Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-03 / 79. szám

ai-^3 H ctfő, 1967. .április 3. eszakmagyarorszag Az ember és i Kaktusz a szírünkön S zólnunk kellett valakihez, miután vé­gighallgattuk Peter Weis A vizsgálat című oratóriumának felolvasó estjét. Szinte képtelenek voltunk megférni vívóink­kal, töprengéseinkkel, múltba kalandozó és jövőbe hívó gondolatainkkal. Diákok közé mentünk, és beszélgettünk. Az egyik lány magábaroskadtan ült, és azt mondta: „Bor­zalmas, elképzelhetetlen mélységű szenvedés volt az auschwitzi”. Aztán tovább peregtek a kérdések és a vá­laszok. „Miért hagyták magukat az embe­rek? Auschwitzban hatmillióan pusztultak el. Miért nem szegültek ellene?” Végül a má­ig gombolyodtak a gondolatok szálai, s szin­tén egy diáklány azt felelte: „Ma sem tud­nánk mást tenni, mint fejet hajtani. Mert mit csinálhat az ember egyénileg, mit ér a lázadása. A világ sorsa a ,nagy’ emberek ke­zében van. Ök irányítják az atombombát. Én egyénileg semmit sem télietek”. Amikor Peter Weis megírta A vizsgálatot, feltehetően számolt az ehhez hasonló meg­nyilvánulásokkal, az egyéni és társadalmi felelősség kérdéseinek végiggondolásával. Művének felmérte hatását, tudta, hogy a né­ző, a hallgató lelkiismerete nem maradhat háborítatlan. Bizonyára azt is sejtette, hogy lesznek pesszimista'Végkövetkeztetések is, hi­szen éppen a fölényes, jólétben élő nyugat­német kispolgár fogalmazza meg mondandó­ját szinte naponként ekképpen: „Én kis pont vagyok. Az ország és a világ sorsát okos po­litikusok irányítják. Az én szavam mit sem ér”. A lehető legkényelmesebb álláspont ez a felelősség elhárítására. Sokan élik a világban közönyös, nyugalmas életüket, s a közömbös­ség, mint a tífuszjárvány, nem tiszteli az or­szághatárokat, és a társadalmi formákat sem. Nálunk főleg az ifjúság nem látja még pontosan az egyén helyét, szerepét és felelős­ségét a háború veszélyeinek elhárításában. A „hadat nem látottak veszélyes nemzedé­ke”, ha nem teszi önmagát alkalmassá a ne­hézségek elviselésére, az esetleges veszély vállalására, akkor a jövendő generációk im­már jogosan vethetik szemére: miért nem védekeztetek? I Auschwitzban hatmillió ember pusztult el. Huszonkét év elmúltával két nemzedék pár­beszédében gyakran felhangzik a kérdés: miért nem védekeztek az emberek? Aki sze­mélyesen, vagy hiteles dokumentumok alap­ján ismeri e kort, a fasizmus nagy appará­tussal dolgozó propagandahálózatát, az tud­ja, milyen mechanizmussal gördült az em­berirtás, mennyire lehetetlen volt a tömeges és tartós védekezés. Több mint húsz esztendő, múlt el a máso­dik világháború befejezése óta. Gazdagab­bak lettünk tapasztalatokban, feltártuk és megismertük a fasizmus lényegét. Jónéhány évtizeddel ezelőtt elődeink alig ismerték a fasizmus igazi arcát. Ma már világos kép­leteink vannak, csak ezek a képletek a jövő nemzedékének nem mondanak annyit, mint amennyi megnyugtató és kívánatos lenne. Persze világszerte és természetesen hazánk­ban is, szép számmal akadnak jövőt látó, a jövőért minden körülmények között harcolni kész fiatalok. Nemrég egy sanzont hallottunk a rádió­ban, egy párizsi dalocskát. Egy kellemes hangú fiatalember arról énekelt, hogy amíg : világban és elsősorban Vietnamban fegyve rek ropognak, kaktusz nyomja az emberiséi szívét. A kaktuszok ellen hasonló tüskés nö­vényekkel kell védekezni. Helene Weigel, Bertolt Brecht özvegye a színházi világnap alkalmával felhívásában arról beszélt emelkedett hangon, hogy boly­gónkat végre lakhatóvá kellene tenni. Meg*” van a reális lehetősége, hogy a színház mű-” vészei, továbbá minden egyes ember a tartós_ béke szálláscsináló ja legyen. Tudjuk jól, hogy a béke mindennapjaihoz^ szokott lélek nem szívesen szisszen fel, ha,s tíz-húszezer kilométerre napalmbomba rob-n ban. Gondolatban együtt tudunk haladná azokkal az emberekkel, akik ekképpen véle-^ Írednek: olyan jó ez a béke, ne rémítsenek^ bennünket állandóan a háború veszélyeivel.,. Valóban, a béke felemelő, nagyszerű álla-,; pot, a második világháborúban majdnem.^ ötvenmillió ember áldozta fel érte életét.^ Sajnos, e nagy áldozatok ellenére sem válts_ bolygónk igazán lakhatóvá. A mammuttőke,„z az imperializmus szívünknek szegezte a kak-nt túszokat. Nyugat-Németországban íegúlisarjö jelentkezett az új „Führer-jelölt”, Vietnam­ban lassan már egymillió amerikai katona-, harcol az imperializmus zászlaja alatt. Ezeket következtetésbe torkollván végig kell gondolnunk. A béke „élettartama” nem)e^ rózsaszín óhajok függvénye, hanem a világ*,e_ politikai eseményeké. Óhajtani a békét, köz* e. ben edződni az emberiséget fenyegető ve- gS szedelmek ellen, egy gondolatnak két, dfyj". nem ellentétes pólusa, Ezekben a hetekben, napokban peregnek (Cj_ a forradalmi ifjúsági napok színes, gazdag;0_ eseményei. Ülésezik a diákparlament, tanács* aj koznak, okosodnák a fiatalok. Később a ta- a vasz tárt kapujában tovább hullámzanak aj-,,-, ifjú seregek Sárospatakon, Keszthelyen. n. Egerben, Sopronban, Budapesten és más vá- zj_ rosokban. Máris hihetjük: fiataljaink több*ze_ sége előtt sikerült 18-18—1919 és 1945 határ-50r köveit, olyan megvilágításba hozni, hogy az l0k ifjúság a jelen és n jövő feladatait nagyobb Je- lendület.tel. erősebb forrad ilnri hittel vál- ki­halja majd. Hihetjük: a nagy történelmi példák, a sí- anr kerek és a kudarcok, a feltámadások és a /é- bukások megacélozzák ezt az ifjúságot, gon- ,ei- dolkodóbbá teszik őket, hogy jobban figyel- -,a. hessenek a jelen és a jövő nagy dolgaira. al- j kaktusz szívünk feleit lebeg. Lehet cg- védekezni ellene. Nemcsak dalokkal, az versekkel, harcos és míves piaká- iák tokkal, hanem hétköznapi teltekkel is. Mégis Has legfőképpen azzal, hogy hiszünk önmagunk og- erejében, az egyes ember nagyságában /\tyü- igaz. hogy az atombbmba ledobását néhány ele. „nagy fej” határozhatja el. de hogy -mindé:-tkc- a második világháború befejezése óta mind- únk máig nem következett be, ahhoz sok millió ban gondolkodó, küzdő ember járult hozzá. lom „Tövises úton segít a jövendő, jövőben (fi- múl csőül meg a szenvedő” — mondja a költő. — Ünnepi zászlóink lengése közben gondol- vé­rtünk kell arra is, hogy a kényelem páholyai, a homokbuckák, amelyekbe struccként dug- is juk fejünket, aknákkal vannak tele. Tövises erőfeszítés kell hozzá, hogy megtaláljuk a ""“I gyújtózsinórok fészkét... Párkány László z íányt. kézisajtónf nyomták rotáció­son: Ad rivum eundem... r T gyanahhoz... Pedig vi- II ze a mese első leírá- ^ sa idején még a négy elem egyikének számított, és ezért folyt lefelé, mert a víznek „lent” van a termé­szetes helye. Később kiderítet­ték róla, hogy nem elem, ha­nem vegyület, mozgásának irányát pedig a gravitáció szabja meg. Napjainkban azt a képletet próbáljuk megérteni, amely igazolja, hogy a víz es mozgása — a többi „anyagú­hoz” hasonlóan — nem más, mint az erőtér állapota... Az évezredek során nagyot ^ vál­tozott a patak és a patakról al­kotott gondolat — és mégis ugyanahhoz a patakhoz megy ugyanaz a farkas és ugyanaz a bárány ... Ugyanaz az ak­tuális mese és ugyanaz a ta­nulság ugyanazoknak az em­bereknek. U gyanazoknak az embe­reknek? Mennyit vál­tozott az ember is, aki ott a patak partján még csak karja mozgását adta at a szer­számnak. Aztán kezdett egyre nagyobb szerszámokat, készí­teni, mar olyanokat is, amelye­ket nem is tudott kezeben tartani. Ezeket letette, es ki- ügyeskedte, hogy karjavai mar csak energiát kelljen szolgál­tatnia működtetésükhöz. Nagy segítséget nyújtott ebben neki e^vik legzseniálisabb talal- rnányf a kerék, amelyet aztan a patak partjára szerelt — ad rivum eundem - hogy most már az energia termeteset is kiváltsa” magából, és a vízre bízza. A homo faber raerosen, morfondírozva barkácsol, öt­leteken töri fejét az évszáza­dok alatt szinte jelképpé erő malmában. Nemzedékről, nem­zedékre szálló foglalkozásában egyre több munkaterületen ku­tatja ki, melyek azok az azo­nosan ismétlődő munkafázi­sok. amelyeket ki lehet emel­ni a munkafolyamatból es ra lehöt bízni a gépre. Zúg a ma­lom. gabonát őröl, ércet zúz, vasat kalapál, posztót ver a víz által forgatott kerék, pon­tosan a kerék által forgatott bütykös vezérlő tengely. Ennek feltalálása nyitja meg az utat a technika fejlődésé­nek következő nagy fejezete, a programozás felé. A mun­kát teljesen átveszik a gőz, elektromosság, atomerő által hajtott gépek, s az ember feladata már csak a progra­mozás és ellenőrzés marad. Napjainkban pedig tanul le­hetünk annak az erőfeszítés­nek, amely az ellenőrzést te­hát az emberi idegmunkat is igyekszik gépekre bízni. Í " me a tudomány fej­lődése, a társadalom és a technika fejlő­dése, a kőbaltás ember dia- dalútja az őt környező világ felett — egeszgn a csilla­gokig! Fejlődés, fejlődés, fej­lődés! Hát még ha hozzá­vesszük az embert és világát tükröző, látomásba burkoló művészi kifejezés tökéletese­dését! Mire képes az emberi szeltem, az emberi értetem! Büszkék tehetünk! De mit fejlődött közben maga az ember? Tudományban, tech­nikában és művészetben az emberi szellem alkotásainak szédítő csúcsára jutottunk, azonban ezalatt az embert leginkább emberré tevő voná­sok, a környező világából magasra kiemelő értekek, az Gépesítés, új szociális beruházások az erdőgazdaságokban l Az elmúlt esztendőkben je- erre a munkára is ‘endelK . intés mértékben gépesítettek nek uj, tuskohuzo 8fPehfa„ak z erdészetek munkáit. A Nagy összegeket fordna lükk és a Zempléni-hegyseg az erdógazdasag területen ' rdeiben még nchánv észtén- dolgozok szociális ko™lmA C ével ezelőtt is a fakitermelés nyernek «. * * •» i t »„„kl fi7ikai elmúlt ot ev alatt 11114 ,. ■ «S t«i"‘ «*». w»“* s ÍLmUíkl'.kal'JA ?lletb^ harmadik ötéves terv eszten- ú ami Erdőgazdaságban pel- ha m nagyobb tesz az aul ot év alatt 80 százalék- dómén .„ja. Szociális heruhá- an gépesítették a fakiterme- előrehaladj{or_ éli A hatalmas tuskokat sem - tervidőszakban, mar kézi erővel kiásni* ditnatna* Süllyesztés előtt az első keszon Beloiannisz-emlékest Kurityánban Március 30-án, a nagy gö­rög szabadságharcos, Beloian­nisz halálának 15. évforduló­ján, emlékestet rendeztek a kurityáni művelődési otthon­ban a bányásztelepülés fiatal­jai. A bányász kulturális he­tek egyik legsikerültebb ren­dezvényén négy, hazánkban élő görög hazafi is részt vett. Papadopulosz Kosztás , ja. pandzakisz Pannjotisz Gad- zanasz Thomas/ a Leni' Ko­hászati Művek dolgozol es Corbadzofilosz Chrisztosz ta­nár emlékezetes estét töltöt­tek a kurityáni fiatalok kö­zött. Az emlékműsort a miskolci — Zrínyi Hona Gimnázium II/A i- osztály tanulói adtak. Beloi- 1- annisz életéről, harcairól és * i­le n ú. 1, .b ist tt >a e­k. ,. ... ......... „^(roacélmű alapozása készül Kend®* A Lenin Kohászati Müvekben épülő uj cl ' rs0(i megyei Mélyépítő Vállalat őol- ressy József építésvezető Irányítása mellett. A évfordnlója lisztelctérc vá»»Itak. gőzéi a Nagy Októberi Szocialista *®"a “ befejezik a csarnok alapozását, hogy 1968 februárja helyett ez evben ” kosi haláláról Corbadzoglosz Chrisztosz emlékezett meg. A e_ görög táncok, népdalok, sza- 5g badságharcos dalok szívhez- szólóan bizonyították e kis nép nagy szabadságvágyát. ®- Igényesen és művészi szinvo- ^ nalon tolmácsolták a szerep- tl- lők a görög klasszikusok — s- Anakreon, Szophoklesz, Tür- taiosz —, valamint a ma éló írók műveit is. Az ünnepség után a görög hazafiak beszélgettek a kuri­tyáni fiatalokkal, s kifejezték azt a reményüket, hogy talál­kozásuk hozzájárul a magyar és a görög nép barátságának erősödéséhez. — P n­in I rl ly a­o­* A Montreali Rádió — Kanada fennállásá­nak 100. évfordulója és a Montreali Világ­kiállítás alkalmából — Az ember és világa címmel esszepályázatot hirdetett, amely szép magyar sikert hozott. A beérkezett 2000 pá­lyamű közül dr. Kelc- esenyi Gábor, a buda­pesti Széchényi Könyv­iár munkatársa alábbi dolgozatával a 12 első hely egyikét és a vele járó díjat nyerte: két­személyes repülőjegyet a kiállításra, egy hét kanadai tartózkodást. ti jen sokkal az aranykor / Y után” ott ültek egy- mással szemben, a patak partján. A kellemes napsütésben ledobták maguk­ról az állatbőrt, így a munka is könnyebben ment. Az apa a kezében tartott bot egyik vé­gét a földhöz nyomta, a má­sik végéhez a tetszetősre csi­szolt kőbaltát szorította, amíg süvölvény fia átlósan vezetett indákkal odakötözte. A műve­let megérte a legnagyobb gon­dosságot, hiszen a kődarabbal így, nyélre erősítve sokkal erősebb üicst tehetett mérni. Eredményesebbek is tettek a hadászatok, mióta ezt használ­lak, márpedig a zsákmány megszerzése az utóbbi időben egyre több gondot okozott. Az aPa kipróbálta az elkészült baltát, különböző irányokba sújtott vele, majd megvizsgál­ja, nem lazult-e meg a kötés? Egyszeresük villámgyorsan fel­pattantak, mert valami zörrent a bokrok mögött. A szomszéd népesebb törzs jutott eszük­be, hiszen ezek mostanában Szemmel láthatólag keresték az osszeütközési alkalmakat. Két­ségbeesett báránybégetés nyugtatta meg őket, s ahogy a bokrok mögötti tisztáson teremtek, a megriasztott far­kas éppen akkor tűnt el a tisz­tás túlsó végén,\vérében hagy­ja a patak partján szétlépett bárányt. Az apa vállára dob­ta az ingyen zsákmányt, s el- mduitak a törzsi szállás felé. Talán ekkor született meg — s ez esetben a világirodalom és művészet, hajnalának tanúi holtunk — a farkas és a bá- apy meséje, amely aztán ®?allt tovább, nemzedékről ernzedékre, évezredről év- ,^I®dre, amíg klasszikus köl- _ mennyé nem érett: „Ad ri­tt eundem ... ugyanahhoz ..Patakhoz hajtotta a szom­aR a farkast és a bá­rányt .. .>! a mese sohasem veszí­ti, „ja*fualitásából. Ad rivum n“n> • • • Ugyanaz volt a viliamikor Odysseus idilli Költ a°an- Nausikaa játszado- : Partján rabszolganőivel, «műkor római légiók masíroz- rniv>5« la* s a íus Romahum, a ,at jogrend szigorában rab­ira, hada sürgött-forgott csé^° Vl: amikor hirtelen ' a h, a Parton megjelent ' . ° faber, a rabszolgákat e váltó, ráérősen pepecselő ■ középkori molnár; amikor új- ’ j-.faZas tevékenykedés kezdő- ’ Parlíún, mert bérmunká- " 5° ' _a^ ,völ8y elzárógátat és vi- zieioművet kezdtek építeni... - ‘ mese mindvégig aktuális * és friák eredetiben és ’■ rordl,ásokban> Keltái, Gáspár, s Fontaine és annyian má- 1 ^r*ák lúdtollal, acéltolla!, 1 ■°Uólolhil, golyós tollal, szedték erkölcsi tulajdonságok fej­lesztéséről elfelejtkeztünk. A farkas és a bárány meséje semmit sem veszített aktua­litásából, a kultúra és a ci­vilizáció magasán még min­dig az állatvilágból vett me­sékkel tudjuk legjellemzőb­ben rajzolni emberi maga­tartásunkat. Legbelül tovább­ra is megmaradt a mese far­kasa, aki keresi a civódás ürügyét, hogy megehesse a bárányt — talán ultrahang­gal sütve, és késsel-villával, ennyi a fejlődés. Homo ho- mini lupus... Ez a hitbizo- mányként őrzött klasszikus közmondás még ma is any- nyira igaz, hogy nem lehet csodálni, ha az emberi szel­tem alkotásainak magasából éppen a legjobbak az atom­halál rémét kémlelik a hori­zont szélén. Valóban ez tenne a „fejlő­dés” befejezése? A technika alkotásaival az ember sok­szor elért már olyasmit, amit nem szándékolt. De hátha más irányban is igaz ez a tétel ? A technika legyőzte a távolságokat, s ezzel össze is zsugorította a világot. A hírek számára már régen megszűnt a távolság, s a közlekedés is óriási ered­ményekkel büszkélkedhet. Ma, amikor az űrhajóinkkal már az eget vívjuk, a föld bár­melyik pontjára hamarabb eljuthatunk, mint a középko­ri rablólovag a szomszédos várúr falai alá, akivel mind­addig kényére-kedvére hábo­rúskodhatott, amíg a közleke­dés és hírszolgálat annyira nem tökéletesedett, hogy ezeket a farkas-kiskirályokat a központi hatalom megfé­kezhette. A hírszolgálat és közlekedés mai fejlettsége mellett pedig már az egész földet kézben tudná tartani egyetlen központi hatalom... Nem, ez a fogalmazás nem helyes, ez a farkasok célja és fogalmazása. Talán így: egyetlen békés háztáji gazda- j ság tehetne egész világunk. a m indössze annyi kelte- j IYl ne, hogy a teremtőj emberi ész után a t józan emberi ész is diadalt arasson — akkor ott állhat­na oly mélyen megismert és oly szépen berendezett vilá­gunk „nem sokkal az új aranykor előtt”. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom