Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

Wntek, 1967. február S. ÉSRAKMAGYARORSZAG 3 Érről érre jobban, biztosabban Papírgyűjtő úttörők „Egy üzent két sarka“ Jól használták ki a csütörtöki szünnapot a miskolci kisiskolások. Hatalmas papfr- göngyölegekkel megrakodva mennek a MÉH átvevőhelyeire. Nyaralásra gyűjtik » pénzt! Foto: Sz. Gy. Fenti címmel képes riport jelent meg lapunk 1966. de­cember 17-i számában. A cikkel kapcsolatban a Miskol­ci Finommechanikai Javító Vállalat a kővetkezőket hozta tudomásunkra: „A kérdéses időpontban háztartási gépjavító üze­münkben garancián túli be­rendezések javítása volt meg­Idejjében szólunk Az új gazdaságirányítási módszerek tapasztalatai a mezőkövesdi foldmuvesszoretkezetben gos keresete 1966-ban elérte a 20 000 forintot. (Az előző évben 16 500 forint volt.) A munkaegység értéke a jutal­makkal és részes keresetekkel együtt 55 forint lett, de 400 000 forintot az idei esz­tendő gazdálkodásának lebo­nyolításához tartalékoltak. Az egy holdra jutó bevétel 1965- ben 2750, 1966-ban pedig 3566 forint volt. És ha tovább so­rolnánk visszafelé az adato­kat, az utóbbi években ugyan­ilyen méretű fejlődést figyel­hetnénk meg. Ezért mondta Pusztai elvtárs, hogy ez a ter­melőszövetkezet nagy lépések­kel halad előre a fejlődés út­ján. Az 1967-es esztendőt úgy kezdték el, hogy már egy fil­lér tartozásuk sincs. És aho­gyan az elnök mondotta: — Ha forintban ki lehetne fejezni, a tudat fejlődéséről is hasonlóan jó zárszámadást ké­szíthetnénk. Férfi és nő, öreg és fiatal egyaránt küzdött itt az eredményekért. A szomszédos termelőszö­vetkezetek vezetői — Mezőkö­vesdről, Mezőkeresztesről, Bükkábrányból — a legna­gyobb elismeréssel gratulál­tak a mezönyárádi aknak. De nagyon megható volt az is, ahogyan a vezetők dicsérték a tagoltat és ahogyan a tagok, az egyszerű dolgos emberek mondtak köszönetét a kiváló vezetésért Este meg együtt vacsorázott a közösség apraja nagyja és reggelig mulattak igazán boldogan. Szendrei József ró ünneplése köszönti őket, és a tisztelet áradó fényében vonulnak nyugdíjba. időben én jól A mezőnyárádi Uj Élet Ter­melőszövetkezet határa nem túlságosan nagy, összesen 1440 katasztrális hold, amiből 1070 hold a szántó. 1966-ban 132 tag és 30 nyugdíjas dol­gozott rendszeresen, vagyis: lényegében mindenki, hiszen a teljes taglétszám, a munka- képtelen öregekkel együtt 178. Minden munkát időben és nagyon jó minőségben végez­tek el. Ahogyan az elnök mon­dotta: nemcsak saját erejüket, hanem a gépeket is jól ki­használták. Olyan fegyelme­zetten dolgoztak, hogy 1966- ban senki se vétett a közös ellen, se a szabályok, előírá­sok ellen. Fegyelmi vétség és karcolásnyi baleset nélkül dolgozták végig az esztendőt A megtermelt gazdasági érté­keken kívül ezek már olyan erkölcsi és politikai értékele, amelyeket talán mérni se le­het. Évi 20 OOO forint 1968 bruttó gazdasági jöve­delme 26 százalékkal volt magasabb az előző évinél, a tiszta jövedelem 11 százalék­kal, ami 4 554 000 forintot tett ki összesen. A tagoknak mun­kaegységre és az alkalmazot­taknak fix bérként 2 696 000 forintot fizettek ki. Egy ter­melőszövetkezeti tag évi átla­Az egyik légii letékeseb ember: dr. Pusztai Béla, megyei tanács vb-elnökhelyet tese mondotta a mezőnyárád Uj Élet Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén: — Nem túlzás: ez a terme lőszövetkezet már nem akár hogyan, hanem nagy lépések kel halad előre a szociálist: nagyüzemi fejlődés útján.. Szinte a semmiből.., Néhány perccel korábban Pusztai elvtárs előtt egy idő; ember, Bakondi Imre bács szólt, aki már nyugdíjas, d( 18 évvel ezelőtt ott volt az el­sők között. A paraszti beszéc szép, lírai képletével fejeztt ki magát. — Néhány évvel a háborí Után, mint a megtépett ga­lambok, szinte semmive kezdtük el a közös gazdálko­dást. Csak kezünk és remé­nyünk volt. Valahogy hinn tudtunk egy szép paraszti jö­vőben, amely majd bekövetke­zik... Ugye, nem hittünk hiá­ba!... A sí:ép jövő itt van megvalósult, és már nem is jövendő, hanem tényleges va­lóság ... És nyugodtan hihet­jük, hogy a további jöven­dő mostani napjainknál is szebb lesz, hiszen azt már nem a semmiből fogjuk megterem­teni ... Egy idős asszony el-elcsuk- ló hangon szólt a közgyűlés­hez. — Én tizenhat éve dolgo­zom ebben a közösségben, és nagyon boldog vagyok, hogy részese lehettem a szép ered­mények megteremtésének.., Csak az a baj, egyetlen szo­morúságom, hogy már öreg vagyok, betöltöttem a 65. évet és el kell búcsúznom tőle­tek ... Nagyon szerettem vol­na még sokáig veletek együtt dolgozni, de tudomásul kell vennem, hogy elfáradtam ... Szomorúságomban az vígasztal ■neg, az ad mindent pótló örömöt., hogy olyan világban öregedtem meg. amikor nem dobnak el, amikor ugyanúgy megbecsülnek, mintha dolgoz­ták ... Molnár Károly elnök fcü­ön jutalmat, a közösség sze- •etetének és gondoskodásának jelképét nyújtotta át a két lyugdíjba menőnek: Mátyus ígnácnak és Bial Ferenc bá­linak. — Több mint másfél évtize­iig dolgoztak a szövetkezetért lágyon becsületesen. Munká- ukat az egész közösség nevé- >en hálás szívvel megköszö- )6m — mondotta az elnök, ■s szavait a tömeg zúgó tap- a nyomta el. Bizony, ezek az »regek elképzelni se merték ’alaha, hogy életnyi munká­nkért egy nagy közösség for­(T udősítónktól.) Ünnepélyes külsőségek kö­zött vette kezdetét a műszaki konferencia a Lenin Kohá­szati Művekben. A vállalat nevében Bozsik Pál gazdasá­gi igazgató meleg szavakkal köszöntötte a nyugdíjba vo­nuló Reményi Ferencet, a vas­öntöde gyárrészleg vezetőjét és Perényi Károlyt, az anyag- ellátási főosztály helyettes vezetőjét. Reményi Ferenc és Perényi Károly több mint négy évti­zedet töltött a gyár szolgála­tában. Munkájukat, vezetési stílusukat — mint Bozsik elv­társ mondotta — sokáig pél­daként fogják emleg ni a gyárban. Ugyancsak a műszaki kon­ferencián került sor a gyár­részlegek közötti párosver­seny győzteseinek megj utal­ni ázására. Az anyagi elisme­résen kívül végleg megkap­ták a vándorserleget a kü­lönböző csoportok abszolút győztesei. A nehézüzemek cso­portjában az acélmű gyárrész- leg, a nagyüzemek csoportjá- ; ban az acélöntöde, a közép- 1 üzemek csoportjában a csa- ' vargyár, a kiszolgáló üzemek , 4 MálszítkI Ekései<eB*cnc*isi az LKfl-bcsi csoportjában a bánya gyár- részleg, a szolgáltató üzemek csoportjában a gép-villamos- karbantartó, a központi szer­vek csoportjában az anyagel­látási főosztály dolgozói bizo­nyultak a legjobbakn k és nyerték el, illetve kapták meg a vállalat pártbizottságának, szakszervezeti bizottságának, KISZ-bizottságának és vezér- igazgatóságának vándorserle­géi.. Az ünnepélyes aktus után Szaniszló Imre termelési fő­mérnök ismertette a vállalat, operatív helyzetét. Megállapí­totta, hogy januárban mind­egyik termelő egység eleget tett termelési feladatainak. Az egyik legfontosabb mutatónak, a tételes kiszállítási kötele­zettségeknek is eleget tettek a gyárrészlegek. Ezt követően, nőst már véglegesen fel dol­gozott. statisztikai adatok ».lapján Sziklavári János fő- netallurgus és Kocsis Deme József, a minőség ellenőrző főosztály vezetője ismertette i gyár elmúlt évi eredménye- t. Megállapították, hogy 1965- íöz viszonyítva 1966-ban to­vábbi megtakarítások szülét­ek a selejtkár csökkentéséből. Vlintegy 47.6 millió forintot esz ki ez az összeg a vállalt 10 millió forinttal szemben. Végezetül pedig a gyár nűszaki és gazdasági vezetői »lőtt. azokat a szükséges in- ézkedési feladatokat ismertet­ek, amelyeket ez évben meg cell oldani. Hozzászólásaikban a gyár- -észlegvezetök sok hasznos ja­vaslatot tettek. (Nagy Gusztáv) Ám hiába köteles minden gépkocsivezető állandóan fir gyelni, az itteni példa azt mutatja, hogy ezt a fontos szabályt nagyon kevesen tartják be. Néhány nap ót.v, amióta a táblák elhelyezése megváltozott, nagyon sok jármű elhaladt mindkét irányba, de csak kevesen adták meg az új tábla sze­rint a Szabó Lajos utcából jövőknek az elsőbbséget. S zerencsére baleset nem történt, de ez nem a véletlen, hanem a másik gépkocsivezető lé­lekjelenlétén múlott. Teher­autók, személykocsik, lovas- fogatok hallanak át a Ta­nácsház térről a Dózsa György utcába, miközben oda se néznek, hogy előttük a tilalmi tábla, meri. . meg­szokták, hogy éveken át az éppen az ellenkező oldalon volt. Ugyanakkor a másik irányból jönnek az áthala­dási elsőbbséget, élvező jár­művek, s a csúszós, havas úton nem lehet, egykönnyen megállni. Ezért idejében' fi­gyelmeztetjük a gépkocsive­zetőket. Értesülésünk szerint a rendőrség már megtette a szükséges lépéseket, s csúcs­forgalmi időben rendőr-jár­őr ellenőrzi, hogy az áthala­dási ponton a járművezetők betartják-e a. szabályokat. Soha ne • bízza magát egyet­len gépkocsivezető sem 3 megszokó ttságra, hanem minden útkereszteződésnél győződjön meg róla, hogy helyén van-e a tegnapi táb­la, mert ezzel nemcsak bal­esetet kerül el, hanem azt a kellemetlenséget is, amikor a szabálytalanságért a rend- őrjárőr kiszabja a bírságöta a Mi > VT) udapesten és más ’ JtS nagyvárosban na­> ponta előfordul, I hogy a fő útvonalakra a , csúcsforgalom idején külön- ; böző tilalmi táblákat helyez­nek el. a forgalom biztonsá­gosabb terelése végett. Mivel ! ezeket a táblákat rendsze- 1 rint egy-két órányi időre ! rakják ki és nem is mindig ugyanazon a helyen, a gép­kocsivezetőiknek szüntelenül figyelőtök kell, mert a KRESZ megszegése, a tilal­mi utasítás be nem tartása gyakran jár „zsebbe vágó következményekkel”. Egyet­len gépkocsivezető sem bíz­hatja magát a megszokolt- ságra, a helyismeretre, mert előfordulhat, hogy a jelzés megváltozik. Ez történt a minap nálunk Miskolcon, a Szabó Lajos és a Dózsa György utca talál­kozásánál. A keresztezési pontban eddig a Dózsa György' utca felé hajtó, vagy onnan jövő járműveknek volt áthaladási elsőbbségük; azokat a járműveket, ame­lyek a Szabó Lajos, vagy a Palóczy utcáról jöttek, „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” stop-tábla intette megálláiS- ra, Most, s hozzá tesszük, nagyon helyesen, a Szabó Luj is és a folytatásában lé­vő Palóczy utca kapta meg mindkét irányban a föléren­deltségi jogot; és azoknak a járműveknek, amelyek a Tanácsház térről hajtanak át a Dózsa György utcába, illetve onnan jönnek a Ta­nácsház tér felé. mindkét irányban meg kell állni ok, hiszen újabban már ott van az elsőbbségadás kötelező tábla. bogy valamennyi boltegységre \ külön dolgoztuk ki a jutalék- < kulcsot. 3 Az új bérezés kedvezően ■ hatott az áruforgalomban dől- 3 gőzök jövedelmének alakuld- « sara. növekedett az átlagbér 3 és jelentős eredményt hozott < a létszám,gazdálkodásban, a ‘ boltok helyes munkaszervező- 4 séfnek kialakításában. < A kísérleti munka eredmé- « nyeként jelentősen kidombo- 4 rodott a dolgozok anyagi ér- 3 dekeltsége. Az 1966-os ered- 4 menyek alapján a földműves- 3 szövetkezet dolgozóinak 24 4 napi nyereségrészesedést fi- 1 zctünk. Több, mint 662 ezer 4 forintot fordíthatunk a dolgo- 1 zók jutalmazására, segélyesé- 4 sere és egyéb juttatásokra is. 4 Ez az összeg 10 százalékkal 4 magasabb az előző évinél. 4 A dolgozók részére történő 4 juttatásokhoz tartozik az is, 4 hogy 1966-ban saját üzemi J üdülőt működtettünk Mis- 4 kolc-Tapolcán és Sikfőkúton. 3 UWntíí« összegű község- 4 JCÍCniOS fejlesztési hoz- j zá járul ást fizethetünk, cs so- 4 kát . költhetünk kulturális i célokra. 1966. évi nyerésé- 4 günkből mintegy 400 ezer fo- j rintot fizetünk község}ejlesz- 4 tésre, több mint 30 ezer fo- j rintot fordíthatunk a községi 4 könyvtárak anyagi támogatá- 4 sára. 4 Farmost Imre 4 (Befejező rész következik.) 4 alapnyereség összege volt.. A kísérlet során egyéb tervmu­tatónk nem volt. így nem kötöttek bennünket olyan feltételek, mint a kötelező béralap, kötelező létszám, stb. Eredményeink kiválóak voltak. Földmüvesszövetkeze- tünk összes tevékenységét ér­tékelve: az 1965. évi 3,34 szá­zalékos nyereségszinttel szem­ben 1966-ban 4 százalékos szinted értünk cL A gazdálkodási nyereség növelését részben a volumen emelése, részben pedig belső tartalékok feltárása tette le­hetővé. Különösen jó ered­ményt értünk el a felvásár­lásban. 1965-ben a gyümölcs­zöldség felvásárlás csaknem veszteséges volt. 1966-ban vi­szont 330 ezer forint nyeresé­get hozott. Az eredményesebb gazdál­kodás egyik forrása az anya­gi ösztönzők újszerű alkalma­zása volt. Alapelvként garan­táltuk a bázis-termelékeny­ségéért juttatott bérezést, ugyanakkor nagymértékben ösztönzött a termelékenység növelésere, a többletforgalom fokozására. Űjszerű volt, fürdőn Tévő vendéglátói pari helyiségeket vettük igénybe. Sertéshízialással is foglal­kozunk. 1966-ban 95 hízót vágtunk le, idei tervünk pe­dig 300 sertés hizlalása. Me­zőkövesden és Tiszavalkon gyékényáru készítő üzemet hoztunk létre. Ezt 12 állan­dó alkalmazottal és 40—50 bedolgozóval üzemeltetjük. Ugyancsak a helyi árualapok bővítésére Mezőkövesden ce­mentáru és műkő-készítő üze­met létesítettünk. Az áruellátás javítását és az áruforgalom növelését se­gíti szolgáltatási és kölcsön­zési tevékenységünk is. A kölcsönzésből származó bevé­telünk 1966-ban 93 ezer fo­rint volt. Foglalkozik szövet­kezetünk IBUSZ-társasutazá- sok szervezésével is. Az elkövetkező esztendők­ben még nagyobb gondot for­dítunk az ipari tevékenység fejlesztésére. Fim till évi kísérleti mun­IjlllIUlt kánk egyik alap­vető célja volt a gazdálkodá­si nyereség növelése. Föld­művesszövetkezetünk egyetlen, jóváhagyott tervmutatója asc m. kíeírVíi munkánk egyik mari fii fontos felada­ti volt az ipari és a szolgál­tatási tevékenység fokozása. Célunkat részben elértük, amit a termelési érték 32 százalékos növekedése igazol. Ipari tevékenységünk fejlesz­tésének gyümölcsei azonban az idén még fokozottabban mutatkoznak majd. Az elmúlt év végén például korszerű cukrász termeLő üze­met nyitottunk meg Mezőkö­vesden. A hagyományos cuk­rászsüteményeken kívül új cukrászipari termékeket ké­szítünk. Különböző száraz, édes és sós süteményeket, kó­kuszcsemegét, mogyorós- és kókuszcsókot gyártunk -s eze­ket ízléses csomagolásban árusítjuk. A cukrászüzem fél­kész tortákat is gyárt. A Béke étterem konyhája mellett félkész árukat előké­szítő üzemet szerveztünk. Me­zőkövesdi üzemünkből látjuk el a járás községeit 4—5 fajta hüsi-félével. Megszerveztük a különböző zöldségfélék tartó­sítását. Erre a célra az őszi és a téli hónapokban a Zsóri­I nyűk szerint az ózdi saláfdiá- 1 nyó erősen szennyezett, al- I katmatlan további felhaszná- ; lásra. Nem megfelelő a bor- sodnádasdi salak sem. Ez­zel szemben a diósgyőri Sá- sas-völgyi salakhányó anyaga minden tekintetben kielégí­tő. Ebből próbadarabokat ké­szíttettek, s további vizsgálat­tal állapítják meg, hogy az építkezéshez alkalmas anyag előállításához milyen techno­lógiát kell alkalmazni. Ma már köztudomású, hogy a nagyüzemek mellett tor­nyosuló salakhányókon érté­kes építkezési anyag tároló­dik. Azt azonban már keve­sen tudják, hogy nem min­den salak alkalmas további hasznosításra. Az ÉM Építéstudományi Intézet legutóbb megvizsgál­ta a salafchányókat, s szak- véleményt adott róla, hogy a salakok minősége alkalmas-e építkezési célokra. Vélemé­rendelve. A GÉL KA Válla­lattal 1966. évre érvényes szerződésünk értelmében a GELKA csak a garanciális javítások anyagszükségletét biztosítja. A riport megjelené­sének időpontjában a keres­kedelem késedelmes szállítása miatt lépett fel alkatrészhi­ány, és a készülékek javítási ideje ezért húzódott eV

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom