Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-03 / 79. szám
6 CSZAKMAGT ÍRORSZÁG Héttő, 1967. április fi császár keresztfía visszavonul Hatvan esztendővel ezelőtt, 1907-ben, amikor Anglia, Oroszország és Franciaország megalakítja Németország elleni szövetségét, az antantot, talán nem történt véletlenül, hogy II. Vilmos német császár éppen ekkor tartotta kacska kezével keresztvíz alá az ágyúkirálynak, Gustav Krupp von Bohlen und Halbach-nak fiát, Alfriedet. Az esseni szertartáson a Krupp-művek székvárosában megrendezett ünnepélyes keresztelőn az apa mellett ott állt az újszülött édesanyja, Berta Krupp asszony is. Az a Berta Krupp, akiről az első világháború legfélelmetesebb, halált osztogató német ágyúját, a „kövér Bertát” elnevezték. És a nagyhatalmi álmokat szövögető császár boldog örömmel kereszt- apáskodott a német imperializmus ágyúgyárosánák családi ünnepségén. Kis faház Essenben Hogy is kezdődött a történet? 1811-et írtak. Európában Napoleon akarata érvényesült, és óhajának megfelelően kontinentális zárlat rekesztette ki onnan a szigetországot, Angliát. A kizárással együtt azonban Napoleon kizárta Európából az Angliában már megvalósult acélgyártást is. Pedig az Albionból hódító útjára induló gőzgépnek szüksége volt az acélöntésre. Ez a történelmi helyzet adta az ötletet egy Friedrich Krupp nevű, Ruhr- vidéken, pontosabban Essenben élő németnek, hogy kis faházában megpróbáljon acélt önteni. A kísérlet sikerült, és az 1811 novemberében megalakult az esseni cég az alapító fiának, Alfred Knippnak irányításával az elmúlt század egyik legnagyobb tőkés vállalkozása lett. Két világháború legnagyobb szállítója Amikor II. Vilmos került a német császári trónra, már a tengeri uralomért folyt a harc Európa nagyhatalmai között. Ebben a harcban Németország is részt vett. Nos, ha részt vett, közreműködött benne a Krupp-család is. Alfred Krupp fia, Friedrich Alfred Krupp megalapította Kjeiben a Germania Werft nevű hajógyárat, és Vilmos császár flottáját itt állították elő. Aztán jött az első világháború és a „kövér Berta” lőtte Párizst. A háborút a németek végül is elvesztették, Vilmos császár elmenekült, de Krupp maradt. A győztesek letartóztatták ugyan néhány hónapra Gustav urat, de aztán kiengedték, és a Krupp-művek békés termelésbe kezdtek. Ezt folytatta, amíg... Amíg meg nem jelent Hitler, és újra kezdték a német fegyverkezést. Krupp ismét az élre került, és ott is maradt, amíg Hitler el nem vesztette a második világháborút. Lászólag Krupp is elvesztette, de csak látszólag. A háború végén már nem a halálos beteg Gustav urat tartóztatták le a nürnbergi bíró; ság ítélete alapján,' hanem fiát Alfriedet, a császár keresztfiát. Néhány év múlva* azonban kiengedték, és Me Cloy amerikai íőmegbízott, Adenauer sógora jóvoltából visszakapta vagyonát. Ez a vagyon került bajba napjainkban. „Pénzügyi szívinfarktus“ Ezzel a címmel írt. cikket néhány éve a düsseldorfi Handelsblatt-ban az a Johannes Schröder, akinek azért kellett elhagynia pénzügyi igazgatói posztját a Krupp- műveknél, mert azt javasolta: részvénytársasággá alakítsák át a vállalatot. A Krupp-cég ugyanis talán az egyetlen mammutvállalat volt a legutóbbi napokig, amely egyetlen ember kezében maradt. Cikkében Schröder éppen ennek lehetetlenségét, anakronisztikus mivoltát bizonyította, s jóslata — bevált. Az amerikaiak által támogatott nyugatnémet konjunktúra első megingása hatalmas csapást mért erre az egy kézben összpontosult gazdasági hatalomra. „Az ön cégének történetében sorsszerűén tükröződnek egész népünk történetének csúcsai és mélységei’’ — táviratozta Lübke nyugatnémet államelnök Alfried Kruppnak 1961- ben, a cég fennállásának 150. évfordulóján. Nos, az elnök, aki az 1870-es fellendülésre, az 1918, és 1945 utáni átmeneti Krupp-válságra, no meg a „gazdasági csoda” idején történt új „felfutásra” célzott — telibe talált. Alig jelentek meg azok a gazdasági gondok, amelyek megbuktatták Erhardot, a „gazdasági csoda atyját”, alig kormányzott 9G napot a Kiesinger—Brandt-duó, hirtelen kipattant a botrány: a Krupp- cég pénzügyi gondokkal küzd. ' Mint a nyugatnémet Spiegel című lap írta: „A Krupp-féle exportnál súlyos pénzügyi bajok léptek fel, és kenyerük elvesztésével fenyegették a 102 000 munkást." Az egy kézben összpontosult vállalat nem bírta ki a nehézséget és a kormány segítségére apellált. A nyugatnémet bankárok a szövetségi kormánnyal együtt 300 millió márkát adtak, ezzel elérték, hogy a vállalat, amely Nyu- gat-Németország kilencedik konszernje volt, Nyugat-Né- metország legnagyobb adósa legyen. Áldozott a kormány,, áldoztak a kölcsönzők, ám — miként ugyancsak a Spiegel írja — a legnagyobb árat „a konszern ura, Alfried Krupp fizeti’’. Az egyszemélyi vezetést hattagú igazgatói tanács váltja fel, és 1968 végére a vállalat tőkés társaságként működik tovább. A hitelezők azonban nem azért hiteleznek, hogy az egyszemélyi vezetést támasszák fel, hanem- azért, hogy a vállalatot széttagolják, és egykori vagyona nyilvános alapítvánnyá alakuljon át. A császár keresztfia tehát visszavonul a vállalkozó szerepétől, és átveszi egy alapítvány elnökségét. Máté Iván Segítség a falusi lakosságnak Megyénk földművesszövetkezetei az elmúlt' esztendőkben jelentősen fokozták a lakossági szolgáltatásokat. A legnagyobb segítséget azzal nyújtják a falu lakóinak, hogy különböző árucikkeket igen kis térítés ellenében adnak kölcsön. A kölcsönző boltok s'záma néhány év alatt háromról 14-re növekedett megyénkben, s ezenkívül csaknem 900 falusi földművesszövetkezeti boltban tartanak néhány kölcsönözhető árucikket, elsősorban háztartási gépet. A borsodi falvakban több, mint négy és félmillió forint értékű kölcsönözhető eszköz áll a lakosság rendelkezésére. OKSZÁGHÁZ Több könyvet vásárolnak a falvakban Megyénk földművesszövet- kezeti könyvesboltjaiban és a falusi könyv-bizományosoknál mind több könyvet vásárol a falusi lakosság. A MÉSZÖV statisztikái szerint az elmúlt öt esztendőben 65 százalékkal emelkedett a könyvforgalom a borsodi falvakban. A megye földművesszövetkezetei jelentősen hozzájárultak a falusi könyvtárak fejlesztéséhez is. A megyében évente átlagosan 350 ezer forint támogatást nyújtanak a könyvtáraim alt Több mint ötven milliós betétállomány a takarékszövetkezetekben Megyénkben már 147 községre terjed ki a falusi bankok, a takarékszövetkezetek működési területe. Az elmúlt öt esztendőben a takarékszövetkezetek taglétszáma háromszorosára, részjegyalapja pedig négyszeresére növekedett. A tagok betétállománya meghaladja az 55 millió forintot. A betétállomány gyors növekedése lehetővé tette, hogy mind nagyobb összegben folyósítsanak termelési és fogyasztási kölcsönöket. Öt ’ év alatt a borsodi takarékszövetkezetek csaknem 44 millió forint értékben adtak különböző kölcsönöket a falusi lakosságnak. Fejlőit a Mregteresztúri Kerámia ütsz A bodrogkeresztúri Kerámia Ktsz gyártmányai iránt mind nagyobb az érdeklődés. Az idén már mintegy 8,5 millió forintra növekszik a ktsz termelése. A termelés továbDi növelésének feltétele egy új, olajfűtéses alagútkemence megépítése. A másfél milliós beruházás tervei már el is készültek, s jövőre üzembe szeretnék állítani a két csöves, korszerű kemencét. A beruházás gyorsan megtérül, mert a korszerűbb égetési eljárással évi II millió forint fölé növelhető az évi termelés értéke. (Ivotroczó István felvétele) Üj könyvek a miskolci könyvesboltokban Tulajdonképpen régebbi könyvek új kiadásairól számolhatunk be ezúttal, ám ezek az új kiadások nagyobbrészt nagy sikerű első kiadások megismétlései, így a közönség szívesen veszi. Elsősorban megemlítjük Féja Géza történelmi regényét, a Kuruc idök-et, amely a Habsburg- elnyomás elleni magyar felkelés szép története. Ugyancsak második kiadásban jelent meg Gál Zsuzsanna amerikai útibeszámolója, a Feleség voltam Neio Yorkban, amelynek közvetlen hangja, kedves, elbeszélő módja korábban is nagy sikert aratott. A külföldi írók műveiből megemlítjük Solo- hov két kis történetének, az Emberi sors-nak és az Idegen vér-nek új kiadását, valamint Theodor Dreiser regényét, a Carrie, drágám-ot. Ugyancsak megjelent Kuprin műve, a Párbaj. Üj könyv Benedeczki János történelmi és gazdaságtörténeti munkája, A háborúk nélküli Németországért című alkotás, amely az NDK történetét tárgyalja, . i.MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimiiiiiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiii[iiimiiMm!Emiiimiiiiii(i Szakonyi Károly: Fehér rakéták I F éri átvágott a kertek alatt; Kámperék tehénistállója mögül került az udvarukba. A kerítéseket kidöntötték a tankok, szabadon lehetett járkálni a házak között. Már alkonyodon. Feri végigment a _ ledőlt kőfal mellett, ásóját a ™ kamra ajtajához támasztotta. E Megnézte tenyerét, vizsgálgat- E ta, aztán kabátujjához dör- Ezsölte. Körülnézett. A szeke— rét kereste. Még mindig ott — állt az udvar végén, különös, Alapos tákolmány: az ukránok — jöttek vele, két napja. Egy = öregember, két gyermek és — egy asszony. A pajtában háltak a szalmán. Lovukat, a kis szőrös gebét, az istállóba kötötték; furcsa jószág volt, amikor jövet megállította az udvarukon, az öregember — prrrrrr — megpergette nyelvét, a lovacska erre a hangra állt meg. Feri mulatott ezen. „Vajon az asszony is benn _van most a pajtában?” — né— zelődött Feri. Szerette volna, E “a áthatja, már két napja Sárrá vár, hogy szólhasson hoz— zá, vizet húzhasson neki a kútról, vagy efféle. De csak az orosz tisztet látta, ott ült a ház előtt egy széken, és cigarettázott. Meleg volt, május eleje. Féri elment a tiszt előtt, amaz mondott neki valamit 1 oroszul, de a fiú nem értette, mit akar. A tiszt legyintett. — Robot, robot — mondta a katonának, s mutatta sáros bakancsát. Aztán felment a lépcsőkön, benyitott a konyhába. Megkerülte a géppuskát, a szobából hallotta az oroszok hangos beszélgetését, meg egy rádió fülsértő recsegését, sípolását. Egyikük hirtelen kitárta az ajtót, Ferire bámult, a fiú megállt. — Nyicsevó, nyicsevó... — mondta gyorsan a katona, s eltűnt az ajtó mögött. Nagyanyó a konyhában, a szokott helyén ült, a sarokban. Imádkozott, Vaskos, öreg ujjaival rózsafüzért morzsolt. — Te vagy? — kérdezte. Feri leült a dikóra, kifűzte sáros bakancsát. Nézte nagy- anyót a félhomályban. — Halottakat ástunk ki — mondta csendesen. Nagyanyó hallgatott. Alig látszott a sarokban. ■— Anyád a pékhez ment — szólt később. — Sort áll, kenyérért. — Ajkához emelte a rózsafüzért, és megcsókolta. — vagy két órája, hogy elment —- Egy csomó halottat —. mondta Feri. Szabaddá lett lábujjait mozgatta, fáradt volt. — Egy gödörben hevertek egymáson. Kinn, » régi cukorgyárnál. — Kifélék voltaik? —• kérdezte nagyanyó. — Akiket a táborban őriztek — mondta Feri. — Mind meztelen volt. — Arrább lökte bakancsait, kereste apa papucsát a dikó alatt. Amióta apa nem volt itthon, ő viselte a bőrpapucsokat. — Az előbb mostam fel a követ — szólt nagyanyó. — Vidd ki azokat a koszos bakancsokat. A fiú nem mozdult. Belebújt a papucsba, s nézett maga elé. — Mind meztelen volt, és sovány — mondta. — A lejükön meg lyuk. — Uram Jézus! — sóhajtott nagyanyó. — Ne beszéld el senkinek. — Miért? — nézett a homályos sarók felé a fiú. — Ott voltak az oroszok is. Egy ezredes fényképezett. Álltunk a gödör szélén, ásókkal. Lefényképezett minket. — Ó, te, még bajba kerülsz! — Á mondta Feri —, tudják, hogy a németek csinálták. Kicsit hallgatott, aztán hirtelen szája elé kapta kezét, öklendezett. — Nagyon büdös volt ott. - ■ Kicsit kimegyek. — Vidd ki azokat a koszos bakancsokat — mondta nagyanyó. ^ Felmostam a konyhát, egész délután hajladoztam. Hallod? Ä fiú fogta a bakancsokat, és kiment. Az ajtóban találkozott az orosz tiszttel. Ott ( állt a lépcsőkön, az eget vizsgálta. Már látszottak a csillagok. — Há? — nézett Ferire. — ICák gyélo? — De nem figyelt rá. Csak úgy szokásból megveregette a fiú vállát. Feri cseppet elmosolyodott, de aztán megint a pajtát vizs- gálgatta, nem jött-e ki az ukrán asszony. Hátrament, ’ kicsit fülelt a neszekre: megint az autók az országúton, s talán tankok is. Kiválasztott néhány tüsköt, felaprította. Kapkodva felemelt egy, újabb tüsköt. Észrevette, hogy az asszony megállt a pajta előtt. Megállt és intett — neki. Mintha csak most fedezte volna fel Ferit. Újra intett, hívta, fáradtan. A fiú kis görcsöt érzett a hasában, s elfogta a félelem. A nő megint felemelte kezét, s mondott is valamit. Várt. Feri végre ledobta a fejszét, lassan indult feléje. Amaz bevárta, aztán előre ment a pajtába. Viharlámpás égett odabenn, tompa fénnyel. A két gyermek a szalmán guggolt., kenyeret rágcsáltak. Feri meglátta az öregembert is, ott feküdt a gyermekek mellett az almon. Csend volt. A nő lassan letérdelt az öregember mellé. Nézte egy dai'abig szótlanul, aztán feltekintett Ferire. A fiú megrémült. A mozdulatlan öreg hegyes or- * ra, a kissé kitátott száj sötét ürege, a pajta csendje, ax
