Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

▼«sárnap, 1907. február 5. ESZAKM AGY ARORSZAG 3 KÉPVISELŐ-JELÖLTJEINK Ollári Istvánban továbbiul is bíznak ****************************************************************** 4 mi emberünk66 Zsúfolásig megtelt a gön­ci művelődési otthon. Annak rendje és mód­ja szerint zaj­lik a jelölő gyűlés. Feláll a Hazafias Népfront meg­bízottja, rövid eredmény vázo­lás után beje­lenti: a nép­front jelöltje Simaházi Sán­dor, az Encsi járási Tanács végrehajtó bi­zottságának el­nöke. A terem közepe táján ülő egyik vá­lasztópolgár kisvártatva közbeszól: is­merjük, amió­ta elnök, elé­gedettek is vagyunk vele, de nem tud­juk, ki volt azelőtt. S ahogy mond­ja, hogy „azelőtt”, az nem a régmúltra kérdezés, hanem az eltelt bő huszonegy esztendő­re. Mert az rendjén van és természetes, hogy a ma tiszt­ségviselőinek többsége annak idején mezőgazdasági cseléd­ként. gyári munkásként — tehát szegény emberek mód­jára élt. De hogyan élt és mit tett azután, hogy igazá­ból. emberré lehetett? — ez nagyon lényeges kérdés. S most érti meg valójában a választópolgár, milyen he­lyén való, hogy a lajptromos jelölés és választás helyébe az egyéni „megméretés” lé­pett. Mert ime, a kérdés után egymást érik a felszólalások. Délután, műszak vége. A BVK mun­kásai, techni­kusai és mér­nökei február 1-án, pénteken kivételesen nem az autó­buszokhoz siet­tek, hogy haza­induljanak, hanem a Rad­nóti Miklós Művelődési Házba. A vá­ros és az üze­mek dolgozói ezen a napon jelöltek képvi­selőt és tanács­tagokat. A Hazafias Népfront váro­si bizottsága nevében Ta­kács István elvtárs köszön­tötte a kazinc­barcikai vá­lasztópolgáro­kat, Dojcsák János elvtársat, a megyei párt- bizottság titká­rát, és Sztancsik Károlyt, a Kazincbarcikai városi Fártbi- zottság első titkárát. Sütő László, a BVK igaz­gatóhelyettese a választás je­lentőségéről beszélt, majd méltatta Kazincbarcika és a BVK fejlődését Az elmúlt Ollári István képviselő felszólalása a leg­utóbbi országgyűlésen. négy évben milliárdos beru­házásokkal bővítették a BVK-t és a város sem ma­radt el a fejlődésben; Kazinc­barcika ma a megye egyik leggyorsabb ütemben fejlődő városa. Részletesen ismertet­te, hogy az elmúlt négy év­ben mennyit fejlődőét a vé­res és az üzem. Ezután Takács István Ja­vaslatot terjesztett élő or­szággyűlési képviselő jelölt­ségre. A BVK üzemvezetőjét Ollári István elvtársat java­solta, akinek eddigi munkás­ságában a BVK és a város dolgozói nem csalódtak, «őt, nagyon is elégedettek voltak. Megyei tanácstagnak Diós! Gáspárt, a Borsodi Szénbá­nyászati Tröszt mérnökét, ka­zincbarcikai városi tanácstag­nak Erdélyi Józsefet, a BVK főosztályvezetőjét javasolta. A megjelentek egyhangúlag elfogadták a jelölteket A* üzem dolgozói nevében töb­bek között felszólaltak és mél­tatták a választások jelentő­ségét, illetve a jelöltek mun­kásságát Tóth Gyula, Gutter György, Mészáros Imre. Ezután a jelöltek megkö­szönték a választópolgárok bi­zalmát és ígéretet tettek» hogy a magyar nép, a szocia­lizmus építése és a választó- polgárok érdekeit erejükhö* és tehetségükhöz mérten kép­viselik. A kazincbarcikai jeffilő gyűlés Takács István zársza­vával ént véget. 4 nép akarata a döntő“ IlarinndNzor jelűitek Varga Gáliornét országgyfiléii képTiselőnck Egy negyedikes gimnazista jelentkezik szólásra. „Az osz­tályfőnökünk megkérdezte a napokban, ki szavaz először. Tulajdonképpen még gye­rek vagyok, de amikor fel­nyújtottam a kezemet, igazá­ból felnőttnek éreztem ma­gam. Büszkeség szavazni, s kétszeresen az, ha olyan em­bert jelölünk, mint Simaházi elvtársi” Felderülnek az arcok és zúg a taps. Nem ke­vésbé a következő felszólalás után. Gimnáziumi tanár kér szót. „Kicsi az iskola. A kol­légium is. Ha megígéri Sima­házi elvtárs, hogy méltányol­ja kérésünket és közbenjár, akkor mi azt ígérjük meg, hogy nem csak jelöljük, ha­nem március 19-én meg is választjuk!” Még néhány felszólaló, azután Simaházi Sándorra szögezödnek a tekintetek. A gyűlés előtt azt mondta, még soha sem érezte magát ilyen ■izgatottnak. S ez a szerény, mindig szelíden mosolygó, látszatra végtelenül nyugodt ember valóban izgatott. Re­meg a hangja. Hallgatói ér­zik — mert megérzi az ember ösztönösen is az ilyesmit —, érzik, hogy a meghatottságot a nagy felelősségvállalás fa­kasztja. Beszél. Elmondja, hogy ha valaha is valami jót cse­lekszik, az tulajdonképpen nem az ö érdeme lesz, ha­nem a párté. Jól kell végre­hajtani a párt programját, hiszen az a nép programja, s aki azt jól csinálja, hasznos szolgálatot tesz választóinak. Egyszerűen, érthetően beszél, j Nem ígér és nem fest rózsa­színű képet. „A kötelessé­gemet fogom teljesíteni, ahogy képességeimből telik” — mondja. S amikor visszaül helyére, felzúg a taps. A je­lölt és a választók szoros ba­rátságot kötöttek... Miskolc munkáskerületének jelöltje A mikrofon­hál Káli Lajos, az LKM igaz­gatója áll. Ép­pen ezt mond­ja: — A Ha­zafias Nép­front Miskolc városi Elnök­sége a második kerületben Há­mori Józsefet... Nem tudja folytatni. A Bartók Béla Művelődési Ház terme zsú­folásig meg­telt munkás­nőkkel, mun­kásokkal, tech­nikusokkal és mérnökökkel, családanyák­kal és nyugdí­jasokkal. A név elhang­zása előtt csönd volt a helyiségben. Ezt a csöndet most tapsorkán váltja fel. Ez a tapsvihar, lelkesedés az idegen részére az első pil­lanatban szokatlannak, ért­hetetlennek tűnik. Káli elv­társ szavai némi magyará­zattal szolgálnak. — ... Ügy érzem, hogy ebben a munkáskerületben olyan munkásembert kell je­lölni képviselőnek, mint Hámori József. 1950 óta dol­gozik a gyárban, úgy a fizi­kai munkában, mint csarnok- mesterként megállta és meg­állja a helyét. Ebben a munkáskerületben olyan em­ber kell, aki ismeri és meg­érti a dolgozók, a családosok gondjait. Hámori Józsefnek három gyermeke van ... Ügy érzem, olyan ember kell, aki munkájában, maga­tartásában jó példát mutat. Hámori József dolgozott a KISZ-ben, tagja volt e szer­vezet nagyüzemi bizottságá­Iláinori József nak, s most a nagyolvasztó egységes pártvezetőségének titkára. Hámori József kivá­lóan dolgozik. Háromszor ka­pott kitüntetést Ügy érzem, nekünk olyan jelölt, választott kell, aki szereti és megérti az embe- . reket. Hámori József szereti * és megérti a hozzáfordulókat, és mindig kész a segítségre. Az első felszólaló Szaladnya Ferenc. — A Hazafias Népfront je­lölése régi vágyunkkal talál­kozik. Azzal az óhajunkkal, hogy ilyen nagy munkáskerü­letben munkás legyen a kép­viselő. Olyan ember, aki lát­ja a sima utat is, látja a gö­röngyöket is, és segíteni akar a göröngyök eltakarításában. — őszülő fejjel, pályám végefelé — mondja a kohó­ipari technikum tantestülete nevében felszólaló Ledniczki Lajos — tiszta szívvel javas­lom Hámori Józsefet. A mi iskolánk diákja volt. Csendes, szerény fiú. Akkor még nem sejtettük, hogy belőle je­lentős közéleti személyiség bontakozik ki. ö a legfiata­labb generáció képviselője, a szürke hétköznapok csendes, szerény, de nagy eredményt elérő dolgozója. Faragó Erzsébet, az LKM nótanácsának titkára a jelö­lés előtt több asszonnyal be­szélgetett. A tapasztalatokat Így összegezi. — Olyan jelöltet akarunk, mondták az asszonyok, aki a munkások képviselője, aki csendes és szerény, művelt ember, aki szereti a család­ját és szereti gyermekeit. És ezeket a jellemvonásokat Há­mori Józsefben megtaláljuk. Es mit mondott a jelölt? — Ez a bizalom rajtam ke­resztül a Lenin Kohászati Mű­veknek szól... Eddig és ez­után még inkább erőm és tudásom legjavával szolgálom a közösséget... A jelölő gyűlés elnöke, Solti András szavazást kér. Minden kéz a magasba emel­kedik. És ugyanilyen egyhan­gú helyeslés kíséri Szuchy Ró­bert, valamint Finciczki Fe­renc városi tanácstaggá való jelölését. örömmel tölt el az a tu­dat, hogy ná­lunk mindig, most is itt, a jelölő gyűlésen, a nép akarata a döntő. Ma­gam részéről jó egészséget kí­vánok képvise­lő jelöltünk és tanácstag-je­löltjeink mun­kájához. Ennyit mon­dott csak Vin- cze Ferencné idős tsz-tag, de néhány sza­vában tükröző­dött a ruda- bányai kültúr- házban össze­gyűlt választó- polgárok gon­dolata, hangu­lata. A vasércbánya dolgozói, s a község lakói zsúfolásig meg­töltötték pén­teken délután a hatalmas kultúrtermet, ahol ország- gyűlési képvi­selőt, megyei tanácstagot és járási tanács­tagokat jelöltek a közelgő választásra. Részt vett a gyűlésen Deme László, a me­gyei pártbizottság titkára, s a járási pártbizottság és a tanács vezetői. A jelölő gyűlést levezető elnök, Bics István, a Ruda- bányai Vasércbánya igazgató­ja bevezetőjében összegezte azokat a gazdasági és kultu­arra a bizalomra, amelyet nemcsak választópolgárai ré­széről élvezhet, hiszen 6 eolt az országgyűlés jegyzője, s 6 volt a Borsod megyei képvi­selőcsoport vezetője is. Utalt a népművelés érdekében vég-* zett eddigi munkásságára. A jelöltekkel kapcsolatban érzett teljes bizalomról tanús­kodott az a tény, hogy a vá­lasztópolgárok mér most, a jelölő gyűlés alkalmával szó­ba hoztak olyan problémákat; amelyek elintézését a jól is­mert emberek további műkö­désétől várják. Veres G. Ba­lázs, a rudabányai Dózsa Ts* elnöke azt kérte, fordítsanak a jövőben nagyobb gondot a község útjainak felújítására. Pedagógusok hívták fel a fi­gyelmet arra, hogy még min­dig nagy gondot okoz járá­sukban a tanteremhiány. Szeretnék, ha a közeljövő­ben megnyithatnák az iskolai napközit is. Varga Gáborné, aki immár harmadik alkalommal állt választópolgárai előtt, mint országgyűlési képviselő-jelölt, rövid beszédben köszönte meg a megtiszteltetést, s szólt arról a felemelő felelősségér­zetről, amelyet a bizalom váltott ki belőle, s amely nemcsak szemelj' szerint ne­ki, hanem pártunk eddigi po­litikájának szól. — Megtiszteltető ez a biza­lom azért is — mondotta —, mert azt jelenti, hogy hat­vanhatezer munkást és dol­gozó parasztot kell majd kép­viselnem. s köztük olyan nép- gazdaságilag fontos és jelen­tős ipari település dolgozói­nak ügyét, mint a Rudabá­nyai Vasércbánya. A feladat szép, de hogy valóban hasz­nos is lcgj'en, ahhoz az kell, hogy a választópolgárokkal továbbra is állandó és rend­szeres legyen kapcsolatunk. A jelölő gyűlés a további­akban megyei tanácstagnak M agy ári Jánosáét, járási ta­nácstagnak Szaniszló Gyulát, Veres Pétert, Veres Lajost és Facsar Imrét jelölte. •••és ahihet még jelöltek Több részletes beszámolót közöltünk a jelölő gyűlések­ről, sajnos, mindre nem futott hely. Hogy időben tudas­suk olvasóinkkal valamennyit, röviden hírt adunk mind­azokról a képviselő-jelöltekről, akiknek jelölését a vá­lasztópolgárok az elmúlt héten már jóváhagytak. A megyében számos jelölőgyűlés zajlott le. Nyéklád- házán Nagy Istvánnét, Felsőzsolcán Szepesik Rezsőt, Hódoscsépányban Mráz Tivadart, Szikszón Németh Imrét, Pálházán Juhász Istvánt, Sátoraljaújhelyen Terényi Józsefnét, Szerencsen Erdélyi Sándornét, Tokaj­ban fmri Gyulát, Mezőcsáton Papp Józsefet és Mezőkö­vesden dr. Desseö Jenőt jelölték országgyűlési képvi­selőnek. rális eredményeket, amelye­ket országunk, megyénk, s közelebbről a járás és Ruda- bánya elért a két választás közti időben. Többek között utalt arra a százmillió forin­tos beruházási összegre, ame­lyet népgazdaságunk a vas­ércbánya fejlesztésére fordí­tott a második ötéves terv során. A járás művelődési otthonainak száma 10-ról 39- re emelkedett ez Idő alatt Ezután került sor a Haza­fias Népfront által ajánlott jelöltek bemutatására. A rö­vid hivatalos jellegű ajánláséi­ig kát a választópolgárok köz- J vetlen, meleg hangú szavai j egészítették ki. A hozzászólá­sé sokból kitűnt, hogy a dől- )(­* gozók alaposan, személyesen, * emberi tulajdonságaikra ki- J terjedően is ismerik azokat, J akikre az elkövetkező ciklus­* ban ügyeiket bízzák. J Főnyi Zoltán pedagógus el­it mondotta, hogy Varga Gábor- J né, a megyei tanács elnökhe- J lyettese több éves közéleti * tevékenységével szolgált rá „Simaházi elvtárs a mi vidé­künkre való. Én még dolgoz­tam vele. amikor mezőgazda- sági munkás volt. Mindig rendes embernek ismertem.” „Én pedig akkor is nagyon emberségesnek tartottam, amikor igazgató lett az álla­mi gazdaságban.” „A .mi em­berünk Simaházi elvtárs! — kiált közbe valaki. — Én már harminc éve ismerem!” „Él­jen a jelöltünk!” — kiáltja egy idős bácsi. S a többiek átveszik tőle a szót. „Éljen!” S amikor a jelölő gyűlés elnöke szavazásra szólítja a résztvevőket, természetesen minden kéz felemelkedik. De ezt még kedves „helyszí­ni korteskedések” előzik mea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom