Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

4 ESZAKMAG í AROUSZAG Szerda, WS7. március 22. Gyulai és Antonius Szónokképző tanfolyam Miskolcon Fából faragott képek Egy kiállítás margójára R ódiósoh rí inesőgazdaságért ban értesíteni tudják a gép­állomások szerelőit. Tavaly például, különösen az aratás és a betakarítás ide­jén segítettek sokat, A mező­kövesdi járásban még most. is' sokfelé emlegetik az MHS rá­diósait, A borsószedésnél a Miskolci Hűtőház vette nagy hasznukat, mert irányítani tudták a tsz-eket, hogy a ka­pacitásnak megfelelően meny­nyi borsót küldjenek. Az idén valószínűleg még több mező- gazdasági munkában segíte­nek. „fíidd el, hogy nem lehet az boldogtalan, aki másokat bol­doggá igyekszik tenni.” Ez a Csokonai idézet hangzott el többek között a miskolci szó­nokképző tanfolyam minapi előadásán, dr. Nagy Jánosnak, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem gyakorló gimnáziuma vezető tanárának előadásában. Az előadás egy sorozat nyolcadik alkalma volt már. A miskolci városi párt­bizottság, a városi tanács mű­velődésügyi osztálya, a Haza­fias Népfront városi bizottsá­ga, valamint a Megyei Műve­lődési Ház rendezte szónok- képző tanfolyam január 12-én kezdődött és április 6-ig tart. Hallgatói anyakönyvvezetők, különböző miskolci vállalatok dolgozói, a kerületi művelődé­si állandó bizottságok aktivis­tái, a családi ünnepeket ren­dező bizottságok tagjai. Har­minc-negyven között mozog a részvevők száma. Mind gyakoribb az olyan családi jellegű ünnepség, ame­lyen az egyház helyett a tár­sadalom képviselője köszönti esküvőkön az ifjú párt, név­adáskor az újszülöttet és a szülőket, vagy éppen búcsúz­tatja az elhunytat. A társada­lom képviselője hol, hivatalos személyek, hol munkatársak közül kerül ki, mind ez ideig azonban még nem alakultak ki ezeknek az ünnepségeknek megfelelő formái, amklyek mindenütt megfelelő légkört tudnak teremteni, s amelyek megfelelően ünnepélyessé te­hetik az alkalmat. Különösen nagy szerepe van ezeken az ünnepségeken a szónoki be­szédnek, amelyre alapvető te­hetségeinél fogva viszonylag kevés ember alkalmas. Tanul­ni kell a szónoki előadásmódot, csiszolni kell a beszédkészsé­get., mint ahogyan minden szónoklással kapcsolatos fog­Meglepően hangzik, de tény, hogy az MHS rádiósai sokat segítenek a mezőgazdaság­ban dolgozóknak. Mint az MHS megyei elnökségén hal­lottuk, ilyenkor tavasszal a rádiósok már a nagy, mező- gazdasági munkák idejére is készülnek: javítják, tökélete­sítik adó-vevő készülékeiket. Ezekkel mennek majd a szán­tóföldekre és a gépállomások­ra, ahol társadalmi munká­ban dolgoznak: ha a földeken elromlik egy-egy gép, nyom­l\emzetközi színipózion Milyen ügyben? — Monológ — Néhány nappal ezelőtt ki­állítás nyílt meg az Ady Endre Művelődési Ház klub­termében. Pozsonyi Tibor diósgyőri lakos rakta fel a tablókra fából faragott ké­peit. A kiállító ügyes kezéről már korábban is hallottunk, elsősorban állatpreparáló te­vékenységét ismertük meg. Tizenhárom kép látható a tárlaton. Mind olyan mun­kák, amelyeket Pozsonyi Ti­bor fában jelenített meg, leg­inkább a domborművek tech­nikája szerint. S mivel té­mái térben s nem síkban je­lennek meg, a néző kényte­len a „mélységi dimenzió” törvényszerűségei alapján vizsgálgatni a kiállított anya­got. Népművészek körében ha­zánkban mindmáig kultusza van a művészi fafaragásnak. De nem véletlen, hogy nép­művészeink igazi „plaszti­kus” témákhoz nyúlnak; portrékhoz, állatokhoz, kam­pókhoz, stb. A képi ábrázolás művészi törvényszerűségei évszázadok óta adottak. E törvényszerű­ségek megszegése az ábrá­zolás torzulásához vezethet akkor, ha a sík formát tér­ben mélyítjük. Pozsonyi Ti­bor faragott képei a szokat­lan ábrázolásmód ellenére sem tekinthetők másnak, mint a művészet közegé­ből kilépő kézügyességnek. képeken megjelenített embe­rek, tárgyak többségükben naturalisztlkus megfogalma­zást kapnak, s mivel a mun­kák létrehozója képtelen a mélységgel megbirkózni, fi­gurái gnómokká, groteszk alakokká torzulnak. Csak el­lenérzést vált ki a nézőből a tematikában jószándékú Hirosima című kép, amely­ben Pozsonyi Tibor nem a művészet sűrítő, vagy abszt- raháló képességével és erejé­vel jeleníti meg a háború pusztítását, hanem naturális" La, korcs, kalappal kéregét" figurákat állít a kép közép­pontjába. A Szorgalom című kép fia­talembere asztalostól, köny­vestől, szobástól együtt „bo­rul”, az Almaszüretelők de mű munka képtelen komp0' zíciós és perspektivikus hi­bája folytán az egyik alak például deréktól a földbe® áll. Az aratás című képe® lába-nyakatekert figurák lát­hatók. Sorolhatnánk és ele­mezhetnénk tovább, de ízelí­tőnek talán ennyi is elég * kiállított kollekcióból. Arró* nem is beszélve, hogy a né­zőben egy pillanat alatt fel- ötlik a kérdés, ezek a sú­lyos, nehéz rámájű, görcsös képek milyen lakásokba®* vagy mely intézmények fa­lain kaphatnának helyet Ugf véljük, a korszerűtlen fából faragott képek alíg-alig ke­reshetnek valamit a modern élet közegében. Eddigi gondolatsorunkból logikusan következik: min­den tiszteletünk mellett se®* tartjuk Pozsonyi Tibor mun­káit kiállításra alkalmasnak Csodálkozunk is rajta, hogf a modern Adv Endre Műve­lődési Ház (amelyiknek ud­varán egy sikerült szobor* előcsarnokában pedig egf monumentális pannó látható) otthont adott e kiállításnak Hallottunk róla, hogy a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya a kiállító által a kü‘ lönböző, felsőbb szervekbe# küldött levelezése és a gya­kori sürgetés következtébe® engedett Pozsonyi Tibor ké­résének. A képek ennek ellenét* sem jók, s nem szolgálják a# ízlés fejlesztését. Ennek ki­mondására még akkor is vál­lalkozunk, ha a kiállító újabb levélinvázióval bom­bázza a különböző felügye' leti hatóságokat. Párkány László K opogtatás után be­nyitottam az irodá­ba s illedelmesen, de jó hangosan köszöntem. Ugyanis odabent nem lát­tam senkit, azért eresztet­tem meg 'a hangomat, ne­hogy utólag megrémüljön valaki ébertelcnsége miatt, hogy őrizetlenül hagyta az írógépbe befűzött papírt. Aggodalmam azonban fölös­leges volt, mert a követke­ző pillanatban egy fej buk­kant elő a benyíló ajtaja mögül. Közelebb léptem; s csalhatatlan érzékkel azon­nal megállapítottam, hogy a kávét főző hölgy csakis a titkárnő lehet. Veszettül csi­nos volt. Csúnya titkárnők nincsenek. Még egyszer köszöntem. Mert azt is tudom én már, kérem, hogy az ilyesféle be­osztású hölgyekkel csak át­lagon felüli udvariass ggal szabad" társalogni. „Tessék!” — mondta kisvártatva a fe­szülő nadrágos amazon, mi­közben alkimista elmélye­déssel méricskélte csészékbe a gőzölgő nemzeti italt. Ké­rem. kezitcsókolom. az igaz­gató karfársat. keresem, mondtam. Kerek tálcára sorjázta a csészéket, s min- denik mellé cukrot tett a tányérkába. Azután retikül- jéből tükröt halászott elő, jobbra balra forgatta arca előtt, és ujjainak kecses mozgásával igazgatta ham­vas-szőke tupírját. Rám se tekintett, csak úgy, félváll­ról kérdezte, Ki keresi? Mondtam, hogy én. Azt lá­tom — felelte türelmetle­nül, pedig nem is látott —, de név szerint ki keresi? Ja, vagy ügy! Tisztelettudóan feleltem: Gipsz Gedeon, ke­zitcsókolom. Honnan keresi? A Pacsirta utcából. Azt kérdeztem: melyik munka­helyről? Nem éppen így kérdezte, gondoltam ma­gamban, de hát, ha ezt is meg kel! mondanom, üsse kő! Részletesen elsoroltam, hogy állandó munkahelyem itt van, ebben az épületbert, pontosabban az alagsorban, ahol tel idején én gondos­kodom a dolgozók meleggel történő ellátásáról, mivel­hogy fűtő vagyok. Ekkor pillantott rám először. S miután szénporos ruhámról kétséget kizáróan megpil­lantotta, hogy nem akarom félrevezetni, újból azt mond­ta: Tessék! Keresztkérdés­nek szánta-e vagy sem,' azt nem tudom, de mi mást fe­lelhettem volna ismét, mint azt, hogy: az igazgató kar­társat keresem. Be van je­lentve? Már hogyne volnék! Lakhatnék-e tizenöt éve be­jelentés nélkül a Pacsirta utcában! No, de kár volt mondanom Ne viccelődjön, kérem, mi nem érünk rá! Szigorúan nézett rám azzal a szép fekete szemével, s dühösen felkapta a telefon- kagylót, tárcsázott, majd be­leszólt, hogy: Oszikám, jö­hetnek a • feketéért. Meg még azt mondta: Jaj, Oszi- ka aranyos, legyen szíves mondja meg a Pirinek, hogy azt a kockás anyagot — ő már tudja, melyikről van szó — ne passzolja to­vább . . . Tessék? Kösz, Oszi- ka. maga javíthatatlan . . . Néhány perc múlva, ami­kor befejezte a távérteke­zést, azt mondta, hogy nem látott még engem. Ez a közvetlenség kissé feloldot­ta dermedtségemet. Nem hát, mert nem tetszett még járni az alagsoron, én meg itt fönt nemigen sündörgök, mint az az Őszi, meg a többiek. Hanem a kérdezgetésnek még e megenyhült légkörben se lett vége. Jó, jó, az igaz­gatót keresem, csakhogy Milyen ügyben? No, de erre már nekem is fejembe szállt a vér. Mit faggat ez itt en­gem? Vagy beenged, vagy nem! Hát ráérek én itt vele diskurálni? A szén nem sé­tál be magától a kazánba. Milyen ügyben! Az az igaz­gató dolga, meg az enyém, hát mit avatkozik bele! Nem mindegy neki, milyen ügyben keresem ? Hogy a téli fűtési idény befejezésé­ről akarok-e tárgyalni, vagy a vietnami helyzetről — mit számít az neki? Feltart, faggat, mint valami nyomo­zó. Ejnye, a. mindenit! Nézze, kisasszony, mond­tam, ha nagyon gyorsan nem intézkedünk, felrobba­nunk mindannyian. Robba­nóanyag került a szénbe! Jesszusoin! Tó jó ég! — si­kított erre, és máris bero­hant az igazgatóhoz. Az igazgató meg kirohant, hogy: mi történt, Gedeon bácsi! Miféle robbanásról beszél?! No, mondanom se kell, su- nyítottam nagy ijedten. Mert a robbanásból egy szó se volt igaz, csak a titkár, nőre akartam ráijeszteni, hogy megurasszam egy ki­csit, ne tartóztasson fel to­vább. Hát az az igazság, igazga­tó kartárs, mondtam, hogy ha sokáig itt kell még nll- nom, csakugyan felrobbant­ja a gőz a kazánt. A többi csak maszlag. Azért jöttem, hogy... Ja, vagy úgy. Tes­sék csak, Gedeon bácsi, jöjjön be! Csak így egysze­rűen, teketória nélkül. És két percig tartott az egész. A mikor kijöttem, a titkárnő majdnem megölt a szemével. És a köszönésemet se fo­gadta. Igaz, idejövet se. Biz­tosan nagyon haragszik rám. Majd csak kibírom vala­hogy. Ö nem jár az alag­sorba. én meg itt fönt nem­igen járok. Különben is, ez­zel a fűtési idénnyel befe­jeztem az egészet. Nyugdíj­ba megyek. Ezért is keres­tem az igazgatót. Még jó, hogy nem mondtam meg a titkárnőnek, mert tán arról is kifaggatott volna, miért megyek nyugdíjba ... Csak azt nem tudom, miért van olyan nagyra? Hiszen én egyetlen nap több gőzt csi­nálok a kazánban, mint ő egész életében abban a mü­tyür kávéfőzőben ... (csata) Ifosszabbíloü nyiívaíartás a mezőkövesdi könyvtárban A mezőkövesdi járási könyvtár a szerdai és a pén­teki napokon este nyolc órá­ig meghosszabbította nyitva­tartási idejét. A felmérések szerint ugyanis ezeken a na­pokon fordul meg a járás községeiből a legtöbb ember Mezőkövesden, a bejáró dol­gozók is e két napon töltik a legtöbb időt a járás székh«; lyén. A hosszabbított nyitva* tartási idő módot nyújt r®* hogy e dolgozók több idő* tölthessenek a könyvtárba®; folyóiratokat olvashassanak általában közelebb kerülj«' nek a könyvhöz, a rendszeri olvasáshoz, t 22. szerda. TISZAESZLAR. Szín­házbarátok 7 estje. Shakes­peare bérlet. Este 7 órakor. :: csütörtök. TXSZAESZLAR. Színházbarátok 7 estje. Shaw bérlet. Este- 7 órakor, péntek. TISZAESZLAR. Szín­házbarátok 7 estje. Möliére bér­let. Esté 7 órakor, 25 szombat.. HÁROM TAVASZ. Bérletszünet. Este 7 órakor. 26. vasárnap. HÁROM TAVASZ. Bérletszünet. Délután 3 óra­kor. HÁROM TAVASZ. Bérletszü­net. Este fél 8 órakor. 27. hétfő. HÁROM TAVASZ. Bér­letszünet. Délután 3 órakor. HÁROM TAVASZ. Bérletszünet. Este fél 8 órakor. 28. kedd. PARASZTBECSÜLET - LAURA. Udvarhelyi bérlet. (Csokonai Színház.) Esté 7 órakor. . 4» Jó befektetés! Neveljen minél több borom! i I l Hízott libára, hízott kacsára, pulykára, csirkére előnyös feltétel mellett köt szerződést a FÖLDMŰ VESSZŐ VETKEZET. MAGAS ÁTVÉTELI AR! A liba után 15 kg. pulyka után 5 kg takarmányjuttatás, állami áron. ELŐLEG! A Magyar Rádió miskolci stúdiójának műsora (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 órái*.) A riportereké a szó. Egy ruházati szövetkezett»' Tervek és emberek. Szólóhangszer az oboa Lányok, asszonyok. A megye sportéletébö’ Előadó: a szerző. Levelek, válaszok. husvetra SZÁZFÉLE ILLATBÓL VÁLASZTHAT KÖLNIVIZET. lalkozási ágban ez mindig is történt. A társadalmat képvi­selő szónoknak is felkészült­nek kell lennie. Az elmúlt év­ben Ózdon volt már hasonló célzattal szónokképző tanfo­lyam, s a közelmúltban terve­zett hasonlót a Bányász Szak- szervezet borsodi trösztbizott­sága is. Most az előbb említett nagyobb szabású tanfolyamra látogattunk el. A tanfolyam előadói között az állami egyházügyi hivatal főosztályvezetőjét, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem ta­nárait. a Nyelvtudományi In­tézet főosztályvezetőjét, a már említett dr. Nagy János gya­korló gimnáziumi vezető ta­nárt, a Népművelési intézet osztályvezetőjét, helyi tanáro­kat és gyakorló népművelőket találunk. A hallgatók eddig az állam és az egyház viszonyá­val, a beszédek nyelvi megfor­málásának fontosságával, a nyelyi megformálás és az ide­ológiai meggyőzés kapcsolatá­val, az ünnepi beszéd hatásá­val, pszichológiai követelmé­nyeivel, a mai magyar köz­nyelv hibáival, a beszédkész­ség fejlesztésével, retorikai is­meretekkel és műsorszerkesz­téssel ismerkedtek.. A retori­kai ismeretekhez gyakorlati foglalkozások is kapcsolódtak. Amikor a tan folyamot fel­kerestük, dr. Nagy János, o szépirodalomnak a beszédirás- ban történő felhasználásáról tartott nagyszabású előadást, így került szóba a bevezetés­ként említett Csokonai idézet. De megismerkedtek a hallga­tók Antoniusnak Caesar holt­teste fölött mondott világhírű beszédével, amelyet Shakes­peare Julius Caesar című drá­májából Vörösmarty Mihály fordításában ismertek meg a hallgatók, megismerték Gyulai Pálnak az Arany János-em- lékszoba megnyitásán, 1899­ben elmondott beszédét, és egy sor egyéb irodalmi alkotást. Dr. Nagy János előadásában igen sűrűn adódtak példák, igen sűrűn szerepeltek idéze­tek. Házasságkötés alkalmából mondott beszédbe többek kö­zött Ady-idézeteket ajánlott, meg Csokonait. Névadó ünnep­ségre például Nadányi Zoltán-, a hazafiságról szólva József Attila- és Benjámin László- idézetek hangzottak cl többek között. Amikor pedig ;iz ifjú életcélját akarja vázolt) a szó­nok, dr. Nagy János többek között Arany Jánost, Vörös­marty Mihályt, Csokonai Vitéz Mihályt, Benjámin Lászlót, Váci Mihályt, javasolta segitsé- gülhívásra. Nemcsak előadást hallanak a részvevők, hanem mint már említettük gyakorlati felada­tok is adódnak, helytelen szö­vegeket kapnak például, ame­lyeket nekik kell kijavítaniuk, és megtanulják a gyakorlati felkészüléssel, megjelenéssel, magatartással kapcsolatos tud­nivalókat is. Erről látogatá­sunkkor Szuchy Róbert, a Ha­zafias Népfront Miskolc váro­si bizottságának titkára tartott számukra sok tapasztalaton nyugvó, hasznos előadást. A tanfolyam még nem' ért véget. Az elkövetkező foglal­kozásokon beszédtechnikai is­meretekkel, majd az egyes al­kalmakra, névadásra, házasság- kötésre, temetésre alkalmas szónoki beszédek sajátosságai­val foglalkoznak a részvevők, hogy majd a tanfolyam befe­jezésével az itt. szerzett isme­reteket. gyümölcsöztetve te­gyék szebbé, emberibbé, ünne­pélyesebbé munkahelyükön, környezetükben a családi ün­nepségeket. (benedek) Az ipari állóeszközök gaz­daságosabb kihasználásának lehetőségeiről és alkalmazott korszerű módszereiről rendez 1 nemzetközi tudományos szim­póziont a MTA ipargazdasági kutató csoportja 1967. ápr. 18— 22-ig. A négynapos tudományos konferencián részt vesz a mis­kolci fonoda igazgatója is, aki ismerteti a fonodában két év­vel ezelőtt, bevezetett és azóta nagy sikerrel alkalmazott, úgynevezett „6+2-es” terme­lési módszert Részt vesznek a konferencián más textilipari üzemek képviselői is, akik ép­pen az itt szejrzendő tudomá­nyos tanácsok és gyakorlati ta­pasztalatok alapján a közeljö­vőben akarják bevezetni az állóeszközök jobb kihaszná­lását eredményező módszert. A miskolci fonoda tapaszta­latai különösen értékesek, mert az új módszer alkalma­zásának eredményeként, itt si­került legnagyobb mértékben és legeredményesebben fokoz­ni az állóeszközök kihasználá­sát, különösebb beruházásók nélkül. A miskolci fonoda módszere immár a nemzetkö­zi ipargazdasági érdeklődés középpontjában áll. A négy­napos tudományos szimpózion során a nemzetközi szakembe­rek előtt Molnár József igaz­gató részletesen ismerteti ma­gát a módszert, majd beveze­tésének körülményeit és az al­kalmazás nagyszerű eredmé­nyeit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom