Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
í f» CSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, IMI. febrair W. Űj könyvek a miskolci könyvesboltokban „A ví/dg legnagyobb szabadtéri Molnár Ferencről, a magyar polgári vígjáték megteremtőjéről ma már kevesen tudják, hogy első alkotásai novellák voltak. Mégpedig nem is akármilyenek! A Muzsika vagy a Szén tol vajok című kis elbeszélés például a magyar novellaírás remekei között foglalnak helyet. Most ezt a két novellát, több másikkal együtt olvashatjuk a Báró Március című kötetben. Fiatalokat és nem fiatalokat egyaránt érdekelheti Kolumbusz amerikai útja, az új világ felfedezése. Rónaszegí Miklós erről szóló könyve, a Hináros tenger ismét megjelent. Berkest András kétségtelenül a legnépszerűbb művelője a könnyed műfajnak. Aki szereti, az valószínűleg szívesen olvassa el Játék a tisztességgel című regényét, amely ismét megjelent. Akik idegen nyelven is olvasnak, azoknak figyelmét elsősorban egy angol—német nyelven megjelent billingvis- kiadásra hívjuk fel. Blues and trouble a mű címe és néger dalokat tartalmaz angolul, valamint németül. Sok szép felvétel és érdekes bevezető teszi még vonzóbbá a kötetet. így nevezi Desroches-Nob- } lecourt asszony azt a terüle- i tét, amelyen évek óta folytatja régészeti kutatásait. A francia hölgy az egyiptomi templomokat és piramisokat aposztrofálta szellemes megjegyzésével, és élete fő művének, feladatának tartotta, hogy megmentsen belőlük, amennyit csak lehet. Az UNESCO-val együttműködve, az egyiptomi kormány kérésére hozta létre 1954-ben azt a bizottságot, amely a folyók áradásától igyekezett megmenteni a nú- biai templomokat. Küzdelme sikerrel is járt, mert az emelkedő folyamártól veszélyezte- I tett 24 templomot szétszedték Űj best A harmadik emeleti lakás ajtaján levő üvegtábla az orvosnő-feleség nevét hirdeti. Az előszobából még friss .falépcső, amolyan egy vezérorsóra épült csigalépcső vezet a padlástérbe, az új műterembe. Miskolc új műteremlakással gazdagodott, mert hisz ez a műterem, amelyet Mazsaroff Miklós festőművész építtetett magának, valójában a város műtermeinek számát szaporította, s Mazsaroff korábbi az üzemben, és ecsetje nyomán új, meg új képeken örö- kítődnek meg a borsodnádasdi lemezgyári pillanatok. Bár egyre intenzívebb Mazsaroff kapcsolata az iparral, elsősorban Borsodnádasddal, a falu iránti érdeklődése nem szűnt és nem szűnik meg. Ezt tanúsítják a műteremben látható képek. Egyik-másik falusi tájképe korábbi szentist- váni kompozícióit idézi, egy készülő utcarészlet már ur— Barsodnádasdra készülök két hétre motívum-gyűjtésre — mondja többek között. — A borsodnádasdi fogantatású képeimből év végén kamara- kiállítás lesz az ottani művelődési házban, amelyen mintegy számot adok a lemezgyáriaknak róla, mit is végeztem náluk, hogyan is láttam, miként szeretném láttatni az ő munkáséletüket. Ezenkívül készülök a grafikai bien- náléra, mert a grafikához sem lettem hűtlen, az év végén rendezendő budapesti országos kiállításra. Értesülésem szerint Budapesten, a Műcsarnokban lesz a miskolci területi szervezetnek egy közös kiállítása, s természetesen azon is szeretnék részt venni. A műterem elkészítéséről, építéséről is beszélgettünk. Nem ment könnyen, sok nehézséggel járt, építési és hivatali jellegű problémák egyaránt jelentkeztek.' — Harmadik emeleten van a lakásunk. A fölöttünk levő padlástér alkalmasnak látszott rá, hogy műteremmé képezzék. így jutottam arra az elhatározásra, hogy megépítsem alkotóműhelyemet. Dézsi János építészmérnök barátom tervei alapján született, aztán meg ez a műterem, s bizony, minden költséget egyénileg kellett fedeznem, s ez nem volt kevés Hetvenezer forintban van ez a műterem, s ezt az alkalmat Is megragadom, hogy megköszönjem a támogatást mindazoknak, akik a szükséges engedélyek megadásával, a tervezéssel, az építő- kapacitás biztosításával segítettek. Szívesen tolmácsoljuk Mazsaroff Miklós festőművész köszönetét, s ide jegyezzük fel azt a kívánságot, hogy új műtermében mind több és mind értékesebb művek alkotásával szerezzen örömet a képzőművészet kedvelőinek. (bcncdck) múzeuma“ és feljebb emelték, ahol .nár nem pusztíthatja őket a víz. Ugyancsak a francia régész- nő kezdeményezésére nyílt meg most Párizsban az a kiállítás, amelyen — először a világon — a kairói múzeum egyiptomi emlékei láthatóak hazájukon kívül. A legépebb királysírnak, Tutankhamon fáraó 1922-ben felfedezett sírjának számos, csodás kincset tartalmazó darabja látható itt, köztük az uralkodó aranyozott halotti maszkja, szobra, több épen maradt festménye és vallásos kegytárgya. Az i. e. 1350 évvel ezelőtt élt fiatal uralkodó nem volt jelentős Egyiptom történetében, hiszen 19 éves korában meghalt, ám sírja — amelyet elkerültek a rablók, így épen maradt — és a sírkamra értékes berendezése képet ad az egyiptomi nagy civilizáció fénykoráról, a pompáról, a gazdagságról. És még valamiről... Desroches-Noblecourt asz- szony szerint a vallásos emlékek arra mutatnak, hogy az egyiptomiak világképe sokkal fejlettebb volt, mint a későbbi görögöké. Tudtak valamit az energia megmaradásáról. A megmaradást Atonnak, a nap- istennek tulajdonították, akinek egyetemes istensége minden életnek lénye. A halott teste lejut ugyan az alvilágba, de a testből felszabaduló energia visszatér az egyetemes napenergiához, és újra élővé válik. Ez az elgondolás az egy- isten-hit megnyilvánulása, amely már Tutankhamon apjának idejében kezdődött, és a szellem forradalmát jelentette Egyiptomban, lázadást az ősi vallás, a konzervativizmus ellen. Aki olvasta Thomas Mann hatalmas alkotását, a József és testvéreit, emlékszik azokra a hasonló gondolatokra, amelyeket a francia régésznő fejez ki a kiállított anyagról. (máté) PATAKI JENŐ RAJZA Rákszűrés a Bodrogközben Sátoraljaújhelyen a járási nőtanács vezetősége a családvédelmi bizottság munka- tervébe vette, hogy ebben az évben a járás minden községében rákszűrő vizsgálatokat tartanak a nők körében. A szakorvosok készséggel felajánlották segítségüket, így a Vöröskereszt és a járási tanács egészségügyi csoportjának munkatársai idejében megkezdhették a szükséges előkészületeket. Elsőnek a bodrogközi Zemplénagárd községben tűzték ki a rákszűrés napját. Dr. Safír Zoltán járási Fi fiiatok a Diósgyőri A Diósgyőri Gépgyár hidraulikus gépgyártó egységének dolgozói tavaly kiemelkedő eredményekkel hívták fel magukra a figyelmet. Elsők lettek a gyáregységek közötti versenyben, és megszerezték a legjobb egységnek járó kongresszusi versenyzászlót is. A KISZ VII. kongresszusa tiszteletére ennek a gyáregységnek ifjúmunkásai fogalmazták meg A legeredményesebb ifjúsági brigád címért indított versenyfeltételeit. A gyáregység KlSZ-alapszervállalásai Gépgyárban vezete vállalta, hogy az ifjúmunkások minimálisra csökkentik a minőségi reklamációk számát, még kedve- J zőbbé alakítják a gyártmá- i nyok önköltségét. Brigádon-1 ként két újítást készítenek, ; és fokozott gondot fordíta- I nak a fiatalok politikai, szakmai továbbképzésére. J Vállalták továbbá, hogy I megszűntetik az igazolatlan mulasztásokat, takarékos- kodnak a szerszámmal, az anyaggal, az energiával, és valamennyi részvevő 15 óra társadalmi munkát végez. főorvos előzőleg nagy érdeklődéssel kísért felvilág»: sító előadást tartott, hangsúlyozva, hogy a rák korún® veszedelmes betegsége amely sok áldozatot szed ugyan, de kellő időben végzett gyógyítással leküzdhető. A jó szervező és felvilágosító tevékenységnek* nemkülönben a munkájukat nagy szeretettel ellátó, szakorvosoknak köszönhető, hogy Zemplénagárd asszonyai* félretéve mindenféle előítéletet, szinte kivétel nélkül megjelentek dr. Polányi Mari "ián és dr. Pázmányi János I nőgyógyász főorvosok előtt. Zemplénagárd példáját kővetve a következő hetekben Hollóházán, Ti szak arád on* Ricsén, Cigándon, Tolcsvánj majd a munkatermek megfelelően a többi bodrogközi* hegyközi és hegyaljai községben is megtartják a rákszűrő vizsgálatokat. művésztejepi műterme felszabadult más művész, illetve a képzőművészek szervezete számára. Az új műteremben, a még friss falak között kellemes meleg fogad. Derű lengi be a ferde tető alatti alkotószobát. A ferde tetőablakokon szűrten árad be a tavassá fény, a szél egy eltévedt tv antenna-zsinórral dobol a drótfonatos üvegen. Néhány hete készült el ez a műterem, máris egy sor befejezés előtt álló, vagy még kezdeti stádiumban levő kép jelzi, hogy Mazsaroff Miklós nem feleslegesen, nem haszontalanul tölti idejét új alkotó- műhelyében. Az állványon kisebb méretű kép látható. Kohóüzemi csapolás képei bontakoznak ki rajta. A Borsodnádasdi Lemezgyárat idézi ez a kép, mint ahogy borsodnádasdi munkamozzanatok villannak elénk más képekről, vázlatokról is. Mazsaroff Miklós immár harmadik éve áll kapcsolatban a Borsodnádasdi Lemezgyárral, sok időt tölt banus jegyeket visel, a burgonyaszedőket ábrázoló nagyméretű olajképe szintén a falusi munka iránti vonzódását tanúsítja. De feltűnnek a bolgár tengerpart szépségeit idéző alkotások, s a falusi tájképek között itt-ott egy-egy borsodnádasdi impresszió. Érdekes tájképeket látunk. A lebukó fényben sajátosan láttatott fák kontrasztja új jegyként jelentkezik Mazsaroff piktúrájában, mint ahogy új vonás képein a főszerepet játszó ember. Mazsaroff eddigi alkotásain mindenkor jelen volt az élő, alkotó ember, de vagy csak mint része a tájnak, vagy pedig egy-egy munkamozzanat ábrázolásánál nélkülözhetetlen mozgatóként. Most viszont több olyan képét látjuk, amelyen az ember nem járulékos motívum, hanem fő téma. Ilyen például a családot ábrázoló, igen lírai műve, valamint férfiportréja. Az új képek jelentős tematikai bővülésről árulkodnak. Beszélgetünk Mazsaroff új terveiről i Miért röstelkedünk? A pincér zavarba hoz valamennyiünket. Olyan udvarias, hogy ehhez igazán nem vagyunk hozzászokva. Még azt is észreveszi, hogy picit billeg az asztal Apróra hajtogat egy papírszalvétát, s az asztalláb alá dugja. Közben háromszor elnézést kér a zavarásért. Amikor csaknem nesztelenül elsuhan a konyhába, a társaság egyik tagja meg is jegyzi: — Jó ég, mennyi borravalót vár ez tőlünk?! — Szerintem Lajost külföldinek nézte a szakálla miatt — súgja Lajos felesége. — Pszt! Már itt is van a rendeléssel... A pincér boszorkányos gyorsasággal és az „etikett” szabálya szerint, tökéletes sorrendben terít, tálal — Jó étvágyat kívánok a kedves vendégeknek. — Ezzel ismét eltűnik. A fizetésnél először az aprót adja vissza. Fillérre. És még kabátjainkat is fölsegíti! Szinte kínos. Valamennyien röstelkedünk. Hogy miért? Mert nem szoktunk hozzá ilyen udvariassághoz. Sajnos. Pedig tulajdonképpen az udvariasságnak, a figyelmességnek természetesnek kellene lennie, olyan munkakörökben, amelyek sok ember érdekét szolgálják. Vendéglátóiparban, kereskedelemben, közlekedésben, vállalatnál, hivatalban. Még a rendkívüli udvariasságon sem kellene meglepődnünk, hiszen mennyiféle fórumon hallunk az udvarias- sági versenyről. A versenyekben pedig egészen kiválóak is vannak. Mindenféle versenyben. Miért nem természetes ez éppen az udvariasságban? Talán sok „pluszmunkával” járna például, hogy egyik-másik kalauz a villamoson ne csapja kezünkbe a jegyet, vagy ne morogjon, ha véletlenül papírpénzzel fizetünk? Vagy, ha a hivatalokban mindenütt székkel kínálnák azokat, akiknek hosszabb ideig váltakozniuk kell? A kereskedelemben még csak érthető, hogy fásultak, vagy türelmetlenek az eladók, amikor vásárlóktól zsúfolt az üzlet De azért még ezen is lehetne változtatni! Konkrét példa: Miskolcon közismerten nagy a forgalom a „Meinl”-féle csemegeboltban. Mégis mindenki kellemesen tud itt vásárolni. Az eladók szüntelenül gyors iramban dolgoznak, mégis tudnak köszönni, mosolyogni, sőt,, legfrissebb áruikat kedvesen ajánlgatni is! Pedig ezek az eladók se rendkívüli emberek, munkájuk se könnyebb, mint más boltok dolgozóié. Egy kicsit jobban törődni egymással, egy kicsit igazabb tartalmat adni annak a bizonyos udvariassági versenynek, és egyáltalán: egymás megbecsülésének, tiszteletének, hétköznapjaink kellemesebbé tételének. Ennyi az egész. fis. ha ez már természetessé válik mindenütt, nem kell restelkednünk, legföljebb csak azért, hogy a rendkívüli udvariasság miatt valaha röstel- kedtünk. (Ruttkay) Leporello — leendő gimnazistáknak Nem tudni, hogyan történt, de a helyi pályaválasztási tanácsadó könyvecskéből valahogy kimaradt egy sor. Pontosan az, amelyik azt volt hivatva köztudottá tenni, hogy a miskolci Kilián György Gimnáziumban milyen tagozatos osztályok indulnak az új tanítási évben. Ez indította a gimnázium j vezetőit arra, hogy külön kj- ] adványban ajánlják intézetüket az általános iskolát, most végző fiatalok és szüleik figyelmébe. A leporelló-:. szerűen kiképzett kiadvány már címlapján is hívogatja magához a fiatalokat, a füzet belsejében meg részletes tá-. jékoztatást ad a francia, nyelvi és a matematika-, fizika tagozatról, a tanulható nyelvekről, a politechnikai foglalkozásokon megismerhető szakmákról. Kicsit rek- lámízüen, de igen hatásosan ecseteli az iskola előnyeit, s azzal fejezi be a hivogatást* hogy valamennyi életpálya , nyitva áll a jól tanuló fiatalok előtt, hát jelentkezzenek. Lehet, hogy a középiskolai tanulási lehetőségeknek ilyenfajta kínálata még szokatlan, kicsit talán idegen is, de mindenképpen újszerű és figyelmet érdemlő.
