Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-09 / 83. szám

6 Vas*wjmp, W6t Spröts Ä­Préselt nádból készít ízléses, praktikus víkcndházakat a Bács-Kiskún megyei Nád- gazdasági Vállalat. Az előkalkuláció szerint a helyszínen felépítve tizenötezer forint­ba kerül a kis nyaraló, melynek húsz négyzetméternyi alaplcrületc beton, cs két helyiségből áll. Üj könyvek a miskolci könyvesboltokban Tuvussi nótacsokor, író—olvasó találkozó Úsdon Az ózdi Liszt Ferenc Műve­lődési Ház áprilisi prog­ramjában több figyelemre ér­demes műsorral találkozunk. A már eddig megtartott ren­dezvényeken kívül érdemes megemlíteni például a 11-i, keddi író—olvasó találkozót, amelyen Devecseri Gábor Kossuth-díjas költővel és mű--., fordítóval találkoznak az óz­diak. A magyar nóta kedvelői bizonyára érdeklődve várják a 12-i Tavaszi nótacsokor című estet, amelyen fővárosi nép­dalénekesek működnek közre. 14-én a nemzetközi helyzetről ,ad tájékoztatást egy fővárosi külpolitikai újságíró, 22-én pe­dig a gyarmati, ifjúság napja alkalmából rendeznek nagy­gyűlést. Érdekesnek ígérkezik az a találkozó, amelyen a volt alkoholisták baráti körének tagjai jönnek össze a népszerű orvossal, dr. Buga Lászlóval. A komoly zene kedvelőinek rendezik meg 25-én a MÁV szimfonikusok hangversenyét és 29-én a megyei zeneiskolák növendékeinek koncertjét. A derűt a 26-i munkavédelmi kabaré képviseli. A 27-í an­kéten az új lakótelepek szoci­ális és kulturális tervezési problémáit vitatják meg. ban megelevenedik II. Fülöp Spanyolországának tarka élete, a spanyol világuralom kora. Űj kiadásban jelent meg Tersánszky Józsi Jenő több . órása Űj legenda és más regé­nyek címmel. Remenyik Zsig- mond kötete, A keselyű töb­bek között az elhunyt író két legszebb kisregényét, az Ag- rella emlékét és a Pernambu- coi éjszakákat tartalmazza. Űjra kiadták Jókai Gróf Be- nyovszki Móric című regényét, valamint Maupassant művét, az Erős, mint a halál-t. Az ismeretterjesztő művek közül megemlítjük Peter Bols politikai riportregényét, amely­nek A szálak Washingtonba vezetnek a címe és Paul de Kruif ismert könyvét, a Baci- lusvadászokat. Az idegen nyelvű könyvek közül említésre méltó a Mark Lane klagt an című bécsi ki­adású munka. A Warren-je- lentést elsőnek vitató amerikai ügyvéd műve ez az elnökgyil­kosságról. A mezőkövesdi gimnázium hat végzős osztályában 191 fiatal — hatvanhárom fiú és százhuszonnyolc lány — áll érettségi előtt. Az elmúlt he­tekben hosszas megfontolás után valamennyien bejelentet­ték pályaválasztási szándéku­kat, döntöttek róla, milyen formában szeretnének tovább tanulni, vagy hol szeretnének a termelőmunkába kapcso­lódni. A diákok, mint Nagy István a gimnázium igazgató­ja tájékoztat, a korábbi évek­hez képest reálisabban mér­ték fel a lehetőségeket, nem' utolsósorban saját képességei­ket, tehetségüket. Szá/Íiíiruinciiáriiian elcntkczlcSi Százharminchárman jelent­keztek továbbtanulásra. Eb­ben benne vannak az egye­temre, főiskolákra, egyéb fel­sőoktatási intézményekre, vagy szakiskolákba jelentke­zők. Érdemes megfigyelni a' pedagógus pálya iránt meg­növekedett érdeklődést. A tu­dományegyetemre pedagógu­soknak tizennégyen, főiskolai továbbképzésre hatan, tanító­képzőbe tizenegyen jelentkez­tek, óvónőnek is jelentkezett egy tanuló. Messze megnöve­kedett tehát a nevelői pályák iránti érdeklődés aránya a korábban nagyon divatos or­vosi és jogász érdeklődéssel szemben. Akik nem tanulnak tovább, valami kereskedelmi, földművesszövetkezeti, erdé­szeti munkakört akarnak ke­resni. A tovább nem. tanulók többsége lány. Természetesen még ez a százharminchármas szám is igen magas. Túl nagy a jelent­kezés, és azzal kell számolni, hogy a továbbtanulásra eleve nem jelentkezőkön kívül még legalább ugyanannyian kima­radnak a felsőoktatásból, így a járás területén száznál több fiatal fogja keresni, érettségi­vel a tarsolyában, az elhe­lyezkedési lehetőségeket. Sieves az elhelyezkedési alkalom A gimnázium igazgatója egészen a közelmúlt időkig hosszú éveken át a járási ta­nács elnökhelyettese volt, így tehát jó ismerője a környék munkalehetőségeinek, elhe­lyezkedési alkalmainak. A kép, amit az elhelyezkedési lehetőségekről fest, nem biz­tató. Az érettségizettek ter­mészetesen íróasztal mellé kí­vánkoznak elsősorban, azon­ban az íróasztal-lehetőségek a termelőszövetkezetekben szin­te százszázalékosan telítettek, egyébként is a gimnáziumi érettségivel nem is alkalma­sak a fiatalok könyvelőnek, vagy egyéb pénzügyi, szám­szaki munkakörbe. Akik az 5-f-l-es formában korábban gépjavítást tanultak, azok számára sem nyithat tárt ka­pukat a helyi gépjavító üzem, mert ott korábban megtelt a tanulólétszám. Az intézet az elmúlt évben mintegy hetven üzemhez for­dult megkereséssel, hogy vég­zett fiataljainak valamilyen álláslehetőséget biztosítson, de mindössze öl üzemtől jött vá­lasz, az is nemleges. A többi megkeresett munkahely vá­laszra sem méltatta a gimná­zium megkeresését. Az idén egyedül a Mezőkövesdi Szabó Ktsz kért egy műszerész-sza­kos fiatalt. A helyi földmű­vesszövetkezet pedig ígéretet tett rá, hogy egy-két diáknak esetleg társadalmi ösztöndíjat biztosít a felsőoktatásban. A tudásszint megalapozott Mindez, bizony, édeskevés. Jó tanulók pedig a kövesdi érettségizők. A hat érettségiző osztály tanulmányi átlaga 3,34* de van olyan tanulócsoport is* amelyben 3,76 az átlagos ered­mény. A tudásszint megalapo­zott hát, de ez nemcsak helyi jelenség, hanem országos. Emelkedik mindenfelé az átla­gos tanulmányi eredmény, a tudásszint, mert fiataljaink ér­zik, tudják, hogy a továbbta­nulási lehetőségekhez, mind pedig az elhelyezkedéshez a jobb tanulmányi eredmény, a több tudás az alapvető köve­telmény. Nagy hát a versenyt Borongás kép A Mezőkövesden végző és a helyben, illetve a környékbeli községekben lakó fiatalok kö­zül többen mennének vissza esetleg a mezőgazdaságba is. Azonban a felmérések szerint* a helyi termelőszövetkezetek nem tudnak számukra folya­matos munkát biztosítani. Ugyanis a járás tsz-ei megle­hetősen magasfokúan, 75—80 százalékban gépesítettek, s ez a gépesítés tovább /folytatódik. Igen nagy a munkahely-igény a járásban lakó nők között is. A munkaképes lányoknak, asszonyoknak, még a fele sem dolgozik. Félő, hogy ez a munkaerő-helyzet további el­vándorlást eredményez, tovább növeli a Mezőkövesdről Mis­kolcra és az ország különböző városaiba járó ingázók amúgy; is igen tekintélyes számát. Borongós kép alakult ki ü mezőkövesdi fiatalok pályavá­lasztási, elhelyezkedési lehető­ségeiről. E nagy kiterjedésű és igen nagy lélekszámú, húsz­ezernél több embernek otthont adó településen lehetőséget kellene találni rá, hogy több ember helyben találjon mun­kát, megélhetést. Benedek Miklós fimKiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiifniiiiniiiiiiiiiiiiuitiittiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii uiigiiiiiiiiitimimiisiiiimiiiiiimiiiiifiiiiiiiiiiiim Gulyás Mihály: Ö# zsák krumpli A z öregember ásított. Hangot is hallatott, jólesőt, amitől másnak is megjönne a kedve az ásításhoz. Szája megteLt ko­rareggeli napsütéssel. Kék párákat gőzölgöbt a föld. Az öregember szája is kék párát eresz­tett. Húzott kalapján, hogy szeme árnyékban maradjon, s elnézelődött. Lábánál kezdődött a szántás, darabosan, megannyi görccsel. Kő- hajításnyira már elsimultak a redők, a; szé­lesre tárt lapály kenyérhéjbarnán pirult a napsütésben. — Hajhaj — sóhajtotta az öreg­ember teljesen értelmetlenül, mégis tétova gyönyörrel hangjában, s hogy öröme foko­zódjék, újabb ásítást csikart ki magától. Ked­vére való volt ez is, szeme is könnybelábadt tőle, sőt, édes ízű nyál csurrant szája szögle­téből. Nem törülte le. Egyedül volt. Legeltette szemét a reggelen. Gondolatai még nem vol­tak, csak érzelmei, félig még odaát, az álom­béli létben. Nem tudta volna megmondani, mit álmodott, de minden bizonnyal kegyes voLt hozzá az éjszaka, különben hogyan is ébredhetett volna ennyire frissen, pendülő elevenséggel. Látása éles, tekintete szárnyaló. Máskor meresztenie kellett a szemét, hogy el­lásson a Bodrog-partig, most a Zemplén hegy­sor tintakék fűrészfogait is tisztán érzékeli a még lombtalan jegenyéken túl, meg tudná számolni a varjúfészkek fekete pöttyeit az ágasbogas topolyaiakon. Magától jött mosolyt sütött vissza a napra, háládatos érzelmesség- gel. — Adj még nekem, uram sok ilyen ébre­dést — mondta társalkodó kedélyességgel, mintha az úr mellette ülne, karnyújtásnyira. Könnyedén felült. Csiklandós rándulások melengető huLlámai gyűrűztek porcaiból, mel­lében összesűrűsödtek, majd torka felé ira­modtak. Az öregember elnevette magát, olyan önkéntelenül tört rá a nevethetnék, hogy képtelen volt elállni a hangok útját. Amint elvonult róla a jóleső hangulat, megszokás­ból inkább, mint önmaga figyelmeztetésére, elültetett komorsággal dünnyögte: — Veszte­det érzed. Ez volt az első olyan megnyilvánulása, mely posztját juttatta eszébe. Gyorsan, kap­kodó sietséggel elhessentette azt a rossz ér­zést, mely gondolatai hátországából kereke­dett, és azzal fenyegette, hogy könyörtelenül lerontja benne a reggel örömét. Hát nem hagyja, nem hagyhatja, hogy egy ostoba pil­lanat tönkretegye, kifossza, megkínozza. Öreg­ember ö már, ritkán van része ilyen nyugodt ébredésben. A megszokás, az a rohadt meg­szokás küldte rá a félszet, az ősök kegyetlen sorsa, hogy még nevetni se mertek, mert jó­kedvük mögött mindig ott ólálkodott az ör­dög, vidámságuk örök ellentéte. Hát ő most megmutatja, hogy nem törődik az ördöggel — olyan jól aludt és oly kedves, megnyugtató ez a reggel, hogy az ördög nem is vetődhetett erre, az úr elparancsolta innen erre az éj­szakára. E lőrébb hajolt ültében, és kezére vett a földből. Nézte kicsit, majd összenyom­ta. A rög nedvesen összeállt. Itt a vetés ideje, gondolta, de érezte, hogy gondolatai mögött más gondolatok vergődnek, kívánkoz­nak a napvilágra. Háta kemény krumplis zsáknak feszült. Oldalt fordult és tekintetét végigeresztette a regiment zsákon, mely ka­zalba rakva hosszan nyúlt el a földre rakott szalmán. A legvégső raktis mintha alacso­nyabb lett volna a többinél. Az öregember máris talpon volt, a friss ébredés szökkenésével tnappolta végig a zsák­kazlat. öt zsák krumpli hiányzott. Az öregember lerogyott a maradék zsákha- lorara, & kereszitet vetett. Hirtelen nem gon­dolt semmire. Kezét ölébe ejtette, és csak bámulta az összetaposott földet. Később se na­gyon gondolkozott, inkább csak érezte, milyen nagy csapás érte — kiforgatták egyetlen va­gyonából, a becsületéből. Hét éve, uramisten hét éve őrzi a közös vagyont, sohase volt ve­le baj, el nem aludt. Egyszer elaludt, és most itt van kegyetlenül kifosztva, üresen, mint a levert fészek. Elküldte tekintetét a falu felé. és a Bodrog jutott eszébe, a mély, örvénylő víz, az se vallja meg titkát, hová tette, mer­re sodorta a belévetett követ. Nem kérdez­heti meg a falut hová tette az öt zsák krump­lit, kinek a pincéje nyelte el — amíg nem kérdez, őt. se kérdezi senki, megvan a becsü­let, ez a kényes, csak egyszer elhagyható por­tálva. De ő már tudja, hogy nincs meg. U jjad, mintegy maguktól, görcsösen ösz- szerándultak, körmei tenyerébe mélyéd- tek, s amikor tenyere szétnyílt, fehórlő pontok virítottak a viseltes bőrön. Keserve­sen felnyögött. Ki lehetett az a kutyaházi, aki az ő egyetlen vagyonkájára, becsületére tört. Hát szabad ilyent csinálni egy öregember­rel? A legközelebbi házak lakóit sorolta ma­gában, méricskélte jellemüket, múltat-jelent egyaránt összevetett. Aztán haragosait vette sorra. Igen, van egy, egyetlen egy, aki meg­fojtaná egy kanál vízben, de hát az odább lakik. Igaz, hosszúak még az áprilisi éjsza­kák, ő meg aludt, mint a bunda, akár a szal­mát is kihúzhatták volna alóla. Hogy mi ütött bele, a fene se tudja, talán az ördög — biztos az ördög keze van a dologban, az altatta úgy el, hogy ne vegyen észre semmit. Hirtelen eszébe jutott, hogy rá kellene kenni harago­sára, attól minden kitelik, az olyan enyves- kezű. Nagyok a kölykei, egyszerre elvihet- ték mind az öt zsákkal. Az öregember elgondolkozott ezen a lehető­ségein, és az élet is visszajött belé. Hogyan terelje a gyanút haragosára. Hogyan is, ho­gyan is? Az istent hívta, de menten észbe kapott, hogy az úr ilyen sötét üzelmekre aligha vállalkozik. Hát akikor gyere te, sá­tán, okosíts meg te, a rossz álljon beléd, ho­gyan babráljak ki Iwragosommal... És sike­rült kisütnie az ötletet. Megrakta zsebét krumplival, és elindult haragosa kertje felé. Talán tízméterenként elpottyantott egy-egy gumót, s amikor elérte a kertet, be akart dob­ni oda is egyet-kettőt, egy vonalba. De ekkor összetört benne a szándék. Keze, mely már- már lendülni akart, lehanyatlótt — s az öreg­ember lassacskán megfordult. Szárnyaszegett, szomorú gondolatok indultak el benne, s amint jöttek, tolakodtak fölfelé, nehéz könny­cseppeket sodortak ki szemeiből. Nemcsak gondolta, mondta is, elvéikor)yult, sírós han­gon; ami eszébe jutott: — Én már öregember vagyak, alig érek valamit. Magamra maradtam, mint a fcisuj- jam. Gyerekeim szétmentek a nagyvilágban, még levelet se menesztetlek apjukhoz, nem­hogy látni, akarnák. Feleségem is itthágyott, befeküdt a földbe, hát' én is befekszem a földbe, mert minek már az ilyen vónségnek az ólet, ha becsület nincsen rajta. Aki elvet­te becsületemet, az életem is elvette. Hozzá­nyúlt a közöséhez, hozzányúlt az én életem­hez. Nem megyek én senki nyakára, az elnök szeme elé meg nem akarok kerülni. Hét éve. hét hosszú éve vigyáztam, amit rámbíztak. Rossz gazda voltam, rossz gazdája voltam a vagyonomnak, hát akkor... Jött visszafelé az öregember azon az úton, melyen elpergette a bűnjelnek szánt gumói, felszedte, zsebébe rakta. Néha szeméhez nyúlt, törült rajta, s mert sáros volt a tenyere, ma- szatos lett az öregember képe. Ö nem látta saját arcát, - azt meg nbm kívánta, hogy má­solt lássák. Ö már nem akar senkit látni, mert akkor kérdést tesznek föl neki, és ő tud­ja, hogy csak szégyene nő minden kérdéstől. Nem tud elszámolni az öt zsák krumplival, nem tud elszámolni telkiismeretével. A krumplikazlaktól még egyszer rá- emelte tekintetét a falura. Hallgatagon, titkolózva gubbasztottak a házak a nap­fény záporában. Aztán megfordult, nekifor- dult a Bodrognak. Ment csöndesen, ráérősen. Nem szólt, nem kiáltott utána senki, egye­dül volt a széles, nagy határban, egyedül, mint a kisujjam. y Mezőkövesdi érettségizők gondjai új kötetének. Ugyancsak új regény Bruno Franknak, az életrajz-regények ismert írójá­nak Cervantes című regénye. A nagy spanyol író életrajzá­Az elmúlt hét könyvei közül több szépirodalmi újdonságra hívjuk fel a figyelmet. Dallam a falon túl a címe Nemes László, a népszerű regényíró

Next

/
Oldalképek
Tartalom