Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-03 / 2. szám

KeM, rm. Ahány ember, annyi vágy, tl,hány munkaterület, annyi u->nd, öröm, vagy megoldásra író feladat. Munkatársaink ^egszólaltattak néhány em- 3Zirt, mit szeretnének találni t új esztendő tarsolyában. . csokorba szedett nyilatko- ttokból egy dolog azonnal Itűnik: az egyén terve szinte linden esetben szorosan ösz- takapcsolódik a közélettel, az ivén gondja, öröme párhu- itoos az ország gondjával, tömével. A kívánságok cso- ortositására igen jellemző levesi Józsefné, fiatal ker- iszmérnök újévi kívánsága:- Szeretném, ha a miskolci Egyetértés Tsz gyümölcsöse, ,:hol dolgozom, s amely az *‘lén fordul termőre, beválta­ná a hozzáfűzött reménye­det. Ez a leghőbb vágya, s “sak további únszolásra foly­óttá Igv: — Szeretném még, a fiam születne, $ lenne egy 'Hkásom. Most pedig folytatódjék a ' or, Íme, a körkérdésre ka­pott válaszok: * Kádas Gyula, a0^er|i”t ’sz elnöke: — az embernek z a tulajdonsága, hogy min­iig jobbat szeretne, jobbat ár minden újtól, így az új sztendőtől is. 11 Mi itt, az Üj Életben sokat Jieszélgetünk, fontolgatunk, tervezgetünk. Nemcsak a ma­xink belsó dolgát, hanem az Kgész ország, gazdasági éle­dünk dolgát. A hatvanhetes yV az új gazdasági mechaniz­mus előkészítésének eszten­deje. Azt várom, és mondha­tom, az egész tagság azt vár- i-a az új esztendőtől, hogy ez *iz előkészület sikeres legyen, ^flert ettől a továbbiakban igen sok függ majd. Meg- nondom őszintén, hogy én az -ij gazdasági mechanizmustól 'ninden vonatkozásban igen ok jót várok, ezért a mi termelőszövetkezetünkben orra kerülő idei munkákat, a ervezést, s egyáltalán min- lent, a nagy előkészület szel­emében. hajtjuk végre. • Lukács László ^ Hit, várok? Minél kevesebb Jgyet, (mély és őszinte sóhaj­tás), ez nekem a szó legszo­rosabb értelmében nyugodt, boldog életet jelentene. Min­iden frázis nélkül mondom. Ez az államnak is jó lenne, mert azt jelentené, hogy ke­vesebb a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény. Az­tán szeretnék végre külföldre tttazni, mondjuk a bolgár vagy a román tengerpartra és elsősorban szeretném, ha az kién érettségiző lányom mi­nél előbb elhelyezkedne. csők munkájába, falvainkban pedig fokozzuk a termelőszö­vetkezetek nőbizottságainak tevékenységét. — Közelednek a tanácsvá­lasztások. Szeretnénk, ha a tanácsi apparátusban növe­kedne a nők aránya. Hasonló gondolatokat szeretnénk KISZ-vonalon a közelgő KISZ-kongresszus elé terjesz­teni. — Mezőkövesden, Encsen, Mezőcsáton, Szerencsen és másutt is elhangzott tanács­kozásainkon az asszonyoknak az a kívánsága, hogy a dol­gozó nők számára minél több munkahelyen vezessék be a csökkentett munkaidőt, s a szabad szombatot. Így több idő jutna a családdal való tö­rődésre, az ifjúság nevelésé­re és a társadalmi tevékeny­ségre is. * Dr. Szántó Bcla,a Gépgyár üzemi rendelőjének orvosa: — A tízezer lélekszámú óriás üzem orvosai minden esztendőben, így 1967-ben is azt remélik, hogy mind keve­sebb baleset éri a gyár dolgo­zóit. A magam részéről bí­zom benne, hogy a kétezres létszámú szivattyú-egységben, amelyiknek orvosilag én va­gyok a gazdája, egész évben jó egészséggel és derűsen végzik munkájukat az üzem­rész dolgozói. Szeretném azt is, ha ez az esztendő végle­gesen meghozná az üzemor­vosi alapellátás mind telje­sebb elismertetését, és azt, hogy tárgyi és személyi fel­tétel tekintetében sikerülne túlszárnyalni a körzeti orvo­si rendelés színvonalát. Bí­zom még abban is, hogy 1967-ben megvalósul a „sá­vos” szakellátás, ez azt jelen­ti, hogy mint belgyógyász működhetek majd az üzem területén. Szeretném ebben az esztendőben tovább folytat­ni megkezdett tudományos munkásságomat, ugyanis az üzemorvosi munkakör ellátá­sa nap mint nap produkál speciális, csak üzemekben ta­pasztalható jelenségeket. Ezekkel kapcsolatos felmérő munkát szeretném tovább folytatni, s az adatokat fel­dolgozni 1967-ben az üzemen belül neurotikus betegségek okairól, továbbá a prevenció­ról szeretnék tudományos dolgozatot írni. S mindezek mellett örülnék, ha közben időm maradna családom, két­éves kislányom számára, s egyéni terveim közül megva­lósulhatna az, hogy ebben az évben feleségemmel együtt egy franciaországi kirándulást te­hessek. Magyar András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa központi könyvtárának vezetője: — Gazdasági és társadalmi életünk változásai szükséges­sé teszik, hogy az eddiginél körültekintőbben vegyük számba gondjainkat, gyorsabb intézkedések történjenek azok eredményesebb megoldására. A szakszervezeti könyvtárak fenntartóinak áldozatvállalá­sát sokszor tapasztaltuk az elmúlt évben. Szeretnénk, ha az új esztendőben Borsod megyében ez általánossá vál­na. Lehetőségeinkhez képest közelebb akarunk jutni prob­lémáink megoldásához. Ez­ért további támogatásokat várunk könyvtáraink szemé­lyi és anyagi gondjainak eny­hítésére. Hiszünk benne, hogy megértésre talál az a törek­vésünk, amely szerint ered­ményes munkát csak megfe­lelő feltételek, valamint a korszerű módszerek bevezeté­sével lehet elérni. * Kovács Kálmánnc, a nőtanács megyei titkára: — Az idén a munka és a társadalmi élet minden tertí- j létén nagyobb teret szeret­nénk biztosítani asszonyaink­nak. Munkatervünkben szere­pel, hogy több új asszonyt vonjunk be a városi nötaná­P*íl Icfrán a mí*­i dl isi*.m, kolci Javítójának osztályvezetője, az Eszperantó Borsod megyei Bizottságának titkára: — Mint eszperantó-titkár szeretném, ha minél több diák tanulná ezt a nyelvet. Fiatal is, felnőtt, idősebb diák Is. Ez a várakozás nem is alaptalan, hiszen nálunk köz­ismerten nagy a nyelvek iránti érdeklődés. És örömmel mondhatom, hogy az eszpe­rantó is erősen hódít, mind több hívet szerez. Nyilván nem véletlen, hogy az el­múlt évben éppen Magyaror­szágon tartották meg az esz­perantó világkongresszust. A mi megyénkben jelenleg kö­rülbelül négyszázan tanulják ezt a nyelvet. Gyári munká­sok. bányászok, pedagógusok, általános iskolások, gimnazis­ták. a legkülönbözőbb korú "'és foglalkozású emberek. Va­lószínű, hogy a nyelv iránt az idén tovább növekszik maid a műszaki értelmiség érdek­lődése, mivel a külföldi gyá­rak sok kiadványt ielentetnek meg eszperantó nyelven. Az én egyéni, idei terveim között egy lengyelországi utazás szerepel. Méghozzá most. té­len szeretnék elmenni Zako- naneba. A Tátra félen gyö­nyörű az utazás meg tapasz­talataim szerint ilvenkor sok­kal kényelmesebb, mint a túlzsúfolt nyári hónapokban. Zoltán József, sárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója: — Az új esztendőtől a me­zőgazdasági tervek sikeres teljesítését várom. Mi kell ehhez? Szorgalommal, becsü­lettel elvégzett munka, jó ta­lajelőkészítés, időben történő vetés, fejlett agrotechnika, pontos és szemveszteség nél­küli gabonabetakarítás. De kell még valami más is: jó időjárás. Ezért az új eszten­dőtől azt is kívánom: legye­nek aranyat érő májusi esők, légyen sok napfény, legyen olyan időjárás, hogy megye- szerte. országszerte dúsak le­gyenek gabonatábláink, min­den eddiginél gazdagabb le­gyen az aratás! Ha ez így történik, vállalatunk is ered­ményesebben teliesíti majd felvásárlási tervét, s azt a tervünket, hogy meggyorsít­suk a natúreebona-felvásár- lást, malmainkban több és jobb minőségű lisztet őriünk, s ha még kívánni lehet hadd tegyem hozzá: süssenek eb­ből a lisztből a pékek még jobb, ízletesebb kenyeret... Huszíi« Attila hordd — Azt kívánom az új év­től, hogy mindennap tömött táskával járjam körzetemet. Postás vagyok, engem min­denki izgatottan fogad az aj­tóban, megállítanak az utcán s kérdezik: mi jót hozott? Szeretem látni az emberek örömtől ragyogó arcát, szere­tem hallani ujjongó kiáltásu­kat, amikor átadom nekik a várva-várt levelet, a rózsa­színű csekket, s minden olyan küldeményt, ami a boldogság egy részét jelenti. Igazán kívánom, hogy Csak jó hírrel kopogtassak be min­denüvé. Mert a rossz hír en­gem is bánt. Mintha magam is okozója lennék a szomorú­ságnak... A postás nem gya­logló gép. Érző ember, lelke­sebben rója az utcákat, mász- sza az emeleteket, ha mások boldogságát szaporítja. S hogy magamnak mit kí­vánok az új esztendőtől? Egészséget, egyre jobblétet és békességet Szívemből kí­vánom, hogy az a nagy-nagy cél, amelyért országunk népe fáradozik, sikerrel járjon. Hi­szen a magam és kis csalá­dom sorsa, jövőnk alakulása összefügg ezzel. És mit kí­vánjak még? Végezhessem munkámat becsülettel, min­denki megelégedésére. Ja, igen, még egyet. Jó közlekedést kívánok. Göröm- bölyről járok be reggelente, korán kelek, s olyan jó lenne öt-tíz perccel tovább heve- részni, pihentetni lábamat. Ssíháii íajót i kttszontője minél több vásárlónknak azt tudnám adni, amit keres. Én magam ... szeretnék a sza­badságomon Olaszországba utazni. Más vágyam pillanat­nyilag nincs is. Azaz, pardon, még egy: szeretném, ha idén lenne végre raktárhelyisé­günk. hogy megfelelő helyre pakolhassuk a könyveket. * Pr. Mórján Imre főorvos: — A Vöröskereszt Miskolc városi szervezete is sokat tö­rődik az alkoholizmus elleni küzdelemmel. Szeretnénk, ha az idén ezt a munkámat már a vendé°látó:oar is segítené. Kevesebb alkoholt és több üdítőital* kérünk! — A Hazafias Népfrontnál most elsősorban a kiskert­szövetkezeteknek kívánok több támogatást. Végül, mint szülész-nőgyó­gyász: — Több újszülöttet és keve­sebb abortuszt... Szeretnénk, ha családtervezési tanácsain­kat minél többen megfogad­nák. * Bőróc7 Jó/«ef, 9 JJg; Vasas Bartók Béla Művelődé­si Ház művészeti főelőadója, a vasas tánckar vezetője: — Ha nem tűnik mohóság­nak két kívánságom is lenne az 1967-es évre. A dióssvőri új kulturális létesítmény ügye az egyik, amelyben — szeret­ném hinni —, végre valami konkrét előrelépést hoz az el­következő esztendő. Sokat persze nem várok, tudom, hogy a „kultúrpalota” felépí­tésére jelenleg nincs mód, azonban az ötéves tervben mégis előbbre lehetne és kel­lene lépni, legalább olyan kérdésekben, hol legyen ez a bizonyos kultúrcentrum. és ha egyszer lehetőség nyílik a megépítésére, milyen legyen, és milyen/jelenleg külön élő, dolgozó szerveket fogjon ösz- sze. A második gondolat a di­ósgyőri vár kulturális prog­ramjának, főként nyári tervé­nek ügye. Bízom benne, hogy 1967. előbbrelépést hoz majd, hisz’ egyre elodázhatatlanabb az e kérdéssel érdemben tör­ténő foglalkozás, mivél a helyreállítás befejezéséhez közeledik, s a vár adottságai tálcán kínálják valami izgal­mas, érdekes, látványos vál­lalkozás lehetőségét. 1 smét óesztendőt bú­csúztatunk. megint új évet köszöntünk — mondotta. — Mögöttünk egy munkás, sikerekben sem szű­kölködő év. előttünk az új esztendő új tervekkel, tenni­valókkal. A pártkongresszus­nak az egész nemzetre nagy jelentőségű tanácskozása után újult erővel és fokozott biza­kodással indulunk az lij esz­tendőbe. A kongresszus kije­lölte a legfontosabb feladato­kat és minden reményünk megvan, hogy a párt vezeté­sével. a népfrontban tömörül­ve, nemzeti egységben vég­rehajtjuk terveinket, megva­lósulnak nagy céljaink. A nemzetközi helyzet né­hány jelensége mélységesen nyugtalanít, azonban biztató jelekkel is találkozunk, me­lyek a népek és kormányok felelősségérzetéről tanúskod­nak. A vietnami háború hírei fájdalommal töltenek el min­den jó érzésű emberi, szerte a világon, s ma már elmond­hatjuk. hogy szinte világné­zeti különbség nélkül. K gy hős nép akaratá­nak, szabadságvágyá­nak semmibevétele és az az irgalmatlan kegyetlen­ség, amivel az amerikai had­sereg a vietnami háborút folytatja, emberek százmil­lióiból vált ki keserű tiltako­zást. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk vietnami testvéreink szenvedésének enyhítésére, önvédelmi har­cuk támogatására. Ez ma már egész népünk szenvedélyes kívánsága, elhatározása. Bí­zunk benne, ho y a segítség, amit a Szovjetunió és a test­véri országok Vietnamnak nyújtanak, másrészt a világ­közvélemény növekvő ereje rákényszeríti az Egyesült Ál­lamok kormányát, hogy tart­sa tiszteletben a vietnami nép békéjét, szabadságát, nemzeti függetlenségét í: önrendelke­zési jogát. A Szov.jtunió nagy tekin­téllyel és felelősségérzettel munkálkodik földrészünk és a világ biztonságáért, de tud­nunk kell, hogy az európai népek békés egymás mellett élésének munkálásában Kelet és Nyugat határmezsgyéjén nekünk is megvan a szere­pünk és felelősségünk. Ezért veti latba a párt és a kor­mány népköztársaságunk megnövekedett tekintélyét is a béke, a szabadság, a nem­zeti függetlenség szolgálatá­ban. S zocialista építkezé­sünknek abba a sza- • kaszába érkeztünk, amikor az elért eredmények megtartása és megszilárdítá­sa, az életszínvonal és a jó­lét további növelése érdeké­ben nagyobb hangsúlyt kap­tak a gazdasági kérdések. A jólétnek és az ország gyara­podásának, a gazdagodásnak az alapja a munka: a föld és az ipar lehetőségeinek kor­szerű kihasználása a gépek, a technika és az ember szelle­mi, fizikai erejének helyes összehangolásával, szorgalom­mal. tehetséggel, takarékos­sággal. és a munka eredmé­nyének anyagiakban is meg­mutatkozó. méltó értékelésé­vel. Nagv reformok születtek és vannak kibontakozóban, az iparban és a mezőgazdaság­ban szaporodnak az eredmé­nyek növekedik a termelés, gazdagodik, szénül az élet, és teljesítjük terveinket. A boldog új esztendő biz­tosítéka. ha fokozzuk erőfe­szítéseinket a kitűzött nagy célok megvalósítása érdeké­ben. Ne legyünk elbizakodot- tak. Ezután is lesznek akadá­lyok utunkon. De legyünk bátrak a vállalkozásban, a menet közben mutatkozó ne­hézségek leküzdésében, szi­lárdak az elhatározottságban, hogv haladunk előre a párt által helvesen kijelölt úton országunk javára, népünk boldogulására. A gazdasági reformok, a párt kezdeményezései és az elhatározott szociális intézke­dések kedvezően érintik az anyák, a családok, a paraszt­ság helvzetét és ennek meg­felelő fogadtatásban részesül­tek. A munkás-paraszt szö­vetség tovább mélyült és új jellemvonásokkal gazdagodik. Jelentő«! intézkedések történ­tek a tömegek művelődése, kulturális fejlődése érdeké­ben. Erősítjük szocialista in­tézményeinket és a közélet demokratizmusát. \ tömegek mind na­gyobb közvetlen bele­szólást nyernek az ál­lamvezetésbe. a tanácsok munkájába, a közügyek in­tézésébe. Ez. persze, nagyobb felelősséget is jelent, de tud­juk. hogy népünk érett és kénes a legnagyobb törté- ’nelmi felelősségek vállalásá­ra. — Bizakodással lépjük át az 1967-ik esztendő küszöbét, s én ebben a szellemben kí­vánok békés, boldog új esz­tendőt minden kedves hall­gatómnak, egyéni, családi és közösségi életében egyaránt — fejezte be újévi rádiókö­szöntőjét az Elnöki Tanács elnöke. Iff. IJorTáíh Béla, az EGSZI miskolci Kutató Szervezetének vezetője: — Ilja Eli renburggal val­lom: „Beszéljenek a múzsák, hogy hallgassanak a fegyve­rek”. Mint tanácstag és Mis­kolc város lakója várom a Gordon szanálásának megkez­dését, új lakóépületek építé­sét, s abban a Mester utcák lakóinak elhelyezését. A vá­ros és városlakók általános kultúráltságának jelentős nö­vekedését, épületek, utak, köztisztaság, közlekedés, a kommunális ellátás szélesebb körű biztosítása és ennek fo­kozott megbecsülését a vá­ros minden lakója részéről. Munkahelyemen jobb mun­kafeltételeket, sokrétű, ered­ményes alkotó munkát, a fo­kozott szakmai követelmé­nyek és a gazdasági mecha­nizmus reformja által igé­nyelt szervezési intézkedések teljesítését, a kutatások és az élet operatív feladatainak eredményesebb egybekapcso­lását. Dévav Etelka ^ zető: — Nem is tudom . . . hogy ■ \ 'ke* teljesítsük. hogy jó könyveket Kapjunk Remé­lem, hogy a könyvkiadásunk ezt teljesíti is. Szeretném, ha 1 Ami jár, az jár — Es te mit kívánsz az új évtől? — kérdezett vi­szont ismerősöm, akit az év első munkanapján riport­alanyként ostromoltam. — Hogy mit? Hát először is egy jó sztorit, amit el­süthetek a holnapi szám­ban... De nem valami jól kezdődik ez a hatvanhét, nagyon álmosak az ötletek, hiába kajtatok ... — Stop! Helyben vagy! Mondok én egyet. Ide fi­gyelj! . ■. • — Az új esztendő első reggelén nálunk is nagyobb volt az átlagforgalom, mint az elmúlt év hasonló idő­szakában. A körzeti ké­ményseprő nyitotta meg a sort, háromszor három tagú népi zenész csoport követ­kezett. majd a postás — ha már egyszer lapot hozott, nem hagyhatja el a: x'ij éri jókívánságot! —. jött a há­zaló. aki év közben ócska­ságokért rongybabát ad, az­tán megint egy csoport né­pi zenész érkezett, de ezút­tal az Utánpótlásból. Szó­val jöttek, köszöntöttek és mentek. Körforgás-szerűen. No, de mindez ncm lénye­ges. Ezt hallgasd meg! — Boldog új évet kíván a szemetes! — köszöntött be egy barna képű, jó negy­venes férfi, s olyan szertar­tásosan hajlongott, hogy egy húszasnál kevesebbel nem lehetett öt megsérteni. Fél órai szünet után újabb kopogás. — Boldog új évet kivan a szemetes! — És szalutált, mert neki hivatalos sapká­ja is volt. — Köszönjük a jókíván­ságot ... de ... elnézést... épp az imént járt itt a kol­légája ... — Az nem lehet, kérem — felelte önérzetesen a tisztaság őre —, mi nem há­zalunk, kérem, mi szabá­lyosan felosztottuk egymás közöf körzetünk utcáit. F.z az utca az enyém! — Fél­reértést nem tűrve, büszkén tette zsebre az újabb hú­szast. Aztán elment, kissé sértődött hangon ismételte meg a buék-ot. — Délután néhány üveg : őrért mentem a közeli ’nsko-smába. Hát kibe bot­lom bele, mint az én ál­szemetesembe. igen boldog újévi hangulatban volt már, s bosszantott is, hogy az én húszasom — bizo­nyára nemcsak az enyém — előidézője e könnyen szerzett kedvnek. — Jóember — vetettem szemére —, hiszen maga becsapott engem. Maga nem is szemetes. Miért csapott be! — Één?! Én nem csaptam be. kedves uram. ne tessék engem megbántani! Az igaz, hogy most nem dol­gozom a szakmában, leszá­moltam. kérnémszépen... egészségére és __ bo... b oldog tíj évet... leszá­moltam egy fél éve, de ott dolgoztam a vállalatnál. — Így azonban nem jár magának az újévi pénz! — Ne tessék engem meg.. megbántani! Ked­ves uram ... én úgy gon- iolom. hogy. . Szóval, az SZTK is jár egy évig, hát akkor ez is jár! De, ha olyan nagyon hiányzik ma­flának az a ... az a rongy tizes . micsoda?... hú­szas? . ■ . ha akarja vissza is 'adhatom. i Ive* smucio cm bc~< ’ (csata) KI ÉIT VÁR új csztcndlöföl ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom