Észak-Magyarország, 1966. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-23 / 251. szám

**Z A KAI Hí V i^V HO fis ifi A G ? a Szinti*»7 »wo. lílUUlWf .v>, KÖLTŐK- ÉS SZTORIK A MEDOSZ-székház nagy tanácskozó termének vegén apró üvegfülkéket lát az em­ber. A hallgatóság fején fe­hér fülkagyló. Egyszerre több nyelven fordítják a hozzászó­lásokat. A nyugalom tiszta. Am a folyosókon bábeli zűr­zavar uralkodik. Franciák, oroszok, németek, olaszok, magyarok, szerbek, szlovákok, bolgárok, egyszóval tizenhat nyelven beszélnek egyszerre a büfék körül. Ebben a káosz­ban is találunk csendes sar­kot, ahová a kiválasztott köl­tőt invitáljuk. „Mién nem beszélnek észtül ?u Kelemen Gyula rádióripor­tén barátom jól ismeri az oroszokat, ő mutat egy köny­vet nekem Petőfiről, észt nyel­ven jelent meg. Fordítója El­len NI it asszony. — Tud ön magyarul? — Neém! — mondja' tört magyarsággal és mosolyog. Szótár segítségével PetóElt és József Attilát fordít. — Mi rokonok vagyunk a finnekkel, a magyarok úgy­szintén. A magyarok és az. észtek rokonsága tehát termé­szetes. Én önöket a képzőmű­vészetből és az irodalmukból mindig’ úgy képzeltem el. hog;' mokány, barna vagy fe­kete emberek. Amikor meg­érkeztem Budapestre, és néz­tem a gyerekeket, önkényte­lenül is felkiáltottam: miért nem beszélnek észtül? Hiszen Jl-IAN iiOUSÜELOT: Mi vagyok én itt? IUyés Gyulának és Flórának ÍMí vagyok én itt, legendámtól elszakítva? Járkálok, nézek, s próbálok megérteni mindent, de nincs semmi bizonyság, mit felmutathatnék életemből. Lehetnék e fáradt emberek egyike, kiket sárga villamos visz robogva hamuszínű külvárosok felé, hol arany tányérját villantja rád a napraforgó. Lehetnék az utcák kövezője, Bkl vizsgálhatja, még álmában is, a város romlott fogazatát, vagy az öregasszony, aki nyekergő seprőjét forgatva megtiltja a szakadatlan hulló holt leveleknek, hogy bálba menjenek u .Dunára. De csak utazó vagyok, családi fényképek nélkül bolyongok, e magány októbereinek követeként. Járkálok, nézek, próbálok megérteni mindent — Olyan lettem, mint a szerelem, melyből kiszálllak a szeretők. í mint a levél árnyéka Vagy mint egy csipetnyi színes por: ennyi maradt meg a pasztellképből, í ami a tenger volt, a szél meg az ég. J Egyedül vagyok s látom, amint hátratekintek: J szegény gyermekkorom utcái J mint felszaggatott erek csüngenek mögöttem, í Talán az is lehet, hogy távol amott, J nem tartottam senkit a karomban. * Kételkedném ebben, ha nem lenne olyan j meleg a kezetek, J s ha nem erezném az emberi tél illatát í kabátjaitokon. J Lehunyom szemem s magamra találok. Elég, J ha vagyunk,* s már mindenütt az emberrel van találkozónk. X Együtt élünk, örökre együtt, * mit számít hát a legendám? Elúszik a vízben, J ahová a halász százszor bemeríti hálóját, * a bábaasszony gyöngéd mozdulatával míg nem ficánkol ujjai közt a remény. J Képes Géza fordítása í Jean Kímsselot lM.I-ban született, az űj J francia Irodalom e^yik kiváló képviselj- fi je. mint költó, műfordító, regény-, no-1 vollafrrt és esszéista egyaránt klemelke- A de. Mint műfordító fdleg a magyar köl- * U'nzet — Vörösmarty, Madár.li és Józsflt Attila tolmácsolásában szerzett érdeme- ú kél. * Ez a panasz, Úgy gondol­juk elsősorban a Kulturális Kapcsolatok Intézetét érinti... „Őszintén mondóin — kellemesen csalódtam“ Gabriel Cousin alacsony, szakáll as ember. A francia költők egyik legnevesebbje. — Hogy utazott? — Kellemesen. Először já­rok Magyarországon, és nem bántam meg, hogy eljöttem. Budapest nagyon .szép város. Egyetlen hibája, hogy egy ki­csit szürke. Több fény kellene — Nálunk, Jugoszláviában nagy a kísérletező kedv. Sok lehetőséget kapunk erre. FEHÉR FERENC: GABRIEL COUSIN Budapestnek. Nincs rá pén­zük? Ezt ne mondják! Hiszen olyan jól öltözködnek: sem­miképp nem tartom magukat szegényeknek, — Milyennek találja a ma­gyar embereket? — Az előbb már említettem, Jól öltözöttek és jól táplállak. Én kellemesen csalódtam. Bi­zonyos fenntartásokkal utaz­tam Magyarországra, a „vas­függöny” mögé. Semmi kü­lönbséget nem éreztem. Az emberek nyugodtan sétálnak, teszik mindennapos dolgui- kal. Mi ebben a „vasfüggöny”? — Mennyire ismeri a ma­gyar lírát, Cousin úr? — A magyar költőket az el­múlt évig rosszul fordították franciára. Elsősorban József Attilát és Illyés Gyulát is­merem. A magyar líra ran­gos. Ez nem udvariasság, ha­nem igazság... Nyelvlest vér link nyilatkozata Fehér Ferencet nem kell bemutatnunk olvasóinknak. Jugoszláviában élő magyar költő, méghozzá a legrango­sabb. Nyilatkozatában irodal­mi problémákról beszélt. egyetlen feltétel, hogy aki ír. tehetséges legyen. Ott vannak a fiatal, Novy Sad-i avantgar­disták, akik a Simpozion-l csi­nálják. Sokai kísérleteznek és türelmet kell nekik adni amíg valamelyikükből igazi rangos művész válik. A tü­relmet és a támogatást meg­kapják. Ali Jugoszláviában h igyekszünk a magyar irodal­mat terjeszteni. Ezt a céh szolgálja a Híd című irodal­mi újságunk. Mi egyszerre vagyunk magyar és Jugoszláv írók. Ugyanúgy szerepelünk * magyar Irodalmi lexikonban mint a jugoszláv irodalmi le­xikonban. Nemrég jelentet­tünk meg Napjaink éneke címmel egv antológiát. Ennek második kötele mast va* nyomdában, Horvát, szerb, szlovén és macedón nyelve# Jelennek meg verseink, és természetesen magyarul. Ha az ember irodáimat csinál, akkor olyan mindegy, hoaf hol él és milyen nyelven ír. Mi egész Európához akarunk szólni. Ügy gondolom, hogy ez a legfontosabb. Magyarországi élmény Heinz Kahlau nem először jár Magyarországon. Mint mondotta, örömmel jött ebbs az országba, hiszen sok barát­ja és ismerőse van. HEINZ KAHLAU — Elmesélem önnek az el ső sztorimat. Most is, amiké jöttem, hu volt hely a ko­csinkban, felvettem az autó­stopposokat. Az első magyar-* országi utáninál is így tet­tem — akkor Romániába utaz­tam. Egy parasztember volt- sajnos, nem értettünk egymás beszédéből egy szót sem. Ami­kor a falujához érkezett, el­hívta a tanítót, aki tudott egy keveset, németül. Megkö­szönte szívességemet, és invi­tált, hogy menjek él rokonai­hoz, mert családi ünnepséget tartanak, 1 ev csöppentem be­le egy magyar születésnap! ünnepségbe. Tgaz. egy szót sem tudtunk váltani, ám égési este jól éreztük magunkat- Ittunk, ettünk és nőtáztunlc« Megmutatták nekem régi, ha­gyományos ruháikat, szokásai­kat, és én ezt a magyar csa­ládot nagyon megszerettem. — És utána tovább utazott? — Csak reggel. Hiszen elés? sokat ittunk a jó'magynr bo­rokból. Bariüli Lajos (Vldos Radmil Panni rajzait) Brúcsí ballada Kövek és könnyek. Az idő itt mindent megfakftott. Csak sírok és sírok. Szemed egy-egy tűnt névre m úgy pontozták őket kőbe uga ló gépfegyverek, aztán rávizeltek feketeinges, vad szalírok ... Ma zsong a cédruserdő. tudd: dalmát anyóka sír m Ha száll a parti homok: az 6 száraz könnye perec S ha déli órán megáll a nap a kék tenger felett, sorra íölsóhajtaimk a szlkrá zó sziklasírok. Elönt kalács-szagával egy régi ünnepdélután. Szűk utcák hűvösén át nagy fiúk fürödni jönnek. Fehér trikóban valahány. Mi nd bohó és mind vidám, s a ríván hunyorgó vén halászoknak sorra köszönnek. 'Betűzöd kipontozott, lágy nevüket egymás után, s tudod, hogy vidám csapatjuk nem jön fürödni többet) Szupctár, 1056. július. líéttudós neoufényben ELLEN NIIT legalább annyi szőke gyere­ket, férfit és asszonyt láttam Budapesten, mint hazámban. Az. egymilliós észt köztársa­ságban Petőfi válogatott ver­seit tízezer példányban napok alatt felvásárolták. — Jean Roussel üt Verseit húszezer példányban adtuk ki. Elfogyott, Az én első köny­vemet háromezerben jelentet­ték meg, és őszintén mondom magának, hogy még barátaim­nak sem tudtam belőle kül­deni. — Ez a könyvöt dicséri — mondtam közben. j- Ellen Niit asszony moso- tlyog. (- — Nem. Ez. elsősorban az. fesztek irodalmi érdeklődését 4 bizonyítja, De az is lehetsé- fges, hogy nem olyan rosszak fa könyveim. f A kedves észt asszony ez- 4 után elmondotta, hogy ő első Í t alkalommal Járt Magyaror­szágon. — Férjem, aki szintén köl­tté, rengeteget utazik külföl- fdön. Őszinte leszek. Mi na- fgyon szerétjük a testvéri fin- tneket, de például Helslnki- fben, ahová együtt mentünk, féppen éleltársam jegyezte 4 meg, hogy külföld' az ktil­Í fÖld ... Ezzel azt akarom mon­dani. hogy az ember feszé­lyezve érzi magát, Am itt, ÍBudapesten. mintha otthon flettünk volna. Mondja, önök­énél mindenki otthon érzi ma- [gát? r Ez esetben az újságírót kér- í-dezik, ám a kérdésben rejlik E az öröm. — Ha már nyilatkoztam, [szeretnék magának elmonda- fni valamit — folytatja Ellen [Niit, — Ez nem hízelgő Ma- [gyarországra nézve. Mi na- fgyón szeretjük a magyar Iro­dalmat, De önök nagyon ke- fvés megjelent művet külde- fnek ki külföldre. Ez nemcsak Laz én véleményem, Kérdezze [meg a franciákat, az olaszo­dat, az angolokat, a némete- i kct... ugyanezt mondják. a miskolci egyetemen a me­tallográfiái tanszéket vezeti. Budapesten a Vasipari Ku­tató Intézet élén áll. S köz­ben tanulmányok, Jegyzetek, könyvek csúsznak ki tolla alól. Könyvszekrényében fel­fedeztük legújabb, ízléses kötésű könyvét, amelyet dr. Káldor Mihállyal közösen írt. A Vasötvözetek fémtana című hiánypótló könyv a kiadó át­számítása következtében mindössze 600 példányban je­lent meg, és szó szerint csak a pult alól lehetett megvásá­rolni. A jubiláló professzor a mai közmegbecsülésig szerény és fáradhatatlan munkával fej­lesztette képességét; 1926- tól, oktatói munkájától kez­dődően sok kellemes epizód tarkította életét. 1934-ben megszerezte a doktori elmet, egy évvel később pedig az egyetemi magántanári képesí­tést. A felszabadulás máso­dik esztendejében a Magyar Tudományos Akadémia leve­lező, két évvel később pe­dig rendes tagja. 1982 óta a Vasipari Kutató Intézet igaz­gatója. Két Kossuth-dlj tu­lajdonosa, ezenkívül több kormán y k 11 ü n tetés bír to kosa. Harminc éve publikál, tu­dományos dolgozatainak szá­ma több tucat. Jelenleg is (>0 ív terjedelmű egyetemi jegy­zetet ír. S amire leginkább büszke: a magyar kohász dip- loméval rendelkező mérnökök közül mindössze hárman van­nak, akiket nem tanított. Ftárom fia közül keltő geofi­zikus, a legkisebb ötödéves kohászhailgató. A mérnökje­löltek szakmai és emberi fej­lődését nagy szeretettel figye­li. Ő személy szerint harma­dik évben kerül kapcsolatba a hallgatókkal, s mindig fel­méri, milyen képességű diá­kokat kapott. Az alapozó tár­gyakkal nem elégedett. Vé­leménye szerint a középisko­lák még mindig nem készítik úgy fel tanítványaikat, hogy az megfeleljen az egyetem követelményeinek. A mai fia­talok nem foglalkoznak olyan szorgalommal az Idegen nyel­vek tanulásával, mint mér­nök elődeik. Pedig o tudomá­nyos munka, a publikáció és a mérnöki gyakorlat el sem képzelhető idegen nyelvek birtoklása nélkül. Dr, Verő József professzor 1947 óta mindern héten leg­alább egyszer megteszi a Mis­kolc—Budapest közötti Útvo­nalat. Közben évei száma és gondja egyre növekszik, mert a tanszékvezetésen kívül a 275 fős Vasipari Kutató Inté­zet közel 90 milliós költséggel folyó kísérleteit, kutatásait is teljes lelkiismerettel kell Irá­nyítania. Párkány László íme: Egy bizonyos irányú tehetség. Kíváncsiság, kon­centráló képesség. Lelkese­dés. Eredeti gondolkodás. Szorgalom. Lemondani tu­dás. Ambíció, illetve hiúság, de emellett el kell bírni az esetleges sikertelen próbál­kozások kudarcát. Hit ön­magában és az eredményben. Kudarcok és csalódások ese­tén mindig újrakezdeni- tudás. Türelem. Környezet cs életkörülmények. Dr. Gelejl Sándor a pontok mindegyikét kötelezőnek tar­totta önmagára nézve. így juthatott hozzá 1934-ben a műszaki doktori címhez, 1950-ben a Magyar Tudomá­nyos Akadémia levelező tagja, majd 1954-ben az Akadémia rendes tagjai sorába vá­lasztja. A mostani esztendő­ben a Lengyel Tudományos Akadémia is tagjává válasz­totta, a Frelbergi Bányászati Akadémia pedig dlszdoktorává fogadta. Dr. Geleji Sándor több mint száz tudományos dolgozatot írt, ezek legtöbbje angol és német nyelven is megjelent. Könyvei közül a Kohógéptan több kiadásban és számos nyelven látott napvilágot. A képlékeny-alakítás elméleté­vel foglalkozó könyve cseh, német, orosz,, sőt jupán nyel­ven is megjelent. Az ő fő­szerkesztésében hagyta el a nyomdát a Vaskohászati En­ciklopédia 14 kötete. S mindehhez: 1052*—55-ben lényegében a semmiből nagy tanszéket teremtett szép kí­sérleti laboratóriummal. Itt, a Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemen egész tanszék­re való tudományos felké- ; sztiltségű oktatói kollektívát . nevelt ki; ez a közösség dr. • Kiss Ervin egyetemi tanár ve­zetésével folytatja Geleji pro- 1 fesszor úr tudományos mun- ; káját. Maga a mester 68 éve ' ellenére sem pihen, mert tan- I székvezetői teendői mellett ; az Akadémiai Kohászati Mun- ; kaközösség gondjait is ma­gára vállalta. Dr. Verő József Tanszékvezetői szobája egy sajátos életformáról árulko­dik. Kényelmes fotelok, asztal, tekintélyes íróasztal és a sa­rokban dohánybarna takaró- - val fedett rökamié. .Dr. Verő József professzor immár két évtizede Budapest és Miskolc között osztja meg életét. Vá­rosunkban talán kevesen em­lékeznek rá, hogy Verő pro* . fasszor úr részt vett abban a bizottságban, amelyik annak idején, egy kemény téli na­pon kijelölte a Miskolci Ne- . hezipari Műszaki Egyelem : helyét. Dr. Verő Józsefet : előrehaladt kora sem gátol­ja meg benne, hogy két Igen fontos Intézményben teljes értékű munkát Végezzen. Itt, Amikor a napokban bará­tok, tanítványok, kollégák és tisztelők a neonfényes egye­tem egyik meghitt sarkában köszöntötték dr. Geleji Sán­dor és dr. Verő József pro­fesszorokat, lehetetlen volt nem arra gondolni, hogy ez a két kiváló tudós átélte a műfény fejlődésének nagy korszakait. 1 Túl egyszerű lett volna a gyertyafénytől a gáz­lángon ál a neonfényig elve­zetni e két tudós életének alakulását. Az igazság ugyanis az, hogy csak a jubileumok fényében látszik minden kedvesnek, kellemesnek, egy­szerűnek. Dr. Geleji Sándor és dr. Verő József a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem pro­fesszorai az oktatói pálya tisztes határköveihez érkez­tek; az évtizedek egymásra épülése is fontossá és indo­kolttá tette a megemlékezést, Dr. Geleji Sándor húsz esz­tendeje viselője a professzori címnek, dr. Verő József pedig kereken 40 esztendeje kezdte meg egyetemi oktatói munkál­kodását. * Dr. Geleit Sándor Kezdetben elhárít minden újságírói érdeklődést. Szi­gorú elvei vannak a szavak, a mondatok fontosságáról. Amikor megtudja, hogy az újságíró célja sem lehet más, mint a szavak pontos, hiteles rögzítése, megenyhül. Ezután már öröm a beszél­getés, mert megvillannak fontos emlékképek a kétkezi munkásokról, kiknek ügyes­ségét a gyermek Geleji Sán­dor annyiszor megcsodálta. Már kisdiák korában maga is barkácsolt, s amikor ötö­dikes reáliskolás Volt, meg­szerkesztett egy automatikus villanykapcsolót, amelynek tervrajzét elküldte a híres Edisonnak Amerikába. Szív­dobogva várta a választ. S egyszer csak megérkezett a nagy feltaláló szép, dicsérő, buzdító levele. A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetem kohógéptanl és képlékenyalakítástani tan­székének vezetője több tu­dományos könyv megalkotója, n magyar tudományos világ egyik kiemelkedő alakja, a kétszeres Kossuth-díjas dr. Geleji Sándor az Iménti élmé­nyek hatására indult meg a tudósi pályán. De, mint mondta, csak elin­dult, mert hosszú évek szí­vós és állhatatos munkája kelleti hozzá, hogy megszerez­vén a mérnöki diplomát, be­járja ti tudósvllág minden lé­nyeges létrafokát. Egyszer megkérdezték tőle: mi kell ahhoz, hogy valaki tudós lehessen? Nem fukarko­dott a válasszal, s nem is vonakodott az „ismérvek” megfogalmazásától. 4- 4 4> -ét- A -4-4- 4 -4 -4 -A- -4 4 4- -4 <4-4 -^14 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom