Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-18 / 115. szám
Csütörtök, 1DS7. május 18. CSZAKOTAGTARORSZÄG 3 Prékaúton Győzelmes zümmögéssel, Süvítve surrog végig 270 kilométeres pályáján a Tokaj- expressz. A kék színű kocsik ablakai előtt hegyvonulatok és síkság, zöldellő gabonatáblák, s barnálló szántóföldek rohannak el. Tv-tornyával messziről int a tokaji Kopasz hegy, de már el is robogunk A Tokaj-exprcssz a tokaji állomáson. Őszinte szóra — Monológ — múltkorában már említettem magának, szerkesztő elvtárs, hogy az öreg Gipsz Gedeonnak, már mint nekem, aki egész életemet a kazánházban töltöttem, a fűtési idény befejeztével ki is telt az időm. Nyugdíjba mentem. És most nem találom helyemet. Ten- gek-lengek a világban, meg kiülök az Avas-oldalba újságot böngészni. Él-elszúnyó- kálok., megint olvasok. Korábban inkább az utolsó oldalt futottam át, a hirdetéseket, meg, hogy kit temettek — hiszen érti, a magam korú ember már... Szóval most már belekóstolgatok a középső oldalakba is. Ahol azok az odapörkölős írások vannak. Néha egészen jól beolvasnak valakinek, vagy többeknek is ... A minap is ülök a füvön és olvasok. Hát egyszcrcsak rámköszön a Vanczurák kartárs. Aggyistcn, Gedeon bácsi, hát maga mit csinál? Nézem, mint írnak az újságok ... Aztán okosat írnak-e? Azt is. Ehun-e, jól meggyapálták ezt az osztályvezetőt, vagy kicsodát. És magának ez tetszik? Tetszik, nem tétszik, az igazságon nem változtat. Ügy kell neki, megérdemli, ahogy látom a cikkből. Vanczurák fintorog. Hogy nem kell kiteregetni a dolgokat, el lehet azt intézni házon belül is. Ízléstelen dolog, meg fölösleges is, csak olyanok alá ad lovat, akik szeretnek rajta csámcsogni. Ezt mondta, majd elment. Én meg ücsörögtem tovább, és elmélkedtem Vanczurák szavain. Valahogy nem értettem a dolgot. Kinek árt az, ha mindenki tud arról, amiről tudnia kell. Őszinte szóból ért az ember. Ha azt mondjuk, hogy olyanok vagyunk, mint egy nagy család, akkor éljünk is úgy. Én ugyan nem vagyok olyan művelt, mint Vanc2turák kartárs, szemináriumba se jártam annyit, de ha jó szívvel akar az ember valamit, megérzi, mi a helyes és a helytelen. Emlékszem, vagy három évvel ezelőtt, meglehetősen kemény tél volt, éppen Vanczurák kartárs kritizált meg a gyűlésen. Mert olyan hideg van az irodákban, hogy a rajzolók keze odafagy a tervező asztalhoz. Pedig akkor nem is én fűtöttem, beteg voltam. Hiányoztam arról a gyűlésről is, utólag tudtam meg, mit mondtak rólam. Aztán kerestem Vanczurák kartársat, mondtam volna neki, hogy nem tehetek róla, de belém- fojtotta a szót, nem engedte végig mondani. „A kritikát el is kell tudni viselni!” őst meg azt mondja, minek kiteregetni a belső ügyeket. Pedig ez az osztályvezető nemcsak mulasztott, hanem vissza is élt hatalmával. Vanczurák is osztályvezető, biztosan azért pártolja. Volna csak fűtő, akkor vajon mit szólna? Én csak fűtő vagyok, illetve az is csak voltam, de nem ezért mondom, hogy helyénr>aló, ha mindenki előtt tiszta vizet öntünk a pohárba. S én nem is csámcsogok az eseten, mint Vanczurák gondolja, értelmes ember az, aki nem, hallgat a szép szóra, az őszinte jóindulatra? Nem igazság ez, kérem! Ne csak a követelésben legyünk egyformák, hanem abban is, miként élünk és dolgozunk. Így gondolom én az egyszerű fejemmel. Meg valahogy ekként fejtegeti ez a cikk is, amit az imént olvastam, és hogy majd az új mechanizmus megfogja a visszaélőket és a lógósokat. Ideje. Hanem már némelyek ebből is mumust csinálnak. A szomszédomban lakik egy volt táblabíró. Azt mondja a mútkor, no. Gipsz úr, maga jókor megúszta, magát már nem zabolázzák ezzel az új gyeplővel. És úgy röhögött, mintha böfögne. Ez csámcsog rajta. Az ilyen csámcsog az efféle cikken is. De mit számít az! Nem neki szól! A Vanczurák kartárs is jobban tenné, ha nem azt következtetné. belőle, hogy ki hogyan csámcsog az olvasása után, hanem milyen tanulsáinkább bosszankodom. Mert, ha egy magasabb beosztású megköveteli tőlem a rendet, a fegyelmet, akkor a magafajtájától is meg kell követelnie! De mit is beszélek, mi az, hogy a magafajtájától! A kötelességben mindannyian egyformák vagyunk, ki a kazánházban, ki az íróasztalnál. Mindenkinek megvan a felelőssége. S ha azt nem jól csinálja, nem szabad szó nélkül hagyni. Nekem a mesterem inas koromban mindig azt mondta, Gida, így hívott, ha jó kedve volt, Gida, élj és dolgozz becsületesen, mert úgy kirúgnak, mint a pinty! Azzal meg, hogy becsületesen éltem és dolgoztam, csak a Keisler úr műhelye ment jobban, az ő zsebe telt. Keisler úr műhelyéből azóta üzemet csináltak, nem neki dolgoznak. Es ha valaki nem dolgozik becsületesen, legföljebb megkritizálják, de nem rúgják ki, mint a pinty. Hát M gokat ad. Mert hiszen biztosan azért íródott, hogy a közvélemény okuljon .., Bár én nem értek hozzá, de talán nem járok messze az igazságtól, ha így vélekedem. egmondom magának, szerkesztő elvtárs, sajnálom, hogy eddig nem nagyon olvastam az újságok közepét. A fene vigye el, túl sötét volt az a kazánház, meg ha leültem, mindjárt el is álmosított a meleg. Meg az én asztalomra nem is tették reggel az újságot, nem is volt asztalom, mint a Vanczurák kartársnak. A reggeli feketézés közben igazán ráér átlapozni az újságot. Még a főnöke se tiltja. Azonban nagy a gyanúm, ő se nagyon olvasgat a közepébe, pedig neki jobban szüksége volna rá. A jövőt és a beosztását illetően is... Csala László Csökkentették a selejtkárt a saválló acéloknál Az egyik legkényesebb kohászati terméket, a főként élelmiszer- és orvosi műszeriparban használatos saválló acélokat korábban magas se- lejttel gyártották a Lenin Kohászati Művekben. A gyár technológusai a gyártó üzemek szakembereivel karöltve azért új technológiát dolgoztak ki. Hosszas, kitartó munkával kikísérletezték egyebek között a legkedvezőbb öntési és hengerlési hőfokot, csökkentették az acél széntartalmát, szabályozták az acél kikészítési idejét. Az új, lényegesen módosított technológia, amit most már a jubileumi versenyben is üzemszerűen alkalmaznak, a gyakorlatban jól bevált. Á selejt csaknem negyedére csökkent s így folyamatosan eleget tudnak tenni a tételes rendeléseknek. Tekintve, hogy a saválló acél igen értékes gyártmány, az új technológiával elért selejt- csökkentés révén a megtakarítás évente eléri a hétmillió forintot. Új regionális vízműveket terveznek megyénkben Megyénk vízben szegény vidékeinek ellátására az idén újabb regionális müvek terveinek elkészítését kezdték meg. Ilyen vízmű épül majd Dél-Borsodban, ahol erre a célra igénybe veszik a Bükk hegység két bővizű forrását: a kácsti és a sályi patakot. A kristálytiszta karsztforrások hozama az eddigi mérések szerint meghaladja a napi 7 ezer köbméter vizet. Ez a mennyiség a számítások szerint a mezőkövesdi járásv 9 községének — így Szenti st- vánnak, Mezőkövesdnek, Me- zőnyárádnak, Mezőnagymi- hálynak, Mezőkeresztesnek, Tibolddarócnak, Bükkábránynak, Kacsnak és Súlynak elegendő. A másik, de jóval kisebb, úgynevezett törpe regionális vízmüvet Szikszón, a Hernúd kavicsteraszán kialakított kutakra telepítik. A község korszerű vízmüvét a második ötéves tervben építették és annak vízhozama eléri a per*- cenkcnti 800—1000 litert. Ezt a mennyiséget a szikszóiak nem tudják teljes egészében felhasználni, és a gazdasági számítások szerint a visszamaradó vízfelesleg elegendő a községet környező három fa lu; Aszaló, Alsóvadász és Homrogd ellátására. Korszerűsítik a villanyhálózatot Az ÉMÁSSC szerelői korszerűsítik az eűelényi villanyhálózatot. A baleseti veszély miatt a védősisak használata kőtelező. Foto: Sz. Gy. Körözöttet is készítenek Sátoraljaújheiyen A sátoraljaújhelyi juhtúró- feldolgozó üzemnek már 30 termelőszövetkezet a gazdája. Ezek az encsi, szerencsi és sátoraljaújhelyi járások legelőin mintegy 21 ezer juhot nevelnek. A juhtejből a helyszínen gomolyát készítenek és a visszamaradt magas fehérjetartalmú írót igen jól felhasználhatják sertéshízlalúsra. A gomolyából sátoraljaújhelyi üzemükben ízletes juhtúrót gyártanak, amelyet közösen értékesítenek. A közös társulat az idén bővíti a választékot. így kísérletképpen a város üzleteibe már szállítanak idei juhtúróból készült körözöttet, az év második felében pedig 10 dekás csomagokban enyhén füstölt juhtúrót is forgalomba hoznak. Negyvenezer lakás 1970-ig Budapesten még két, Győrött és Miskolcon egy-egy új házgyár kezdi meg a munkát. Az újakkal, valamint a meglevő hazai és szovjet házgyárral együtt a harmadik ötéves terv végén évente 20—24 ezer lakást építő bázisa lesz az építőiparnak. A házgyári hálózatot tovább növelik a negyedik ötéves tervben. Évente mintegy 40 ezer lakig építésére fogják kialakítani ae l országos házgyári hálózatot. \ utasával egy éra ötvenkét perc alatt robog le Budapestről Miskolcra, illetve két óra ötvenhat perc alatt Nyíregyházára. És még valami: Nyíregyháza és Mezőzombor között most készítik a vonatbefolyásoló berendezést. A szerkezet elektronikus úton, a mozdonyon kigyűló lámpajelzésekkel figyelmezteti a vezetőt, hogy az út szabad, vagy tilos. És ha a vezető erre nem reagál, a berendezés automatikusan leállítja a szerelvényt. Egyébként a berendezést várhatóan — a Tokaj-expressz menetrendszerű közlekedtetésével egy időben — e hónap végén helyezik üzembe. És ilyen berendezést építenek a nyíregyháza—budapesti főútvonal több szakaszán is. Csorba Barna hurcoltatlák magukat Tokajban. A látogató a szőke Tiszát nézdegélve, szívesen tenne sétahajózást. Tavaly közlekedett a vízibusz, de az idén a MAHART Tokaj idegenforgalmi törekvésével ellentétesen — legalábbis az információ szerint — ettől megfosztja az ide jövőket. Annál jobban és ügyesen készül a földművesszövetkezet. A hegybe vésett borozót mintegy negyedmilliós költséggel új pinceágakkal kibővítik. Itt a vendég nemcsak szomját olthatja, hanem tetszés szerint szalonnát, rablóhúst süthet egy erre a célra kialakított helyiségben. — Az ülőhelyeket — mondja Tomasovics Gyula, az fmsz képviselője — farönkökből készítjük. A rönköket a hajdani hegyaljai pásztorok szokása szerint birka- és kecskebőrrel húzzuk be. És mi lesz az új pince-borozó neve? Tokaji Tabema. Igen, az ősi vendéglátóipari elnevezést a rómaiaktól vettük át. ( ljU mellette, s átvitt értelemben, röpke idő múlva a Nyírség Szívében járunk. A „kék nyílnak” az állomásokon sok csodálója van. Tiszteletére Tokajban most tatarozzák az állomás fogadóépületét, iskolások sorfalat állva integetnek. Az expressz zúgásában ritkán halkul el a száz kilométeren felüli sebességről árulkodó zümmögés, süvítés. Két esetben, a Budapestről való kiindulása után, s a tokaji hídnál a tv-felvételhez és a fotóriportereknek „állt” modellt. Tokajban egyébként az expressz több órát „pihent”. Utasai: közlekedési szakemberek, rádió- és tv-riporterek, újságírók — szétnéztünk Tokajban. A táj, a Tisza-kanyar, fi szőlőtőkékkel borított hegyoldal, a templom-múzeum, a történelmi nevezetességű építmények sok élményt nyújtottak. Érdekesen keveredik itt fi régi az újjal; békésen megfér egymás mellett a taxi- ’épkocsi a valahogy ide illő lárom konflissal. Lehet, hogy /alakinek éppen ez jelenti a •omantikát. — Nemrégiben — mesélték — itt járt egy angol házaspár. Alaposan megkóstolták a légy levét, betelepedtek egy konflisba és végig-hosszig És az expressz? Lindner Jóséi, a MÁV vezérigazgató- íelyettese, valamint Zsiga ..ajos, a Miskolci Igazgatóság íelyettes vezetője egyönte- űen úgy tájékoztattak: a To- caj-cxpressz első próbaútján ninden várakozásnak megfe- elt. És rekordot javít. A kor- izerű szerelvény 748 ülő
