Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-01 / 27. szám

#*erda, ttúTJ. február 1„ ÉSZAKMAGYARORSZAG Felesleges formaságok nélkül A ■ zxal összefüggésben, hogy a szocializmus teljes felépítése foko­zottabb feladatok elé állítja a pártszervezeteket, hogy e sok­rétű és bonyolult munkában növelni kell pártunk vezető szerepet — a IX. kongresszus nyomatékosan hangsúlyozta a pártmun/ca fejlesztésének szükségességét. A Központi Bizottság beszámolója, Biszku Béla elvtárs előterjesztése és Kádár János elvtárs vitazáró beszéde is felhívta figyelmün­ket e halaszthatatlan feladat­ra. És nemcsak figyelmünket hívta fel: a kongresszus pél­dát is mutatott a pártmunka formális vonásainak „nyese- getésében”, érdemi, tartalmi er ősi lésében. A kongresszusi terem egy- ízeiűsége, egyetlen jelszava, a tanácskozás szervezettsége, munkajellege, a felszólalók fegyelme, a nagy szavak mel­lőzése mind, mind erről ta­núskodott Leginkább pedig a párt alapokmánya, a szerve­zeti szabályzat módosítása. Mert, mint ismeretes, a kong­resszus — összegezve a párt- munka új, gazdag tapasztala­tait, figyelembe véve a párt­tagság korábbi javaslatait és rögzítve a pártszervezetekkel, a kommunistákkal szemben támasztott növekvő követel­ményeket — bátran elhagyta a szervezeti szabályzat ma már feleslegessé vált formá­lis előírásait A pártmunkának a módosí­tott szervezeti szabályzatban rögzített új rendje lehetővé teszi, hogy a pártszervezetek vezető testületéi több figyel­met és időt fordítsanak terü­letükön a politikai munka irá­nyítására, a gazdasági és a hivatali munka segítésére, a párttagság és a pártonkívü- liek körében végzett minden­napi felvilágosító és nevelő munkára. Lehetővé válik, hogy a pártszervezetek, az egész párttagság jobban meg­feleljen a fokozottabb köve­telményeknek, ezáltal a jövő­ben tovább erősödjék a párt vezető szerepe, élcsapat jelle­ge. A szervezeti szabályzat módosításának indokolásáról szóló előterjesztésben — Bisz­ku Béla elvtárs referátumá­ban — egyebek közt ezt ol­vashatjuk: „Az utóbbi idő­ben ... szaporodott a felesle­ges értekezletek száma, növe­kedett a jelentések mennyisé­ge. Emiatt megint sok a feles­leges munka és kevesebb idő ■jut a dolgozókkal való köz­vetlen kapcsolat ápolására- Küzdeni kell az ilyen formá­lis és bürokratikus megnyil­vánulások megléte és újjáéle­dése ellen. A pártmunka eredményességét nem az ér­tekezletek, jelentések szá­mán, hanem a dolgozók poli­tikai hangulatán, cselekvő- készségén és a párt politiká­jának végrehajtásán kell mérni’'. M ost, amikor a növek­vő feladatok még jobban igénybe veszik pártbizottságaink, pártái ap­szervezeteink, az egész párt­tagság idejét, energiáját, ami­ken- a fokozottabb feladatok megoldása közepette tovább kell erősítenünk a párt veze­tő szerepét, élcsapat jel legét, tömegkapcsolatát, a figyel­meztető, intő szavak kapcsán érdemes szétnézni szűkebb pátriánkban, Borsodban is: van-e „nyesegetni való” a pértmunka mechanizmusában, módszerében, mindennapi gyakorlatában? Nem cipe­lünk-e olykor — csak a szer­vező és az adminisztrációs munkát szaporító — a párt­munka tartalmi gazdagodását, hatékonyságát, pártunk jobb tömogkapcsolatainak erősödé­séi, fejlődését is fékező feles­leges „koloncokat”? És párt- bizottságainknak, pártszerve- sseteinknek elsősorban saját 'házuk táján kell szétnézniük: E vajon helyes módszerrel ké­szítik-e elő testületi üléseiket, a jelentéskészítés nem vonja-e el túlságosan munkatársaikat a helyszíni tájékozódástól, döntések után a végrehajtás megszervezésétől és ellenőrzé­sétől? Vajon a pártmunka társadalmasítására való törek­vés ténylegesen a terhek jobb, arányosabb elosztását eredményezi-e, avagy eredeti munkakörükben és társadal­mi funkcióikban amúgy is „egész embert” igénylő elv­társakat vonnak néha el, nem kevésbé fontos tennivalók végzésétől? Nem kérnek-e az alapszervezetektől a tényleges tájékozódáshoz, az elvi és operatív irányításhoz nélkü­lözhető statisztikákat, írásos jelentéseket? Nem szervez­nek-e mellőzhető értekezlete­ket? Sikerült-e már felszá­molni a különböző instruktiv jellegű tanácskozások „átfe­déseit”? Vagy előfordul még, hogy egy és ugyanazon fel­adat megoldására két-három plénumon is felhívják egyik­másik (főleg több funkciót be­töltő) elvtárs figyelmét? Va­jon eléggé differenciáltak-e azok a kérdések, ame­lyekre néha választ várnak egyes pártbizottságok az üze­mi és a hivatali pártszerveze­tektől is? És az alapszerveze­tek munkájában vajon nincs- e itt-ott formális vonás? Nin- csenek-e csak nyilvántartott, de valójában nem végzett pártmegbizatások? A tényle­ges igények alapján szerve­zik-e évről évre a pártoktatás különböző formáit, stb. zek itt persze többnyi­re esetleges kérdések, s csupán pártbizottsá­gaink, pártszervezeteink fi­gyelmét szeretnénk felhívni a IX. kongresszus intő szavai alapján: vizsgálják meg sa­ját munkastílusukat, módsze­reiket, hagyják el bátran az elavult, formális vonásokat, a gyakorlat igényei szerint merjenek módosítani ott, ahol szükséges. Merjenek bátrab­ban kísérletezni is új, célra­vezetőbb formákkal és mód- szexekkel. Nem arról van szó, hogy — Borsodban például — a párt- munka tartalma és formái alapvetően nem felelnek meg a gyakorlat igényeinek, a VIII. vagy a IX. kongresz- szus útmutatásainak. A párt­munka hatékonyságát, ered- j ményességét jelzik megyénk j dolgozóinak az elmúlt évek során elért eredményei, bi­zalma, hangulata — lényegé­ben pártunk politikájának végrehajtása. De találkozunk olykor formális „intézkedési tervekkel”, sablonos, néha több tucat kérdésre várt je­lentésekkel, gyakran ismétlő­dő instrukciós értekezletek­kel, néhány napos tanfolya­mokkal és más, esetleg nél­külözhető, időt-energiát fö­löslegesen lekötő „beidegző­désekkel”. Aligha kell bizo­nyítani: az alsóbb pártszer­vek jelentéseinek feldolgozá­sa, vagy a mellőzhető tanács­kozások szervezése, lebonyo­lítása azt is „eredményezi”, hogy a felsőbb pártszervek vezetői, munkatársai ritkáb­ban tudnak tájékozódni és segíteni — a helyszínen. J elenleg egy kicsit tor­lódnak a politikai munka feladatai. A pártbizottságok és az alap­szervezetek zsúfoltabb mun­kaprogramja egy kicsit rá is .„kényszeríti” a vezető testü­leteket, az egész párttagsá­got a tennivalók jobb szelek­tálására, a legmegfelelőbb módszerek és eszközök meg­valósítására, a fölösleges for­maságok bátrabb elhagyása­in — a célratörőbb, eredmé­nyesebb munkára. És ez nem is baj. A IX. kongresszus ha­tározataiban szereplő, a párt­munka fejlesztését segítő egyik fontos feladat ez. Csépányi Lajos Tanácsit ozás 850 ezer hold vízgazdálkodási és talajvédelmi feladatairól Megalakult as É»s«li-íiiagy«ror**rtgi iár*u atok területi választmánya Szemléltető „oktatás" Egy személyautó sok min-: denre alkalmas. Még szem­léltető eszköznek ix. Legalább is ezt tapasztaltuk a. minap Prügyön, amikor világos szürke Volga személyautónk­kal megálltunk az általános iskola előtt. A jeges úton sinkózó, s « jókora hóban tébláboló gye­rekek egy-kettőre körülkap­ták a. kocsit. — Látjátok, ez egy szovjet taxi — magyarázta társainak egy kucsmát kislegény. Es nyomban rögtönzött, kiselő­adást tartott az autóról. A szemléltető „oktatást” csu­pán egy hang zavarta meg. Valamelyik kisfiú magabiz­tosan közbeszólt és legyin­tett: — Most mit magyarázol? Ezt a taxit mi. már régen ismerjük a tv-bök Hát nem emlékszel? Ilyet „húzott meg” a Princ ... ************* JHf******* Színek harmóniája egy üzemben Az Egyesült Izzó rádiócső szerelő üzemrészét nemrég építették újjá. Az üzemrész átépítésénél a munka­pszichológiai kutatások alapján határozták meg, milyen színűek legyenek a falak, a gépek, a berendezések és milyen a legkedvezőbb elhelyezés. A tapasztalatok sze­rint a színdinamika alkalmazása fokozza a munkaked­vet es a teljesítést, csökkenti a fáradékonyságot, Kétszáz íonlosabb üzemi íe'adatot akarna!! az :tt n újítássá! megoldani Az Ózdi Kohászati Czemek eredményes gazdálkodásának évről évre egyik biztos fede­zete a dolgozók leleményessé­ge, ötletessége. Bizonyltja ezt, hogy az újítások haszna idő­ről időre emelkedik. Az el­múlt évben például több mint kétezer újítási javaslatot ve­zettek be, s ezek, kevés híján 28 millió forinttal javították a gyár gazdasági mérlegét. Természetesen az újítók is megtalálták számításukat. Ne­kik ugyanis csaknem három­millió forintot fizettek ki dí­jazásul, illetve jutalomkép­pen. Az idén az eddigieknél is fokozottabban számítanak a dolgozók kezdeményezésére. Az összeállított feladattervben mintegy kétszáz fontos, köz­tük egy sor munkakönnyítő, a balesetveszélyt megszüntető, üzeimi probléma megoldására várnak indítványokat. A könyvecskében, üzemen­ként! részletez- ben ösz- szefoglalt feladatterveket kétezer példányban bocsátják a dolgozók rendelkezésére. Ezenkívül a termelési tanács­kozásokon, szocialista brigád- értekezleteken, az üzemi de­mokrácia különböző fórumain széles körben ismertetik a megoldásra váró tennivalókat. I Az újjáépített rádiócső szereidé. Az új gazdaságirányítási módszerek tapasztalatai a mezőkövesdi földmővesszövetkezetben A kzövosz és * *f«­SZÖV határozata alapján a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával ki­tüntetett Mezőkövesd és Vidéke Körzeti Földműves- szövetkezetét már az 19S6- os gazdasági évben kijelöl­ték az új gazdasági mecha­nizmus egyes elemeinek al­kalmazására. Az idén to­vábbi hat körzeti fmsz-ben folynak hasonló kísérletek. Ezekhez kívánunk segítsé­get nyújtani, amikor négy lapszámunkban folytatás­ban, rövidített formában közreadjuk a földműves- szövetkezet igazgatósága el­nökének a mezőkövesdi ta­pasztalatokról irt beszámo­lóját. Egy hasznos újítás a soL hözül r Xz ózdi Kohászati üzemek­ben hétről hétre sok hasznos újítást készítenek a dolgozók. A durvahengerműben az el­múlt napokban Kerkó József géplakatos újítása jelentett szenzációt. Az újítást a blokk­gép főtengelyének cseréjénél sikerrel próbálták ki: a fő­tengely kiemelés! ideje 12 óráról fél órára csökkent. Ezenkívül eddig a kiemelésnél 15 dolgozó tevékenykedett, * most ehhez a munkához elég* egy ember. A baleseti veszély* is csökken, mert az új mű­veletnél a csigák felszerelése ^ nem szükséges. é A m_ rendelkezésű nfcre 111 dl adatokból megállapítható, hogy a Mező­kövesd és Vidéke Körzeti Fmsz 1966. évi tevékenysége megfelelt a várakozásnak. Az fmsz a kísérleti munka so­rán élt a lehetőségekkel, s a követelményeknek megfelelő­en szép sikereket, jelentős többleleredményt ért eL Mindennél jobban bizonyít­ják ezt a következő adatok: A bolti kiskereskedelem, áru-. forgalma az 1965. évi 137,3 millió forintról 1966-ban 155,8 millióra, a vendéglátóiparé 31- ről 36 millióra, a zöldség­gyümölcs és egyéb felvásárlá­sé 8.6 millióról 14,2 millióra, az ipari tevékenységé és a szolgáltatásoké 2-ről 2,7 mil­lió forintra növekedett. Az összes forgalom növekedése egy év alatt 116,6 százalékos volt. Az eszközök értéke az 1965. évi 56,6 millióról 60,5 millióra, az összes szövetke­zeti nyereségé pedig 5,6 mil­lióról 8,3 millióra növekedett. Földm űvesszövetkeze tünk 1966. évi kísérleti jellegű te­vékenységének egyik nagy eredménye a volumen több mint 29 millió forintos növe­kedése. Figyelembe kell ven­ni, hogy az előző évben ez a növekedés csak 9 millió volt. Különösen jelentős a felvá­sárlási forgalom 5,6 milliós növekedése. Az eredményeket az új módszerek széles körű alkal­mazásával, sok kezdeménye­zéssel értük el. A kísérleti év sok tapasztalatot hozott szá­munkra. Meggyőződtünk ró­la, hogy a földművesszövetke­zeti munkában is jelentős, kiaknázatlan tartalékok van­nak, s új módszerek alkalma­zásával az. eredményesség to­vább javítható, Hilinl) munkánk so­lilUJim r.-in egyik alapve­tő feladatnak tekintettük a háztáji árutermelés növelésé­nek segítését, a felvásárlás és az értékesítés fejlesztését. El­határoztuk, hogy működési területünkön saját felvásárlá­si forrásból szervezzük meg a lakosság áruellátását zöld­ségből, gyümölcsből és egyéb árukból. Változás következett be szemléletünkben, felis­mertük, hogy a viszonylag fejlett kiskereskedelmi tevé­kenységünkön kívül erőtelje­sebben kell előre lépnünk a termeltetésben és a felvásár­lásban. Törekvésünk eredmé­nye nem maradt el: 1966. évi felvásá-rlási forgalmunk 65,24 százalékkal haladta meg az előző évit. Ezt az eredményt tudatos munkának köszönhet­jük. A kísérleti év során eb­ben kezdeményeztük a leg­többet. így például csupán Szomo- lyán, a kis tételben felvásá­rolt gyümölcsért több, mint 2 milliót fizettünk ki a terme­lőknek. Termeltetési és szol­gáltatási alapunk terhére megszerveztük a zöldségpa­lánta nevelést. Együttműköd­tünk ebben a helyi termelő- szövetkezetekkel is. Az ön­költségi áron értékesített pa­lái tóval egyben befolyásoltuk a piaci árakat is. A korábbi éveknél jobban biztosítottuk a háztáji gazdaságok részére s~.ükséges eszközöket, vető- magvakat. Többek között 350 mázsa műtrágyát értékesítet­tünk kis tételekben a háztáji gazdaságok részére. A gyümölcstermelés fejlesz­tését segítette például, hogy 15 ezer gyümölcsfa csemetét értékesítettünk. Segítettük a háztáji gyümölcsösök növény- védelmét. Növényvédőszere­ket értékesítettünk és fold­m (íves szövetkezeti permetező brigádért működtettünk. Részben a háztáji gazdasá« gokkal, részben pedig a tér-* melőszövetkezetokkel szerző* déseket, megállapodásokat kö* töltünk különböző áruk tér* melésére és értékesítésére. A tervezett 150 mázsa helyett például 181 mázsa mézet vá* sároltunk fel méhész szak* csoportjainktól. A háztájt gazdaságok részére 100 ezer naposcsibét értékesítettünk. Két nyúltenyésztő társulást is szerveztünk, s már az első évben sikerült 800 házmyulait értékesíteni. Különösen kimagasló ered» ményt értünk el a zöldség- felvásárlásban. Az 1966-ban felvásárolt 32 vagon zöldség* féle négyszerese az előző évi* Tick. Sajat felvásárlásból síké* rült biztosítani a téli szűk-» séglctet is. 53 vagonos kis té­telű gyümölcs felvásárlásunk is 30 százalékkal haladja meg az előző évi eredményt­A kísérleti munka leheld» séget adott, számunkra, hogy a felvásárolt áruk értékesíté­sében is új módszereket ke» ressürik. így esetenként ér» tékesítettünk megyén kívül is. Felvásárlási & értJ^ tevékenységünk növekedése kedvezően ha tot.t kiskereske» dclmi munkánkra, javította a lakosság áruellátását, és jo» lentős abból a szempontból is, hogy a háztáji termelésből származó áruk felvásárlás:*» val növekedett a termelők j" '.óelme. Farmost Imre {Folytatjuk) ■ Fontos tanácskozást tartot­tak tegnap, január 31-én, ked- j den Miskolcon az Északma­gyarországi Vízügyi Igazgató­ság területén levő vízgazdál­kodási, talajjavító és törpe- vizmű társulatok küldöttei. A j tanácskozáson, amelynek célja a társulati mozgalom tovább- I fejlesztésére, helyi tanácskozó és javaslattevő testület létre­hozása volt, részt, vettek a | Borsod és a Heves megyei Tanács, valamint a vízügyi j igazgatóság képviselői, vala- ] mint Kovács Gyula, az Or- j szágos Vízügyi Főigazgatóság | osztályvezetője, i Vezse Sándor, az Északma- ; gyarországi Vízügyi Igazgató- í ság vezetője ismertette, milyen nagy feladatokat’oldottak meg Borsod és Heves megye terü­letén az elmúlt esztendőkben alakult társulatok, majd vá­zolta további szerepüket. Elmondotta, hogy Észak- Magyarországon tíz vízgazdál­kodási és talajvédelmi jellegű társulat r^iűködik 850 ezer hold érdekeltsegi területtel. Ebből a Borsod megyei társulatok területe mintegy 470 ezer hold. A társulatok tagjainak sorá­ban 206 termelőszövetkezet, 15 állami gazdaság és négy er­dőgazdaság van. Az elmúlt hat esztendőben ezek a társu­latok 957 kilométer csatorna- hálózat építésével, több mint másfél millió köbméternyi földmunkával 150 500 holdon enyhítették a belvizek okozta gondokat, 5100 hold öntözésére teremtettek lehetőséget és mintegy 70 kilométer nyárigá­tat építettek a folyók hullám­terében levő földek védelmére. Az eddig végzett munkáik ér­téke 104.5 millió forint, amelyhez 72 milliós állami tá­mogatásban részesültek. Külön kiemelte a Bélus-völ- gyi Vízgazdálkodási és Talaj- védelmi Társulat tevékenysé­gét, amely az encsi járás 21 termelőszövetkezetének h a í á - rában valósággal átalakítja a természetet. A társulatok jövőbeni fel­adatai a komplex vízgazdál­kodás keretében növekedni fognak. A vízrendezés folya­matos végrehajtásán kívül — amint arra az országgyűlés legutóbbi ülésén is rámutat­tak —, különös gonddal kell kezelni a belvízkérdést. A bel­vizek levezetése, illetve visz- szatartása és öntözés céljaira való felhasználása mezőgazda­ságunk egyik jelentős felada­ta. Szólt végül a törpevízmű társulatok szerepéről, amelyek elsősorban hivatottak rá, hogy egészséges ivóvízhez segítsék hozzá a falvak és városok la­kosságát. A beszámoló utáni tanács­kozás során Észak-Magyaror- szág társulatainak küldöttei sok hasznos javaslatot tettek a jövőbeni eredményesebb munka segítésére, majd meg­alakították a társulatok terü­leti választmányát. A választ­mány elnökéül Czirbesz Jó­zsefet, a Bélus-völgyi társulat elnökét választották, majd hét küldöttet választottak az or­szágos társulati választmány­ba. <p. s.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom