Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
Vasárnap, 1967. április 9. ESZAKMÄGYARORSZÄG 3 Erenyő, közelről Április bolond időt hozott. A Kékesen havazik, a városban esik, ha meg nem, hát a szél fúj. De különösen az eső zavarja a tavaszra váró emberek hangulatát. Az ostorosi mezőre igyekszünk. Meredek ereszkén haladunk. Az egyik kanyarnál lámpás emberek jönnek. Redler Józstif párttitkár Somoskőy üzemmérnöktől érdeklődik, mi újság a fronton. — Ugyanaz, mint kint... Esik az eső! A szállítók is mondják. — Nincs ott jó világ, Jóska bácsi... Esik az eső! — Nem baj, Pékó... A fővonal elmarad, s mi a lámpánkra maradunk. A fővonalon neon világít, az ember messziről azt hiszi, hogy a fény már a napról jön. Aztán csalódik, mert még mindig menni kell. Lejtő jön lejtő után. A párttitkár sóhajt. — Csak hl ár készen lenne a lanovka... — Lanovka? — nézek rá? Ugrasztani akar? — Lanovkát csináltok? — Azt! — most meg ő csodálkozik, hogy nem hiszek neki. A csilléket gumiszalag, ezt pedig kaparó váltja fel. Szűkülnek a vágatok, rövidülnek a stompok, s amikor balra térünk, vastám váltja fel a fát. Itt már vastól vasig kapaszkodunk. Egy gumiköpenyes ember megállít bennünket. — Robbantás... Húzódjatok egy kicsit oldalt. Hogy vagy, Józsikám? — Jobban, mint te! — játszik a szóval. — Bent is esik? — Miért? Kint is? — s mikor megtudja, hogy kint is Zuhog, káromkodik. Mint a patkányok, egy-egy lyukba bújva várunk. Kilesünk a sötétre, vagy a távolban imbolygó fénygömbökre. Jóska, az egykori vájárom, aki ma az erenyőbányai kommunisták titkára, érdeklődik, újságol. — Ismerted Csatári Pistát? Annáról. No. ő a frontbrigád Vezetője... Hé, Sanyi. Pista merre van? — érdeklődik a legközelebbi gumiköpenyestől. — Bent van, a front végén... Egymás nyakán ülnek a lövések. A lámpák elalszanak. Meggyújtjuk újra, s már indulunk is. Ha eddig a méter magas vágatra panaszkodtunk, most visszasírhatjuk. A fronton laposkúszással lehet csak közlekedni. A vaskopnik irdatlan terhet tartanak, s aki nem ismeri a bányát, megijed, visz- szafordul. Pedig a bánya elsősorban nem félelmetes. Mindenekelőtt nehéz benne a munka. Még akkor is, ha kaparószalagok hordják a szenet a nyolcvan centis szénmezőről, kőte „lóg” felettünk, elölről Pádig a kirobbantott szén tornyosul — mindez veszélyt is Jelent, az igaz. De a vastámok biztonságot nyújtanak. Viszont f lerobbantott szenet fekvő helyzetből (legjobb esetben Jérden állva) kell a kaparóra laPátolni. . belefutunk az esőbe. Öm- ■'k. Nincs már jelző rá, csak *lz: hogy ömlik, miptha dézsából borítgatnák az ember nyakába. , ~~ A víz meg a tűz, ez a b^ttő a bányász legnagyobb ellensége — fordul vissza Redler Jóska. — Eljöttünk egy „mező” mellett. Nemrég teljesen elöntötte a víz. Sok ezer köbméter vizet szivaty- tyúztunk le öt nap alatt. Most iszapolunk ... Végállomáshoz érünk. Ismerkedünk, érdeklődünk. • Valaki viccesen megjegyzi, hogy — Papírt még nem láttunk, de hát kiszámolták már maguknak. Salamon József frontaknász csatlakozik hozzánk, s az ostorosi főszivattyú-házban várjuk meg a brigadérost. — Hallom, hogy megmá- szatlak — nevet rám, s kezet nyújt. Aztán ömlik belőle a panasz. — Annabányán magunk vittük ki a gumiruhát, kimostuk, megszárítottuk, bevittük. Itt mindent megcsinálnak, csali éppen ki kellene vinni a „napra” ... Mindig én vitessem ki? Az abléz is tehet valamit. Az ünnepek alatt 20 ember nem tudott beszerelni egy reduktort. Rossz volt. — Teljesen új volt. — mentegetőzik az ügyeletes villany- szerelő. — Csak zárlatos. Kényes kérdés ? — Anyagunk sincs. Gondoskodhatna tartalékról az üzem- vezetőség. A Csatári frontbrigád 1964- ben alakult. A következő évben kötötték meg az első szerződést a szocialista brigádversenyben. Most már a bronzérmet várják. Néha közösen kirándulnak, múzeumot, ipari vásárt látogatnak, táncbemutatón családostól együttl vesznek részt. Érettségi elölt álló fiatalok vitáját halfaj lottam arról, hogy a becsületes em- 55 bér érvényesül-e jobban az éleiben, Munkában a fúrógép. Ivánkái András vájár és Mészáros Károly csillés előkészülnek a robbantáshoz a 31/a munkahelyen könnyű nekünk, mert mi továbbmegyünk, ők meg most kezdenek el szeneim. — A brigadéros? — Csatári, épp az előbb ment el... A négyszögben kergetözünk. Mert most a brigádvezető indult el azon az úton, amelyiket az előbb laposkúszással ml magunk is megtettünk. Füsti Molnár Csaba lőmester a kísérőnk. A párttitkár tájékozódik. — Sok a vidéki — panaszkodik nehéz helyzetükre Csatári István. — Nem tudunk annyit együtt maradni, ameny- nyit szeretnénk. Az egyik szállító jön. — Pista bácsi, száztíz csille. A brigadéros morgolódik. Kétszáz a norma, de ma rossz napjuk volt. — Lökködni kell, gyerekek, lökködni — vigasztalja viccesen bányásznyelven a párttitkár. — Lökködni? — vág vissza a másik. — Miből? — Nem baj! Majd megyünk az Özugróra. Ott 25 évig jó szenünk lesz. Műszak végén, kifelé jövet, Ladányi András, az ostorosi vagy az ellenkezője? Meglepő tájékozottsággal vitatkoztak erről a kényes kérdésről." — így kezdődik az a nagyon jóindulatú, az ifjúság “életútját e „kényes kérdés” szemszögéből elemző levél, amelyet a közelmúltban küldött szerkesztőségünkhöz O. L., a Lenin Kohászati Művek dolgozója. És bár a téma nem új, mégsem intézhetjük el egy udvarias hangú válaszlevéllel. Annak ellenére sem, hogy a legtöbb kérdésben egyetértünk a sorok írójával. Igaza van, amikor hivatkozik rá, hogy az ifjúság csak kisebb részének helytelen a szemlélete; éppúgy abban is. hogy a felnőtt társadalomból szerzett tapasztalatai nem minden esetben jóértelműen befolyásolják gondolkodását. Levelében azonban van két megállapítás, amellyel vitatkoznunk kell. Annál inkább, mivel nem csupán egyedi megállapítások ezek — máskor és több alkalommal is találkoztunk ilyen vagy hasonló nézetekkel. „Meglepő tájékozottsággal vitatkoztak erről a kényes kérdésről”. — írja a sorok küldője. Vagyis arról: a becsületes ember érvényesül-e jobban, vagy az ellenkezője? Semmi j szín alatt sem hiba, sőt nagyon is jó, ha if- ! jóságunk tájékozott a becsületes vagy a becstelen ember társadalmi helyét és értékét illetően. És egyáltalán nem meglepő. Inkább az volna meglepő, ha a megalapozott és ma már meglehetősen magas szintre emelt pedagógiai gyakorlat ellenére nem így lenne! De mi ebben a kényes!? Az, hogy vitatkoznak róla a fiatalok? „Azt senki sem vonta kétségbe, hogy nagyon szép és jó volna, ha kizárólag csak a tehetség, a szorgalom, a becsületes munka volna a társadalmi és anyagi megbecsülés alapja, de a vitában a továbbiakban elhangzottak olyan szavak az érvényesüléssel kapcsolatban, mint karrierizmus, talp- nyalás, kétkulacsosság. összeköttetés és kritikátlanság” — fejtegeti a levélíró. Majd azzal folytatja, hogy a vitába „beszállt” egy korosabb férfi, lándzsát törve a becsületes érvényesülés mellett, de „nem kapott érte tapsot”. Ez is érthető. Mert a szavak csak szavak. A tények néha meggyőzőbbek — sőt általában meggyőzőbbek. S ha a fiatalok egyikének-másikának kétirányú tapasztalata van, nyilvánvaló, hogy töpreng, beszél, vitatkozik, mert neki a kérdés nem kényes. Öt érdekli, éppen ezért, hogy fogalmai és tapasztalatai alapján ítéletet alkothasson. Mivel a fogalom és az ítélet mindig következmény — a tapasztalat a legmérvadóbb. S hogy ez mennyire igaz, arra éppen a levélíró ad választ, amikor keseregvén a „kényes kérdés” miatt, saját tapasztalatainak megemlítésével fején találta a szöget. „Elég gyakran látunk konkrét eseteket a magunk környezetében is. De megteszünk-e mindent e társadalmi görbeségek ellen? Van-e bátorságunk szemébe mondani az igazságot a karrieristának, az ügyeskedőnek, a strébernek? Sajnos ritkán. Valljuk be őszintén, nem is ajánlatos. Elbújunk a hallgatni arany bölcs mondása mögé.” Ez bizony már kényes kérdés! S ami megdöbbentő: nem az a kényes, hogy ilyen témáról vitatkoznak a fiatalok; nem az a kényes kérdés, hogy egyáltalán létezik ilyen téma, ilyen társadalmi „ görbeség”, Az a sajnálatos, ahogyan mi szembenézünk az ilyen témákkal! Nincs bátorságunk a becsületes kiálláshoz? Miért? Ajánlatos hallgatnunk és elbújnunk? Miért? Ki kényszerít rá? „Nincsenek törvények a becstelenek ellen. Nincsenek paragrafusok.” Hat csak az törvény, ami paragrafusokhoz fűződik? A társadalom erkölcse, eszmei befolyása, szelleme nem törvény? Dehogynem! Érthetetlen, hogy hallgatásra, meg- hunyászkodásra int az egyébként nagyon okosan érvelő, jóindulatú, az ifjúságot féltő O. L. akkor, amikor éppen maga idézi Gorkijt, ezzel egyben megpengetve az erkölcs törvényeinek húrjait. „Aktív gyűlölet minden iránt, ami akár kívül, akár belül gúzsba köti az embert; minden iránt, ami gátolja az emberek képességeinek szabad fejlődését és kibontakozását; kérlelhetetlen gyűlölet a naplopók, az élősködők, a mindent ellaposi- tók és általában a csirkefogók minden fajtája ellen,” Ez az aktivitás azt jelenti, hogy ne várjunk az államtól újabb és újabb törvényeket. Mindegyik becsületes ember a maga módján legyen bátor „odamondani”. És mindenki tegye félre azt az indokolatlan nézetet, hogy: nem ajánlatos szembeszállni azzal, ami ellenkezik a „hallgatni arany” bölcs mondással. A bölcs mondások is veszthetik idejüket és balga mondásokká válnak. A z volna nagyon sajnálatos és kényes kérdés, ha az ifjúság ezt nem venné észre! A becsület és a becstelenség nem fér össze — fizikai törvény, hogy a természeti párharcokból az erősebb, az élet szempontjából hasznosabb kerül ki győztesen. Ez emberi tudatformálásnál előnyösebb a helyzet, mivel a konfliktusokat időzítve, célszerűen és tudatosan lehet befolyásolni: Hallgatással nem. Csak nyílt elvi harccal! Csala László Azik a határ Nchcz munka a vastám elő feszítés. Fodor János frontmester és Klaj Mihály vájár munkában. Foto: Szandai István — Mennyit kerestek az emberek márciusban? — Száztizennégy egy műszak ... Többet vártak. Sok volt a lőszerlevonás, ötvenegy kiló pakszitból kétszáz csille szenet nem tudok lerobbantani... Megeszem a sapkámat, ha valaki megcsinálja ... Kétszáz csille, az 130 tonna... Rossz most a front. — Ez a 114 forint biztos? főszivattyú kezelője mondja. — 120 méterre van a felszíntől a szivattyú. És pontosan akkor kell felfelé mászni, amikor az ember a legfárad- labb ... Csak már elkészülne az a lanovka. F^IK I Míir napok <^ta- F*"J I csizmaszál Bőrig ázva jutunk a felszínre. Baráth Lajos (Befejező rész következik.) 4 diósgyőri kohászok sikere V- ^Fu^ésítónktól.) Az ország askohászati üzemeinek dol- í’ -Zoi hosszú évek óta szakmai ?^T0S verseny ben vannak egv- assal. Az elmúlt év második ..elében a Lenin Kohászati lűvek dolgozói kiugró teljesítményt értek el. A második ‘élévi eredményeket a Vaskohászati Igazgatóságon április ‘-én, pénteken értékelték. A llagyolvaszlóművek dolgozói- bak versenyében a diósgyő- ek voltak a legjobbak. Az célművek küzdelmében a iésgj őriek és a dunaújváro- ■ akí a hengerművek versenyében ugyancsak a diósgyőriek és a dunaújvárosiak közösen érdemelték ki az első "helyezést. A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete és a Vaskohászati Igazgatóság az LKM dolgozóit három vándorserleggel tüntette ki, amelyből egyet önállóan, kettőt a dunaújvárosi acél-, illetve a hengerművek dolgozóival közösen érdemeltek ki. Az első helyezettek eredményeinek értékét növeli az a tény, hogy az igen jól dolgozó csepelieket, az ózdiakat és a borsodná- dasdiakat előzték meg. (N. Cv.) Április 17-cn tartja előadását Jánossy akadémikus Hírt adtunk róla, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő ! Társulat Miskolc Városi Szer- ! vezete és az Eötvös Lóránd i Fizikai Társulat rendezésében dr. Jánossy Lajos aka- ; démikus előadást tart Miskolcon a relativitás elméleté- . ről. Jánossy akadémikus más I irányú elfoglaltsága miatt az előadás időpontját egy héttel elhalasztották, és arra 1967. április 17-én, hétfőn délután 15 órakor a MTESZ Szemere u. 4. sz. alatti helyiségében kerül ser. csizmaszárig ér a sár a traktoroktól felsebzett nagy udvaron. A tsz-iroda épülete körül van kerítve, s a parkszerűen kiképzett belső udvar sétányait szép, sárga homokkal szórták fel. Jó ez, mert míg az emberek végigmennek rajta, lepereg a sár nagyja a csizmákról. Jönnek, tétovázó léptekkel, ráérősen, pufajkában, panyó- kára vetett ködmönben, s kémlelik az eget. A tornácról mindegyik vet egy pillantást a nagyudvaron túlra. Víz, víz mindenütt. Már itt van egy jó kőhajitásnyira. Az első iroda nagy tágas szoba. Itt gyülekeznek, vannak vagy húszán már, vagy annál is többen. Nem hívta őket senki. Minek is hívta volna, hiszen ilyenkor nem lehet rámenni a földekre, ázik a határ. De jönnek, mert itt legalább elmegy az idő. Beszélgetnek, évődnek nagy, kék cigarettafüstben. Szívják a dohányt. A dohányt, melyet a tiszatarjárú asszonyok termelnek. Furcsa dolog ez. Az elnök beszélt róla, hogy itt kizárólag a nőkre hagyták a dohánytermesztést. Csak szívni szeretik a férfiak, de megtermelni nem. Aztán mégis bajuk van az asszonyokkal. Valahogy nem egyeznek. A közös gazdálkodás már olyan természetes, de az még mindig nem természetes, hogy asszonyok is ugyanolyan értékű tagjai a közösnek, mint a férfiak. Árgus szemekkel figyelik, hogy az asszonyoknak hány munkaegység jut átlagban naponta. A tizedek is számítanak. Nehogy több legyen! Vigyázni kell a kai ap toki n télyér e! Visóczki Miklósné is itt sü- rög köztük. Ö az egyetlen női brigádvezető, vezetőségi tag. Öt már megszokták. Nagy munkabírása, tsz-nek áldozott hétköznapjai révén nem lehetett kizárni a teljes egyenjogúságból. A TÖBBI asszony felhasználja az esős na- Mindig van munka a pokat. ház és a család körül. Még jó is ez a kényszerpihenő. De Vi- sóczkinénak dolga ran. Most legalább rendbeteszi a brigádnaplót. Erre az adminisztrációs munkára csak ilyenkor lehet időt szakítani. Háztartása, családi gondja már valamivel könnyebb, mint néhány évvel ezelőtt, mert az egyik lánya Egerben van a főiskolán, a másik Miskolcon, a Kossuth Gimnáziumban, a kisebbik vele dolgozik a közösben, fia még kisiskolás. Sok gyerek sok gond, de ahogy nőnek, úgy jut egyre több ideje a tsz részére. A tiszatarjáni Alkotmány Tsz-nek csaknem 400 tagja van már. Köztük csaknem 100 nő Visóczkiné brigádjában dolgozik. — Effajta, munkabíró férfi még harminc sincs, mint mi — mondja egy idős bácsi, akinek már csak az alacsony szenesládán jutott hely ebben a nagy szobában. Többen a far lat támasztják, úgy figyelnek az idegenre. — Aki fiatal köztünk, az gépen ül. Hiába, a munka neheze az idősebbeké. — Nem is várnak új tagokat az iparból? — Várnánk mi, csak jönnének ... tárt karokkal fogadnánk ... — Azok se jók mindenre! — veti közbe Varró Ferenc, az állattenyésztési brigád vezetője. — Miért nem? — Ha például a fejők közül valaki kimarad, alig lehet pótolni. A fiatalok nem tudnak fejni. No hiszen, ez a gond majd megoldódik, hiszen a tsz-ben nagy tervek megvalósításához fogtak az idén. Balogh Ferenc tsz-elnök mondotta, hogy 5 millió forint értékű beruházást kezdenek el. Két 108 férőhelyes tehénistálló, 3000 literes tejház, 148 férőhelyes borjúnevelő épül. Nagy. körzeti tehenészet kiépülését jelenti ez. Ilyen mértékben már nem lesz Szükség kézi fejesre. Jön a gép, a technika! A fiatalság- , nak pedig ez kelL — Ez a tavasz megint bajt 1 hoz — morgolódnak az emberek. — Már hétszáz hold áll árvíz alatt... — Sok a belvíz is... jó ölszáz hold ... — A tisztáiéi tanya földjei mind víz alatt vannak... És csak jönnek, jönnek ; ' szemerkélő végtelen esőbe r,' ^ Már minden munkabíró fér,'é itt szorong, itt töpreng a na;'. " irodában. A BEI SÖ1 !lel5’ise£ben 3 hetőségekröl bé"a- szélgetünk az elnökkel. — Kavicsbányát nyitottunk. Valami mellékes után kell nézni. Nem kupeckodási szándékkal, dehogy... A mi nagy építkezéseinkhez is kell majd a kavics, a homok. A kavicsbányát 130 000 forintos költséggel nyitottuk meg. Ügy tervezzük, félmilliós hasznot fo-' gunk rajta. — Csak saját szükségleteikre termelnek kavicsot? — Jó lenne azért, ha vevő is akadna. Vékony föld alatt mély kavicsrétegünk van. Már hirdetjük az újságokban is. Szinte végszóra jön be a főagronómus: — Most hívott telefonon Tö- rökszentmiklós. A hirdetésre jelentkezett. — Mennyi kell nekik? — élénkül fel az elnök. Az agronómus legyint. — Semennyi, mert osztályozott kavicsot vennének. Nekünk meg olyan nincs... ÁZIK A HATÁR. Az összegyűlt emberek kémlelik az eget, mikor oszlik már ez a vigasztalan szürkeség. Nézik a közeli nagy víz tompa tükrét. Az irodások várják a megrendelőket. Valahogy csak lesz, hiszen az ár levonul, s akkor ott nem lesz különösebb baj. Csak ez a sok belvíz ne lenne! Adamovics Ilona
