Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-06 / 131. szám

-áZAKMAGYARORSZAU Redd, 1961. június 6. Véget ért a könyvhét Vasárnap véget ért az idei Könyvhét. A könyvkereskedel­mi vállalatok forgalmi statisz­tikája még nem ismeretes, nem áll még rendelkezésünkre ösz- szesített adat róla, hány könyv jutott az ünnepi hét alatt az olvasók kezébe, hány kötetet vittek ki a bizomá­nyosok az üzemekbe, mely írók művei voltak a legkere­settebbek. De talán nem is a kereskedelmi adatok a leg­fontosabbak. A könyvheti pezsgés, az író—olvasó találko­zók, irodalmi estek, előadások, vetélkedők, könyvkiállítások mind azt bizonyítják, hogy a könyvhét valóban az iroda­lom, az olvasás, a könyv ün­nepe lett. Talán kicsit sűrí­tett is volt a program, talán megyei szintről áttekintve egymásra torlódónak is lát­hatjuk a rendezvények sorát, azonban nem felejthetjük, hogy az egyes helyeken a tor­lódás nem látszott, s az adott községben minden esemény, ritka ünnepi alkalomnak szá­mított. A megye különböző részeiből kapott hírek sze­rint jól sikerültek a rendezvé­nyek, emlékezetesek marad­nak a lakóknak; ahol ismert írók jártak, szívesen fogadták őket, szívesen emlékeznek vissza rájuk. Tiszaszederkény- ből, Mádról, Mezőkövesdről és még számos más helyről lel­kes hangú tájékoztatáso­kat kaptunk a helység ünne­pének számító könyvheti ese­ményről. Hasonló lelkesedés­sel beszéltek élményeikről a községekben járt írók is. Ritka esemény, hogy a könyvhét derűs időben telik el. Az egyetlen szerdai napot leszámítva, nem .volt az ut­cai könyvvásárt zavaró eső, az utolsó napra, vasárnap dél- előttjére pedig megérkezett az első egészen forró napsütés. A derűs, napfényes időre vágyó emberek a Bükkbe, Tapolcára mentek, viszonylag kevesen jártak a miskolci utcán, a könyvesboltokban még nagy volt a forgalom. Várták a de­dikáló írókat, akik a zárás napjára értek Miskolcra. A Kazinczy könyvesboltban ta­lálkoztunk Fekete Gyula, Ber- kesi András és Szilvási Lajos írókkal. Mindhárman igen sok könyvet, dedikáltak. Akik más elfoglaltságuk miatt nem tud­tak eljönni, a boltban hagy­ták a dedikálandó műveket. JK három író szombaton már járt Miskolcon, illetve a me­gyében. Részt vettek több ta­lálkozón, kellemes emlékeket gyűjtöttek tarsolyukba. Vasár­nap este búcsúzóul még három borsodi községet kerestek fel. Fekete Gyulával, megyénk szülöttével két évvel ezelőtt találkoztunk, mint könyvnapi vendéggel. Akkor elmondta, hogy bármilyen furcsán hang­zik, szűkebb pátriájában, il­letve a régi Borsod megyében még nem járt hivatalosan írói minőségben. Akkor jött elő­ször. Azóta már többször volt vendégünk különféle irodalmi rendezvényeken, itt volt film­jének, Az orvos halálá-nak ősbemutatóján is. — Valóban, két évvel ez­előtt jöttem először hivatalos találkozóra haza — emlékszik vissza —, de most második ha­zámba, Sárospatakra megyek. Ez lesz a kétszáznegyvene­dik ilyen „szereplésem”. En­nek van valami különös va­rázsa is: én pataki diák vol­tam, a tizennyolc éves énem­mel fogok, vagy legalábbis szeretnék találkozni. Mint minden alkalommal, Patakon most is sok szeretet­tel várták az egykori diákból lett írót. RSBM no ura I£©g©g hadgyakorlat Részi veitek az NDK, Lengyelország és ti Szovjetunió Jegy veres erői A Varsói Szerződés egyesí­tett fegyveres erői kiképzési tervének keretében május 27 és június 5 között Marian Spychalski marsallnak, a Len­gyel Népköztársaság nemzet- védelmi miniszterének a pa­rancsnoksága alatt Lengyelor­szág és a Német Demokrati­kus Köztársaság területén nagyszabású hadgyakorlatot tartottak a lengyel fegyveres erő, az NDK nemzeti néphad­serege és a szovjet hadsereg részvételével. A hadgyakorlat fontos szakaszt jelentett a kü­lönböző fegyvernemek irányí­tási módszereinek tökéletesíté­sében és bebizonyította, hogy a három ország fegyveres erői és vezérkaraik kitűnően együttműködnek. A hadgya­korlat tovább erősítette a há­rom ország hadseregeinek fegyveres barátságát és előse­gítette az európai béke és biztonság erősítését. Megkezdődül nivészszakszervezet kongresszusa Már bontják, sőt, több he­lyen lebontották a sátrakat, a hivatalos könyvhét véget ért. A rendezvények talán nem követik majd olyan sűrűn egymást, mint az elmúlt na­pokban, de a könyv január elsejétől szilveszterig tartó mindennapi ünnepe folyik to­vább. Az újságokban és a ki­rakatokban már a könyvhetet követő kiadványokat keressük. (benedek) Hétfőn délelőtt — az Élel­mezési Ipari Dolgozók Szak- szervezetének székházában — megkezdte munkáját a Művé­szeti Szakszervezetek Szövetsé­gének VJ. kongresszusa. 5\ kétnapos kongresszus megnyi­tóján részt vett és az elnök­ségben foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Or­bán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Gertler Viktor nyugalmazott Kossuth-díjas filmrendező, a Filmművészek cs Filmalkal­mazottak Szakszervezetének elnöke nyitotta meg a tanács­kozást. A kongresszus küldöt­tei egyperces néma felállással adózlak az utóbbi években — az V. kongresszus óta — el­hunyt kiemelkedő művészek emlékének. Ezután Vass Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára tartot­ta meg kiegészítő referátumát a Központi Vezetőség — előre szétküldött — írásos beszámo­lójához. A „derestörvény44 1507. Június 6-án, 60 év­vel ezelőtt szavazta meg a magyar törvényhozás a cselédtörvényt. Ezt népie­sen derestörvénynek ne­vezte a kor embere. Magyarországot a 70-es évektől kezdve évtizedeken át agrárválság sújtotta. Fo­kozta a gondokat a növek­vő .méretű munkanélküliség. A mérhetetlenül profitéhes nagybirtokosság a falusi né­pességre hárította az agrár­válság terheit, főleg a mun­kavállalásra kényszerülő sze­gényparasztságra. Törvény­szerűen lángoltak fel tehát az agrárszocialista mozgal­mak a „tejjel-mézzel folyó Kánaánban.” A nagybirtokosság dühö­sen vetette magát az agrár­szocializmusra. Lényegében Werbőczi szellemét támasz­totta fel, s az 1514-es ország- gyűlés által szentesített Hár­maskönyv mérgét zúdította a magyar parasztságra. Mi­után 1514-ben Dózsát kivé­gezték Temesváron és a „lá­zadó” parasztok tízezreit fel­koncolták, az ország lakossá­gának 90 százalékát kire­kesztették a nemzet-bői s röghöz kötötték. Ettől kezd­ve jogai csak a nemeseknek cs a főuraknak voltak, A Hármaskönyv vandál parag­rafusai 1628-ban kerültek a Magyar Törvénytár, a Corpus Juris Hungarici lapjaira. Ér­vényüket csak az 1848-as szabadságharc akarta eltöröl­ni, de a forradalom és sza­badságharc bukása után ezekből sok minden megma­radt. A XIX. század második felében, 1876-ban szabályoz* ták először „új alapon” * cseléd és a gazda viszonyát — a gazda javára. 1898-ban, a II. törvénycikk tiltotta meg a munkabeszüntetést és az erre irányuló szervezke- dóst a mezőgazdaságban. Ezt „licitálta túl” az 1907. XlV. törvénycikk. Ez ismét elvi' talta a zsellérek szabad köl' tözködési jogát. Kimondta, hogy a 12—18 év közötti báj resgyerekekre a gazda házi törvényei vonatkoznak. A gazda tehát testi fenyítésben részesíthette őket. A hatósá­gok viszont jogot kaptak a mezőgazdasági kényszermun­ka bevezetésére és a karha­talom kíméletlen igénybevé­telére. Ettől kezdve gyakrabban dördültek el a csendőrsortü- zek és vér áztatta a földeket Szokássá vált aratás idején az ostromállapot kihirdetései a „lázadások” kegyetlen el' tiprása, s az idegenből hozott sztrájktörők dolgoztatása fegyveres védelem alatt. Eb­ben a légkörben szavazták meg az 1913-as választójog] törvényt. Ez a „jogalkotás’ Tisza István reakciós parla­mentjét akarta örök időkre konzerválni. Az alacsony ke­resetű és hiányos iskola1 végzettségű munkások és pa­rasztok millióinak nem ad­ták meg a választójogot. A derestörvény és minden származéka — az „évszáza­dos nagy per” része volt Végérvényesen 1945 temette el ezt a gyalázatot. Zavargás Adeuben Hétfőn az izraeli—arab har­cok kitörésének hírére zavar­gások kezdődtek Adenben. Az angol katonai parancsnokság négy zászlóalj mozgósítását rendelte el. A hírügynökségi jelentések szerint egy arab fegyveres lelőtte a közép-keleti brit parancsnokság haditenge­részeti szóvivőjét. Az angol katonaság főként a zsidó ne­gyedet erősítette meg; az ut­cákon fegyveres arabok cir­kálnak, a zsidók tulajdonában levő üzletekre, ajtókra rálő­nek. Több ízben járőröket is megtámadtak. Ho Sí Minh üzenete Ho Si Minh elnök üzenetet küldött a DNFF vezetőségé­nek, kifejezve jókívánságait az 1966—67. évi száraz időszak­ban aratott győzelmekhez. A VDK elnöke hangsúlyozta: — E 47. z hitszegés! Megsze­gése a szövetségi hűségnek! — foly­tatta még mindig magából ki­kelve Horthy. — És nem az első eset, nem is az egyetlen a német—magyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hit­ler nem úgy bánt vele és or­szágával, mint ahogy ő azt mint hűséges szövetséges a hűséges szövetségestől joggal elvárhatta volna. — Fegyverszünetet kötök! — jelentette ki Weesenmayer- nek, kissé felemelt hangon, liogv jól hallja a kulcslyuk­nál hallgatózó menye. Horthy Istvánná gondosan már jó elő­re levette cipőjét. Most, hogy ez a mondat elhangzott, elo­sont a kulcslyuktól, s telefo­nált a Rádióba, Hlatky Edé­nek, akinél ott van a prokla­máció. Most már be lehet ol­vasni. A meny már nem hallotta, amint apósa ígéretet tett Weesenmayernek, hogy fogad­ja Rahnt, igaz, hozzátéve: ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letartóztatásáról, a proklamá­ciót még előző nap fogalmaz­ták. Azért a kormányzónak enélkül is módja volt, hogy a németektől elszenvedett jó néhány sérelmet felsoroljon: — Szomorúan kell megálla­pítanom. a német birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte... M iközben a proklamáció elhangzott, Horthy Rahnnal tárgyalt. Az­tán gyorsan berekesztette a koronalanácsot. A család tag­jaival ebédhez ült. Az ebédlő- asztalnál. ott. árválkodott fia megürült helye. Ö már egy rabszállító kocsi utasaként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsből Mauthausen felé. Skorzeny fent, a Golf szál­lóban Foelkersammal vázla­tok, térképek fölé hajolt. Az utolsó simításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Winkelmannál tartózko­dott: az SS-főhadiszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttek-mentek, mindenki tele volt teendőkkel. A nyilas ha­talomátvétel jó előre elkészí­tett tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített, a rádió, kilenc után pedig beolvasták Szálas! hadparancsát is. Azt, amit Verbőczy utcai magányában szintén előkészített a nyilas­vezér. Szálasi már a német követ­ségen hallgatta saját rádió­szózatát. Winkelmann vitte át az SS főhadiszállásról. A Gestapó-tábornok délután a Bérc utcából az Űri utcába helyezte át rezidenciáját. Ott, Weesenmayer szeme láttára és füle hallatára intézkedett, hadd lássa a birodalmi meg­bízott, hogy ki irányítja az eseményeket! Lakatos és Henney, a kül­ügyminiszter igaz, nerp Win- kelmannal, hanem Weesen- mayerral és Rahnnal tárgyalt. Alkudoztak. — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát. akkor a ma­Észak-Vietnam és Dél-Vietnam egy nemzet és az ország két felének népe szilárdan elhatá­rozta, hogy folytatja a harcot és vereséget mér az Egyesült Államokra. gyár csapatok további intéz­kedésig nem teszik le a fegy­vert! Weesenmayerék halogató választ adtak. Mindenesetre most már a birodalmi megbí­zott is látta, hogy a kormány­zó fiának elrablása nem volt olyan rossz húzás. Nagy adu ez a kormányzó ellen. Csengett a telefon — Rib- bentrop telefonált. Rahnt vonta felelősségié a kormány­zói proklamációért. Azt köve- • telte, hogy azonnal tartóztas­sák le a kormányzót. — Horthy admirális velem szemben nagy megértést és •előzékenységet tanúsított — igyekezett őt megnyugtatni Rahn. — Mi biztosan meg fogunk egyezni vele, kérem, bízzék bennünk. Rahn már biztos volt ben- ’ ne, hogy a kormányzó bead­ja a derekát. Hiszen Laka­tosék ajánlatából félreért­hetetlenül kiderült, hogy Horthyt és embereit már sem­mi más nem érdekli, mint a kormányzói család, s a saját sorsuk. Rahn akár már most is egyezséget köthetett volna Horthyval: a kormányzó belemegy minden­be, amit a németek akarnak, és cserében visszakapja fiát, de úgy gondolta, jobb, ha még egy ideig puhul az öreg­űr. Egy éjszaka, amit a fiáért való aggodalomban tölt el, nem árthat az alkunak. S az sem árthat, hogy Skor­zeny alakulatai közben felvo­nultak. A Vérmezőnél sora­koztak fel harckocsikkal, ne­hézfegyverekkel. Weesenmayer nem mulasztotta el, hogy ér­Vj hesdeméuyesés Minden nőnek saját érdeke, hogy időnként rákszűrő vizs­gálaton vegyen részt. A dol­gozó nőknek,' az édesanyák­nak azonban kevés szabad idejük van, ezért sokan el­hanyagolják e fontos vizsgála. tot­A miskolci Semmelweis kórház az idén új kezdemé­nyezést valósított meg: orvo­sai, egészségügyi dolgozói fel­keresik a vállalatokat, és a munkahelyeken, az üzemorvo­si rendelőkben tartják meg a vizsgálatot. Kérésre bármelyik vállalathoz elmennek. KÜLFÖLDI SlflIEIi MOSZKVA Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanác*3 elnökségének elnöke, aki afgán király meghívására te“ hivatalos látogatást Afganisz­tánban, hétfőn hazaérkezem Moszkvába. BOSTON Vasárnap este újabb zavaT gások törtek ki Boston nég^ negyedében. Heves összetűz^ sek voltak a néger tüntető'' és a rendőrség között. A va­rosban több helyen tűz ütő*1 ki, az összeütközésnek sebe­sült áldozatai vannak. A h3] tóságok közel kétezer, a zen] dülések elfojtásában már nap gyakorlatot szerzett rendéi összpontosítottak a néger p°' gyed körÜL PÁRIZS Több párt és társadalmi szervezet képviselőinek rés1' vételével bizottság alakú1' Párizsban ,,A Demokratik115 Görögországért” elnevezéssel A bizottság célja harcolni 3 üldözött görög demokraták )°, gainak védelméért, elérni koncentrációs táborok felos3] látását és minden politikai i°‘ goly szabadon bocsátását. BONN Vasárnap a nyugatném0 fővárosban másodszor is ős, szeült az a „munkacsoport' amelyet az NSZK kormáP] azzal a céllal hozott lét* hogy megvitassa, milyen ff”, mában és mit válaszolj0, Bonn Willi Stoph-nak, \ NDK miniszterelnökén0 Kiesinger kancellárhoz im. zett levelére. A kormányka^, net következő ülésén folyt8 ják a vitát a Stoph mini3 terelnök levelére adandó v* laszróL NICOSIA A ciprusi kormányhoz jf., zel álló forrás szerint GÖi'°% országban letartóztat^, Evangelosz Averoff volt k°,, ügyminisztert, a Nemzeti b-3 dikális Unió jobbszárnyáPy, vezető személyiségét. Vgi,aL csak letartóztatták Likurez°s volt minisztert is. PINTER ISTVÁN A KOKÉI DEC) SI M0BH Dokumentumregény « tesítse a kormányzót: készüli az ostrom. Horthy hajlandó-* nak mutatkozott rá, hogy né-< met védelem alá helyezze* magát. Miniszterelnökével és< néhány bizalmi emberével át* autózott a Várpalotából a< Hatvany-palotába. Ott, ahol < Szálasi készült a hatalom át-! vételére, a kormányzó most a< hatalom átadásán töprengett.* Felesége és menye nemsokára! mellette volt: ők ketten elő-] szőr a pápai nunciatúrán ke- < restek biztonságos menedéket,] de aztán követték a kormány-« zót. < Weesenmayer Lakatossal al-! kudott. < — A kormányzó á fia éle-< tének tartozik azzal, hogy alá-* írja a proklamáció visszavo-! nását! — érvelt. < L akatos bólintott, s azt] kérte, csak bízzák rá. a dolgot. Horthy nem' fog ellenkezni, ha garantál-! ják fia életét. És igaza volt: < a zsarolás sikerült. Horthy] aláírta, amit a németek fo-< galmaztak, s amit Lakatos] eléje tett. „A magyar nem-« zethez címzett október 15-i] kiáltványomat semmisnek < nyilvánítom és megismétlem] a magyar vezérkar főnökének! a csapatokhoz intézett párán-J csát, amely a harc elszánt 4 folytatását rendelte el. A sú-4 lyos hadihelyzet megköveteli, hogy a honvéd hadsereg di-< csőséges hírnevéhez méltóan 1 védje hazáját. A jó Isten ve-1 zérelje a honvédséget és Ma-1 gyarországot a jobb jövendő!! útjára.” i (Folytatjuk.) 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom