Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-03 / 53. szám

Péntek, 1067, március 3. ESZAKMAGTARORSZAG 3 Támadt olyan vihari,. Barangolás a Fitygalatty völgyben V, A Jó n á a-Ja mil ia Tavasselösés ßodt, ha a munkások nem tűi­dének meg rendesen. Alma, körte, őszibarack, meggy, csemegeszőlő. Fölötte a pacsirták dala zeng és szünte­len buzgósággal énekel a nyitni kék-madár. Hajdani nó­tájukat szinte issza a hallás. És a fényt, meg a kékséget issza a szem. A természet azonban semmit se ért az egészből. Nem érti. hogy a nagyüzemi gazdálkodás korá­ban a technika és a gyorsaság dönt mindenekelőtt, A madár­kák se értik. De a technika megy. Az emberrel együtt dol­gozik. A négy ein bev-brigád mellett négy gépi brigád. Más­ként nem lehel eléje menni az időnek, nem lehet meg­előzni a tavaszt. Kérdem az igazgatótól: melyik a legke­lendőbb gyümölcs 7 — A meggy — válaszolja — Abból nem győzünk eleget termelni. Veszi az egesz Nyu- gat-Kurópa. A z igazgató beszélt a szakemberekről is. A főkertes/, Pócza István. A szőlőtermesztést Salkházi László, a gyümölcstermesz­tést egy fiatal nő: Hatházi Attiláné irányítja Az ő ér­demük is, hogy sikerült meg­előzni a tavaszt, a pacsirta- csalpgatót és a nyitnitoék-éb» fedést._ Ssendrei József A termőíves fák a ne­gyedik-ötödik évben egész termést hoznak. A hejőmenti gazdaság készül is. hogy ha kicsit kedvez az idő, lesz gyümölcs bőségesen. Esetleg sok is. Már úgy’ sok, hogy nem tudják majd tárol­ni. Mert gyümölcsöst telepí­tettek bőven — és még 100 holdat telepítenek —. de gyü- mölestárolót nem építettek. Egy korszerű, hűtöberendezé- ses tárolóház kellene, de az nagyon drága: 21 millió fo­rintba kerülne. Erre nem fut­ja. Egyszerűbbre, öt-hatmillió forintosra gondolnak. Már ki is nézték hely’ét a mezőcsáti vasútállomás mögött. Saját erőből, házi beruházással akarják megépíteni. Előbb azonban két pennetlékeverő tornyot építenek 200 000 forint­ért, saját erőből. Egyiket a szőlőben, másikat a gyümöl­csösben A gyümölcsösben öl­töző és zuhanyozó is épül a munkások részére. A szőlőben már van fürdő, mégpedig me­legvizes, hát legyen a gyü­mölcsösben is. — Kell. nagyon kell a für­dő és az öltöző — mondja Fo­dor László igazgató. — Állan­dóan vegyszerekkel, gyakran erős mérgekkel dolgozunk. Meg kell fürödni munka után. Lelkiismeretűnk se lehet nyű­nek az oszlopokra, fgy a meg­maradt sorok majdnem any- nyit fognak teremni, mint ko­rábban két sor. A permetezési, metszési és niás művelési költségek azonban felénvire csökkennek, a gépi művelés is meghozza előnyeit, így a felé­re ritkított szőlő gazdasági összhaszna annyi lesz, mint amennyi a sűrűé volt. Ráadá­sul trágyát is jócskán szállí­tottak a télen — összesen 400 holdra —. s ennek nagyobb fe­le a szőlőbe, meg a gyümöl­csösökbe került. Csőkutak is vannak: összesen 133. s ebből 11 a gyümölcsösben, öt a sző­lőben. A terület egy részét öntözni is tudják, ha kell. De inkább ne kelljen. Jobb az, ha nem kell öntözni. Az el­múlt két évben nem öntöz­tek, mert néha sok is volt a csapadék. — Aktuális már egy jó ter­més — mondja az igazgató. — összes gyümölcsösünk fiatal, 1960-ban kezdtük a telepítést, de már lehet nagy termés, mert termóivesek a fák... igazgatója megindokolja, mi­ért késett el a madárének, miért nem illik hozzá a nagy­üzemi gazdaság. — Azért — mondja —, mert a gyümölcsfák metszését mi még decemberben elkezdtük. Nem kell itt tavaszra várni. Kezdődik a munka a szőlő­ben is — 350 hold az egész. Ebből 220 hold remek, minta­szerűen készült új telepítés, kordon rendszerben, és a so­rok, egymástól 280 centimé­terre. mint megannyi bemért egyenes. Gépekhez szabtak mindent, mert úgy olcsóbb és gyorsabb a művelés. A régi szőlő 130 hold. Ezt most „kor­szerűsítik”. Mert manapság már ilyesmit is lehet: szőlőt korszerűsíteni. Egyszerű az egész. A régi szőlők sortávol­sága 150 centiméter. Most minden második sort kivág­nak. ezáltal 300 centiméter távolság keletkezik két sor közölt. Primitiv logika szerint azt hihetnénk, hogy így felére csökken a termés. De nem csökken, mert a venyigét tar­tó kordonokat 60 centimé­terrel meginagasítják, azaz: két újabb szál drótot feszíte­N emcsak cirmos mele­ge, hanem pompája és méltósága Is van már p a tavaszi napfénynek. Benne Hbuzgón kiabál: ébresztőt éne­kkel a nyitni kék-madár. A gyű­li mölcsfák közt megáll egy kember, arca mélyen barázdált, k kucsmáját fejebúbjára tolja, 1= homloka párolog, s szemével ka fénybe hunyorít. Markában k metszőolló. Mintha értenék kegymást: ősi szelíd szeretettel kszól a nyitnikéknek, szava k halk, csupa megbocsátó jám- k borság. k — Elkéstél a dallal, kis bú­jj la madár. Nicsak, nézz körül: kmás idők járnak már mife- | lénk. Megelőzünk mindent: a t; tavaszt magát... és téged is. k— Csattan a metszőolló, s me- krev, nyers gallyacska hull a jj földre, nehezen, szinte zuhan, k Egy pacsirta iramodik neki k a magasságnak és az öreg gkucsmás megcsodálja a kéken k szikrázó iramodóst. — Elkós- k tél — mondja megint. — k Mindannyian elkéstetek. Ha­ji jaj, jól is néznénk ki, ha még k mindig rátok várnánk. I Aztán Fodor László, a lle- k jőmenti Állami Gazdaság Hiúsági export-brigádok versenye szakmai és a politikai kép- j zést, a brigádok munkafegyel­mét, a balesetek alakulását is. Az export-brigádok verse­nyét negyedévenként értéke­lik. Az első helyezett 1000, a második 700, a harmadik pe­dig 500 forint jutalmat kap. 1 A Diósgyőri Gépgyárban ez idén is megrendezik az ifjú­sági export-brigádok vetélke­dőjét. A versenyben figyelem­be veszik a határidő betartá­sát, a selejt, a reklamáció számának alakulását, az ön­költséget. Figyelembe veszik a falasszony. Jonas Jenő kis- gyori. Az Adriimra nősült. A telep megalapítójának, a vaj­dának Ián.' át vette el félesé­gül — így aztán más agon is került a telepre Jónás. Mondjuk neki, hogy sokan szeretnék, ha ő lenne a ta­nácstag. — A sogorom talán megfe­lelőbb ... Persze, ha engem jelölnek, cs ha meg is válasz­tanak, szívesen — ám ő is ki­köti: itt rendnek kell lenni, mert ők maguk is annak * hívei. Ki ez a fiatalember, akiben szintén bíznak az adriániak’ Tizenöt éves korában bá­nyamunkát vállalt. Azóta egy óra hiánya nem volt — é* munkahelyet sem változtatott. A Palinkas II. aknán dolgo­zik immár kilenc éve. — Sajnos, megszűnik itt « banga — mondja. — Erenyöb« helyeztek át. Keresete most — derek* megsérült, s ma már nem bif szénfalnál dolgozni — kétezef forint. — Megélnek belőle? — kér­dem a feleségét. — Ennyi van. ennyiből élünk ... Keresett Jenő többel is, akkor se vertük el a pén­zünket. A konyhában gyerekkocsi. Benne a legkisebb Jónás. Er­zsiké. A nagyobbik lányuk, Giziké, kilenc éves. — Jól tanul? Az apa panaszosan mondta: — Most romlott. Négy egész négy. Kitűnő volt azelőtt. Kérem, mutassák meg a szo­bájukat. Kicsi, az igaz. De itt is tisztaság — és szép bútorok. Hatalmas álló tükör, szekrény, két ágy, éjjeliszekrény. (,\ konyhában is szép tűzhely — és ragyog a tisztaságtól.) — Veszünk televíziót is..-. — mondja Jónás Jenő. — Tudja, dolgozni én szerettem is, tudtam is. 1964-ben 54 va­sárnapom volt bedolgozva. Es én soha nem hiányoztam mű­szakból, egy órát sem ... * Visszaindulunk Paras zn vára — Mi a véleménye, mely i- két jelölik az adrianiak — kérdezte Csordás József. — Higgye el, meg csak „súgni sem fogunk. — Azt hiszem, mindegy. . — mert valóban igy éreztem. Az utón, a fákról sűrű der pergett alá. A bányász-buszok éppen akkor jöttek a kisvo- nathoz. Baráth Lajos Befejező rész: Feljegyzések. if- -If. A*. A'. A*- .V. o At A’. AJ. AT. A’. A\ At. AT. A*. .V -V tességes otthont néhány évvel ezelőtt). i Takaros kis konyha, kamra és szoba tartozik még hozza 1 A falakon egykori fényképek — szülőkről, katonakorból, cimborákról. A családfő mű­szakba készül, éppen ebédel; a gyerekek később esznek. Két iskolást vár haza az asszony­ka, akihez egy kisfiú jön — az anyja küldte: kéri, írjon meg neki egy levelet. A tanácstag jelölésről be­szélünk. — Ha úgy gondolják.. . Persze, sok munkával jár, ha megválasztanak. Szívesen vál­lalom. De azt előre megmon­dom: itt, az Adriánon rend­nek kell lenni. Itt nem lehet piszok, meg szenny, mert sok a. gyerek és a járvány veszé­lyes ... A legkisebbik lányuk még állókában tipeg. Szép, egész­séges gyerek. Iskolásgyerme­keikkel a kapuban találko­zunk. Az egyik szöszke — az anyjára hasonlít — a másik fekete. Köszönnek és sietnek ebédelni. Mi pedig újra útnak ere­dünk. Szombaton lesz a jelö­lő gyűlés, sok ember vélemé­nyére kiváncsi meg Csordás •József tanácselnök. * Jónás Jenővel már találkoz­tunk. Ezt a családot lakoltat- ták ki jogtalanul, és csak a tanács erélyes intézkedésére kapták meg újra otthonukat, öccsével fát fűrészelnek az udvaron. Bár a nap átvilágít a fátyolszerü .felhőkön, a hi­deg nem enyhül. Kezet fogunk, bemutatko­zunk. A zömök, erős fiatalem­ber betessékel bennünket » konyhába. Itt jó meleg van. Es meglepően nagy tisztaság! A Jónások tisztaságát már említettem. Itt pici, néhány hónapos gyerek van, de még igy is nagy rendet tart a fia­Harmincharom évvel ezelőtt telepedett meg az Adrián az első család. Jónás István és famíliáját a munkalehetőség hozta ide. Cigányok voltak, akik szerettek dolgozni, becsü­letesen élni. Aztán jöttek még sokan, akik hallgattak az okos szóra. Ma 34 család él itt, a hegy tetején, egy szurdokban. A Gyertyán-völgy ide torko- lódik és a Hajas-berek festőién szép mezősége is itt terül el. A természet széltől óvja. az erdők meg tüzelőt biztosítanak az .ittenieket. Az alapító, idős Jónás Ist­ván lakásán fogad bennünket. Kicsit hízásnak indult, barna bőrű. becsületes tekintetű em­ber. Felesége hellyel kínál. A szobában meleg és tisztaság. A legkisebb lányuk ágyban — beteg. Torkát fájlalja — meg­fázott. Még csak 16 éves, de idénymunkát máris vállal az erdőgazdaságnál. — Huszonnégy évig dolgoz­tam a bányában. Vájár va­gyok. Most már nyugdíjas. A 24 év alatt három hónapot és 19 napot dolgoztam szállítás­nál, vagy fenntartásnál... A többit a szénfal mellett. Az­tán kikészült a szívem. Mert dolgozni nagyon szerettem. A felszabadulás után, amikor a nagy széncsaták voltak, három■ évig nekem szólt a nóta ... Én alakítottam meg az országban az első cigány brigádot. Szép pénzeket kerestünk. Becsület­re és munkára neveltem mind a hét gyermekemet. A Jónás-familia híres az Adriánon. Az idős Jónás volt eddig a tanácsnál is a képvi­selőjük. Most már nem vállal­ja. Csordás József mesélte, és ezért is kísért el az adriáni „sétára”: az adriániak ragasz­kodnak a Jónásokhoz. Közülük kívánnak jelölni erre a vá­lasztásra is. * A fiatal Jónás lenn lakik a szurdok fenekén, egy régi bánya-hivatalházban. (Ezt nem verték szét, s lám leg­alább öt család kapott itt tisz­mokrácia", a népi demokrácia jobb kora. Születésének, kite- rebél.vesedésének pedig nem­csak tanúi, hanem cselekvő részesei voltunk és vagyunk. Igaz, egy kicsit váratott magára eme jóféle vihar” ... Jó tíz esztendővel a kesergő reménykedés után — 19IS— 19-ben — jött az előhírnöke és itt zúgott százharminchá- ! rom napig, megrázva és fel­rázva e tájat, s éltetve apá- j ink reményét. Aztán jött j az igazi is — 1945 tavaszán ... j S ha nem kis büszkeséggel | írhat e jobb kor krónikása arról, amit hazánkban a ma \ élő nemzedék — agyak, szí­vek és kezek szent kooperatív , munkájával — két évtized alatt alkotott, akkor ez eme „jóféle viharnak”, a szocialis­ta forradalomnak köszönhető. Alkalmasint mellőzhetjük ta­lán a statisztikát is. Akinek szeme van, a legszembetű­nőbb változásokból is ítélhet. Aki gondolkodik, véleményt mondhat a mai Magyarország nemzetközi tekintélyéről,, bel­politikájáról, építkezéseiről, kultúrájáról, szociális intéz­ményeiről — és sok más egyébről ebben az országban. Az „abszolút demokrácia”, j a szocialista demokrácia vi- | rágzásának, terebélyesedésé-1 nek meg tanúja lehetett or- | szág—világ csak az elmúlt j hetek magyarországi esemé- j nyei alapján is. Nyolcvanöt- I ezer jelölő gyűlésen 3 millió j választópolgár szólt bele, s j döntött, hogy kik és milyen J programmal képviseljék a j dolgozó nép érdekeit a helyi j és a legfelsőbb államhatalmi szervekben. Csak szűkebb i pátriánkban. Borsodban és I Miskolcon több mint hétezer | jelölő gyűlésen döntöttek a jelöltek személye és program­ja fölött __ És még valamit: M agyarországon ma nem kő- korszakbeli szónoklatokat har­sognak és nem úgyne­vezett, hanem igazi közéleti emberek! Meggyőződhettek erről a Hazafias Népfront je­lölő és választói gyűlésein, ahol a jövő célkitűzéséiről és feltételeiről legalább annyi szó esett, mint jelenlegi gondjaink megoldásáról. A megye, a vá­ros, az ország vezetői manap­ság a gazdasági mechanizmus javításán, a lakásgondok eny­hítésén, a mezőgazdaság fej­lesztésén, a gyermekgondozási segélyen, a paraszti nyugdí­jon, az életszínvonal emelésén törik fejüket, és választóik körében a még szebb holnap horizontjait ecsetel ge tik, ehhez kérik a legilletékeseb­bek, a dolgozó emberek véle­ményét, javaslatait, munkáját, nemsokára szavazatukat is. r ámadt tehát olyan vi- 1 har. amelyről Ady egy emberöltővel ezelőtt j álmodott, amely megmentette | itt, a Duna—Tisza mentén a \ munkát, az emberséget, a 1 kultúrát — a magyarságot... J Csépányi Lajos j v. X- -Y. A!, -it -V. -V- JJ. .V- A*. A’ ” JJ. .V. _u o v v *» .v. jll fenn. Olyan vakmerő hamis­ság ez, hogy két szót is csak azért szól az ember ellen, mert ilyen vakmerő”... Ady nem beszél ugyan ka­tegorikusan a néptömegek, a magyar nép „nemzetfenntar­tó”, t örténelem formáló szere­péről — mint a történelmi materializmus —, de korát megértve felemeli szavát a híres vármegyék, a grófi százezer holdak, a püspöki aulák ellen, és a század ele­jén félreérthetetlenül a pol­gári fejlődésben, .......o pol­g árlakosságú küzködö, de nagyszerű szívósságú váro­sok .. .’’-ban látja a társadal­mi haladás letéteményesét. Sőt, sejti már a szocialista forradalom közeledtét is. Ke­serűen fakad ki cikkében: „Ha csak csodakép rövid idő alatt valami jóféle vihar nem támad, vége ebben az országban magyarságnak, munkának, emberségnek, kul­túrának, de vége ennek a szegény országnak is. De­mokrata, tudatos, erős ma­gyar polgári Magyarország lehetséges itt, vagy semmi. Ha ezt nincs erőnk megcsi­nálni, hajtsuk járomba a nya­kunkat, s ne nevezzük ma­gunkat nemzetnek és ország­nak. Vegyük föl a sokkal megilletőbb .mágnások és püspökök uradalma’ elmet s változtassuk meg az időszá­mítást is, mert nekünk nincs jogunk hinni és írni. hogy a XXX. században élünk." Egyebek közt ilyesmiket írt Ady egy emberöltővel ezelőtt kora Magyarországáról, a Habsburg-birodalom nemzeti- leg láncravert, szociálisan el­maradott, a feudalizmus és a születő kapitalizmus kereszt­tüzében vergődő Magyaror­szágáról, — a polgári megal­kuvások, a Ferenc József-i politikai, társadalmi és iro­dalmi züllöttség koráról. Megrázó sorait a polgárság eszméltetésének, felelősségér­zete felébresztésének szánta, — a polgári fejlődést sürget­te s „valami jóféle viharról” álmodott. — „Szociális forra­dalomról, abszolút demokrá­ciáról...” • T ámadt olyan viharI — ötlik szemébe most a kései olvasónak. Sőt, különb vihar támadt. Olyan, amely nem is csak a „mág­nások és püspökök uradalma” visszaállításának lehetőségét söpörte el, hanem a korával szemben értetlen, a grófokhoz dörzsölődő és csak önző osz­tályérdekeivel, a féktelen ki­zsákmányolással törődő pipo- gya és komisz polgárság fe­lemás uralmát is. Támadt olyan vihar, amely­nek nyomában — hála a ko­rát jobban értő munkásosz­tály, a dolgozó nép hazasze­retetének — megvalósultak, megvalósulóban vannak Ady álmai. Eljött a „szociális for­radalom”, s az „abszolút de­«.tf-SC-SHC-X-iHí-*IMMMMMUUt ma«** \ f asárnaponként — a friss napilapok átné­zése utón — kedvelt időtöltéseim közé tartozik Ady Endre írásainak bön­gészgetése. Nemcsak azért, mert tisztelem Adyt, szere­tem költészetét, publiciszti­káját, szellemét, hanem azért is, mert Ady írásai rendsze­rint pihentetnek, megnyug­tatnak, ugyanakkor biztatnak, bátorítanak és lelkesítenek is közös dolgaink rendezgetésé­ben. — Hogyan? — Szinte hal­lom némely olvasó ellenve­tését. — A lángoló lelkű és gyújtó hatású Ady írásai pi­hentetnek és megnyugtatnak? Az még csak érthető, ha lel­kesítenek ... Pedig engem Ady publi­cisztikája valóban pihentet, megnyugtat és lelkesít. De ehhez a kettős témához min­dig egy kis történelmi vissza­pillantásra, két emberöltő, két Magyarország egybevetésére van szükség. Az Adyéra és a miénkre. A századforduló, a századeleji Magyarország és a szocialista, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodó mai Magyarország összehason­lítására. Ady publicisztikája közis­merten kitűnő korrajz is. Szinte árad belőle a kor és a korszellem kritikája, amelynek alapján az ember maga elé tudja képzelni Ady Magyarországát, a megoldás­ra váró vaskos politikai, gaz­dasági, társadalmi, szociális és kulturális problémáival együtt. A maga korát meg mindenki ismeri — igy a két egymást követő emberöltő összehasonlítása kínálkozik is, de néha érdemes is egybe­vetni. Különösen a türelmet­lenebb, de jó szándékú em­bereknek. Akik látják a mi korunk — benne főleg a leg­utóbbi két évtized — nagy változásait, de szeretnék, ha már mai gondjainkon is túl lennénk, s akiket néha ide- gesftenek a még megoldatlan problémák. Magamat is a „türelmetlenebbek” közé so­rolom, de Ady publicisztikája számomra olykor a türelem és a biztatás közös forrása. Persze meggyőződésemmel együtt, hogy mai gondjainkon is túl leszünk egyszer, s többnyire rajtunk is múlik, hogy mikor. © L egutóbb például — vá­logatott publicisztikai írásait lapozgatva — kissé elgondolkodtam a Mágnások és püspökök ura­dalma című fölött. Ez az írás kis híján hatvan esztendeje, 1908. március 26-én látott először nyomdafestéket a Bu­dapesti Naplóban. Kerek hat évtizeddel a szépemlékü 48-as polgári forradalom után — és egy évvel a kiegyezés után •— az Országos Széchenyi Szö­vetséget, a polgári radikális Társadalomtudományi Társa­ság ellenlábasát és Miskolc varost, Miskolc egykori város­atyáit, a kor reakciós szelle­met korholja benne. Maró iróniával írja, hogy a Széchenyi nevét bitorló tár­saság némely professzora leg­szívesebben visszaforgatná a történelem kerekét 1847-ig, sőt, ha lehetne 1791-ig... Miskolc pedig, a majdnem tipikusan magyar polgári vá­ros — a feudalizmussal paro­lazik ... Érdemes tallózni eb­ben a cikkében és részlete­sebben idézni belőle. „Miskolc város egy majd­nem tipikusan magyar polgá­ri város, a polgári erők ha­talmával elérte azt, hogy — tetszik, nem tetszik — nagy- korúsítani kellett. Es akkor Miskolc, a város éppen úgy viselkedik, mint az a meg­gazdagodott magyar polgár, aki siet nemességet vásárol­ni és grófokhoz dörzsölödni. Azon az áldomáson, amelyet a Budapestre hálálkodni föl- randult miskolciak rendeztek, egy beszéd hangzott cl. Gróf Andrássy Gyulát köszöntötte lelkesen, tele habzó serleggel a szónok, aki nem jelenté­keny ember, de akinek a szá­lán a magyar korszellem lett vallomást. Az volt a beszéd magva, hogy Magyarországot, a magyar nemzeti államot a magyar arisztokrácia tartotta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom