Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-30 / 152. szám

Péntek, 1367. június 30. ESZAKMAGTARORSZAG 3 Fél évszázad tanúsága SSvíftk az É. tű. ¥. étkezdéjét* ... «■ •. / Az étkezdét modern, világos épülcíszárnnyal uagyobbítják. (Foto: Ágotha Tibor) só segítség nélkül, a belső fel­halmozások alapján, a legszi­gorúbb takarékossági rendsza­bályok közepette, — a világ- imperializmus állandó fenye­getése, a kapitalista környezet körülményei között. Ä mező- gazdaság szocialista átalakítá­sát pedig a proletárhatalom kivívása után a legbonyolul­tabb és a legnehezebb feladat sikeres megoldásaként tartják számon a tézisek, amelyhez több évi megfeszített szervező és nevelő munkára volt szük­ség. TENGERNYI ÁLDOZAT ÁRÁN .., A dokumentum vázolja azo­kat a nagy erőfeszítéseket, amelyeket az' SZKP vezetésé­vel a szovjet kormány és a szovjet nép tett a világ első szocialista államának erősíté­se és védelme érdekében ... Ismerteti a szovjet kormány tevékeny törekvését a második világháború kirobbantásának megakadályozására, továbbá a háború kirobbainásának körül­ményeit, Tárgyilagos önkriti­kával mutat rá a hitleri ag- resszorok átmeneti sikereinek o-kaira, majd hangsúlyozza, hogy a párt energikus intéz­kedéseket tett az ellenség szét­verésének megszervezésére, a front és a hátország erőfeszí­téseinek egyesítésére. A doku­mentum egyebek közt megem­líti, hogy Joszif Sztálin elnök­letével megalakult az állami honvédelmi bizottság is. A német fasiszta hódítók fö­lötti győzelmet sok nép együt­tes erőfeszítései vívták ki. Mégis, a szovjet nép és hős hadserege viselte a háború fő terhét, játszotta a fő szerepet a hitleri Németország le­győzésében, — hangsúlyozzák a tézisek, majd vázolják a győzelem jelentőségét az euró­pai és az ázsiai szocialista or­szágok létrejötte és fejlődése, a szocialista világrendszer megalakulása, valamint a nemzeti felszabadító mozga­lom szempontjából. Ismerteti azokat az erőfeszítéseket is, amelyeket az SZKP a háború utáni években tett a személyi Mint arról korábban már hirt adtunk, az SZKP Közpon­ti Bizottsága június 21-i ülé­sén jóváhagyta a Központi Bi­zottság téziseit, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 30. évfordulójával kapcsolatban. A téziseket a Népszabadság tegnapi, június 29-i száma részletesen ismerteti. Érdemes és, tanulságos belelapozni a terjedelmes dokumentumba. Lényegében a Szovjetunió fél évszázados történelmének főbb fejezeteibe nyerhetünk bete­kintést, s a történelem tanú­sága alapján levonhatjuk a szükséges következtetéseket is. MERRE TART A V!LÁG? Alkalmasint máskor is utal­tunk már rá: az emberi társa­dalom fejlődésének irányát és tendenciáit — benne konkrét események kapcsán is a nem­zetközi helyzet, a nemzetközi osztály-erőviszonyok alakulá­sát — érdemes hosszabb tá­von szemlélni. A legutóbbi fél évszázad történelme például arról tanúskodik, hogy a világ fejlődése a szocializmus felé tart. A jubileumi tézisek beve­zetőben hangsúlyozzák: Az ok- tóbeiá forradalom megnyitotta a világ egyetemes forradalmi megújhodásának korszakát, a kapitalizmusból a szocializ­musba vezető átmenet korsza­kát ... Az elmúlt évtizedek­ben az októberi forradalom ügye,, korunk forradalmi esz­méje, a marxizmus—lenini z- mus kiállta a történelem pró­báját, bebizonyította nemzet­közi érvényességét és világfor­máló erejét. A szocializmus: emberek százmillióinak jelene, az emberiség jövője. Ennek pedig első és legfontosabb fel­tételét a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom győzelme teremtette meg. KÜLSŐ SEGÍTSÉG NÉLKÜL! A tézisek felidézik a szocia­lista ipar megteremtésének és a mezőgazdaság szocialista át­alakításának óriási jelentősé­gét. A szocialista építőmunka kulcsfeladataként szólnak a szocialista iparosításról — kül­kultusz és következményeinek felszámolása, a pártélet le­nini szabályainak és elveinek helyreállítása és megtartása végett. Ezzel összefüggésben hangsúlyozza az SZKP XX. kongresszusának jelentőségét, ÉLEN ÉS ELŐRE A szocializmus szovjetunió- beli győzelmének történelmi jelentősége abban rejlik, hogy az új társadalom építésére vo­natkozó marxista—leninista ta­nítás széles körben és megcá- folhatatlanul igazolódott. A Szovjetunió népei gyakorlat­ban mutatták meg az egész világnak, hogyan kell megol­dani korunk sarkalatos ellent­mondásait. A szovjet ipari termelés évi átlagos növekedése 1929-től 1966-ig 11,1 százalék volt. Ez­zel szemben az Egyesült Álla­mokban 4, Angliában és Fran­ciaországban 2,5 százalék. Ha­bár körülbelül húsz évet vett igénybe az agresszió visszave­rése és ezt követően a népgaz­daság helyreállítása, a Szov­jetunió fejlett gépiparral és energetikával, korszerű kohá­szati és fűtőanyagiparral, vegy­iparral és elektronikával ren­delkező, sok tekintetben élen­járó országgá vált — olvashat­juk a tézisekben, amelyek fel­mérik a mezőgazdaság helyze­tét, fejlődését, majd az SZKP XXII. kongresszusának jelen­tőségét hangsúlyozzák, amely új programot fogadott éL és meghatározta a kommunizmus építésének alapvető irányvo­nalát, a népgazdaság fejleszté­sének fő feladatait. Előrete­kintőén térnek ki a tézisek a Szovjetunióban is napirenden lévő gazdasági reform célkitű­zéseire, és meghatározzák az össz-népi állam jellegét is. TESTVÉR! EGYSÉGBEN! A jubileumi dokumentum részletesen foglalkozik a szoci­alista világrendszer fejlődésé­vel. Megállapítja, hogy a má­sodik világháború után több ország a szocialista útra lépett Ez is igazolja, hogy az új tár­sadalmi rend győzelme elke­rülhetetlen. A szocialista épí­tés ezekben az országokban kedvezőbb feltételek közt megy végbe: ezek az országok kezdettől fogva támaszkodhat­tak a Szovjetunióra, amely in­ternacionalista kötelességeihez híven széles körű támogatást nyújt a szocialista államok né­peinek. A szocialista országok új típusú kapcsolatai az egyen­jogúság, a szuverenitás, a köl­csönös előnyök és a kölcsönös segítség testvéri elvei alapján — ha nem is probléma mente­sen, de — sikeresen fejlődnek. . Végezetül azt a gondolatot találjuk a terjedelmes doku­mentumban, hogy a marxiz­mus—len inizmus és a proletár internacionalizmus iránti hű­ség biztosítja a szocialista vi­lágközösség fejlődését, az ettől való eltávolodás pedig súlyos következményekkel jár a szo­cializmus ügyére. Ezért a nem­zetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb problémája a harc a kommunista és mun­káspártok egységéért, a mar­xizmus—leninizmus elvei alap­ján. Ez feltétele annak is, hogy a világ békeszerető erőit egy frontba tömöritsük az impe­rializmus világháborús tervei­vel szemben. Csépanyi tajw eg.ysze*uieQ£ nemzetközi osztályharc meg­nyilvánulásaként lehet felfog­ni. Izrael állam ebben a küz­delemben az imperializmus szolgálatában állt, agresszor lett, ezért kell elítélnünk. Ezután Szón Za Rjong, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete szólalt fel. Emlé­keztetett arra, hogy a koreai háborút az USA agressziója robbantotta ki és az USA akadályozta meg, hogy a béke­kötés után nem alakulhatott meg az egységes koreai állam, mert Dél-Koreában bábkor­mányát ültette hatalomra, majd a japán—dél-koreai szer­ződéssel az amerikai imperia­lizmus előretolt bástyájává tette ezt az országot. Éppen ezért a legfőbb feladat küz­deni azért, hogy az amerikaiak és kiszolgálóik hagyják el Koreát, annulálják a japán— koreai szerződést és Korea a béke szilárd bázisa legyen az imperializmussal szemben. Ezután a békegyűlés részt­vevői szolidaritási táviratot intéztek a Koreai Egyesült Szakszervezethez. A MÉRFÖLDEK _ harcában segítette a szocialis­ta tábor egységes támogatása. Az USA kénytelen volt meg­kötni hároméves harc után a fegyverszünetet és azóta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság talpraállt. Az USA és a támogatásával lét­rejött dél-koreai bábkormány azonban megakadályozza az ország egyesítését. Emlékez­nünk kell erre ma, amikor az USA Vietnamban ugyancsak imperialista agressziót követ el. A Vietnami Demokratikus Köztársaságot sem tudja meg­törni, Vietnamban békét hell kötni, ennek azonban előfelté­tele az amerikai csapatok lei- vonása Dél-Vietnamból. Az USA azóta afrikai puccsokkal, majd a görögországi katonai hatalomátvétel támogatásával bebizonyította, hogy mindenütt szembeszegül a népek szabad­ságával. Ezt húzza alá a leg­utóbbi izraeli—arab háború­ban való szerepe is. Most, hogy a fegyverek elhallgattak, egységes diplomáciai fellépés­sel kell Izraelt az elfoglalt te­rületek kiürítésére kényszerí­teni. Ezt a háborút csalás a 1 r A koreai fegyverszüneti | Egyezmény megkötésének em­lékére rendezett békegyűlést június 29-én, csütörtökön dél­után a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Szakszerve­zetek Borsod Megyei Tanácsa, . a Megyei Művelődési Ház színháztermében. A gyűlésen , megjelent és az elnökség so- nl rajban foglalt helyet Deme a" hászló, a megyei pártbizottság e" titkára. A békegyűlést Barna Ferenc, a Szakszervezetek zj Borsod Megyei Tanácsának u (titkára nyitotta meg, majd át- adta a szót Kiss Károlynak, a a Magyar Szocialista Munkás- e párt Központi Bizottsága tag- !" Jjának, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa alclnökének, a l" gyűlés szónokának. [5 Kiss Károly beszédében em- ;. flékeztetett rá, hogy a koreai háború volt az első, amelyet a J világháború befejezése után J az Egyesült Államok agresz- . szív imperializmusa kirobban- { tott, de nem az utolsó, mert j azóta Vietnamban hasonló ag- . ressziónak lehetünk tanúi. Korea nem adta meg magát, ’ hanem keményen harcolt, és Békegyűlés Miskolcon látogassam meg, s ha marad időm, a temetőt is. Lefekszünk; sokáig nem tu­dok elaludni. A Volokalamszk-i országút itt húzódik, valahol a vaksötét fenekén. Iszonyatos harcok dúltak erre. Itt vere­kedett 16 éves korában Liszen- kó, aki azután még nem fejez­te be a háborút, és Berlinig vonult tankjával. Száz meg ezer társa esett el, ö szeren­csés volt, Ö mondta így; bá­torságáról nem beszélt. Pedig beszélhetett volna, tudom. K ésőbb világosabb lett a táj, s a nap is kisütött. Hő és füfoltok zöldje forgott el mellettünk és a tá­volban. A nyírfák kérge fehé­ren villogott. Az egyik domb mögül előkanyarodott a Dau­gava is — széles vize méltósá- gosan hömpölygőit. Parádésan megépített tanyák sora jött, majd láttam egy embert, aki a vasúti töltés melegebb olda-' Iában szunyókált. Három te-' hón legelészett egy tenyérnyi füvesen, két gyermek vigyá­zott rájuk. \ Még meg sem reggeliztünk: jött szólni a kalauznő. ! — Készüljenek, kérem. Tíz1 perc múlva megérkezünk Ri-í gába. i Ha valahol, hát a Szovjet-! unióban percnyi pontossággal] közlekednek a vonatok — így! mondták. Ez esetben is igazo-' lódott az állítás. Hét óra ti-! zenhárom perckor a szerel-' vény benn állt a rigai álló-] máson. Sós tengeri szél fújt. . — Mínusz húsz — Itt észa ! kon hideg van. < Baráth Lajos 1 ganak, kicsit talán többet fs ittak a kelleténél. Az egyik — alacsony, zömök fiú — meg­kérdezi a kalauznőt, hogy va­lóban magyar is utazik velük? Mikor meglát, barátságosan üdvözöl. Az idősebb mérnök (kultúr­mérnökök voltak, mint mond­ták) csehszlovákiai tapasztala­tairól beszél; szerinte a cse­hek káprázatosán szervezik meg a gyáraikat és a keres­kedelmüket A magyarokról csak keveset tud. Amennyit az újságok megírnak. — Jeszenyint ismerik? — kérdezi; van egy kis ravasz­ság a kérdésben. — Magamnak is van egy kötet Jeszenyintől... Váloga­tott versei. Nagyszerűek a for­dítások. Nehezen akarja elhinni. Ám amikor pár sort idézek a köl­tőtől, barátságosan kezet nyújt. — A legnagyobb költő .. 1 Szeretem. Lermontovot is, de Jeszenyint jobban. Mindig egyedül volt.. Mindig. Egy­szer aztán nem bírta tovább és öngyilkos lett — s elborul a tekintete. — Egyedül lenni? Csak azt nem! A kalauznő teát tesz az asz­talra. — Az előbb megbánthattam — mondja kedveskedve. — Megkínálnám egy jó teával. Ne haragudjon meg, de tény­leg rosszak az ablakok. És a szellőző se jó. A következő állomáson a két mérnök leszáll. Kezet szo­rítunk s jó utat kívánnak. A fiatalabb a lelkemre köti, hogy a rigai dómot feltétlenül l.Ákkor ahhoz kell a tiszte utca s ez az én kötelessé­gem .. A háborúról esik szó, majd megismétlődik a tegnap esti téma: Sztálin lánya .., A nyi­latkozata. És nyilatkozott már Sztálin unokája, Szvetlána gyermeke is, aki viszont nem ment sehová, tanul és dolgo­zik, s értelmetlenül áll any­ja cselekedete előtt. — Hallott ön Raszkolnyi- kovról? És akkor nyilván Rettegett Ivánról is. a z idősebb, aki Sztálin pártján van, Rettegett Ivánról és a cári család kedvelt papjáról, Raszkolnyi- kovról beszél. Hogyan csalták tőrbe az átkozottat, s még a méreg sem végzett vele; a bundáját az egyik tiszt kivit­te a frontra s ez lett a vesz­tük. A párás ablakon át csak sejlik: a vasút mentét apró nyírjesek kísérik. Valóban, jó volna látni. Ám nem csupán az ablak a hibás. Este van, a sötét mintha ránehezedne a végtelennek tetsző tájra, s még a dombok is meglapul­nak a természet szusszanása alatt. A szomszéd fülkében négy román utazik, vidáman zajon­Diadalmasan megfogja á kezem. — Magyar::: Bátyuskám, ezt ti csináltátok ... Bizony, a szellőztető nem a legjobb. Meg az ablakot se lehet lehúzni, nincs hozzá kulcs. Pedig az ember lelke felderül, ha eze­ket a szép nyírjeseket látja. Csakhát nem nagyon látja az ember. Mert rossz az ablak, bizony — s mert érzi, jókora a zavarom, vigasztal. — Kényel­mes azért, no. Győr... Igen, Győrben csinálják. Nem vagy arra ismerős? 1— Nem!.;: Azaz, nemrég jártam ott, ismerek ott pár embert — s azt már nem so­rolom, kik azok; annyi azon­ban bizonyos, a iudtukra adom a nénike panaszát. Riga — szép város. Liszenkó (ha jól értettem a fiatalabb nevét) elmondja, hogy 16 éves korában erre harcolt. Részt vett a város felszabadításában, tan kos volt — Jövünk be a városba; ko­ra reggel van, sehol senki... Azaz, egyszercsak látok egy utcaseprőt, sepregetett. Mert hát milyen is az élet? Isten­kém, gondolta magában az az egyszerű ember, kitakarodtak a németek, újra indul az élet. (5.) Vonaton P ihenten, frissen — dél­után szálltunk vonatra. A kocsikon kétféle fel­írat — latin és cirillbetűs: Moszkva—Riga. A repíilőutak előtt nagyobb az izgalom. Jó­magam legfeljebb, azért izgu­lok, hogy az átmeneti kabá­tom elegendőnek bizonyuljon síz északi hideggel szemben. Még negyven percünk van az indulásig, kétkopejkásokat ke­resek, s elköszönök telefonon az ismerősöktől, barátoktól. Benn a fülkében két férfi ül, ők lesznek utitársaim; sakkoz­nak és teát iszogatnak, az idősebb ásványvízzel keveri : italát. Tanároknak nézem jakét, í különösen,..amikor az idősebb ■ Sűrűn emlegeti Lermontov és í Jeszenyin nevét. Vacsora után i ismerkedünk össze. — Volokalamszk előtt ki- j szállunk — mondják, s átad­I ják helyfoglaló jegyüket. — Mind a keltő az alsó ágyra szól, kényelmesebb. A kalauznő, aki teát szolgál fel, megtudva, hogy magyar j vagyok, többed magával bete- { iepszik a kocsiba s megkérdi, í milyennek találom a kocsit. ■ — Szép is, kényelmes is, osak fullasztó a meleg... ftossz a saellőzlető berendezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom