Észak-Magyarország, 1966. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-20 / 222. szám
■edd, 1966. szeptember 2flt ÉSZAKIM AGY ARORS/.AO Esztergályos verseny a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál _ i 0 — Eredetileg asztalos szerettem volna lenni. Erre nem Volt lehetőségem. A családban, a rokonságban több esztergályos van, az ő ösztönzésükre lettem én is az. Nem bántam meg. Hogy mi benne & szép? Az alkotás. Az ember örül, ha a nyers anyagból hasznos dolgot formál. Jóleső érzés tudni, hogy olyat Csinál, ami valahol fontos, amire valahol nagy szükség Van. Miért jelentkeztem a Versenyre? Azért, mert úgy érzem: ez a verseny is a szakma elismerését, megbecsülését jelenti. Gál Ferenc, a Cementipari teépjavító Vállalat fiatal esztergályosa mondta ezt. A miskolci kis- és középüzemekből 25 fiatal nevezett be a versenybe. A különféle okok következtében, valamint az elméleti verseny alapján tizenegyen maradtak a „ring- ben”. Ez a közel tucatnyi ifjú szeptember 18-án, vasárnap reggel a Mezőgazdasági Horváth József, Köteles József és a többi ifjúmunkás nagy ambícióval, s a nyilvános szereplés előtti izgalommal körbefogta Tóth Bélát, a városi KISZ-bizottság képviselőjét, aki közölte a tennivalókat. A feladat: az Sz—100-as G—07 görgőtengely rajz utáni elkészítése. Az előkészítésre 60, a munkára 45 percet kapnak. A versenyt két csoportban bonyolították le. Néhány perc után Orosházi közölte, hogy a gép nem működik. Az elektromos hibát hamar helyrehozták, de az eset láthatóan nyugtalanná tette a fiút. Később a rneós megkérdezte, hogy miután a 3-as számú versenyző az egyik munkafolyamatban selejtet csinált, leállítsák-e a gépet? — Nem — hangzik a válasz. — Fejezze be a munkát. Az értékelésnél ugyanis mindent figyelembe veszünk. Igen. Orosházinál például megjegyezték; azzal kezdte két versenyző kicserélte a gépet. Ez nem lett volna baj Csakhogy a végén kiderült hogy az egyik így pontosan Orosházi Gyula verseny közben. Gépjavító Vállalatnál jött össze, hogy a zsűri előtt tegyen tanúbizonyságot érettségéről, gyakorlati szakmai tudásáról. Reggel, úgy 8 óra tájban Orosházi Gyula, Gál Ferenc, Alumfnium-villamosipari szakmai napok Miskol con Ma, kedden délelőtt fél 10 6rai kezdettel ismét jelentős előadássorozat és tanácskozás kezdődik Miskolcon, a MTESZ Szemere u. 4. sz. alatti helyiségeiben. Az Alumínium Alkalmazástechnikai Központ és a Magyar Elektrotechnikai Egyesület borsodi csoportja az alumínium villamosipari fel- használásának széleskörű ismertetésére szeptember 20-án, 21-én és 22-én alumínium-vil- lamosipari szakmai napokat tendez Miskolcon. Az első napon Kispál Aladár. az EMASZ igazgatója, Miklós Ferenc villamosmérnök. Jenéi István mérnök és Vadas Gábor főkonstruktőr tart előadást- Az előadások mindhárom napon délelőtt fél 10-kor kezdődnek. A délutáni órákban konzultációkra és filmvetítésekre. valamint gyakorlati bemutatókra kerül sor. A szakmai napokkal egy időben nyílik meg a MTESZ munkáját, hogy eltakarította a gépnél maradt forgácsot. A feljegyzések között szerepel, hogy az egyik ifi kézzel nyúlt a felkunkorodott forgácshoz. Rossz pont. És volt még egy érdekes eset. Sorsolás után Egyik versenyfeladat: a kcsköszörülés. arra a gépre került, amelyen egyébként dolgozik. Sőt! a verseny szabályaitól eltérően kinyitotta szekrényét, és saját szerszámait használta. Többen jelezték az esetet. A zsűri ugyan nem zárta ki a versenyből, de eredményeiből a szabálytalanságok miatt 30 százalékot levont. Ügy hisszük, a meó talán sehol nem dolgozik ilyen alapossággal. Századmilliméter- nyi pontossággal mértek, minden munkafázist, minden előírást — előkészítés, méret- pontosság, tűrés, felületfinomság, menetillesztés stb. — figyelembe vettek. Mondanunk sem kell, hogy a fiatal esztergályosok érthető izgalommal ácsorogtak a kis iroda előtt, ahol a zsűri hét tagja értékelt. Puszta kíváncsiságból megkérdeztem az akkor már esélyes Orosházit (aki az elméletin majdnem a maximális pontot érte el), hogyan értékeli munkáját. A 24 éves fiatalembernek az volt a határozott érzése, hogy „lecsúszott”. — Ügy érzem — mondta —. lemaradtam. Hiába, a géphiba megzavart. De hát ebben a versenyben nem lehet veszteni. Most is tanultam. Sokat tanultam az elméletin és most a gyakorlatin is. Ennek még hasznát veszem. Az eredményt a kultúrteremben hirdetik ki. —... Az ' első helyezett — hangzik — Orosházi Gyula, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat esztergályosa, a második Gál István, a Cementipari Gépjavító Vállalat dolgozója, a harmadik Horváth Zoltán, a December 4. Drót- müvek dolgozója, a negyedik Köteles József... A sikeres versenyről még annyit: a. két első’ helyezett részt vesz a vasárnap lezajló, megyei esztergályos verse nyen. Csorba Foto: Sz. Gy. Városunk nagy gondja Szemere utca 4. sz. alatti székházában Az alumínium a jelenkor férne című kiállítás, amelyen nemcsak a szakemberek, hanem a nagy- közönség, elsősorban a középiskolák diákjai számára mutatnak be sok érdekességet a „magyar ezüstről.” A számok nem egészen pontosak, a felmérés csak hozzávetőleges. De a gond e körülbelüli számok tükrében is súlyos. A probléma visszatérő, söl egyre nyomasztóbb. Egy-egy részmegoldás nem több fájdalmat enyhítő injekciónál. Gimnáziumi érettségit szerzett fiainkról van szó. A szülők többsége, bízva abban, hogy gyermeküknek sikerül a továbbtanulás, az „elegánsabb”, a „tradicionálisabb”, nem pedig a célszerűbb lehetőséget, a technikumot választotta. Kétségtelen, utóbbi időkben változott a szemlélet. De ez a későbbi belátás segít-e azokon, akik az idén érettségiztek, vagy jövőre, illetőleg azután lesznek érettek? Az elmúlt iskolai évben körülbelül 1100 fiú és leány végzett a miskolci gimnáziumokban. (Ebben a vidékről bejárók és a kollégiumokban elhelyezettek is szerepelnek.) Az ezeregyszázból 500 a fiú és 600 a leány. A megyei tanács művelődésügyi osztálya még a tanév befejezte előtt — véleménykutatás segítségével — felmérést készített a pálya- választásokról. Kiderült, hogy a fiatalok zöme szakmunkára készül. S erre a választásra nemcsak a belátás. hanem maga a szükséglet is késztette őket, hiszen az 1100-ból mintegy húsz-huszonöt százalék jutott főiskolára, illetve egyetemre. Megosztva az arányt a két nem között, számoljunk mintegj' 400 olyan fiúval és ötszáz olyan leánnyal,’ akiknek gyakorlati pályát kellett választania. Egyelőre maradjunk a fiúknál. A négyszázból körülbelül 250 szakmunkás- képző intézetekbe került. Mechanikai műszerészek, gépjármű és villamossági műszerészek, általános, illetve híradástechnikai műszerészek lesznek. A megmaradt százötven fiú ogy része visszamegy vidékre, elhelyezkedik Kazincbarcikán, a Tiszai Ve- gyilcombinátban és máshol. Ök tehát elindulhatnak a jövendő felé. A tanács mutH kaügyi osztálya és — ahogy Mezei Alajos, a munkaügyi osztály vezetője mondotta — elsősorban a 101. sz. Ipari- tan uló Intézet nem fogyott ki az ötletekből, a munkalehetőségek feltárásából, hogy az említett fiatalok szakmához, vagy — egyelőre — szakma nélküli munkalehetőséghez jussanak. (Itt csak annyit bocsássunk előre: az, aki most adta fejét a szakmaszerzésre, megtehette volna érettségi nélkül is. Négy évet veszített. De erre még visszatérünk.) Sokkal súlyosabb a helyzet a leányok esetében. Annál js inkább, mert a női munkaerő- íoglalkoztatás nem újkeletű gond. Miskolcon csekély a könnyűipar, lassan fejlődik a kereskedelem, s az olyan munkaadó közület, amelyik igényt tarthatna a nők munkaerejére. A hatszáz leány közül 120-at vettek fel gyors- és gépíró iskolába. Nyolcvan Elkészültek az ötezredik lakáshoz szükséges kohósalak blokkok érettségizett kislány a Szent- péteri kapui kórházban működő egészségügyi szakiskolába került. Az országban egyedülálló eset volt, hogy ilyen jellegű iskolába — s ez évben először — kizárólag érettségizett lányokat vettek fel. Hasonló a helyzet a gyors- és gépíró iskola tekintetében. Tavaly még mindkét iskolára bekerülhetett, aki a nyolc általánost eredményesen elvégezte... No, de számoljunk tovább. A két iskola kétszáz lánynak nyújt lehetőséget a továbbtanuláshoz, illetőleg a szakmaszerzéshez. Rajtuk kívül még ötvenen tanulhatnak szakmát a legkülönbözőbb munkahelyeken. Az említett ötszáz lányból még mindig marad kétszázötven. Velük mi lesz? Kétségbeesetten fordulnak ide is, oda is: elvállalunk bármiféle munkát. Előbb-utobb hozzá is jutnak. (Egy részük, hasonlóan a fiukhoz, visszamegy vidékre. Mert az természetes, hogy előnyben kell részesíteni azokat a fiatalokat, akik Miskolcon laknak, itt születtek, itt élnek. Nem szorulhatnak ki otthonukból, tgy is nehéz az elhelyezkedés.) Valami megoldás majd csak lesz, cs ahogy mondani szokás, „elrá- zódnak” a többi dolgozók között. 1-s z évben ez a helyzet. De mi lesz ezután? Amikor tetőz majd az úgynevezett „Ratkó korszak” hulláma. Méltatlan dolog volna hozzánk a gond elhallgatása, beszéljünk hát nyíltan. Mert cselekednünk kell. A probléma túlnő a városon, a megye és a város vezetőinek erején. Szükségessé vált a kormány közvetlen segítsége. Kétségtelen, hogy az elkövetkezendő esztendőkben egyre veszít „fényéből” a gimnázium, tehát mind kevesebb lesz a gimnáziumi érettségizettek száma. De ez a tény csak csökkenti gondunkat. Hiszen, ha az érettségizettek előnyben részesülnek — ami egyébként természetes — az általános iskolát végzettekkel szemben, akkor mi lesz az utóbbiakkal. Nem kerülhet mindenki középiskolába. Sőt, a mai igények alapján ipari tanuló sem lehet jónéhány szakmában olyan, aki nem érettségizett. De mi lesz akkor azokkal, akik nem jutnak tovább az általános iskolánál? Pedig bőven lesznek majd ilyenek is, ha a statisztika szerint arra gondolunk, hogy jövőre az ideinél kereken ezerrel több gyerek végzi el az általános iskolát. S ezeknek legalább fele leány — tehát tovább növekszik női munka- erő-elhclyezés-adta problémánk. Sok buzgó igyekezetét tapasztaltunk és hasznos javaslatokat: hallottunk, amelyek a megoldást célozták. Ilyen volt például az a születésében reális, de végrehajtásában mech; nikus kezdeményezés, amelyi a lehetőségek felmérését é . feltárását sürgette. Felmértü és néhány helyen feltártul . milyen munkakörökben szí. hódíthatnánk fel a férfi mur kaeröt. hogy női munkáv; válthassuk föl. A kezdeménye zés nem mindenütt és nem ; kívánt eredményt hozta. Iga/ azóta sem került le „napi rendről” a női munkaerő- kérdés. Párt-, tanácsi és társadalmi szervek kutatják az újabb és újabb lehetőségeket Sajnos, a lehetőség kevés. A munkaképes nők száma pedig egyre gyarapszik. Tervezik bedolgozók foglalkoztatását konfekciós kisipari szövetkezetekben, kutatják a nem túlságosan jelentékeny könnyűipar „felszívóképességét”, sőt még a magánipar elől sem zárkózunk el. De ez csak átmenet és részmegoldás. Ha távlatokban gondolkozunk, altkor általánosabb erejű megoldáson kell fáradoznunk. Egy ilyen városban, mint a miénk, a távlat a nehézipart jelenti. A nehézipar mindenképpen és sokoldalúan magával hozza a fejlődést. A kihatások ismertek. S ez i tény sürgetően szól, hogy ntegfelelő arányban és kellő célszerűséggel adjunk teret és lehetőséget olyan könnyűipar számára is, amely szakmát és munkát biztosit városunk asz- szonyainak és lányainak. N em könnyű és nei egyszerű kívánság. L nem tehetünk ellen mert az élet igénye. Még a' kor is, ha ez az állapot volU képpen mesterségesen, az ol jektív törvényeket szubjekt: módon befolyásolt körűimé nyék között jött is létre. A: aránytalanság ütött vissz. Részben a népszaporulat hul- lámzó ívelése, másrészt a varos hirtelen felduzzadás; nem utolsósorban a helytele főleg a szakmai iskolázástó való idegenkedés szülte aránytalanság. Nehéz a helyzetünk a női munkaerő-tartalékok miatt De nem megoldhatatlan! Csal a László A Lenin Kohászati Művek nagyolvasztójának egyik melléktermékét 1960 óta a lakás- építkezéseknél is hasznosítják. Az igen jó minőségű és olcsó granulált kohósalak feldolgozására az üzem szomszédsáNemes vetélkedés — erkölcsi ösztönökkel Az augusztus végi mezőgazdasági aktívaülésen a mezőkövesdi járás 23 termelőszövetkezete is csatlakozott az őszi mezőgazdasági munkák időbeni és jó minőségű elvégzésére meghirdetett kongresszusi munkaversenyhez. A járási pártbizottság és tanács végrehajtó bizottsága ügy döntött, hogy e nemes verseny jutalmazására kongresszusi zászlót alapit. A zászlót az a három termelőszövetkezet kapja meg véglegesen, amelyik a legkiválóbb eredményt éri el az őszi munkák versenyében. A kongresszusi zászló alapításáról és adományozásának feltételeiről a versenyző termelőszövetkezetek elnökei és párttitkárai értesítést kaptak. gában 7 millió forint felhasználásával szabadtéri előregyártó telepet létesítettek, ahol úgynevezett középblokkokat készítenek. Ezekből az építőelemekből 4—5 emeletes lakóházakat szerelnek össze Miskolcon, Tiszaszederkény- ben, Özdon és Nyíregyházán. A kis üzem rövid idő alatt beváltott;! a hozzáfűzött reményeket és ezért évről évre fejlesztették, öt év alatt az üzem termelése megduplázódott, és dolgozói az idén már mintegy 24 ezer köbméter kohósalak, blokkot készítenek. A kis üzem dolgozói hétfőn reggel a kongresszusi versenyben elkészítették az ötezredik lakás felépítéséhez szükséges középblokkokat. Az öt év óta gyártott, kiváló minőségű építőelemek mintegy 65 százalékát Miskolcon hasznosították. Vérei napok Hegyaljai! Egyre sűrűbben találkoznak községekben a sátoraljaújhelyi járás lakosai egy fehér egészségügyi autóval, amelynek az oldalán egyetlen, lángban égő, bíborpiros vércsepp látható, s alatta a köralakú felírás: Véradó Állomás, Sátoraljaújhely. Néhány hónapja csak. hogy 3,5 millió forintos költséggel megépült Sátoraljaújhelyen az ország egyik legkorszerűbb véradóállomása. Maga az épület másfél millióba került, a többit a berendezésekre, az orvosi eszközökre fordították, s így érthető, hogy a sátoraljaújhelyi állomás olyan korszerű felszereléssel rendelkezik, amilyennel kevés intézet dicsekedhet hazánkban. A megnyitó után hozzá is kezdtek a vérvételhez. Először „stílszerűen" a kórház egészségügyi dolgozói adtak életet mentő vért az intézetnek, azután a város üzemeinek, vállalatainak vezetői, dolgozói jelentkeztek önként véradásra. Azóta a hófehér kocsi a vidéket járja, s Tolcsva után szeptember utolsó hetében Sárospatakon rendeznek véradó napokat a Vöröskereszt helyi szerveinek közreműködésével. A véradó mozgalom élénk érdeklődésre tarthat számot, a nagyrriultű községben, annál is inkább, mert éppen a helybeli állami gazdaság egyik kombájnosának, a fiatal Németh Károlynak életét menteitek meg nagyarányú vérátömlesztés segítségével. Németh Károly kombájnja ugyanis a györgytarlói határban, aratás közben kigyulladt, s a fiatal kombájnos 75 százalékos égési sebeket szenvedett Súlyos állapotban szállították a sátoraljaújhelyi kórházba, ahol 30, majd Budapesten a plasztikai műtét alkalmával további 40 liter vérre volt szükség a teljes felépüléshez. A többszöri transzfuzióval végzett gyógyító munka olyan tökéletesen sikerült, hogy Németh Karolyon ma már senki sem veszi észre, milyen súlyos műtéteken ment keresztül. A véradó napokat Sárospatakon is igen gondos előkészítés és részletes felvilágosítás előzi meg. A tájékoztató előadásokat maga dr. Takács Jenő főorvos, a véradó állomás igazgatója tartja, hangsúlyozva, hogy a véradás teljesen veszélytelen, előzőleg minden jelentkezőt tüzetesen megvizsgálnak. Az egészséges ember 18—60 év között minden következmény nélkül adhatja. de a beteg nem nélkülözheti a gyógyító vért. A sárospataki művelődési otthont kis kórházzá rendezik be, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói közül többen segíthessenek véradással beteg embertársaikon i
