Észak-Magyarország, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
Vasiman. T96T jtónftj* M, eSZAKMAGYARORSZAG 9 EGÉSZSÉGVÉDELMI TANÁCSOK: r Óvakodjunk a veszettségtől! nél általában 2 hónap is eltelik, de ez az úgynevezett lap- pangási idő néha 2 hétre is lerövidülhet, főleg a fej, az arc vagy a nyak sérüléseinél. Ebben az időszakban a betegség még kivédhető a védőoltásokkal. Minthogy a védettség kifejlődéséhez is szükség van, az oltások megkezdésétől számítva 2 hétre, azért az oltásokat a fertőzés után haladéktalanul meg kell kezdeni. Ma már az oltásokat a sérült lakóhelyén a körzeti orvos adja be. Az oltóanyagot az Országos Közegészségügyi Intézet (Budapest, IX., Gyáli út 2—6.) termeli és küldi expressz küldeményként az orvos távirati, vagy telefonon bejelentett kérésére. A teljes oltási sorozat 6 oltásból áll, hat egymást követő napon, és egy 7. oltással végződik be egy hónappal később. Hatása biztos, káros mellékhatása nincs. Az egész lakosság fogjon össze! Pontos-e. időszerfl-e ma a veszettségről beszélnünk? Erre sajnos, igennel kell válaszolnunk. A veszettség ma világszerte — és hazánkban is — terjedőben van, a vadon élő állatok között fokozódik, ezért az ember fertőződésének veszélye is nagyobb. Nálunk az 50-es években a Mátra és a Bükk erdőborítolta térségeiben a rókák között pusztított a járvány. Ez a járvány ma sem tekinthető lezártnak, sőt, a jelek szerint, terjedőben van, az elmúlt év augusztusában már Gödöllő határában találtak veszett vadmacskát, majd az év végéig még 3 macska, 1 róka és egy kutya bizonyult veszettnek, Pest megye területén. Januárban e területen 9 róka, 1 juh, 1 macska és 2 fiatal ku- tyakölyök esetében állapították meg a veszettséget. Ugyanakkor Nógrád megye egyik községében 2 veszett vadmacs- kat találtak. Az állategészségügyi szervek a szükséges intézkedéseket megtették, az erdészek, vadőrök, vadászok utasítást kaptak a rókák, a kóbor kutyák és macskák kilövésére. A veszett állatokkal érintkezésbe jutott személyek védőoltása megtörtént, vagy folyamatban van. Szükséges azonban az egész lakosság segítsége, hogy A veszettség, tudományos néven lyssa, vagy rabies valaha a legfélelmetesebb betegségek közé tartozott. Ha veszett kutya vagy más veszett állat harapása után a megmart emberen a betegség kitört, akkor a beteg menthetetlen volt és nagy kínok között hamarosan meghalt. Ma már a veszettséglő! való félelem meglehetősen elhalványult. Ennek az az oka, hogy az utóbbi 20—25 év alatt, erélyes és eredményes állategészségügyi intézkedések, elsősorban a kutyáknak évente kötelező védőoltása következtében a veszettség a kutyák között gyakorlatilag megszűnt, és ezzel jelentős mértékben csökkent az ember fertőzésének lehetősége is. Emellett ma már rendelkezünk olyan hatásos veszettség-elleni oltóanyaggal is, amely idejében alkalmazva teljes biztonsággal megvédi a veszett állat által megmart, vagy más módon fertőzött embert a veszettségtől. Ennek köszönhető, hogy Magyarországon 16 év óla senki sem halt meg veszettségben, bár egyes években több száz embert is védőoltásban kellett részesíteni veszett rókák és más, vadon élő állatok, illetve ezektől fertőzött veszett macskák és más háziállatok harapása, vagy más módon létrejött, fertőzésre gyanús sérülések miatt. Ne késlekedjünk az oltással A veszettség főleg ragadozó állatok — róka, farkas, vadmacska — és kutyák között terjedő, de a veszett állatról az emberre is átvihető heveny fertőző betegség. Ma, amikor a kutyák a kötelező védőoltás következtében védettek, leginkább veszett rókák közvetítik a fertőzést az embei te. A kitört veszettség az embernél mindig halálos kimenetelű! Kórokozója vírus, amely a beteg állat nyálával kerül a szervezetbe harapás közben, vagy a bőr egyéb sérülésein keresztül. A vírus a szervezetben elszaporodik, eljut az agyba, kiváltja a súlyos tüneteket, végül a beteg halálát okozza. A fertőzés időpontjától a betegség kitöréséig az emberBontás Még sár és rendetlenség fogadja a bámészkodókat az Ady-hídnúl, ahol két év múlva az ország második legnagyobb áruháza emelkedik majd. Csak néhány munkás lézeng az irdatlan téglahegyek között. Válogatják, rakják a kibontott törmeléket, ez töltésre megy valalahoVá, amazt meg a TÜZÉP fogja kiárusítani magánépítkezésekhez. Habócs Gusztáv bontásvezető oda-odaszöl az embereknek: — Rakják már, ne alkudozzanak annyit! Kell a szigor, nyakunkon a határidő. Június 30-án simára planírozott területet kell átadniuk a BAÉV-nak. Decemberben kezdte meg a munkát a Miskolci Építőipari Vállalat. Leszedték a cserepeket, a tetőszerkezetet., aztán dózerek estek a házaknak, drótkötéllel döntötték le a falakat. Nehéz, sok figyelmet igényló munka ez, próbára tesz embert, gépet egyaránt. Félév mégis soknak tűnik rá. A művezető szerint is meg lehetett volna csinálni hamarabb. Persze, nem akármilyen feltételek melle" ' Habács Gusztávul volt egy újítása. Nem olya ..igazi”, mert soha nem adta be, de ’ már alkalmazta máshol. Egyszerű, majdnem magától értetődő elképzelés. daru drótkötelére 5 mázsás golyót függesztenek, ezt három-négy ember kihúzza, és a félelmetes inga könnyedén söpri el a falakat. Nincs balesetveszély, nem mennek tönkre a drága gépek, és gyorsan is megy a bontás. Eljárását itt mégsem alkalmazhatta. Talán mert éppen nem volt daru, talán másért? Pedig a fél évet cgy-két hónapra lehetett volna csökkenteni. Így még az sem biztos, hogy egyáltalán készen lesznek. Igaz, ebben más tényezők is közrejátszottak. Elsősorban az, hogy hiába kérnek, nem kapnak munkaerőt.. Nyolc ember végzi az egész bontást, ebből ts mindössze kettő a szakmunkás. A válogatáshoz, meg az eltakarításhoz ennek többszörösére lenne szükség. A sarkon még ott áll egy félig lerombolt épület, «latig két 10 ezer V-os transzfor- matór. A törmeléktől hoz?á se lehet férni, pedig a hónap végére ez sem lehet már itt. Sikerül-e? Ki tudja? Nehezen kapják a gépeket, a szállítóeszközöket is. De néhány napja végre megérkeztek a teherautók. A nyolc ember szombat-vasárnap is dolgozik majd. Megtesznek mindent, hogy a körülmények ellenére teljesíteni tudják a határidőt. r. t. ez a járvány mielőbb leküzdhető legyen, és egyetlen emberi megbetegedés se forduljon elő. Veszélyes barátkozó a róka A régebben fertőzött területeken a lakosság mar hozzászokott az óvatossághoz és tudja, mit kell tennie, ha veszett, vagy elhullott állatot talál, vagy ha veszett állattól fertőződhetett. Más a helyzet azokon a területeken, amelyeken a járványt csak hírből ismerik, ahol sok a bizonytalanság a szükséges teendők, a helyes magatartás tekintetében. Sok esetben nehézséget okoz az állat betegségének felismerése. A veszett kutyáról általában mindenki tudja, hogy elfut otthonából, rohanása közben megmar mindenkit, aki útjába akad, szájából véres nyál csurog, míg végül bé- nullan elpusztul. A macska veszettsége is könnyen felismerhető: ok nélkül harmol és harap. Megtévesztő azonban a veszett róka viselkedése: az állat szokatlanul szelíd, barátkozó lesz, elveszti ösztönös félelmét és óvatosságát, nappal is bemegy a faluba, betér az udvarokba. Megtörtént, hogy a gyermekek játszadoztak a „szelíd” rókával, majd mikor elpusztult, játékból temetést rendeztek, és csak a rókahulla kiásása és agyának megvizsgálása után derült ki, hogy az állat veszett volt. Kerüljük a gyanús állatokat Mi tehát a teendő, ha veszett, vagy arra gyanús rókára vagy más állatra bukkanunk? Ha van rá mód, lövessük le. Egyébként kerüljük a gyanús állatot, és haladéktalanul értesítsük az állatorvost. Ha az álatot agyonverték, vagy elhullott, ne földeljük el, kézzel ne érintsük, de sürgősen értesítsük ilyenkor is az állatorvost, aki majd intézkedik az állat vizsgálata iránt, ami eldönti, hogy az állat veszett volt-e, vagy sem. Nyomatékosan figyelmeztessük a gyermekeket, hogy ne játszanak a faluba tévedt rókával, bármilyen szelídnek, barátságosnak mutatkozik is! Ha valakit róka, vagy más vadon élő állat, illetve gyanúsan viselkedő kutya, macska, vagy más háziállat megmar, megsebesített, vagy ilyen állattal, annak hullájával érintkezett, keresse fel haladéktalanul a körzeti orvost és kérje a veszettség elleni védőoltások mielőbbi elkezdését! Dr. A. G. — Természetesen. Mtért? Nekem nem szabad? No, látod. Mert a kis bájos-butácska dal és szöveg annyira illik is rá. Egyébként, ha a slágereket „nagyvárosi- folklórnak” merte valaki nevezni, nem is tévedett. Sokszor azért is lett sláger. Teszem azt, nem is volt valami nagyon buta a szövege, s kifejezte igen sok ember ha?i- gulatát. Két-három évvel ezelőtt Kazincbarcika merészebb hajamú lakói, főleg az ifjúság a „külszíni lóra” járt vizsgák idején meg nyáron. Szép volt ott, de sok hátránya volt. A KÖJÁL sem ütötte rá pecsétjét, úszni nem Uidóknak nem volt ajánlatos, és mindenkinek igen messze volt. Valahol a Sajó túlsó partján. De most! Most itt a strand, az új lakótelep bal szívkamrájának csücskén, van, akinek három perc, de legfeljebb tizenöt percnyi távolságra. S nem hiába van sok-sok óra társadalmi munka benne — valóban a város lakóié. Nagy szükség is volt rá, különösen az ifjúságnak, és milyen jó, hogy most készen van szép füves, virágos, rózsás, parkositött környezetével, a körülötte levő dombok-hegyek békés zöldjével. Az évtizedes nagy fák árnyékát derűs ernyőkkel pótolták, s az ifjúság most készül egy kis fejelő, ugráló homok-terület kialakítására. Mert bizony fegyelem is van. S ezt mindenki szívesen veszi tudomásul A medencében és körülötte nem lehet labdával, féktelenséggel zavarni a pihenőket. De nem dicsérem tovább, mert már hallom az „örök kritikusokat”. Pedig most ne keressenek kákán csomót. A végén azt is megmondom, hogy miért ne! Egyelőre azonban visszatérek a régi, kis slágerra. .. az apu ideges, hogy (az anyu) olyan lassan készül el, hogy mindjárt este lesz...” No, az megesik, hogy ez a dalocska azért lett sláger, mert minden családi készülődésnek többé-kevésbé, amíg a pakolás rutinja ki nem alakul, a fent jelzett mottója is van! De, amikor már olt vagyunk, s a „hús” vízben fel is frissülünk ... No, meg az „apuk” és „anyuk” egy jó társadalmi létesítménnyel (hogy ezt a csúful képzett szót is leírjam) gazdagodtak. Akik kedvelik egymást, de a hétköznapok sietésében nem érnek rá egymással találkozni, szót váltani, élményeiket, gondolataikat kicserélni, azoknak itt egy jó allialom. Nem kell külön kismirgUzni a lakást vendégfogadásra, nem kell étel-italról gondoskodni. Gondoskodik róla a város. — Meg lehet inni azt a jóízű pohár sört a büfében, a sietve összckapkodolt uzsonna mellé lehet egy kis édességet is venni a gomba alatt. Mindig emlegettük, hogy az új városok lakói nem is ismerik egymást, találkoziii, egymással beszélgetni meg éppen nincs idejük, nem szoktak. Akinek kocsija van, szabad idejében és szép időben kiszalad Tapolcára, a Zsórira, vagy másfele. Most még a kocsik egy része is itt áll a strand előtt, s a vízimádók amúgy vizesen ismerkednek egymással. Beszélgetnek. közelebb kerülnek egymáshoz. Megtaláltuk a szabadtéri-klubot. A várossá fejlődésnek testi, egészségügyi hasznán kívül, a gondolatok kicserélésének szerény, kis módját is. No, persze — nem azért megy az ember a strandra, hogy ott megvitassa n nemzetközi helyzetet. De a jó ultikon, römiken, az ifjak udvarlásain kiviil, mikor az úszásban az „idősebbek abbahagyhatják” (!) felkiáltással kimászunk a medencéből, jólesik a sör és a cigi mellé egy kis „duma-parti”. & Hogy a víz csak 20—22 fokos? Ugyan kérem. Ön nem szokta a Balaton hőmérsékletéről szóló jelentéseket hallgatni? És a melegítő kazán, minden ellenkező találgatás ellenére melegvizet ad. Hogy mindinkább nő azok száma, akik kedvelik a strandot, s így a 10-kor nyitó ajtó előtt sorok vannak, s benn az öltözőben is? — Biztosak vagyunk benne, hogy hamarosan a csúcs-félórákra több kaput, jegyeladó helyet nyitnak, s a ruha be- és kiadása is gyorsul valamilyen módon, S az vesse rá e kapura az első követ, aki a Palatínuson, vagy Tapolcán nem állt sorban. * De na tessék elrontani o kedvemet! Mikor mindenki úgy örül ennek a strandnak. Az úszóedzésekre jaró ifjúságtól, a duma-partis kevésbé if jakig. Hátha még ezt a kis kopott slágert is halljuk egyszer a hangszórón felcsendülni. Csak egyszer minden vasárnap. „Mert úgy élvezem éo * stranSot, Ottan annyira szép és jő. Annyi vicceset Iátok, hallok, Es még (sör) bambi is kapható!** TÁTRAY BARNA Humorenciklopédia Baudelaire költő örökösen tartozott. Egy ízben a szabója, akinek sokkal volt adósa, így szolt hozzá: — Megmondaná egyszer, mikor fogja megfizetni tartozását, hogy végre nyugodtan aludjak? — Kedves barátom, attól tartok, ha megmondom, mikor fogok fizetni, maga örök álmatlanságban fog szenvedni. Egy tehetségtelen színész, akinek régen nem volt szerződése, naponta zaklatta Shakespeare-t, írjon ajánló levelet az egyik londoni színigazgatónak. Shakespeare megúnta a sok zaklatást, és a következő ajánló levelet írta: ,,Igazgató úr szives figyelmébe ajánlom ezt a színészt. Láttam őt Hamlet. Othello és ni. Richard szerepében játszani, de legjobban billiárdot játszik. Az ön William- je.^ Éstfj&i a ' ÖPZIFTZ VISSZHANG Kaland Ha tudtam volna, milyen kellemetlenségben lesz részem, nem ülök fel a MÁVAUT autóbuszra, inkább gyalog megyek a közeli községbe a névnapi murira. A busz, mint mindig, ezúttal is tele volt Gömbölyűre tömött aktatáskát nyomott az oldalamba a mellettem álló utas, és amikor egy gödörnél nagyot zökkent a kocsi, az előttem álló nagy darab férfi egyensúlyát vesztve hátralépett éppen a lábamra. Száz kiló lehetett, úgy hogy a fájdalomtól felszisszentem, ösztönszerűen igyekeztem őt eltolni magamtól, nehogy újra a lábamra lépjen. Dühösen rámkiáltott: — Hogy merészel engem lökdösni? Ha kényelmesebben akar utazni, menjen autón vagy helikopteren. Nem vagyok türelmes ember és most nagyon mérges * * lettem. Rálép a lábamra és még ő pirít rám? „Alaposan lehordom” — gondoltam. Pillantásom péklapát nagyságú tenyerére esett Elhatároztam, taktikát változtatok és a gúny fegyverével harcolok ellene. De nem volt időm ezt a láthatatlan fegyvert igénybe venni, mert a százkilós újabb támadásával megelőzött — Az ilyen alakok akadályozzák a szocialista közlekedés fejlődését! — mondta mély meggyőződéssel. Tátva maradt a szám. Rálépett a lábamra és ezzel én akadályozom a közlekedés színvonalának felfelé ívelését? A méregtől megjött a hangom. — Bocsásson meg, hogy a lábamra lépett — mondtam. Sajnos, nem értette meg, mit akartam ezzel mondani, mert így válaszolt: — Maga azt hiszi, hogy önkritikával elintézheti ezt az ügyet? Majd én megtáncoltatom magát! Az autóbusz közben menetrendszerű sebességgel közeledett a másik község, utazásom célja felé. A járási tanácsház előtt, akartam leszállni. Az volt közelebb barátom házához, ahol az ünnepséget tartották. A körülöttem állok nem tudtak, mi történt, az én halk, gúnyos hangomat sem hallották a motorzúgás miatt, csak annak voltak szemtanúi, hogy egy tagbaszakadt utas erélyes hangon lehord engem. Egy nénike. akt az ablaknál ült. rám mutatott és így szólt a szomszédjához: „A szeme sem áll jól neki!” Ennek a fele se tréfa — gondoltam és elhatároztam, hogy a község első megállójánál, a postánál leszállók és onnan gyalog teszem meg a hátralevő utat. A százkilós, aki nyilván azt hitte, hogy előle menekülök. még hangosabban kiáltozott: — Az ilyeneket le kellene esukatni! Már utazni sem tud miattuk a tisztességes ember! — Igaza van — szólalt meg valaki. — A nézése is gonosz — hallatszott ismét a nénike hangja. — Csengessük le az autóbuszt és igazoltassuk! — mondta egy borízű hang. Közben az autóbusz a postához ért, a kocsi megállt, én az ajtóhoz vergődtem. Miközben a lépcsőre tettem a lábam, egy utas felháborodottan mondta: — Miért engedik leszállni ezt a zsebtolvajt? Gyorsan legurotlam, mert úgy éreztem, a következő meg-* állóig könnyen veszedelmes bűnözővé fejlődnék es talas életfogytiglani alatt meg sem úsznám ezt a kalandot Palásti Lászfö KI FIGYEL ODA? „I-jai » úgy élvezem én q strandot f..
