Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-04 / 54. szám

Szombati. 1367. március 4. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 A magyar nagykövetség új palotája az NDK fővárosában Berlinben, az NDK fővárosának szívében, a Brandenburgi kapu közvetlen szom­szédságában, az Unter den Linden elején építették fel az új magyar nagykövetséget. Itt kapott helyet a nagykövetség hivatalain kívül a konzulátus, a kereskedelmi ki­rendeltség és a MALÉV is. Barangolás a Pitypalatty völgyben Befejező rész: Feljegyzések Az ötemeletes épület. Négy év lirónikájából Pere Az éltető víz Bimbóira sajátos talajviszonyok itt nemcsak a község gazdálko­dását változtatják meg, ha­nem a falu belső képén is nyomot hagynak. Olyan köz­ség ez, ahol a tervekből egy­szerűen kimarad a járdaépí­tés. Nincs járda, nem is lehet építeni, jó ha a kacskaringós, dombok közt bujkáló utcákat elég szélesre alakíthatják. A helyi tanács feladatai a község adottságaihoz igazod­tak. Az elmúlt négy év alatt sok minden történt itt, Ná- dasy József tanácselnöknek van miről beszámolnia. — Talán a legfontosabbal 'kezdeném — mondja az el­nök. — Van végre jó Ivóvi­zünk. Elkészült a törpevízmű, 12 közkútunk van. Miért olyan jelentős ez? Érthető, ha ismét a dombos vidékre utalunk, ahol még a vízbordás is fáradságosabb. — A törpevízmű két for­rásból táplálkozik — folytat­ja Nádasy József —, létre­hozásához egymillió forint tá­mogatást kaptunk az állam­tól. — Es a lakosság? Nem já­rult. hozzá? — De igen. hiszen, az a |jénz kevés lett volna. Az ér­né a célra fordított társadal­mi munka értéke is kitesz tneg egy félmilliót. Hozzáte­hetjük, hogy még fgy sem elégítettük ki teljesen az igényeket, még 6 kifolyóra lenne szükség, de ez már a jövő ciklus feladata maradt. Pere népe szereti faluját. Ez abban is megmutatkozik, hogy a társadalmi munkában mindig szívesen vesz részt, tudja, hogy azzal saját ma­gán segít Ha járdára itt nincs is szükség, az út rend- bentartása azért a község gondja marad. Az elmúlt négy év alatt 700 méternyi utat láttak el kőburkolattal, olyan helyeken, ahol eddig egyáltalán semmilyen szilárd U nem volt. Az elmúlt választásokat megelőző jelölő gyűléseken sokan szóvá tették, hogy rosz- szak a közlekedési viszonyok. Kérték az új tanácstól, in­tézze el, hogy buszjáratot kap­jon a község. A vezetőség Sérrt azóta megvalósult. Minden vonatinduláshoz autóbusz vi­szi a perei utasokat az inán- csi állomásra, már három éve. A község szellemi központ­ja a volt urasági kastély lett. Ennek felújítására is jelentős összeget költöttek, itt ka­pott szórakozásra alkalmas helyiséget az ifjúság is. Az élet azonban nem áll meg. A fejlődés, az igények növekedése újabb és újabb feladatok elé állítja a helyi tanácsot. — A közeljövőben orvosi lakást akarunk építeni — be­szél erről az elnök. — Aka­runk? Ez így még nem is elég határozott. Kell! — Mi teszi ilyen sürgetővé? érdeklődünk. — Községünk egészségügyi ellátottsága mindig nagyon siralmas képet mutatott. Több kilométerre található egy or­vos, aki csak hetenként egy­szer rendel Perén. Az orvos­probléma lassan megoldódik, csak lakásról kell gondoskod­nunk. — Pályázik valaki Perére? Az elnök sokatmondóan mosolyog. — Már tanul a mi doktor- kánk. Most negyedéves Deb­recenben. Társadalmi ösztön­díjas a mi Szabó Katalinunk, s mire dr. Szabó lesz, a la­kásnak is készen kell állnia. Ez most a mi sürgető gon­dunk, s ha végre lesz orvos Perén, elmondhatjuk, hogy a legnagyobb problémánkon túljutottunk. Hemádbüd a perei tanács kirendeltsége. A két község csaknem összeépült már. A két település összefonódását csak erősíti, hogy a községek­ben működő termelőszövetke­zetek földjei keresztezik egy­mást. A büdiek közigazgatási gondjait is Perén kell megol­dani. Az elmúlt négy év alatt mindkét községben be­fejeződött a teljes villamosí­tás, erre 250 000 forintot for­dítottak a községfejlesztési alapból. A Perén megépült törpevizmű hasznát is hama­rosan közösen élvezik. A ter­vek már elkészültek, és a pe­rei két forrásból Hernádbüd is kap vizet. Az átvezetés több mint félmillió forintba kerül majd. Mindezt nem fogják tudni községfejlesztési alapból fedezni, állami támo­gatásra is szükség lesz. A nprpi és' a hernádbüdi ci közös tanács ve­zetői az elmúlt négy év alatt sokat tettek azért, hogy rá­szolgáljanak választóik bizal­mára, szeretőiére. A. l Némi nosztalgiával gondo­lok vissza a völgyre. Embe­rekkel ismerkedtem meg, családi melegségekből része­sültem, útjait koptattam, be­lém mart a hegy alatti futó északi szél, mint azokba a gyerekekbe, akik Kondóról Parasznyára igyekeznek isko­lába, és a radostyáni elága­zástól gyalog teszik meg az utat otthonukig. Fogadkoztam a frissen szerzett barátoknak, hogy nyáron, amikor zöldéi! az erdőjük és mezőjük, visz- szatérek, meglátogatom őket, gyönyörködöm bükköseikben, szőlőikben, hatalmas gyümöl­csösük nyugalmában. A Pity­palatty völgy szépsége nyá­ron meghódítja az ide tévedt idegent — bizonygatták. A jegyzettömbbe felrótt mondatok, számok, párbeszé­dek jobban megmaradnak, s ha szükséges, felidézik a völ­gyi gondokat, terveket, pana­szokat, aggodalmakat. Epiló­gusnak szántam néhány fel­jegyzést. Először is, hiszem, hogy a kihalt tárnák csak egy szép, de veszélyes foglal­kozási ágat sorvasztanak el a vidéken. Életük tovább ha­lad, és abban bízni lehet, mint ahogyan bíznak is a Pitypalatty völgyiek. * Emberek neve kívánkozik ide, akikről — hely híján — nem írhattam bővebben, eset­leg időmből se futotta, hogy sorsukkal közelebbről megis­merkedjem. Radostyánban akkor ünne­pelte Fodor Lajos és felesége 50. házassági évfordulóját. — Sajókápolnán ma is él és jó egészségnek örvend Sebők Já­nos bácsi — közeledik a 100. életévéhez. Mint mondják, ma is hűséges ehhez a völgy­höz dr. Karácsonyi János és felesége. Évtizedeken át taní­tották a Pitypalatty völgyi gyerekeket — soha nem vágy­tak el innen városra. — Kér­désemre, hogy régebben épül­tek-e ezen a völgyön a mai­akhoz hasonló szép házak, azt felelte egy parasznyai bá­nyász: — Hogyne, Kondón is egy, a Bárczay-birtok bérlő­jének. Itt ma tanácsháza van. Kenyeres György lelkipász­tor feljegyzése szerint (1838- ban vetette papírra sorait) Condó (azaz Kondó) község­ben már 1680-ban egyház van és templom — és persze egy­házi adó... A kondói lelki- pásztor ma is őrzi a becses dokumentumot. Sajnálatos, hogy a község lakói alig ér­deklődnek településük erede­te iránt. Volt, aki azt mond­ta nekem, hogy a község ere­detére a falu legöregebb em­bere — talán — emlékezik, hiszen 90 éves. Faluját 100 évesre becsülte... Kondón nem egészen há­rom házra jut egy televízió, s szinte majd mindegyikben találni rádiót. Előbbiek szá­ma 60, utóbbié 152. A leg­utóbbi tanácsválasztás óta 20 új ház épült ebben a falu­ban, és 20 év alatt megdup­lázódott lakóinak száma. A falu legnagyobb panasza, hogy a Harica elmosta útju­kat, mely országút is egyút­tal. Rosszul építették meg az építők. A Harica és a Varom patak sok bajt hozott a köz­ségre. Az 1960-as és az 1966- os árvízkor házakat mosott el ez a két, különösen békésnek látszó patakocska. — Üj medret kellene épí­teni a Haricának... Csakhogy az sok millióba kerülne — mondta Chmara Jánosné, a tanács vb-elnöke. Parasznyán tsz van, más községekben csak tszcs. A leg­jobb indulattal sem lehet mondani, hogy ezek a ter­Autóalkatrész gyártó özem épül Borsodnádasdon Az Özdi Kohászati Üzemek | szakemberei hosszabb ideje ! kísérleteznek a különleges j alakú, nagy tartósságú és mé- retpontossagú hengerelt szel­vény. az autóalkatrész alap- I anyagának előállításával. A kitartó munkát siker koronáz­ta, elkészítették az első, ha­zai gyártású kerékabroncso­kat. Az eredményes kutatómun­ka alapján az Ózcfi Kohászati Üzemekben készülő alap­anyagból a Borsodnádasdi Le­mezgyárban rendezkednek be a készáruk, az alkatrészek üzemszerű gyártására. A korszerű körülmények kö­zötti tömeggyártás megvaló­sítására csaknem hatvanmil­lió forint költségelőirányzattal új üzem építését kezdték meg Borsodnádasdon. A nagybarcai bánya március 31-én bezár. A bányaüzem központi épületében műanyag­cikkeket gyártó részleget ren­dez be egy budapesti vállalat A bánya fatelepét, fűrész­üzemét, felvonógépházát és a csővázas gépszínt az ózdi já­rási tanács veszi át és bérbe adja a nagybarcai Dózsa Ter­melőszövetkezetnek. Ezzel vég­legesen megoldódik a termelő- szövetkezet majortelepítési problémája. Eddig nem volt olyan alkalmas területük, ahol a gazdaság központját kiépít­hették volna. A termelőszövetkezet veze­tősége már tervet is készített, hogyan kívánja hasznosítani és továbbépíteni a bánya­üzemtől átvételre kerülő te­rületet és objektumokat. Ta­lán a felvonógépháznak örül­nek a legjobban, mert abban megfelelő szerelő és javító műhelyt tudnak berendezni. Ügy tervezik, hogy a jövő­ben saját szakemberekkel ja­víttatják meg a mezőgazdasá­gi gépeket. A csővázas gép­színt is azonnal hasznosítani tudják. Itt az összes erő- és mun len gép tető alá kerül. A március 31-e után megszűnő banya-fatelepen 100 férőhelyes tehénistállőt építenek és más mezőgazdasági épületek elhe­lyezését tervezik a leendő köz­ponti majorban. Ezzel a ter­melőszövetkezet legégetőbb problémája, az állattenyésztés továbbfejlesztése, a gépjaví­tás, és a tárolás megoldódik. A megszűnő bányaüzem épü­letei nem maradnak kihasz­nálatlanul. Továbbra is fon­tos népgazdasági érdeket szol­gálnak. De mi lesz a bányá­szokkal? Nagybarca férfi la­kosságának egy része ebben a bányában dolgozik. — Eddig húsz bányász je­lentkezett a termelőszövetke­zetbe — mondotta beszélgetés közben Csikasz Gábor elnök. Mi a bányászokat is szívesen fogadjuk és várjuk a mező- gazdaságba Sajnos egyelőre nem tudunk megegyezni. A bányászok fix fizetést kérnek a termelőszövetkezettől. Nem is túlságosan sokat, csak havi 2000 forintot. Ezért a pénzért bármilyen munkát vállalnak. A termelőszövetkezet tagsága az elmúlt években már kiala­kította a jövedelemelosztás jól bevált, formáját. A közös munkában az előírt normák teljesítése után munkaegysé­get imák jóvá amire előleget. majd zárszámadáskor a gaz­dálkodás eredményeitől füg­gően végösszeget fizetnek. Ezen kívül a ka pás növénye­ket családoknak kiosztva ré­szesen művelik. A jövedelem ilyen elosztásával eddig még minden jószorgalmú termelő­szövetkezeti tag megtalálta a számítását. Sokan vannak, akik többet kerestek a közös gazdaságban, mint mások a bányában. Hiszen a részes jö­vedelemmel együtt az idén is 71 forintot ért egy munkaegy­ség. Ahhoz viszonyítva, hogy lejtős területen gazdálkodnak és az állattenyésztésük még nem egészen fejlett — ez iga­zán nagyszerű eredmény. A bányászok most azt kérdezik; egy évben mennyi munkaegy­séget lehet szerezni? — Az már a szorgalomtól. « közös munkában való rész­vétel arányaitól függ — vála­szolta az elnök. Természete­sen. mondott arányszámokat is. Például: az állattenyésztés­ben napi öt óra munkával meg lehet keresni a havi 2000 Ft-t. Ezen kívül még részes­művelést is vállalhat az állat- tenyésztési dolgozó. Jövedelme azonban a megművelt terület nagvságától. a művelés minő­ségétől és a betakarított ter­melőszövetkezetek jó jövedel­met biztosítottak a tagságnak. Az erodált földek, a kevés kö­zös vagyon, a rossz időjárás — ezek mind-mind hozzájá­rullak a kudarchoz. És még valami... A parasznyai tsz-ben 10 adminisztrátor dolgozik. Mun­kájukért mindig megkapták a becsületes fizetést — a tag­ság viszont jószerével sem­mit. A község vezetői — a tanács és a pártszervezet — figyelmeztette a tsz vezetőit, hogy sok az a 10 ember — adminisztrációra. A válasz: semmi közük hozzá, ez a tsz belső ügye. A tagság persze másként vélekedik. * Három községnek — Rados- tyánnak, Varbónak és Parasz- nyának — 160 katasztráliS hold szántója van. Ehhez jön még a rét, és a legelő. A há­rom községben jelenleg 150 tsz-tag dolgozik. A juhászko­dás valamikor olyan foglalko­zásnak számított ezen a völ­gyön, mint az utóbbi évtize­dekben a bányászat. A var- bóiak ma sem szalasztják el ezt a lehetőségét. S ha csu­pán a parasznyaiak helyzetét vizsgáljuk — van rá mód, hogy a juhászkodás újra fel­lendüljön ezen a tájon. Pa- rasznyának 70 hold rétje és 276 hold legelője van, ax 1936-os felmérések alapján. Ám az erdőségek csökkenésé^ vei ez bizonyára növekedett. Óriási lehetőségeket rejt magában a gombatenyésztés is. Az elhagyott aknák kínál­ják magukat. A földeket is jobban kell megművelni, mert az erózió pusztít ezeken a lej- tos területeken. * A közeljövő sok-sok nehéz­séget hoz majd a Pitypalatty völgyre. A magas állami do­tációval üzemeltetett bányák­ban jól kerestek az embereit A népgazdaság érdeke, hogy ettől a ráfizetéstől megszaba­duljon. Ezt megérik a józan gondolkodású, számolni tudó emberek. Azok is, akiket ér­zékenyen érintenek az intéz­kedések. Segítségben ezután is bizhat- l nak. Am a maguk gondjával 1 önmaguk törődjenek elsősor- I ban. Mint ahogyan az első ! jelek is bizonyítják: szép j számmal akadnak, akik ez­után is éltető otthonuknak te­kintik a völgyet. És ők neró félnek a jövőtől, i Barátit Lajos mésmermyiségtől függ Az idei eredményeket véve alapul: egy család részes műveléssel is megkeresheti a havi kétezer forintot, pedig a részesműve- les csak szezonmunka. A növénytermesztésben 8 órai munkával egy' munka­egységet lehet szerezni. Per­sze nem minden nap. Az idő­járás nem kedvez mindig és vannak a növénytermesztésben úgynevezett „holt szezonok’. A termelőszövetkezet vezető­sége azonban arra törekszik, hogy a jövőben folyamatos munkát biztosíthasson a nö­vénytermesztési dolgozóknak is. A téli foglalkoztatás is lé­nyegeben már megoldódott jelenleg trágyát szállítanak és rz erdőben fakitermelésen dől-, goznak, S ami talán az egész témának lényege, az elnök szavai szerint így hangzik. — Aki szorgalmasan dolgo­zik a termelőszövetkezetben, az ért átlagban többet keres a havi kétezer forintnál. Már az elmúlt évben is többet le­hetett keresni. Persze a bá­nyászok hozzászoktak a fix fizetéshez. De véleményünk szerint azzal is meg lehet ba-i rátikozni, ahogyan mi fizet­jük a jövedelmet. Megígérhet-; jük a szövetkezetünkbe belép­ni szándékozó bányászoknak,' hogy ha szorgalmasan dolgoz­nak. itt. megtalálják a hevü­ket, Mi nagy szeretettel fo­gadjuk őket. Szendrei Józs« „Szeretettel fogadjuk őke!”

Next

/
Oldalképek
Tartalom