Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-07 / 106. szám
▼äsäresp, EB5X asá^is T ESZ AKMAGY AROKSZ AG Mezítláb a fő utcán Három nagy hajú fiú közüli vidám kislány lépeget. Kacag az utca, mulat a három lovag is. Pillantás a kislány térdére és még lejjebb, máris látszik a jókedv oka: a kislány teljesen mezítláb sétálgat a fő utcán! A cipőt az egyik. fiú szorongatja, de nem a hóna alatt, hanem az orra előtt. Aztán továbbadja a kis topánt, mint a pálinkás bütyköst szokás. A többiek is jót húznak a cipő sarkában meghúzódó vörös színű italból és a kacagás tovább gyűrűzik. Később kiderül minden: tanév végi fogadalom az egész. Iskolát, tanesztendőt búcsúztatnak a fiatalok kissé sajátos és szokatlan módon. Megérte a mókát, mert a rezsit nem a három fiatal, hanem az osztály állta. Egy üveg vörös pezsgő, egy pár cipő nem a világ. A jó tréfáért, s annak bizonyításáért, hogy milyen ötletgazdag ez a mai fiatalság — igazán megérte ...! (P — D Érettségi a borospincében Hatvan éves a hidasnémeti öGhsnlcs tűzoltó testület (Levelezőnk írja.) A napokban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját; a hidasnémeti önkéntes tűzoltó testület. Erre az. alkalomra szép ünnepélyt rendeztek, amelyen feszt vett Tornyosnémeti és Hernádszurdok tűzoltóinak csoportja is. Az ünnepélyen ^latisz Károly, a testület elnöke mondott beszédet, majd kitüntetéseket adtak át a veterán és a jól tevékenykedő önkéntes tűzoltóknak. A dijak kiosztása után a helybeli KISZ-szerveze.t és az úttörők szolgáltattak műsort az egybegyűlteknek. Fenyvesi Ernő vb-titkár mindenütt, s két oldalt katonás glédában sorakoznak a jóféle szamorodnival, pecsenyeborokkal töltött híres gönci hordók. Ezután a férfiak és a nők bemutatták a különféle pincemunkáltat; kénezést, fejtést, színelést, derítést, majd asztalhoz ültek és „szertartásosan”, gyertyafénynél megkezdődött a pincebemutató fénypontja, minden borászati munkák legékesebb fokmérője: a borbírálat. Gyakorlott, szakszerű mozdulattal szívták fel a nők is a bort a lopóval, pohárba töltötték, s vizsgálták színét, tisztaságát, bukóját, zamatát, végül az összbenyomásról, a bor harmóniájáról kellett számot adniuk. A nemes italokat szájukba vették, „harapták, rágták”, megforgatták nyelvük hátán, ahogy az már az érettségizett pincemesterekhez, elméletileg is szakképzett borászokhoz illik. „II- lósavas, keserűmandula-ízű. opálos, poros, tükrös — hangzott innen is, onnan is a hordók mellől a felelet. Elismerésre méltó szórna lommal, kitartással Estébe hajlott már az idő, amikor feljöttek a pincéből, vége lett az érettséginek. Újra a vizsgaterembe vonultak az öregdiákok, most már nem ötösével, hanem mindnyájan együtt, tiszta feketében. Mert a nagy munka után az eredményhirdetés következett Bíró Géza elnök elismerő szavakkal szólt a szorgalmúiéról, példás kitartásukról, hogy fárasztó napi munkájuk mellett sokszor az éjszakából szakították időt rá négy éven át, hogy érettségire állhassanak. Gratulált mindnyájuknak, kérte őket, hasznosítsák a tanultakat saját maguk, gazdaságuk javára. Két kisunokája van már az egyik legöregebb diáknak. Béréi Ferencnek, nem csoda iát, hogy a könny is kicsordult szeméből, amikor az elnök kezet rázott vele, és átadta neki a friss kertésztechnikusi oklevelet. De ne feledkezzünk el a lányokról, asz- szonyokról sem. Mert bizony dicséretükre válik, hogy nemcsak az elméletiekben, hanem enn a pincében is éppúgy megálltak helyüket, akár a férfiak. Hegyi József írás készült el. Koncsek László az NDK-ban, Nyugat-Né- metországban és Svájcban szerzett tapasztalatait írta meg Az Oderától a Genfi tóig címmel. Négy könyv, amelyből számos ország és város tegnapjával és mai életével ismerkedhetünk meg. A közelmúlt történetének kedvelőit nyilván érdekli Nyekrics szovjet író műve, az így történt, 1941. június 22. A szovjet—német háború kitörését és előzményeit tárgyalja a szerző. Honthy Hanna kedvelőinek figyelmét felhívjuk Molnár G. Péter számos fényképpel illusztrált kötetére, a Honthy Hanna és kora című színháztörténeti kiadványra. Végül lapunk munkatársának, Baráth Lajósnak regényét említjük meg: a Tűz és korom című, miskolci munkáskörnyezetben játszódó, megrázóan szép írást. Tavaszi képeslapok Győzött a tavasz. A Gellérthegyen, a zöld gyepen légies gyakorlatokat végeztek a lányok: a művészi torna hazai kiválóságai festői környezetben készülnek a versenyekre. Harmonikus, művészi mozgásuk is a friss tavaszt idézi. Ugrás a város' felett. Ritmus, harmónia. Az elmúlt hét könyvújdonságai közül elsősorban az útleírásokra hívnánk fel a figyelmet. Egyre többen utaznak honfitársaink közül és közöttük íróink is. Ütjaikról színes leírásokban, történelmet mai eseményekkel vegyítő művekben számolnak be. Helló, New York című könyvében Harmath Endre a legutóbbi, amerikai útját ismerteti. Érdekesen keveri művében az Egyesült Államok történetét a mai New York leírásával. Hasonló írásmű Bajomi Lázár Endréé, aki majd húsz esztendőt élt Párizsban, és most A Montmartre címmel megírta a párizsi művészvilág híres városnegyedének történetét, valamint mai arculatát. Csapó György Görög- és Törökországban tett utazást Korniss Péter fotoriporter társaságában. Közös útjukró] a Le varrtéi utazás című, képes útleŰj könyvek a miskolci könyvesboltokban niról, vagy éppen kövidinká- ról, sárfehérről, piros szlanka- menkáról. Havril József, Kovács Elemér, Rusznyák István, Iván Gyula, Kecskeméthy Gyula idős családapák már, közülük nem egynek fia, lánya is érettségizett már. Olykor-olykor talán sokat birkóztak a helyesírással, az ösz- szetett mondatokkal, meg a logaritmálá.ssal, de amikor a peronoszpóra kártételéről, az ellene való védekezésről, meg a nagyüzemi szőlőtelepítés támberendezéséről kellett beszélniük, úgy érezték magukat, mintha nem is a vizsgateremben, hanem odahaza, a tolcsvai szőlőmívesek között lennének. Feloldódva, lelkesedéssel adtak számot évtizedes szakmájukról, alig tudta őket megállítani az elnök, úgy áradt belőlük a mondanivaló. A hegyköziek, elsősorban a nyíri Rákóczi Tsz 54 éves elnöke. Koscsó Miklós, meg a brigádvezetője, Horváth Lajos, akik egyébként „korelnöknek” számítottak a vizsgázók között, a gyümölcskertészetet tanulták szívesebben, hiszen gazdaságuk messze földön híres kiváló almáskert- jéről. Aztán, amikor az elméleti tételekkel végeztek, a bizottság a jelöltekkel együtt gépkocsiba ült, és folytatódott a vizsga a gyakorlati bemutatóval künn, a városvégi Ungvári-pincékben. Kcnezcs, feji és, színcfcs Harminchat hallgató állt érettségi vizsgára a sátoraljaújhelyi Kertészeti Technikum levelező tagozatán, köztük öt lány és asszony: Bodnár Rózsa Kovácsvágásról, Illés Gyuláné és Molnár Sándörné Palházáról, Kanyó Katalin Makkoshol.vkáról, Zeher Im- réné Pusztafaluból, aki egyébként négy éven át a férjével tanult, és most vele együtt tette le az érettségit. Nyolcvan-száz lépcsőn ereszkedtek le a sziklába vájt pincébe a domború keblű hordókhoz. Ragyogó tisztaság J A szépen díszített elnöki •asztallal szemben őszülő diá- Jkok ülnek egy-egy kerek asztalka mellett. Egyszerre öten {vannak a teremben. Éppen »véget ért az első izgalmas pillanat, megtörtént irodalomból »a tételhúzás. Utána egy kis •megkönnyebbülés, aztán a Jdérhintett fejek a zizegő jegv- »zetlapok fölé hajolnak: kéjszülnek a feleletvázlatok. » •Valóságos •„játckbirodalom“ > Köröskörül a falon térké- Jpek, az asztalokon kísérleti t anyagok, szemléltetőeszközök. Az apró gyerekek bízó- tavára sokkal jobban éreznék ,most itt magukat, mint az • apák, nagyapák. Hiszen valóságos kis játékbirodalom »várna itt rájuk. Emitt kár- [minpiros eperszemek, száron »függő, ropogós cseresznyék. [Amott hamvas kékszilva, átmetsző "bőrű ringló, vagy ép- >pen ananász és ambrózia kaj- [szi. De itt mosolyognak sorijában az illatos őszibarackok, [eredeti nagyságukban. Elber- ita, Ford korai, Győztes, Hale, [Napsugár és még vagy tíz faj- t tát olvashatunk a kis üvegvitrinek címkéiről. Szépek, bolyhosak, kelletik magukat, hogy szinte kedvünk lenne mindegyikbe beleharapni, ha nem tudnánk, hogy csak műanyagból valók, taneszközül szolgálnak. Aztán az első hangató már jelentkezik is felelésre. A honvédő háborúk költőiről kell számot adnia: Balassiról, Zrínyiről. Szép, kerek mondatok, gördülékeny előadás jellemzi a feleletét, amit idézetekkel igyekszik színessé tenni: „Vitézek, mi lehet. Ez széles föld felett, Szebb dolog az végeknél.. Az irodalom, a történelem, a matematika után a szőlészeti és kertészeti szaktárgyak következnek. A csemege- és borszőlőkről, különféle borfajtákról esik itt szó: kékfrankosról, bikavérről, szamorodkott szánról, felültem a ló hátára, nagyot kiáltottam: — Szmirno! Manyka „vigyázz”-ba merevült. — Mars! — vezényeltem. És a bitang szépen, lassú ügetésben megindult a teherrel, mint aki világéletében szófogadó paripa volt, én pedig kacagtam, élveztem a győzelmemet. Soha többé nem mentem gyalog az erdőbe, se oda, se vissza. Még azzal sem törődtem, hogy irányítsam a lovat a gyeplővel. Manyka jobban ismerte az utat, mint én. Senki sem tudott annyi fát felrakni a szánra, mint én, és úgy éreztem, hogy reggelenként, amikor Manykát megkínáltam sós kenyérrel, cinkosan és jóindulatúan rám röhögött. O Pár évvel később Moszkvában találkoztam régi barátommal, Grisával, Manyka volt kocsisával, illetve elődömmel. A Vörös Hadsereg egyenruhája volt rajta, fején Bugyonnij-sapka. Sok mindenről beszélgettünk, felelevenítettük az emlékeket. Eszembe jutott Manyka, az én lovam. Megkérdeztem Grisától, mi van vele? — Manyka hősi halált halt — mondta. Elképedve néztem rá. O megmagyarázta a „hősi halált”: — Amikor a Vörös Hadsereg kelet felé kergette Kol- csak admirális ellenforradalmi hadseregét, a mi gyárunkból is sokan jelentkeztünk vöröskatonának. Én Manykát vittem magammal, illetve ő vitt engem a hátán. Szegényt a Cseljabinszk melletti harcokban gyilkos golyó találta.--. kívánd, hogy újra elverjelek. Igazán sajnállak, mert nálad szebb lovat nemigen láttam rövidke életemben, ezért kérlek szeretettel, Induljunk! Manyka nyerített. Az volt az érzésem, hogy ez nem is nyerítés, hanem röhögés. Megint vesztettem. Most mit csináljak? Szótlanul tűnődtem, a ló pedig nyugodtan állt, mint egy filozófus, aki meg van győződve elveinek mcgdönthetetlenségéről, és nem tűr semmiféle ellenérvet. Hajtsak vissza újra félig üres szánnal, tegyem ki magam az igazgató dühének? És akkor elkalandozó gondolataim közt megakadt valami különös villanás. Ohanszk- ban, a hadifogoly legénységi táborban sokszor végignéztem a cári katonák'gyakorlatozását. Voltak ott mo- kány lovakon ülő kozákok is. Messziről oda hallatszottak az orosz vezényszavak. Például: „Szmirnó!” („Vigyázz!”). Ez jól megragadt az agyamban. Ma sem tudom megmagyarázni, miért, de hangosan rákiáltottam Manykara: — Szmirno! És csodák csodája! Manyka vigyázzállásba merevedett, szép, okos fejét magasan, mozdulatlanul tartotta, amíg rá nem parancsoltam: — Pihenj! Manyka fellazította hatalmas izmait. Győzelem! Rájöttem, hogy a bestia katonaló volt. Talán kozák lovagolta. Lehet, h«gy a harcteret is megjárta, és kiselejtezték valami hibája miatt. No megállj, Manyka, most a kezemben vagy! Ha te katona voltál, én is az!... Most elválik, kinek lesz igaza. Egyetlen darab fát sem vettem le az alaposan megrahatalniasat rúgott. A szán csikorgóit az eresztékeiben, de a ló nem mozdult. Végre is ő Syozott: egyszerűen eltörte a szán egyik rúdját. Szó se tehetett róla, hogy hazai uva- tözzam a rakományt. Lerakom a fát, és az üres szán- hal egyenesen hazakocogtunk az ácsokhoz, akik sebtében új Bidat faragtak a törött hegébe. Manyka az új rudat ls olyan játszi könnyedség- léi törte szét, mint a pálcát. ~n pedig szinte sírtam a dűlitek Elátkoztam a lovak aljas nemzetségét. Meg kellett ál- tepítanom, hogy nemcsak az emberek társadalmában van- aak gonoszak, önzők, munkakerülők és egyéb huligánok, hanem a lovak közt is, pedig mégiscsak emberségeseb- az embernél. Legalábbis többségükben, csupán az én lánykámra nem vonatkozik ez a szabály. Szép volt. ez az elmélet, amelyet cirka húszéves koromban felállítottam a permi r1 .igában, minusz harmincöt tokos hidegben. De azért nem Jtesztettem el türelmemet. Újra megraktam a szánt, és könyörögni kezdtem Manyihoz, legyen szíves ezt a csekélyke súlyt elcipelni. Lám, a "bjha mennyivel vékonyabb osontú és gyengébb lovacska, ”e van neki szíve, nem olyan tehütő, mint kegyed, mélyen tisztelt Manyka nagysád. A kanca olyan szép szelíden nétett rám, hogy szentül meggyőzött jószándékáról, bár né- Jni ravasz gúnyt fedeztem fel tekintetében. No mindegy ... — Manyka, indulás! Ugyanezt elmondtam még ,VaSy hússzor. Manyka nem mdult. — Légy szives kimozdulni * helyedből, könyörgöm, ne
