Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-06 / 210. szám

Kedd. 1968. szeptember fi. GSZAKMAOTARORSTAO 3 Tollvonások : FRISS ERŐ A község, Felsőzsolca va­sútállomása hatalmas. Betonelemgyár, fürész- portelep, épülő házgyár, anyag­ellátó vállalat — mind-mind itt bonyolítja le forgalmát. Napjainkban pedig az innen ágazó vonalakon felújitási munkálatok folynak, a leg­nagyobb Felsőzsolca és Szik­szó között. Olyan ez a vasútállomás lát­szatra, mint egy felbolydult méhkas ... Pedig rend van itt. — Negyvennyolc dolgozónk van — mondja Szilágyi Ba­lázs állomasfőnök. — Sok a feladatunk. — Huszonkét tagja van alap­szervezetünknek. Ide tartós­nak a hernádnémeti állomás, meg a kertészeti rendező kom­munistái is — s Havas Janos arcára van írva: rengeteg gondot, munkát jelent ez egy párttitkárnak. A felsőzsolcai MÁV párt- alapszervézet élére egy éve fiatal embert, fiatal párttagok választottak. Havas János mindössze 32 éves, 1958-tól tagja a pártnak. Beosztása: rendelkező forgalmi szolgálat­tevő. — Érettségi után a MÁV- hoz kerültem ... 1953-ban Hi­dasnémetiben kezdtem. Hat­vannégy—hatvanötben elvé­geztem a tiszti tanfolyamot... Most itt vagyok — mintha nem tudna többet mondani életéről. Esetleg még: hogy nős, két gyermek apja („A fiam már második osztályos, a lányom három éves"), s hogy Fügöd községből jár Felső- zsolcára dolgozni. — Anyám özvegy asszony, együtt la­Bányásznapi ünnepségek megyénkben r Az özdi Szénbányászati 1 Nagy tapssal fogadták az I szór beszéltünk széncsatáról, a Tröszt üzemeiben a bányász- I egybegyűltek dr. Bodnár Fe- I bányászok forradalmi helyt' napot megelőző szombaton | renc elvtársnak, a megyei | állásáról. Most ugyan nincs több mint 25 millió forint hű- 1 pártbizottság első titkárának 1 széncsata, s erről így, ezen a Bégjutalmat osztottak ki. Jó- [ üdvözlő szavait. I bányásznapon nem is esett Dr. Bodnár Ferenc elvtárs k öszönti a bányászokat. kedvűek, vdclámak voltak te­hát az emberek Királdon is. A művelődési otthon környéke már a reggeli órákban meg­mtszm ■— Országunk népe a bá- i nyászok felé fordul ma — I mondotta. — Tisztelettel és I megbecsüléssel tekintünk rá-1 szó. De vannak mindennapi gondok, amelyeknek megol­dása szintén forradalmi ügy, s ehhez az ünnepet követő tett. Tíz órakor kezdetét vette az ünnepség. Kedves vendége­ket üdvözölhettek körükben » királdiak. Eljött dr. Bodnár Ferenc elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára, Lőcsei Lajos elvtárs, az Özdi Szénbá­nyászati Tröszt igazgatója, ott Voltak a szakszervezet, a já­rási pártbizottság és a járási tanács vezetői is. Ünnepi beszédében Lőcsei Lajos szólt a bányászok helyt­állásáról, felelősségteljes, fon­tos munkájáról. Elmondotta, hogy az ózdi szénmedence dolgozói 1965-ben is teljesí­tették azt a feladatot, amelyet a párt és a kormány célul tűzött ki eléjük. Beszélt a bá­nyászat. fejlődéséről, a szén­bányászok munkáját könnyítő intézkedésekről, s ismételten Bláhűzta: — Igaz, hogy országunkban is mind jobban tért hódít a fűtő­anyagok közül a gáz és az olaj, emiatt sokan a szénbá­nyászat jelentőségének csök­kenését hirdetik. Dőreség azt hinni, hogy belátható időn belül elképzelhető lenne az Öet szén nélkül. A bányászok munkájára a jövőben is nagy szükség lesz, és mindenki, aki hivatásának érzi ezt a szép szakmát, megtalálja itt boldo­gulását. A nyugdíjasok is ünnepeltek. juk a jövőben is. Munka van és lesz. Amit a bányászoktól kérhetünk: mindenki dolgoz­zon Jól, adja tudása legjavát. A bányásznapon e helyről is megköszönöm a megyében dol­gozó harmincezer bányász eredményes, jó munkáját. Ezután kitüntetéseket és ju­talmakat adtak át. Bensőséges, szép ünnepsé­gek zajlottak le a megye más bányásztelepülésein is. Or­mosbányára Dojcsák János elvtárs, Rudabányára pedig Vaskó Mihály elvtárs. a me­gyei pártbizottság titkárai lá­togattak el. Mádon az ásvány­bánya dolgozói szombaton tartották ünnepségüket. Er­ről lapubk vasárnapi szá­mában beszámoltunk. Közlé­sünkkel ellentétben nem Deme László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, hanem Szabó József elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetője vett részt a inádi ásványbányá­szok ünnepségén. Edelényben Rácz János elvtárs, az cdelé- nyi bánya igazgatója mondott ünnepi beszédet. Vasárnap, a XVI. Bányász­napon valamennyi üdvözlő be­széd, valamennyi üdvözlő szó hangsúlyozta a bányászok munkájának fontosságát. Az elmúlt bányásznapokon sok­hétköznapokon nagyon sok segítséget adhatnak a bányá­szok. Önodvárl Miklós Foto: Sz. Gy. f j módszerekkel, elképzelésekkel A Tiszát Csobajjal szem­ben. Tiszalöknél megduzzasz- tották. És a csobaji termelő- szövetkezet területének na­gyobb fele közvetlenül a Tisza mentén terül el. Hetei Péter, a termelőszövetkezet főkönyvelője mondotta, hogy évente átlagosan kétszer bo­rítja el a határ felét a meg­áradt folyó vize. — És régebben? — Nem volt ennyi árvíz. Nyolc-tíz év is eltelt egy-cgy nagyobb árvíz közt. A duz­zasztás azonban jelentősen megemelte a folyó szintjét, egyben a folyás, tehát az ár levonulását is meglassította. A Taktaköz keleti csücske ez a rész. Nem túlságosan ré­gen (ötven-száz esztendeje) mocsarak, vadvizek, egykori Tiszamedrek és morotvák bi­rodalma volt ez a vidék, buja vízi világ, amelynek jelentős részét éppen az elmúlt ötven­hatvan évben változtatták ter­mővé. A víz azonban újra hó­dít, és nemcsak a gátak mö­gött, hanem a védett területe­Szohorknriliaiiira kiállítás FarKaslyukon Érdekes kiállítás nyílt*meg vasárnap, a bányásznapi ün­nepség utón a farkaslyuki művelődési házban. A televí­zióból már jól ismert Hetés György színművész, egyben — és ezt nyugodtan ide írhat­juk — szobrászművész látoga­tott el a bányatelepre, hogy Szombathely, Zalaegerszeg, Lenti. Nagykanizsa és Le1e- nye után ott is bemutassa Agyagfintor elnevezésű tárla­tát. A megnyitó ünnepségen, amelyen jelen volt dr. Papp Lajos, a megyei tanács vb- elnöke, szépszámú közönség előtt Fiikőh Levente, az Ózdi városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője beszélt a kisplasztika fejlődéséről, cél­járól, feladatairól. Ezután He­tes György vallott magáról, módszereiről, művészetéről, arról, milyen szerepet tölthet az be az emberek formálásá­ban. A közönség ezután megte­kintette az ízlésesen elrende­zett kiállítást, a falakon el­helyezett fényképeket azokról a szobrokról, amelyek nem lehettek jelen, megnézte, el­olvasta a különböző lapokban megjelent riportokat, képes beszámolókat, amelyek szintén helyet kaptak a teremben. A legtöbb nézőnek mosolyra de­rült az arca a tömör kifejezési mód, egy-egy jellemző vonós, vagy mozdulat láttán Rát- honyi, Páger, Pethes, Gaga­rin, Fernandel, Major, Solo- hov, Latabár és a többiek ka­rikatúrája előtt. Az ábrázolt művészek, írók, közéleti sze­mélyiségek még közelebb ke­rültek a nézőhöz, a közönség­hez. A szeptember 15-ig nyitva- tartó kiállítás már az első na­pon sok érdeklődőt vonzott. B. K.. ken Is. Olyan táblák és határ- részek vizesedtek el, ahol né­hány éve még sokszor jó lett volna a víz. — Az idén is 370 hold terü­letünk maradt műveletlen saj­nos, mindez a víz miatt. Az ártérre nem számíthatunk. — Egy bizonyos — mondta a főkönyvelő —, a duzzasztó­művet nem lehet lebontani. Annak ott a helye, hiszen horribilis hasznot ad a nép­gazdaságnak. Át kell tehát alakítanunk a gazdasági szer­kezetet. Előtérbe kerül a szarvasmarhatenyésztés. Ennek rendeljük alá a növényter­mesztést egyfelől, más oldalról pedig szőlő- és gyümölcster­mesztéssel biztosítjuk be a jö­vedelmezőséget. 4 gazdálkodás „oszlopai“ A csobaji Tiszavidék Ter­melőszövetkezet már hozzá is kezdett ehhez a munkához. Az elmúlt három évben 180 hold csemegeszőlőt telepítettek. Már a termését is megízlelték. Értékes „szűz termést” hozott, ami azt bizonyítja, hogy a hát^sabb taktaközi földeken remekelhet is a szőlő. Almá­suk is van 60 hold, ennek felét hat évvel ezelőtt telepí­tették. Még nem terem. De az uradalomtól örökölt harminc hold (35 éves telepítés) az idén is jó termést hozott, legalább 600 000 forint bevételt ígér. — Előttünk már világos, hogy a szőlő- és gyümölcs a biztonságos gazdálkodás egyik oszlopa lehet, ha folytatjuk a telepítést — mondotta a fő­könyvelő. — De egy oszlop nem elég. Ezért akarjuk fel­építeni a másikat, a szarvas­marhatenyésztést. — Miért éppen a szarvas- marhát választották? — Először is megfelelő ha­gyományokkal rendelkezünk, és az adottságainknak is ez felel meg legjobban. Abrak- takarmóny-igényes állatot nem tenyészthetünk, a sertés tehát számításba se jöhet. Pillangó­sokat termesztünk majd és kihasználjuk legelőinket, amelyek főleg az ártéren van­nak. Szükség esetén, ha nincs elég csapadék, ezeket a lege­lőket öntözni is tudjuk. A legnicgiclelőbbDek látszó növény szerkezet Az átalakítási terv első va­riációi elkészültek. A leg­szimpatikusabb növényszer­kezet a következő: 700 hol­don termelnek búzát, három­száz holdon kifejezetten ta­karmányozási célra. Az árpa­termesztés ugyanis ezen a vi­déken nem sikerül. Ezzel szemben a búzatermésük 1# mázsa fölött alakul holdan­ként. 15 mázsa búzatermés aránylag könnyen biztosítha­tó holdanként. Száz holdon azonban termelnek majd ár­pát is, valamint 200 holdon kukoricát, mert az egyoldalú takarmányozás nem jó. Ha nem megy másként, a búzát más abraktakarmányokra cse­rélik el. További háromszáz holdon termelnek lucernát, száz holdon lóherét, százon silót. A többi terület cukor­répának, dohánynak, kerté­szetnek és szőlöoltványtelep- nek maradna meg. Az új növénytermesztési szerkezet egymillió forinttal növelné a bevételeket. Meg­oldódna a takarányellátás is, saját termésből biztosítanák a szükségleteket, s ez további 800 000 forint megtakarítását eredményezné. A szőlő- a gyü­mölcs- és a szarvasmarhate­nyésztésre vonatkozó elképze­lések bevételeit ebben a ter­vezésben még nem vehették számításba. Ezeket az elképzeléseket a taktaközi vízgazdálkodási tár­sulaton belül elvégzendő fel­adatok egészítik ki. Az elvi- zesedett, de nem az ártérhez tartozó területeket csatornáz­ni kell, hogy lejjebb szálljon a talajvíz, hogy a földeket újra szántani, művelni lehessen. ÉS mindez nemcsak Csobaj gondja. Hasonló problémák­kal küzdenek a tiszatardosi; a taktabályi. a kenézi és A tokaji termelőszövetkezetek is: A hasonló problémákat azon­ban csak hasonló módszerek1 kel lehet megszüntetne Szcndret Jóst* kunk ... Most építkeztünk. Már felhúztuk a .falakat, le­het, hogy ma jönnek az ácsok... Jó lenne még az idén beköltözni az űj lakásba... Fiatal még embernek is, családosnak is — gondjai sem­miben sem különböznek a mindennapi ember gondjai­tól. Esetleg valamiben. Ab­ban. hogy ö alapszervi párt- titkár. S ez nem kis gond, nem kis felelősség. — Felsőzsolca — Miskolc előrendezöje ... Nehéz fel­adat. Szerencsére a párttag­ságra mindenkor számítha­tunk. Ha társadalmi munká­ra van szükség, akkor is jön­nek. A taggyűléseket már nehezebb megtartani. Hi­szen váltjuk egymást, s aki éppen szolgalatban van, azt nem tudjuk mással helyette­síteni. Ä mi munkánk pedig nagy fegyelmet kíván. Csak így tudunk balesetmentes közlekedést biztosítani. Azért tizenheten legutóbb is eljöt­tek. Ennyien általában ott vannak a taggyűléseken. I z alapszervezet első- ^ rendű feladatai közé tartozik a munka jó megszervezése, a párttagság személyes példamutatása. Nemcsak szerény, egyszerű szavú embernek ismerik munkatársai. — Havas János megbízható­an dolgozik. Rá mindig szá­míthat az ember. — Ez a vé­leménye a párttitkárról az állomásfőnöknek, aki a veze- tőség-újjáválasztás előtt a jelölő bizottság tagja. — Ér­deklődtem a pártonkívüliektö!: kit látnának legszívesebben az alapszervezet élén? Havas Jánost, mondta mindenki. Lehet, hogy szerénysége a szimpatikus. Lehet, hogy kö­vetkezetessége, ahogyan a párt politikájáért dolgozik... Jól képzett, frissen gondolkozó ember a párttitkár. Megjele­nése is egyszerű, ugyanakkor határozott. — Három tur-ban dolgo­zunk .. . Mind a három szocia­lista brigád címért dolgozik. Egy túr kilenc ember, plusz a tolató csoport hozzá._ az négy fő... Hát ez sem könnyű. Itt van az állomás parkosítása. Mi vállaltuk, az alapszervezet. De mindenki szívesen segített munka után ... Nehéz még összegeznie: mi a feladata az alapszervezet­nek, a vezetőségnek, magának a titkárnak. Lehet, hogy Ha- vas János sem minden eset­ben tudja különválasztani a pártmunkát a hivatalos köte­lességtől. Ám egy bizonyos: erején felül is dolgozik, ha érzi, hogy meg kell oldani valamit. A kongresszusi irányelvek­ben olvashatjuk: .,A tapasz­talt káderek mellett bátrab­ban léptessük elő a szocia­lista szemléletű, felkészült, a párt munkáját értő, s annak megvalósításáért küzdeni kész fiatalokat." E me elképzelésbe íTtik bele legjobban Havas János portréja, akinek legnagyobb érdeme a fiatalos tettrekészség. a példamutató magatartás. Hiszen a felsőzsol­cai vasútállomás dolgozói egy kicsit személyén keresztül íté­lik meg a pártot... Baráth Lajos íjra hódít a víz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom