Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-26 / 49. szám

Vasárnap, fláferair ?á, ESZAKMAGTAROHSEAG 9 Kétütemű vagy négyütemű? Sok család izgalmas napo-' feat él öt mostanában, hiszen folyamatosan érkeznek az «utószállítmányok az ország­ba, s így számos otthon új „családtaggal” gyarapszik: az autóval. A tervezgetés és ta­karékoskodás hosszúnak tűnő évei alatt sokszor felvetődik a kérdés: „milyen autót ve­gyek, ha együtt lesz a pén­zem?” Jó tanácsokban nincs hiány; a rokonok és munka­társak sok ötletet adnak. Min­denki más-más típusra eskü­szik. A gépkocsik sok szempont szerint osztályozhatók, akár a kényelmi szempontokat, akár a szerkezeti felépítés külön­bözőségeit vesszük figyelem­be. Aki értő módon akar meg­ítélni egy autót, az természe­tesen a konstrukció „lelkét”, a motort vizsgálja meg elő­ször. Két. fontos tényező ad itt útmutatást az érdeklődő­nek: egyrészt a hengerek szá­ma, másrészt az, hogy két­ütemű, vagy négyütemű-e a motor. Régen: cilinder — Ma: henger Köztudomású, hogy egyhen- geres autómotor nincs. A két- bengeres autók jellegzetes képviselője a közismert „Tra­bant”, a háromhengeresek közé pedig a kedvelt „Wart­burg” tartozik. A többi ha­zánkban ismert gépkocsi ál­talában négyhengeres, de rit­kán hat, vagy nyolc is lehet a hengerek száma. ütemek harca Jellegzetesen osztályozhatók az autók a motor működésé­nek ciklusa alapján; eszerint kétütemű és négyütemű mo­torral ellátott járműveket tar­tunk számon. A négyütemű motor megje­lenése óta — mert a két­ütemű volt az első — sokan felteszik a kérdést: melyik jobb? A kétütemű motor elő­nyei különösen a kis henger­űrtartalmú kategóriákban mu­tatkozik meg (ezért tett szert egyeduralomra a mopedok és a kismotorok között). Kétség­telen tény, hogy a kétütemű motor lényegesen egyszerűbb, működés szempontjából azon­ban a négyütemű előnyösebb tulajdonságokkal rendelkezik (egyenletesebb, zajtalanabb já. rás stb.). A különbség azon­ban nem nagy, sokan úgy­szólván észre sem veszik. A motor egyenletes zümmögését kedvelők számára minden­esetre szokatlan a kétütemű motorok jellegzetes „kihagyá­sa” kis terheléseknél, a rap- szódikus üresjárat, a furcsa kipufogás. A teljesítményt és a fo­gyasztást szemügyre véve sem lehet a kétütemű motorokat elmarasztalni. Bár fogyasztá­suk általában magasabb — kevésbé jó a hengerekbe jutó üzemanyag kihasználásának mértéke —, gyakorlatilag ke­vés az eltérés a hasonló ka­tegóriájú négyütemű jármű­vekhez viszonyítva. Ugyanezt mondhatjuk a teljesítményre vonatkozóan is. Az élettartamot vizsgálva csaknem azonosan értékelhető a két rendszer, a kétütemű motorok kopása talán vala­mivel kedvezőtlenebb. Viszont a javítási költségek a két- üteműeknél alacsonyabbak, a lényegesen kevesebb és egy­szerűbb szerkezeti elem miatt, ami egyben kevesebb hibafor­rást is jelent (a kétütemű motornál nincs vezérmű, sze­lep, kónyszerolajozás stb.). Igaz. az olajozásnak az a módja, hogy az üzemanyaghoz adagolt olajjal — ún. keverék­kel — járatjuk a motort, je­lentősen nagyobb olajfogyasz­tást eredményez. Ké»ségte’en előny Egy szempontból vitatha­tatlan előnnyel rendelkeznek a kétütemű motorú gépkocsik, ez a hideg időben való indí­tás. Míg a négyütemű moto­rokkal bizony sok nehézség adódik a fagyos téli reggele­ken. addig a kétüteműek rend­szerint azonnal „beugranak” (feltéve, hogy az akkumulá­tor megfelelő állapotban van). Nagy előny, hogy az olajozás már az első robbanások során megindul, hiszen a kenőanyag a benzinnel együtt jut a hen­gerekbe. De nincs szükségük a kétütemű motoroknak hosz- szasabb melegítésre (álló álla­potban való járatásra) sem, különösen akkor, ha léghű­tésűtek, mint a „Trabant”. Mit mondhatunk még ezek után? Talán azt, hogy vég­eredményben ízlés dolga a kétütemű és a négyütemű autók között való választás. Erich Brehm: Rózsát látott a fiú A tisztviselő egy ideje már tátott szájjal ült a helyén. Nyilvánvalóan nagyon csodál­kozott. — Szóval — kérdezte vé­gül az előtte álló tizennyolc- éves marós fiútól — a maguk üzemi ifjúsági csoportja kul­turális estet akar rendezni? A fiú bólintott. — Ezért szeretnék beszélni a kultúrfelelőssel, hogv meg­mutassam a műsorunkat. — A kultűrfelelős most nincs, itt, de alkalmasint én is foglalkozhatom az üggyel. A kultúra ugyan csak felépít­mény. de nekünk szilárdan az alapon állva, nagyítóüveg alá kell tennünk mindent, ami ahhoz tartozik. Maid később maguk is megtanulják ezt, li8 nagyok lesznek. A fiú, áld szeminárium o' vezetett a marxizmus—leni- nizmus alapjairól, magában el­mosolyodott ezen. A tisztvise­lő mohón kikapta kezéből a műsortervet tartalmazó map­pát. — Ahá — mormogta olva­sás közben. — „Népköltészet, népdal!” Szép cím, de hol marad ebből az alap? Meg ez is: „Rózsát látott, a fiú”. Ezt akarják maguk énekelni? A fiú bólintott — Nem jó — szólt a tisztvi­selő. — Ez így nem jó. Es én. aki szilárd alapon állok, azt is megmondhatom magának, miért Először' is itt van ez a „látott”. Ez megvolt elmúlt halott, mi pedig a jövőt akar­juk építeni. Aztán: „egy fiú”. Tudtommal a szervezetnek sok ezer tagja van. Nem? — Igen — mosolygott a fiú — milliós szervezet vagyunk. — Na látja! — kiáltott fel a tisztviselő. — Milliós! Es maguk még azt akarják éne­kelni, hogy „egy fiú”. Hol maradnak a többiek? És még „egy rózsa”!? — Az — bizonygatta a fiatal­ember —» „egy kis rózsaszál”. — Éppen ez az — mondta most már egyre nagyobb hév­vel a tisztviselő. — Egy ki­csiny satnya tárgy, igaz? A rózsát az emberiség már Mi­csurin előtt is ismerte. Mi óriás rózsákat fogunk ter­meszteni — lelkendezett és két kezével kocsikerék nagy­ságú kört írt a levegőben. — De nem egyet, hanem milli- árdot. Es egyáltalán, az sem helyes, hogy csak látta. SS? nemcsak megismerjük, hanem megváltoztatjuk a természe­tet. Nem mondom, hogy a ró­zsából egyenesen kenyérgabo­na legyen, de legalábbis szed­jék le azt a rózsát és kössék csokorba. — Szóval ön szerint úgy kellene kezdődnie a dalnak; „Egymillió ifjú egynúlliárd óriás rózsát kőt csokorba?" — Valahogy így — helye­selt a tisztviselő. — Jelenlegi formájában ez a dal teljesen használhatatlan. — Pedig Goethe irta — ve­tette közbe a fiú. — Hogyan? — képedt d a tisztviselő. — Goethe? Hm. Ezt előbb is mondhatta volna, mert akkor természetesen a dal kulturális örökségünk kö­rébe tartozik és így teljesség­gel rendben van a dolog. — Öhöm — búesúzkodott a fiú —. egyébként ma este az üzemi ebédlőben előadás lesz a tartalmas és széles látókörű kultúlmunkáról, ön is eljön? — Hogyne. Es vagyok az előadó! (Fordította: Zilahi Judit) MOSOLYOG A VILÁG A SIKER Két osztálytárs néhány év elmúltával találkozik: — Hogy megy a sorod? — kérdezi az egyik. •••••••••••••••••••••• Autó — villany motorral Autóink jelenlegi motorja mintegy 30 százalékos energia­átalakítási hatásfokával nem valami gazdaságos erőgép. Mindamellett sok, precíz meg­munkálást kívánó alkatrészből álló összetett szerkezet, mely nélkülözi a korszerű konstruk­ciók egyik legnagyobb előnyét: az elegáns egyszerűséget. A szükségszerűen bonyolult erő­átviteli rendszer még tovább rontja a hatásfokot és sok hibalehetőséget is rejt magá­ban. Nem csoda tehát, ha már régóta foglalkoztatja az autó­tervezők fantáziáját az olyan villamos hajtású autó megte­remtésének gondolata, mely sokkal egyszerűbb szerkezeti felépítésű lehetne robbanómo­toros elődjénél, amellett csen­desebb és főként tisztább üzemű. Robbanómotor helyett a gép­járműbe építhető elektromo­tor alkalmazása nem eredmé­nyez ugyan súlycsökkenést, de sok más előnnyel jár. Min­denekelőtt sokkal kedvezőbb a hatásfoka, amihez az is hozzájárul, hogy egyetlen mozgó része van csak és az is forgómozgást végez. Nincs szükség sem tengelykapcsoló­ra, sem sebességváltó-műre, hiszen a vonóerő és a fordu­latszám a motor adott áram­felvételénél önműködően sza­bályozód! k. A konstrukciós probléma nem is az elektromotorral van, hanem az elektromos energia forrásával. Az általánosan is­mert savas és lúgos akkumu­látorok felhasználásával ké­szültek ugyan villamos autók, de az akkumulátoroknak a súlyegységre és a térfogategy­ségre vonatkoztatott kis kapa­citása kiküszöbölhetetlen hát­ránynak bizonyult. Az akku­mulátorokkal optimálisan ter­helt autó csak 80—90 km Vigyázat, síkos át! Tanácsok motorosoknak Számosán kényszerülnek ar­ra, hogy télen is rendszere­sen a motor nyergébe szánja­nak, hiszen talán egyetlen közlekedési eszközük, vagy éppen munkaeszközük e jár­mű. Az ő számukra készült az alábbi néhány jó tanács. Fontossági sorrendben elő­ször a gumikkal kell foglal­koznunk. Mit ér a hibátlan motor, a tökéletes fék, ha kopott a gumiköpeny? A le­kopott mintázatú futófelület nem tud „megkapaszkodni” a síkos úton. Leghelyesebb, te­hát, ha új gumival cseréljük' ki a használtat. A jó futófelület azonban még nem biztosíték a motor- kerékpár megcsúszása ellen. A síkos úton való fékezést meg kell tanulni, meg kell szokni (egyes nyugati orszá­gokban külön gyakorlópályák vannak, ahol a járműtulaj­donosok oktatók irányításá­val sajátíthatják el a meg­csúszott gépjármű feletti ura­lom megőrzését). Mindig az első kerék megcsúszása a ve­szélyesebb. Ebből nem az kö­vetkezik, hogy az első fék használatát okvetlenül mel­lőzni kell, hanem ki kell ta­pasztalni a két kerék fékezé­sének helyes arányait. Az el­ső fékkel tehat óvatosan kezd­Elektromos árammal hajtott gépkocsi* fűk a fékezést, a hátsó fék­kel egyidöben, és lassan fo­kozzuk a kézzel kifejtett erőt. Ugyanakkor a hátsó kereket fékező pedálnyomást egyenle­tesen csökkentsük. A maximális erővel, elől- hátul egyszerre való fékezés síkos úton elkerülhetetlenül a motorkerékpár „kicsúszásá­hoz" vezet, Ajánlatos a fékbe­téteket is megvizsgálni, s azok két végét 4—5 mm hosszan leélezni, nehogy „bekapjon” a fék. Télen fokozott gondot kell fordítanunk a motorkerékpár elektromos berendezésének jó állapotára is. Keserves meg­lepetéseket okozhat a legyen­gült mágnes, a leégett meg­szakító, a hibás transzformá­tor vagy kondenzátor, a ki­merült akkumulátor és a pisz­kos gyertya. Jobb ezeket még a ház körül átvizsgálni, mint a havas árokparton bajlódni javításukkal vagy cseréjükkel. A hideg motor indításához dús keverék szükséges, nyu­godtan úsztathatjuk tehát ‘ a porlasztót és használhatjuk a szív3tót. Ha a motor már el­érte a maximális üzemhőfo­kot, nyomjuk vissza a szíva- tót. A kétütemű motoroknál leállás előtt ajánlatos 8—10 másod percig kihúzott szíva tó­val járatni a motort. így könnyebb lesz az újraindítás. Sokan idegenkednek a láb­védőlemezek felszerelésétől, legtöbbször hiúsági szempont­ból, féltve a motorkerékpár esztétikai képét. Pedig na­gyon hasznos tartozéka a Jár­műnek, a nedvességtől és sár­tól megóvja a vezetőt, bizton­ságosabbá teszi a lábpedálok használatát. Ha nyáron nem is, de ősszel és télen feltétle­nül lássuk el alkalmasan ki­alakított lábvédőkkel a no- torkerékpárfe — Az igazgató titkárnője vagyok. Akkor megyek be a hivatalba, amikor kedvem tartja. Délben a főnököm ko­nyakra és kávéra invitál, utá­na együtt ebédelünk. Három­kor ismét visszamegyek a hi­vatalba, öt órakor a főnököm elvisz íagylaltozni, majd ko­csiján hazaszállít. Este el­visz vacsorára, utána színház­ba megyünk, s ezután... s te, hogy vagy? — Mit mondjak — vonja fel a vállát a másik — az én házasságom sein silcerült. AZ INDOK Kérdés a barátnőhöz: — Miért szakítottál a vőle­gényeddel? Hiszen azt mon­dottad. hogy van benne vala­mi, ami nagyon tetszik ne­ked. — Igen, de az már lekopott róla. A KÉRDÉS Az egyik rab kihallgatást kér a börtönigazgatótól: — Nem kaphatnék a bör­tönt ábrázoló képeslapot? — Sajnos, nem, mert ilyen nincs. Egyébként mire kelle­ne az magának? — Üdvözletét szeretnék küldeni barátaimnak AZ ENGEDELMES Fl<5 A tárgyalóteremben a bíró a vádlotthoz: — Megmondaná nékem, hogy miért mondott be hamis nevet? — Anyám mindig a követ­kezőket tanácsolta nekem: „Tégy. amit akarsz, csak a nevedet ne szennyezd be so­ha”. MÉG VICCNEK IS ROSSZ Az Atlanti-óceán fölött le­állt egy sugárhajtású gép négy hajtóműve. Ekkor meg­szólalt a hangszórón a stewar­dess udvarias hangja: — Néhány másodperc múl­va kényszerleszállást hajtimk végre a vizen, kérem erősít­sék meg öveiket. Leszállás v‘An vegyék igénybe a vész­kijáratokat. és egyúttal sze­retettel elbúcsúzunk úszni nem tudó utasainktól, remél­ve, hogy eddig kellemesen utaztak. Dohányzó kocsi, Ede? Akkor ne szálljunk fel. Fűzér József rajza KANADAI A kisfiú nézi, amint a ma­mája a haját fésüli. — Mit csinálsz anyu? — Hullámokat a fejemre. — Es ami az apu fején rcn, az az öböl? FRANCIA Részlet egy emlékiratból: „azt hiszem, tökéletes em­ber vagyok. Mindennap korán kelek. Nem iszom, nem do­hányzóm. nem csavargók se­merre. Nem forgolódom nők után. Este S órakor minden­nap ágyban vagyok. Csak at­tól tartok, hogy nem tudok mindig ezen a jó úton ma­radni. Féló, hogy letérek ró­la, mihelyt kikerülök innen a börtönből —Ji megkérdezi SKÓT A kémiatanár az egyik diákot: — Mit gondolsz, ha bedo­bom ezt a pénzdarabot ebbe a savval teli edénybe, felol­dódik? — Semmi esetre, — Helyes, és honnan tudat ezt? — Onnan, hogy akkor nem tetszene bedobni. OLASZ Rosti úr a szomszédjához: — Igaz. hogy ön és a fele­sége mindig ugyanazt gon« dolják? — Igaz — felel Bianchi űr —, de mindig r. feleségein gondolja előszót. utat tud megtenni, egy feltöl­téssel, ami legfeljebb mérsé­kelt várost közlekedés esetén kielégítő. A villamos autók jövőbeni nagy térhódítását célzó jósla­tok azóta láttak napvilágot, amióta az úgynevezett tüzelő­anyagcellák első példányait létrehozták a kutatók. Hogy mennyire előrehala­dott állapotban van az elekt­romos autók problémája, jól szemlélteti az a hír, hogy je­lenleg angol szakemberek a Renault Művek és más fran­cia cégek által készített villa­mos gépjárművek prototípu­sait vizsgálják. Az eddigi pro­totípusok között egy négy­üléses és egy kétüléses autó, továbbá egy tricikli és egy motorkerékpár szerepel. A há­lózati áramból tölthető telepű járművekből 1967-ben további 30 kísérleti példányt helyez­nek üzembe, s amennyiben beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, sor kerül a soro- za így ártásultra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom