Észak-Magyarország, 1967. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-19 / 43. szám

Tsrfman. tm. fefcrtrfr». ESTAKMAGYARORSZAO (dsaL&di-KOR. niiiiiiiiiiiiimiuiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiuiiHiiiiiiniiiiiiiiiuiiiiiiiiiir Ki figyel oda? A téma az utcán hever Farsangi divatékszer újdonságok 'Az Óra- és Ékszerkereske­delmi Vállalat divatékszer új­donságokkal lepi meg a farsangi bálozókat. A strasz- tzok, teklák, gyöngyök, kris­tályok harmonikus kombiná­ciója bizonyára sok asszony és lány számára szerez örömet. Van olyan bizsu, amelyik szí­ne, formája és anyaga szerint többféle ruhához, pulóverhez viselhető. Ilyenek a teklából, a fából és a műanyagból ké­szült bizsuk. Az alkalmi éksze­rek viszont kifejezetten esté­lyi. vagy délutáni ruhákhoz illenek. A nagy választékból mutatunk most be két szép gyöngysort. Első képünkön háromsoros tekla- és műanyag kombiná­ciójú gyöngysor látható. Kü­lönféle színekben kapható, SO—90 forintos árban. Télen- nyáron, zárt és nyitott fazonú ruhákhoz egyaránt rendkívül elegáns. A fekete estélyi ruhához nagyszerűen harmonizál a má­sodik képünkön bemulatott fehér tekla és kristály több­szörös kombinációja. A képen egy három- és egy kétsoros gyöngy látható. ízlés szerinti összeállításban, több színben is kapható. A háromsoros ára 100 forint, a kétsorosé SO fo­rint. ,-----------------------------------­R eceptek VANÍLIÁS kifli Deszkán összegyúrunk 2í) deka lisztet, 25 deka marga­rint, 10 deka hámozott, őrölt mandulát, 7 deka porcukrot. Kis kifliket formázunk, gyor­san világosra sütjük és forrón megforgatjuk vaníliás cukor­ban. MELEG SÖS POGÁCSA Egyenlő súlyú juhtúról, mar­garint és lisztet összedolgo­zunk, két ujjnyi magas kis pogácsákat szaggatunk, azon­nal sütjük. Tetejét tojással kenjük. ŐSZIBARACK BÓLÉ Félbevágott hámozott őszi­barackokat mély tál aljára ra­kunk, jól megcukrozzuk és pár órát állni hagyjuk. Ráöntünk | fél liter könnyű fehér bort és 1 tetszés szerint szódavizet. Faltisztítás Hogyan lehet különféle pe­cséteket, foltokat kitisztítani különböző anyagokból. Ehhez adunk most néhány jó taná­csot. Mivel tisztítható ki pél­dául a TOJÁSFEHÉRJE Szövetből: a foltot először hideg vízzel átmossuk. Ha a folt már régi, vízzel nem ke­zelhető, akkor szalmiákszesz oldatával mossuk, majd vízzel öblítjük. ZSÍR Fehéráruból, lenből eltávo­lítható meleg, szappanos mo­sással, szalmiákszesszel. Se­lyemből ugyancsak szalmiák- B?eszes oldattal, vagy készen kapható folttisztítóval, esetleg megforrósított burgonyalisztteí dörzsöljük, majd a liszttől pu­ha kefével tisztítsuk meg. GYÜMÖLCSLÉ Világos, egyszínű anyagok­ból forró vízben mossuk ki a foltot. Egyéb textíliákból a ré­gi pecséteket szalmiákszesz oldatával, vagy hidrogénper- oxid-oldattal kezeljük. A friss foltokat vastagon sózzuk be, a •ót néhány percig hagyjuk a* anyagon, utána kimossuk. Virág a A legtöbb országban magas­fokú virágkultusz ran. A len­gyeleknél például íratlan il­lemkódex szabályozza: szüle­tésnapra, névnapra vagy egyéb alkalomra hány szál virágot kell vinni a közeli vagy a távoli rokonnak, a jóbarátnak vagy a kedves ismerősnek ... Híresek az olasz és a görög virágpiacok; nemzetközi verse­nyeket rendeznek a virágkötés művészetéből. A vásárláskor mindig gon­doljunk arra: milyen formájú vázába visszük a virágot? A hosszú és szűk nyakú virág­tartót sohase zsúfoljuk tele, mert elszoritjuk ezzel a virág szárát, s nem jut sejtjeikbe elegendő frissítő és életet adó viz. Két-három szálnál nem kell több, hozzá dísznek ke­vés zöld ág. A vízzel megtöltött virág­tálba csak rövid szárú csok­rot vegyünk, s ezt teregessük szét a peremén, úgy, hogy a szárak vége a vízbe érjen. Szép szobadíszt készíthetünk, ha — egyféle színből — több­féle árnyalatú virágot veszünk, I ezt fokozatosan helyezzük el lakásban körben, vagy egymás mellé. Például: vérvöröstől a rózsa­színig, vagy citromsárgától a narancsvörösig. A tál így olyan lesz, mint egyetlen, hatalmas, pompázatos virág! Műanyag-, háztartási-, és illatszer-boltokban vásárolha­tunk „virág-tüskét", amelyet a tál közepébe állítunk, s rá­szúrhatjuk a hosszú szárú vi­rágot ií. ideg szombat délután. A May fair lady dallama bújik a böröm alá: A köd, « köd, a köd, az mindent be­tölt ... De a barcikai Béke város és a régi falu közt az ostornyeles hidrogén-lámpák megküzdenek a köddel is. A Vegyipari Tech­nikum diákotthonának klub-délutánjára igyekszem. Az iskola tánczenekara kitűnő, a kis elsős énekesnőnek is jó a hangja, s a műsor Csokonai Dorottyáját idézi farsangra. Egyszeresük megtorpanok. A járdán, krétá­val írva ott hever... a téma: A Winnetou jó könyv K. Mihályné Fiatal asszony megy el mellettem, ö is megfordul, hogy el tudja olvasni e híradást. A Winnetotl szóban már én segítek neki. Nem ismeri, 6 még nem olvasta. Gyermek­korában sem. De most biztosan elmegy a Városi Könyvtárba s kéri, kivárja, kiveszi. Hogyne, mikor ilyen jó kritikát olvasott róla. K. Mihályné tollából — jobban mondva kréta-karcolatából. Es hol olvasta? A leg­nagyobb nyilvánosság helyén, a járdán. Ott, ahol a téma fekszik. Mert a „Kritika", „Üj írás", „Elet és Iro­dalom" nem mindig jut el a nagy töme­gekhez. — de az utca! Azt tapadjuk mun­kába menet és haza, boltba, iskolába, vagy óvodába. Talán a faliújság ősét akarja újra jelenteni. De mindenesetre közölni való igényt fejez ki. Mint ahogy Tokyóban van egy bár, egy nagy fekete fallal. A megren­delt Martini, rizs-pálinka, vagy limonádé mellé krétát is ad a mixer: írja ki magát! felkiáltással. Közlési igénye van? írja ki magát! Sokakhoz akar szólani? Itt a járda. A legtöbb emberhez szól. Itt áll meg a vas­útról és a Borsodi Vegyikombinátból jövő busz. Aki leszáll, mindjárt észreveszi ezt az alapos és őszinte kritikát. lapos? Kétségtelenül. Minden vitát ki­záróan leszögezi: A Winnetou, jó könyv. A stílusa? Tömör és magyaros. Nem „egy jó könyv", ahogy a germaniz- musra hajlamos elme írta volna. Jó könyv. Határozottan és tömören. írója? Nem ismerem, pontosan nem tud­tam kiolvasni a nevét sem, noha ö leplezet­lenül őszinte volt, teljesen kiírta. Élvezheti diszkréciómat, én nem írom ki, talán nem is olvastam helyesen. Az, ami meglepő, hogy nem Kis Jancsi írta. Nem. K. Mihályné. Nem iskolás, nem kamaszfiú, vagy lány. Asszony. Aki már dolgozik — feltehetően — valahol, családjáért él — talán gondjai is vannak, apróbbak, nagyobbak. Tehát nem valami játékos gyermek, vagy heccelődő ka­masz. K. Mihályné, aki szükségét érezte, hogy az újonnan megjelent May Károly könyv­ről bírálatot mondjon. Hogyne, hiszen iz­galommal követte a Rézbőrű testvér nyom­kereső utait, s Old Shatterhand is bámulatot váltott ki belőle. Hogy a kiadói szempontok múltját és jele­nét nem ismerte? Nem baj. Nem szerkesztő ö, — olvasó, ö a nyájas olvasó, aki amellett, hogy nyájas, bájos, kedves, — még hatá­rozott is. Véleménye van és azt kimondja.1 Nem ismeri May Károlyt, de a könyv, a Winnetou tetszik neki. Nem emlékszik a Szkipetárok földjére, ahol bizony egy kicsit a németség felsőbbrendűsége mellett tör lándzsát az író. Ezért nem olvashatta gyer­mekkorában. De most itt áll tisztán a Win­netou és az asszonyka lelkesedhetik a távoli romantikáért. Gúnyolódni akarok? Táróiról sem. De az utcán fekvő téma az én kép­zeletemet is elindítja. Mi volna, ha? Mi volna, teszem azt. ha ilyen olvasmány-élményeket is látnánk a barcikai járdákon: Az Égető Eszter jó könyv. Vagy: Mit szól Illyés új úti élményeihez? Vagy: Tetszett Garai Bizalom című verse? Mert ha egy könyv élménye, szükségszerű közlésvágyból a legnagyobb nyilvánosság elé, a járdára kerül, — miért ne közölhetnénk egyéb olvasmány-élményeinket is így? Hogy beleszólna a Köztisztasági Hivatal? Gondo­lom. szívesebben venné, mint az elszórt busz­jegyeket, Nem kell. nem. is lehet leseperni. Néhány napos örökléte van. amíg a termé­szet, az időjárás, és az arra járók lábai el nem koptatják. Hogy jobb egy részletes kri­tika az Északban, vagy a Kortársban? Igen. De arra nincs elég idő. Mindent nem olvas­hat el az sem. akinek a kézébe kerül. Hát még az. akinek nem kerül a kezébe. Ez azon­ban, föltétlenül szemébe ötlik. A lába alól. Talán a járda lenne az a járható út. amely összekötné az egyszerű lömegolvasót a hiva­tásos kritikussal. Kevés az a nép, amelynek olyan kitűnő folyóirat-erdeje van, mint ne­künk, De vajon ez már alakítja is a széles közműveltséget? Ha nagy is a példányszá­múk. olyan nagy nem. lehet, hogy a tömegek ízlését alakítsa. Pedig az irodalom mindig is ember alakító erő volt. Ezért írja a fenti útirajzokban Illyés Gyula: „Soha nem tud­tam megérteni, hogy lehet csirkefogó az, aki a Háború és békét olvasta." * mire fázósan beértem a diákotthonba, ahol mintegy száz barcikai „vegyi s" és „gimis" együttesen hallgatta meg a Dorottya farsang-nyitó idézetéi. — örültem annak, hogy a járda, mely léptéinkét vezeti, összekötő hiújává vált a „magas" és „széles" művelődésnek. Mert a jó könyv olyan, mint a jó bor. Először nézegetjük, élvezzük illatát, színét, kóstolgatjuk, — megisszuk. S azutan beszé­lünk róla. A könyvről is. De ki figyel oda? TATRAY BARNA Hogyan került Kovács a pincébe? Scherlock Halmos kinyomozza . . . 0 — Ide figyeljen, Watson — szólt Scherlock Halmos, a te­rületi egyeztető bizottság fő­előadója munkatársához — én már régi érdekvédelmi ember vagyok, de ilyen rejtélyes ügyem régen nem volt. Jöjjön velem, hallgassa meg és le­gyen tanúm, hogyan beszél Kovács Jenő. 2 Az üzem pincéjében zsá­kok. Kovács Jenő, volt disz­pécser, a kitűnő közgazdász borsót és babot válogat. Scherlock Halmos: Jó napot, Kovács kartárs! Meg tudná nekünk mondani, hogyan ke­rült ide? Kovács Jenci (felpattan, or­dít): Nem tudom, és nem is akarom tudni! Hagyjak el a helyiséget! Scherlock Halmos: Látja, Watson, ez az ember két. hét­tel ezelőtt még 2300 forintért munkát szervezett, most 960 forintért borsót válogat. (Ko­vácshoz) Kovács úr, ne izél- jen, hogy jutott maga ide? Miért vállalja el e/.t. a melót? Kovács: Miért? (magából kikelve, fennhangon): Mert féltem a csaladom, az én drá­ga szép gyermekeimet, a hat mosolygós arcú kis Kovácsot! Scherlock Halmos: No. mit szól ehhez Watson? (Elhall­gat, fülel.) Mi ez a sikolto­zás az igazgató titkárságán? Jöjjön gyorsan, Watson. 3 Titkárnő (rikácsolva): Ki­kérem magamnak, nem va­gyok butuska! Szakállas öreg ember; Nem azt mondtam, hogy butusné, hanem, hogy Brutusné követ­ni fogsz! Titkárnő: Ne tegezzen! És én magát nem. követem se­hová. (Zokogva az íróasztalra borul.) Scherlock Halmos: Ki ön, szakállas kartársam? Szakállas: Én a Kovács Jen­ci édesapja vagyok. Scherlock Halmos (félre): HálisJennek Watson, végre va­lami nyom. (A szakállashoz.) Az ön fia válogatja a babot a pincében? Szakállas: Igen, az én drá­ga kicsi Jencim. Emiatt a nő miatt. (A titkárnőhöz.) Bru­tusné, követni fogsz. Titkárnő (sikoltva): Megint tegez és a becsületembe gá­zol! Scherlock Halmos: ön ki­csoda? Titkárnő: Brutus Lajosné vagyok, a főosztály vezető kar- társ titkárnője. Scherlock Halmos: Miért sír? Titkárnő: Most fúrtak meg! Scherlock Halmos: Kicsoda? Titkárnő: Ez a szakállas. Scherlock Halmos: Watson, ne hagyja elmenni a szakál­last ! Watson: Isten ments! (a falhoz szorítja az öreget): Na, apa, most halljam, mi tör­tént? Szakállas: Az én drága Jen- cim a büfében véletlenül en­nek a Brutusnénak megje­gyezte, hogy milyen érdekes, hogy a főosztályvezető min­den újításban benne van. Ezért tették ki. De Brutusné követni fogsz! Titkárnő: Ne tegezzen, nyo­morult! (felugrik). Szakállas: Nem tegezem! De követni fogja a Jencimet, mert maga meg azt mondta, hogy a főosztályvezető is mehetne mellé zabot hegyezni! Titkárnő: Rágalom, nem mondtam! Főosztályvezető (benyit): Hiába tagadja, drágám, mert én is hallottam! Ugyanis az ajtó kicsit nyitva volt. Nem én, hanem maga megy zabot hegyezni a pincébe. Scherlock Halmos (közbe­vág) : Nem egészen úgy van az, kartárskám! Főosztályvezető: Maguk ki­csodák? Scherlock Halmos: En Scher­lock Halmos vagyok, ő meg a segédem, Watson. Főosztályvezető (leroskad). 4 Scherlock Halmos egy da­rabig kinéz az ablakon, aztan visszafordul és leül az asztal mellé. — Na. öregfiú — mondja — ismét befejeződött egy ügy. Kovács visszakerül a helyére, Brutusnét, azt a pletykafészket áthelyezték a vidéki kirendeltséghez, a kor­rupt főosztályvezető pedig má­tól kezdve babot és borsót Válogat. Békesség van és nyu­galom, igaz Watson? Watson: Igaz, főnök. De nézze csak ezt a levelet. Egy adminisztrátornő írja, hogy amiért felszólalt egy tanács­kozáson és megmondta, hogy a csoportvezetője munkaidő­ben többször részeg mint jó­zan, kiderítették, hogy nincs szükség a munkakörére. Scherlock Halmos: Ez érde­kes, Watson, mi a vélemé­nye? Watson: Attól tartok, ilyen ügyünk nem volt még soha. főnök. Ordas Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom