Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
6 RSZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1966. október 39. Néhány nappal czclőít, október 25-én hunyt el Döb- röczöni Kálmán miskolci festőművész, az. Iparművészeti Főiskola nyugalmazott tanára. Korábban gyakran jelentkezett rajzokkal lapunk hasábjain. A fenti két rajzot kegyeletcs búcsúként közöljük. 80 ezer kötél könyv közöl válasziratnak a diósgyőri üzemi dogozók A diósgyőri Bartók Béla Művelődési Ház könyvtára, amely Borsod legnagyobb ilynemű szakszervezeti intézménye, az idén eddig hatezer új kötettel gyarapodott. Az év végéig beérkező további kétezer könyvvel az állomány csaknem eléri a nyolcvan- ezret. Az olvasókhoz, a két nagy üzem, a Lenin Kohászati Művek ' és a Diósgyőri Gépgyár mintegy 30 ezer dolgozójához, ebben az évben még közelebb vitték a könyveket. Az idén már, tovább bővítve a könyvtárhálózatot, negyven üzemi fiók-, illetve úgynevezett' letéti könyvtárban, munkahelyük közelében választhatják ki olvasnivalójukat a dolgozók. A könyvbarátok tábora, minden bizonnyal a kényelmes kiszolgálás eredményeként is, szépen szaporodik, népesedik. A rendszeres olvasói törzsgárda létszáma a kilencezer felé tart. S a havi kölcsönzési forgalom 16 ezer, 18 ezer kötet között váltakozik. A művelődési ház könyvtár- hálózata most új, korszerű részleggel gyarapodott. A Diósgyőri Gépgyárban — számottevő költséggel — felújították, új, modern bútorokkal rendezték be a fiókkönyvtárat, s néhány nap múlva már, szabadpolcos megoldással, 12 ezer kötet könyv áll itt a dolgozók rendelkezésére. Mesterségük: a gyilkolás Ki ne emlékeznék, különösen az idősebbek közül arra a régi gyermekjátékra, hogy „Amerikából jöttünk, mesterségünk címére ..Aztán két betűt kellett mondani és a többiek találgathatták, mi is a jövevény mestersége. Jó játék volt. De csak játék! Az a mesterség, amelyről a L’ Espresso című olasz lap brüsszeli tudósítása alapján beszámolhatunk, sajnos, nem, játék. De még mennyire nem! A vallásos báró és a zsolöosvezér A brüsszeli elegáns szórakozóhely, a Couronne asztalánál szinte minden este ott látható gyémántjait csillogtató feleségével az a Daniel Delgay nevű, Mercedes kocsival, luxusvillával és a királyi udvarhoz szóló meghívókkal rendelkező úr, aki az Am- world elnevezésű zsoldosokat to borz/) társaság elnöke. A zsoldosokat főleg Kongóba küldi. Hogy miért? Nos, erre talán választ ad az az „apróság”, hogy Delgay úr, aki valaha a hírhedt algériai francia terrorszervezetnek. az OAS-nak volt tagja, egy másik vállalatot is igazgat. A Delgay SPA részvény- társaságot vele Igazgatja Jacques Van tier Brugen báró, továbbá Van der Linden úr. Utóbbiak előkelő belga katolikus családból származnak, és ugyancsak bejáratosak a királyi udvarhoz. Mellékesen azonban főemberek az Union miniére nevű vállalatnál, amelynek vagyonát a volt Belga-Kongó Katanga nevű tartományában található ■ bányák biztosították. Ennek a Katangának valaha Csőmbe volt a feje Akkor, amikor a báró vállalata még virágzott. Azóta Csombét elűzték, Mobutu, Kongó mai ura „az amerikaiakkal flörtöl” — miként az olasz lap írja. És ugyancsak az olasz hírforrás szerint „az Union miniére profitja az 1960. évi 30 milliárdról 3,8 milliárdra csökkent”. Talán nem véletlen, hogy a „nemes” báró és másik előkelő úr éppen abban az OAS- ból Brüsszelbe szalasztott Dániel Delgay vállalatban ténykedik. amely feje a Kongóba irányuló zsoldos-toborzásnak. Mégpedig a jelenleg Angolába emigrált Csőmbe számára mennek a zsoldosok. És Csőmbe segített legutóbb zsoldosaival leverni a Mulele- szabadságharcot Kongóban. A csapatok élén egy Schramm nevű, .volt SS-őrnagy állt. Gyilkosok minden Korosztályból Az olasz lap tudósítója szerint a zsoldosokat elsősorban Döhröczöni Kálmán a brüsszeli Remény. Zsoldos és Raf-kávéházban toborozzák Delgay úr ügynökei, de ennek a zsoldospiacnak „leányvállalatai működnek Párizsban, Münchenben, Madridban és Salisburyben”. A dél-afrikai város közel is van Au gojához, ahol a volt katangai diktátor tartózkodik, és az utóbbi időben ő „fizet a legfőbbet” a zsoldosokért. Az előkelő belga katolikus urak és a Csombénak zsoldosokat szállító Delgay kapcsolata nem véletlen. Az Union miniére milliárd jait valaha biztosító Csombét szeretnék visszajuttatni Katangába. de ezt csak katonákkal lehet megoldani. A rabszolgatartó portugálokhoz * menekült Csombéndk minden segítséget meg akarnak adni, hátha sikerül ... Ámbár Mobutu, a konkur- rens amerikaiakkal a háta mögött, nehéz „dió”. De azért meg kell próbálni! Hogy kikkel? Az olasz lap szerint a 40 éven felüli zsoldosok, volt SS-ek, és az OAS- ban terroristáskodó franciákkal. Hozzájuk számíthatók olyan fasiszták, mint a volt kubai diktátornak, Battistának emberei, vagy a rhodósiai és délafrikai fajgyűlölők. Vannak azután olyan francia fiatalemberek is, akik ejtőernyősök voltak valaha Algériában a megszálló hadseregben. és nem tudnak beleszokni a civiléletbe, valamint abba, hogy a pénzért dolgozni kell. A szép keresetet biztosító zsoldos-mesterség csábítja őket. Az olasz lap cikkírója keserűen jegyzi meg végül, hogy nincs rémítőbb, mint elgondolni: vannak olyanok, akiknek számára „a fegyverrel emberekre lőni éppoly mesterség, mint bármely másik”. Mátc Iván Melyik az„igafci64geszíeiiye‘ Az enyhe, napsütéses időjárás ellenére megjelent az ősz, sőt, a közelgő tél egyik csalhatatlan jele: nyersen és sütve, püré és torta formájában — a gesztenye. Ebből az alkalomból tisztázzunk néhány kevésbé ismert tényt és fogalmat a gesztenyével kapcsolatban. Először is; az ehető, a szelídgesztenye és a vadgesztenye nem rokonok, botanikai- lag semmi közük sincs egymáshoz. Másodszor: bár a szelídgesztenyét nálunk többé-kevésbé olasz gyümölcsnek tartják, hazánkban is őshonos. Az ország nyugati—délnyugati részév a középkorban mén hatalmas összefüggő erdőségeket alkotott és, főként a gyengébb búzatermő években, olyan fontos népélelmezési cikk volt, mint később a burgonya. Cesétenyefa az ország legidősebb, 600—800 évesre becsült fája is a kőszegi Királyvölgyben, 400—500 éves példányok pedig szép számmal állnak még több helyütt, A hajdani erdőségek azonban már évszázadokkal ezelőtt szórványos ligetekké gyérültek: a nagy csertartalma miatt a korhadásnak ellenálló fát tömegesen vágták ki hajó-, hordó-, épületgerenda készítésére. Harmadszor: a maróra, szemben a laikus közhittel, nem fajta vagy típus, hanem kereskedelmi szabvány; maróni minden olyan gesztenye, amelynek átmérője legalább 32 milliméter. S végül: tanács a háziasz- szonyoknak, hogyan lehet otthon hónapokig eltartani az egyébként néhány hét alatt megpenészedő gesztenyét. A módszer: 48 órán át gyakran cserélt bőséges hideg vízben kell áztatni, miután a víz teleién lebegő, tehát már romlott szemeket eldobtuk. Igaz, a gesztenye így elveszti szép fényét, de elpusztulnak azok a fertőző mikrobák is, amelyek a rossz ízű, puha, fekete foltokat okozzák. Pénteken, október 28-án este ismét benépesedett a Bartók Béla Művelődési Ház nagyterme. A jubileumi sorozatban most a tánckar tartót-- la önálló bemutató-estjét. Az est műsorát az elmúlt másfél évtized táncaiból válogatták össze színes csokorba mintegy ízelítőül, emlékezietőül az eltelt évek munkájára, bemutatóira, eredményeire. Régi és ma is állandóan műsoron le- cő táncok találkoztak pénteken este a színpadon, régebbi és újabb táncosok léptei dobogták lei az egyes számok ritmusát. Az est műsorában, igen szerencsés ötlettel, nemcsak a mai tánckari tagokat szerepeltették, hanem meghívtak néhány olyan hivatásos táncművészt is, aki->pályáját- "itt, a Vasas Otthon deszkáin Kezdte korábban. Szereplésük nemcsak színesítette az estet, hanem a közönségnek értékes esztétikai élményt, a fiatal táncosoknak pedig serke,, tő példát is nyújtott. Sajti Sándor, az Állami Népi Együttes tagja Kun verbunk-kal és pásztortánccal jeleskedett. Ez illa nyílik a szendrői Festőim Múccutn Ma, október 30-án új múzeummal gazdagodik Borsod megye. Délelőtt 10 órakor, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei tanács művelődésügyi osztálya, az Edclé- nyi járási és a Szendrői községi Tanács, valamint a Borsod megyei Múzeumi Szervezet közös rendezésében megnyílik Szendrőn, a Festőház néven ismert és most felújított műemléki épületben a hajdani észak-magyarobszági kékfestőipar fennmaradt emlékeit, valamint Szendrő várának történetére vonatkozó relikviákat bemutató állandó tárlat. A Festőház Múzeum megnyitásakor Lukács János, a községi tanács vb-elnöke mond beszédet. utóbbiban Molnár Lajos, a Néphadsereg M ű vészegy ü Uesének tagja volt a partnere, aki a Legényes című tánccal ■ÍS emlékezetessé tette magát. Réti Gabi és Réti Ernő, a Duna Művészegyüttes tagjai az Emberi történet című táncjátékkal jegyeztették fel emlékezetünkbe hazalátogatásukat, Linda Márta és az Avas Tú n cegy ü ttes bői származó Berke Barna, az Állami Népű Együttes tagjai, gyönyörködtető párostáncukkal (illetve Berke egy legény tánc-szólóval is) adták le névjegyüket igen szépen. Vendégművészként üdvözölhettük Röczey Ferenc zongoraművészt is, akitől egy Chopin- és egy Liszt-mű remek tolmácsolását hallhattuk. A tánckar műsorába nem lehetett, könnyű összeválogatni a rövid műsorba beférő néhány számot. Kerekes Nyírségi páro.s-a nyitotta a műsort, aztán sorra következtek Biiröcz kompozíciói: az Ünnepi tánc. a Huszártánc, a Fergeteges. a Forgatós, a nagyon régen látott Halkopogós, és a h: "ományos műsorzáró Borsodi szvit. Kerekes nagyon Szép Kalocsai tánca és Náfrá- di Pásztortánca szerepelt még a jubiláns együttes műsorában. Az egyes Számokat a Móczö Géza vezette népi zenekar. illetve a szólókat zongorán Böröcz Józsefné kísérte. A közönség sok tapssal köszöntötte — több esetben ismétlést is követelve — a produkciókat'. ünnepelte az együttest és vezető-koreográfusát, Böröcz Józsefet, aki a műsor összeállításán kívül ez alkalommal a műsorközlő tisztét is ellátta. (b) Másfél évtized táncaiból rendes emberek mind, kérdezzen csak nyugodtan utánuk! Kiszakítva magát a jelen bánatából, visszapillant küzdelmes életére. — Szegények) voltunk mi. Az emberem kubikolni járt, meg napszámba a nagygazdákhoz. Ügy neveltük az öt gyereket. Juttatott földdel léptünk be aztán a szövetkezetbe... Amink van. a felszabadulás óta szereztük. Már minden jó lelt volna, s most, ez a keserűség ... — Hányán mentek o\ a faluból? — Vagy öten. — És a többiek? Tudnak róluk? — Megvannak. Ki érré, lei arra... Az egyik volt is itthon ... nem tudom, azok vitték-e valamire... mondani sok mindent lehet, nem igaz? — Tudta, hogy a fia részt vesz a vietnami háborúban? •— Öh jaj, dehogy tudtam! Hiszen mondtam, hogy é>ok óta nem is írt. Vietnamba! KI hitte volna?! Ideges tekintete a néma rádión pihen meg. — Hányszor hallgattuk a jelentéseket, a borzalmakat... Gyötrődve kuporodik össze az ágy szélén, s remegő ajak— Alig leveleztünk ... Mit tudtunk volna írni neki? Hogy jól vágyunk dolgozgatunk csendesen ... O meg írta, hogy jól van. egészséges, még nincs állása, aztán írta, hogy már dolgozik ... — Azt tudták, hogy beállt az amerikai hadseregbe? — I-igen — mondja vontatottan —, tudtuk, de aztán sokáig nem kaptunk róla hírt... a Vöröskereszttel is kerestettük már... A követségen is érdeklődtünk utána, azt mondták. 1963-ban leszerelt. — Mi vitte a fiút külföldre? , — Nem tudom... Nem is tudom, igazán... Szinte kérdőn tekint a színes fotóra: — Miért is? Aztán mélyet sóhajtva így keresi a választ: — Gyerek volt még ... tizenhét éves ... Száraz szemekkel nézi ölében nyugvó ráncos kezét, amely most. az egy hónapja rászakadt betegségben' olyan áttetsző, olyan finom lett. — öt gyereket neveltem fel. Az uram, meg a többi négy a tez-ben dolgozik. Becsületes, emberek már összedugták fejüket. Itt volt a fél falu akkor is, amikor az amerikai katonai attasé kocsija a kapu előtt állt. — így nekünk nem szólnak. Szembe nem ... Rákönyököl a rózsaszín hu- zatú vánkosra, s halkan suttogja: — de a hátunk mögött, ott csak kimondják ... Az bizonyos, a Szabó-családnak most nincs könnyű dolga. Staff sergeant István Szabó nagyított, színes fényképe a szoba legfeltűnőbb helyén függ. — Ez maradt róla, ez az egy kép — int felé az anya — tizenhét éves volt 1957-ben, amikor disszidált. — Egyedül ment? — Azt hiszem, egy szomszéd falubelivel. Ügy mondják. Nem itthonról mentek. Miskolcon lakott munkásszállóban. Esztergályos volt, szegény nyugodjon ... — Mikor írt utoljára? I smét riadtság jelenik meg az öreg szüle fakó arcán. Gyorsan, szinte hadarva válaszol: S zinte a szoba levegőjén érzem, hogy az amerikai attasé járt előttem itt. Dermedt zárkózottság fogad. Az öreg, megtört parasztasszony riadt tiltakozással emeli fel két kezét: — Az istenért! Nehogy írjon rólunk! Meglep a szemében vibráló bizalmatlanság. — Mi nem tehetünk róla . .. mi igazán nem is engedtük volna ki a fiút ötven hétben ... úgy szökött meg ... Ziláló mellére szorítja kezét, úgy ismételgeti: — Mi nem tehetünk róla. mi nem tudtuk ... Érzem a szoba levegőjén, hogy az amerikai katonai attasé járt előttem itt. Az asszony leereszkedik a vetetlen ágy szélére. Beteg. Sápadt arcát mély fekete gyászkendő öleli körül. Nem kínál hellyel, várja, hogy mielőbb megszabaduljon a számára kényelmetlen vendégtől. Aztán mégis beszélgetünk. Csak úgy. mint két asszony. Kínzó, kegyetlen érzés, amikor titkolni kell az anyai szív fájdalmát. Kesznyétenben az ► ► jrI Áldozat - vagM ellenség t
