Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-23 / 225. szám

I ßSZAKM AGY A RORSZAO Péntek, 1965. szeptember 23. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A külke­reskedelmi miniszter előtör­lesztése alapján megvitatta és ílfogadta a szocialista orszá­gokkal folytatandó 1967. évi irucsereforgalmi tárgyalások rányelveit, amelyek az ez évihez képest a kölcsönös forgalom további növelését lűzik ki célul. A kormány meghallgatta és Jóváhagyólag tudomásul vet- ie a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldött­ségével, valamint az iráni sahhal folytatott tárgyalá­sokról szóló jelentéseket. A Minisztertanács tudomá­sul vette a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák menetéről, valamint a külkereskedelmi miniszter­nek a plovdivi vásáron részt vett kormányküldöttség ta­pasztalatairól szóló beszámo­lóját. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Buíapeslre érkezeit a kaiada. «eresaedg.emägy siinisz er Bíró József külkereskedel­mi miniszter meghívására csütörtökön délután néhány- napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett Robert H. Winters, kanadai kereske­delemügyi miniszter. Megérkezése után többi kö­zött a következőket mondta: Tudomásom szerint az első kanadai miniszter vagyok, aki Magyarországot felkeresi. Küldetésemnek az a célja, hogy elősegítsem a két or­szág gazdasági együttműködé­sét. Feliér Lajos fogadta a jugoszláv vízügy] szolgálat vezetőiéi Fehér hajós, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, a ma­gyar—jugoszláv vízgazdálko­dási bizottság szeptember 15—22 között Budapesten megtartott 11. ülésszakának befejezése alkalmából fo­gadta Tome Kuzmanovszkit, a jugoszláv szövetségi vízügyi szolgálat vezetőjét, a magyar—jugoszláv vízgazdál­kodási bizottság jugoszláv tagozatának elnökét, valamint Franjo Jungot, a Horvát Szocialista Köztársaság víz­gazdálkodási titkárságának títkárhelyettesét. A fogadá­son jelen volt Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője. A magyar—jugoszláv víz­gazdálkodási bizottság 11. ülésszakán megtárgyalták a két országot érintő időszerű vízgazdálkodási kérdéseket és egyetértő határozatokat hoz­tak. Véget éi*t sn Vltavásííal a közös hadijaikorlat Greesko marxall ny iiatkoxata Dél Csehszlovákiában csü­törtökön a késő délutáni órák­ban véget ért a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság hadsere­geinek „Vitává” elnevezésű Is m é t Ulét ke* el-.4 zsia Az Indonéziával történt látvá- eyos „kibékülés" után Malaysia Ismét a világhírílgynökségék hi­teinek élvonalába került. Az el­múlt héten csütörtökön Kaliman­tan északi részében, Sarawakon a malaysial kormány kénytelen volt rendkívüli állapotot elrendel­ni. Az Intézkedések mögött fel­tehetően malaysial gazdasági po­rcióikat telid nyugat), elsősorban •ngel tőkeérdekei tségok állnak, kornád és a kukorica. A főleg angol és Japán tulajdonban levő ültetvényeken borsot, nyersgumit és koprát termesztenek. Sarawak nagy jelentőségű ás­ványkincse a kőolaj, amely cső­vezetéken jut az olajfinomítókba. Kivitelének 75 százalékát kőolaj és kőolajtermékek, kevés nyers­gumi és fűszer teszi ki. közös hadgyakorlata. Az utol­só napon került sor a gya­korlat egyik leglátványosabb és harcászati szempontból igen nagyjelentőségű mozzanatára; csehszlovák és magyar egysé­gek harc közbeni keltek át a Vltava-foly-ón, Ezt megelőzően éjszaka 10—12 kilométert nyo­multak előre a szövetséges csapatok és befejezték az „agressziós” erők bekerítését. Néphadseregünk egységei több olyan helyen keltek át az egyik folyószakaszon, ahol a víz mélysége 25—30 méter. Délután az „agressziós” erők csapatokat vetettek be az át­kelt alakulatok ellen, azon­ban a szövetséges hadseregek egységei visszaverték őket. Ezzel a négy tagállam hadse­regeinek közös hadgyakorlata véget ért. Andrej Grecsko, a Szovjet­unió marcalija a Varsói Szer­ződés egyesített erőinek fő­parancsnoka nyilatkozott a Vltava hadgyakorlatról. Ez a gyakorlat — mondotta — a résztvevő csapatok harci kiképzésének csúcspontja volt. Látni akartuk, mit ta­nultak meg ebben az évben alakulataink. Üjból meggyő­ződtünk arról, hogy a pa­rancsnoki kar munkája nem volt hiábavaló. A csapatok magasfokú harci felkészült­ségről tettek tanúságot. Külö­nösen kiemelem a csehszlovák katonákat, mert közöttük nemcsak tényleges korosztály­beliek voltak, hanem tarta­lékosok is. De valamennyi résztvevő teljesítményét nagy­ra értékelem. lyozta az ilyen jellegű eszme­cserék hasznos voltál. Kiemel­te, hogy a békét meg kell vé­deni és síkra kell szállni an­nak megszilárdítása érdeké­ben, majd így folytatta: „Nyugtalanságban és veszély­ben élünk. Anélkül, hdgy lemondanánk a rendelkezé­sünkre álló egyéb lehetősé­gekről, imádkozhatunk és 'beszélhetünk. Bizalommal és [szeretettel fordulunk mln- >den emberhez — mondotta —, [hogy az igazságosság és az (egyetemes testvériség ,szelle­miében teljesen önzetlenül és iszenvedélyesen dolgozzon má- [sok javán.” ( __________ > ( Megkezdődött a Mi hajló v-per . Csütörtökön a zadarl kör- [zeti bíróság megkezdte Mihaj- [lo Mihajlov volt jugoszláv 'egyetemi tanár ügyének tár­gyalását. Mihajlovot a jugo­szláv sajtótörvény által ko­rábban betiltott nyomtatvá- >nyok és valótlan hfrek ter­jesztésével vádolják. A ju­goszláv hivatalos körök rá­mutatnak, hogy Mihajlov az (ellenséges nyugati propagan­da által mesterségesen elő­térbe állított figura, akinek •alacsony színvonalú „irő- [ dalmi” és „tudományos1' • munkássága a jugoszláv köz- [ véleményben a megvetésen • kívül semmi más visszhangot [nem keltett­► ► ■ . . i ( ( I fi Surveyor 2 kudarca [ A Surveyor 2-vel megsza-* ( kadt minden rádióösszeköt-* [ totós. Pasadenában bejelen­> tettek, hogy az űrrakéta [ nem tudja már végrehajt ( tani a tervezett sima leszál-* 1 lást. hanem becsapódik a Hold felszínére. A kísérletet véglegesen kudarcnax. minő­sítették. FI. Pál pápa a békéről VI. Pál pápa a szokásos heti kihallgatás alkalmával mondott beszédében megis­mételte a közelmúltban ki­adott békeenciklikájában fog­laltakat. Emlékeztetett arra, hogy az enciklikát ENSZ-beli utazásának évfordulója alkal­mából adta ki, és hangsú­>♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« zatokat,, tíz pályázó közül', kilenc, ha nem tíz mai nyu-■ gatnémet vagy amerikai po-\ litikust jelölne meg e gondo-, latok atyjául... [ V. A „Zitádéila“ hadművelet [ A berlini csata 12. napján,; 1945. április 27-én hajnali 5[ órakor a szovjet tüzérség egy-' órás pergőtüze zúdult a né-J met állásokra. A Hohenzol-< lerndamm, a Potsdamer Platz, [ a Leipziger Strasse, az< Alexander Platz hatalmas épü.; lettömbjei, melyek állták az, utolsó három esztendő; bombatámadásait, most égő] fáklyaként lobognak és egy-' rtiás után omlanak össze. [ A szovjet csapatok a kora> reggeli órákban a tempelhofi[ és a gatowi repülőtér meg-' szállásával elvágják Berlin[ utolsó összeköttetését a külvi-, lággal, a birodalmi főváros; ettől kezdve sem szárazföldi,, sem vízi, sem légiúton nem; kaphat utánpótlást. A Hohen-[ zoüemdamm két oldalán —< a tüzérségi tűz védelme alatt [ — szovjet gárdaegységek tör-< nek Berlin belső városrészei; felé, közvetlen veszélybe ke-, rül a Regíe.rungsviertel, a; kormányzati negyed, melyet! az OKW „Zitadella” elneve-; zéssel Mohnke SS brigádve-' zető és vezérőrnagy parancs'- noksága alá rendel. Az elsői — és tegyüik hozzá utolsó —- erősítés e borús áprilisi; reggelen megérkezik: Dönitz. admirális még az éjszaka fo-; lyamán 150 válogatott lenge-, részkatonát küldött légiúton; — a Führer személyes vedel •! mére. ; (Folytatjuk.) •ebb magyarázatoknak. Hitler az 1945. április 25-i Lagebesprechung, hely/.etmeg- beszélés jegyzőkönyvében több változatban adja meg a választ. Az első kissé zavaros: — „Ha en gyáván „elmene­külnék innen, akkor Dél- Németországba semleges vo­nalat hoznának létre, ez lenne az egész. A nemzeti szocializmust félreállítanák, hasonlóképpen a német biro­dalmat is.” De az utána következő ál­lítás teljesen világos: „De ha itt eredményesen harcolok, és , tartom a fővárost, akkor nő a reménység még talán az angolok és az amerikaiak kö­zött is. hogy bizonyos körül­mények között esetleg egy náci Németország segítségé­vel szembe lehet szállni a bolseviki veszéllyel.” Végül Göbbels kissé fel­lengzős, de azért nagyon is világos állásfoglalása: „Ber­linben világraszóló erkölcsi sikert lehet elérni. De ezt a sikert csak ezen a ponton, itt lehet kivívni, ahová most az egész világ figyelme fordul... Ha sikerülne az oroszokat Berlin előtt visszaverni, ez az egész világ számára nagy példa alapja lehetne.” Így szónokolt Hitler és Göb­bels a Führer-bunker mélyén — 1945. április 25-én — Ber­lin megtartásának jelentősé­géről. Ha most, 196S. őszén a Spiegel történelmi vetélkedőt rendezne Hamburgban, és a játékvezető feltenné a kérdést — idézvén időpont- és név nélkül a fenti, Berlin megvé­désének szükségességét, a kommunista előretörés meg­állítását hangoztató nyilatko­hatta néhány évvel ezelőtt Franz Josef Strauss, Konrad Adenauer, hogy Maccarthy- ról, vagy Goldwater-ről ne is beszéljünk!... És végül a harmadik prob­léma: miért maradt Hitler Berlinben? A váiasz — a valóságos ka­tonai helyzetet és Hitler in­dulatait, jellemének megha­tározó vonásait tekintve — egyszerű: a Führer 1944. jú­nius közepe óta még a front közelébe sem merészkedett, ekkor ugyanis egy eltévedt V 1 rakéta a margivalí fő­hadiszállás közvetlen közelé­ben csapódott le, azóta nem merte elhagyni berlini, négy emelet mélységben berende­zett bunkerjét. Amikor 1945. április 25-cn Berlint körülzár­ták a szovjet csapatok és a gyűrűn átjutni a levegőben, a szárazföldön, vagy a Ber­lint körülvevő tavakon csak nagy és veszedelmes kocká­zatok vállalása árán lehetett volna, Hitlert lebírhatatlan rettegés kerítette hatalmába: félt, hogy élve, esetleg sebe­sülten az ellenség kezébe kerül és akkor következik a londoni egyezmény alapján az egész világ színe előtt a fe- lelősségrevonás: márpedig, és ezt jól tudta, a háborús bűnö­sök listáján ö szerepelt az első helyen .. . A Spiegel-jegyzőkönyv vi­szont helyt ad más, tetszető­zetek alapokmánya megszö­vegezése ügyében összeülő San-Francisco-i konferenciá­ról mond: „Ha igaz az, hogy San-Francisco-ban ellen­tétek vannak a szövetségesek között — és ilyenek lesznek —, akkor csak úgy jöhet létre fordulat, ha én itt, egy he­lyen a bolsevista kolosszusra csapást mérek. Akkor talán a többiek is arra a meggyőző­désre jutnak, hogy csak egy valaki lehet, aki a bolsevista kolosszusnak áll j-t tud pa­rancsolni, és az én vagyok, és e párt és a mai német állam.” Ez a helyzetmegbeszélés — a jegyzőkönyv szerint — áp­rilis 25-én zajlott le, és ek­kor Hitler a San-Francisco-i konferencián már meglevő, el­lentétekről beszél. Nem túl- .zás ez? Hiszen a konferen- cia csak aznap nyílt, meg, az érdemi tárgyalások csak jóval ezután kezdődtek, az Egyesült Nemzetek alapokmá­nyát június 23-án fogadták el ... Mindenesetre elgondolkoz­tató, milyen korán beszél Hitler a San-Francisco-i kon­ferencián meglevő vagy majd létrejövő ellentétes álláspon­tokról, igaz, a hozzáfűzött Hitler-következtetés kitűnő­en beleillik az 1966-os, leg­szélsőségesebb szovjetellenes propaganda-arzenál fegyverei közé, ezt csekély változtatás­sal így mondta, vagy mond­9. Eddig Hitler érvelése — a Spiegel-jegyzőkönyv szerint. De tegyük fel a kérdést: va­jon hihető-e, hogy Hitler, lent a Führer-bunker mélyén, leg­szűkebb környezete előtt, mely nyilván ismerte a való­ságot, ilyen, legfeljebb náci tömeggyűléseken elmondható történeti visszapillantást tart­son? Vagy lehetséges, hogy a jegyzőkönyvet szövegezők utólag azt óhajtották a második világháború kitörése háttere felől tájékozatlanabb közvéle­ménnyel elhitetni, hogy a háború kitöréséért Anglia 1930-es vezetői felelősek, akik — 1945 tavaszáról visszate­kintve — ilyen huszadrangú dolgokért kezdtek háborút?! Vagy: a jegyzőkönyvet szö­vegezők azt hiszik, hogy az emberek már elfelejtették Hitler sorozatos szószegéseit, az Anschlusst, Prága letiprá- sát, és már csak a történészek tartják számon a náci háborús főbűnösök nürnbergi perében előterjesztett dokumentumo­kat, köztük az 1937. novem­ber 5-i Hossbach-jegyzőköny- vet. melyből kitűnik, hogy már akkor kész volt a hitle­ri, vagy helyesebben német imperialista hódító program, 1 „Kelet felé való terjesfcke- +j.s” — a ..Drang nach Osten?!” Nem kevésbé feltűnő az, »mit Hitler az Egyesült Nem­V UTOLSÓ tíz napja Dr. KÁRSAI ELEK: nivi.li tolósa’i a vörösgárdislák ellen Küiföldi diák nem tanulhat Kínában Rablás betörés nélkül Törökország történelmi ne­vezetességű értékeinek el­rablása a krónikus betegség jellegét öltötte és nagy nyugtalanságot okoz a tudó­soknak. A bizánci és a het­tita kultúra sok értékes emléke — a török lapok je­lentései szerint — magán­gyűjteményekbe vándorol át. Tulajdonosai többnyire kül­földiek, de elsősorban az Egyesült Államok — katonái! Az amerikai katonák — felhasználva a területen kívüliség! jogot, és azt, hogy a helyi törvények alapján nem vonhatók fe­lelősségre — nagyarányú spekulációs tevékenységet folytatnak. A feketepiacon nagy haszonnal árusíta­nak mindent: a rágógumi­tól cs cigarettától kezdve a tranzisztoros rádióig és a hűtőgépig. E termékek vámmentesen érkeznek az óceánon túlról, a katonák rendelkezésére álió üzletekbe. Csupán az elmúlt évben 9,5 millió tloliár értékben érkezett ilyen áru az Egyesült Ál­lamokból. A khekiszínbe öltözött üzletemberek az így szerzett pénzen felvá­sárolják a műkincseket. A tisztességtelen üzletelés minden feltétele biztosított: az Egyesült Államok kato­nai postája ugyanis bár­mely küldeményt — a török illetékes szervek vizsgálata nélkül! — eljuttat az óceá­non túlra. Mint a MIEEIYET című lap közli, az illetékes török szervek a közelmúltban a Csiglibcn — Ismir közelé­ben — levő légitámaszpont amerikai csempészpilótáil szerették volna figyelmez­tetni: hagyjanak fel tevé­kenységükkel. Semmi sem lett belőle, sőt, még az is kiderült, hogy nemcsak a repülők foglalkoznak fe­ketekereskedelemmel. ha­nem az amerikai támasz­pontok katonai parancsnok­sága is. A magasrangú ame­rikai tisztek csempész úton. repülőgépen szállí­tották az Egyesült Államok­ba a régi törők és görög művészet felbecsülhetetlen értékű kincseit, muzeális ér­tékű szőnyegeket és egyéb hasonló) értéktárgyakat. A vörösgárdisták PcWngben kifüggesztett faliújságjai hírt adnak arról, hogy augusztus 4-én, 14-én, 15-én, 16-án, 20- án, valamint szeptember első felében Szian városában erő­szakot alkalmaztak a vörös­gárdisták és a forradalmi di­ákság ellen. A hatalmon le­vők csoportja, amely kapita­lista úton halad, megszervez­te a városban a munkások és alkalmazottak támadását a vörösgárdisták ellen. A faliúj­ságok szerint e fejleményért a Kínai Kommunista Párt sen- szi tartományi bizottságát ter­heli a felelősség. A Kínai Népköztársaság kor. mánya elhatározta, hogy kül­földi diákok egy évig nem ta­nulhatnak az ország egyete­mein és főiskoláin. A felső­oktatásügyi minisztérium ér­tesítette erről az érdekelt or­szágok diplomáciai képvisele­teit. A minisztérium az intézke­dést azzal indokolja. hogy a kínai egyetemi és főiskolai tanárok el vannak foglalva a „kulturális forradalommal”. A Kínában tartózkodó külföldi egyetemi és főiskolai hallga­tókat felkérték, hogy két hé­ten belül hagyják el az orszá­got . Mint Ismcrctí-s. a Malaysial Ál­lamszövetség 1%3-bnn Nagy-Bri- tannia kezdeményezésére jött lét­re. Tagjai a volt Malájföld. Sa­rawak és Sabah (volt Brít-Eszak- Bufrneo) voltak, a Maláj-félsziget deli csücskében levő Szingapúr 1365. augusztusában kilépett az -á4- la mszövets égből és önálló állam­ként függetlenítette magát. A kö­zelmúltban Malaysia nagy távol­ságra levő tartományai együvétar­fedett és a sok csapadék követ­keztében gazdag vízhálózatú. Te­rülete 122 ooo négyzetkilométer, la­kossága 770 000 fo; kétharmada da­la k. 30 százaléka kínai. Fővárosa Kuching. Az elmaradott mezőgazdasági terület háromnegyed részét őser­dő fedi. Ültetvényes gazdálkodást a partvidéken és a folyók völ­gyében folytatnak. Legfontosabb termékei a rizs, manióka, a cu­tozásának dokumentálására új földrajzi elnevezést vezettek be. A Maláj-félszigetet Nyugat-Maiay- sia, Sarawak-ot és Sabah-ot pe­dig kelet-Malaysía névvel ruház­ták fel. Sarawak Kalimantan szigetei­nek északi részén, a Dél-Kínai- tenger partján terül el. A kes­keny, mocsaras parti síkság a sziget belseje felé hegyekben folytatódik. A hegyvidék erdővel «melyek befolyásukat féltik egy esetleges bal Tagolódástól. Malaysiá­ban a külföldi tőkebefektetések fisszege kb. félmilllárd dollár, en- <iek fele angol érdekeltségű. Érté­kes nyersanyagainak legnagyobb részét az Egyesült Államok vásá­rolja meg. ön és nyersgumi ter­melése világgazdasági jelentősé­gű- A Föld óntermelésének 35 szá­zaléka Innen kerül ki, s ezzel a világ első termelője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom