Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
▼«sárnap, 1907. február 5. ESZAKM AGY ARORSZAG 3 KÉPVISELŐ-JELÖLTJEINK Ollári Istvánban továbbiul is bíznak ****************************************************************** 4 mi emberünk66 Zsúfolásig megtelt a gönci művelődési otthon. Annak rendje és módja szerint zajlik a jelölő gyűlés. Feláll a Hazafias Népfront megbízottja, rövid eredmény vázolás után bejelenti: a népfront jelöltje Simaházi Sándor, az Encsi járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke. A terem közepe táján ülő egyik választópolgár kisvártatva közbeszól: ismerjük, amióta elnök, elégedettek is vagyunk vele, de nem tudjuk, ki volt azelőtt. S ahogy mondja, hogy „azelőtt”, az nem a régmúltra kérdezés, hanem az eltelt bő huszonegy esztendőre. Mert az rendjén van és természetes, hogy a ma tisztségviselőinek többsége annak idején mezőgazdasági cselédként. gyári munkásként — tehát szegény emberek módjára élt. De hogyan élt és mit tett azután, hogy igazából. emberré lehetett? — ez nagyon lényeges kérdés. S most érti meg valójában a választópolgár, milyen helyén való, hogy a lajptromos jelölés és választás helyébe az egyéni „megméretés” lépett. Mert ime, a kérdés után egymást érik a felszólalások. Délután, műszak vége. A BVK munkásai, technikusai és mérnökei február 1-án, pénteken kivételesen nem az autóbuszokhoz siettek, hogy hazainduljanak, hanem a Radnóti Miklós Művelődési Házba. A város és az üzemek dolgozói ezen a napon jelöltek képviselőt és tanácstagokat. A Hazafias Népfront városi bizottsága nevében Takács István elvtárs köszöntötte a kazincbarcikai választópolgárokat, Dojcsák János elvtársat, a megyei párt- bizottság titkárát, és Sztancsik Károlyt, a Kazincbarcikai városi Fártbi- zottság első titkárát. Sütő László, a BVK igazgatóhelyettese a választás jelentőségéről beszélt, majd méltatta Kazincbarcika és a BVK fejlődését Az elmúlt Ollári István képviselő felszólalása a legutóbbi országgyűlésen. négy évben milliárdos beruházásokkal bővítették a BVK-t és a város sem maradt el a fejlődésben; Kazincbarcika ma a megye egyik leggyorsabb ütemben fejlődő városa. Részletesen ismertette, hogy az elmúlt négy évben mennyit fejlődőét a véres és az üzem. Ezután Takács István Javaslatot terjesztett élő országgyűlési képviselő jelöltségre. A BVK üzemvezetőjét Ollári István elvtársat javasolta, akinek eddigi munkásságában a BVK és a város dolgozói nem csalódtak, «őt, nagyon is elégedettek voltak. Megyei tanácstagnak Diós! Gáspárt, a Borsodi Szénbányászati Tröszt mérnökét, kazincbarcikai városi tanácstagnak Erdélyi Józsefet, a BVK főosztályvezetőjét javasolta. A megjelentek egyhangúlag elfogadták a jelölteket A* üzem dolgozói nevében többek között felszólaltak és méltatták a választások jelentőségét, illetve a jelöltek munkásságát Tóth Gyula, Gutter György, Mészáros Imre. Ezután a jelöltek megköszönték a választópolgárok bizalmát és ígéretet tettek» hogy a magyar nép, a szocializmus építése és a választó- polgárok érdekeit erejükhö* és tehetségükhöz mérten képviselik. A kazincbarcikai jeffilő gyűlés Takács István zárszavával ént véget. 4 nép akarata a döntő“ IlarinndNzor jelűitek Varga Gáliornét országgyfiléii képTiselőnck Egy negyedikes gimnazista jelentkezik szólásra. „Az osztályfőnökünk megkérdezte a napokban, ki szavaz először. Tulajdonképpen még gyerek vagyok, de amikor felnyújtottam a kezemet, igazából felnőttnek éreztem magam. Büszkeség szavazni, s kétszeresen az, ha olyan embert jelölünk, mint Simaházi elvtársi” Felderülnek az arcok és zúg a taps. Nem kevésbé a következő felszólalás után. Gimnáziumi tanár kér szót. „Kicsi az iskola. A kollégium is. Ha megígéri Simaházi elvtárs, hogy méltányolja kérésünket és közbenjár, akkor mi azt ígérjük meg, hogy nem csak jelöljük, hanem március 19-én meg is választjuk!” Még néhány felszólaló, azután Simaházi Sándorra szögezödnek a tekintetek. A gyűlés előtt azt mondta, még soha sem érezte magát ilyen ■izgatottnak. S ez a szerény, mindig szelíden mosolygó, látszatra végtelenül nyugodt ember valóban izgatott. Remeg a hangja. Hallgatói érzik — mert megérzi az ember ösztönösen is az ilyesmit —, érzik, hogy a meghatottságot a nagy felelősségvállalás fakasztja. Beszél. Elmondja, hogy ha valaha is valami jót cselekszik, az tulajdonképpen nem az ö érdeme lesz, hanem a párté. Jól kell végrehajtani a párt programját, hiszen az a nép programja, s aki azt jól csinálja, hasznos szolgálatot tesz választóinak. Egyszerűen, érthetően beszél, j Nem ígér és nem fest rózsaszínű képet. „A kötelességemet fogom teljesíteni, ahogy képességeimből telik” — mondja. S amikor visszaül helyére, felzúg a taps. A jelölt és a választók szoros barátságot kötöttek... Miskolc munkáskerületének jelöltje A mikrofonhál Káli Lajos, az LKM igazgatója áll. Éppen ezt mondja: — A Hazafias Népfront Miskolc városi Elnöksége a második kerületben Hámori Józsefet... Nem tudja folytatni. A Bartók Béla Művelődési Ház terme zsúfolásig megtelt munkásnőkkel, munkásokkal, technikusokkal és mérnökökkel, családanyákkal és nyugdíjasokkal. A név elhangzása előtt csönd volt a helyiségben. Ezt a csöndet most tapsorkán váltja fel. Ez a tapsvihar, lelkesedés az idegen részére az első pillanatban szokatlannak, érthetetlennek tűnik. Káli elvtárs szavai némi magyarázattal szolgálnak. — ... Ügy érzem, hogy ebben a munkáskerületben olyan munkásembert kell jelölni képviselőnek, mint Hámori József. 1950 óta dolgozik a gyárban, úgy a fizikai munkában, mint csarnok- mesterként megállta és megállja a helyét. Ebben a munkáskerületben olyan ember kell, aki ismeri és megérti a dolgozók, a családosok gondjait. Hámori Józsefnek három gyermeke van ... Ügy érzem, olyan ember kell, aki munkájában, magatartásában jó példát mutat. Hámori József dolgozott a KISZ-ben, tagja volt e szervezet nagyüzemi bizottságáIláinori József nak, s most a nagyolvasztó egységes pártvezetőségének titkára. Hámori József kiválóan dolgozik. Háromszor kapott kitüntetést Ügy érzem, nekünk olyan jelölt, választott kell, aki szereti és megérti az embe- . reket. Hámori József szereti * és megérti a hozzáfordulókat, és mindig kész a segítségre. Az első felszólaló Szaladnya Ferenc. — A Hazafias Népfront jelölése régi vágyunkkal találkozik. Azzal az óhajunkkal, hogy ilyen nagy munkáskerületben munkás legyen a képviselő. Olyan ember, aki látja a sima utat is, látja a göröngyöket is, és segíteni akar a göröngyök eltakarításában. — őszülő fejjel, pályám végefelé — mondja a kohóipari technikum tantestülete nevében felszólaló Ledniczki Lajos — tiszta szívvel javaslom Hámori Józsefet. A mi iskolánk diákja volt. Csendes, szerény fiú. Akkor még nem sejtettük, hogy belőle jelentős közéleti személyiség bontakozik ki. ö a legfiatalabb generáció képviselője, a szürke hétköznapok csendes, szerény, de nagy eredményt elérő dolgozója. Faragó Erzsébet, az LKM nótanácsának titkára a jelölés előtt több asszonnyal beszélgetett. A tapasztalatokat Így összegezi. — Olyan jelöltet akarunk, mondták az asszonyok, aki a munkások képviselője, aki csendes és szerény, művelt ember, aki szereti a családját és szereti gyermekeit. És ezeket a jellemvonásokat Hámori Józsefben megtaláljuk. Es mit mondott a jelölt? — Ez a bizalom rajtam keresztül a Lenin Kohászati Műveknek szól... Eddig és ezután még inkább erőm és tudásom legjavával szolgálom a közösséget... A jelölő gyűlés elnöke, Solti András szavazást kér. Minden kéz a magasba emelkedik. És ugyanilyen egyhangú helyeslés kíséri Szuchy Róbert, valamint Finciczki Ferenc városi tanácstaggá való jelölését. örömmel tölt el az a tudat, hogy nálunk mindig, most is itt, a jelölő gyűlésen, a nép akarata a döntő. Magam részéről jó egészséget kívánok képviselő jelöltünk és tanácstag-jelöltjeink munkájához. Ennyit mondott csak Vin- cze Ferencné idős tsz-tag, de néhány szavában tükröződött a ruda- bányai kültúr- házban összegyűlt választó- polgárok gondolata, hangulata. A vasércbánya dolgozói, s a község lakói zsúfolásig megtöltötték pénteken délután a hatalmas kultúrtermet, ahol ország- gyűlési képviselőt, megyei tanácstagot és járási tanácstagokat jelöltek a közelgő választásra. Részt vett a gyűlésen Deme László, a megyei pártbizottság titkára, s a járási pártbizottság és a tanács vezetői. A jelölő gyűlést levezető elnök, Bics István, a Ruda- bányai Vasércbánya igazgatója bevezetőjében összegezte azokat a gazdasági és kultuarra a bizalomra, amelyet nemcsak választópolgárai részéről élvezhet, hiszen 6 eolt az országgyűlés jegyzője, s 6 volt a Borsod megyei képviselőcsoport vezetője is. Utalt a népművelés érdekében vég-* zett eddigi munkásságára. A jelöltekkel kapcsolatban érzett teljes bizalomról tanúskodott az a tény, hogy a választópolgárok mér most, a jelölő gyűlés alkalmával szóba hoztak olyan problémákat; amelyek elintézését a jól ismert emberek további működésétől várják. Veres G. Balázs, a rudabányai Dózsa Ts* elnöke azt kérte, fordítsanak a jövőben nagyobb gondot a község útjainak felújítására. Pedagógusok hívták fel a figyelmet arra, hogy még mindig nagy gondot okoz járásukban a tanteremhiány. Szeretnék, ha a közeljövőben megnyithatnák az iskolai napközit is. Varga Gáborné, aki immár harmadik alkalommal állt választópolgárai előtt, mint országgyűlési képviselő-jelölt, rövid beszédben köszönte meg a megtiszteltetést, s szólt arról a felemelő felelősségérzetről, amelyet a bizalom váltott ki belőle, s amely nemcsak szemelj' szerint neki, hanem pártunk eddigi politikájának szól. — Megtiszteltető ez a bizalom azért is — mondotta —, mert azt jelenti, hogy hatvanhatezer munkást és dolgozó parasztot kell majd képviselnem. s köztük olyan nép- gazdaságilag fontos és jelentős ipari település dolgozóinak ügyét, mint a Rudabányai Vasércbánya. A feladat szép, de hogy valóban hasznos is lcgj'en, ahhoz az kell, hogy a választópolgárokkal továbbra is állandó és rendszeres legyen kapcsolatunk. A jelölő gyűlés a továbbiakban megyei tanácstagnak M agy ári Jánosáét, járási tanácstagnak Szaniszló Gyulát, Veres Pétert, Veres Lajost és Facsar Imrét jelölte. •••és ahihet még jelöltek Több részletes beszámolót közöltünk a jelölő gyűlésekről, sajnos, mindre nem futott hely. Hogy időben tudassuk olvasóinkkal valamennyit, röviden hírt adunk mindazokról a képviselő-jelöltekről, akiknek jelölését a választópolgárok az elmúlt héten már jóváhagytak. A megyében számos jelölőgyűlés zajlott le. Nyéklád- házán Nagy Istvánnét, Felsőzsolcán Szepesik Rezsőt, Hódoscsépányban Mráz Tivadart, Szikszón Németh Imrét, Pálházán Juhász Istvánt, Sátoraljaújhelyen Terényi Józsefnét, Szerencsen Erdélyi Sándornét, Tokajban fmri Gyulát, Mezőcsáton Papp Józsefet és Mezőkövesden dr. Desseö Jenőt jelölték országgyűlési képviselőnek. rális eredményeket, amelyeket országunk, megyénk, s közelebbről a járás és Ruda- bánya elért a két választás közti időben. Többek között utalt arra a százmillió forintos beruházási összegre, amelyet népgazdaságunk a vasércbánya fejlesztésére fordított a második ötéves terv során. A járás művelődési otthonainak száma 10-ról 39- re emelkedett ez Idő alatt Ezután került sor a Hazafias Népfront által ajánlott jelöltek bemutatására. A rövid hivatalos jellegű ajánláséiig kát a választópolgárok köz- J vetlen, meleg hangú szavai j egészítették ki. A hozzászólásé sokból kitűnt, hogy a dől- )(* gozók alaposan, személyesen, * emberi tulajdonságaikra ki- J terjedően is ismerik azokat, J akikre az elkövetkező ciklus* ban ügyeiket bízzák. J Főnyi Zoltán pedagógus elit mondotta, hogy Varga Gábor- J né, a megyei tanács elnökhe- J lyettese több éves közéleti * tevékenységével szolgált rá „Simaházi elvtárs a mi vidékünkre való. Én még dolgoztam vele. amikor mezőgazda- sági munkás volt. Mindig rendes embernek ismertem.” „Én pedig akkor is nagyon emberségesnek tartottam, amikor igazgató lett az állami gazdaságban.” „A .mi emberünk Simaházi elvtárs! — kiált közbe valaki. — Én már harminc éve ismerem!” „Éljen a jelöltünk!” — kiáltja egy idős bácsi. S a többiek átveszik tőle a szót. „Éljen!” S amikor a jelölő gyűlés elnöke szavazásra szólítja a résztvevőket, természetesen minden kéz felemelkedik. De ezt még kedves „helyszíni korteskedések” előzik mea.
