Észak-Magyarország, 1967. április (23. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-21 / 93. szám
Wsrtek, 1967. ám-ÍTls 21. ÉSZ AKM AGY ARORSZÄG 3 Eossz pénz nem vész el? A própénzem között találtam. Címeresen, dupla kereszttel, ki- irálysággal — egyszóval mindennel együtt. Az első pillantásra láttam, hogy rossz pénz. Hirtelenjében nem estem kétségbe, nem vagyok filléres ember, s akkor, amikor a kekembe nyomták, ha azonnal látom, se szólok. Minek? Talán sejtem, hogy téma? Ki tudja? Talán inkább szeméremből, de nem szólok. Itt fekszik tenyeremen, nem vásárolhatok érte újságot, villamosjegyet, se csokoládét vagy kenyeret — egyszóval, teljesen értéktelen érmét tartogatok a kezemben. Persze, okozhatna kellemetlenséget is, hiszen a rossz pénz nem jelent szerencsét. Nem pusztán becsapásról van szó. Mert becsapott véle valaki, annyi szent! De ... Villamoson utazom, nincs nálam több, csak egyetlen egy darab pénzérme. Hanyag mozdulattal nyújtom a kalauznak, aki figyelmesebb, mint én, és rámszól: „Uram, maga rossz pénzt adott nekem!” Feltehetően hangosan, nyomatékkai szólít meg, hogy sokan hallják körülöttem. Hogyan néznének ram az emberek. Mentegetőznék, hogy valaki becsapott, egy régen értékes, de ma már semmit nem érő pénzzel szolgált visz- sza ... ? Mentegetőzhetnék, kereshetnék kifogást — nevetnének és megvetnének. I v gy pengő! Itt forga- ^ tóm, nézegetem tenyeremen, s nem ekarom megérteni, ki s miért vigyázott eddig rá. Hogyan bátorkodott egy másik ember kezébe adni fizetség, vagy borravaló fejében — félelem nélkül? Nem érezte megszégyenítve magát? Avagy, ez volt az utolsó lehetősége? Mi volt az ok? Nem hinném, hogy szégyell- te magát. Hiszen lehetséges, hogy e rossz pénz „elsütője” utolsó lehetőségként használta' ki a vakszerencsét. Lelke rajta, engem — akihez ez a rossz pénz került — nem tesz tönkre. Ám akaratlanul is eszembe jut, hogy mások még régebbi címerekkel jelzik más csomsály vízellátására sokan panaszkodtak már. Különösen a somsőlyfőieknek okozott állandó gondot a vízhiány. a közelmúltban a bányaüzem és a település vezetői elhatározták, hogy új vízvezetéket építtetnek. Ä kút ásását már megkezdték az óvodakertben. Jelenleg mintegy 13 méter mélyen dolgozértékeiket, például gondolataikat, aztán megpróbálják közforgalomba bocsátani. Régi, rojtos, és agyongyűrött- kopott címerekkel, rangokkal, érdemekkel hozakodnak elő, s nincs még a világon annyi képmutató nyugalom, ameny- nyivel ezeket terjesztik. Sőt, tovább boncolgatva ezt a témát: azt hiszik, hogy címeres gondolataik időtállóak, maradandóalí, közhasznúak mind a mai napig. Nem tudják, hogy már kivonták a forgalomból... ? Vagy nem akarnak tudomást szerezni róla? Az ember úgy van ezzel, mint a gyerekkel — rájuk hagyja, sajnálkozik rajtuk és dolgozik tovább. Azaz... Valóban hisznek ezek az emberek abban, hogy értéket adnak tovább? Nem helyes továbblépni ott, ahol régi, megérdemelten kivont címerekkel találkozunk. Legyen az pénzérme, sirám, halott eszme és még egyéb más. Nem szabad továbblépni ... Bár azon is elgondolkodhatunk: mit ártanak ezzel. Kicsiny karát ma már nyugodtan elviseli az ember. Elviselhetjük, mert tehetjük. Ha villamoson vesz- szük észre a rossz pénzt, legfeljebb kidobjuk az ablakon és keresünk egy másikat. Esetleg bosszankodunk a magunk jóhiszeműségén és a mások képmutatásán. Hiszen, ha pénzt kapunk, vagy adunk, akkor azzal egy darab munkát, teremtő hasznot, társadalom által szentesített érdemet, értéket kapunk vagy adunk egy másik embernek, egy másik embertől. Ha rossz pénzzel fizetünk, elindítunk egy kicsi áramlatot, amely tovább gyűrűzik mindaddig, míg valaki egyszer azt mondja: kérem, én vállalom a kárt, és a szemétbe dobom az értéktelen holmit. Persze, nem csupán a pénzdarabról, egy repedt tányérról, sületlen kenyérszeletről, stb. van szó. A régi címerekkel ellátott gondolatokat is a szemétbe kell egyszer valakinek, valakiknek dobni, mert ez már nem gye- rekség — és nem szabad sajnálkozni, bólintani rá. Vissza nak az építők, akik 2,5 méter átmérőjű kutat készítenek. Innen szivattyúval nyomják majd fel a vizet egy tárolóba, ahonnan a fogyasztókhoz kerül. Az új vízhálózat nemcsak a somsályfőiek gondjait szünteti meg, hanem a nemrég újjáépített üzemi fürdő vízellátását is biztosítja. kell dobni az illetőnek), sőt a szeme láttára, a füle hallatára meg kell semmisíteni és nem hagyni abban a hiedelemben leledzeni, hogy a régi címerekkel, a régi gondolatokkal, az avíttal, az ócskával értéket, hasznosat nyerhet és adhat. Kereken meg kell mondani, hogy letűnt az, amit hasznosnak, közforgalmúnak hisz, és hogy ezen, vagy azon régen, rég túl vagyunk már, nem használjuk, mert természetéből adódóan nem hoz hasznot. Nem bátorság ez, csupán őszinteség kérdése. Ezeket a régi, címeres pénzdarabokat és gondolatokat nyugodtan, minden leikiisme- retfurdalás nélkül, a lehető legegyszerűbben semmisítsük meg, hiszen, aki adja, talán már azt sem hiszi, hogy meg értékes, használható. Csak egyszerűen adja, s károrven- dően mosolyog, ha sikere van. aga sem akarja tartogatni, azért adja tovább. s mert van rajta még némi csillogás, hát azt gondolja: másokat becsaphat vele. S mert nincs más értéke, ezzel, a még fényesre pucolható rossz pénzzel hozakodik elő. Még itt van a tenyeremen ez a koronás-királyos pénzérme. Megtette utolsó kötelességét. becsapott engem. Sokáig nem „él”, tudom, mert öt perc múlva leeresztem a csatornába az első lefolyónál. Az vár rá is, mint minden elavult gondolatra, hiedelemre, eszmére — megeszi az idő rozsdája, s azután teljesen elfeledjük bosszúságunkkal együtt. Baráth Lajos : i ■ Megfiatalított üzletben - korszerűbb kereskedelem Látványosabb berendezés—II« majd a konkurreneia közbeszól A lakásban szerelik össze a vásárolt bistort Aki manapság elhalad a miskolci bútorbolt mellett, állványerdőt lát a hatalmas ablakok előtt. Az üzlet külső csinosítása beletartozik a belváros rendezési tervébe — utca felőli frontjának tatarozása után jól illeszkedik majd környezetéhez. Azonban nemcsak a külső, hanem az üzlet belseje is megváltozik, sőt, mi több, a jövőben egyre inkább talákozunk olyan újabb, a kereskedelem fejlődését jelző intézkedésekkel, amelyek már az új gazdaságirányítási rendszerrel függnek össze. Horváth Rezső, a Széchenyi utcai bútorüzlet vezetője Sok érdekes dologról; tájékoztatott bennünket. Am Hi or ! helysz'tien maradi ja tűsarok... Égetően szükséges volt már az üzlet belső átalakítása. A ! vásárlók közül nagyon sokan szóvá tették — még tájékozódó külföldiek is —, hogy a modern vonalú bútorok nem illenek az elhanyagolt környezetbe. Olajjal mázolt padlózata elkorhadt, olyany- nyira, hogy nem is egyszer megtörtént: ott maradt egyikmásik hölgyvásárló cipőjének emberek segíteniakarása össze- j geződik a kisebb-nagyobb kol- ; lektívákban. — Mit tegyünk? — a napokban a mákvölgyi szénbányák dolgozói beszélgettek erről. Aztán valaki azt mondta: — Felajánlom fél műszakom munkabérét. — Én is — csatlakozott hozzá egyik társa. — Én is — csatlakoztak a bányászok. Valamennyien. És a Borsodi Szénbányászati Tröszt központjából tegnap, április 20-án a következő hírt kaptuk: — A mákvölgyi szénbányák dolgozói 117 600 forintot küldenek a vietnami nép megsegítésére. A csekket postáztuk. Az egyes emberek segíteniakarása hatalmas erővé duzzadhat. Egy egész országot is erősítő segítséggé. tűsarka! A bútorokat nem tudták úgy berendezni, hogy némi elképzelést adjon az otthoni elrendezkedésre, hiányoztak a dísztárgyak, a kerámiák, a szőnyegek, egyszóval csak árulták a portékát, holott ennél a vásárló többet kívánt. ötletet, elképzelést, viszonyítási lehetőséget a maga lakásához, a szobák méretéhez. Az olajos padlózatot most színes kockakő váltotta fel, egyidejűleg tárgyalásra alkalmas belső helyiséget rendeztek be, javult a dolgozók szociális ellátottsága. A bét végén megkezdik a gázfűtéses berendezés szerelését is — eddig ugyanis fűthetetlen volt az üzlet. Az ésszerűbb térkialakítás megszünteti a korábbi zsúfoltságot, s a bolt dolgozói ezentúl ízlésesen, egy-egy szoba berendezésének megfelelően állítják helyükre az eladásra szánt bútorokat, illetve a mintapéldányokat. Helyiségek tekintetében azonban még így is elmaradott lesz a miskolci bútorkereskedelem. Az üzlet vezetője elmondotta, hogy Debrecenben és Szegeden három bútorüzlet kínálja portékáit, Miskolcon csak kettő. A forgalom viszont lényegesen nagyobb Miskolcon, mint a két említett városban. Évenként mintegy 108 millió forint! Az építendő Állami Áruháznak ugyan lesz külön bútorosztálya — tekintettel azonban arra, hogy az más vállalat hatáskörébe tartozik, nem enyhíti a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gondjait. Bővítésre itt már nincs lehetőség — arról viszont szó van, hogy esetleg nagyobb helyiséget kap a bútorüzlet. Helyi szerződéssel És erre szükség is volna. Hiszen a bútoripar a modern ízléseknek megfelelően rohamosan fejlődik. Román, jugoszláv, lengyel, német és cseh vállalatok szállítanak újabb és újabb fazonokat, nem is beszélve róla, hogy a magyar bútoripar is előrukkol évente három, négy, öt típussal. Nagy a választék, s ezek bemutatásához hely kell. Az új gazdaságirányítási rendszer pedig növeli a vállalatok önállóságát, ami ma még szinte beláthatatlan fellendüléshez vezet ebben az iparágban is. Az említett borsodi vállalat máris élt a lehetőséggel: megkezdte a saját beszerzést. Elgondolása, hogy nemcsak azt árulja, ami kapható, hanem beszerez olyan árut is, amelyre igény van, s elég gyakran hiánycikként szerepel. Erre az évié ötmillió forintos szerződési kötöttek a Miskolci Kárpitos Ktsz- szel, amely külön igények szerint készít bútorokat. Ezenkívül kötöttek szocialista szerződést is. amelynek az a lényege, hogy javítsa a szolgáltatást. Az új fázom! bútorokat nem vonják be előre kárpittal, hanem a vázát, illetve keretét teszik közszemlére, többféle huzat mintát tesznek melléje, s kinek-kinek választása szerint készítik cl a bútort — egyetlen hét alatt. A Miskolci Asztalos Ktsz-szel is történt elvi megállapodás, hogy a kisméretű lakások berendezéséhez készít bútorokat. A prototípus már elkészült Darabokban — házhoz A hét első napján megkezdődött a miskolci bútorboltnak egy ötletes újítása. Gyakran megtörtént, hogy a vásárolt bútor nem fért be a kisméretű lakások ajtaján. Előfordult, hogy csigasor segítségével, az ablakon keresztül húzták fel az emeletre a szekrényt vagy a rekamiél. Más esetben a vásárló maga esett neki a bútornak, hogy szétszedje, amiből azután sérülések keletkeztek, sőt a szakszerűtlen összeállítás megrövidítette a bútor élettartamát. A bolt dolgozóinak, újítása mindezt elkerülhetővé teszi. A vevő szétszerelt állapotban szállíttathatja lakására a vásárolt. bútort, a bolt szakalkalmazottal 45 forint kiszállási díj ellenében házhoz mennek, s maguk végzik el a teendőket. Az újítás egyelőre csak Miskolc területére szól. A szétszedett állapotban történő szállításhoz annál inkább mód nyílott, mivel a korábbi, vasúti szállítások alkalmával keletkezett károkat csökkentendő, a vállalatok a jobb csomagolási lehetőség végptt szét. szedetten szállítják a kényesebb bútorokat. Csata László Üvegház helyett fóliaház Műanyag-fólia pótolja a kertészüveget a melegházak tetején a Kertészeti- és Szőlészeti Főiskola soroksári tangazdaságában, ahol a sajtó képviselőinek bemutatták a fóliás zöldségtermesztés gyakorlati módszereit. ; A fóliás házban a fűtőcső acélhengerét Is mfianyagcső helyettesíti, s ebben forró levegő cirkál a »megszokott” víz helyett. Barátságos, kedves, derűs ember az ináncsi tanács új vb-titkára. Nemrég váltotta fel elődjét, aki nyugdíjba ment. — Hogyan fogadták az ináncsiak az idegent? — kérdeztük. Sohajda István széles mosollyal válaszol: — Ügy látom, hamarosan összeszokunk. Közvetlen, őszinte embereknek ismertem meg új környezetemet. Különösen érdekes volt, amivel választóim fogadtak. Azt mondták: mivel fiatalember lett a titkárunk, reméljük, most már lesz művelődési ház a faluban. Megérti a fiatalok óhaját! Az irodában rajtunk kívül ott ül még egy idős bácsi és a szintén fiatal hivatalsegéd, aki egyben mozigépész is. A bácsi, Madácsi László tsz-tag felveti fejét a titkár szavaira: — Ügy-e. most már kellene a művelődési ház? — Mit jelent az, hogy mast már — fordulunk felé. mert a titkár is így szedegeti ösz- sze a község előző életéről szóló ismereteit. Most ismerkedik. — Már régen lenne művelődési házunk, ha a maradiak nem rontják el a dolgot. Az állam épített volna egyet 1949-ben, de a falu népe ellene volt. Pedig ingyen lett volna! Hiába, ez a maradiság. Azt mondták, nem volt itt ilyesmi soha, apáink, nagyapáink is megvoltak nélküle, így aztán Kiskinizs kapta meg a szép épületet. A titkár figyelemmel hallgatja. Most már érti a helyzetet, mert igen csodálkozott, hogy ilyen nagy településen nincs egy rendes terem, ahol összejöhetnének az emberek. A tanácsülést is egy öreg, régi házban tartották. — Így lett oda az orvosi rendelőnk is — füstölög tovább az öreg. — Annak meg a helyét kellett volna kijelölni. Szóval, vár itt néhány feladat a titkár elvtársra! — Azért úgy látom — mondja a titkár —, hogy most már egészen más a szemlélet, mint 1949-ben. Engem azzal fogadtak a választópolgárok, hogy legnagyobb vágyuk egy szép, tágas művelődési otthon. És ezt nemcsak a fiatalok kérték. — Mit ígért erre? — Semmit sem ígérhettem. Egyelőre nem szerepel a tervben. Most már ki kell várni! — Pedig nagyon nehéz már várni — szól közbe Montva- iszki Barna. — Az iskola politechnikai termében van a televízió, s ott tartjuk a filmvetítéseket is. — Hány ember fér be? — Be lehet szorítani nyolcvanat ss, ha jo film van. — Tellát vágj' mozi, vagy televízió? — Valahogy úgy, de előfordul, hogy mind a kettő. A múltkor például közkívánatra szünetet kellett tartani a filmvetítés közben, amíg az Ivanhoe ment a tv-ben. Ezt is akarták, meg azt is. Az új titkár csak hallgatja, hallgatja a sirámokat, aztán vigásztalöan közli: — Hiába, egyszerre nem lehet mindent. Ebben az évben a járda a legfontosabb. Hetvennyolcezer forintot költünk járdaépítésre, s ha lesz elegendő társadalmi munka, ezt. az összeget csak anyagra kell fordítani, s hosszabb lehet a járda. — Hát az lesz! — veti közbe Madácsi bácsi. Majd meglátja, hogy itt szívesen dolgoznak az emberek, ha hasznát Ijitják. Így épült fel az állomás is. Erősen kívánta azt akkor az egész község. Éppen a nagy nyári munkák idejére esett az építkezés, s éjszaka mentek az emberek, ki lóval, ki tehénnel, ki csak úgy, gyalogosan. Meg is dicsérték akkor a község népét! Jólesik ezt hallania az új titkárnak, s biztos, hogy Madácsi bácsi se célzás nélkül említette az esetet. Azt akarja, hogy Sohajda István olyannak ismerje meg az ináncsia- kat, amilyenek. Jó és rossz oldalukról egyaránt. Akkor majd tudni fogja, hogyan keU ehhez a néphez szólni. Ada movica Ihw# . Ismerkedés I Mindennap jönnek a hírek. J És mindennap sajnálatosan ! hasonlók: ismét békés fal- j vakat és városokat bombáz- | tak Vietnamban, ismét száz I és száz emberéletet oltottak I ki, vagy tettek szerencsétlenné az amerikai agresszo- rok. Ha éveken, vagy évtizedeken át mindennap hasonló dolgot hallunk ismétlődni, többnyire megszokjuk, közömbössé válunk iránta. A vietnami nép szenvedése azonban ] mindennap újra felráz. A j becsületes érzelmű emberek- j ben mindennap újjáéleszti a | segíteniakarást, az együttér- ! zést, a tiltakozást az igazságtalan háború ellen, s megnöveli a béke értékét. — Hogyan segíthetjük egyre j fokozottabban a vietnami né- ! Pét? Mit. tegyünk? — vetődik I fel a gondolat mindennap az I egyes emberekben, s az egye? Bányászok — Vietnamért Somsályon jobb lesz a vízellátás
