Észak-Magyarország, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-26 / 122. szám

Péntek, 1967. május 26. ÉSZAKMAGYAROItSZA 3 Lap&í reel — Monológ — minap egy fiatalok­ból álló deputáció keresett föl a laká­somon. Először csak kerül­gették jövetelük célját, mint macska a forró kását, hogy így, meg úgy, de kár is, hogy Gedeon bácsi nyugdíjba ment, mert ki mond most már nekik olyan ízes his­tóriákat, amikből okulni le­het. Végül aztán mégis ki­nyögték: gvöjjék már el Gipsz bácsi a küldöttértekez­letünkre, csali úgy tisztelet­ből, meghívottként, szívesen elvárja a KISZ-bizottság, meg a vállalat fiatalsága. Nem mondom, jól esik né­kem a ragaszkodás. Szere­tem ezeket a kölkölcet, ami­kor közöttük vagyok, fele­dem a magam korát. Hát jól van no, mondom, ha igazán szívesen láttok, elmegyek. El is mentem. Mondhatom, formás kis gyűlést csináltak! Nem hímeztek-hámoztak, talpraesetten álltak ki a pódi­umra, hogy előadják mondó- kájukat, méghozzá fejből, a hirtelen jött érzelmek hatá­sára. nem úgy, mint egyik­másik felnőttek rendezte gyűlésen, ahol napokkal előbb leírják a felszólalók a hozzászólásukat és felolvas­sák. Aztán, amikor vége a beszámolónak, nógatja őket az elnök: hát vitatkozzunk, szaktárcák, tessék csak, bát­ran! De miről vitatkozzanak? Elmondják a felszólalásukat, mint a betanult leckét, azt is papírról — slussz! Hanem ezek a fiatalok, ezek igen. Különösen az egyik szőke fiú felszólalása tetszett. Egy régi anekdotával kezd­te — így nevezik ezt, ha jól tudom. Azt mondja, hogy: A Tanácsköztársaság idején két vöröskatona utazik a vo­naton. Hej. cimbora, mondja az egyik, olyan kevés a ciga­retta, hogy még a csikket is újból kell sodorni. Abbi- zony, feleli a másik, de el­kelne már egy darabka szap­pan is, meg fertálynyi cu­kor, ez, meg az ... Megszó­lal erre a velük szembeni ülésen egy jól öltözött úri­ember. Ügy, úgy — szűri arany fogsora között a sza­vakat —, harcolni kell a nincs ellen, honfitársak, nem jó ez a rendszer. No, kap hirtelenjében egy-egy jóko­ra pofont mindkét vöröska­tonától. Hát ez meg miért volt! — döbben meg az úr. Ez csak azért, hogy amit ne­künk szabad kifogásolnunk, azt az úrnak nem. Az úrnak nem osztottunk lapot! gyártó felszólalók, olyan is az a vita... H át ez volna az egyik tanulság, amit elfe­lejtettem megmon­dani a fiatalok gyűlésén. De van még egy. Sőt egy har­madik is, de azt a végére tartogatom. Rövid leszek most már. Szóval nem tehe­tünk úgy, mint azok a vö­röskatonák. Nemcsak a po­fonra gondolok, hanem arra, hogy mi, akiknek jogunk van a bajok, a visszásságok fölemlegetésére, válogassuk meg a helyet és alkalmat, ahol, és amikor őszintén szót érthetünk. Ha azok között fejtegetjük észrevételei nket, akikre tartozik, és akik hi­vatottak rá. hogy orvosolják a bajt, abból föltétlenül jó dolog származik. Ellenben, ha a ki bicék előtt sopánko­dunk, még azt hiszik, egy követ fújunk velük. Akara­tunk ellenére lovat adunk alájuk, s megnyargalják azt. de meg ám! Csakhogy ebben az esetben a mi bőrünkből készül a nyereg... A ki- bicnek nem fáj. És most végül hadd mond­jam meg, hogyan képzelem én a vitatkozást a kibicek- kel. Tegyünk különbséget ki- bic és kibic között. Persze, nem könnyű dolog, jó em­berismeret kell hozzá. Pró­báljuk megállapítani, hogy a dolgainkba kotyogó kibic elvből vagy tunyaságból nem „játszik-e” velünk együtt. Ha elvből, akkor kössük föl a nadrágunkat . s ne frázisokat pufogtessunk, hanem a mi elveinkkel lő­jünk vissza, jól célba véve az igazságot. Aki meg tu­nyaságból nem vállalja a ri­zikót, s csak várja a sült ga­lambot, azt lódítsuk meg nyakánál fogva: nesze, bará­tom, kapsz belőle, szaladj utána, ha már eléje lusta vagy szaladni. M indkét esetben azon­ban az a végső ten­nivaló, hogy osszunk nekik is lapot! Egyiknek is, másiknak is. Ha elfogadja — játszhat. Ha nem, akkor hú­zódjon félre, vagy üljön mellénk, ha úgy tetszik, de tartsa a száját, egy szót se szóljon. Ez az én vélemé­nyem. Nem tudom, jól Iú- tom-e a dolgot, mindeneset­re megmondtam, ami a szi­vemet nyomja, s úgy vélem, jogom is van hozzá, mert én letettem a magam voksát Nem kibiceltem soha. Be­csületes partner voltam. Csala László Á fiatalok helyzete a sályi tsz-ben Sok mende-monda Járta a sályi tsz vezetőségéről, közelebbről az elnökről, az- *al kapcsolatban, hogy nehe­zen maradnak meg mellette a fiatal munkaerők. Akik nem ismerik köze­lebbről és belülről a termelő­szövetkezeti életet, csak arra figyelnek fel, hogy elöregszik ■a tsz-tagság, kevés, vagy alig van fiatal a gazdaságokban. Ázt hiszik, mindenütt két kéz- kapnak a fiatal munka­erő után. Ez bizonyos vonat­kozásban így is igaz, de az utóbbi évek tapasztalata azt tautatja, hogy a közös gazda­ságokban nemcsak az életkort hézik, hanem az embert is. Csupán azzal, hogy valaki fia­tal. még nem biztos, hogy köz- kedvell embere lesz egy ter­melőszövetkezetnek. Ezt bizo­nyítja a sályi eset is. — Mindig igényes voltam áz emberekkel — beszél erről Szabó József, a tsz elnöke. — rFudom azt is, hogy hátam mögött, de előfordult, hogy a szememben is, „kádemyiró­ttak” neveztek már el a já­rásban Azt hiszem, ma már ezt'nem mondhatják el rólam. A gazdaságban 63 fiatal dol­gozik. Becsületes, jó munkát 'tegeznek. Nyugodtan állítha­tom, rájuk mindig számítha­tunk. — A jelenlegi helyzetet ki­zárólag a fiatalok „megválto­zása” idézte elő? — kérdez­tük. Kicsit eltűnődik, aztán igen becsületesen, önkritikusan vá­laszol: — Ezen még nem gondol­koztam, de azt hiszem, az én nézeteim is változtak. Változ­tak, de nem ok nélkül. A fia­talok nálunk bebizonyítottál:, hogy képesek egyenletes, jó minőségű munkát végezni. — Az egyenletes munkához feltételek is kellenek. — No igen. Ezt viszont elő­ször nekünk kellett biztosíta­ni. A friss, lelkes munka meg­hódította a sályi „öregeket”. Előfordult, hogy mire a meg­lett emberek kiballagtak a határba, az ifjúság már el is végezte az aznapra kiszabott munkát. Ez a legjobb módja annak, hogy mindenféle bizal­matlanságot eloszlassanak. Szabó József jó gazdája a termelőszövetkezetnek, olyan ember, aki elsősorban a közös boldogulását tartja szem előtt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a véleményét sem, amit, az egyik fiatal szakem­berrel kapcsolatban mondott: . — Elismerem, elméletileg igen jó felkészültségű ember. Tudja mindazt, amit az isko­lában megtanítottak neki, sót, saját szorgalmából többel is. Biztos vagyok abban, hogy egy laboratóriumban, vagy más tudományos munkaterü­leten jól megállná helyét. Jobban, mint nálunk, ahol az emberekkel is tudni kell fog­lalkozni. Értéke, hogy jól kép­zett, de mit kezdjek vele, ha nem tud munkát szervezni, ha nem képes megértetni magát az emberekkel. Egy fiatalem­bert sem lehet akármire meg­tanítani. Adottságok is van­nak, s azt nem lehet figyel­men kívül hagyni. így fordult elő, hogy agro- nómus, főkönyvelő sokat vál­togatta egymást az elnök mel­lett, míg rátalált az „Igazira”. S meg kell mondani, hogy mindkét esetben végül is a legjobban választott. IV«m p}A0 egy diplomát null megszerezni. A legnagyobb vizsgát a munka­helyen kell letenni. Ki az el­méleti, ki a gyakorlati em­ber, s ki tudja a kettőt a leg­jobban összehangolni, azt már az iskolán túli élet dönti el. A termelőszövetkezet fia­taljai munkacsapatokban dol­goznak. Az egyik kizárólag fiúkból áll. ők végzik a nehe­zebb munkákat, mini például a szőlőkarózást. Állattenyész­tésben, növénytermelésben egyaránt jól megállják helyű­A modern Jassy Jassy, a moldovai tartomány székhelye, a Román Népköztársaság egyik legnagyobb városa. Egyetemét 1860-ban alapították, főiskolák, tudományos intézetei* a varos magas színvonalú kulturális ciciéről tanúskodnak. A város fontos szerep-^ lölt be Románia iparában is. Itt van az ország legnagyobb gyógyszergyára, «agy vegyi, fémfeldolgozó, fa-, textil- és élelmiszeripari üzemei vannak. Képünk Jassy egyik korszerű iparnegyedét ábrázolja­Gépgyári „premier44 a BNV-n Tevüleííttivehedés — Új konstrukciók —- A brigádok Lebet sorban állás nélkül is... A gépkocsitulajdonosok régi vágyát teljesítette az ÁFOR: Hejőcsabán, a 3. sz. fö közlekedési út mentén a napokban megnyitotta és folyamatosan üzemelteti az új, modern töltő­állomást. Valóban régi óhaj volt. hivatásos és nem hivatásos gép­kocsivezetők évek óta ostromolták az ÁFOR-t. Az új töltőállomás, amely hétköznap és vasárnap állan­dóan nyitva tart, négyféle üzemanyagot, benzint, gázolajat, keveréket és szuperbenzint szolgáltat ki, a kutak korszerű töltőfejekkel vannak ellátva, a gépkocsivezetők gyorsan, várakozás nélkül tankolhatnak. Mégis, a megnyitás óta azt kell tapasztalni, hogy a gépkocsivezetők többsége továbbra is a Béke téri állomást keresi fel, ahol a nagy torlódások miatt természetesen gyakran félórákig is sorban kell állni. Ezért — ha eddig az ÁFOR-t ostromoltuk, miután óha­junkat: teljesítették — ezúttal az ÁFOR kérését teljesítjük: ismételten felhívjuk a figyelmet az új töltőállomás meg­nyitására. A gépkocsivezetők kiindulás, vagy hazaérkezés előtt itt is felvehetik az üzemanyagot, s ami a legfontosabb! mindezt gyorsan, sorban állás nélkül. Í gy mesélte a fiú, nagy derültség köz­ben. de aztán levon­ta a tanulságokat is, mond­ván, hogy a kibicnek semmi se drága, meg hogy csak an­nak van joga beleszólni az életünkbe, aki maga is részt vállal belőle. Meggondolkozlatott ez a felszólalás Olyannyira meg­ragadott, hogy magam is szót kértem, és tovább fejte­gettem az igazságot. Egy-két gondolat utólag is eszembe jutott, ha akarja, előszedem magiinak. Nem állhatom a kibiceket. Néha — most már ugyan gyakrabban megtehetem, hogy ráérek —, összejövöge- tünk hárman-négyen ma­gamfajták, hogy lehúzzunk néhány kör piros hetest. Ki­bic persze mindig akad. Pisszegnek, ha mellé nyúl az ember, szívják a fogukat, hogy betűnél miért nem a zöld nyolcassal indult meg, ne kelljen a partnernak ma­gassal überolni, meg kár­örvendezve kárálnak, ha va­lakinek elfogják a hetesét, meg hogy kontrázni kellett volna a negyvenszázat, a vak is látta. Hát, ha olyan okos, mondom, üljön be és játsz- szon. Én elvből nem ját­szom, papa, feleli. Akkor meg tartsa a száját, kibicnek hallgass a neve! Higgye el, még jobban útálom azokat, akiit az élet nagy dolgai mellett ácsorog- va ltibicelnek, fecsegnek összevissza, de egy szalma­szálat sem tesznek odébb. Elvből vagy tunyaságból, mit tudom én... Ha sikerül valami, vakok meg süketek. Ha pedig nem stimmel egyik-másik dolog, kúrálnak, hogy így, meg úgy kellett volna. Nagy bölcsen nyilat­koznak, miként a bibliai próféták, a maguk bőiére azonban sohasem vállalnak rizikót. De a teremtésit, nem becsületes dolog ez! Ha kö­zömbösek a jó iránt, akkor a rossz se csiklandozza az epé­jüket. mert az élet nem kár­tyajáték. Bizonyisten, néha megviszket a tenyerem. Tu­dom én, hogy manapság már nem cselekedhetünk a két vöröskatona módjára, hiszen törvény tiltja az önnön bí­ráskodást, így hát az ember inkább magába fojtja az in­dulatát, hogy szinte robban­ni akar. Vitatkozzunk velük, ez az ukáz. Fianem, ha úgy fogjuk föl a dolgot, mint a felszólalásukat előre meg­— Mit gondol, melyik gép­nek lesz a legnagyobb sikere a vásáron? — kérdezem Lipcsei Istvánt. — Nem könnyű válaszolni. Több olyan új konstrukciót mutatunk be, amely, nyugod­tan mondhatom, világszínvo­nalon áll. Igyekeztünk, hiszen a gazdasági mechanizmus be­vezetése után egyre fontosabb lesz az áruink elhelyezése. Szerintem, a húzógépeknek és a szivattyúknak az idén is nagy sikerük lesz a vásáron. A szivattyúk a vízitelepen vannak. Legalábbis így hívják a tópartnak azt a részét, ahol a különböző vízgépeket mu­tatják be. Itt is nagy érdek­lődésre tartanak számot a „DIGÉP”-márkával ellátott gépek és berendezések. Sza­bad ég alatt vannak a targon­cák, és a nagykalapácsok. Míg az ollók ismét a csarnokban kaptak helyet. Egész család van belőlük kiállítva. Modern vonalúak, tetszetősek, és a szakemberek véleménye sze­rint, kitűnő paraméterekkel rendelkeznek. A megnyitást követő napok­ban sokezren tekintették meg a DIGEP termékeit. Megkez­dődtek az első tárgyalások is. Ügy tűnik, ezen a vásáron, hasonlóan a korábbi évekhez, ismét jelentős üzleteket köt­nek a Diósgyőri Gépgyár szak­emberei. És miközben árusít­ják saját portékájukat, gazdag tapasztalatokat szereznek a. külföldi pavilonokban is. Mert nincs olyan nap, amely ne hozna valami újat, a szom­széd csarnokokba. Ezért van az, hogy a „vizs­gáin unkák” bemutatásán túl­menően. a fővárosunkban megrendezett ipari vásár jó alkalom a tapasztalatszerzésre, és a fejlődés összemérésére. Paulovits Ágoston években. Itt, a csarnokban többnyire a kábelgépeket és az ollókat mutatjuk be, kint az epület. mellett vannak a nagy- kalapácsok, a „vízitelepen’’ pe­dig a szivattyúk — mondja, miközben bemutatja a DSG— tíx20-as típusú gyorssodrót. Ezt a nagyszerű diósgyőri konstrukciót ez alkalommal mutatják be a hazai és külföl­di érdeklődőknek. Dédelgetett terméke a Diósgyőri Gépgyár­nak. Külön érdekessége, hogy variálható, tökéletesen tipizált elemekből építhető, szinte tet­szés szerinti nagyságra. Tóth Sándor brigádja állította be az ipari vásáron és ők készítet­ték Diósgyőrben is. A DSG—2xl0-es gyorssodró már tavaly is volt a vásáron. A Szovjetunió jelentős tételt rendelt ezekből a gépekből. A Szegő brigád szereli, és ők mutatják be a vásáron is. Közbevetöleg érdemes meg­említeni, hogy az iménti gé­peknél új a gördülő orsós szálvezetés, az újítás Lipcsei Istvántól származik. — Ez az összecsapó gép any- nyira új, hogy csak a kísérle­ti példányt, tudtuk elhozni a vásárra. Ilyesmit ritkán en­gedélyeznek a felettes szer­vek, azonban ez a gép oly nagyszerűre sikerült, hogy hozzájárultak bemutatásához. Egy teljes összecsapó család első példánya ez a masina. Kissé arrébb, két darab nagy­húzógép áll és egy huzal­akkumulátor. majd a hidrau­likus sajtolok következnek. Ezek is megfiatalodtak egy esztendő alatt. A vezérlő szek­rényt beépítették a gép bur­kolatába és a kézivezérlés he­lyett ezúttal automatikai: irá­nyítják a tetszetős kivitelű gé­pet. Szabó József brigádja sze­relte a százas és a kétszáz tonnás sajtót. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium nagy csarnokában immár hagyományosan előke­lő helye van a diósgyőri ter­mékeknek. Szinte megszokott helyen állnak évek óta azok a masinák, amelyeket itt, a Bükk lábánál meghúzódó, ma­gas ipari kultúrával rendelke­ző üzemekben terveztek és készítettek. A DIG É P- már ka tiszte, be­csülete, jó híre minden ilyen kiállítás alkalmával növek­szik, — erre nagyszerű bizo­nyíték a szélrózsa minden irányából megnyilvánuló ér­deklődés. Jó bizonyíték az a sok üzletkötés, amely egy-egy ipari vásár után hosszabb idő­ié is meghatározza a DIGÉP- gyártmányok termelését. Amikor először jártam a csavnokbtji, még néhány óra hátra volt a megnyitásig. Ak­kora sürgés-forgás volt a DI- GÉP háza táján, mintha hóvé­gi hajrá lenne. Jónevű szocia­lista brigádok sürögtek a le­alapozott gépek körül. Lipcsei István, a vásár egyik rende­zője irányította a munkát. — Az idén nagyobb terüle­tet kaptunk, mint a korábbi Ivet. A traktorosokra nincs pa­nasz. — Ügy is mondhatnánk, ezek jórészt a nü neveltjeink — dicséri a fiatalokat az el­nök. — Három évvel ezelőtt úttörő sorból került hozzánk a törzsgárda. Itt alakítottak KISZ-alapszervezetet is. — Ha ilyen jól megvannak elégedve az ifjúság munkájá­val, mivel jutalmazzák szor­galmukat? — Most például felvisszük valamennyit Budapestre, a vásárra. Helyiséget biztosí­tottunk a KISZ-szervezet ré­szére, ott van a televíziójuk is, amit tavaly nyertek a járá- * si munkaversenyben. Még egy < kertet is kaptak, azt szépen < parkosították, s nyáron szóra- < kozhatnak, táncolhatnak. Ez J évben ezer forintot adtunk az < alapszervezetnek, költsék arra, 1 ami a legszükségesebb ne- < kik. < Az eddigiekből isni1;.Hűa; sályi fiatalság megtalálta szá- < mítását a közös gazdaságban. < Kulturális igényeik kielégítő- < sén túl azonban a legfonto- i sább mégis az, hogy a tenne- J lőszövetkezet állandó munka- i lehetőségről gondoskodott ré- í szűkre. Ez a legfontosabb, < mert végső soron mégis a biz- 1 tos megélhetés az, amely le- 4 köti, otthon tartja az ifjúsá- 1 got. Az pedig, hogy munka- < jukat mennyire becsülik, már ' kizárólag rajtuk múlik. 1 Adamovics Ilona 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom