Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-28 / 124. szám

▼aslrnap, 1967. május 38. mmmx&É fcSZAKMAGTARORSZAG 99 Otven eve történt A „kötélhúzás“ kezdete lenes kormányra. A szovjetek ülésén elmondott beszéde a demagóg retorikai ügyeskedés mintaképe. Remegő hangon, hol megilletődött suttogással, hol mennydörgő felkiáltások­kal követelte a szovjetek hoz­zájárulását. „Én nem élhetek a nép nélkül és abban a pil­lanatban, amikor önök kétel­kednek bennem: megölnek!’’ — kiáltotta hosszú beszédének végén, s kifutott a teremből anélkül, hogy megvárta volna a szavazást. Akkor már zse­bében volt igazságügyi minisz­teri kinevezése. I<0 a Inir/soáziánaii Az oroszországi forradalom bonyolultabbá tette a nemzet­közi viszonyokat. A központi hatalmak egyik fő ellenfelük háborúból való kiválását vár­ták tőle, s valójában ez iz­gatta Oroszország szövetsége­seit, az antant hatalmakat is. Az antant hatalmak politikája ezért arra irányult, hogy cár­ral vagy cár nélkül, de Orosz­ország folytassa a háborút. Az orosz néptömegek más irányú nyomást gyakoroltak a kormányra. Ennek tudható be a béketörekvésekről szóló nyi­latkozat, s a fenti helyzetből következett annak gyors cáfo­lata. Az orosz burzsoáziának feltétlen szüksége volt az an­tant hatalmak támogatására, mert rettegett, hogy a forra­dalmi néppel szemben magára marad. Természetes tehát, hogy a béke és háború közötti választásban az utóbbit he­lyezték előtérbe. Az antant hatalmak min­dent elkövettek, hogy az ideiglenes kormányt megerő­sítsék a szovjetekkel szem­ben. Mindez az imperialista befolyás növekedésével járt együtt, s miután ebben az időben az amerikai tőke elő­nyomulása volt általában jel­lemző, Oroszországban is meg­erősödik az amerikai befolyás. Az amerikai kormány május­ban bejelenti, hogy kölcsönt nyújt Oroszországnak. A be­jelentést követően népes ka­tonai-politikai misszió érkezik Oroszországba, élén Hoot volt miniszterrel. Az amerikai kor­mány álláspontját egyszerűen fogalmazták meg: „Ha nem harcoltok — nem kaptok pénzt!” Az ideiglenes kor­mány sietve és félreérthetet­lenül hitet teli, hogy Orosz­ország folytatja a háborút. A tömejick ébredébe A tömegek helyzete a forra­dalom után keveset változott. A bolsevik agitáció jó talajt talált, hiszen a munkások és katonák látni kezdték, hogy a forradalomból megszületett kormány nem az ő érdekeiket szolgálja. Miljukov, az ideiglenes kor­mány nevében április 18-án jegyzéket küld az antant or­szágok követségeihez, amiben a márciusi nyilatkozatra hi­vatkozva megerősíti, hogy az „egész orosz nép” folytatni akarja a háborút, s a kor­mány szilárdan kitart szövet­ségesei mellett. A nyilatkozat közzététele után, április 20-án nagy tün­tetés zajlott le Pétervár utcá­in. „Vesszen Miljukov!”, „Le a háborúval!'' — hangzott a tömegből, nem lehetett tagad­ni, hogy az ideiglenes kor­mány válságos helyzetbe ke­rült. A kormány, ha magát nyíltan nem akarta leleplezni, fel kellett áldoznia a legin­kább gyűlölt minisztereket: Miljukovot és Gucskovot. Lvov herceg május 5-én új kormányt alakított, melyben a tíz burzsoá miniszter mellett 6 „baloldali” mensevik és eszer politikus is helyet kapott: Ce- reteli a mensevikek vezére, Csernov az eszerek vezére („muzsik miniszter") és má­sok. Miljukov helyét Teres- csenkó, Gucskov helyét pedig Kcrenszkij vette át a kor­mányban. Az új kormány Kerensz- kij befolyásának és szerepé­nek megnövekedését jelentette elsősorban. Azt a szerepet szánták neki, hogy igazolja a háború folytatásának szüksé­gességét. S Kerenszkij e sze­repnek újra megfelelt. A há­ború folytatásának megszál­lottja lett, s a tömegek meg­tévesztésére eddig bevált mű­vészetét most itt igyekezett kamatoztatni. Kerenszkijnek, mint hadügyminiszternek csak ez az egyetlen feladata volt, hiszen sohasem volt katona. Hadvezér nem lehetett, de há­borús bújtogató igen. Az új kormány az orosz forradalom helyzetén nem változtatott, de az események mutatták, hogy a két erő kö­zött, a burzsoá ideiglenes kor­mány és a néptömegek között a harc megindult. A kormány most még a szo­rításból ki tudott bújni egy enyhe kormányátalakítással, de az erősebb összecsapás szele már a levegőben érző­dött. Dr. Lehoczky Alfréd Ma őket ünnepeljük Foto: Szabados György Korszerűsítik Cigánd bolthálózatát A község lakosságát is meg­mozgató, de éppen a lakosság érdekeit szolgáló, nagy hord- erejűnek nevezhető beruházási program megvalósításához kezdett hozzá a Cigánd és Vi­déke Földművesszövetkezet. Összesen 1 120 000 forint fel- használásával szinte teljes mértékben korszerűsítik és bő­vítik a falu kereskedelmi há­lózatát. Mindenekelőtt: épül egy üzletkombinát, egy kis­vendégelő — jelenleg egy sincs a Bodrogközben —, egy I * !■♦»»»»♦♦ hús- és hentesáru bolt és az ezekhez szükséges raktárak, egyéb helyiségek. Egy épület átalakításával korszerű vas- és műszaki boltot, egy másik épület átalakításával szaksze­rű háztartási boltot építenek. A jelenlegi kicsi és nem szép, nem megfelelő cukrászdát duplájára bővítik, korszerűsí­tik és az esztétikai követelmé­nyeknek is megfelelően ren­dezik be. A munka már elkezdődött. A lakosság olyan örömmel fogadta, hogy máris 100 000 forint értékű társadalmi mun­kát ajánlottak fel, amellyel hozzá kívánnak járulni a sa­ját szükségleteiket szolgáló üzlethálózat bővítéséhez és korszerűsítéséhez. Mindezekkel egy időben a község megron­gálódott és sáros utcáit is ja­vítják, építik s a lakosság társadalmi összefogása ezt a munkát is elősegíti, meggyor­sítja. Ezeken kívül még szá­mos más közcélú létesítmény építésében vesz részt Cigánd lakossága társadalmi munká­ban. seny-vállalásaink több mint 80 százaléka a költségszint csökkentésére, a minőség ja­vítására és az export fokozá­sára törekedett. A legnagyobb eredményeket elért vállalatok vezetői és a legjobb brigádok hangsúlyozzák, hogy elsőbb­ségüket jórészt a munkaver­senynek köszönhetik. Lemondhatunk-e éppen az idén a szocialista munkaver­seny lendítő erejéről, a szer­vezett munka embert formáló erejéről? Nem, ez meggondo­latlan dőreség, rövidlátás, vét­kes könnyelműség lenne. Persze, a munkaverseny egyszerűbb és jóval áttekint­hetőbb volt akkor, amikor a vállalat és a művezető anya­gi érdekeltsége szinte kizáró­lag a tervek mennyiségi tel­jesítésétől függött. Akkor bezzeg hangos szóval, túlórák és jutalom ígéretével biztat­ták a munkásokat a verseny­re. De leinek váltak javára az ezer százalékos teljesítmények és a milliárdos értékre szapo­rodó készletek? Nyilvánvaló, hogy az új mechanizmus időszakában, sőt., az előkészület évében is, a politikai és a gazdasági ve­zetőknek egyaránt nagyobb szakszerűséggel, felelősséggel kell figyelemmel kísérni a népgazdaság helyzetét, a gaz­dasági élet főbb folyamatait. Nyilvánvaló és itt tényekkel, adatokkal nem is kell bizo­nyítani, hogy a munkaverseny eddig is előbbre vitte szocia­lista országépítésünket. Pár­tunk IX. kongresszusa és a SZOT határozatai világosan mutatják, hogy a pártnak és a szakszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is közreműködni, hogy a terme­lés gazdaságosabb legyen, a termelékenység magasabb szintre emelkedjék, a tényle­ges szükségletre és jó árut termeljünk. Vagyis magunk­nak kell előteremteni a forin­tokat, hogy a dolgozók jöve­delme emelkedjék és javíthas­suk a munkafeltételeket. Elegendő-e, ha csak a veze­tők látják a célt? A helyes, jó utasítások, vagy az új mecha­nizmus önmagéban mindont megold? Vajon mindegy, ho­gyan, mikor érjük el közös céljainkat? Nálunk nem üres fikció, hanem elsődleges és reális követelmény, hogy a dolgozó tömegeket bevonjuk a vezetésbe. A gazdálkodás, a szocialista emberré nevelés pagy gondjait csak közösen oldhatjuk meg. Az eddiginél is jobban kell támaszkod­nunk az üzemi kollektívára. El kell érnünk, hogy a dolgo­zók maguk is jobban érdekel­tek legyenek a gazdaságosabb termelésben, a művelődésben és következetesebben éljenek a demokratikus jogokkal, másrészt érezzék és vállalják a felelősséget is. Nos, mind­ehhez nagyobb önállóságot, több anyagi lehetőséget és jobb kedvet ad a gazdaságirá­nyítási rendszer reformja. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nálunk tömegjelenség lett és lényeges tartalmi fej­lődést ért el a szocialista munkaverseny. Több ezer em­ber példája bizonyítja, hogy munkában és közösségben ed­ződik, formálódik az ember, kedvezően alakul a szocialista öntudat. Igazságos és ésszerű követelmény, hogy növeked­jék a munka becsülete, a jó és a köz számára hasznos mun­kát erkölcsi és anyagi elisme­rés kövesse. A termelőüzemek többsége rohammunka nélkül, idejében befejezte 1968. évi tervét. A IX. kongresszus után bizako­dó, jó a hangulat és a szak- szervezeti választások során nőtt az aktivitás. Tehát nem szabad lemondani, hanem fo­kozottabban építeni kell a munkaversenyre. A siker biztosítására a ve­zetők az eddiginél jobban és érthetőbben magyarázzák meg az új követelményeket, a mi­nőségi mutatókat. Értessék meg a népgazdasági, a válla­lati és az egyéni érdekek ösz- szefüggéseit, az anyagi és az erkölcsi ösztönzés bővebb le­hetőségeit jobban használják ki a munkaverseny szélesíté­sére, hatékonyságának növelé­sére. A személyes példa sa hiányozzék: a'műszakiak és t gazdasági vezetők nagyobi mértékben vegyenek részt * komplexbrigádokban. versenyfelelősök ta­pasztalatcseréjére, a munkaverseny gyako­ribb értékelésére, a nyilvá­nosság biztosítására, a jobb és az eredményesebb propagan­dára az eddiginél nagyobb szükség és több lehetőség nyí­lik. Ha idejében összefogunk, ha a többség akarja, az idei munkaverseny az eddigiek­nél is nagyobb eredményeket hoz. Ezzel ünnepelhetjük mél­tóan a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordu­lóját. Dr. Fazekas László ft Csak forintokkal? A művezető közömbö­sen hallgatta a bri­gád versenyvállalását. | Nem szólt se jót, se rosszat, • de arcáról szavak nélkül is ; leolvashatták a gondolatot: • annyit beszélnek az új gazda­gsági mechanizmusról... Fi­zessék őt meg jól, adjanak ‘több pénzt a melósoknak, az- Itáp rendben lesz itt minden. [Különben is a propagandából Ineki már elege van! • Fizessenek többet? De mi­iből? A számlát -könnyű be­gyújtani ... Azzal, hogy majd |1068-ra fordítjuk a naptár ■ lapját és elérkezik az új me­chanizmus ideje, nem lesz itt !Kánaán. Nem! A gazdaság­irányítási rendszer reformja Icsak a gyorsabb fejlődés le­hetőségei l teremti meg. de ár­ira készülnünk kell, a felső vé­gzetüknek, az igazgatónak és la művezetőnek is, hogy ide- •jében élni tudjunk n lehető- Iségekkel. Lemondhatunk-e •a munkaversenyről? Mi an- •nak szerepe, jelentősége ma lés hogyan alakul az új mecha­nizmusban? I A TX. kongresszus tisztele­tére kibontakozott munkaver­Amit először csak Lenin lá­tott világosan, s az „Áprilisi tézisekben” ki is fejtett, hogy tudniillik Oroszországban ket­tős hatalom jött létre, és ezek közül az egyik — az ideigle­nes kormány —r a burzsoázia hatalmi szerve, a szovjetek pe­dig a néplörnegeket képviselik, 1917 májusában már a töme­gek előtt is mind nyilvánva­lóbba vált. Lassan kezdett osztani a homály, mely sokáig megnehezítette a felismerést, hogy az ideiglenes kormány nem a forradalom érdekét szolgálja, annak ellenére, hogy a forradalom szülte. Díszes arcképcsarnok Az ideiglenes kormány át­hidalhatatlan ellentmondások­ba ütközött. Szavai és tettei között mind nagyobb lett a szakadék. Előbb békét mon­dott, aztán a háború folytatá­sara ösztönzött. Földet ígért, aztán minden eszközzel aka­dályozni igyekezett a parasz­tok földhöz juttatását. Pedig mindez —. mint erre Lenin világosan rámutatott — a kor­mány célkitűzéseiből és össze­tételéből törvényszerűen kö­vetkezett. Az ideiglenes kormány cél­kitűzéseiről egyértelmű képet ad Kerenszkijnek most, ötven év után elhangzott nyilatko­zata: „... az ideiglenes kormány ... mérsékelt kormány volt, és azt remélte, hogy az uralkodó leváltásával fenntarthatja a monarchiát...” A kormány összetétele is kifejezte a fenti célt. A kor­mány tagjainak kinevezése mesteri szereposztást tükröz. A kormány elnöke Lvov herceg lett, aki legalább há­rom körülménynek köszönhet­te a rá esett választást Egy­részt az arisztokrácia közül szinte egyetlen volt, aki az 1905-ös forradalmi események során a liberális polgári zemsztvó mozgalomban, majd pedig a liberális burzsoázia pártjában, a kadét pártban szerepet vállalt. Ez „demokra­tikus” mezt kölcsönzött neki. Ugyanakkor — mint arisztok­rata — éppen alkalmas lehe­tett bizonyítani, hogy a forra­dalom szülte kormány milyen irányba kíván haladni. A har­madik ok, s ez esetben ez nem lebecsülendő, hogy a kor­mányelnöki tisztségre speku­láló két önjelölt (Miljukov és Gucskov) között jelentéktelen személye kompromisszumot jelentett. A létrejövő kormány két i,erős” embere ugyanis Mii­jükön, a kadét párt vezére, és Gucskov, a konzervatív föld- birtokos és burzsoá „októbris­ta” vezér volt. S miután az. eseményekben előreláthatólag I a háborúhoz (és így a szövet-, séges imperialista hatalmak- [ hoz) való viszony került kö-I zéppontba, az előbbi a kül- • ügyminiszteri, az utóbbi pedig I a hadügyminiszteri tárcát vá-. lasztotta. , I A kormány bázisát a bur-[ zsoázia és a kapitalizálódói földbirtokosok adták. Konova-' lov, moszkvai textilgyáros I lett a kereskedelem- és ipar-, ügyi miniszter, Terescsenko [ földbirtokos, az ország legna-, gyobb cukorgyárosa pedig a[ Pénzügyminisztérium élére ke-1 rült. ; Külön szerepet szántak a. kormányban Kerenszkijnek,[ az eszer (paraszt párt) egyik, vezetőjének. Kerenszkij való-[ jában a „demokrácia" képvi-I selőjeként került a kormány-1 ba, s csaléteknek szánták, I hogy a tömegek magukénak1 tekintsék a kormányt. Keres-1 v’e sem találhattak volna e célra Kerenszkljtől alkalma-[ sabb figurát. A korabeli I Oroszország legnagyobb de-; magógjának tekinthetjük. Kerenszkij nevét a politikai I Perekben játszott védőügyvédi szerepe tette ismertté. Szen-[ vedélyes hangú szónok. így ismerik a Dumában, az orosz Parlamentben is. A forrada­lom kitörése idején egyik fő szervezője, hogy a szovjetek B hatalmat ruházzák az ideig-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom