Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
Vasárnap, 1966. szeptember 23. RSZAKMAGTARORSZAG 9 A kezdettől a napi négymillióig Mefro, metro, metro Az atagútépííök a Nílusnál Új vonalak Moszkvában Szovjetunióban. Érdekes néhány megállónak eredeti megoldása: peronokat nem építettek, s az utas a belső KENNI, VAGY NEM KENNI? A moszkvai földalatti villamosvasút időrendben a világon a huszonnegyedik volt. A vonaluk hosszát, továbbá a gyorsaságot, az építészeti kiA moszkvai metro Krasznopresznyai állomásának várócsarnoka. várócsarnokból vltelezést, az utasok kényelmét tekintve azonban hamalamosvasút, hosszát és forgalmát tekintve, második a A lcnlngrádi metro „Dacsnoje” állomása. automatikusan nyíló ajtókon a pontosan beálló szerelvénybe lép. Lényeges tényező, hogy az ilyen típusú állomások építése olcsóbb. Hat éve működik a kijevi, és fél éve a tbiliszi metro. Hamarosan földalattit kap Baku is és megkezdik a harkovi földalatti ' építését. A moszkvai metro emblémája — a nagy M-betű — a földalatti villamosvasutakon kívül számos más helyen is feltűnik: a szovjet alagút- építők keresett szakemberek külföldön. Részt vettek olyan bonyolult létesítmények építésében, mint az afganisztáni országúti alagút, vagy az egyiptomi asszuáni gát alagút- komplexuma. Hat, egyenként 15 méter átmérőjű és 260 mé. tar hosszú óriás-folyosó bocsátja a Nilus vizét az öntözendő földekre és az épülő erőmű turbináiba: a moszkvai metró-építők joggal büszkék lehetnek itt végzett munka j ultra. Vaszilij Polezsajev, a moszkvai Földalatti Vasútépítő Vállalat igazgatója — Születésnapodra a legszebb ajándék lenne — belső I szóit a feleség, s nagy ásilás közben belefúrta magát a lágy paplanba. — És a városka forgalmasabb helyére költözhetnénk ebből az udvari fészerből — toldotta meg a férj. Fóbián. A feleségnek ■ pillanatok alatt elszállt szeméből az álmosság. Kidugva .kóros fejét a takaró alól, megfellebbezhetetlen hangon közölte véleményét: — De csak a műhellyel, semmi mással! — Jó, jó el mondtad százszor. A rozzant üzlethelyiségre. ha megkapnánk, úgyis egy vagyon menne rá. — Rozzant! — replikázott a feleség. — Használaton kívül van, vagy három esztendeje. De a tanács mégsem utalja ki neked, bár fél éve ott a papírod — Ott! Mondd nem lehetne valahogy „meglökni" azt az ügyet? A feleség felült az ágyon. — Végre valami okos is kipattan abból az asztalos agyadból. Ahogy az apám mondogatta, isten nyugosztalja: „Gyerünk azzal a kenőcs- csel! Nem nyikorog és főleg jobban gurul, ha kenjük!" Fábián szája tótra maradt: — Afire gondolsz? A feleség arconcsókolla: — Pénzre, no nem sokra. Néhány ezer forintot igazán megér, majd behozzuk a réven. Az osztályvezető markába nyomod és kész. — De hiszen haldoklik az asztalos mesterségem, honnan szerzek ennyi pénzt? — A kuncsaftok adtak előleget tegnap a szekrényre, ma a rekamiéra. Futja ebből,.. Fóbián alighogy ledőlt az ágyra, elaludt a felesége szentenciájával a fejében. Rettenetes álom kerítette hatalmába. Apja, a jó öreg Fábián százszoros nagysággá növekedve, kiroeredt. óriási szemekkel nézett reá, s így dühöngött: „Ötven évet éltél meg tisztességgel, és most korrupción jár az eszed? De méltatlan vagy a Fábián nemzetségre!" Ezután a rokonság valamennyi tagja ott termett és üldözőbe vette őt... Felriadt. A másik oldalára feküdt. Az álom most egészen másképpen folytatódott. Ragyogott a nap, s kellemesen enyhe szél lengedezett. Körös- körül túrág, és a virágok közötti ösvényen találkozott a tanács osztályvezetőjével, aki fejbólintással átvette tőle a pénzt, és olyan fényesen ragyogott az arca, mintha ezerágú csillár lenne. S ez az álomkép annyira elfeledtette vele a korábbi „apai intelmeket", hogy reggel csak ARANYKÖPÉSEK „ ... a labda ismét elkerüli a kaput, és a nézők idegeit találja el”. A részeges ember sokban hasonlít a mértani szöghöz: minél több a fok és a százalék, annál tompább. (ffir&eaiíi/ é A z eseményt az indította el, hogy bejött hozzám Csipkerekiné a földszint tizenkettőből. — Sehogyan sem boldogulok ezzel a számítással — kezdte mandókáját, és az orrom alá dugott egy szakácskönyvet, — Itt az áll — mutatta a sorokat —hogy vegyek a túrógombóc készítéséhez hatvan deka túrót és tíz deka darát. — Hát vegyen — szakítottam félbe —. mert a turógombóeot csak enni szerelem, de olvasni nem. — ff a ilyen egyszerű lenne, nem jöttem, volna magához — folytatta Csipkerekiné. — A helyzet ugyanis az, hogy én egy kiló túróból akarok gombócot csinálni, * nem tudom kiszámítani, ahhoz mennyi dara kell. — Pedig egyszerű a számítás — vágtam közbe fölényesen. — Ez egy egyszerű, egyismerellenes izé... Akarom mondani, aránypár. Ki kell számítani az ikszel, ami jelen esetben a dara ... Csipkerekiné olyan csengve nézett rám, hogy kivettem kezéből a papírt, ceruzát, és számolni kezdtem. Lássuk csak hogyan is van ez? Tehát hatvan deka túróhoz tíz deka dara., akkor egy kiló túróhoz?. .. Igen, ahhoz mennyi kell? Csak néhány pillanatig töprengtem, aztán egy mozdulattal félretoltam Csip- kerekinét, s nekiálltam megkeresni a gyerek tavalyi számtankönyvét, hátha abban találok valami utalást a megoldásra. — Csak kezdje kimérni otthon a túrót, addig kiszámolom — távolítottam el a kőzetemből Csipkerekinét, s ahogy kihúzta lábát a lakásomból, átrohantam a szomszédba, ahol egy tanár ismerősöm lakott. Sajnos, nem találtam otthon, de hazafelé menet találkoztam a lakóbizottság elnökével. Neki is mondtam miről van szó, mire ő azonnal tűzbe jött. — Tudja mit? — lelkendezett. — összehívom a lakóbizottságot. A kollektív bölcsesség. Az majd segít... Állta is szavát, mert félóra múlva lakásomon ült ez egész lakóbizottság, Kiszóltam a feleségemnek, hogy főzzön két kör kópét és senkinek nem vagyok itthon — a lakóbizottság elnöke pedig megnyitotta az értekezletet, s átadta nekem a szót, hogy ismertessem a példát. Az első hozzászóló Húzlicsek bácsi volt, aki azt javasolta, hogy az adott számokat helyettesítsük be a szinusz- tételbe. — Hogy képzel ilyet, Húzlicsek kartárs! — emelkedett szólásra Czvckedli Béla. — Ha a szinusztételt alkalmazzuk, akkor fokban kapjuk meg az eredményt, nekünk pedig darában kell. — Akkor talán az Avogadró-törvény- böl kellene kiindulni — javasolta való. ki, de őt is leszavazták, mert Csupor Jenő kifejtette, miszerint neki úgy rémlik, hogy az öreg Avogadró a gázokkal kapcsolatban csinált valami ilyen isét. További másfél óra múlva már csak azon folyt a vita, hogy egyenes, vagy fordított arányról van-e szó, aztán szótöbbséggel az egyenes arany javára billent a mérleg. Ezután már gyorsan haladtunk előre, sőt egy félóra múltán sor kerülhetett az aránypár felállítására, bár egy darabig elvitáztunk azon, hogy az iksz kültag vagy beltag legyen Pontban éjfélkor diadalüvöltésben törtünk ki, mert megvolt a végeredmény: az egy kiló túróhoz tizenhat deka és hat gramm dara kell. Az egész lakóbizottság dalolva vonult le az eredménnyel Csipkerekiék- hez. — Mi ttan, kérem? — nyitotta ki az ajtót álmos szemekkel a lakás úrnője. — Itt a megoldás — kezdett szónokolni a lakóbizottság elnöke. — Miféle megoldás? — Hát, hogy mennyi dara keil <j tv- rógombóchoz. — Köszönöm a szívességüket — hálálkodott Csipkerekiné —, de az a helyzet, hogy nem győztem várni. így aztán úgy körülbelül adtam hozzá a darát. Már meg is ettük. Kitűnő volt. Leforrázva távoztunk Csipkerekiék lakása elől, csak a lakóbizottság elnöke igyekezett lelket önteni belénk: V igasztalja a lakótársakat, hogy végre egyszer tartottunk legalább egy remek operativ értekezletet. Igaz — tette hozzá —, hogy az udvar rendjéről is kellene tárgyalnunk, de az ráér. Majd legközelebb. Baioghy Zofráw „Ha ezt a művet nem tudom befejezni — kiáltott fel P. úr —. az utódok ezt soha nem bocsátják meg nekem!” — A két gyermekére gondolt. Az ésszerű időbeosztásról szóló előadást nem tartották meg. Az előadó elkésett. A tükör sem mondja meg mindig az igazat, legfeljebb azt, amit az ember nélküle is lát. A horgásznak, aki semmit sem fog, legalább az a haszna, hogy megcsodálják a türelmét. A „Fürödni tilos” táblák azt bizonyítják, hogy elődeink még ismertek a meleg nyarai. Az egyik Rio de Janeiru-i fényképészeti üzlet, amely a nagyításokra specializálta magát, kirakatába a következő táblát tette ki: „Az ön szamára a legszebb ajándék családjának megnagyí- tása! Jöjjön el hozzánk, fényképészünk erről fáradtságot nem kímélve, és gyorsan gondoskodik!” Ha nem volna televízió, az ember munka után este végre újra lefeküdhetne. rosan a negyedik, illetve az első helyre került. *..) A kezdeti nehézségek, a íj; kellő tapasztalat, a gépek ésjjj a szakemberek hiánya eile-* jL nére az építkezés önkéntes* Icomszomoltstái három év alat!^ megépítették az első 13 meg * éllós, 11 kilométeres vonal-J szakaszt. Az építkezés maij gyorsaságát természetesen* nem lehet egy napon emle-* getni a régivel: a korábbi* havi 25—30 folyóméterrel* szemben a mai korszerű^ szovjet alagúthajtó-pajzsok^ jfc teljesítménye eléri a havi 400* métert. E pajzsokat ismerik* és használják Magyarországon* és a világ más országaiban is | A moszkvai földalatti villa-* jlf mosvasút pályahossza jelen-* leg 110 kilométer és 75* * állomása van. Naponta négy-jjj millió utast szállít, ezzel azjjj első helyen áll Európában. * A jelenlegi ötéves terv vé-* géig 85 kilométeres új sza-* kaszt építenek. S rekonstruk-* cióra is sor kerül. Nagy-X Moszkva forgalmának gyors* és kényelmes lebonyolítására további 200—250 kilométeres földalatti vonal építésére lesz majd szükség. A leningrádi földalatti vil__V Engem akar . miamiit.. megvesztegetni?! ,.. A továbbiakra Fábián csupán úgy emlékezett, mintha az első alom folytatódott volna. Kirontott n szobából, a felriadt titkárnőt majdnem elsodorta. Viharsebesen száguldott le a lépcsőn, ki az utcára. A lakásuk közelében ocsti- dott fel. Szembejött vele a felesége, valami papírt lobog- tátim. — Megvan, aranyoskám, alighogy elmentél, a postás hozta. A tanács kiutalta az üzlethelyiséget. Fábián hápogva hátrált-hát- rált. le a járdáról, csaknem az arra robogó gépkocsi alá került__ I dőközben az osztályvezető behívatta a titkárnőt. Együtt számolták az asztalra kiteri- íett pénzt: Kétezeregystáz. — \l a szerencséje, hogy már megkapta a helyiséget. — A titkárnőhöz: fordult: — Kérem, ezt uz összeget maradéktalanul küldje csekken a szociális otthon csekkszámlájára. És feladóként írja oda: Fábián Imre asztalos. Gyertyános Zoltán Esküvő a icvcgöücM Több száz méterrel a föld felett egy helikopterről „lógva" kötött házasságot egymással két artista a kanadai London városkában. A sajátos esküvői szertartás egy vásár nyüzsgő tömegének feje fölött zajlott le, s a pap a földről, mikrofonon ét vezette. Az artista jegyespár fülhallgatókon hallotta a pap szavát és mikrofonba adta meg a válaszokat. A jegygyűrűket, nehogy elveszítsek őket, a vőlegény és a menyasszony fonálon a csuklójához erősítve viselte, mielőtt kicserélték es az ujjúkra húzták őket. egyetlen gondolat foglalkoztatta: szépen leragasztani a cikornyás borítékot, ahová a pénzt tette a felesége. Mindenesetre bevett négy szem nyi nyugtatót, majd elsietett. Menet közben többször megtapogatta a belső zsebét. 'A tanács első emeletén a szive Hevesebben vert, — Rendkívül fontos dologban jöttem az osztályvezetőhöz — hajolt egészen közel a titkárnő füléhez. \ titkárnő ZzJöaht jára mutatott: — Tessék befáradni! Fábián megfogta a kilincset. Egy pillanatra megtorpant. Mentegetőző tekintettel szólt a titkárnőhöz: — Vagy talán más alkalommal? — Ugyan kérem, rendkívüli dologban bármikor — szólt o nó. — Menjen csak! Az asztal mellett egy középkorú ember ült. Iratokat böngészett. Eel sem tekintve mondta: — Nem gondolja. Katika. éhgyomorra jól esne egy erős kávé? De nagyon erős legyen ám! Fábián elköhintctfe magát es arra törekedett, hogy minél i több férfira valló jeleket adjon magáról. Az osztályvezető felemelte a fejét. Méltatlankodva végignézte a jövevényt, és az előbbitől egészen elfúló hangon kérdezte: — Nem tud olvasni? Kint a tábla, hogy csak ll-től van fogadóóra — Iskolát végeztem kérem — válaszolt félénkén Fábián j — de éti, Fábián Imre asztalos i különleges ügyben jöttem — | Elővette a leragasztott boriié- \ kot és az asztal sarkára csúsztatta. — Ügyi — mondta az ősz- j tályvezető — a kérelmet az ik- \ tatóba kell vinni. — Ez nem az — habopott Fábián és az arcán szenvedés és elszántság tükröződött —I önnek szól, személyesen önnek. Az osztályvezető a boríték után nyúlt. Feltépte: kiömlöttek a szazqsok.
