Észak-Magyarország, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
esz AK MAG VA B ORSZÁG Vasárnap. 191H. március !**• «BMW Tiszaeszlár Sándor Iván drámájának ősbemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban kezünk, vagy „bölcsen" hallgattunk: sokkal több méreg „vari még eltemetve a rideg lelkek mélyén”, amelyek olykor, pl. a „nacionalista maradványok” címszó alól. döbbenetesen kicsapódnak ma is... ..Nincs nemzet. — írta a Nagy Perben. — amely biztos lenne arról, hogy egy szempillantásig különös izgatottság nem vesz rajta erőt, s agva a józan gondolatot s az ítélet tisztása-/ gát rövid időre el nem veszti. A lelkeknek ma is vannak még söt^t reitekeik. Vallási túlbuzgóság, vérvád. faji és felekezeti gvűlölot ma is lappang még ama rejtekekben. Jöhet idő. amikor ezek egyike, vagy másika kipattan, lángra gyűl, erőre kap, s múló napokig elárasztja a társadalmat, s úrrá lesz az elmék és szívek fölött.” De azt is tudta Eötvös, s arra is figyelmeztet benőnket, hogy — ugyancsak a Nagy Per II, kötetéből idézem — „amikor valamely ügyben nagy erők mérkőznek, amikor szenvedélv, elfogultság, hatalom. törvénv. emberek joga és igazsága százféle bonyodalomban viaskodik egvmással s egymást le akarja bírni minden áron: akkor semmi se egvszerű. akkor szövevénvessé válik minden, S idelg-óróig, néha véglegesen is leplet borítanak az igazságra, habár az a lepel gyakran képzelődésből, vagy koholmánvból áll is.” És mert mindezt tudta, mert „jogtudó” volt. védő a nagy perben, s író is, aki szeretett „búvárkodni a lelkekben s rnegfigvelni a természet, tüneményeit”, — azért merte kimondani (mint tizenkét évvel később ama másik „nagy perben Zola) a maga accusc"- jét, a másik, az igazi magyarság nevében vadként odavágni a Bary—Béry-szerű „hatalmasságoknak” és csatlósaiknak: „Magyarország én vagyok" 1... „Magas hegyeket”, „tiszta levegőt” cserélt fel Eszlárral melyet később az ő minőségéből való még nagyobbak Tiszazugnak (Móricz Zs.), Magyar Pokolnak (Ady) neveztek, belefeküdt a Sarfok sírjába, hogy — élni tanítsa őket, hogy azzal az ellenerővel is — végül — megküzdjön, amelyet vakhitnek, vakbuzgóságnak, öröklött félelemnek, ostoba megalázkodásnak nevezünk.... A dráma Eötvösének, ki lényegében egy a valóságos Eötvössel, szájából hitelesen hangoznának Szép Ernő 1942 (!)-ben írt Ne hidd című „nagy” versének szavai: „Ne hidd el, ne hidd el. mi gaz, Ordítsd az égre: nem igaz! Megmarkolom két válladat. Szemembe nézz, ne hadd magad. Tiszta maradj, maradj szabad, Ne bukj el, meg ne add magod!"... Y Ezt az Eötvöst formálta meg Némethy Ferenc. Egy fokkal talán „modernebbre”, vívó- dóbb-moralizálóbb „entellek- tuellre”, mint ahogyan az írói szöveg kívánná. Az ifjúsági előadáson azonban úg.y láttam, az emberalpk határozottsága, nyugalma, valóságos vívódásai mögött is mindig megőrzött „logikai” fölénye: növekedett Dariday Róbert tudott méltó ellenlábasa lenni. Mértéktartóan, nagy kidolgozottsággal s mégis természetesen formálta meg ezt a — külön tanulmányt érdemlően — bonyolult figurát. A Sarf-házaspárt megtestesítő Paláncz Ferenc és Mar- gittay Ági fenséges egyszerűsége, kiváló színészi adottságaik és képességeik utat találtak a közönség szívéhez, s ez annyival inkább is jó érzéssel tölti el a kritikust, mert a darabban mindkettőjük dramaturgjai szerepe rendkívül fontos. Gonda György Serf Mórica JL T-Togy a Művelődésügyi Minisztérium drámapályázatának ezt az egyik fődíjasat, Sándor Iván: Tiszaeszlár című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház igényelte és vállalta: mindenképpen műsorpolitikai pozitívum a folyó cvad egyenetlen, tapogatózó, nem mindig szerencsésen „kísérlete/, repertoárjában. Az pedig, hogy oly biztos kezű, világos, egyértelmű rendezésben és a színészi alakítások oly magas "színvonalán mutalta be. ahogyan történt: értékes tett; az úgynevezett „vidéki” színház- művészetnek a fővárosinál nem csekélyebb értékű szép eredménye. T Az írót. Sándor Ivánt a köztudat főleg színikritikusként tartja számon. A kritikán, e „mozgó esztétikán” edződve, csaknem hibátlan építkezésű- szerkezetű drámát alkotott a Tiszaeszlár-ra) \ drámát, melynek igen erős gondolatiságában is van sodrása, mozgalmassága, életizű elevensége. Igazi művészi alkotás ez, a szocialista világnézet következetes szigorával, a marxista esztétika mérlegével nézve is. Sót, talán csak így!... Olyan „uj magyar dráma", amely — ellentétben például a színház megelőző prózai bemutatójával — vegre valóban új, csakugyan magyar és Igazán dráma — e fogalmak szép, tartalmas értelmében ... Y A darabot — a rendező igazgató, Lendvay Ferenc előzetes nyilatkozatával szemben —, én végső soron mégis történelmi drámának tartom. Nem adja természetesen a történelem eseményeinek, „kellékeinek” aprólékosan hű, külsőséges-naturális pontosságú művészi tükörképét (bár, ha ezt is adná, afelől éppen még lehetne új. a mához szóló, a „modern”, sőt az „intellektuális” igényeket is kielégítő! ...), — de feltárja a történetileg konkrét időpontú cselekmény eszmei lényegét, a történelmi eseményekben, a történelmi hősök sorsában a „hosszabb távú”, a mához és a holnaphoz is szóló „útra- valót”, mondandót. Éspedig: a helyes oldalon, határozottan, egyértelműen ... Különösebb „rejtvényfejtés” sem kell hozzá: érződik ez a takarékosracionális írói szöveg érzék- letesen-finom művészetében éppúgy, mint a puritán egyszerűségű. minden fölösleges teátraiitást száműző, csupán a lényeget sűrítő (s éppen ezért: rendezőt, színészt, nézőt egyaránt „vitéz próbára” tevő) színrehozatalban ... A közönség mindinkább gyarapodó értő része, az, amelyik nem csupán és nem is elsősorban a „kikapcsoló” szórakozásért jár színházba, felnőtt már az. írás cs a színjátszás művészetének a Tiszaeszlár-núí tapasztalható felfogás- és megoldásmódjaihoz. A „felnőtt" értő részt említve természetesen nem a sznobokra gondoltam, hanem azokra, akik Igazán és úgy szeretik a jó színházat, ahogyan arról Schiller nagyszerű versszaka beszél: „A színpad most az emberek világa: Egykor szűk volt, ma tág és levegős, Lomtárba ment a szónokló tiráda, Csak a való hú képe tetszetős; Az álcrkölcs zord pátoszát kizárta. Cselekvő $ érző ember lett a hős; A szenvedély merészen színre lépett, S az igazságban megleltük a szépet." A bemutatón kívül, rá négy napra egy ifjúsági előadást is megnéztem. Mindkettő közönségének rendkívül figyelmes, rokonszenves, elgondolkozó reagálásából úgy ítélem: érzi!: az emberek a látottak-hallot- tak igazságát. S ha már érzik, meg is fogják érteni, s darab és előadás igazságában — szépségét is meglelik. Mindkét közönségnél ugyanazt a szánté meglepően kellemes „néma visszhangot" tapasztaltam, mint a Hideg napok című film esetében a közelmúltban. (S ha lehet egyáltalán összevetni e két alkotást — hiszen film és színház másmás művészeti ágazat, esztétikai törvényeik csak részben közösek, nagyrészt sajátosan eltérők —, azt mondhatjuk: szegről-végről rokonok!...) Lehetséges, hogy bizonyos népszerűségi „engedmények” árán a Tiszaeszlár tömeghatása gyorsabb és szélesebb lenne — ám ezek nélkül az engedmények nélkül: mélyebb, célba találóbb és maradandóbb lesz, minden bizonynyal! .., — Hadd érveljek még amellett, hogy ez — történelmi dráma! A bemufató alkalmából újra elolvastam a háromkötetes müvet, ifjúságom egyik legmegrázóbb irodalmi élményét, amelyről, jó három évtized eltelvén, már csak hézagos képet őrzött emlékezetem: a t.i- szaeszláriak nagy hírű védőügyvédjének, a darab főhősének, a könnyedén és tiszta magyarsággal művészi prózát tró Eötvös Károlynak krónikás elbeszélését: Á nagy per-t, „mely ezer éve folyik s még sincs vége”. — Nos, bármenynyire mellőzött is Sándor Iván egyes emberalakokat az egykori valóságos, tiszaeszlári por szereplői közül, újakat hozva helyébük, bármennyire mellőzött vagy összevont is eseményeket: nincs drámájának egyetlen olyan Motívuma sem, amelyiknek Arany Já- nos-ias „epikai hitele" ne volna igazolható e nagy könyv lapjairól. Külön értekezést lehetne szerkeszteni azokból a tanulságokból, melyek a nyers forrásanyagnak és drámai „transzponálásának” tüzetes összevetéséből adódnának, s bizonyára az alkotási folyamat menetére, a művészi alkotás lélektanára is érdekes fényt, mai fényt derítenének ... T Szenteljünk pár sort Eötvös Karolynak, hiszen emberi-írói rangjához méltatlanul szorult háttérbe például névrokonához, Eötvös Józsefhez képest is, mind az irodalomtörténetben, mind a köztudatban. A dráma, melynek ő a főhőse, s melynek ősbemutatója — szakértő szándékkal-e vagy véletlenül, de szinte napra Ipontosan — egybeesett születése 125-ig évfordulójával, jó alkalom arra, hogy megújítsa emlékezetét, felvillantsa történelmi jelentőségét. 43 szellemében nevelkedett, s e szellem valódi tartalmát — még komolyan vett s el nem torzult — liberalizmusának korlátái között is csorbítatlanul őrizte. Polihisztor és őstehetség volt, akinek ragyogó képességeiről, bravúros közéleti és írói teljesítményeiről anekdotás legendák is beszélnek ... Ám személyisége történelmi lényegéről ezeknél többet és találóbbat mond ne. künk Sándor Iván drámája. Tiszta jellemű, bátor, logikus gondolkodású ember volt. Eötvös Károly, az igazság tántoríthatatlan bajnoka. Mesélge tő, szemlélődő, el-elkalandozó írásmódja köntösében is... E Az ő alakja felől közelíthető meg leginkább a Tiszaesz- lár „hosszabb távú", a mához és a holnaphoz is szóló mondandója. Eötvös tudta azt, amiről mi sokszor megíeledkiegyensúlyozottabb. visszafo gottabb volt, mint amennyire a darab kívánta volna. Maradjon „belső műhelytitok”, hogy azérl-e. mert nem tudott. vag>- nem‘akart. vagv rendező’e nem engedte sokszínűbbé vá1 nia ... Gynrmathy Ferenc kisbíré iának néhány szép és nagv pillanata vigasztalt, az olvkori sematikus „népi hős”-ábrázolásért. Koppány Miklós főne vész bel vett esc a ..helvén volt”. A viszonylagosan csekély lehető ségek kereteiben is érzéke’- tette a jellem némi fejlődését A dráma három orvosát eg'’, egy jó típusként vitte színre Kautzky Ervin, Farkas Endre Somogyi Miklós. A halasabb szerep a két fiatalnak jutott, hiszen nem csupán a „tudós professzort”, hanem az. egyiknek a „nagy pipájú, kevés dohányéi” embert, a másiknak a kisiklott élet, a rossz látszat mögött is becsületes jellemet kellett „hoznia.” Villanásnyi jeleneteikben is rendkívül szó pen „hozták”. A nagy per szenvedő férfi- szereplői közül Somló Ferenc sok finomságban bővelkedő Smilovitsa, Náday Pál iskolapéldaként tanithatóan kitűnő Vogel Amzelja. Füzessy Oltó Igazán „megszólalásig hű" Matej Ignáca és Csikós Sándor rokonszenves Nagy Istvánja emelkedett ki. Egyetlen villanásnyi jelenetben egész emberi sorsot állított színpadra Sárközi Sándor Taul Emánu- elje. Az „úri világot” más-más módon kiszolgáló Írnok és pandúrlegény alakítója, Heré- dy Gyula és Környcl Oszkár megtették, amit tehettek; — érezhettük, hogy bővebb lehetőségek birtokában többre is képesek volnának. Ám e rendkívül sűrített dráma voltaképpen a férfi epizód- szerepek tárháza. Mindössze három nőalaknak van — a már említett Sarfnén kívül — művészi „lélegzetvételre” lehetősége. Közülük is leginkább „levegősen” Huriné- nak, akit nagyon szépen, s — gondolom — az írói és nézői elképzeléseknek megfelelően keltett életre Lörinczy Eva. A tőle megszokottan, jó színvonalon volt hiteles, valóságos népballadai szegényasszony Vargha Irén Solymosinéja. Kiváló művésznőre vall Kopetty Lia Szakolczai Julcsája. A díszletek és jelmezek tervezőjének, Bartha Lászlónak, Illetve Gergely Istvánnak avatott munkáját azzal dicsérhetném méltóképpen, hogy én a látott két előadás közül egyiken sem vettem észre, hogy ebben a darabban díszletek és jelmezek vannak!... 0 A dráma mondanivalójának helyes értelmezésén, a viszonylag „lanyhább” második felvonás „kényes buktatóinak” áthidalásán, az egész előadás stílustörés nélküli színrevite- lén és a jó színészvezetésen túlmenően örömmel írom le Lendvay Ferenc értékes rendezői munkájának méltatásaként, hogy a Tiszaeszlár miskolci előadása: az Írói, a rendezői és a színészi művészet teljes összhangjának ritka szép péJd/.ja... GYÁRFÁS IMRE Mátó Gyula: Azóta... Szádról bíbor jajjal szakadtak a szavak Szemeink vibráló könnyeket szültek polipkarjainkkal magunkhoz öleltük a pillanatot Azóta oktaéder kristályok törvénye rajtunk s agyunk legmélyebb sejtjeiben őrizzük másik-magunkat oly visszavonhatatlanul mint kipirult arcukat egymásnak adó testvér égitesték Vannak még szobák, ismerős helyek A telep házai közé szomorúságot vonszol a szel, érdes járda-magány koptatja cipőméi és csontig szúr a hiábavaló lépés lépés után. Elkésett szándékaim, kamaszlány-vihogását hallom, mögöttem s csak nézek, nézek magam. elé. mint. kukorica szemeken térdeplő kisfiú, ki nem hajlandó bocsánatot kérni Gondolom: vannak még szobák, ismerős helyek, ahol a kályha köré ülnek az örömök, ahol ember emberrel, társaloghat S mert merek hasonló lenni önmagamhoz: ráborulok életem, csontvázára, mint a szék karfájára a részeg A világos céi jegyében készülődnél: a Hernádfienti Kapókra A y/pn hagyományt ten ' •’ remtő Hemádmentt Napok tervezete már kéiszül. Ez annál örvendete- sebb. mivel éppen e lap hasábjain szóltunk róla, hogv megyénkben mintegy 7—8 tájjellegű rendezvénysorozatra van kilátás, éppen ezért idejekorán meg kell tervezni a programokat. De ami a legdöntőbb, meg kell határoznunk a tájjellegű rendezvény- sorozat politikai, művészeti, tudatformáló célját. Az encsi járás népművelésirányítói a választásokkal kapcsolatos bokros teendőik mellett is időt szakítottak rá. hogy meghatározzák a Hernádmenti Napok céljait. Amint erről Sváb Antal, az Encsi Járási Tanács vb-elnökhelyettese tájékoztatott bennünket, a Hennád menti községek ismételten színvonalas programmal rukkolnak elő. Az Idén három hétig tart a Hernádmenti Napok eseménysorozata. Az első héten a táj- jellegnek megfelelő speciális kérdések lesznek napirenden. A rendező bizottság agrárhél- nek nevezte el az események láncolatát. Érdekesége s talán megyei szenzációja lesz e programsorozatnak az Abaújdeve- cserben megrendezendő haszon- és tenyészállat kiállítás. A járási mezőgazdasági osztály nagy segítséget adott hozzá. hogy a járás termelőszövetkezetei porondra lépjenek, és a Hernádmenti Napokon bemutassák az állattenyésztésben elért sikereiket. Az agrár- héten értelemszerűen sor kerül különböző olyan előadásokra, amelyek mintául szolgálhatnak majd az okos, célszerű agrár-ismeretterjesztésre. Leutaznak jó nevű szakírók, így lehetőség kínálkozik majd szakmai eszmecserékre is. A második héten a járás kiemelkedő öntevékeny művé szett együttesel lépnek szili fiadra. Színjátszók, táncosok és dalosok mérik össze tudásukat. Az eddigi elképzelések szerint nemcsak járási bemutatkozásról van szó. hand1 meghívnak olyan nagy n<M együtteseket is, amelyek i1, példával szolgálnak egy-i’i művészeti ágazat fejlődési ^ hatóságéit illetően. A bemut*’ lókat szakmai tanácskozás^: kai kötik össze. Hasznosít ígérkeznek ezek a tanácskor', sok, mert nemcsak a Wt népművelési vezetői, hand? más járások vezetői, nénn1, velői is meghívást kapnak ’ vitákra. A harmadik héten a zene és a. képzőművészet I hangsúlyt. Az encsi Járást-, nagy reményeket fűznek eh^ az újszerű kezdeményezési1^ mert jelen pillanatban a &K és a képzőművészeti ízlés ív, lesztésén kell a legtöbbet " radoznluk. Az elgondolás d* rint az encsiek olvan koniO'L zenei és képzőművészeti dezvényeket hívnak éle?t amelyek nagy tömegeket vd zanak majd a hangversenyt® mellbe és kiállító csarnokok'1' Az eddigi Hernádmenti Napok eseméí. sorozatai nem 15—18 köz**/ ben zajlanak majd le. bat’d,, 5—ö nagyobb községben. EK sorban azok a települések u hetnek számításba, amelf, megfelelő és kulturált atkL Ságokkal rendelkeznek. Az6., zőévek tapasztalataiból ug)'y is azt szűrték le. hogy cffl ott érdemes nagyobb rencf' vényt lebonyolítani nhoL tárgyi és személyi fellépj biztosítottak. Egyelőre End-^i és Szikszón kívül Göncöt ., Garadnát emlegetik. Az e ,f tarozás még nem végleges. ^ ként a részletes program * Ugyanis a meghívásokra- , részletes program kidolgoz^, ra még ezután kerül sof- Hernádmenti Napok eseeP^" sorozataira későbbi tdőp0', ban visszatérünk, inert ^ j- sünk szerint elgondold** példamutatónk lehetnek * ■ontó jellegű Iá' ■ ndczvéM ehon oldásához. (ptrkiJv)
