mértéke?! felül elégítették k£ 1962-ben még csak 4,5 mil­lió forint értékű árut termelt a tsz, ez évben 30 millió forint értékű terméket értékesítünk. 1963-ban 35 tehene volt a tsz- nek, ma a szarvasmarhaállo­mány 1300 darabból áll. 1963- ban 4—5 ezer forintot keresett egy-egy dolgozó tsz-tag, ta­valy, 1966-ban már 17 ezer fo­rintot. A tsz helyzetének, életének ismertetése után élénk beszél­getés, eszmecsere alakult ki arról: hogyan, milyen módon és formában segíthetnek a jö­vőben, az új gazdasági mecha­nizmus kezdetén és folyamán az ipari üzemek, a szakembe­rek. S később leginkább erről folyt a beszélgetés akkor is, amikor késő délután még új­ra csak megcsodálták az ipa­ri vezetők a Mezőnagymihályi Állami Gazdasag híres tehené­szetét, ahol a 320 darab tehén évente átlagosan több mint 4000 liter tejet ad, alacsony önköltséggel... — Hosszú egy nap, mégis milyen rövid, — jegyezték meg az üzemek igazgatói, amikor az este beköszöntött. — De hamarosan folytatjuk. S erről beszélt dr. Bodnár Ferenc elvtárs is, amikor összegezte az egy nap tapasztalatait: — Hasznos volt mindannyi­unk számára. Köszönetét kell mondani a jó gondolatért, a szervezésért, s az ipari veze­tőknek az eltöltött napért, S ezt a módszert folytatni, kö­vetni kell, hogy jobb. gyümöl­csözőbb legyen az ipar és a mezőgazdaság együttműködé­se.^: S a folytatás bizonyosan nem marad el. Annál inkább sem, mert amikor Monos Já­nos, a Borsodi Szénbányásza­ti Tröszt igazgatója megkö­szönte a vendéglátást, hasonló látogatásra hívta meg a tsz-ek vezetőit, képviselőit! Barcsa Sándor Egy dolog bizonyos: újszerű, s tartalmában, lényegét te­kintve fontos, nagy jelentősé­gű kezdeményezés volt a me­gyei tanács vezetői részéről ilyen formában megrendezni az ipari vezetők és a mezőgaz­daság közelebbi ismerkedését. S hogy helyes, szükséges, azt június 13-án, — a tapasztalat- csere napján — a kora regge­li órákban már maga az a tény is bizonyította, hogy a megye legtávolabbi részén dolgozó üzemek vezetői is ki­vétel nélkül ott gyülekeztek a megyei tanács irodaházának vb-termében, az indulásra várva. Az ipari vezet ölekéi együtt vett részt az ismerkedésen, a tapasztalatcserén dr. Bodnár Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Vas­kó Mihály, a megyei pártbi­zottság titkára is. Dr. Papp Bajos, a megyei tanács vb- elnöke üdvözölte az ipari ve­zetőket, majd dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettese ismertette röviden a megye mezőgazdaságának helyzetét, az elmúlt öt év alatt elért fejlődést, a terveket, el­képzeléseket. S szólt arról is, hogy az ipar és a mezőgazda­ság közvetlenebb, szorosabb kapcsolatának jelentős szere­pe lehet abban, hogy a két alapvető népgazdasági ágazat intenzívebben segíti majd egymást. A látogatás csak „félbeszakadt*4... A körömi „zöldség-gyár” és az állami gazdaság „tojás­gyárának” megtekintése után egy közös gazdaság, a mező­kövesdi Búzakalász Tsz gaz­dálkodásával ismerkedtek meg az ipar vezetői. Busznyák And­rás, a tsz elnöke elmondotta a kedves vendégeknek, hogy öt év alatt megtízszerezték a termelést, az áruértékesítést. gyümölcsösök gazdáinak a peronoszpóra és a különféle molyok, levéltetvek elleni vé­dekezés megoldása, mert sem felszereléssel, sem a szükséges védőszerekkel nem rendelkez­nek. Ezen kíván segíteni Sá­rospatakon a körzeti földmű­vesszövetkezet vezetősége az­zal, hogy ez idén megszervez­te a házi kertek, lugasok in­tézményes védelmét minden­féle kártevő ellen. A földművesszövetkezet szakbrigádja kora tavasz óta kertből kertbe jár nemcsak Sárospatakon, hanem Herceg­Az esőt követő hirtelen fel- melegedés, napsütéses időjá­rás valósággal melegágya a különféle gombafertőzések­nek, elsősorban a szőlő vesze­delmes kártevőjének, a pero- noszpórának. Mindennapi je­lenség hát ezekben a napok­ban Tokaj-Hegyalján, hogy a nagyobb gazdaságok dol­gozói és a kisebb szőlős ker­tek gazdái motoros vagy háti permetezővel járják a szőlő- földeket, gyümölcsösöket, hogy megmentsék a szépen mutatkozó termést a kártevők pusztításától. Régi gondjuk a háztáji

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom