Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

ESZAKMAGVARORSZAG Csütörtök, 1967. június 15. KÜLFÖLDI HÍREK Finn pártküldöttséi érkezett megyénkbe A Finn Kommunista Párt Iskolájának, a Finn Népfőisko­lának három tagú küldöttsége másfél hete tartózkodik ha­zánkban, hogy tanulmányozza a magyar pártoktatást. A finn elvtársak a Budapesti Párt­főiskola vendégei. A két in­tézmény között ugyanis már korábban testvérkapcsolat ala­kult ki. A vendégek tegnap, június 14-én délután Miskolcra ér­keztek. A delegáció vezetője Matti Pellonen, a Finn Nép­főiskola igazgatóhelyettese, tagjai: Christina Porkkala és Jussi Mükelá tanárok, akik Mikié Jánosnak, a pártfőiskola munkatársának kíséretében érkeztek hozzánk. — Szeretettel köszöntőm kedves finn vendégeinket Borsodban és kívánom, hogy rövid másfél napos itt-tartóz- kodásuk során is sok gazdag tapasztalatot szerezzenek me­gyénkben — fogadta a delegá- :iót a megyei pártszékházban Deme László, az MSZMP Bor- iOd Megyei Bizottságának tit­kára, aki tájékoztatót mondott vendégeinknek a megye hely­zetéről, iparáról, mezőgazdasá­gáról, kulturális eredményei- •ől. a pártoktatásról és a bor­sodi dolgozók életéről. WASHINGTON Az Amerikai Államok Szer­vezete külügyminiszterei jú­nius 19-ére összehívott érte­kezletének napirendjén szere­pel egy olyan kérdés is, amelynek a következő címet adták: „A kubai beavatkozás következtében előállott hely­zet”. BP1RLIN Háromezer nyugat-berlini diák, akikhez sok járókelő is csatlakozott, négyórás tüntető felvonulást rendezett, tiltako­zásul a nyugat-berlini rend­őrség, Albertz főpolgármester magatartása és általában a Nyugat-Berlinben uralkodó antidemokratikus szellem el­len. A vonulás minden inci­dens nélkül zajlott le. MANILA A fülöp-szigeti hírügynök­ség kedd esti jelentése szerint Mindanao szigetén Digos vá­rost hirtelen döntötték a kö­rülötte lévő megáradt folyók. Az árvíz 42 ember halálát okozta, az eltűntek száma 15. ANKARA Ankarában egyezményt ír­tak alá, amelynek értelmében a Szovjetunió műszaki segít­séget nyújt Törökországnak egy olajfinomító építéséhez. A nyugat-törökországi Izmirben felépülő olajfinomító évi ter­melési kapacitása 3 000 000 tonna lesz. PÁRIZS Június elejéig több mint 34 000 új taggal, illetve 780 pártsejttel gyarapodott a Francia Kommunista Párt. Ez messze felülmúlja a taglét­szám tavalyi félévi gyarapo­dását. NEW YORK New Yorkban robbanás történt egy taxigarázsban. A robbanás égési sebeket oko­zott 19 személynek. Hét sebe­sültnek az állapota válságos. Egy kamasz fiú égő gyufát dobott a garázs épülete előtt kiömlött benzintócsára, az meggyúlladt, a tűz elért a garázsig, s ez okozta a robba­nást. MOSZKVA A Moszkvai Nemzetközi Munkásmozgalmi Intézet nagyszabású jubileumi kiad­ványt rendezett sajtó alá „A Nagy Októberi Forradalom és a világforradálmt folyarríat” címmel. A könyv bevezető cikkét Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára írta. Jaroslaw Iwaszkiewic*» A közvetlen, baráti beszél­getésen a küldöttség különö­sen pártoktatásunk iránt ér­deklődött. Majoros Balázs, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője be­szélt erről részletesen. Többek között elmondotta, hogy az idei oktatási évben pártiskolán kívül szemináriumi oktatáso­kon 74 ezer borsodi dolgozó tanul. Kerekes József, a marxizmus—leninizmus esti egyetem igazgatója ismertette az esti egyetem több mint 1200 hallgatójának oktatását. Szmo- la Imre, a bentlakásos pártis­kola igazgatóhelyettese pedig arról szóit, hogy az új gazda­sági mechanizmust ismertető háromhetes tanfolyamokon ez év januárjától összesen 2200 ember számára kívánják biz­tosítani az ismeretszerzést. Az értékes eszmecsere után finn vendégeink Miskolc- Tapolcát tekintették meg. Lá­togatásuk mai, június 15-i és egyben búcsűnapjának dél­előttjén Kazincbarcikára utaz­nak, ahol a vegyikombinátot és az új várost nézik meg. Délutáni programjukban to­kaji és sárospataki út szerepei. A küldöttség este utazik el megyénkből Debrecenbe. Névtelen igazság Fellőtték a Mariner-5. űrlaboraíóriuinot Az Egyesült Államoknak a Kennedy-fokon levő űrhajózá­si támaszpontjáról szerdán — magyar idő szerint reggel 7 óra 01 perckor — Atlas Agena rakéta segítségével a Venus bolygó irányába fellőtték a 245 kilogramm súlyú Mari­ner—5. űrlaboratórlumoL Az előzetes számítások szerint, az amerikai Űrlaboratóríum négyhónapos utazás után, ez év október 19-án közelíti meg legjobban bolygótársunkat, amikor annak felszínétől mint­egy 3200 kilométer távolság­ban halad el. Amennyiben a Mariner—5. műszerei a kérdé­ses időpontban kifogástalanul működnek, az űrszonda eset­leg felvilágosítást nyújthat ar­ról, hogy van-e valamilyen életnek nyoma a Venuson. Mint ismeretes, a Szovjet­unióban hétfőn lőtték fel ha­sonló célból a Venus—4. űr­szondák A szovjet űrszonda súlya közel ötszöröse az ame­rikaiénak. Átadta megbízólevelét az új guiueai nagykövet Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke szerdán fogadta Kelta Fadiala rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet, a Guineái Köztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Kiesinger beszéde a Bundestagban Ki«inger kancellár szerdán beszédet mondott a Bundes­tagban az 1967. évi költségve­tés törvényjavaslatának har­madik olvasásban történő tár­gyalása alkalmából, s egyide­jűleg nyilvánosságra hozta a Willi Stoph-hoz, az NDK miniszterelnökéhez intézett válaszlevelét. Míg beszédében nagy 'nyomatékkai igyekezett bizonygatni, hogy az NSZK keleti politikája valóban új, a Kelta Fadiala nagykövet megbízólevele átadásakor be­szédet mondott, melyre Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke válaszolt. A megbízólevél átadása után az Elnöki Tanács elnöke szí­vélyesen elbeszélgetett a nagy­kő vetteL- , . levél és egy később felolva­sott kormánynyilatkozat en­nek éppen az ellenkezőjét bi­zonyítja, mive] mind a levél, mind a kormánynyilatkozat lényegében az NSZK kormá­nyának régi álláspontját tar­talmazza a német kérdésben. A kancellár levelében • alá­húzza, hogy az NSZK jogi fel­fogása továbbra is teljes egé­szében fennáll, értvén ezen azt, hogy nem ismeri ei az NDK-t, mint államot és to­vábbra is fenntartja az egye­düli képviselet elvét. A válaszlevél a továbbiak­ban hangoztatja, hogy Bonn hajlandó az erőszak alkalma­zásáról minden tekintetben le­mondani, majd „a realitások” elismeréseképpen azt javasol­ja, hogy a két német kormány által megnevezett személyek üljenek össze politikai előfel­tételek nélkül tárgyalni azok­ról a kérdésekről, amelyeket a bonni kormány április 12-i kormánynyilatkozata tartal­maz. IKARUSZ Körülnéztem, s az együttér-] zés jeleit kerestem az arcö-7 kon. És azt kellett tapasztal-] nőm. hogy senki sem látta.’ mi történt. Hiszen gyorsan es j váratlanul jött, mint a villám,] és mindenkit elfoglaltak aj maga apró ügyel. Mellettem < két nő állt, s azt vitatták,! melyik villamossal utazhat,-] nának célszerűbben; egy férfi! tüzet kért a másiktól, a fal< tövében pedig egy öregasszony] ült a kosara mellett, és egy-< re csak ismételgette, kántál-] va. mint valami buddhista] imádságot: „Citromot, citro-1 mot, finom citromot tessék...”! Míckiewicz nyugodtan állt] magas talapzatán, a virágok! bódítóan Illatoztak, s a fale-5 velek meg-meglebbentek az] esti fuvallattól. A fiatalember! eltűnése mit sem jelentett az] embereknek, egyedül én vet-< tem észre Ikarusz halálát. < M ég sokáig ott marad-] tam, s néztem, ahogy* lassan gyérül a tömegé Tudtam, a fiú soha többé] nem fog visszatérni. Elképzel-! tem otthonát, szüleit, azt. hogy] édesanyja talán éppen főzi a] vacsoráját és sohasem fogja! megtudni, hogyan pusztult el] a fia. i Mai napig kísért ennek a! gyermeknek a tragédiája.] Azoknak, akik harc közben! hulltak el, talán vigasztalást] nyújthatott, hogy haláluknak! értelme van. De hányán akad-] tak olyanok, mint az én lka-! ruszom. ! Leszállt az est. e város! aludni tért, nyugtalan, lázas] álmát aludta. Hazaindultam! én is. i Persze, kinek hogyan telTk ke­resetéből, jövedelméből. lií- ségkonyháról nincs szó. Vi­szont vannak gondjaink, ha nem addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, eset­leg nem várt nehézségeink IS adódhatnak, s' adódnak is. S phhnn az esetben sc- GliUGlI gítséget szokott kérni az ember. Azok, akii: nem tudják baráti segítséggel pótolni „réseiket”, szociális se­gélyt kérnek. Ismert forma — a szakszervezet javaslata szük­séges hozzá. Nem nagy ösz- szegekről van szó, de átvezeti az embert bajai árkán. S ez jó, sót, megnyugtató, még ak­kor is, ha talán soha nem vesz- szük igénybe ezt a lehetőséget Ám, ha szükség van rá... Nos, az Ozdon postázott le­vél éppen erről szól. „Közel 10 éve vagyok szak- szervezeti tag. hála a sorsom­nak, még soha sem kellett kérnem segélyt. .. Most azon­ban szándékomban volt, « közbejött családi eseményék miatt.” Mindössze 200 forin­tot szeretett volna kérni, dé a kérvény megírásáig se jutott el. Az illetékesek felvilágosí­tották, hogy nem „áll” ő any- nyira rosszul, hogy segélyt ér­demelne. S érveltek is, kik azok, akik igen. Itt kerül szó­ba a neve. X. valóban szegé­nyesen, rosszul élt. Viszont így foglalja össze életfilozófiáját: Ha én nem iszom meg napon­ta a féldecimet és félliter bo­romat, akkor nem érzem jól magam... ennyit megérde­mel munkája után az ember. Igaza van — megérdemel. Többet is, ha azt vesszük- Egészségére! Ám X. — sze­génységére hivatkozva — rendszeresen kéri a szociális segélyt, amit meg is adnak ne­ki, mert ő szegény. Ha viszont csak minden másnap irma fél­decit és félliter bort, havonta 200—250 forinttal többet jut­tathatna családjának. Nem kellene restelkednie, amikof kér, (ha restelkedik valaha i* egyáltalán), és nem is lenn* rászorulva, sőt szegény s* lenne ... Viszont X. jól érzi magát mind a két esetben éá helyzetben. Hozzászokott ah­hoz is, hogy kér, ahhoz i& hogy szegény. Sőt, még egy harmadikhoz is hozzászokott* mely összefügg a kettővel, il­letve determinálja a dolgokat: a napi féldeci pálinkához és * félliter borhoz ... S mindezek­hez legalább annyi jogot érez X mint az a szakszervezeti funk­cionárius ahhoz a megjegyzés- ihez: a levélírónk ne kérjen sé- [gélyt, mert neki van ... Hogy [mije van, s mije nincs? A* 'mellékes. Ha van. és azt bí- [csületes keresetéből, munkája 'utáni jövedelméből szerezte--' ’jó, hogy van. Miért ne lehet- Iné feltételezni két egyform* ’keresetű ember esetéber1' [hogy mind a kettőnek lehetnek »pillanatnyi anyagi gondjai —' [még ha az egyiknek van is te­ile vízió ja, a másiknak pedií [esetleg igénye a napi féldecir* iés bormennyiségre? Miért csak ►az utóbbit értjük meg. ha kér- I Hiszen — és ezt meg egysze” »hangsúlyozni kell — nem kok [dusfillérekról, alamizsnáiul »van szó, hanem szociális s«' [gélyről. S X. igazsága, még h* »annyira valós is. bizonyos vo* »natkezásban igazságtalanság0' [sugall. Szegénysége — bá” »szegénység, előbb vagy utót»1 [a haszonlesőt kiabálja önrn*' ►gáról. Mert ha nem így vafli ►akkor a „szociális” szót X. csí­zében akár torokpótléknak ►vagy részegségi hozzájárulás­inak is nevezhetnénk. Annál; ► az embernek a baját pedig, a*1) [nem volt hajlandó elinfl1 »pénzét, hanem rádiót és t*' [levíziót vásárolt érte, neri ►értjük meg, pillanatnyi nehéJ- [ségeiről nem akarunk tud°" »mást szerezni? Mélységes0” ► igazságtalannak tartom — * [levélíróval együtt —. azt * ► szemléletet. I Ép pij az igazságot s*”f ► Lo Gál szabad elhallg®1' [ni, még ha sokan nem is érti1' ’az összefüggéseket a valóság la valóság közölt, mert vizsg®' riódásaik és döntéseik nem h®' [tol le a mélyb“. A felszín P®” idip olykor csalóka! ► Baráth Lajo* ben keresztül segélyt jutta­tunk el az arra rászoruló csa­ládoknak, embereknek. Alikor, amikor arra a legjobban szük­ségük van. S azoknak, akik legjobban megérdemlik, leg­jobban rászorulnak a közösség segítségére. És eddig nincs is vita, levélírónk sem kifogásol­ja, hogy ez így, ilyen formá­ban történik. Ám az az igazság, hogy a se­gítségre szorulókról nem min­den esetben „rí le” a rászorult­ság. Azok, akik Róbert bácsi konyháján, inségkoszton „ét­keztek”, akik 3—4 évtizeddel ezelőtt segélyre szorultak — messziről, írott kérvény nél­kül is felismerhetőek voltak. Ma, viszonylagos és kiegyen­súlyozott anyagi lehetőségeink összehasonlíthatatlanul jobbak és más jellegűek, mint akár 20 évvel ezelőtt is. Az egyes ember gondja módosult. So­roljam? Televízió, rádió, mo­torkerékpár, sőt, nem ritkaság az autó sem ... Ételre, italra, könyvekre, színházra és mozi­ra manapság magától értendő­én költünk. Nem is keveset! A levélíró dékozott ne­vét közölni. Pedig a levél nem rágalmazott, nem mocskoló- dott, mégcsak nem is tett fel­jelentést név szerint s név nél­kül sem, senki ellen. Gondola­tokat közölt, tapasztalatokat írt le — saját tapasztalatait, saját gondolatait. „Nem szoká­som névtelenül firkálni, és így talán értéktelennek is szá­mít levelem, de nincs szándé­komban kellemetlen perceket okozni másoknak” — ezzel fe­jezi be sorait, s talán éppen itt téved az ismeretlen. Amiről szó van, igazi S ezt az igazságot is meg keil mon­dani, ha úgy tetszik, a fejük­re kell olvasni azoknak, akik megérdemlik. Ebben nincs igaza a szálkás betűket rovó levélírónak. Ennyivel tarto­zunk önmagunknak, ember­társainknak, társadalmunk­nak, szocialista közösségünk­nek. Társadalmi berendezkedé­sünk lehetővé teszi a segítség- nyújtást. Nem alamizsnáról, koldusíillérekröl van szó. Törr vényes csatornákról, amelye­E gy másik könyv csücs­ke kikandikált a zse­béből, ezt pedig csak lógta mindkét kezével, szeme rátapadt a sorokra. Ügy lát­szott. észre sem veszi a lök­dösődő tömeget, a zajosan tovahaladó járműveket, meg­szűnt, körülötte a világ. Azután mégis elindult, hirtelen vágy­tól hajtva, hogy otthon teljes nyugalommal szentelje magát a műnek. Elindult lefelé néz­ve, egyenesen egy arra jövő kocsi elé. Élesen csikorogtak a. fékek, s a kocsi megállt, ügyesen ki­kerülve a fiút a Trebacka sarkán. Borzadva vettem ész­re, hogy a Gestapo autója volt. Kicsapódtak az ajtók es két szürkezubbonyos, halál­fejes sisakot viselő katona ug­rott ki belőle. Egyikük torok­hangon ordítozott a fiúra, a másik széles mozdulatokkal, és gúnyos fölénnyel tessékel­te be a kocsiba. Ma is látom a fiatal gyerek megrettent ar­cát, azt a gyerekes mosolyt, amellyel tiltakozni próbált, s mintha azt mondaná, többé nem teszem. Védekezőén és magyarázkodóan a könyvre mutatott, hogy csupán az okozta elővigyázatlanságát — de a magyarázat itt nem se­gített. Az egyik szürkeruhás a pia- pírjait kérte, kikapta a kezé­ből a személyi igazolványát, a másik pedig durva mozdulat­tal belökte a kocsiba, ás már csapták is az ajtót. Felberre­gett a motor, és az autó ha­marosan eltűnt a Szucha kör­út, a varsói Gestapó-főhadl- tzállás irányába, tudatlanul, tudomást sem vé­ve rólam. Előttem Adam Mtc- kiewiez szobra magasodott, körülötte virágok nyíltak, me­részen illatozva. A kocsik csikorogva fordultak be a harmeliták templománál, az újságárusok hangosan kiabál­ták a címeket, s a verebek népes rajokban lepték el a fák ágait. Ügy éreztem, hogy Varsó dobogó szivét hallga­tom, ha elidőzöm egy kicsit az utcasarkon és élvez.em a nyári este különös szépségét. Ekkor hirtelen felfigyeltem egy kisfiúra, aki a Bednarska utca felől jött. Vigyázatlanul kilépett egy mozgó villamos mögül, fel a járdaszigetre, majd a kocsiknak háttal áll­va olvasni kezdett. Talán ti­zenöt, legfeljebb tizenhat éves lehetett. A homlokába szem- telenkedő fürtöt időről időre hátrasimította, de közben le sem vette szemét a könyv­ről. Bizonyára épp akkor kapta kölcsön barátjától, vagy valamilyen titkos könyvtárból, és képtelen volt kivárni amíg hazaér: ott, rögtön, a forgal­mas utca kellős közepén tud­ni akarta, miről szól. Mesz- sziről tankönyvnek látszott, de kétlem, hogy tankönyv ek­kora érdeklődést ébreszthet egy fiatalemberben. Lehet, hogy verseskötet volt, lehet, hogy valami más, ki tudja? és megörökítve továbbadta az utókornak. Mindig ez a festmény jut eszembe, valahányszor felidé­zem magamban életem egyik epizódját 1942, vagy talán 1943 júniusából. Szép nyári este volt, a nap éppen lenyu- godott Varsó felett és a vö­röses sugarak szeszélyes ár­nyékokat vetettek a romos há­zakra. Hullámzó tömeg lepte el az utcákat, a jármüvek sű­rű sorokban haladtak, és az élénk forgalom láttán egy pillanatra azt képzelhette az ember, hogy szabad városban él. De csak egy pillanatra... A Trebacka és a Kra- kowskie Przedmiescie sarkán álltam a villamosmegállóban. A csilingelő villamosok szin­te fáradtan vánszorogtak a hatalmas embertömeg súlya alatt: a várakozók megrohan­ták a kocsikat, mindenki ha­za akart érni a kijárási tila­lom órája előtt. Lépcsőkön, ütközőkön csüngtek az uta­sok, mint a szőlőfürtök. Néha- néha feltűnt egy vörös O-jel- zésű kocsi is, Nur für Deutsche (Csak németeknek) felirattal, üresen. A villamos, amire vártam, sokáig nem jött, s éppen amikor befutott, meggondol­tam magam. Egyszer csak jól­esett ott lennem a tömegben, amely magába fogadott, ön­V an Breughelnek egy Ikarusz című festmé­nye. Ha rápillantunk, egy parasztot látunk, amint földjét szántja, egy pásztor őrzi nyáját, a halász éppen most emeli ki evezórúdjat a vízből, és a háttérben álmo­san szendereg a város. A ten­ger hullámain kibontott vi­torlákkal halad egy hajó, fe­délzetén kereskedők vitatkoz­nak. Egyszóval a mindennapi élet gondjaiba, foglalatossá­gaiba merült embereket lát­hatjuk csupán és Ikaruszt se­hol. Csak alapos ’ szemlélődés után vesszük észre a két lá­bát, amint előmered a ha­bokból és néhány tollat szét­szórva a víz felszínén, me­lyeket az esés ereje szakított ki a zseniálisan megalkotott szárnyakból. Egy pillanattal azelőtt zuhant a tengerbe Ikarusz, ez a fenegyerek, aki — a görög legenda szerint — szárnyakat erősített a hátára, és olyan magasra szállt, hogy majdnem elérte a napot. Ám ekkor a nap sugarai megol­vasztották a szárny tolláit összetartó viaszt, és az ifjú alázuhent. Megtörtént a tra­gédia, Ikarusz éppen most merült a tengerbe, de senki sem vette észre. Sem a pa­raszt, sem a vitorláson utazó kereskedők, sem az égre bá­muló juhász — csupán a köl­tő, vagy a festő látta halálát,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom