Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-29 / 151. szám

Csütörtök, 10fi7. június 29. Kérdéseit a mechanizmusról ESZAKMAGYARORSZAG Ü&emi, vagy vállalati önűllósúgr? Segítséget fii^ájfaiiak A miskolci Tüzeléstechnikai Kutató Intézet munkatársai évről évre programszerűen és eredményesen dolgoznak azért, hogy javítsák az üzemek ener­giamérlegét, s végső fokon felesleges kiadásoktól mente­sítsék a népgazdaságot. Kü­lönféle kemencetípusaikat, új olaj- és földgázégőfajtáikat széles körben haszonnal al­kalmazzák az ország számos üzemében, egyebek között a Diósgyőri Gépgyárban, Ózdon, Nagykanizsán s egy sor fővá­rosi üzemben. Legutóbb a Lenin Kohászati Müvek durvahengerművében látták el az egyik anyagizzító mélykemencét új, különleges, úgynevezett hajlított csöves hőhasznosító berendezéssel, úgynevezett rekuperátorral. A teljesen hegesztéssel készült, tökéletes légtömítettséget biz­tosító berendezéssel lehetővé vált a gáz és levegő arányá­nak automatikus szabályozása. A kemence hulladékhőjének célszerűbb felhasználásával mintegy százötven fokkal nö­velhető a levegő előmelegítése, a kemence hőmérséklete. A nagyobb és gyorsabb hőképző­dés folytán természetszerűleg rövidül a kemencében elhe­lyezett öntecs, illetve a to­vábbi megmunkálásra váró anyag izzítási ideje. A néhány hete alkalmazott és a gyakorlatban jól bevált hőhasznosító berendezés az energiafogyasztás csökkenté­sén kívül segítséget nyújt a hengersorok jobb meleganyag­ellátásához, és végső fokon a termelés növeléséhez. Fiatalok a gcpjayító állomáson A Sárospataki Gépjavító Ál­lomáson a termelőszövetkeze­tek számára történő javító­szolgáltatással egyidejűleg je­lentős szakmunkásképzés is folyik, A tanműhelyben Ka- rajz Lajos és Nagy Imre mű­helyfőnökök irányításával 63 ifjút oktatnak a lakatos, sze­relő, esztergályos szakmára. A szerelők az autómotor és az autóvillamossági szerelés el­méleti és gyakorlati ismereteit is elsajátítják. Az idei tanév véget ért, a végzős évfolyamon most csak 8 harmadéves kapott szak­munkáién zonyítványt. Egy­kettő kivételével valameny- nyien a Sárospataki Gépjavító Állomáson helyezkednek eh s egy kis vakáció után hamaro­san munkába is állnak. A másik két évfolyam már jóval népesebb a végzetteké­nél. Megtörtént az elsőévesek felvétele is, így a következő tanévben 82 ifjú ismerkedik meg kiváló mesterek irányítá­sával a szakma tudnivalóival a Sárospataki Gépjavító Állo­máson. Terelőoszlop alumíniumból A Székesfehérvári Könnyűfémműben alumíniumból országúti terelőoszlopok mhv tapéldányait készítették el — kísérleti célra. Ugyanakkor gyümölcsszedő állványok kisebb sorozatban készülnek állami gazdaságok számára. Mindkét célra alkalmas az alumínium. IpMMm.... l§| ^ - - I . Csomagolják a jelzőkarókat. I?ffe®sseI®ÜM5® kell látni... Jugoszláviában jártak a csati járás tss-elnőkéi Még nem SSatel “ £ izaranau.o-tr emun,1»« a»» Az orosz utcákat, tereket — szép, szomorú dalban meg­énekelte ... Egyetlen vágya volt, hogy orosz földben te­messék el — bár hűtlen lett hozzá, maga is tudta. S a honvágyba bele is pusztult. Megérkezik a ház asszonya is. Ludmilla jellegzetesen orosz asszony, szőke, kicsit kövérkés. Sűrű bocsánatkérés közben már tálal is. Vaj, saj­tok, halak, tengeri saláta, sza­lonna, uborka, zöldhagyma, felvágottak, kubáni vodka, és a Debrői hárslevelű a szege­di halászlével, amit mi hoz­tunk. (És természetesen a va­csora végéről nem hiányozhat az orosz tea sem.) Akudzsavát ezután hallga- t mk. A gitáros költőről két évvel ezelőtt Várnában hal­ottam; Iván Kubicsek, az Osztravában élő cseh író me­sélt róla. Negyvenéves, ma­gas homlokú kaukázusinak néz ki. „Ott lakik — mutat ki az ablakon a házigazda s a szomszéd bérházra mutat. — Gyakran eljön hozzánk ... Gi­tárral együtt. És persze éne­kel.’' Az első dala arról szól, hogy egy öreg ágyú magánosán áll a régi harcok helyén. Persze, ma már semmi dolga az ágyúnak, hiszen győzött a for­radalom, az ágyú megtette a magáét — s most tiszteletből megőrzik, még becsülik is. Ám az ágyú mégsem érzi jól ma­gst. Harcokhoz szokott, nehéz ütközetekhez és a békében búskomoran hallgat. A má­sik dal a harmadikról szól. A harmadik szerelemről, a har­madik barátságról, a harma­dik napról és a harmadik — háborúról. A harmadikra na­gyon kell vigyázni. A szere­lemre, a barátságra, a napra — „mert ezekért már te vagy a felelős”. S ha harmadik vi­lágháború lenne? — kérdezi a költő. Azért is magad vagy a ^elps- Az elsőről és a má­sodikról nem tehettél — a harmadikról viszont igen. Megdöbbentően tud előadni Akudzsava. Ha szerzői estje van, már a meghirdetés nap­ján „pult alól” veszik meg a jegyeket. Aki ezután keres belépőt, az vidéki, az isme­retlen a moszkvaiak szemé­ben. V inokurovvat tolvajdalo­kat énekelnek — együtt. Óriási a sikerük. Miben rejlik a gitárosok varázsa? — Mert többen is vannak. Az orosz nép lelke, a szláv sze­lídség benne él dalukban. A legegyszerűbb mondákat is szerelmes rajongással fogadja a hallgatóság, ha azt éneklik. Különösen, ha szépen is ad­ják elő. A költők maguk szer­zik a zenét, a szöveget, ma­guk is éneklik és kísérik szer­zeményüket, mígnem egyszer csak a kis utcákon ismeret­lenek is dúdol gatják, fütyöré­nem fogytak ki a beszélni va­lóból ... Négy nap alatt any- nyi élményben, s nem utolsó­sorban hasznos tapasztalat- szerzésiben volt részük, hogy arról még nagyon sokat fog­nak beszólni. Valahogy így van ezzel Nickházi Lajos, a Mezöcsáti Járási Tanács me- zőgazdasági osztályának veze­tője is, aki a negyvenhárom tagú küldöttséget vezette négynapos tanulmányútjuk so­rán az ország jelentős kuta­tóiintézeteibe, és egy jugoszlá­viai termelőszövetkezetbe. — Kőrútunkra — mondja Nickházi Lajos — autóbusz- szal indultunk. Ügy állítottuk össze az útirányt és a prog­ramot, hogy minél többet lás­sunk hazánk tájaiból, össze­szffc. Ez á siker. Nem pusztán a melankóliájukkal hatnak ezek a dalok. A szövegük is szép, csiszolt — költői mun­ka. így aztán a bánatos té­mától kezdve a harkovi kó- péság, az ogyesszai bohém- ség, minden „belefér” ezekbe a dalokba. Sőt, itt mutatko­zik meg az oroszok humora is, mely nem minden esetben hasonlít a magyarok poénra épülő vicc-kultuszához. Az oroszok anekdotázása inkább elképzeltet és nem sztorit me­sél el. A helyzetek fonáksá­gán, az abból fakadó lehető­ségeken éppen olyan jót ne­vetnek, mint egy befejezett tény elmesélésén. A. Gladkov a következőket mesélte vacso­ra közben. Mint bélyeggyűj­tő, szenvedélyesen kutatja a sorozatokat és a ritka dara­bokat. Leningrádban a bé­lyegritkaságokat árusító bolt­ban megszólította egy kamasz. — Polgárias, nem akar kü­lönleges bélyeget venni?... Mao és Sztálin együtt... Ilyent ma sehol sem kap ... — Képzeljétek, tíz rubelt kért egy 2 kopejkás bélyegért. Nem vettem meg! A dalban is megtalálni a humort. Akudzsava a részeg munkakerülőt gúnyolja ki, Vinokurov pedig az iszákosok barátságát és az asszonyok megbízhatatlanságát énekli meg. — Magyarországon szinte nem is hallottak még ezekről a költőkről — mondom, Akudzsaváékra célozva. — Vi- nokurovot viszont a legjobb műfordítók tolmácsolják. — Eredetiben kellene nék- tek gitáros költő... Magnó­ról? Nem az igazi. A telefon közben állandóan szól. Üjra és újra ismétli; ti gyárt a másik számára." Itt helytelen volna, a vállalaton belül zűrzavarra vezetne az önállóság nagyfokú növelése. Előállna az a helyzet, hogy a vállalaton belül gyáregységek, üzemek egymással alkudozná­nak, „szállítási szerződéseket” kötnének, saját érdekük érvé­nyesítéséért verekednének a másikéval szemben. Ezért az látszik valószínűnek, hogy a vállalati önállóság növelése csalt szűk körben jár majd együtt az üzemi önállóság nö­velésével. A gyáregységek többnyire majd a vállalati egységes tevékenység-sor egy- egy szakaszát végzik, s a vál­lalati központ programozza feladataikat. Ez esetben nem az önállóság növelésével, ha­nem a szervezettséggel, a fe­gyelem javításával lehet a gazdálkodás hatékonyságát ja­vítani. Az új gazdasági mechaniz­musban a nagyobb jogkört ka­pott vállalati központ olyan mértékben ad majd önállósá­got gyáregységeinek, részlegei­nek, amilyen mértékűt a vál­lalati nyereség növelése szem­pontjából szükségesnek . tart. Itt nemcsak a részleg tevé­kenysége, . a többi részleghez való kapcsolódása, területi helyzete lesz döntő, hanem a részlegek vezetőinek az ön­állóságra való alkalmassága is. Az utóbbi időben mind *• több levelei kapunk olva­sóinktól, akik az új gazda­sági mechanizmus közelgő bevezetésére való tekintet­tel, különböző közgazdasá­gi kérdésekre, fogalmakra kérnek tőlünk választ. La­punkban ezért az elkövet­kező időben „Kérdések a mechanizmusról” cím alatt közgazdasági kisszótárt állítunk össze, s ennek el­ső fejezeteként az üzemi, vagy vállalati önállósággal foglalkozunk. Többen ugyanis gyakran összekeverik ezt £y kél kifeje­zést, holott a 'kettő nem ugyanaz. A vállalatoknak ál­talában' több üzemük, gyár­egységük van, s ezeket a köz­pontból irányítják, míg az üzemek bizonyos operatív ön­állósággal rendelkeznek. Az új gazdasági mechanizmus egyik jellegzetessége, hogy a válla­latok önállóságát megnöveli. Szélesebb jogkört kapnak a termelési feladatok meghatá­rozásában, a kereskedelmi és szolgál lató tevékenység mód­szereinek megválasztásában. Ez azonban feltételezi az egyéni kezdeményezés meg­sokszorozódását, a gazdasági vezetők öntevékenységének érvényesítését. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalat vezetői a követelményeknek megfelelően növeljék az egyes művezetők, üzem- és gyáregy­ségvezetők döntési jogkörét is. A jövőben a vállalati szintű döntésekbe jobban bevonják az üzem- és gyáregység-veze­tőket, és a rugalmas gazdál­kodás azt is megköveteli majd, hogy legyenek olyan gyáregy­ségek és üzemek, amelyek vál­lalati jellegű önállóságot kap­nak. Ez ott látszik indokolt­nak, ahol a gyáregység vagy üzem tevékenysége nem kap­csolódik szorosan a vállalaton belüli többi részleghez. (Pél­dául, ha több üzemben ha­sonlómunkát végeznek, mond­juk, bútort gyártanak teljesen készre.) Az ilyen gyáregység azonban kevés, mert a külön­böző részlegek általában a vállalat munkájának szerves részek Vegyünk egy általános pél­dát, amikor az egyik üzem al­katrészeket vagy öntvényeket í*Il ÍKf l^jjÜi m j|~jjj^ (4.) Vacsora — Iligga élőit P ontosak voltunk. Amikor az óra a nyolcasra ug­rott, csöngettünk. Cso- szogás, dörmögésszerű „szi- ■ csasz!” bentről, majd kulcs csörgése, zár csikorgása. A ‘házigazda — Pausztovszkij bizalmasa, titkára — elnézést kér a rendetlenségért, de fe­lesége nem jött még haza, az ö kezében pedig nem áll jól a seprű és a lapát. A kony­hában enyhítünk terhűnkön •— a vacsorához magunk is hozzá j árulunk; szegedi ha­lászlé — konzervben, és egy üveg Debrői hárslevelű ... llövidesen még egy vendég érkezik, hatalmas, kövérkés férfi, A, Gladkov mindenes- művész. ír, fest, filmjeit Ma­ii j yarországon is láttam, és az első fél órában barátságot is kötünk. •— Akudzsavát és Vinokuro­vot hallgatunk ma este — kedveskedik a házigazda. — Sajnos, csak magnóról. Ezután arról mesélnek, hogy ctz orosz ember (aki igazán orosz) nem tud idegen földön élni. Példa rá egy dal. Odesz- szában élt egy jó nevű éne­kes, a forradalogi után emig­rált. Dúsgazdagon élt, minde­ne megvolt, amit csak akart •— s mégis, egyszer csak el­kezdett az ulicáról énekelni. most nem ér rá, mert magyar vendégei vannak. Ludmillá­val „leszedjük” az asztalt, mert a társaság másik fele irodalmi vitába bonyolódik. Következik az orosz tea; ek­kor lecsendesül a társaság, s szinte áhitatos csöndben szür- csölik ki a kesernyésen erős italt. [ Telefoncsörgés. Ludmilla! veszi fel. •— Dá! — mondja. Idegesen! int a férjének. Átadja neki a hallgatót. ! — Telefonáltak a kórházból,' hogy Pausztovszkij állapota...] Igen, talán már a reggelt sem. éri meg. [ Hosszú hallgatás. Döbbenet] az arcokon. - ' — Ä! — nyugtatja a csalá-] dot Á. Gladkov. — Az öreg' annyi mindent kibírt az élet-] ben. Ezt a bajt is túléli. < Előttem van az öreg arcké-] pe, de még inkább varázsla-« tos szépségű tájai: erdői, me-J zői, különös virágai, vízsodrá-, sai, városai — Odessza, régi' lámpáival, fehér házaival, ] matrózaival, étter-meivel és ( vagányaival. ] Pausztovszkij állapota vál-< ságos — nem akarom elhin-' ni. ; A jókedv lehámlilr rólunk.« Ara hivatkozunk, hogy] szeretnénk korán fel-1 kelni, jómagam valóban uta-] zás előtt állok. P. Palit pedig] kora délelőtt Ehrenburg vár-' ja, szeretné még a kérdéseit] átnézni, javítgatni. < A házigazda lekísért ben-] minket a metróig — egész« úton szótlanul mentünk. Esett] az eső, szél is fújt. Hideg« északi szél fújt. Rossz előér-] zet gyötört valamennyiünket ! Szerencsére feleslegesen. Az1 öreg odesszai túljutott a kr£- ] zisen. < jt: I Baráth Lajos ' merkedtünk a „Tritikáné 64” — nevet viselő hibrid-gabona termelésével, s ez rendkívül megnyerte termelőszövetkezeti vezetőink tetszését. Mi úgy láttuk, hogy az új gabonafaj­ta, amely ma már nemcsak kísérleti jellegű, hanem nagv- üzemileg is termesztik, a mi viszonyaink között, a mi terü­leteinken is kiválóan termel­hető. t Ugyanit! intézet " " leg­újabb, modern hajtatóházát, majd kőrútunk legérdekesebb, egyben talán legizgalmasabb részére harmadnap került sor, amikor átléptük a magyar— jugoszláv határt, és az egyik szabadlcai termelőszövetkezet­be érkeztünk. Sokat lehetne beszélni arról a szívélyes, iga­ziul baráti fogadtatásról, aho­gyan a tsz vezetői és tagjai ,bennünket körülvettek. Rövi­desen kialakult közös témánk [és érdeklődési körünk: a ter­melőszövetkezeti mozgalom [nálunk és náluk. Megismer- [kedtünk a szabadkai tsz gaz­dasági rendszerével, felépíté­sével. Röviden annyit mond­hatok erről, hogy rájuk már [jellemző a szó igazi érteimé­iben vett vállalati gazdálkodás, ’s ez nekünk annál inkább ta­nulságos volt, mert az új •gazdasági mechanizmusban [ugyanezt akarjuk. Ezen a na- >pon nagyon sokat tanultak [termelőszövetkezeti vezetőink: .valóban sok hasznos tapaszta­latot szereztünk. De ugyanak­ikor mi is sok ötletet, tanácsot 'adtunk a jugoszláv elvtársak- ]nak. Noha ez a szabadkai ter­melőszövetkezet lényegesen [nagyobb gazdasági eredmé­nyeket mutathat fel, mint a mi járásunk termelőszövetke­zetei, • a mi tsz-elnökeinket nem szomorította el az össze­hasonlítás, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy ott mások a természeti viszonyok és olyan magas fokú a gépesí­tés, hogy ők már bátran célul [tűzhették a világszínvonal el- éi-ését. Mi ugyanezt szeretnék, [csakhogy nekünk előbb még néhány éves hátrányt kell a ■gépesítésben is pótolni. ] fi? lifrnl — mondotta , végül Nickházi [Lajos — még nagyon sokat [tudnék beszélni, s minden bi­zonnyal így vannak ezzel a [kiránduláson részt vett tsz-el- nökök is. Egy bizonyos: máskor [is szervezünk hasonló tanul- ] mán jártakat, tapasztalatcseré­ket, mert úgy látjuk, hogy [termelőszövetkezeti vezetőink­nek ki kell lépniök abból a „bűvkörből”, amelj’ben élnek, messzebbre kell látniok, és észrevenniök mások eredmé- !nyeit, szüntelenül tanulniok kell egymástól is. Űnodvári Miklós hasonlítást tehessünk a mi vi­dékünk és más vidékek ter­melőszövetkezetei között, ösz- szesen negvvenhárom területi vezető, ebből 24 tsz-elnök vett részt a tanulmányúton, tehát elsősorban mezőgazdasági kér­dések érdekeltek bennünket. Az első napon a kompolti ku­tatóintézetben a lucernamag- termesztés leghal adót tabb ter­melési technológiájával ismer­kedtünk, majd onnan a gödöl­lői kisállattenyésztési kutató- intézetbe látogattunk, ahol az új hibridfaj ták tenyésztését tanulmányoztuk. Már a tanulmányút első es­téjén is sokáig vitattuk, ele­mezgettük a látottakat, de a második nap még több tapasz­talatszerzéssel szolgált. Ekkor a Duna—Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetnél is-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom