Észak-Magyarország, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-03 / 2. szám
KeM, rm. Ahány ember, annyi vágy, tl,hány munkaterület, annyi u->nd, öröm, vagy megoldásra író feladat. Munkatársaink ^egszólaltattak néhány em- 3Zirt, mit szeretnének találni t új esztendő tarsolyában. . csokorba szedett nyilatko- ttokból egy dolog azonnal Itűnik: az egyén terve szinte linden esetben szorosan ösz- takapcsolódik a közélettel, az ivén gondja, öröme párhu- itoos az ország gondjával, tömével. A kívánságok cso- ortositására igen jellemző levesi Józsefné, fiatal ker- iszmérnök újévi kívánsága:- Szeretném, ha a miskolci Egyetértés Tsz gyümölcsöse, ,:hol dolgozom, s amely az *‘lén fordul termőre, beváltaná a hozzáfűzött reményedet. Ez a leghőbb vágya, s “sak további únszolásra folyóttá Igv: — Szeretném még, a fiam születne, $ lenne egy 'Hkásom. Most pedig folytatódjék a ' or, Íme, a körkérdésre kapott válaszok: * Kádas Gyula, a0^er|i”t ’sz elnöke: — az embernek z a tulajdonsága, hogy miniig jobbat szeretne, jobbat ár minden újtól, így az új sztendőtől is. 11 Mi itt, az Üj Életben sokat Jieszélgetünk, fontolgatunk, tervezgetünk. Nemcsak a maxink belsó dolgát, hanem az Kgész ország, gazdasági éledünk dolgát. A hatvanhetes yV az új gazdasági mechanizmus előkészítésének esztendeje. Azt várom, és mondhatom, az egész tagság azt vár- i-a az új esztendőtől, hogy ez *iz előkészület sikeres legyen, ^flert ettől a továbbiakban igen sok függ majd. Meg- nondom őszintén, hogy én az -ij gazdasági mechanizmustól 'ninden vonatkozásban igen ok jót várok, ezért a mi termelőszövetkezetünkben orra kerülő idei munkákat, a ervezést, s egyáltalán min- lent, a nagy előkészület szelemében. hajtjuk végre. • Lukács László ^ Hit, várok? Minél kevesebb Jgyet, (mély és őszinte sóhajtás), ez nekem a szó legszorosabb értelmében nyugodt, boldog életet jelentene. Miniden frázis nélkül mondom. Ez az államnak is jó lenne, mert azt jelentené, hogy kevesebb a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmény. Aztán szeretnék végre külföldre tttazni, mondjuk a bolgár vagy a román tengerpartra és elsősorban szeretném, ha az kién érettségiző lányom minél előbb elhelyezkedne. csők munkájába, falvainkban pedig fokozzuk a termelőszövetkezetek nőbizottságainak tevékenységét. — Közelednek a tanácsválasztások. Szeretnénk, ha a tanácsi apparátusban növekedne a nők aránya. Hasonló gondolatokat szeretnénk KISZ-vonalon a közelgő KISZ-kongresszus elé terjeszteni. — Mezőkövesden, Encsen, Mezőcsáton, Szerencsen és másutt is elhangzott tanácskozásainkon az asszonyoknak az a kívánsága, hogy a dolgozó nők számára minél több munkahelyen vezessék be a csökkentett munkaidőt, s a szabad szombatot. Így több idő jutna a családdal való törődésre, az ifjúság nevelésére és a társadalmi tevékenységre is. * Dr. Szántó Bcla,a Gépgyár üzemi rendelőjének orvosa: — A tízezer lélekszámú óriás üzem orvosai minden esztendőben, így 1967-ben is azt remélik, hogy mind kevesebb baleset éri a gyár dolgozóit. A magam részéről bízom benne, hogy a kétezres létszámú szivattyú-egységben, amelyiknek orvosilag én vagyok a gazdája, egész évben jó egészséggel és derűsen végzik munkájukat az üzemrész dolgozói. Szeretném azt is, ha ez az esztendő véglegesen meghozná az üzemorvosi alapellátás mind teljesebb elismertetését, és azt, hogy tárgyi és személyi feltétel tekintetében sikerülne túlszárnyalni a körzeti orvosi rendelés színvonalát. Bízom még abban is, hogy 1967-ben megvalósul a „sávos” szakellátás, ez azt jelenti, hogy mint belgyógyász működhetek majd az üzem területén. Szeretném ebben az esztendőben tovább folytatni megkezdett tudományos munkásságomat, ugyanis az üzemorvosi munkakör ellátása nap mint nap produkál speciális, csak üzemekben tapasztalható jelenségeket. Ezekkel kapcsolatos felmérő munkát szeretném tovább folytatni, s az adatokat feldolgozni 1967-ben az üzemen belül neurotikus betegségek okairól, továbbá a prevencióról szeretnék tudományos dolgozatot írni. S mindezek mellett örülnék, ha közben időm maradna családom, kétéves kislányom számára, s egyéni terveim közül megvalósulhatna az, hogy ebben az évben feleségemmel együtt egy franciaországi kirándulást tehessek. Magyar András, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa központi könyvtárának vezetője: — Gazdasági és társadalmi életünk változásai szükségessé teszik, hogy az eddiginél körültekintőbben vegyük számba gondjainkat, gyorsabb intézkedések történjenek azok eredményesebb megoldására. A szakszervezeti könyvtárak fenntartóinak áldozatvállalását sokszor tapasztaltuk az elmúlt évben. Szeretnénk, ha az új esztendőben Borsod megyében ez általánossá válna. Lehetőségeinkhez képest közelebb akarunk jutni problémáink megoldásához. Ezért további támogatásokat várunk könyvtáraink személyi és anyagi gondjainak enyhítésére. Hiszünk benne, hogy megértésre talál az a törekvésünk, amely szerint eredményes munkát csak megfelelő feltételek, valamint a korszerű módszerek bevezetésével lehet elérni. * Kovács Kálmánnc, a nőtanács megyei titkára: — Az idén a munka és a társadalmi élet minden tertí- j létén nagyobb teret szeretnénk biztosítani asszonyainknak. Munkatervünkben szerepel, hogy több új asszonyt vonjunk be a városi nötanáP*íl Icfrán a mí*i dl isi*.m, kolci Javítójának osztályvezetője, az Eszperantó Borsod megyei Bizottságának titkára: — Mint eszperantó-titkár szeretném, ha minél több diák tanulná ezt a nyelvet. Fiatal is, felnőtt, idősebb diák Is. Ez a várakozás nem is alaptalan, hiszen nálunk közismerten nagy a nyelvek iránti érdeklődés. És örömmel mondhatom, hogy az eszperantó is erősen hódít, mind több hívet szerez. Nyilván nem véletlen, hogy az elmúlt évben éppen Magyarországon tartották meg az eszperantó világkongresszust. A mi megyénkben jelenleg körülbelül négyszázan tanulják ezt a nyelvet. Gyári munkások. bányászok, pedagógusok, általános iskolások, gimnazisták. a legkülönbözőbb korú "'és foglalkozású emberek. Valószínű, hogy a nyelv iránt az idén tovább növekszik maid a műszaki értelmiség érdeklődése, mivel a külföldi gyárak sok kiadványt ielentetnek meg eszperantó nyelven. Az én egyéni, idei terveim között egy lengyelországi utazás szerepel. Méghozzá most. télen szeretnék elmenni Zako- naneba. A Tátra félen gyönyörű az utazás meg tapasztalataim szerint ilvenkor sokkal kényelmesebb, mint a túlzsúfolt nyári hónapokban. Zoltán József, sárló és Feldolgozó Vállalat igazgatója: — Az új esztendőtől a mezőgazdasági tervek sikeres teljesítését várom. Mi kell ehhez? Szorgalommal, becsülettel elvégzett munka, jó talajelőkészítés, időben történő vetés, fejlett agrotechnika, pontos és szemveszteség nélküli gabonabetakarítás. De kell még valami más is: jó időjárás. Ezért az új esztendőtől azt is kívánom: legyenek aranyat érő májusi esők, légyen sok napfény, legyen olyan időjárás, hogy megye- szerte. országszerte dúsak legyenek gabonatábláink, minden eddiginél gazdagabb legyen az aratás! Ha ez így történik, vállalatunk is eredményesebben teliesíti majd felvásárlási tervét, s azt a tervünket, hogy meggyorsítsuk a natúreebona-felvásár- lást, malmainkban több és jobb minőségű lisztet őriünk, s ha még kívánni lehet hadd tegyem hozzá: süssenek ebből a lisztből a pékek még jobb, ízletesebb kenyeret... Huszíi« Attila hordd — Azt kívánom az új évtől, hogy mindennap tömött táskával járjam körzetemet. Postás vagyok, engem mindenki izgatottan fogad az ajtóban, megállítanak az utcán s kérdezik: mi jót hozott? Szeretem látni az emberek örömtől ragyogó arcát, szeretem hallani ujjongó kiáltásukat, amikor átadom nekik a várva-várt levelet, a rózsaszínű csekket, s minden olyan küldeményt, ami a boldogság egy részét jelenti. Igazán kívánom, hogy Csak jó hírrel kopogtassak be mindenüvé. Mert a rossz hír engem is bánt. Mintha magam is okozója lennék a szomorúságnak... A postás nem gyalogló gép. Érző ember, lelkesebben rója az utcákat, mász- sza az emeleteket, ha mások boldogságát szaporítja. S hogy magamnak mit kívánok az új esztendőtől? Egészséget, egyre jobblétet és békességet Szívemből kívánom, hogy az a nagy-nagy cél, amelyért országunk népe fáradozik, sikerrel járjon. Hiszen a magam és kis családom sorsa, jövőnk alakulása összefügg ezzel. És mit kívánjak még? Végezhessem munkámat becsülettel, mindenki megelégedésére. Ja, igen, még egyet. Jó közlekedést kívánok. Göröm- bölyről járok be reggelente, korán kelek, s olyan jó lenne öt-tíz perccel tovább heve- részni, pihentetni lábamat. Ssíháii íajót i kttszontője minél több vásárlónknak azt tudnám adni, amit keres. Én magam ... szeretnék a szabadságomon Olaszországba utazni. Más vágyam pillanatnyilag nincs is. Azaz, pardon, még egy: szeretném, ha idén lenne végre raktárhelyiségünk. hogy megfelelő helyre pakolhassuk a könyveket. * Pr. Mórján Imre főorvos: — A Vöröskereszt Miskolc városi szervezete is sokat törődik az alkoholizmus elleni küzdelemmel. Szeretnénk, ha az idén ezt a munkámat már a vendé°látó:oar is segítené. Kevesebb alkoholt és több üdítőital* kérünk! — A Hazafias Népfrontnál most elsősorban a kiskertszövetkezeteknek kívánok több támogatást. Végül, mint szülész-nőgyógyász: — Több újszülöttet és kevesebb abortuszt... Szeretnénk, ha családtervezési tanácsainkat minél többen megfogadnák. * Bőróc7 Jó/«ef, 9 JJg; Vasas Bartók Béla Művelődési Ház művészeti főelőadója, a vasas tánckar vezetője: — Ha nem tűnik mohóságnak két kívánságom is lenne az 1967-es évre. A dióssvőri új kulturális létesítmény ügye az egyik, amelyben — szeretném hinni —, végre valami konkrét előrelépést hoz az elkövetkező esztendő. Sokat persze nem várok, tudom, hogy a „kultúrpalota” felépítésére jelenleg nincs mód, azonban az ötéves tervben mégis előbbre lehetne és kellene lépni, legalább olyan kérdésekben, hol legyen ez a bizonyos kultúrcentrum. és ha egyszer lehetőség nyílik a megépítésére, milyen legyen, és milyen/jelenleg külön élő, dolgozó szerveket fogjon ösz- sze. A második gondolat a diósgyőri vár kulturális programjának, főként nyári tervének ügye. Bízom benne, hogy 1967. előbbrelépést hoz majd, hisz’ egyre elodázhatatlanabb az e kérdéssel érdemben történő foglalkozás, mivél a helyreállítás befejezéséhez közeledik, s a vár adottságai tálcán kínálják valami izgalmas, érdekes, látványos vállalkozás lehetőségét. 1 smét óesztendőt búcsúztatunk. megint új évet köszöntünk — mondotta. — Mögöttünk egy munkás, sikerekben sem szűkölködő év. előttünk az új esztendő új tervekkel, tennivalókkal. A pártkongresszusnak az egész nemzetre nagy jelentőségű tanácskozása után újult erővel és fokozott bizakodással indulunk az lij esztendőbe. A kongresszus kijelölte a legfontosabb feladatokat és minden reményünk megvan, hogy a párt vezetésével. a népfrontban tömörülve, nemzeti egységben végrehajtjuk terveinket, megvalósulnak nagy céljaink. A nemzetközi helyzet néhány jelensége mélységesen nyugtalanít, azonban biztató jelekkel is találkozunk, melyek a népek és kormányok felelősségérzetéről tanúskodnak. A vietnami háború hírei fájdalommal töltenek el minden jó érzésű emberi, szerte a világon, s ma már elmondhatjuk. hogy szinte világnézeti különbség nélkül. K gy hős nép akaratának, szabadságvágyának semmibevétele és az az irgalmatlan kegyetlenség, amivel az amerikai hadsereg a vietnami háborút folytatja, emberek százmillióiból vált ki keserű tiltakozást. Minden lehetőséget meg kell ragadnunk vietnami testvéreink szenvedésének enyhítésére, önvédelmi harcuk támogatására. Ez ma már egész népünk szenvedélyes kívánsága, elhatározása. Bízunk benne, ho y a segítség, amit a Szovjetunió és a testvéri országok Vietnamnak nyújtanak, másrészt a világközvélemény növekvő ereje rákényszeríti az Egyesült Államok kormányát, hogy tartsa tiszteletben a vietnami nép békéjét, szabadságát, nemzeti függetlenségét í: önrendelkezési jogát. A Szov.jtunió nagy tekintéllyel és felelősségérzettel munkálkodik földrészünk és a világ biztonságáért, de tudnunk kell, hogy az európai népek békés egymás mellett élésének munkálásában Kelet és Nyugat határmezsgyéjén nekünk is megvan a szerepünk és felelősségünk. Ezért veti latba a párt és a kormány népköztársaságunk megnövekedett tekintélyét is a béke, a szabadság, a nemzeti függetlenség szolgálatában. S zocialista építkezésünknek abba a sza- • kaszába érkeztünk, amikor az elért eredmények megtartása és megszilárdítása, az életszínvonal és a jólét további növelése érdekében nagyobb hangsúlyt kaptak a gazdasági kérdések. A jólétnek és az ország gyarapodásának, a gazdagodásnak az alapja a munka: a föld és az ipar lehetőségeinek korszerű kihasználása a gépek, a technika és az ember szellemi, fizikai erejének helyes összehangolásával, szorgalommal. tehetséggel, takarékossággal. és a munka eredményének anyagiakban is megmutatkozó. méltó értékelésével. Nagv reformok születtek és vannak kibontakozóban, az iparban és a mezőgazdaságban szaporodnak az eredmények növekedik a termelés, gazdagodik, szénül az élet, és teljesítjük terveinket. A boldog új esztendő biztosítéka. ha fokozzuk erőfeszítéseinket a kitűzött nagy célok megvalósítása érdekében. Ne legyünk elbizakodot- tak. Ezután is lesznek akadályok utunkon. De legyünk bátrak a vállalkozásban, a menet közben mutatkozó nehézségek leküzdésében, szilárdak az elhatározottságban, hogv haladunk előre a párt által helvesen kijelölt úton országunk javára, népünk boldogulására. A gazdasági reformok, a párt kezdeményezései és az elhatározott szociális intézkedések kedvezően érintik az anyák, a családok, a parasztság helvzetét és ennek megfelelő fogadtatásban részesültek. A munkás-paraszt szövetség tovább mélyült és új jellemvonásokkal gazdagodik. Jelentő«! intézkedések történtek a tömegek művelődése, kulturális fejlődése érdekében. Erősítjük szocialista intézményeinket és a közélet demokratizmusát. \ tömegek mind nagyobb közvetlen beleszólást nyernek az államvezetésbe. a tanácsok munkájába, a közügyek intézésébe. Ez. persze, nagyobb felelősséget is jelent, de tudjuk. hogy népünk érett és kénes a legnagyobb törté- ’nelmi felelősségek vállalására. — Bizakodással lépjük át az 1967-ik esztendő küszöbét, s én ebben a szellemben kívánok békés, boldog új esztendőt minden kedves hallgatómnak, egyéni, családi és közösségi életében egyaránt — fejezte be újévi rádióköszöntőjét az Elnöki Tanács elnöke. Iff. IJorTáíh Béla, az EGSZI miskolci Kutató Szervezetének vezetője: — Ilja Eli renburggal vallom: „Beszéljenek a múzsák, hogy hallgassanak a fegyverek”. Mint tanácstag és Miskolc város lakója várom a Gordon szanálásának megkezdését, új lakóépületek építését, s abban a Mester utcák lakóinak elhelyezését. A város és városlakók általános kultúráltságának jelentős növekedését, épületek, utak, köztisztaság, közlekedés, a kommunális ellátás szélesebb körű biztosítása és ennek fokozott megbecsülését a város minden lakója részéről. Munkahelyemen jobb munkafeltételeket, sokrétű, eredményes alkotó munkát, a fokozott szakmai követelmények és a gazdasági mechanizmus reformja által igényelt szervezési intézkedések teljesítését, a kutatások és az élet operatív feladatainak eredményesebb egybekapcsolását. Dévav Etelka ^ zető: — Nem is tudom . . . hogy ■ \ 'ke* teljesítsük. hogy jó könyveket Kapjunk Remélem, hogy a könyvkiadásunk ezt teljesíti is. Szeretném, ha 1 Ami jár, az jár — Es te mit kívánsz az új évtől? — kérdezett viszont ismerősöm, akit az év első munkanapján riportalanyként ostromoltam. — Hogy mit? Hát először is egy jó sztorit, amit elsüthetek a holnapi számban... De nem valami jól kezdődik ez a hatvanhét, nagyon álmosak az ötletek, hiába kajtatok ... — Stop! Helyben vagy! Mondok én egyet. Ide figyelj! . ■. • — Az új esztendő első reggelén nálunk is nagyobb volt az átlagforgalom, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A körzeti kéményseprő nyitotta meg a sort, háromszor három tagú népi zenész csoport következett. majd a postás — ha már egyszer lapot hozott, nem hagyhatja el a: x'ij éri jókívánságot! —. jött a házaló. aki év közben ócskaságokért rongybabát ad, aztán megint egy csoport népi zenész érkezett, de ezúttal az Utánpótlásból. Szóval jöttek, köszöntöttek és mentek. Körforgás-szerűen. No, de mindez ncm lényeges. Ezt hallgasd meg! — Boldog új évet kíván a szemetes! — köszöntött be egy barna képű, jó negyvenes férfi, s olyan szertartásosan hajlongott, hogy egy húszasnál kevesebbel nem lehetett öt megsérteni. Fél órai szünet után újabb kopogás. — Boldog új évet kivan a szemetes! — És szalutált, mert neki hivatalos sapkája is volt. — Köszönjük a jókívánságot ... de ... elnézést... épp az imént járt itt a kollégája ... — Az nem lehet, kérem — felelte önérzetesen a tisztaság őre —, mi nem házalunk, kérem, mi szabályosan felosztottuk egymás közöf körzetünk utcáit. F.z az utca az enyém! — Félreértést nem tűrve, büszkén tette zsebre az újabb húszast. Aztán elment, kissé sértődött hangon ismételte meg a buék-ot. — Délután néhány üveg : őrért mentem a közeli ’nsko-smába. Hát kibe botlom bele, mint az én álszemetesembe. igen boldog újévi hangulatban volt már, s bosszantott is, hogy az én húszasom — bizonyára nemcsak az enyém — előidézője e könnyen szerzett kedvnek. — Jóember — vetettem szemére —, hiszen maga becsapott engem. Maga nem is szemetes. Miért csapott be! — Één?! Én nem csaptam be. kedves uram. ne tessék engem megbántani! Az igaz, hogy most nem dolgozom a szakmában, leszámoltam. kérnémszépen... egészségére és __ bo... b oldog tíj évet... leszámoltam egy fél éve, de ott dolgoztam a vállalatnál. — Így azonban nem jár magának az újévi pénz! — Ne tessék engem meg.. megbántani! Kedves uram ... én úgy gon- iolom. hogy. . Szóval, az SZTK is jár egy évig, hát akkor ez is jár! De, ha olyan nagyon hiányzik maflának az a ... az a rongy tizes . micsoda?... húszas? . ■ . ha akarja vissza is 'adhatom. i Ive* smucio cm bc~< ’ (csata) KI ÉIT VÁR új csztcndlöföl ^
