Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

®s8Q5rö5ÍL, 19SÍ. szeptember I.' ESZAKMAGTARORSZÁO 3 Átadták a kazincbarcikai új középiskolát l Szerdán, augusztus 31-én »Mlepnap voit Kazincbarci­ka. Az uj szocialista város fen jelentős művelődésügyi ®éjektunim;ii gazdagodott, ünnepélyesen adtak át ren- fetetésenek a város új kö- kpiskoláját, a Ságvári Enare Gimnáziumot es Szakközépis­kolát. A már külsejében is JMpozáns és kivitelezésében, "eosztásaban a modern peda­gógiai elképzeléseket követő kkola építészetileg is igen jelentős mértékben gazdagít­ja a városképet, tartalmi Munkája azonban ennél is Mkkal fontosabb, hiszen egy tj szocialista település első ’‘ijjan középfokú oktatási in­tézménye, amely általános és bizonyos fokú szakképzést tyújt. A már éppen tíz éve Működő vegyipari technikum­ul együtt Kazincbarcika így fcét középiskolával rcndetke- ök. A megnyitó ünnepségre el­jöttek az iskola összes nö­vendékei, a szülők szazai, je­lén volt többek között dr. Fe­ttete József, a Művelődésügyi Minisztérium közoktatási fő­osztályának vezetője. Varga Cd bőmé, a megyei tanács vo- élnökhelyettese, Sztancsik Ká- Toly, a Kazincbarcikai városi Pártbizottság titkára, Lendvai Sándor, a Kazincbarcikai vá­mosi Tanács vb-elnökhelyette- ®e, valamint a megye és a város állami és társadalmi szerveinek, valamint nagy­üzemeinek sok képviselője, 'jelen volt az iskola névadójá­nak, Ságvári Endrének özve­gye is. A diákok társadalmi Munkájával igen széppé va­rázsolt iskolai díszudvaron irtották a megnyitó ünnep­séget. A borús, esőt ígérő, sze­les időben is nagyon ünnepé­lyes volt ez az iskolaavatás, amely egy új város hatszáz Nappali tagozatos és 400 fel­ett középiskolásnak nyújt Otthont. A Himnusz hangjai után Heténin György, a megyei tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője köszöntötte a Megjelenteket, s rövid beve­zetőjében arról szólt, hogy az alkotmányunkban biztosított Művelődési jog realizálódásá­nak egyik mérföldköve Ka­zincbarcika új középiskolája, ünnepi avatóbeszédet dr. Fe­kete József minisztériumi fő­osztályvezető mondott. Az igen tartalmas, a korszerű közép­iskolai nevelés célkitűzéseit elemző beszéd bizonyára hasz­nos útmutatásul szolgál az is­kola nevelőinek, szülői mun­kaközösségének, valamennt/i Szülőnek, s nem utolsósorban s tanulóifjúságnak. Dr. Fe­kete József többek között ar­ról beszélt, hogy új, szocia­lista életünkben az iskola építés során megnyilvánult. A továbbiakban arról szólt, mi­ként kívánatos napjainkban a középiskolás tanulóifjúság­hoz mégjobban közelíteni, mi­ként kell az ifjúság magatar­tását értékelnünk, őket szo­cialista emberekké nevel­nünk. Kiemelte, hogy ifjúsá­gunkat mi neveljük szocialis­ta, becsületes, munkaszerető emberekké, és legjobban a jó, a vonzó példával nevelhetjük őket. Egy másik alapvető gon­dolata, éppen az iskola név­adójára hivatkozva, a fiata­lokban rejlő életerő, tettvágy jobb felismerésére, a fiatalok „érettük és velük"-eÍv alap­ján történő nevelésére intett. Szólt a KISZ szerepének fon­tosságáról a középiskolai ne­velésben, valamint az iskola és a területén levő társadal­mi szervek, intézmények kap­csolatának fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy napjaink­ban már nem kizárólagosan a pedagógus neveli a fiatalt, ha­nem a nevelésben közremű­ködnek az ifjúsági szerveze­tek, az iskola körzetében levő társadalmi szervek, a szülői munkaközösség, maguk a szü­lők, s közreműködik az egész társadalom, E munkának a koordinálása a párt iránymu­tatásainak követése, az ifjú­sági szervezetek 6s az iskolai nevelők közös, nagy feladata. Az avatóbeszéd után Dudás József igazgató köszönte meg az elhangzott jótanácsokat, Az avatőürmepség során a Borsodi Vegyikombinát dol­gozói vörös zászlót ajándékoz­tak az intézetnek, amelyre Ságvári Endre özvegye kötöt­te fel az első szalagot. Ö is azt kívánta, hogy az iskola tanu­lói szerezzenek olyan nevet ennek az intézetnek, mint amilyet más, régebbi iskolák kivívtak maguknak, kövessék a névadó példáját, teljesítsék azt az útmutatást, ami a zász­lószalagon is olvasható: „Igaz ügyért, a népért — harcolj, míg élsz!” Ezt követően a Borsodi Hőerőmű kiszesej nemzeti színű zászlót, a he­lyi nőtanács küldöttei pedig sárga-fekete színű iskolai*lo­bogót adományoztak a tanuló ifjúságnak. Az énekkar szép számai, versmondás követke­zett még a nyitó ünnepség műsorában, amely az Interna- cionálé hangjaival ért véget. Este iskolabál zárta az ünnepi napot. Pénteken, szeptember 2-án ebben az iskolában is meg­kezdődik a tanítás. Kazinc­barcika, s egyben Borsod me­gye, sőt az egész magyar ok­tatásügy gazdagabb lett egy igen szép és nagy remények­re jogosító tanintézettel. (benedek) Az iskola udvarán. közüggyé vált s bár Kazinc­barcika lakói megszokták az új épületeket, ez az iskola Mégis mást ielent a város lakóinak. Bizonyítja ezt az is­kola Iránti bizalom és az a társadalmi segítség, amely az útmutatást, és azzal a gondo­lattal vette át az Iskolát, hogy ■egyen az az új szocialista vá­mosnak, Kazincbarcikának ’szkeségc legyen méltó rá. 'iogv majdan a megye nagy- rúúltú iskoláival együtt emle­gessék eredményeit. Az. özdi Kohászati Üzemek- 'ben két évvel ezelőtt alakult meg a kutatási osztály. Jelen­leg három kutatómérnök és két technikus dolgozik ezen az oszályon. Hamarosan bő­vül a létszám egy acélgyártói és egy hengerlési kutatómér­nökkel, ami arra utal: meg­nőtt a kutatómunka jelentősé­ge. Adódik ez abból, hogy ma már a termelés csak a gyár­tási eljárások korszerűsítésé­vel, fejlesztésével, a termelé­kenység növelésével bővíthető. Erre pedig nagy szükség van, sőt, ezen túlmenően, a meg­növekedett bel- és külföldi igények sürgetik a gyártmá­nyok minőségének állandó ja­vítását is. Kevesebb téma. nagyobb mélység Unger Ervintől, az ÖKÜ technológiai és kutatási fő­osztályának vezetőjétől hal­lottam: az eddigi időszak ta­pasztalata arra inti őket, hogy egyszerre kevesebb kutatási témával foglalkozzanak, mint eddig. Ugyanis a több téma részben elaprózza erőiket, másrészt az egyes témák be­fejezésének időtartamát is nö­veli. Ez pedig gazdaságossági szempontból hátrányos, mert a befektetett anyagi eszkö­zök csak később térülnek meg. Ez évben például 24 különbö­ző témában kísérleteznek, de a jövő évi kutatási prog­Az ablakon kidobott milliók Gyümölcsfáink szakszerű kezelése nemzeti érdek Csaknem két éve, hogy me­gyénk földművesszövetkeze­tei is foglalkoznak a háziker­tek gyümölcsfáinak védelmé­vel. Csemetéket árusítanak. Megyénkben ez időszak alatt négy csemete-lerakatot létesí­tettek. Nagyon szép fejlődést értek el a gyümölcs-termelte­tésben. Egyre több jó minő­ségű gyümölcsöt vásárolnak fel, és a korábbinál sokkal ke­vesebb érték megy veszendőbe. A szép eredmények ellenére azonban találkoztunk még hiá­nyosságokkal, problémákkal is. Erdőbényén járva az első impresszió az a sok gyümölcs­fa, amely a domboldalakról csaknem „rászakad” a völgy­ben húzódó kis községre. Me­gyei viszonylatban is ritka az ilyen sok gyümölcsfa a házkö­rüli kertekben. Kicsiny szigetet jelentenek csupán a gyümöl­csösökből kivillanó lakóépüle­tek. Tavasszal virágerdő öve­zi a lankás hegyoldalakat, nyáron gyümölcstől hajladozó faágak. önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon mennyi gyü­mölcs kerül ebből az óriási mennyiségből a városi ember asztalára, s messzi idegenbe, exportra? Mennyi az a meny- nyiség, amennyit egy-egy ter­més alkalmával értékesítenek? — hirdetve, hogy tüzes bora­ink mellett ízletes gyümölcs is érik a Hegyalja lankáin. A felelet elszomorító: az itt érett gyümölcsnek csak egy- harmadát értékesítik. A töb­bi veszendőbe megy, vagy legjobb esetben állatokkal ete­tik feL IIo«yan vélekednek az illetékesek? Az okokat kutatva felkeres­tük a Bodrogkeresztúr és Vi­déke Körzeti Földművesszövet- kezetet. A földművesszövetke- zet feladatkörébe tartozik a szórvány-gyümölcsösök re­konstrukciójának szakszerű szervezése, a gyümölcsfák nö­vényvédelmi munkáinak el­látása, a helyes gyümölcsfa­kezelés fejlett módszereinek propagálása, a helyes növény- védelmi szemlélet kialakítása. A földművesszövetkezet mun­kájáról Eperjesi József fő­könyvelő és Bakonyi Lajos kereskedelmi vezető tájékozta­tott 1964-ben 42 vagon szilvát és 20 vagon almát értékesítettek a területről. Az elmúlt évben ez a mennyiség 30 vagon szil­vára esett vissza. — Itt nem termelik a gyü­mölcsöt, csak terem — mond­ja Bakonyi Lajos kereskedelmi vezető. — Ahogy a természet megadta, ügy található a köz­séget környező domboldala­kon. Nem végzik el a szüksé­ges permetezést, hagyják, hogy a pusztító kártevők garázdál­kodjanak, pedig a szőlő mel­lett Erdőbényén milliókat érő kincs a gyümölcs is. Kézzel­fogható bizonyíték volt erre, hogy a növényvédelmi munka meghozza a gyümölcsét. 1963- ban olajjal permetezték a fá­kat, s az eredmény: 100 vagon gyümölcs. Tegyük hozzá: ez mind a kiöregedett gyümölcs­fákon termett. Üj gyümölcs­fák telepítésével nem törőd­nek az erdőbényeiek. „Ha van van, ha nincs nincs” — szem- délet uralkodik a községben. Itt első a szőlő, annak keze­lését ismerik, szívvel-lélekkel el is végzik a gondozási mun­kákat. Talán úgy is mondhat­nánk, hogy szégyen, ha valaki nem teljességében ért a szőlő gondozásához. A gyümölcsfák kezeléséhez már jóval keve­sebben értenek. Nem „cikk“ a gyümölcs Ugyancsak a földművesszö­vetkezet központjában mond­ták el azt is, hogy amíg 3,20 forint volt a szilva felvásárlási ára, nagyobb mennyiséget ad­tak át a termelők a szövetke­zet felvásárlójának, viszont a 2,20—2,40-es felvásárlási ár­ral nem tapasztalható na­gyobb kínálat. A szövetkezet 30—40 mázsás felvásárlás ese­tén gépkocsit biztosít, amely a helyszínről szállítja el a ter­mést Ennek ellenére is kicsi az érdeklődés. Erdőbényén a földművesszö- vetkezet biztosította a nö­vényvédőszert és a hegyköz­ség brigádja permetezett Mindössze 5—6 gazda kérte gyümölcsfái növényvédelmi munkáinak elvégzését A kellő propagandában nem volt hiány, mégis permetezet- lenül maradt a gyümölcsfák 99 százaléka. Itt kell megemlíte­nünk, hogy a permetező bri­gádok nem a legjobban dol­goztak, sok volt a panasz. A község gyümölcstermesztésé­ért felelősséget érző emberek hangoztatták: kár, hogy a ta­nács nem tette kötelezővé a növényvédelmi munkákat, mert mit ér, ha csupán 1—2 helyen történik meg a véde­kezés? Hiábavaló, hiszen a kártevők elözönlik az ápolt te­rületeket is. A tanács Is hibás volt ebben. Erdőbénye ugyan­is a megyében a három ki­emelt község közé tartozik a gyümölcstermesztésben. Mrí mond a tanácselnök? Pócs Ferenc elvtársat, az er- döbényci tanács végrehajtó bi­zottságának elnökét irodájá­ban kerestük fel. Kérdésünk­re elmondotta: nincs lehető­sége a végrehajtó bizottság­nak, hogy kötelezővé tegye a növényvédelmet, jogszabályt hozzon arra, amire a Minisz­tertanács már jogszabályt fo­gadott el. A hegyközség hi­vatott a növényvédelmi mun­kák szervezésére. A hegy­község azonban idegenkedik- tőle, mert a tagok, a gyü­mölcstermelők nagy része nem fizeti a díjakat. Pócs elvtárs azt is elmon­dotta, hogy 1967. január else­je után önállóan bírságolhat a tanács azokon a helyeken, ahol a termelők nem végzik el a szükséges munkálatokat. Így jövőre már azonnali intézke­déseket foganatosíthatnak. Mint Pócs elvtárs elmondotta, hétezer termőfaegység van * bényei kertekben. Becslések szerint ez a faállomány a növényvédelmi munkák nyo­mán 300 vagon gyümölcsöt teremhetne. A háztáji kertelt helyes rekonstrukciójával, a ki­öregedett fák pótlásával ké­sőbb. 500 vagon gyümölcsöt it adhatnak az erdőbényei dóm* bök. Ehhez azonban javulnia kellene a gyümölesfaápolál munkájának. A lakosság több> ségét meg kellene tanítani t gyümölcsfák helyes kezelésé* re. Ez a munka mindenkép» pen meghozná gyümölcsét Milliókkal gazdagodhatnának a gyümölcstermelők, milliók» kai gyarapodna nemzeti jö* védelmünk, több gyümölcs ke* rülne a városi emberek aszta* Iára. Kovács Lászté ramban már csak 15 téma szerepel. A jelenlegi kísérletek A jelenlegi kutatási témák között több olyan is van, amely messze túlnő az ÓKÜ érdekein. A kutatómunkát a vaskohászati igazgatóság koor­dinálja, és az ózdi kutatók szorosan együttműködnek a társvállalatok kutatóival, va­lamint a Vasipari Kutatóin­tézettel. Kiemelten foglalkoznak pél­dául a minőségi rugóacél­gyártással, miután a gépipar igénye megnőtt a tartósabb rugóacélok iránt Hasonlóan fontos kísérleteket folytatnak a csaknem egy éve felépített kísérleti ktskohóban a tim­földgyártás eddig nem hasz­nosított melléktermékének, a vastartalmú vörösiszapnak kohósításával. valamint a sa­vanyú salakkal történő nyers- vas-gyártás technológiájának meghonosításával. Az érctömörítőműnél a kettős keverési és pelleteiési kísér­letek már befejezés előtt van­nak. Az eredmény: jelentős minőségnövekedés a tömörít- vényeknél. illetve nyersvas- gvártási önköltségcsökkentés. Ez csak a gazdasági kihatás, de igen fontos az is, hogy t> rendkívüli crcporképződmény — ami káros az egészségre — az új eljárás bevezetése után mintegy felére csökken. A kutatás iránya A jövő ért kutatási prog­ram kialakításánál messzeme­nően figyelembe vették az új gazdaságirányítás szabta kö­vetelményeket. Ennek tudható be, hogy témáik között köz- gazdasági jellegű is akad. Ilyen például az acélgyártás­nál felhasznált oxigén gaz­daságos mértékének kutatása is. Ugyanis az oxigénfogyasz­tás emelkedése csökkenti a csapolások közötti időt, és a termelés növekszik, ugyanak­kor romlik a kemencék tar­tóssága. A feladat: megtalál­ni az optimális oxigénfel­használás arányát, amely olyan mértékben növeli a termelést, hogy közben a leg­kevesebbet vonnak le annak értékéből a kemencékben oko­zott károk. Egy másik kísérlet célja a nemesacélok gyártás-technoló­giájának jobb megismerése. Ugyanis az ötvözött acélok Iránti kereslet — különösen külföldön — igen megnöveke­dett. Termelni pedig elsősor­ban olyan termékeket gazda­ságos, amelyek iránt nagy a kereslet Faludj, Sándor Papírgyári siker A Diósgyőri Papírgyár doV gozói a kongresszusi verseny* ben a különböző gazdasási mulatók, mint például a költ* ségek csökkentésén, a minő* ség javításán, a termelékeny» ség fokozásán túl — a nép» gazdasági érdekekre tekintet» tel — a termelési terv Három százalékos túlteljesítését U vállalták. A dolgozók, akik» nek zöme a szocialista cin» megszerzését tűzte maga éld célul, eddig jól használták kJ a lehetőségeket, hogy kötele» zettségüknek eleget tegyenek» Az üzem nagyjavítási mun» kait például — helyes szer» vezéssel — az engedélyezett időnél két nappal előbb végez» ték el. A technológiai fegye» lem szigorításával a gépek ál» lásidejét jelentősen csökken­tették, s ugyancsak javult a* üzemidő kihasználása is. Ezek együttes eredményeként a ter­melési költségeket eddig mint­egy négyszázezer forinttal, a selejtet egy százalékkal csök­kentették, teljesítve a fel» ajánlás esedékes részét. Ezek- ! nél is jobb eredményt értek el a termelékenységnél, vala­mint a mennyiségi vállalá­suknál. Az egy dolgozóra ju­tó termelési érték csaknem háromszorosa a felajánlottnak» terven felül pedig száz tonna finompapírt, zömében offset és kárlyapapírt készítettek» ami több mint kétszerese az egész évre vállalt mennyiség* nek» [Kohászati kutatómunka Ózdon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom