Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-05 / 55. szám

6 RSZAKMAGYARORSZAG ▼ssírrmp, IWTT irtárdns ft. ARANY JÁNOS Tengerparti táj JWazsaroff Miklós festmény« Ez a varázslatos nyelvi ta­lálékonyság, fantáziaérzék, a szemléletességnek ez a szünte­lenül előhullámzó ereje azon­ban nem pusztán a tehetség bravúrja, kifogyhatatlan for­mai remeklés volt, a legtuda- tosabb és legműveltebb poé­ták közé tartozó Arany Já­nosnál. Még kevésbé volt va­lamiféle spontán szó-virtuozi­tás, Ellenkezőleg: mindig a né­pi élettartalmak, érzelemfor­mák, táji sae miéle (mozzana­tok és erkölcsi hagyományok együttesének olyan nyelvi megjelenítésén nyugodott, ahol a szavak, rímek, ritmu­sok és mondatlejtések ösz- szeszövődése mindig a néphez, paraszti milliókhoz való hűsé­get asszociálta. íme egy stró­fa az élet alkonyán irt Vá­sárban című elégiából: „Gyékényét, abroncsot alföldi szekér, Honnan cipel a sors — se három egér? Hoztál-e pirosló új búza ma­got? Mezők üde lelkét: friss széna­szagot?’ E négy sor hangzása, és je­lentése alighanem magaspont­ja az Arany-életműnek — egyszersmind azonban az élet­mű korlátozottságát is felidé­zi bennünk. A korszerűség problémája ez, amelyet Arany bírálói előszeretettel emleget­nek vele kapcsolatban — nem is minden igazság nélküL A valóság ugyanis az, hogy Arany e népiessége, nép-nem­zeti költészete a világiroda­lomnak olyan modem alkotói­nak kórusában, illetve velük egy időben valósul meg, mint Baudelaire, Verlaine, Rimbaud, Dickens és Dosztojevszkij művészete, s a Buda halála, vagy a Toldi szerelme hét, il­letve huszonkét évvel később keletkezett, mint például A romlás virágai. Hozzájuk ké­pest, az egykorú magyar va­lóságból kiragadva — tagad­hatatlanul egy előbbi fejlődé­si fázist képvisel az arany- jánosi életmű. De hát éppen ez az, hogy egy költészetet az időszerű társadalmi folyamat­tól nem szabad elkülöníte­nünk! Arany tevékenységének dereka, túlnyomó része egy elbukott forradalom néma­ságának és egy elvetélt ka- pitalizálódás zsibvásárénak, aj osztálykompromisszumoknak és a dzsentrivé züllésnek kor­szakára esett, egy olyan népi­nemzeti tragédiának idejére amikor a költészetnek minde­nekelőtt a megtartó, nemzet- fenntartó erő szerepét kelleti i vállalnia. „Oly korban élt” ■ Arany e földön, amikor a köl­tészettel szemben elsősorbar , „erkölcsi elvárásokkal” visel- , tetett a közvélemény. Amikor hogy ennek eleget tegyen — - hiszen a tudatos nemzetszol­gálat próféciáját éppen Petőf hagyta rá! — a nemzeti múit- , ból kellett felmutatnia a; időtálló, a romlékonyságga: dacoló morális értékeket, hi­szen jelenének, vagy jövőjé­nek sivárságában ilyet seho nem láthatott. S ehhez járul! természetesen, hogy Arany kedélye, vérmérséklete, alkati és érdeklődése szerint nerr annyira az úttörő, az újat kez­deményező, hanem inkább a megtartó és kiteljesedő egyé­niségek közül származott — vonzódása a kikristályosult értékek és energiák megvalósí­tására, és továbbhagyományo- zására ösztönözte nagyszerű tehetségét és erkölcsi emelke­dettségét ö maga nem volt forradal­már tehát, hanem az addigi népi-plebejus vívmányok „őr­zője a strázsán”, de vajon az a másik, aki őt úgy szerette, ment volna-e azon a napon meghalni a „Világszabadság” piros zászlaja alá, ha nem tudja, hogy van, aki megma­rad, akire hagyhatja népét? Mert nemcsak a vállalt ha­lálnak, de a vállalt életnek is megvan a maga pátosza — kivált aw olyan kataklizma után, mmt amit a világosi nemzeti katasztrófa jelentett, Arany Jánosnak az a feladat jutott osztályrészül, hogy ne a való, hanem „annak égi mása” költője legyen — ez az „égi más” tündököl elő ránkmaradt sok ezernyi, hal­hatatlan verssorából. Fenyő István Új könyvek a miskolci könyvesboltokban Tekintetes közigazgatás Révész Tibor krónikája cint bírság helyett 1200 fo­rintot engedtek el, de csak­hamar feltalálta magat. és egy alázatos folyamodványban ar­ra kérte a nagyságos adófel­ügyelő urat, hogy ha már olyan váratlan kegyben ré­szesítette, hogy 800 forint bír­ság helyett 1200 forintot en­gedett el, hát a 400 forint pluszt legyen szíves a reá jö­vőben kivetendő bírságok tör­lésénél, javára írni ... Mi mindenhez kellett érte­nie a jegyzőknek, azt elmon­dani nem lehet. Elegendő, ha az 1931-es csongrádi esetet fel­idézzük. Sólya Gyula főjegy­zőhöz korán reggel beállított a kántor kisfia. — Gyula bácsi, édesapám kéreti, hogy a nagymisét’ tes­sék elvégezni, mert ő elment vadászni. És Sólya Gyula főjegyző gyönyörűen kísérte orgonaszó­val az énekesmisét. A PÓTOLHATATLAN MÉRNÖK Makón valami kis rendet­lenségen érték a városi mér­nököt. Ennélfogva a szigorú polgármester megindította el­lene a vizsgálatot, és a vizs­gálat idejére felfüggesztette állásától. Másnap azonban kiderült, hogy nincs, aki elvégezze a mérnök úr dolgát. Helyettes­ről kellett tehát gondoskodni. Olyan emberről, aki képzett is és ismeri is a város ügyeit Sokai tűnődtök, de atehogysem költői színezetét, egyszerstninc a magyar múltba forduló, az kiaknázó nemzeti érzület ma­gas hőfokát — a Toldi és i balladák alkotóját. Petőfi mel­lett, az ő nyugtalan forradal­mas, népuralmat áhító géniu­szának ihletésére jutott e Arany is a nép versbe emelé­séig, a János vitéz és a nép­dalok példájára teljesült ki £ nép nemzetté emelkedésének nagyszerű poétái vállalkozásé — a Toldi. Mindez a példakövetés ét kapcsolódás mit se von le Arany művének eredetiségé­ből, és jelentőségéből, an­nál inkább nem, mert hi­szen Petőfi mépíességie, majd forradalmi sága is voltaképp nagy összefoglalása volt mind­annak a roppant szellemi és politikai fellendülésnek, prog­resszív világnézeti és kultu­rális fejlődésnek, mely a meg­előző évtizedekben, a reform­kor negyedszázadában Ma­gyarországon megvalósult. A Toldi páratlan sikerének, má­ig nem szűnő népszerűségének titka — a benne megnyilvá­nuló költői tehetségen tűi — abban rejlett, ami Petőfi élet­művének is a varázsát meg­adta: egyetlen műben össze­gezte mindazt a haladó szel­lemiséget, amelyet a negy­vennyolcat megelőző időszak polgárosodás és nemzetiség je­gyében felhalmozott Ebben a korban alakult ki Arany sajátos költői karakte­re, alkotói lelkisége, melyet később olyannyira a feladat- teljesítés, kötelességvállalás, felelősségtudat a közösséghez való hűség maradéktalan őr­zése jellemzett. A költészetbe emelkedést az alkotói polgár­jogot Arany számara nemcsak a Kisfaludy Társaság húsz aranya, hanem Petőfi boros­tyánt nyújtó, szívközeibe eme­lő levele is jelentette, az a pá­ratlan levél, mely a nép ural­kodóvá válásának szolgálatát kötötte barátja lelkére, „...ez a szárad feladata” — írta a költőtárs, aki neki a XIX. szá­zad „lángoszlop”-poéta ideálja volt — vagyis a társadalom- szolgálat morális parancsa Arany számára olyan útravaló és egész életre szóló irány- mutatás volt, melynek hitelét a nagy barát segesvári önfel­áldozása adta meg végérvé­nyesen. Az örökségnek ezt a „mandátumát”, a nemzeti el­hivatottságot megtagadni Vi­lágos után már nem lehetett. A demokratikus nemzetesz- ménynek és népiesség költői programjának hatásfokát, a közösséget fogva tartó szug- gesztívitását Arany ritka esz­tétikai ereje, nyelvteremtő zsenije biztosította. Ady sza­vát kölcsönvéve „teljességes” wagy művész volt Arany Já­nos — képei mindmáig utólér­az ej, Dühöng < déli szél”, ,,Fel hőbe hanyatlót a drégeli rom Rá visszasüt < nap, ádáz tust napja”. „Ed wárd király angol királi Léptet fakó lo ván. Körötte csend, amerrt ment És némc tartomány” — és még sorol­hatnánk sokáig e sorok mind­mind a vizuális szemléletesség­nek tökéletes megnyilatkozá­sai, a magyai nyelv képi és jelképi tömörí­tő készségének reális érzékle- tességének gaz­dag leleményű kiaknázásai. hetetlenek, a látomás fényével égetik az olvasókba mindazt, ami az alkotó lelkivilágának vágya és törekvése volt. Hí­res, szállóigévé vált sorai rendszerint egy-egy nagysza­bású kép, gazdag árnyalatú, színváltó látvány nyelvi rea­lizációi. „Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon, Messziről lobogva tenger pusztaságon”, „Őszbe csavarodott a termé­szet feje, Dérré vált a harmat, hull a Iák levele”. ..Sűrű-setét ISO esztendeje született a magyar szó és nyelv mindmáig legnagyobb művésze, Arany János, akinek költői műved Petőfi—Ady—József Attila hármas csillagképe mellett ta­lán leginkább közelítik meg azt a demokratikus, népi ma­gyarságeszményt, mely iro­dalmunk sok évszázados fejlő­dése során kialakult. Nevének csengése egyszerre idézi ben­nünk a népi természetesség, közvetlenség és egyszerűség A politikai irodalomról szök va először is Mocsár Gábor könyvét említjük meg. A Ná­lunk vidéken szociográfiai írá­sok gyűjteménye. Kettő kö­zülük, Az első és az utolsó, valamint a Léptékváltás vidé* ken már megjelent folyóira-i tokban, és mindkettő nagy feltűnést keltett. Ennek az el­felejtett műfajnak újjászüle­tése csak haszonnal jár és Mocsár Gábor ma egyik leg­jobb művelője. Wilfred Burr chettnek, a világhírű újság­írónak, a lassan már állandó vietnami tudósítónak műveit jól ismerik nálunk. Üj köny­ve nem a dél-viet.nami har-t cokról, hanem a Vietnami De­mokratikus Köztársaságról szól. A könyv címe: Élet a bombák füzében. Végezetül örömmel közöljük, hogy meg­jelent a Kartográfiai Vállalat kiadásában a Képes politikai és gazdasági világatlasz. Ada­tai és térképei rendkívül hasz­nosak, kár, hogy a képek nem sgy ilyen drága és reprezen­tatív atlaszba valók, hanem egfeljebb egy napilap vasár­napi mellékletébe. íelkialtassal jellemzett, hogy „milyen nagy dolog egy de- tektív-regény, ha jó”, a másik Jókai műve A lélekidomár. Mai tárgyú regény Pálfalvi Nándor kis alkotása, a Csoda Lomboson. Ebből készült a Büdösvíz című film. Immár hatodik kiadásban, újra megjelent Bókay János Bohémek és pillangók című életrajza Pucciniről. Az elmúlt, héten Orrm-ro legszebb meséi németül ér­keztek Miskolcra. Most már magyar fordításban is kapha­tók. Költészet, regény, világpoli­tika egyaránt szerepel az el­múlt héten Miskolcra^ érke­zett könyvek között. Sőt, még szociográfia, ez az újra fel­fedezett hasznos műfaj is. Kezdjük a költészettel. A szürrealista költészet megte­remtőjének, Apolinaire-nek vá­logatott versei ízléses kiadás­ban találhatók a boltokban. Két örökké új klasszikus művet is újra kiadtak. Egyik Dosztojevszkij regénye, a Bűn és bűnhödés, amelyet annak idején Babits Mihály azzal a Encsi édesség negyven községnek el édességgel. A cukrászüzem termékeit heti három gépko­csijárattal ma már negyven községbe juttatják d. A kis falusi cukrászdákban, falato­zókban egyre több Bncsen készített cukrászsüteményt igényelnek. Megrendelésre egy-egy nagyobb falusi lako­dalom minden édességszük­ségletét elkészítik, és házhoz szállítják. Az elmúlt esztendőkben je­lentősen fejlesztették az en- csi földmüvesszövetkezeti cuk­rász termelőüzemet. A való­ságos kis „tortagyár” egy-egy „erősebb” hónapban százezer forint körüli cukrászsüteményt és más édességet készít. Nem­csak a járási székhely köz­vetlen környékét, hanem szin­te az egész Hemád völgyét, a Szárazvölgyet is innen látják gyénél készítették el a nép­mozgalmi statisztikát a jegy­ző által szolgáltatott adatok alapján. Egyik községi jegyző 1892- ben elmulasztotta határidőre kitölteni a blankettákat. Mint­hogy az írásbeli sürgetéseknek nem volt eredményük, a vár­megye alispánja rásürgönyzött a jegyzőre hivatalos hangon: Községe népesedési mozgal­máról azonnal terjesszen be jelentést. Alispán A jegyző tüstént feladta a következő választ: Községünkben a nép csen­des. Mozgalomról szó sincsen. Népszava ide nem jár. Egy Pest megyei jegyzőt 1888-ban elkövetett kisebb-na- gyobb mulasztások miatt ösz- szesen 800 forintra lúgó bír­ságban marasztaltak el. Az agyonbírságolt jegyző azonban addig-addig folyamodott a bírságok elengedéséért, míg egy szép napon tudtul adta neki a magyar királyi adó­felügyelő. hogy 1200 forintra emelkedett bírságai legkegyel- mesebben elengedtettek. A jegyző persze nagyot né­zett a hivatalos átirat elol­vasása titánt hogy a 800 fo­sok pályázó volt, mert az ál- . lás nemcsak fizetéssel járt, hanem szép egyenruha, sőt, kard viselése is emelte annak díszét. Az állásától megvált kisbírónak le kellett vennie a rangot jelentő ruhát, pedig alig egy hónapja csinálta a dicsényi szabó. Éppen ez utób­bi körülmény adta az elöljá­róságnak az ötletet ahhoz, hogy az állás betöltésénél ek­ként intézkedjék: „.. .az lesz az új kisbíró, akire a ruha minden igazítás nélkül ráillik.” A csányi elöljáróság 1880- ban az üresedésben volt két kisbírói hivatal betöltésére „árlejtést” tartott. Megjelentek az ajánlkozók a községházán és felhangzott a különös kér­dés: — Ki kér kevesebb bért? Szép számmal gyűltek ösz- sze a kisbíró-jelöltek, minek következtében a község „ár­lejtéssel” elérte, hogy 206 fo­rinttal olcsóbban jutott kis- bíróhoz, mint amennyi elő volt irányozva. ÉS A JEGYZŐK... A* anyakönyvi törvények életbe lépése előtt a várröe­Az a terűlet a K. and K Monarchia, a Horthy-fasizmu: korában, amelynek szabályai korlátái és parancsai irányí­tották az állampolgárok csele­kedeteit, s amelynek útjai ti Laiomfákkal, engedélyekkel ét rendeletekkel voltak kijelölve — ez volt a Tekintetes Köz- igazgatás. Bár a maguk ko­rában, megjelenésükkor na­gyon is komolyak voltak £ felidézett esetek, mai szemme nézve már kissé más a véle­ményünk. SZELLEMIDÉZÉS Hajdanában még a szellem­idézés sem volt probléma i közigazgatásban, mint azt a: alábbi idézés tanúsítja: „Cegléd-utca 30. számú ház­nál elhalt özvegy Kerekes Lászlóné, Márton Polexina fo­lyó hó 28. napjára délelőtt IC órára a városházánál levő ta­nácsnoki terembe ezennel meghívatik. Kelt Debrecenben, 1884. évi december hó 21-én. Kovásznay aljegyző.’' AZ OJ KISBÍRÓ KINEVEZÉSE Dicsény községben megüre­sedett egyszer » kSsbírdeág

Next

/
Oldalképek
Tartalom